Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

SOMOGYI NfiPLAP

6

Csütörtök, 1962. jtiltas XL

FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL

Vörös Csillag

Az éjjeli vendég

Szabad Ifjúság

Az elmaradt találkozó

Sportolnak, színjátszó csoportot alakítottak, külföldön is üdülnek a leányotthon lakói

Sokat változott a világ 1945 óta. Ezt a hitet Emil Kalousban saját ballépése is megerősíti. Egy országúti kisevndéglőt vezet. Jó szakember, munkáját azonban nem szereti; keserű, kiábrándult. Egy alkalommal különös vendége érkezik, egy nyugatnémet üveggyáros, aki mindent és mindenkit lenéz, ami, vagy aki nem német. Fölényes, cinikus náci még ma is Walter Huppert, modora a negyvenes évek koncentrációs tábori emlékeit ébreszti Emilben. A német mindvégig minősíthetetlenül viselkedik, állandóan felsőbbrendűségét hangoztatja. Emil türtőzteti magát, de amikor a német csúnyán megsérti, felgyülemlett haragjában pisztolyt ránt és rá lő.

Pjotr és Ljuba boldog fiatalok. Esküvőjükre készülnek. Minszkben beszélték meg a találkozót, azonban a fiút más városba vezénylik. A boldog tervezgetést megzavarja 1941. június 22. Pjotr a fontra kerül, halálát költik. Ljuba pedig katonaorvosként teljesíti tovább hazája iránti kötelességét. Pjotr sok veszélyen és Tralandon megy át a fronton. Megmenti a _ dandár zászlóját, hőstetteket hajt végre, majd súlyos sebesülten kórházba kerül. Az operáció után itt találkozik szerelmével, akitől a háború első napjaiban elszakadt, s aki halottnak vélte. Pjort felgyógyulása után ismét fegyverrel harcol a fasiszták ellen, a megtalált kedvessel Minszkben beszélnek meg találkát.

OOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG<

261 leány lakik a Textilmű- 5 vek Füredi utcai leányottho- Jnéban. Az otthon, amely nem- 5csak lakásuk, hanem szellemi iéletük, szórakozásuk irányítóija is, sokat tesz azért, hogy Qnyáron is jól érezzék magsukat 5a munkásnők. Sebestyén Má- )ria, Berényi Zsuzsa és Filótás $ Erzsi most piheni ki a munka ^mellett vállalt tanulás fára- ? dalmait. Ök mindhárman a 1 közgazdasági technikum leve- llező tagozatán vizsgáztak, s a 5nyári időt pihenésre fordítják. ) De nemcsak ők tanultak ebiben az oktatási évben. Korsch ÍAnna most vizsgázott a gyors- 5és gépíró iskolában. Kisdeák 3Erzsi, Kispeti Jolán, Dékmár IMária és Sashalmi Vali a tex- ) tilipari technikumon szerzett 5magasabb képesítést.

A nyáron kollektív kirándulás, országjárás szerepel terheik között. Sok élménnyel 5gazdagodva tértek haza a fonó- 5nok legutóbb Pécs és Keszt- S hely vidékéről. Megtekintik Jmajd a Duna-kanyar legszebb ^részeit is, és többször kirán- pdulnak a Balatonra. Sokan ke- 5resik föl a dédesi szakszerve- <zeti üdülőt, ahova igen sok bejutalót kapott az üzem. Sashalomi Vali és Kovács Rózsa az 5idén már másodszor megy külföldi üdülőbe. Tavaly jó KISZ- jm.unkájuk elismeréseként

Csehszlovákiába küldte őket a KISZ-szervezet, idén pedig az NDK-ba utazik a két fiatal.

Nyáron is működik az otthonban a kultúrcsoport. Mindhárom műszak színjátszó csoportot alakított, a B és a C műszak dolgozói pedig a honvédségi fiúkkal közösen népitánc- csoportot szervezett. Andocs és Csombard lakói már megismerhették műsorukat! Mind a két községben jól sikerült előadást rendeztek. Andocson honvédeink és fonónőink együtt szórakoztak a tsz-tag- jaival.

A leányotthon lakói köziül egyre többen sportolnak. 15— 20 leány röplabdázik, Szarvas Rózsi, Buzsáki Edit, Katona Zsuzsa pedig szorgalmasan látogatja a céllövő edzéseket. Az otthonból került ki a női kerékpározásban oly sok sikert aratott versenyző, Tóth Ibolya, aki országos versenyeken is kiváló teljesítményt nyújtott. Vasárnaponként az otthonból siet a repülőtérre Farkas Hona, az egyik legbátrabb ejtőernyős, akinek 27 ugrása van már. Egy-egy verseny után körülülik őket lakótársnőik, és csillogó szemmel hallgatják elbeszéléseiket egy-egy sporteseményről. Nem egy leány az ő példájuk nyomán határozta el, hogy sportolná fog.

