Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

Szerda, 1962. július 11. 3 somogyi Ntiraar Hruscsov beszéde a leszerelési és béke-világkongresszus július 10-i ülésén (Folytatás a 2, oldalról.) tartóvá tenni a nyugat-berlini megszállási rendszert, és ott szeretnék tartani haderőiket. De vajon megbékülhetünk-e azzal, hogy Európa közepén olyan lőporos hordó legyen, amelyhez égő kanóc vezet? Megfelel ez vajon Nyugat- Berlin vagy bármely ország lakossága érdekeinek? Ma már Nyugat-Németor- szág és annak fegyveres ereje a NATO agresszív eriőnek mag- wát képezi és egyre inkább meghatározza ezen tömb poli­tikáját. Lehetetlen észre nem venni még valamit. Nyugat-Berlin jelenlegi megszállása már ré­gen nem olyan megszállás, amely a hitleri Németország összezúzása után a négyhatal­mi megállapodást aláíró szö­vetségesek szeme előtt lebegett. Elbben álmegállapodásban cél­ként fektették le, hogy felszá­molják a német militarizmust és a nácizmust, s elhárítják a Németország részéről fenyege­tő új háború veszedelmét. Ma azonban a megszállt Nyugat- Berlin alapjában véve a NATO haditámaszpontja, ahol ezen agresszív tömb államainak haderői tartózkodnak. E tá­maszpont a korábbi szövetsé­gesek — a Szovjetunió, Len­gyelország, Csehszlovákia és a hitleri Németország ellen küz­dő sok más ország — ellen irá­nyul. Amellett vagyunk, hegy Nyu- gat-Berlinnek, mint önálló po­litikai egységnek, megbízható nemzetközi szavatosságot nyújtsanak, lakosságénak meg­adják a jogot, hogy szabadon döntsenek életformájukról. A nyugati hatalmakat nem Nyu­gat-Berlin lakosságának sorsa aggasztja, hanem ottani kato­nai támaszpontjuk megtartá­sa. A szovjet kormány számos olyan lépést tett, amely kölcsö­nösen elfogadható határozatok megvalósítására irányul, hozzá­járulva ahhoz, hogy bizonyos körülmények között a nyugat- berlini megszálló haderőket az ENSZ vagy semleges országok haderői váltsák fel. Amennyi­ben e kérdésben nem sikerül megállapodásra jutni, hozzá­járulunk ahhoz, hogy Nyugat- Berlinben Norvégia és Dánia, vagy Belgium és Hollandia, va­lamint Lengyelország és Cseh­szlovákia haderői állomásozza­nak. E haderők természetesen az ENSZ lobogója alatt fejte­nék ki tevékenységüket, nem pedig a jelenleg meglevő ka­tonai tömbök képviselőiként. Az idő múlik: abban az eset­ben, ha a nyugati hatalmak nem nyilvánítják ki azt a szán­dékukat, hogy a jövőben együtt kívánnak működni a második világháború maradványainak felszámolásában, akkor a szo­cialista országoknak és más békeszerető államoknak nem Figyelmet érdemelnek azok a következtetések, amelyeket az ENSZ megbízásából a leszere­lés gazdasági és társadalmi kö­vetkezményeiről szóló jelentést összeállító tudósok és szakér­tők vontak le nemrégiben. A jelentés hangsúlyozza, hogy a leszerelés jótékony következ­ményekkel jár és valamennyi ország népei helyzetének javu­lását idézi elő. Természetesen a leszerelés egymagában nem old meg minden társadalmi problémát. Ha azonban megszűnik az erők­nek és az anyagi eszközöknek a pusztító fegyverekre való el- fecsérlése, ha ezeket az esz­közöket békés célokra fordít­ják, az kétségtelenül áldásos hatást gyakorol majd minden ország gazdasági életére. Minden nyugati ország gaz­dasági élete nyerne a leszere­lésen. Csak a fegyvergyárosok nyomorúságos csoportja veszít rajta. A leszerelés óriási előnyöket hozna a nemzeti újjászületés gigászi feladatainak megvaló­sításába belekezdő, gazdasági­lag gyengén fejlett országok­nak és azoknak a népeknek, amelyek azért küzdenek, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. A gazdaságilag elmaradott országok ez idő szerint évente mintegy 5—6 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra. Óriási összeg ez olyan álla­moknál, amelyeknél a szó szo­ros értelmében minden fillérre Cape Canaveral (MTI). Nyugati hírügynökségek je­lenük, hogy a floridai Cape Canaveral kisénleü telepéről kedden reggel egy három sza­kaszos »thor-delta« rakétával febocsátották az első »telstart« mintájú mesterséges holdat, amely televíziós adások és te­lefonbeszélgetések továbbítá­sára szolgál. Három órával a felbocsátás u/tlán hivatalosan közölték, hogy a »telstarb« rátért eliip­marad más hátra, mint hogy békeszerződést kössenek a Né­met Demokratikus Köztársa­sággal, az abból folyó minden következménnyel együtt. szükség volna ahhoz, hogy le­számoljanak a nyomorral és az elmaradottsággal. Nem két­séges, hogy békében, tehát a katonai kiadások terhétöl men­tesen ezek a gazdaságilag el­maradott országok gyorsabban fejleszthetnék gazdaságukat, hamarabb vívhatnák ki gaz­dasági függetlenségüket. A leszerelés megteremtené a szükséges feltételeket ahhoz, hogy lényegesen nagyobb ará­nyú segítséget kaphassanak a fiatal nemzeti államok. Feles­leges bizonygatni, milyen jó­tékony hatással lenne mindez a fiatal nemzeti államok fej­lődésére. A szovjet kormányfő foglal­kozott ezután azokkal a ha­talmas lehetőségekkel, melye­ket az általános és teljes le­szerelés után megvalósíthatna az emberiség. Tényekkel tá­masztotta alá érvelését és el­mondotta, hogy milyen ugrás­szerűen megnövekednék az életszínvonal szerte a világon, ha a tengerek mélyére süllyesz­tenék a fegyvereket, és a kato­nai kiadások megszüntetése révén felszabaduló anyagi esz­közöket a békés építésre for­dítanák. Hruscsov ertvtárs beszédét így fejezte be; — Dicsőség a békéért, a ter­monukleáris világháború elhá­rításáért küzdő harcosoknak! — Éljen a tartós béke és a jára, amelynek a földtől való legnagyobb távolsága mintegy 5700, maximális foldközelsé- ge pedig körülbelül ezer kilo­méter; A mesterséges hold 160 perc alatt kerüli meg egy­szer a földet. Az elkövetkező napokban derül majd ki, hogy a mester­séges hold képes-e biztosítani az Atlanti -óceán két partja közti »-hírközlési-«-összekötte­tést. A fegyverek nélküli világ az egész emberiség nagy üdve világ népeinek barátságai Televíziós adósok és telefonbeszélgetések továbbítására alkalmas mesterséges holdat bocsátottak fel az Egyesült Államokban szis alakú föld körüli pályá­Gwssi Mihály — Bccze Károly: églonísfa De lehet, hogy nem érem azt meg, és csak egy sírfelirat hir­deti majd, hogy itt harcolt és halt meg egy magyar szárma­zású hadnagy ... No de hagy­juk ezt, Miska... Bízni kell és hinni töretlenül... Ügy, mint ezek az emberek itt... Egy vietnami harcost agyonverhet­nek, mégsem árul el senkit, semmit... S olyan rendületle­nül bíznak mielőbbi győzel­mükben!... Szóval, Miska, próbáljunk meg mi is olyan kemény, hajlíthatatlan embe­rek lenni, mint ők... Végezd el becsülettel, amit vállaltál... Használj ki minden kínálkozó lehetőséget... — Ügy lesz, hadnagy úr! — Ne mondd nekem mindig, hogy hadnagy úr. Mondd csak egyszerűen így: Karcsi. — Ügy lesz... Karcsi. A jugoszláv hadnagy szólalt meg franciául. — A kapcsolatot nem köz­vetlenül velünk tartod majd, hiszen mi kint vagyunk a he­gyekben ... Minden arra ér­demes dolgot Ti-tin keresztül juttass el a falubeli összekö­tőnkhöz, aki azonnal továbbít­ja nekünk ... Tehát elsősor­ban gyógyszert várunk ... Ti-tihez ment, s kézenfogva odavezette Gazsóhoz. Moranics megfogta mindkettőjük kezét. — Ugye, igyekeztek gyógy­szerhiányunkon