Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 I Szerda, 1962. .július n. r Sárba taposott kenyér ~\ ... s lejünk felett majd surrog és csivog a fecskefészkektöl sötét eresz! így lesz-e? így») Wert egyszer bék* less. Oki tarts ki addig lélek, védekezz! (Radnóti: Himnusz a Béteé*®-i A gépkocsioszlop még előző este kita- karodott az utcából, így nyugodtan alkottak a házakban az emberek, nem kellett a már napok óta ismétlődő éjszakai légitámadásoktól tartaniuk. Nagyapa nem szerette a német katonákat. Noha az első világháborúban szerzett láblövéseit az olasz fronton kapta, mindig a németeket szidta miattuk. Kint szöszmötölt a fagyos hóban. Két kerítésoszlopot nyomott ki az egyik német gépkocsi, s most azokat próbáiul helyreigazítani. Csöndesen dolgozott, nem akarta, hogy fölébredjen az unokája. Hadd aludjék végre, ha már egyszer csönd variam, gondolta, és kutató bizalmatlansággál «äfeett föl az égre, de mert vem látott semi^Sí'panúsat, nyugodtan dolgozott tovább. Az unoka nem átnőtt már. Megszöktet a pincébefwtással végződő éjszakákat, és korán ébredő lett. Gondolkodott, hogy kxmász- szon-e az ágyból, de végül maradt, s a be- deszkázott ablak repedésein beszűrődő fénycsíkokat szabdalgatta ketté ujjával. Egészen belemerült a játékba, csak a nagyapja hangja rezzentette föl. — Annus! Hozd ki gyorsan a kenyeret, meg a kést isi — kiabált a nagymamának. Az unoka abbahagyta a játékot, engedte a fénycsíkokat végigosonni a fal mellett. Hirtelen eszébe jutott, hogy a nagymama este kenyérsütéshez készülődött. Nem szerette túlságosan a tepsiben sült kenyeret, mert nagyon szalonnáé, meg nagyon fekete volt... Vágjál — hallatszott nagyapa hangja a ház előtt. Lépések csikorogtak, egy pillanatnyi szünet._ Valami ismeretlen hang, aztán megint lépések, megint szünet— A gyerek kiugrott az ágyból, próbált kinézni az egyik deszkarepedésen, de semmit se látott. Odakint valaki kiabálni kezdett, aztán ketten vagy tán többen is ordítottak már. Ijedten húzódott vissza az ablaktól. Nem értett egy szót sem, nem tudta má történik, kimenni se mert. Egyszer csak beszedőd a nagymama, félrelökte az unokát, a szekrényből valami rongyot vett elő és kiment, később, mikor öltöztetni kezdte a gyereket, akkor vette észre, hogy reszket a nagymama keze. A nagypapa a konyhában ült, nem volt rajta kabát, a válla azonban be volt kötve. Nem szolt egy szót sem. Másnap este átjött a szomszéd, hogy — mint már oly sokszor — jósolgassák egymásnak a háború végét Az unoka is fent volt még, s hallgatta a felnőttek érthetetlen beszédjét. Most azonban sokat megértett. Megtudta az előző nap eseményeit. Hadifoglyok támolyogtak az utcán. Tizenegyen voltak és éhesek. Egymástól tíz-tizenöt lépésnyire botorkáltak, ezeknek akart kenyeret adni a nagypapa. Kettő már kapott is, amikor odaérték az SS-katonák. Azok ordítoztak, s a puskatussal ráütöttek nagyapára. »Ezért kellett a rongy, bekötni a sebet« — kapcsolta össze az eseményeket az unoka. — A csizmájukkal tiporták szét az egyetlen kenyeret a... — $ itt abbahagyta a nagymama, mert észrevette, hogy figyel a gyerek. — Nem szabad előtte beszélni, hátha küotyogja — intett a szemével. A ztán a szomszéd beszélt. Ma délután hallotta, hogy tegnap tizenegy lengyel meg francia hadifogoly érkézéit Jutoe- pusztára. _ — Ma már csak hatot indttattak útnak belőlük. Két lengyel meg három francia az éjszaka éhenhatt^. Sódba álljunk? Sofesaor eüSocdul, naponta ki tudja hányszor? Ácsorgunk az ótelrrúszerüz- i étben, a tömegben. Türelmesen várunk sorunkra. S akkor odaifbben valaki elénk. Se pardon, se sémim. Kér, követel, sürget, hiszen ő siet, és az idő drága. A saját ideje... Más. Vasárnap reggel a tej- boltban. J&vüaik, gyülekezünk; köcsöggel, kannával, üveggel. S mit teszünk? Először odamegyünk a pulthoz. De észrevesszük, hogy az emberek a hosszan kígyózó egysoros oszlopban összevonják a szemöldöküket . ... És akkor sietősen beállunk a sorba. Nem előre, a sor mellé, hanem a végére, még mielőtt valaki megelőzne bennünket. Egyszóval itt már valami megkezdődött... Megpróbáljuk, ha döcög is még, ha nehéz is megszokni. Érdekes volt a múltkor, parkban. Fagylaltért átütünk, sokan. Először kupacban, aztán megpróbáltuk sorban. Köz- megelégedésre, gyorsabban ment. Persze az ellentábor — kisebbségben, de nagy hangon — követelte jogtalan előnyeit Nem kaptak fagylaltot. S akkor jön ám egy vendéglátói pari fő-fő ember. Hogy merik az ő gyerekét nem ki' szolgálni?!! Nem állt sorba? Akkor is!... (Ennyi protekció igazán kijár egy fölöfctes szervnek, nemde?) Apró dolgok ezek. Látszólag. Pedig de sok bosszúságtól menekülnénk meg, ha csak any- nyit tennénk, hogy nem valaki elé vagy mellé, hanem következetesen a háta mögé állunk! Sajnos az üzletvezetők, a kiszolgálók, pénztárosok legtöbbször szó és lélek nélkül végignézik az emberek egymást "taposását, veszekedését Csak-; egy-két udvarias szó kellene, utóbb már magánktól is rájön-' ■nénfc: érdemesebb sósban áll-' m__ V. E. Fejlődött a kulturális élet Somogysárdem A Kaposvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén értékelte a Somogy- sérdS Községi Tanács V. B. kulturté»y irányító és nevelő munkásai*. A járási tanács vb megállapította, hogy a so- mogysárdi községi tanács törődött a község művelődésügyével. Javult az iskolai oktató és nevelőmunka, jó és szilárd ismereteken alapszik a gyerekek tanulmányi eredménye. Biztosították, hogy a cigánytanulók mindannyian járjanak iskolába. Sikeres nevelőmunkát végeznek a körzetesítés megvalósításáért, s a jövő tanévben megkezdik a politechnikai oktatást A községben három év óta működik a dolgozók esti iskolája. Az iskolán kívüli népnevelési feladatokat is eredményesen oldották meg. Növekedett az érdeklődés az ismeretterjesztő előadások, szakitanfolyamok iránt A falu felnőtt és úttörő tánccsoportja, színjátszói részt vettek a kulturális szemle bemutatóin. A községi tanács irányító munkája azonban nem eléggé elemző: a feladatok, a jelenségek mérlegelésében még sok az általánosság. A somogysárdi tapasztalatok alapján a járási tanács vb határozatot hozott, amelyben leszögezi: javítani kell a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak művelődést irányító munkáját Legalább negyedévenként napirendre kell tűzniük és meg kell vitatniuk a kulturális élet egy-egy időszerű problémáját. A vb-tagoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nyár folyamán a község kulturális életében ne következzék be törés, s már most fiai kell mérniük a helyi igényeket az éves kulturális terv összeállításához. A továbbiakban a járást tanács vb határozata felhívja a helyi tanácsokat a kulturális élet és a sport egységes irányítására és fejlesztésére. Utasítja a községi tanácsokat, hogy gondoskodjanak a könyvtárhelyiségek rendben tartásáról, a szükséges bútorzatról és a könyvállomány felfrissítéséről. Ismételten felhívja a tanács vezetőinek figyelmét, hogy a könyvtárak fejlesztésére beütemezett összeget a megyei tanács határozata alapján kizárólag erre a célra használják feL Jövőre lesz 10 éve, hogy a Ruhaüzemben Schmid János férfiszabó. Az üzemben végzett jó munkája jutalmául a szakma kiváló dolgozója oklevelet jelvényt kapott. ütőn voltam hat beosztottammal — kezdte a történetet Kovács Ferenc százados. — Már hazafelé készülődtünk, amikor a távolból hatalmas csattanás, majd több robbanásszerű dörejt hallottam. Mi lehet ez? A kőbányában dolgoznának ilyenkor?! Ez lehetetlen. Azonnal parancsot adtam a gépkocsivezetőnek, hogy hajtson a csattanás irányába. Elindultunk, de nem jutottunk messzire. Hamarosan kétségbeesett asz- szony állta útunkat, rémült tekintete minden szónál ékesebben bizonyította, hogy baj van, nagy baj. -A vasút... a vasút...« — kiáltotta, és mi pillanatokon belül a helyszínre érkeztünk... Megáll a beszédben, nyöt arca elkomorodik az emlékezés visszfényében. — Szörnyű kép tárult elénk. Egy kisüklott tehervonat egymásra torlódott vagonjainak, és a töltés mellett hátára fordult, gőztől sistergő, égő mozdonyának a látványa. Utánam! — adtam ki a parancsot, és leugráltunk a gépkocsinkról. Ekkor hallottam először a kétségbeesett segélykiáltásokat valahonnét a romhalmaz alól... — Gyerünk, elvtársak! — mondtam, de nem is volt szükség biztatásra. Fuszencker István őrvezető, Lakatos Sándor, Bagi Miklós, Lipták Sándor, Kelemen Tibor és Sésztó László honvédek a nyomomban voltak. Elszánt arcukról, csákányt markoló kezükről leolvashattam, hogy mindenre készek ezekben a percekben... Az összetört paklikocsiban elsőként a vonatvezetőt találtuk meg. Miután nem tudtunk hozzáférni a bajba jutott emberhez, Bagi honvéd csákánynál ütötte be az aSlakot, s a ÉLETMENTŐK többiek ott hatoltak be... Én tovább mentem egy vasutas kezéből kiragadott kézilámpával, mert a gőzbe borult mozdony felől egyre gyengülő segélykiáltásokat hallottam. — Százados elvtárs! Ne menjenek közelebb! Minden pillanatban felrobbanhat!!! — kiáltották a szerencsétlenség színhelyére mindefelől összeszaladt embereik, de mi nem törődtünk a figyelmeztetéssel. Bemásztam a felborult mozdony konyharészébe, s elsőnek a mozdonyvezetőt, majd később, kisebb nehézségek árán a fűtőt is sikerült kimenteni. Ezután elfojtottuk a tűzfészkeket, és mire a tűzoltók megérkeztek, már nem volt mit tenniük. Hát így történt.... A tények valóban úgy követték egymást, ahogy Kovács százados elvtárs elmondotta. De mennyivel másképpen szólt a történetékről a közvetlen életveszélybe került fűtő, a negyvenöt éves, kétgyermekes Koós Balázs. Szemét könny futotta el a takarosán berendezett kisterenyei ház lakószobájában, mikor a hároméves Marikát ölében tartva, visszapergette a szörnyű éjszaka eseményeit. — Nagy sebességgel haladt szerelvényünk. Vasúti szempontból minden a legnagyobb rendben volt. A jelzőberendezések szabadot mutattak, amikor szinte az utolsó pillanatban feltűnt közvetlenül előttünk a sötétségbe olvadt pótkocsis tehergépkocsi ... Megállásról szó sem lehetett... Kétségbeesetten a gőzsíp fogantyú után nyúltam, ez .volt az utolsó mozdulat, amit tettem. A következő pillanatban irtózatos erővel belerohantunk a pótkocsiba, magunk előtt görgettük, majd nagyot rándult a gépünk, s forogtunk, zuhantunk, már nem is emlékszem hányszor, s milyen irányba. _ A kislány egy süteményda- rabfcát dug édesapja szájába, mire az erősen felindult ember összevissza csókolja a gyereket. — Még ma sem akarom elhinni, elvtársak, hogy élele, hogy a családom körében vagyok... És mindezt annak a nagyszerű embernek köszönhetem, aki ... De folytatom talán. :. Amikor magamhoz tértem, szólongatni kezdtem a mozdonyvezetőt... Elhaló hangon válaszolt, segítségül hívott. Mozdulni akartam, de nem tudtam. Két lábamat irtózatos erő préselte a földhöz, később is úgy kellett kiásni a földből... Bal kezem egy vasgerenda alá szorult, szerencsére úgy, hogy csak leszorította, de nem zúzta szét. Ügy feküdtem a mozdony alatt, mintha keresztre feszítettek volna, csak a jobb kezem volt szabadon ... Nem tudok segíteni, kiáltottam át társamnak, és arra kértem, hogy üsse ki valahogy az ablakot, mert a sűrűsödő gőzben már-már nem kaptam levegőt ... Sikerült-e, nem-e ma sem tudom. Figyelmemet az égő olaj vonta magára, amely a mozdonyról csepegni, maid folyni kezdett rám... Először a hajam kapott lángra, majd a fűtőruhám kezdett tüzesedr.i. Később az arcomba is csepegett az égő olaj, hiába próbáltam elfordítani a fejem, hiába igyekeztem szabad kezemmel valamelyest elnyomni a tüzet magamon... Ez a vég, gondoltam, s búcsúztam az élettől, a családtól, az asszonytól, a fiamtól, meg a legkisebbtől, tőle. A z irtózatos tűzhaláltól menekült ember szava elfúl, hosszú másodpercekig tart, amíg folytatni tudja a történetet: — És ekkor... ekkor hallottam ott a roncsok alatt a hangokat, valahol magam fölött: »-Ne menjen közel a mozdonyhoz, százados elvtárs .. . Minden percben robbanhat.. Vissza, amíg nem késő...« És ekkor hallottam meg azt a másik hangot is, amelyet sohasem felejtek el... »Innen jöttek a segélykiáltások... Ember van a roncsok alatt. Nem hagyhatom magára... Ha robban, robban. Akkor nem egy halott lesz, hanem kettő...« Igen, ezt mondta, s a következő percben már mellettem volt, miután kiemelte a mozdonyvezetőt ... Mellettem volt, lámpája és a tűz fényénél meglátta milyen borzasztó helyzetben vagyok, s megszólított: »Nyugalom, nem lesz semmi baj, papa, itt vagyunk ...« És fö- lémborult... Értik ezt? Rám borult, a saját testével fojtotta el az olajos fűtőruha füzét, kezével oltotta égő hajamat, tisztította meg az arcom ... És közben őrá hullt a tűzesső; hátával, a sapkájával fogta fel azt, nem törődve a minden percben bekövetkező robbanásveszéllyel, semmi-; vei... Itt elcsukllk a hang, de szavak nélkül is tudjuk a folyta' tást. Már hazafelé tartunk, de még mindig a fülünkbe cseng a harmadikos gimnazista nagyfiú, Koós Feri levelének néhány sora. Édesapja megmenekülése alkalmából ragadott; tollat, s addig is amig személyesen nem tehetik, az egész család nevében levélben mondott forró hálateli köszönetét; Kovács százados elvtársnak és beosztottjainak. »... Én már megértem, hogy mit jelentett az ön életmentése —írja —, hiszen talán búcsúzhattam volna az iskolapadtól is, ha nincs ön, a bátor, a hős százados ... Igen, a hős ... Mert itt, Kisterenyén hős életmentőként emlegetik... És én hálámat és köszönetemet úgy; fejezem ki, hogy megfogadom: ha katona leszek, önt, és azokat az ismeretlen katonákat fogom példaképnek tekinteni,; akik drága édesapánkat megmentették ...« ]U ásik levél is útnak in- "*■ dúlt Kisterenyéről. A fűtőház vezetője, párttitkára, üb-titkára és a megmentett Koós Balázs írta alá. A honvédelmi miniszter elvtársnak írták ezt a levelet, amelyben köszönetét mondanak a bátor életmentésért, s ezzel zárják soraikat: »... Mi, kisterenyei vasutasok, és mindenki, aki a hőstettről tud, büszkék vagyunk arra, hogy néphadseregünknek ilyen tjsztjei és honvédéi vannak ...« Borkovits István A somogyi bábjátszás filmen A Pannónia Filmstúdió »Babáik és bábok« címmel színes kisfilmet készít a magyar bábjátszbs történetéről. A forgatókönyv írója és egy- ; ben a kisfilm rendezője Imre István. A forgatást a napokban kezdték meg, és az első felvételeket Somogy megye két községében készítették. Balatonberénybev évszázados hagyományokat örökítettek meg. Kánya Gyula traktoros, Németh Ferenc 76 éves nyugalmazott pásztor, faragó, Rezes János és Bence Gyula tsz- tagok közreműködésével egy l&27-ből származó betlehem bábfigtcráival mutatták be az eredeti néphagyomány dalaival, szövegeivel illusztrált bábtámeoltató bettehe- mes játékot. Osziapómbam a csuklós ké- reg-paprrbáb támeoltatását vették fűmre. Ez a bábjáték forma régi somogyi hagyomány: a francia marionette a la planchette bábstílus magyar változata. Mityen a teheéáó műsora? Ugy S&O Patdo-i feflegrfeaós társaság meg akarta ismerni nézői véleményét a tfeteví- zió pnogpamjánól, ezért va- Sameranyá előfizetőjéhez kérdőívet juttatott eÜ, amelynek együk kérdése jgy taang- aotfc »Véleménye szórtat mi az oka annak, bogy egyesek oly sok teivetmvdfflt ta- Üätoafe ft televíziós műsorokban és élesein b&tSQSk azokat, mások viszont nem.* A legeredetibb válasz rövid és velős vofts -űrnek egyszerű az dkae egyeseknek van televíziós készülékük. irtásoknak ntacsti» EgérolS .-pacsirták" A bmunsckwelgí repülőtér vezetőségének évek óta nagy gondot okoztak a mezei egerek. Nemrég négy ^Atouette- (pacsirta) típusú francia helikopter állomásozott huzamosabban ezen a repülőtéren. A HöMhajtásos motorok éfes zúgása nehány hét alatt megölte az egereket. Az orvos szakértők még nem tadták megáttapí- tam, hogy a hangfmNámok az egerek mely szervére hatottak halálosan. Ä ncrvéaotcná! rs egyre több a válás A norvég statisztikai hivatal jelentése szerint Norvégiában is egyre szaporodik a válások száma. A tavalyi évben például '2465 házasságot bontottak fel, 100-zal többet, mint az előző évben. Az esetek 73 százalékában a válást közös megegyezés alapján mondták ki. A válás oka az esetek 68 százalékában — hűtlenség volt, a tavaly felbontott házasságokból összesen 3173 gyermek született. SomogyiHéplo* Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. H. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. a. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra M M
