Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

SOMOGYI NfiPLAP 6 Csütörtök, 1962. jtiltas XL FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Az éjjeli vendég Szabad Ifjúság Az elmaradt találkozó Sportolnak, színjátszó csoportot alakítottak, külföldön is üdülnek a leányotthon lakói Sokat változott a világ 1945 óta. Ezt a hitet Emil Kalousban sa­ját ballépése is meg­erősíti. Egy országúti kisevndéglőt vezet. Jó szakember, mun­káját azonban nem szereti; keserű, kiáb­rándult. Egy alka­lommal különös ven­dége érkezik, egy nyugatnémet üveg­gyáros, aki mindent és mindenkit lenéz, ami, vagy aki nem német. Fölényes, ci­nikus náci még ma is Walter Huppert, modora a negyvenes évek koncentrációs tábori emlékeit éb­reszti Emilben. A német mindvégig mi­nősíthetetlenül visel­kedik, állandóan fel­sőbbrendűségét han­goztatja. Emil türtőz­teti magát, de ami­kor a német csúnyán megsérti, felgyülem­lett haragjában pisz­tolyt ránt és rá lő. Pjotr és Ljuba boldog fiatalok. Es­küvőjükre készülnek. Minszkben beszélték meg a találkozót, azonban a fiút más városba vezénylik. A boldog tervezgetést megzavarja 1941. jú­nius 22. Pjotr a font­ra kerül, halálát köl­tik. Ljuba pedig ka­tonaorvosként telje­síti tovább hazája iránti kötelességét. Pjotr sok veszélyen és Tralandon megy át a fronton. Megmenti a _ dandár zászlóját, hőstetteket hajt vég­re, majd súlyos se­besülten kórházba kerül. Az operáció után itt találkozik szerelmével, akitől a háború első napjai­ban elszakadt, s aki halottnak vélte. Pjort felgyógyulása után ismét fegyverrel har­col a fasiszták ellen, a megtalált kedvessel Minszkben beszélnek meg találkát. OOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG< 261 leány lakik a Textilmű- 5 vek Füredi utcai leányottho- Jnéban. Az otthon, amely nem- 5csak lakásuk, hanem szellemi iéletük, szórakozásuk irányító­ija is, sokat tesz azért, hogy Qnyáron is jól érezzék magsukat 5a munkásnők. Sebestyén Má- )ria, Berényi Zsuzsa és Filótás $ Erzsi most piheni ki a munka ^mellett vállalt tanulás fára- ? dalmait. Ök mindhárman a 1 közgazdasági technikum leve- llező tagozatán vizsgáztak, s a 5nyári időt pihenésre fordítják. ) De nemcsak ők tanultak eb­iben az oktatási évben. Korsch ÍAnna most vizsgázott a gyors- 5és gépíró iskolában. Kisdeák 3Erzsi, Kispeti Jolán, Dékmár IMária és Sashalmi Vali a tex- ) tilipari technikumon szerzett 5magasabb képesítést. A nyáron kollektív kirándu­lás, országjárás szerepel ter­heik között. Sok élménnyel 5gazdagodva tértek haza a fonó- 5nok legutóbb Pécs és Keszt- S hely vidékéről. Megtekintik Jmajd a Duna-kanyar legszebb ^részeit is, és többször kirán- pdulnak a Balatonra. Sokan ke- 5resik föl a dédesi szakszerve- <zeti üdülőt, ahova igen sok be­jutalót kapott az üzem. Sashal­omi Vali és Kovács Rózsa az 5idén már másodszor megy kül­földi üdülőbe. Tavaly jó KISZ- jm.unkájuk elismeréseként Csehszlovákiába küldte őket a KISZ-szervezet, idén pedig az NDK-ba utazik a két fiatal. Nyáron is működik az ott­honban a kultúrcsoport. Mind­három műszak színjátszó cso­portot alakított, a B és a C mű­szak dolgozói pedig a honvéd­ségi fiúkkal közösen népitánc- csoportot szervezett. Andocs és Csombard lakói már meg­ismerhették műsorukat! Mind a két községben jól sikerült előadást rendeztek. Andocson honvédeink és fonónőink együtt szórakoztak a tsz-tag- jaival. A leányotthon lakói köziül egyre többen sportolnak. 15— 20 leány röplabdázik, Szarvas Rózsi, Buzsáki Edit, Katona Zsuzsa pedig szorgalmasan lá­togatja a céllövő edzéseket. Az otthonból került ki a női ke­rékpározásban oly sok sikert aratott versenyző, Tóth Ibo­lya, aki országos versenyeken is kiváló teljesítményt nyúj­tott. Vasárnaponként az ott­honból siet a repülőtérre Far­kas Hona, az egyik legbátrabb ejtőernyős, akinek 27 ugrása van már. Egy-egy verseny után körülülik őket lakótársnőik, és csillogó szemmel hallgatják el­beszéléseiket egy-egy sportese­ményről. Nem egy leány az ő példájuk nyomán határozta el, hogy sportolná fog. E. la. He-Uéz- a sSiucóltftaU A Winnipeg! (Kanada) rend- ) őrség nem mindennapi sörbot- zrányt fedezett fel. Ha valaki ^Winnipegben néhány üveg sört Jszeretne fogyasztani a hatósá­gilag engedélyezett mermyisé- 5gen felül, különleges folya- Jmodványt kell írnia, azt hiya- 5talosan regisztrálják, lebé­Áramfejlesztő kerámiarúd Amerikai mérnök® olyan kerámiarudat állítottak elő, amely minden segédeszköz nél­kül egymagában áramot fej­leszt A kerámiarúd egyik végében radioaktív Stroncium 90-et he­lyezetek el, amely hőt fejleszt. A rúd többi része stroncium ti tartatból készült; ez az anyag elektromossággá alakítja át a hőenergiát. A hőelektromosság egyenlőre mindössze egy töredék watt elektromosenergiát termel, a feltaláló mérnökök azonban bíznak benne, hogy rövidesen emelni tudják az új talál­mány kapacitását Pezsgő szakszervezeti élet Barcson (Tudósítónktól.) A barcsi szakmaközi bizott­ság legutóbbi ülésén elhatá­rozta, hogy járási egyeztető bizottságot alakít. Szakmán­ként négy-négy tagot delegál­tak az újszerű társadalmi bi­zottságba. Ezután szakmaközi sportversenyek rendezését ha­tározták eL A múlt évhez ha­sonlóan labdarúgó, sakk, aszta­litenisz és röplabda bajnok­ságot hirdetnek idén is. A mérkőzéseket szeptember kö­zepéig bonyolítják le. Megálla­podtak abban isi, hogy e hó végén közös műsoros estet rendeznek a barcsi szakszerve­zetek a fűrészüzem vidám parkjában, a nyáron pedig kü- lönvonaton kirándulnak a Ba­latonhoz; lyegzik és le kell adni az ital­boltban, mint az orvosi recep­tet a gyógyszertárban. A folyamodványok adatai­nak rendőrségi ellenőrzésénél kiderült, hogy a folyamodók jelentős része már évekkel ez­előtt meghalt. Miután a rend­őrségi revizor kétségbevonta az elhaltak sörszomját, kénytelen volt arra a következtetésre jutni, hogy évek óta hamis: adatok alapján igényelnek a; város lakosai sört. A hatóságok azonban végül is arra a megállapításra jutot­tak, hogy mégsem büntethetik; meg a fél várost a sörszenve­délyért, viszont mégis minden sörivót érzékenyen érintő ha­tározatot hoztak: mindenkinek; igazolnia kell személyazonossá­gát, mielőtt »sörreceptet« állí­tanak ki számára. WSgSSS! Angliában fokozódik a nőhiány Az angol országos társa­dalomtudományi tanács je­lentése szerint a 15—14 esz­tendős korcsoportban már jelenleg is több a férfi, mint a nő. Becslések szerint 2000- ben a férfiak száma mégis ebben a korcsoportban 600 000-rel meghaladja a nőkét. A jelentés a következőket mondja: »Nemhogy túlsúly­ban lennének olyan hajado- nok, akikeket tanítónői vagy ápolónői, illetve más kimon­dottan női foglalkozásokra lehetne kiképezni, hanem a nőhiány következtében a nő­ket éppen ellenkezőleg egy­re inkább presszionálják, hogy menjenek térhez.« A jelentés felhívja a kormányt, hogy az eddiginél nagyobb összeget fordítson fiatal lá­nyok kiképzésére, és férjes asszonyok szakmai tovább­képzésére; 60 ezer norvég tengerész A norvég kereskedelmi flotta 65 ezer tengerészt fog- Uulkoztat évi szerződéssel, de további 12 ezerre lenne szük­sége. Egy hivatalos kimitta- tás szerint a norvég fiatal­emberek szívesen jelentkez­nek ugyan szolgálatra a ke­reskedelmi flottánál, de a hajópark állandó gyarapo­dásával egyre nagyobb szám­ban van szükség tengeré­szekre. A norvég kereskedel­mi flotta jelenleg 10—12 ezer külföldi tengerészt is foglalkoztat. Legszebb öröm a káröröm Frank Wood kaliforniai la­kosnak 25 esztendővel ezelőtt öt orvos is kijelentette, hogy nem élhet már sokáig. Frank Wood a napokban azzal ün­nepelte 85. születésnapját, hogy helikoptert bérelt, és tiszteletköröket írt le a mór régen elhúnyt öt orvos sarja felett. P ülleétt, fojtóan meleg volt a délután. Ahogy kinyitotta a konyha ajtaját, a várt enyhítő hűvösség helyett olyan száraz forróság fogadta, mint egy üvegházban. Persze, reggel nem nyitotta ki az abla­kot, és dél óta betűz a júniusi nap a kettős üvegen. így is jó lenne legalább egy percre leülni, kifújni a dél­előtti fáradtságot, mielőtt átöl­tözik és itthon is munkához lát. De ennyi pihenőt sem en­gedélyezhet magának. Szombat van, takarítani kell, a fiát is várta, aki Pestről ígérte láto­gatását fiatal feleségével együtt. Valamit sütnie is kel­lene, apró sajtos pogácsát min­denesetre, fiának ez a ked­vence; de édeset is, piskótafé­lét meg teasüteményt, ne mondja a menye, hogy nem fo­gadja illendően. Igaz, csak egy vajat kapott tegnap a boltban, nehéz lesz beosztani, de majd margarinnal pótolja. Gyorsan átöltözik, kötényt köd, és kezdi kirakni a bevá­sárló táskája tartalmát, ame­lyet még reggel, munkába me­net vett: egy cipőkrém, két ki­ló cukor, egy margarin, vaní- liáscukor, kakaó, tea... Es még valami. Megdöbbenve tár­ja szét jobban a táska szájai, és megrökönyödve nézi az alján megbúvó két csomag vajat. Hir­telen forróság, tehetetlen düh önti el amúgy is felhevült tes­tét. Tehát mégis megtették. Amikor ő visszautasította, óvatlan pillanatban becsem­pészték a táskájába. Igaz, reggel szó volt róla bent a konyhán, hogy nem le­het vajat kapni, tegnap csak egyet sikerült szereznie, nem is tudja mit süssön enélkül a vendégségbe érkező gyerekei­nek. És akkor Kurtáné selypí- tően magas hangján — hogyan lehet ilyen vastag asszonynak cérnavékony hangja? — odave­tette. — Ott van, tegyél el ket­tőt, tegnap kaptunk három ki­lót. Bent van a hűtőszekrény­ben. Az idegességtől hirtelen alig tudott szólni. Talán legjobb lesz, ha csendben marad, mint­ha nem is hallotta volna az ajánlatot. De mégsem tudta szó nélkül hagyni: — Könnyen kínálod a másét. — Elvégre a kommunizmust építjük, nem? Ahol minden kö­zös. Mi már egy kicsit előre já­runk. lagzán nem szép tőled, ha lemaradsz a fejlődésben. Társai halkan kuncognak az ízetlen szellemeskedésen. Tfitatkozni kellene, érzi. De azt is tapasztalta az elmúlt négy hét alatt, hogy alulmaradna itt egészen »szo­katlan« szemléletével, ahogy mondták; maradi gondolkodás- módjával. Lehet, ha tudja, mi vár rá az új munkahelyén, más állás után nézett volna. De előző la­kóhelyén is napköziben dolgo­zott már három évig, mint fő­zőnő, gondolta, e munkakört megszokta már, ha lehet, itt helyezkedik el. Inkább vár, ad­dig nem dolgozik. Fél évvel ez­előtt helyezték ide a férjét a tsz-be könyvelőnek, akkor mindjárt el is ment a munka­ügyi csoporthoz jelentkezni. Nem nagyon biztatták. De az­tán megállapodtak, hogy mind­ketten figyelik az esetleges üresedést, vagy fejlesztést va­lamelyik üzem vagy napközi konyháján, és így talán sikerül majd munkába állnia, öt hó­napig várt eredménytelenül. Már éppen elhatározta, hogy bármilyen más munkát is szí­vesen elvállal — egyik gyer­mekére ugyan már nincs gond, de a lánya egyetemista, ő n^ég nem tudja ellátni magát, csak egy albérletért fizet kétszázöt­ven forintot —, amikor meg­hallotta, hogy az egyik napkö­ziben főzőnő felvételére kerül sor. Nehezen bár, de sikerült bejutnia. A napközi vezetője ugyanis az egyik főzőnő só­gornőjét akarta alkalmazni, de szerencsére ezt csak később tudta meg. J? eggel nyolc órakor je­lentkezett munkára az igazgatónál. De várni kellett rá, így csaknem kilenc óra volt, mire a napközibe ért. Kissé szorongva nyitott d konyhá­ba. Hiába, ismeretlen munka­hely, a sosem látott munkatár­sak még az örök vándorokat is feszelyezetté teszik. Igyekezett közvetlen, kedves lenni. Min­denkihez odament, kezet nyúj­tott, bemutatkozott, azok mo­tyogtak valamit, csak a Kurtá­né sipitozott, hogy »ó, megjött az új kartársnő« (így mondta, hivatalosan), és ettek tovább. Frissen sültet uborkával. Letette a táskáját, körülné­zett, fogast keresett, valaki a fejével a sarokban álló szek­rény felé bökött: — A ruhát oda kell betenni. — Felvette a magával hozott fehér kö­penyét, és munka után nézett. Fogta a sarokba támasztott seprőt és összehúzta a szeme­tet. — Kérsz egy darabot? — bö­ki oda kelletlenül az egyik asszony. — Köszönöm, már reggelie­tem. — Azon már mi is túl va­gyunk. Ez már tízórai. — Tízórai? — villant fel benne, de nem szólt. Ho­gyan? Annyival többet hozat­nak és kifizetik a különbséget? Vagy... Á, erre gondólni sem mert. Mindenesetre érdekes szokás, az előbbi munkahelyén nem tapasztalt ilyesmit. Amikor befejezték az evést, kezébe nyomtak egy vödröt, és a legfiatalabb konyhalánnyal vízért küldték a kútra. »Tud- nillik, angyalom, elromlott a vízvezeték már egy hete, és mi valamennyien olyan nyavalyá­suk vagyunk, egyönknek a ke­ze, másónknak a dereka, lába fáj, igazán örülünk is, hogy végre egy egészséges asszony került, közénk.« It’s azóta is a legnehezebb, ■*-/ legpiszkosabb munkák­kal bízták meg. Ö sem volt fia­talasszony — negyvenöt müli a tavasszal —, de nem panasz­kodott, nem vitatkozott a be­osztása miatt, ha nem is hagy­ta nyugton a megkülönböztetett bánásmód. Az asszonyok to­vábbra is alaposan meguzson­názták az ebédre szánt húsból — »Nem sok az egész, alig egy kiló, igazán nem látszik meg a kétszázas ebéden« —, egy al­kalommal pedig éppen akkor lépett be, amikor nem számí­tottak rá, észrevette, hogy az egyik asszony mintegy fél Tci- lónyi téli szalámit csúsztatott a táskájába. Valamennyien felfi­gyeltek, zavart csönd támadt, de szó nem esett. Csak más­nap. Amikor félhangosan spiclinek nevezték, megjegy­zéseket ejtettek el, hogy mi­nek megy el az olyan dolgozni, aki nem tud beleilleszkedni a közösségbe, meglett kora elle­nére is zöldfülű, nem használ­ja ki a lehetőségeket, és majd a társait is bajba keveri á fe- nenagy erkölcsösségével. Az elszisszentett, de jól célzott tű­szúrások napirenden voltak. Különösen azután, amikor a »maradék« mákoskalácsot »testvériesen« elosztották ma­guk között az asszonyok, hogy hazavigyék (»Szegény Józsim­nak ez a kedvenc süteménye.«), és ő a maga részét visszautasí­totta mondván, majd süt ma­gának otthon, ha megkívánja. Erre nekitámadtak — mintha csak erre vártak volna —, hogy persze, te még egy darab szá­raz kenyeret sem vinnél haza, hogy ránk annál bátrabban árulkodhass. Pedig senkinek nem szólt a tapasztaltakról. Még a férjének sem. Nem az ő dolga, egyáltalán mit is törő­dik vele. Igyekszik becsülettel helytállni, de nem jelentget senkit. Nem szép dolog az. Hogy megszólnák érte az em­berek? Férje biztos nem ezen a véleményen lenne. Különben is: ha szembesítésre kerülne a sor, egyedül maradna a »jól összeforrott kollektívával« szemben, ahogy emlegetni szok­ták önmagukat munkatársai. Mert a közösség nagy erő, ha nemes ügy érdekében, vagy hi­bák, bűnök eltussolására fog is össze, mindenképpen az. Tf1 s most ez a két csomag vaj... Mit tegyen? Menjen vissza, egyenesen a napközi vezetőjéhez és tegye az asztalára? De akkor min­dent el kell mondania, az előz­ményeket, az okokat, az álta­la tapasztaltakat is. Bizonyíta­ni kell állításait, és szembe néz­ni munkatársaival. Soha nem volt még ilyen helyzetben. Vár­ja meg a férjét, beszélje meg vele a teendőket, kérjen taná­csot tőle? De csak este jön haza, addig már a vendégei is megérkezhetnek... Hétfőn vi­gye vissza? Akkor még két na­pig magánál tartja, el is ro­molhat, nincs jégszekrénye, és különben is sokkal nehezebb bizonygatni már... És oda­lenne a nyugalma két napon át... TT ínlódő töprengéssel nézi a laposra puhult vajcso­magokat. Egy pillanatig a hát­ralevő takarításra gondol, a rá váró sütésre, készülődésre, a mintegy másfél kilométeres útra a napköziig, aztán újra ut­cai ruhájába bújik, és felkap­ja táskáját a két vajjal. A lakásból kilépve vakítóan zúdul rá a nyárdélutáni hő­ség ... Somogyi Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom