Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

Csütörtök, 1962. július 3. 3 SOMOGYI WfiPtAt* Losonczi Pá! földművelésügyi miniszter (Folytatás az 1. oídalról.) gelők lecsapolására, az elgyo­mosodott legelők felújítására, a legelők öntözésére, a talajerő visszapótlására. Losonczi miniszter a továb­biakban beszélt a gépesítésről. Folytatjuk a kettős gépe­sítést, amely azt jelenti, hogy a termelőszövetkeze­tek gépvásárlásai mellett továbbra is küldünk új gépeket a gépállomásokra, A gépesítés gyors ütemű fej­lődése megköveteli a javítóbá­zis ésszerű kiépítését. A ter­melőszövetkezetekben karban­tartóműhelyeket hozunk létre. A nagyobb területű, teljesen gépesített termelőszövetkeze­tekben, a gépállomásokon és az állami gazdaságokban a na­gyobb javításokra is alkalmas, korszerű műhelyeket létesí­tünk. A Diesel-motorok és nagy lánctalpas traktorok javítását a gépjavító vállalatoknál akarjuk elvégeztetni. Ezenkívül min­den megyében létrehozunk vil­lamosgép és ontözőgép szer­vizt. Kedvezőnek mondhatjuk a fiatal termelőszövetkezetek ál­talános fejlődését, de nem hall­gathatjuk el, hogy különböző okokból a termelőszövetkeze­tek egy része rosszul zárta a tavalyi esztendőt, gazdálkodási eredményük alacsony volt. Eh­hez nagymértékben hozzá járult az elmúlt év kedvezőtlen, aszá­lyos időjárása, de a kezdeti ne­hézségek, a szervezetlenség és a munkához való nem kellő hozzáállás is szerepet játszott. A meg nem erősödött ter­melőszövetkezetek gazdál­kodásának megjavítása, a gyenge gazdálkodást elő­idéző okok megszüntetése most a legfontosabb fela­dataink közé tartozik. Az idei esztendőre a gyönge termelőszövetkezetek támoga­tásává a kormányzat már na­gyobb gondot fordít. Elsősor­ban a kedvezőtlen természeti viszonyok között levő gyenge termelőszövetkezeteknek nyúj­tunk segítséget Szikes savanyú talajokkal, vizenyős területek­kel rendelkező termelőszövet­kezetek számára nagyobb ará­nyú talajjavítást és belvízren­dezést teszünk lehetővé. A gyenge homokterü leteken — Szabolcs, Bács, Csongród, Pest megyében — jelentős sző­lő- és gyümölcstelepítést ter­vezünk. Ezzel a kedvezőtlen adottságokat kívánjuk mérsé­kelni, illetve megszüntetni. A vezetést újabb szakembe­rekkel erősítjük meg, és a ko­rábban kihelyezettek kikülde­tését meghosszabbítj ufc. felszólalása Az állam jelentős támoga­tása és a termelőszövetke­zeti parasztság növekvő bi­zalma a tavasz folyamán kedvező eredményeket ho­zott. A szántás-vetést a késői kitavaszodás ellené­re a szokásos időre, mint­egy feleannyi Idő alatt végezték el, mint más években. Befejezésül a földművelés­ügyi miniszter hangsúlyozta: Az idén a növényápolás és a betakarítás első szakaszában a termelőszövetkezetek jól dol­goztak. Számos helyen már a gabona betakarítását végzik. Erre mind a termel őszövetke­zeti és állami gazdaságok, mind a gépállomások jól felkészül­tek. Legfontosabb, hogy a gé­peket jól használják ki és a le­hető legkisebb szemveszteség­gel, időben takarítsanak be minden gabonát, amellyel egész népünk kenyerét terem­tik meg. Vida Miklós budapesti kép­viselő volt a következő felszó­laló. Ezután több képviselő nem jelentkezett felszólalásra, ezért az elnöklő Rónai Sándor lezárta a vitát. A vitában el­hangzottakra Nyers Rezső pénzügyminiszter válaszolt. Megállapította, hogy a fel­szólalók valamennyien egyet­értettek tavalyi gazdálkodá­sunk irányvonalával, fő ará­nyaival, a költségvetés egészé­nek végrehajtásával. A gazdál­kodás tapasztalatai alapján azonban több figyelemre mél­tó észrevételt, hasznos javas­latot és indítványt tettek. Eze­ket már az 1963. évi költségve­tés összeállításakor messzeme­nően figyelembe vesszük, hasz­nosítjuk — hangoztatta a mi­niszter. Nyers Rezső néhány felszó­lalásra részletesen is válaszolt. A pénzű gyminiszter válasza végén a takarékosság helyes ér­telmezéséről szólt. Hangoztat­ta, hogy elsősorban az igazga­tási költségek csökkentésére kell törekedni a különböző ál­lami, tanácsi és egyéb szervek­nek, majd kérte, hogy az or­szággyűlés fogadja el az 1961. évi zárszámadást. A képviselők a választ egy­hangúlag tudomásul vették, s a szavazás után határozatban mondták ki: az 1961. évi álla­mi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés egyhangúlag el­fogadta. Ezután szünet következett, majd megkezdődtek az inter­pellációk. ElőszörNagy Józsefné könnyűipari miniszter a múlt évi decemberi ülésszakon el­hangzott interpellációval kap­csolatban számolt be arról, milyen intézkedéseket tett a Könnyűipari Minisztérium a gyermekcipők minőségének ja­vítására. Mint mondta, tavaly az összes gyermekcipők 19 százalékét készítették tartósabb kivitel­ben, az idén már 30 százalék­ra emelték az arányt. Tetszető­sebb formában készülnek az úgynevezett strapacipők is. Ezután dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője felolvas­ta Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter válaszát dr. Ábrányi István képviselő interpelláció­jára, amelyet az országgyűlés legutóbbi ülésszakán terjesztett elő a falusi művelődési házak és mozik tárgyában. Madarász Istvánná Szabolcs megyei képviselő a munkaügyi miniszterhez interpellált. Kis­házi Ödön miniszter — aki külföldi útja miatt nem vett részt az ülésen — írásban, ad­ta meg az interpellációra vá­laszát. Schuchmann Zoltán Nógrád megyei képviselő az építésügyi miniszterhez intézett interpel­lációjában rámutatott: A fel- szabadulás előtt épült bányász­kolóniák felújítása, tatarozása sürgető feladat. Mielőbb javí­tani kéllene e lakótelepek kom­munális ellátását is. Az épüle­tek rendbehozatalát az is hát­ráltatja, hogy tisztázatlan: ho­va, melyik szervhez tartoznak ezek a telepek. Trautmann Rezső építésügyi miniszter válaszaiban hangsú­lyozta, hogy a múlt rendszer idején emelt bányászlakóházaik felújítása, tatarozása hatalmas összegekbe kerül, ezért e fel­adatot teljesen csak a távlati lakásfejlesztési terv végrehaj­tásának időszakában tudják megoldani. A Nógrád megyei bányászkolóniák a* idén még a szénbányászati tröszt kezdé­sében vannak, de tárgyalások folynak tanácsi kezelésbe véte­lükről. A felújítási dőirányza- tokról tehát az átadás után már a megyei tanács terveiben kdl megfelelő összegeket biz­tosítani. Ugyancsak tanácsi fel­adat lesz a kommunális szol­gáltatások biztosítása. Trautmann Rezső válaszát az interpelláló képvisdő tudomá­sul vette. A választ — egy el­lenszavazattal — az ország- gyűlés is elfogadta. Az országgyűlés ezzel befe­jezte tanácskozását. Az ülést Rónai Sándor elnök zárta be. (MTI) , . f&tzi Mihály — Becse Károly: égíonlsfa Bizony már elég későre járt az idő, amikor Gazsó a falu túlsó végén levő nyilvánosház­ba érkezett. No, nem volt még öreg este, de a légiósoknak a faluban másként mérik az időt. Este kilencig mindenkinek vissza kdl térnie az erődbe, mert kilenc után idegenlégiós­nak nem tanácsos a faluban tartózkodnia... Négysn-öten türelmetlen­kedtek már az előszobában, amint Gazsó belépett. Gyorsan elvégezte a vizsgálatot, közben elnézést kért a késésért, sürgős kórházi munkára hivatkozott. Á fiúk hamar lecsillapodtak. Az ügyeletes részére fenn­tartott szobában kis ideig csend volt. Aztán a légionisták szál­lingózni kezdtek hazafelé. Ek­kor újból be kellett menniük az ügyeleteshez, hiszen távozás előtt is kötelező volt az egész­ségügyi vizsgálat. Fél kilenckor már egyetlen légiós vendége sem volt a nyil­vánosháznak, így Gazsó is ha­zafelé indult. A nap már leim« kott, erősen sötétedett. Az es­te csöndes, az utca népiden volt. Egyszerre néhány falubeli tűnt fel az utca végén. Amint Gazsó mellé értek, mélyen meghajoltak, és anyanyelvükön köszöntötték a légióst. Gazsó értetlenül bámult a bennszülöttekre. Nem értette, mi ez, hiszen a vietnamiak még a fejüket is elfordítják, ha idegenlégióssal találkoznak. Kissé szokatlan volt ez az üd­vözlés, sőt kellemetlen is le­hetett volna, ha az esetet nem- kívánatos tanú látja... Még az ágyban is ezen gon­dolkozott. S valahogy... igen... Egy kicsit jólesett neki, hogy üdvözölték... Jólesett, hogy nem fordultak télre, és nem köptek, mint szokták... Reggel korán és frissen éb­redt. Az éjszakai utolsó őrszem álmosan gubbasztott a kórház kapujában, amelyen éppen Ti- ti kanyarodott be. A lány hoz­ta a hajózsákot is. Amikor Ga­zsót meglátta, örömmel sietett feléje. — íme, itt van a tiszta ruha ■— mondotta mosolyogva, — Egyetlen éjszaka alatt el­készítetted? — Igen... Nagyon nagy örömmel csináltam — óvato­san körülnézett, majd halk hangon folytatta. — Apám könnyebben van... Üdvözle­tét küldi... — Köszönöm. Egyébként le­het, hogy a napokban, holnap vagy holnapután ismét lesz »szennyesem«. — örömmel viszem el, és mosom ki... — Ti-tikém... Ma jelentem az orvoskapitánynak, hogy a német helyett veled akarok együtt dolgozni. Sok a munka, kell a segítség... A kapitány azonnal elfogad­ta a tervet. Még jobb is, ha Ti­ts kerül oda, mert régóta isme­ri a kórház rendjét, munkame­netét, ezenkívül ügyes, szolgá­latkész. Ha viszont a századb^ hoznak egy légionistát, ki tud­•ló gazdaság1, yenge pártmnnka a kétszeres élüzem címmd kí­Mit csináljon egy pártbizott­ság, ha azt látja, hogy a terü­letén levő egyik — s tegyük hozzá eredményedről ország­szerte híres — nagyüzemben rosszul megy a pártmunka? Ta­lán könnyű volna dintézni így is a dolgot: ha jók a gazdasági eredmények, akkor biztosan ha­tékonyan, jól dolgozik a párt- szervezet is. A Fonyódi Járási Pártbizott­ság vezetői azonban nem féltek az élet ellentmondásaitól, ami­kor egyes jeleikből, jelzésekből arra a megállapításra jutottak, hogy a Balatoniboglári Szőlé­szeti Állami Gazdaság párt­szervezetében korántsem men­nek olyan jól a dolgok, amint azt el lehetne várni. Felfigyel­tek erre a jelenségre, de nem nyugodtak bele. Azt tartották: járjunk a végére, mi az oka annak, hogy ilyen helyzet ala­kult ki Bogláron. Az elhatáro­zást tett követte. A pártbizott­ság több, pártmunkásokba ál­ló brigádot küldött a gazda­ságba. A társadalmi pártellen­őrzés aztán olyan tapasztala­tok birtokába juttatta a járási pártbizottságot, amelynek alap­ján általános és mélyreható következtetéseket vonh attak le az állami gazdaságban folyó pártmunka módszereiről és ha­tékonyságáról, rámutathattak arra is, hol a hiba, hogyan jut­hatnak előre. Ezt a szerepet a végrehajtó bizottság legutóbbi ülése töltötte be. A vita alap­jául szolgáló beszámoló jelen­tés bátran, őszintén és kerte­lés nélkül kimondta: a bogiári szőlészeti gazdaságban jelenleg igen alacsony színvonalon áll a pártpolitikai munka. S ha ez a helyzet így marad, hovatovább veszélyezteti a gaz­daság további előrehaladását, hírnevét is. Rámutattak a vi­tában olyan jelenségekre, ame­lyek máris jelzik ezt. Jóllehet a gazdaság 1955 óta gyors ütemben fejlődött, s az egykor ötmilliós veszteséggel záró gaz­daság legutóbb több, mint hét­millió forintos nyereséggel dol­gozott, o fejlődés nem ad okot egyértelmű örömre. Tavaly pél­dául a termelékenység az or­szágos helyzettel ellentétben erősen romlott. Az egy főre eső termelési érték is csaknem négyezer forinttal csökkent az előző évhez viszonyítva, holott az ország többi állama gazdasá­gában egy dolgozóra számítva átlagosan mintegy 8000 forint­tal emelkedett a termelési ér­ték. Mindez azzal is járt, hogy tüntetett gazdaságban emelke­dett ugyan a munkabér össze­ge, a dolgozók átlagkeresete vi­szont romlott. S a kilátások most sem valami rózsásak. Objektív körülmények is köz­rejátszottak e helyzet kialaku­lásában (pl. kevés a gép), ez azonban méginkább sürgeti a pártmunka megjavítását, a hi­bák fölszámolását. A vitában is szó volt arról, hogy nem ol­dották meg a pártszervezet irá­nyítását A vezetőség egyik- másik tagja elfoglaltság vagy más ok miatt nem érdeklődik az időszerű gazdasági feladatok iránt. A gazdasági vezetők kö­zül jónéhányan még nem ér­zik a pártmunka szükségessé­gét, lebecsülik, lekezelik azo­kat, akik ilyennel is foglalkoz­nak. Az egyik érdemes szak­ember például a brigád vizsgá­laton részt vevő elvtársaknak, amikor azok az emberekkel va­ló foglalkozás fontosságát ma­gyarázták, kereken kijelentet­te; »Már megint ezzel a régi nótával jöttök.« Pedig a veze­tőknek — s ez egyformán vo­natkozik kommunista és pár- tonkávüli vezetőkre — alapve­tő kötelessége, hogy állandóan erősítse a beosztottakkal váló elvtársi kapcsolatot, hogy kö­vetelje meg tőlük a rendet, de ne legyen rideg, lekezelő. Té­vedni emberi dolog, azt azon­ban nem lehet megérteni, hogy van olyan hónap, amikor száz­hatvan embernek rosszul szá­molják el a fizetését, s hetek telnek el a panaszok elintézé­se nélkül. Erre célozva mondta az egyik elvtárs a gazdasági vezetőkhöz címezve a bírála­tot: »Ne kompromittálják ma­gukat ilyen dologgal, mert fö­löslegesen idegesítik az embe­reket, rontják a hangulatot.« A brigádvizsgálat felhívta a figyelmet arra a jelenségre is, hogy a párttagok általános mű­veltsége elmaradt a pártonkí- vüli dolgozóéktói, s ez veszé­huszonkettőmek vau önálló helyisége. A tengődiek saját erőből építettek KISZ-klubot, lyes lehet. Nem szabad haftgäb- ni arról sem — jegyezték meg többen is —, hogy a szakembe­rek nevelésével, politikai isko­láztatásával is törődni kell, meg kell velük értetni, hogy a szak5* mai felkészültség egymagában nem elegendő. A végrehajtó bizottsági ©és ráirányította a pártszervezet figyelmét arra is, hogy beha­tóbban törődjön a dolgozók szociális helyzetének javításá­val. Tarthatatlan állapot, hogy 1962-ben az egyik üzemegység­ben ne álljon rendelkezésre megfelelő ivóvíz, s hogy a munkásszálláson a legelemibb föltételek sincsenek biztosítva, S hogyan lehet kulturális fel­emelkedésről beszélni olyan pusztákon, ahová a kultúra morzsái sem jutnak el? Több bírálat hangzott el az­zal kapcsolatban is, hogy a párttagok egy részének nincs rendszeres pártmegbízatása, s így nem tudják fejleszteni ké­pességeiket. Viszont más ol­dalról is megvilágosították ezt a kérdést. A végrehajtó bizott­ság egyetértett azzal a javas­lattal, hogy Széli András igaz­gató elvtárs, a járási párt-vb tagja főként a felelősségére bí­zott gazdaságban végezzen pártmunkát, amíg a problémá­kat meg nem szüntetik. A sok negatívumból nem az következik, hogy a gazdaság kommunistái semmi jót nem k. Ezt senki sem mondja, zdasági vezetés szilárd; fi. sokat kezdeményező szál árdája van, az eredmé­nyekben benne van a kommu­nisták munkája. A hatékony pártellenőrzés föltételeit meg kell teremte­niük. A tekintélyt azonban —‘ Gajdos László elvtársnak, a járási pártbizottság titkárának szavaival élve — senki sem kölcsönözheti a pártszervezet­nek, azt maguknak a pártta­goknak keü kivívniuk. bizottság pedig 12 000 forintot adott a munkához. Az alapszervezetek részben saját erőből, részben pedig megyei támogatással hozzá­kezdtek a helyiségek csinosí­tásához. A megyei KISZ-bi- zottság folyamatosan küldi a berendezési tárgyakat a fiata­loknak. Legutóbb a somogy- egresi, a tabi, a karádi és a gamási szervezet kapott szek­rényt és székeket. Több alapszervezet a rendez­vények bevételéből rádiót és lemezjátszót vásárol. Öt KISZ- klubnak már televíziós készü­léke is van, a karádiak és somogymeggyesiek pedig mag­netofonnal, televízióval, és le­mezjátszós rádióval dicseked­hetnek. Sajnos nem minden községi tanács segíti a KISZ munká­ját. Somogyacsán elvették a fiatalok helyiségét, Szorosadon pedig a tsz azért nem engedi be a fiatalokat a klubba, mert raktárnak akarja felhasználni a termet. Egy kilós arany nyakék Várna mellett, építési mun­kálatok közben egykilós, tömör aranyból készült V—VI. szá­zadbeli nyakéket találtak. A ritka kincs három méter mély­ségben vészelte át az évszáza­dok viszontagságait, ja, mikorra tanulja meg a munkát?... Ettől kezdve Ti-fi és Gazsó mind gyakrabban dolgoztak együtt. Kezdték őket együtt megszokni, s megszokták azt is, hogy a lány hazaviszi a fiú ruháját, mossa, vasalja, s Ga« zsó mindig olyan, mintha ska­tulyából húzták volna ki... Néhányszor együtt látták őket a faluban is... A hír hamarosan eljutott az orvoskapitányhoz, de maga is észrevette már, hogy beosztott­ja és a vietnami lány sülve-fő- ve együtt vannak. Megértőén, pajzánul mosolygott... Gazsóek nem is nagyon bán­ták, hogy így magyarázzák kapcsolatukat. Egy bizonyos fo­kig kedvezett nekik. Az orvos és az erőd parancsnoka el­könyvelték, hogy az 57081-es nem a nyilvánosházba jár egy kis szerelemért, hanem köze­lebb megtalálta azt... Gazsó mindennap lejárt a sebesülthöz. Egy hét eltelte után Nao Ting — Ti-ti apja — nagy nehezen már föl bírt kel­ni. Körülbelül három hét múl­va érkezett el az idő, hogy a seb teljesen begyógyult, és a beteg elhagyhatta ágyát. Nao Ting mosolyogva állt a szoba közepén, amikor Gazsó belépett. Apja mellett pedig a lány, Ti-ti. Arca sugárzott a boldogságtól, amikor a fiú meg- érknzett. r'~— '> elvan boldognak érez- v -eao-At. mint még soha, mi­óta betette a lábét a légióba. Meggyógyított egy embert,} szinte a másvilágról hozta? vissza... És ez az ember aí szeretett lánya apja... A jól* végzett munka öröme kavar-? gott benne a szeretettel, a meg-} hatódottsággal... Egy könnycsepp tolakodott? elő szeméből, de hirtelen letö-f rölte. I Nao Ting eléje lépett. — Megértem, and most lel-? kedben végbemegy — mondot-} ta lágyan, tisztán franciául.? Hiszen a légióban olyan kevés? a szép emlék. Tudom, erre a} percre, míg él, emlékezni fogsz.? Tudom... te nagyon sokat tet-f tél értünk. Most nemcsak ma-í garnira és Ti-tire gondolok...? Értünk, vietnamiakért... Meg-J gyógyítottál egy parancsnokot,} és egy csomó gyógyszert, köt-? szert szállítottál a szabadság-? harcosok részére... Nem tu-| dóm, imered-e te a mi orszá-x gunkat, népünket, sorsunkat, sj nem tudom, megérted-e népünk? erőfeszítését, szabadságvágyát,! de tevékenységedből, magatar-1 fásodból ítélve ember vagy...? becsületes ember... Elhallgatott, s a nyakában ló-I gó kis tarsolyból egy piciny I amulettet vett elő. Körülbelül! akkora lehetett, mint egy ing-} gomb. Az amulett kis Buddha- ? szobrot ábrázolt. Nao Ting Ga- ♦ zsó felé nyújtotta. , (folytatjuk4 £ Varga József Gazdagodnak a tabi járás KISZ-szervezetei A tabi járás KlSZ-szervezete harminchét és most folyik az építkezés közül mér. Nagyberényben is. A községi tanács itt 15 000, a járási párt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom