Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-26 / 173. szám
Csütörtök, 1962. július 26. 3 SOMOGYI NÉFMS Miből éljen a traktoros, ha nincs munkája? II fonói traktorosok júliusi és augusztusi általánybérét már májusban és júniusiban számfejtették. Éneikül ugyanis egyenként havi 907 forint 35 fillért kaptak volna. A következő hónapokban esedékes, tehát előzetesen kifizetett általányt is számítva az első fél éviben agy-egy traktorosnak 952 forint 68 fillér volt a havi átlagkeresete. Persze, egyesek az átlagosnál többet kerestek, mások viszont kevesebbet. Molnár Imre például fél esztendő alatt mindössze 2308 forintot vitt haza, Gölle- szentivánba. Kormos traktorral dolgozik, ha van mit: januárban, márciusiban és júniusban azonban csak a havi 251 forint általányt kapta, minthogy nem akadt munkája. Panaszkodik Somogyvári Mihály brigádvezető is: júniusi tóre esupáii 972 forint. Nem keres a brigádvezető, ha nem dolgoznak a traktorosok. Ám dolgoznának, ha adnának munkát a tsz-ek. A Fonói Gépállomás azonban a tervezettnek csak a felére tudott szerződni a körzet szövetkezeteivel. Mindegyik közös gazdaság elsősorban saját gépére számít. Csak ha nagyon sürget az idő, akkor adnak szerződésen felül is munkát a gépállomásnak. Pedig szövetkezeti és állami traktor nincs több a körzetben, mintarneny- nyi kellene. A munkára alkalmas időszak egy részében több-kevesebb gépállomása traktor kihasználatlanul áll. Különleges ellentmondás ez: a kettős gépesítésből fakad. Feloldani hogyan lehet? Majd úgy, hogy minden gép oda kerül, ahol dolgoznia kell: • a termelőszövetkezetbe.' De addig is kell tenni valamit avégből, hogy a traktorok folyamatosan mehessenek, s a traktorosok megfelelően kereshessenek. Kivált a kormos traktorokról és kezelőikről van szó. Mi is a tennivaló? Ezt megmutatja, s a megoldását mindinkább sürgeti a jelenlegi helyzet. Fonónak a 94 erőgépe közül 44 a Hoffher. Ezekből 14 az idén egy fillér árát sem dolgozott. Vörös Sándor gépe például a tavasz óta Mosdóson, az utcán rozsdásodik. Ebben a faluban lakik Keresztes László is, akit ugyanilyen öreg traktorra osztottak be. Valami kevés munkát itt is, ott is kapott, de keresetének nagyobb részét úgy szerezte, hogy gyalognapszámot vállalt. A cséplés idején mindketten dolgozhatnak géppel. S utána mi lesz? Ez teljesen bizonytalan. Pedig a fonói traktorosok nem válogatósak. Mennek ők bármilyen munkára, csak mehessenek. A tavasszal méhanyán a nagyibajomi körzetben szántottak. Most Fonóhoz csatolták a Zselicség egy részét, talán ott is akad majd számtanivaló. Ha lesz is, any- nyi biztosan nem lesz az egész körzetben, hogy a gépállomás mind a 94 traktorának erejét, kihasználhassák. A taszáriak ki is kötötték: csak univerzális géppel dolgoztatnak, kormost nem engednek be határukba. Mi legyen hát a munkára még alkalmas körmösökkel? Ahányra van igény, azt mind el kellene adni a tsz-eknek. Ha a szövetkezetnek sajátja a Hoffher, akkor gondoskodik üzemeltetéséről. A mosdósi Alkotmány például nem dolgoztat a gépállomási körmös- sel, de ha megvahetné egyiket, akkor nem állna az egész évben. Nyáron jó lenne vizet szivattyúzni a kertészetben. Mások is bizonyára találnának módot arra, hogy foglalkoztassák valamilyen álló munkában vagy talajmunkában is saját kormos traktorukat. Foglalkoztatnák tehát traktorosukat is, így nem kellene ilyen kevés fizetéssel beérniük. A traktoros, ha a szövetkezetben a helyzet úgy kívánja, nem szakmába vágó munkát is végezhet időlegesen. Szabadiban például Gulyás Antal és Gyurisics Elek gépállomási traktorosok a szénahordásiban és a növény- ápolásban is segédkeztek. Van traktora a gépállomásnak is és a szövetkezetnek is. Átmeneti állapot ez a kettősség. Megnyugtató és végleges megoldást csak az hoz, ha egy kézben, a szövetkezet kezében lesz az összes gép. Ez azonban nem a jelen, hanem a jövő dolga. Az átmenet fokozatos. Ennek helyenként felbukkanó nagyobb nehézségei azonban megkövetelik, hogy az illetékesek sürgősen A papír- és írószerboltok megfelelően felkészülték az iskolaszerek árusítására. Naponta több tucat csomagot készítenek füzetekből a különböző osztályoknak. Tavaly egymilliónyi füzetet adtak el, az idén több, mint másfél millió füzet vár eladásra, Grafit- és irónceruzákból 120 000, a tolltartók többféle változatából csaknem 9000 a készlet. A kicsinyek által kedtaláljanafc módot leküzdésükre. El kell dönteni, hogy mi történjék azokkal a kormos traktorokra beosztott emberekkel, akik az év első felének egy-egy hónapjában csupán 251 forint gépkarbantartása általányt kaphattak. Szerintünk — és szerintük is — rendelkezésben ki kellene mondani, hogy ne alkalmazhasson a gépállomás több traktorost, mint amennyinek munkát tud adni. Inkább álljon a traktor a gépállomás udvarán, mintsem hónapszámra a traktoros háza előtt. Az ilyen gép kezelője ugyanis — mivel a gépállomás állományában van — állandó Inás munkát sehol sem vállal, s várja, csak várja, hogy hívják szántani; s ha hiába várja, akkor a hó végén a borítékjában nem lesz 251 forintnál több pénz. Senkinek sem éri meg ez. Úgy véljük, hogy ez a probléma megmutatja azt is, miért nem terjed, miért nem terjedhet el a kívánt mértékben a kettős műszak a gépállomásokon. Azért, mert egy műszakra is kevés a leszerződött munka. Ha egy traktoros kap 100 hold szánitanivalót, inkább dolgozik úgyszólván éjt nappallá téve, mintsem váltótársat vegyen maga mellé. Hiszen ha végzett, nem tudja, lesz-e más dolga. így viszont később végez, mint váltótárssal A földnek pedig egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi idő alatt van .megszántva. Tegyük hozzá; az sincs rendjén, hogy a tsz- gépek hetekig. hónapokig szántogatnak, néhány gépállomási traktor pedig ekéstől rozsdásodik az utcán vagy az udvaron. Nehéz gondötk ezek, az átmenet gondjai. De megkövetelik, hogy az illetékesek behatóbban foglalkozzanak velük. Kutas József veit, kézben és háton egyaránt hordható iskolatáskákból kétezerrel van több a boltokban, mint tavaly. A diákok nagyon megszerették a műanyagból készült füzet- és könyvborítókat. Az ilyen olcsó és tartós védőkből is elegendő mennyiséget kaptak az üzletek. Üjdomság a diáknaptár, mely négyforintos áron máris kapható az üzletekben. Másfél millió füzet, százhúszezer ceruza raktáron Újdonság a diáknaptár — Csomagolják az iskolaszereket Quzi Mihály — Becze Károly: 1 ÁZ S7081-ES égionisf a A Bá-Kán-i kórház megtelt. A három páncélkocsi és a kilenc teherautó 12 sebesültet hozott magával. Az orvoskapitány káromkodott és most kivételesen Nicole nővért is berendelte szolgálatra. A lány duzzogva jelent meg munkahelyén. Délben Gazsónak alig volt annyi ideje, hogy megebédeljen, máris rohannia kellett vissza a kórházba. Ti-ti azonban szomorúan eléállt. — Maronics hadnagy elesett — mondta elcsukló hangon. — Micsoda? ... Maronics meghalt? — Igen. . A fiú tenyerébe temette arcát. Maronics ... Egyszer találkozott vele benn a faluban... az üzletházban... És akkor örökre a szívébe zárta... Mennyi energia, mennyi hit volt a jugoszláv hadnagyban! Mennyire bízott a többiekkel együtt a végső győzelemben!... Kém érhette meg... — Tizenkét halottunk van összesen — szakította félbe gondolatait Ti-ti. Gazsó fáradtan ült le ágya szélére. ( — És... sebesültek hányán vannak? — Huszonkettőn ... Közülük hat a súlyos... De remélik, valamennyien meggyógyulnak ... Gyógyszerük egyelőre van elég... Be menj most, Mihály ... Várnak ... Az orvoskapitány türelmetlen ... Az orvos valóban' türelmetlenül várta. — Kérem — mondta nyersen — ilyenkor nem kell feltétlenül megtartani az ebédidőt. Vagy ha már elment, evett volna gyorsabban! Gazsó nem szólt semmit, magára vette fehér köpenyét, és várta az orvos parancsát. — A 18595-ös helyzete súlyos. Több sebet kapott,_ egyikben benne van a géppisztolygolyó. Ki kell szednünk testéből ... Egy óra múlva kezdjük. Gazsó mindent előkészített. A beteggel nem sok baja volt, mert eszméletlenül feküdt ágyában. Az orvos idegesen fogott munkához. A sebesültet tulajdonképpen el kellett volna szállíttatnia repülőgéppel, de mire a gép megérkezik és a légióst a központba viszik — talán késő lehet. Jó félóra múlva csipesszel belenyúlt a beteg combján feltárt sebbe, megfogta a golyót és az asztalra tette. . A műtét után az orvos azonnal eltűnt a kórházból, a beteget asszisztensére bízta. Gazsó sorra járta a kórtermeket, beadta az injekciókat, teljesítette a' betegek teljesíthető kérését. Estefelé holt fáradtan dőlt le ágyára, csak úgy ruhástól. Várta a vacsorát, várta Ti-tit. Egyszerre suhant az ajtófüggöny, de nem a lány, hanem Szalai lépett be. — Szervusz, Miska — köszönt kedélyesen» A legnagyobb segítséget q leggyengébbeknek Három év óta először: előleget fizetnek Bábonymegyeren Eredményeit tekintve a tabi járásban az utolsók között volt a múlt esztendőben Bábony- rnegyer. A falu szövetkezeteinek egyesülésével létrejött Rudnay Tsz gazdálkodása az idén sem mutatott biztatóbb képet. A tagok ugyan szorgalmasan dolgoznak, a mostoha körülmények azonban nem tették lehetővé, hogy igyekezetükhöz méltó, megérdemelt jövedelmük származzék a közösből. — Nekünk mindig kijut a kedvezőtlen időből — mondta Susoczki József tsz-elnök. Állítása megfelel a valóságnak, mert Bábonymegyeren csakugyan súlyosan befolyásolja a terméshozamokat a gyakori kedvezőtlen időjárás. Ha esik az eső, akkor náluk minden bizonnyal maximális csapadékot mérnek, s jó ideig nem lehet talajmunkát végezni; ha viszont mindenütt aszályról panaszkodnak, akkor itt tart leghosszabb ideig a szárazság. Így volt ez a múlt évben és azelőtt is. Viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a gyenge termést nemcsak a rossz időjárás okozta, hanem a megfelelő talajerő hiánya is. Hiányzott a szerves trágya, s ennek meglátszott a nyoma az eredményekem Februárban egyesült a három közös gazdaság. Az új vezetőség irányítása az egész falura kiterjedt, s a munkaszervezeteket is átalakították. Mindez nehéz feladatat jelentett. S az idén tavasszal, mintegy betetőzve a nehézségeket, 210 hold vetést ki kellett szán' taniuk. — 821 000 forint esett ki a növénytermesztésből — magyarázta Gábir László főkönyvelő. A tsz vezetőivel összehasonlítottuk külön-külön termelési áganként a tervfelada- tokát és a várható bevételeket. Kenyérgabonából és őszi árpából 710 000 forint már biztos kiesés. A tervezett átlagtermés — a kalászosok jelenlegi állapota szerint — aligha valósul meg. Intenzív és magyar búzafajtákból együttesen mindössze 7—8 mázsát várnak holdanként. — Tönkremegy a szövetkezetünk, ha nem segítenek rajtunk — fakadtak ki keserűen a tagok. Panaszukat, meghallgatták a felsőbb szervek, és megvizsgálták: hogyan lehetne anyagilag támogatni a Rudnay Tsz-t. Mindenekelőtt a szövetkezeti gazdák helytállását értékelték, s úgy látták, megérdemlik, hogy enyhítsenek gondjaikon, hiszen többnyire rajtuk kívüli okok miatt került kátyúba szövetkezetük. A múlt héten dr. László István, a megyei tanács vb-eílnöke és Tihanyi Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója Tabon a járás vezetőivel a gyenge termelőszövetkezetek megsegítéséről tárgyalt. Bá- bonymegyerrel kapcsolatban úgy látták, hogy a 77 000 forint — ennyi állami támogatást (dotációt) állapítottak meg korábban a Rudnay Tsz-nek — nem elegendő ahhoz, hogy talpra álljon, és szilárd alapokról kiindulva kezdje meg a jövő évet Ezért úgy határoztak, hogy miután a szövetkezetnél fölmérik a várható kieséseket, hathatósabb és gyors támogatást nyújtanak a bábonyme- gyeriéknek. A tabi járás illeték« vezetői még aznap a helyszínen megállapították a rendkívüli támogatás szükséges összegét. Javasolták a megyének, hogy haladéktalanul adjon pénzt munkaegység-előlegre. Ezekben a napokban fizetik ki az első előleget Bá~ bonymegyeren, ugyanis ebben a községben a szövetkezet alakulása óta év közben még nem jutott pénz a tagoknak. Erre a célra most a tsz 122 000 forint középlejáratú hitelt kap, s ez munkaegységenként mintegy 4 forintot jelent. Így lehet, így kell a legnagyobb és leggyorsabb segítséget adni a leggyengébb, igazán rászoruló közös gazdaságoknak. • H. R Kazalba rakják a kombájnnal learatott olasz búza szalmáját az ordacsehiek. Több, mint száz jelentkező a Textil és Ruhaipari Technikum kaposvári tagozatára — Szervusz! Mi jót hoztál?» — Az orvoskapitány hívat aj szállására. Azonnal menj. } — Nofene! Mit akar? — Azt nem mondta meg. ? Gazsó rendbeszedte magát,! zubbonyát megigazította és el-j indult. Nem tudta mire vélni- ezt a sürgős parancsot. Mit? akarhat az orvos? Ismét mulat-: ni akar, be akar rúgni, pertut; akar inni, mint a múltkori operáció után?... Éh! Mindegy! A kapitány asztalán valóban^ ott sorakoztak most is a konya-? kos és pálinkás üvegek. Ivottj is már belőlük jócskán, de még» nem látszott részegnek. ! — Ide figyeljen — mondta afiúnak —, önt elhelyezték in-J nen. | Gazsó megtántorodott | — Hová? — kérdezte halkan.? — Na-Facba. ? — És miért, kapitány úr?; Nem volt velem megelégedve?? — Dehogynem. 1 — Hát akkor? | — Nézze, Na-Facban gyalá-? zatos az egészségügyi ellátás.? Egy fiatal francia fiú van ott, de annyit ért a munkához, mint hajdú a harangöntéshez... Megfelelő ember kell oda ... — De én itt szeretnék maradni ... Megszoktam már ezt a helyet, megszerettem a kapi-| tány urat... Kérem, tegyen! valamit érdekemben! ; (FolytatjukJ ♦ Sok vita folyt textilipari körökben arról, hogy induljon vagy nie induljon az őszszel Kaposváron új textil- és ruhaipari technikumi osztály. A javaslat támogatói bizonyították, hogy szükség van erre olyan városban, ahol lassan ötezieír embert foglalkoztat a textilipar Az ellentábor képviselői sem tagadhatták ezt, csupán objektív nehézségekre hivatkoztak. A vita eldőlt, mégpedig azoknak javára, akik kezdettől fogva az igen mellett foglaltak állást. Örömmel hallottuk, hogy a textilművek, a. ruhaüzem, a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat, illetve a Nagyatádi Fonalgyér száznál több jelentkezője közül válogatják ki majd azt a mintegy hetven jelöltet, akit a technikum két osztályába beiskolázhatnak. Müller László, a Kaposvári Ruhaüzem igazgatója nagy örömmel nyilatkozott az iskola létrehozásáról. Elmondotta, hogy fejlődő üzemüknek egyre több szakképzett vezetőre lesz szüksége. Nagy tanulási vágy bontakozik ki a szakmunkásokban iis. A ruhaüzem — ígérte Müller elv- társ — minden segítséget megad majd a technikumi tagozat eredményes működéséhez. Ma már a textilművekben sem tagadják, hogy nemcsak szükség van rá, hanem meg is lehet szervezni a két első osztályt. — Bár nem állunk rosszul műszakiakban, mégis kell gondolnunk arra is, hogy legyen utánpótlás, meg a dolgozók kedvét sem vehetjük el a tanulástól — mondotta Csepreghi Győző főmérnök. S valóban, a textilművek vezetői is törik «fej ükét, hogy elhárítsák az útból a nehéz, ségeket. A politechnikai és a szakoktatás már eddig is a mérnökök jelentős idejét kötötte le. Most, hogy megindul a textilipari technikum első két osztálya — erre 32 dolgozójuk jelentkezett —, a mérnökökre heti 10 óra tanítási idő jut. Még technikusokat is be kellett vonniuk e munkába, sőt a szakemberek egy része az oktatás miatt esetenként kiesik a termelésből is. Őket majd az ottlevők- nek kell pótolniuk. A Textit- és Ruhaipari Technikum kaposvári tagozatának egyik osztálya délelőtt, a másik pedig délután fog tanulni, illetve iskolába járni. Ehhez igazodik majd a műszakba osztás is. A ruhaüzemben is, a textilművekben is a legjobb és legszorgalmasabb szakmunkásoknak javasolták a továbbtanulást. Persze nem teljesíthetik minden jelentkező kérését, az elbírálásnál az üzem érdekeit is figyelembe keltett venniük a vezetőknek. Kezére öntötte a forró bitument Németh János, az Építőipari Vállalat dolgozója az egyik kaposvári építkezésen forró aszfaltot hordott egy vödörben a munkahelyre. Nem tartotta meg a munkavédelmi előírásokat, fedett vödör helyett nyitott edényben szállította a szászhúsz fokos bitument. A szabálytalanságért súlyos árat fizetett. Megbotlott, és a forró bitumen a kezére ömlött. Németh Jánost súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