E. la.

He-Uéz- a sSiucóltftaU

A Winnipeg! (Kanada) rend- ) őrség nem mindennapi sörbot- zrányt fedezett fel. Ha valaki ^Winnipegben néhány üveg sört Jszeretne fogyasztani a hatóságilag engedélyezett mermyisé- 5gen felül, különleges folya- Jmodványt kell írnia, azt hiya- 5talosan regisztrálják, lebéÁramfejlesztő kerámiarúd

Amerikai mérnök® olyan kerámiarudat állítottak elő, amely minden segédeszköz nélkül egymagában áramot fejleszt

A kerámiarúd egyik végében radioaktív Stroncium 90-et helyezetek el, amely hőt fejleszt. A rúd többi része stroncium ti tartatból készült; ez az anyag

elektromossággá alakítja át a hőenergiát.

A hőelektromosság egyenlőre mindössze egy töredék watt elektromosenergiát termel, a feltaláló mérnökök azonban bíznak benne, hogy rövidesen emelni tudják az új találmány kapacitását

Pezsgő szakszervezeti élet Barcson

(Tudósítónktól.)

A barcsi szakmaközi bizottság legutóbbi ülésén elhatározta, hogy járási egyeztető bizottságot alakít. Szakmánként négy-négy tagot delegáltak az újszerű társadalmi bizottságba. Ezután szakmaközi sportversenyek rendezését határozták eL A múlt évhez hasonlóan labdarúgó, sakk, asztalitenisz és röplabda bajnokságot hirdetnek idén is. A mérkőzéseket szeptember közepéig bonyolítják le. Megállapodtak abban isi, hogy e hó végén közös műsoros estet rendeznek a barcsi szakszervezetek a fűrészüzem vidám parkjában, a nyáron pedig kü- lönvonaton kirándulnak a Balatonhoz;

lyegzik és le kell adni az italboltban, mint az orvosi receptet a gyógyszertárban.

A folyamodványok adatainak rendőrségi ellenőrzésénél kiderült, hogy a folyamodók jelentős része már évekkel ezelőtt meghalt. Miután a rendőrségi revizor kétségbevonta az elhaltak sörszomját, kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy évek óta hamis: adatok alapján igényelnek a; város lakosai sört.

A hatóságok azonban végül is arra a megállapításra jutottak, hogy mégsem büntethetik; meg a fél várost a sörszenvedélyért, viszont mégis minden sörivót érzékenyen érintő határozatot hoztak: mindenkinek; igazolnia kell személyazonosságát, mielőtt »sörreceptet« állítanak ki számára.

WSgSSS!

Angliában fokozódik a nőhiány

Az angol országos társadalomtudományi tanács jelentése szerint a 15—14 esztendős korcsoportban már jelenleg is több a férfi, mint a nő. Becslések szerint 2000- ben a férfiak száma mégis ebben a korcsoportban 600 000-rel meghaladja a nőkét.

A jelentés a következőket mondja: »Nemhogy túlsúlyban lennének olyan hajado- nok, akikeket tanítónői vagy ápolónői, illetve más kimondottan női foglalkozásokra lehetne kiképezni, hanem a nőhiány következtében a nőket éppen ellenkezőleg egyre inkább presszionálják, hogy menjenek térhez.« A jelentés felhívja a kormányt, hogy az eddiginél nagyobb összeget fordítson fiatal lányok kiképzésére, és férjes asszonyok szakmai továbbképzésére;

60 ezer norvég tengerész

A norvég kereskedelmi flotta 65 ezer tengerészt fog- Uulkoztat évi szerződéssel, de további 12 ezerre lenne szüksége. Egy hivatalos kimitta- tás szerint a norvég fiatalemberek szívesen jelentkeznek ugyan szolgálatra a kereskedelmi flottánál, de a hajópark állandó gyarapodásával egyre nagyobb számban van szükség tengerészekre. A norvég kereskedelmi flotta jelenleg 10—12

ezer külföldi tengerészt is foglalkoztat.

Legszebb öröm a káröröm

Frank Wood kaliforniai lakosnak 25 esztendővel ezelőtt öt orvos is kijelentette, hogy nem élhet már sokáig. Frank Wood a napokban azzal ünnepelte 85. születésnapját, hogy helikoptert bérelt, és tiszteletköröket írt le a mór régen elhúnyt öt orvos sarja felett.

P ülleétt, fojtóan meleg volt a délután. Ahogy kinyitotta a konyha ajtaját, a várt enyhítő hűvösség helyett olyan száraz forróság fogadta, mint egy üvegházban. Persze, reggel nem nyitotta ki az ablakot, és dél óta betűz a júniusi nap a kettős üvegen.

így is jó lenne legalább egy percre leülni, kifújni a délelőtti fáradtságot, mielőtt átöltözik és itthon is munkához lát. De ennyi pihenőt sem engedélyezhet magának. Szombat van, takarítani kell, a fiát is várta, aki Pestről ígérte látogatását fiatal feleségével együtt. Valamit sütnie is kellene, apró sajtos pogácsát mindenesetre, fiának ez a kedvence; de édeset is, piskótafélét meg teasüteményt, ne mondja a menye, hogy nem fogadja illendően. Igaz, csak egy vajat kapott tegnap a boltban, nehéz lesz beosztani, de majd margarinnal pótolja.

Gyorsan átöltözik, kötényt köd, és kezdi kirakni a bevásárló táskája tartalmát, amelyet még reggel, munkába menet vett: egy cipőkrém, két kiló cukor, egy margarin, vaní- liáscukor, kakaó, tea... Es még valami. Megdöbbenve tárja szét jobban a táska szájai, és megrökönyödve nézi az alján megbúvó két csomag vajat. Hirtelen forróság, tehetetlen düh önti el amúgy is felhevült testét. Tehát mégis megtették.

Amikor ő visszautasította, óvatlan pillanatban becsempészték a táskájába.

Igaz, reggel szó volt róla bent a konyhán, hogy nem lehet vajat kapni, tegnap csak egyet sikerült szereznie, nem is tudja mit süssön enélkül a vendégségbe érkező gyerekeinek. És akkor Kurtáné selypí- tően magas hangján — hogyan lehet ilyen vastag asszonynak cérnavékony hangja? — odavetette. — Ott van, tegyél el kettőt, tegnap kaptunk három kilót. Bent van a hűtőszekrényben.

Az idegességtől hirtelen alig tudott szólni. Talán legjobb lesz, ha csendben marad, mintha nem is hallotta volna az ajánlatot. De mégsem tudta szó nélkül hagyni:

— Könnyen kínálod a másét.

— Elvégre a kommunizmust építjük, nem? Ahol minden közös. Mi már egy kicsit előre járunk. lagzán nem szép tőled, ha lemaradsz a fejlődésben.

Társai halkan kuncognak az ízetlen szellemeskedésen.

Tfitatkozni kellene, érzi.

De azt is tapasztalta az elmúlt négy hét alatt, hogy alulmaradna itt egészen »szokatlan« szemléletével, ahogy mondták; maradi gondolkodás- módjával.

Lehet, ha tudja, mi vár rá az új munkahelyén, más állás után nézett volna. De előző lakóhelyén is napköziben dolgozott már három évig, mint főzőnő, gondolta, e munkakört megszokta már, ha lehet, itt helyezkedik el. Inkább vár, addig nem dolgozik. Fél évvel ezelőtt helyezték ide a férjét a tsz-be könyvelőnek, akkor mindjárt el is ment a munkaügyi csoporthoz jelentkezni. Nem nagyon biztatták. De aztán megállapodtak, hogy mindketten figyelik az esetleges üresedést, vagy fejlesztést valamelyik üzem vagy napközi konyháján, és így talán sikerül majd munkába állnia, öt hónapig várt eredménytelenül. Már éppen elhatározta, hogy bármilyen más munkát is szívesen elvállal — egyik gyermekére ugyan már nincs gond, de a lánya egyetemista, ő n^ég nem tudja ellátni magát, csak egy albérletért fizet kétszázötven forintot —, amikor meghallotta, hogy az egyik napköziben főzőnő felvételére kerül sor. Nehezen bár, de sikerült bejutnia. A napközi vezetője ugyanis az egyik főzőnő sógornőjét akarta alkalmazni, de szerencsére ezt csak később tudta meg.

J? eggel nyolc órakor jelentkezett munkára az igazgatónál. De várni kellett rá, így csaknem kilenc óra volt, mire a napközibe ért. Kissé szorongva nyitott d konyhába. Hiába, ismeretlen munkahely, a sosem látott munkatársak még az örök vándorokat is

feszelyezetté teszik. Igyekezett közvetlen, kedves lenni. Mindenkihez odament, kezet nyújtott, bemutatkozott, azok motyogtak valamit, csak a Kurtáné sipitozott, hogy »ó, megjött az új kartársnő« (így mondta, hivatalosan), és ettek tovább. Frissen sültet uborkával.

Letette a táskáját, körülnézett, fogast keresett, valaki a fejével a sarokban álló szekrény felé bökött: — A ruhát oda kell betenni. — Felvette a magával hozott fehér köpenyét, és munka után nézett. Fogta a sarokba támasztott seprőt és összehúzta a szemetet.

— Kérsz egy darabot? — böki oda kelletlenül az egyik asszony.

— Köszönöm, már reggelietem.

— Azon már mi is túl vagyunk. Ez már tízórai.

— Tízórai? — villant fel benne, de nem szólt. Hogyan? Annyival többet hozatnak és kifizetik a különbséget? Vagy... Á, erre gondólni sem mert. Mindenesetre érdekes szokás, az előbbi munkahelyén nem tapasztalt ilyesmit.

Amikor befejezték az evést, kezébe nyomtak egy vödröt, és a legfiatalabb konyhalánnyal vízért küldték a kútra. »Tud- nillik, angyalom, elromlott a vízvezeték már egy hete, és mi valamennyien olyan nyavalyásuk vagyunk, egyönknek a keze, másónknak a dereka, lába fáj, igazán örülünk is, hogy végre egy egészséges asszony került, közénk.«

It’s azóta is a legnehezebb,

■*-/ legpiszkosabb munkákkal bízták meg. Ö sem volt fiatalasszony — negyvenöt müli a tavasszal —, de nem panaszkodott, nem vitatkozott a beosztása miatt, ha nem is hagyta nyugton a megkülönböztetett bánásmód. Az asszonyok továbbra is alaposan meguzsonnázták az ebédre szánt húsból — »Nem sok az egész, alig egy kiló, igazán nem látszik meg a kétszázas ebéden« —, egy alkalommal pedig éppen akkor lépett be, amikor nem számítottak rá, észrevette, hogy az egyik asszony mintegy fél Tci- lónyi téli szalámit csúsztatott a táskájába. Valamennyien felfigyeltek, zavart csönd támadt, de szó nem esett. Csak másnap. Amikor félhangosan spiclinek nevezték, megjegyzéseket ejtettek el, hogy minek megy el az olyan dolgozni, aki nem tud beleilleszkedni a közösségbe, meglett kora ellenére is zöldfülű, nem használja ki a lehetőségeket, és majd a társait is bajba keveri á fe- nenagy erkölcsösségével. Az elszisszentett, de jól célzott tűszúrások napirenden voltak. Különösen azután, amikor a »maradék« mákoskalácsot

»testvériesen« elosztották maguk között az asszonyok, hogy hazavigyék (»Szegény Józsimnak ez a kedvenc süteménye.«), és ő a maga részét visszautasította mondván, majd süt magának otthon, ha megkívánja. Erre nekitámadtak — mintha csak erre vártak volna —, hogy persze, te még egy darab száraz kenyeret sem vinnél haza, hogy ránk annál bátrabban árulkodhass. Pedig senkinek nem szólt a tapasztaltakról. Még a férjének sem. Nem az ő dolga, egyáltalán mit is törődik vele. Igyekszik becsülettel helytállni, de nem jelentget senkit. Nem szép dolog az. Hogy megszólnák érte az emberek? Férje biztos nem ezen a véleményen lenne. Különben is: ha szembesítésre kerülne a sor, egyedül maradna a »jól összeforrott kollektívával«

szemben, ahogy emlegetni szokták önmagukat munkatársai. Mert a közösség nagy erő, ha nemes ügy érdekében, vagy hibák, bűnök eltussolására fog is össze, mindenképpen az.

Tf1 s most ez a két csomag vaj... Mit tegyen? Menjen vissza, egyenesen a napközi vezetőjéhez és tegye az asztalára? De akkor mindent el kell mondania, az előzményeket, az okokat, az általa tapasztaltakat is. Bizonyítani kell állításait, és szembe nézni munkatársaival. Soha nem volt még ilyen helyzetben. Várja meg a férjét, beszélje meg vele a teendőket, kérjen tanácsot tőle? De csak este jön haza, addig már a vendégei is megérkezhetnek... Hétfőn vigye vissza? Akkor még két napig magánál tartja, el is romolhat, nincs jégszekrénye, és különben is sokkal nehezebb bizonygatni már... És odalenne a nyugalma két napon át...

TT ínlódő töprengéssel nézi a laposra puhult vajcsomagokat. Egy pillanatig a hátralevő takarításra gondol, a rá váró sütésre, készülődésre, a mintegy másfél kilométeres útra a napköziig, aztán újra utcai ruhájába bújik, és felkapja táskáját a két vajjal.

A lakásból kilépve vakítóan zúdul rá a nyárdélutáni hőség ...

Somogyi Károly