enyhíteni? — kérdezte halkan. Mindketten némán bólintot­tak. Nao Ting lépett melléjük. — Fiam — mondta Gazsó­nak —, szolgálataidért ezer és ezer vietnami mond majd kö­szönetét a győzelem után, ami nemsokára elérkezik. Hangja elcsuklott. — Én már öreg ember va­gyok, de ezt még meg akarom érni... A feleségem a harcok során meghalt... Szeretném, ha legalább a lányom nagyon- nagyon boldog lenne ... Mindenki megértette. Ti-ti és Gazsó fülig pirult. — Most menj, fiam — foly­tatta Nao Ting —, nehogy gya­nús legyen távolléted. Ilyen sokáig még úgysem maradtál el... Gazsó még egyszer kezet fo­gott mindenkivel. Zsitvai ma­gához ölelte honfitársát. — Sok szerencsét, Miska ... Gazsó az üzletben úgy érez­te, most feltétlenül vásárolnia kell valamit. Nem tudta, miért, de nyugtalanság fogta el, amint ki akart lépni az ajtón. Visszafordult, s egy törülközőt, s két zoknit kért. A kórházban az orvos mér türelmetlenül várta beosztott­ját — Hol az istenben járt eny- nys ideig? — rivallt rá. — Vásárolni voltam a falu­ban, kapitány úr... — Igen? ... Mutassa, mi* vett? Gazsónak torkában dobogott a szíve, de azért nyugalmat erőltetett magára, s kibontot­ta a csomagot. — Ezt, monsieur captain. Két pár zoknit, és egy törül­közőt. — No, vigye gyorsan a szobi­jába és siessen vissza. Sző ni h a tő h este. Hol szórakoznak a kaposváriak? Melegebb nqp vott a többinél. Ahogy leszállt az este, egyre többen jelentek meg az utcán. De nem azért, hogy sé­táljanak, hisz rövid idő múlva elnéptelenedett a város. Va­jon, hova, merre mentek a kaposváriak ezen az estén, ami­kor még nem lehet kiaknázni a balatoni szórakozási lehe­tőségeket, s itthon kell módot keresni rá. Szegődjünk a nyo­mukba. , Présház', plusz 30 foknál A vendégek nagy Mámából rögitön meg lehet állapítani, hogy a város legnagyobb éjjeli szórakozóhelyén, a grillhen vagyunk. Ha valaki elindul a terem egyik sarkéiból a má­sikba, perceket kell állnia, míg előre juthat a tumultus­ban. Senki sem tudja, hegy mi történt ezen az estén. Miért nem lehet a táncparketten el­férni, miért nem jut az em­bereiknek asztal, miért vált forró katlanná a grill, amely­ben a táncosok összepréselődő tömege kénytelen lemondani a hagyományos táncról, és átad­ni magát a kölcsönös lökdö­sődésnek, vonaglásnak. Más­kor is sókan keresik föl az íz­lésesen átalakított grillt, eny- nyien azonban régen roha­mozták meg. A sok érettségi találkozó, a jó zenekar vará­zsa, vagy a városban tartózko­dó vendégfiatalok jelenléte nö­velte így meg a látogatók szá­mát? Valószínű, hogy mind­egyik közrejátszik. A vendég­látóiparnak azonban most nem az a feladata, hogy az okon töprengjen (ezt később kell ér­tékelni), hanem, hogy a zsú­foltság közepette is biztosítsa a zavartalan kiszolgálást. A pincérek a járhatatlannak látszó embersűrűben is eljut­nak az asztalokig és időben ki­szolgálják a vendégeket. Fele­lősségteljes munkát végeznek. A biztosítékot, hogy minden vendég kifizeti az italt, ebben a tumultusban már rég elvesz­tették. Csak a becsületességre lehet számítani. Szerencsére a mi társadalmunkban a több­ség nem él vissza a kínálkozó lehetőséggel. Nemcsak a fizetés dolgában, hanem viselkedésben is példa­mutatók a fiatalok, és a körül­ményekhez képest igazán fe­gyelmezetten szórakoznak. Ritka eset az, ha éjjel 3-kor valaki nincs tekintettel a táncparketten a többiekre, s kicsit borosán, könyökkel igyekszik magának nagyobb helyet biztosítani. Idejét múft talponálló »-Fáj a gyomrom, fáj, pálin­káért fáj.« Dülöngíélő részeg férfi áh a vasútállomással szemben levő földművesszö­vetkezeti italbolt zenekara előtt Dalol, s amikor a refrén következik, mér nemcsak egyedül kurjongat. Vannak hozzá hasonló állapotban má­sok is. Szót váltani alig le­het, olyan nagy a lárma, pedig a falon ott a tábla: »Hangos éneklés, lármázás tilos.« De ez senkit sem zavar. Palotás József üzletvezető-helyettes azt mondja; ő nem hallja a lármát Kicsit furcsa. Már-már oda jut az ember, hogy szégyellj megbírálni a földművesszóvetkezet vendég­lőjét, hiszen oly sokszor kri­tizáltuk, és mégsem történt változás, mégsem teremtettek rendet. Ezért van, hogy ez a vendéglő a kétes elemek gyü­lekezőhelyévé válik. Ügy gon­doljuk, ideje volna rendes, ba­rátságos hangulatú hellyé ala­kítani a már idejét múlt tal­ponállót. Otthonos szórakozóhely A Belvárosi Vendéglőt és Eszpresszót felkeresik a ka­posváriak a hét más napjain is, szombaton azonban ünnep­lőbe öltözve jelennek meg. Míg máskor sűrűn nyúlnak a mintegy harmincféle ételt kí­náló étlap után (amelyről cso­dák csodájára még este se kell törölni a pirított májat és vese­velőt), addig szombaton alig kéri el valaki az étlapot Sör és rövid italok kerülnek in­kább az asztalokra, s elég gyorsan. Az érkezés után fél perc múlva kapom az italt, an­nak ellenére, hogy az étterem tele van meghitt beszélgetésbe merült családias csoportokkal. Azaz, hogy inkább csak a fér­fiak beszélnek egymással. Ak­kor sem eszmélnek föl, hogy solyog a szerencse, s egy-egy fiatalember felkéri, az boldo­gan indul táncolni. Éjfél felé kezd megfogyat­kozni a vendégsereg, azért hűvös az éjszaka.». Telt ház az Iparvendéglőben Kevésbé tisztelték meg tin» népi külsővel a Tanócsház ut­cai Iparvendéglőt. Itt lehet látni nadrágból kivett ingű ola­jos, gyűrött ruhás ivogatókat. Tizenegykor feltűnik az első ittas ember, aki azzal szórako­zik, hegy asztaltól asztalhoz járva provokálja a vendégeket. Aztán követi őt a másik is, a harmadik. És csakhamar an­nak is tanúja lehet az ember, hogy a vendéglő előtt civakodik a józan feleség az ittas férjjel. Nem csodálkozunk azon, hogy nem ünneplő ruhában jönnek ide szórakozni, mert az Iparvendéglő a szó szo­ros értelmében koszos. A pin­cér igyekszik menteni, ami menthető: azt ígéri, hogy a Vendéglátóipari Vállalat hama­rosan tataroztat. Nehéz itt is üres asztalt, könnyű viszont jó vacsorát, változatos, s gyorsan felszol­gált italt kapni. A vendéglő törzsközönsége szereti a jó ze­nét. Vannak olyan asztalok is, ahol abban a pillanatban, ami­kor a zene elhallgat, nótára gyújtanak. Ebben a nők a kezdeményezők, s meg kell hagyni, tudnak mulatni. De milyen kellemes lenne a szó­rakozás, ha ez a helyiség több igényességre ösztönözne, tisz­tasággal, renddel várná a ven­dégeket. Elégedettek a vendégek fehémópet kihagyták ebből, amikor az már nagyokat ásit. Még szerencse, hogy a zenekar jól muzsikál. Egyenletesen be­tartott, rövid szünetek után sokat játszik, és a prímás oda- odamuzsikálja magát az aszta­lokhoz. Ilyenkor megfigyelhe­tő, hogy ez a kis különcködés a vendégek rovására megy. Az asztaloknál fél percenként más nótákat rendelnek, s a zenekar éppen ezért egyiket sem tudja végigjátszani. Nem ijednek __________„„„„ rreg a tánczene tolmácsolásá­| tói sem. Bár ezt elsősorban az _ ... ,, . »eszpresszóban kellene játszani, Gazso egy kissé megrettent...: , ... Mi ez?... Megsejtett volna va-í^go^n V8gy a wurlltzeren> 1 amit az orvos? ... Nem... Ak-|amit a Belvárosi Eszpresszó megnyitásakor ígértek oda a vendéglátóipar vezetői. Végül Talpolotnyi hely sincs kor azonnal nyakoncsípte vol­na őt... Vagy csupán gyanak­szik?... De hát miért?... A. .. . gyógyszerkészletet és a raktárt» 's e§y többször rossz, mint jo soha meg nem nézi... Minden- f zenegép pótolta a wurlitzert, esetre még jobban ken vigyáz­ni ... Sietett vissza az orvoshoz, aki azonnal elkezdte a mondó-: ____________ k áját. ♦ — A 4-es kórteremben voi-| Park Vendéglő, éjjel 1‘1 óra. tarn. Bartelli helyzete súlyos.} Egy gombostűt se lehetne le- Ezzel a kétoldali sérvvel nemi ejteni, olyan sokan táncolnak boldogulunk. Nincs más hátra,: a tánctéren. A zenekar jól ját- operálni kell. Hajlandó asszisz-: szik, hangulatos ez a kisven- tálni az operációnál? J déglő. A város egyetlen nyi­— Parancsára, kapitány úr. |tott nyári szórakozóhelye. A — Régen végeztem ilyesmit: kiszolgálás elég lassan megy, mondta az orvos elgondol-} (lehat ez a nagy tömeg miatt kozva —, szeretnék már túljut-» van így. Persze a türelmesen ni rajta... / z várakozó azért elöbb-utóbb Túl leszünk rajta, kapi-} megkapja a kért ételt vagy tany ur — válaszolta Gazsó —,1 italt. nem lesz semmi baj! | Feltűnő, hogy sok az egye­Az orvosnak szemmel látha-í düjáiió nő. Nagyrészük »-petre- toan tetszett a valasz A fiúra? z^ly^et árul«, s akire rámo- nezett, s közölte elhatározását.: — Holnapután 11 órakor ope-« rálunk. Készítse elő a beteget» és az operációhoz szükséges: kellékeket. ♦ — Igenis, kapitány úr. I Ezután végigjárták a többi I kórtermet is. A rövid ideig} tartó vizit után a kapitány el-} viharzott. Gazsó is a szobájába} ment, és a történteken gondol-f kozott. } (folytatjuk^ 1 Jókedvű hangoskodás, po­ll árcsengés, kacagás a Béke Étteremben. Ifj. Szenyöri Hor­váth zenekara csárdásokat ját­szik, majd a Kék Duna meló­dia hullámain ring ez a zsongó nagy bárka. A bejárattól a zenekarig hosszú asztal, vidám fiatalok, ötéves érettségi találkozót tar­tanak. A terem végében egy másik, majd egy harmadik tár­saság, szintén találkozók. Már túl a vacsorán borozgatva diákcsínyek, emlékek sorát keltik életre. Néhány asztal­nál még vacsoráznak. Aztán lassul a pincérek irama, most főleg italokat hordanak. Mint­egy 100 üveg hárslevelű, több hordó sör, folyó bor s egyéb italféleség, körülbelül 150 fris­sen sült és hatvan más vacso­ra fogyott el eddig. — Hogy vannak megeléged­ve a vendégekkel? — Meglepően türelmesek ma — tájékoztat Haubert József üzletvezető-helyettes. Panasz nincs. Az egyik társaságból most két bájos kislány libben a presszó irányába, majd még kettő. Odasizegődöm. Ági, Edit, Zsazsa és Zsuzsa. Ági kapos­vári, de már egy éve Pécsen dolgozik, s most összehasonlít­ja a két város szórakozási le­hetőségeit. — A grillbe készülünk — mondja —, de tartok tőle. Hús- vétkor voltam itt utoljára, s bizony hajnal felé több része­get kellett lerázni. Csörögni hívtak kockás ingben, gyűröt­ten, ápolatlanul. Pécsen nem voltak ilyen tapasztalataim. A kaposvári szórakozóhe­lyekre terelődik a szó. Általá­nos vélemény, hogy tevés van belőlük. Hazafelé szállingózik a szórákozók népes serege. Ki ta­xin, ki gyalog, ki saját kocsiján. Ök azok a szerencsések, akiknek jutott hely valamelyik, szórakozóhelyen. És akiknek nem jutott, akik a zsúfoltságtól visszahőkölve kifordultak a mulatóhelyekről? Azok talán abban a reményben mondtak le a szombat esti táncról, hogy a következő szombaton, vagy talán vasárnap ők lesznek a szerencsésebbek, nekik jut hely, s hogy most már az illetékesek is talán elhiszik végre, hogy a kaposvári vendéglátóipar szórakozóhelyeinek befogadó ké­pessége kevés. Ezen változtatni kell, újabb, elsősorban zenés helyűit létesítésével. Poiesz Gjí.—Szegedi N.—Waüinger E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom