Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-24 / 171. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1982. július ML Tanácsi vezetők — nyári kulturális tervek Tapasztalatok a kaposvári és a marcali járásból Néhány község nyári kulturális tervét lapozgattuk. Klubdélutánok, tábortűz, nyári táborozás, itt-ott műkedvelő előadás, és a legtöbb helyen ki-, rándulás. Elképzelések, ter- vezgetések. Egyikben a meggyőződésből fakadó ügyszeretet, másikban egy újabb, fölösleges tehernek vélt papírmunka iránti kényszeredettség érezhető. Vajon mennyi valósul meg az elképzelésekből? Hogyan tudnak megküzdeni ezekkel a feladatokkal a falusi népművelés gazdái, a tanácsi vezetők, a művelődési otthonok igazgatói és a népművelési ügyvezetők? A marcali és a kaposvári járásban gyűjtöttünk néhány tapasztalatot. A Marcali Járási Tanács egy korábbi — elhibázott — intézkedése miatt a községi tanácsi vezetők bizony nem sokat tudtak a nyári népművelési feladatokról. Ebben a járásiban a nyári kulturális tervkészítésre vonatkozó irányelveket ugyanis csak a népművelési ügyvezetők és a művelődési otthonok igazgatói kapták meg. Következésképpen a tanácsi vezetők a terv ösz- szeállításában vagy részt vettek vagy nem. Egy biztos: nincs a kezükben a nyári terv egyik példánya. Lehet így jól irányítani, ellenőrizni? Szerintünk nem lehet. Érdekes, egyben nagyon jellemző beszélgetés zajlott le a smmogyzsitfai tanácselnökkel. Érdeklődésünket jóízűen megmosolyogta. Hát hogy képzeljük mi azt...! Nyár van, dologidő! Nem lehet most kulturális dolgokkal foglalkozni! Nem voltunk egy véleményen, s miután meggyőződött erről, mindenben igazat adott A nyári tervről azonban nem is halott, de »-jól van, kérem, majd csinálunk ilyet...-« — mondotta. Beszélgetésünk során kiderült hogy a község kulturális életében való tájékozottsága igen felszínes. Hasonló tapasztalatokat szereztünk a kaposvár járásban, Visnyén is. A nyári tervet itt elzárták egy szekrénybe, e a kulcs a távollevő titkárnál volt. Emlékezetből ugyan elmondta az elnök, hogy mit tervezett a kulturális bizottság. Ez azonban főleg a külterület lakosaira vonatkozik. Az iskolaigazgatóval és a nőtanács elnökével folytatott beszélgetésünk pedig arról győzött meg, hogy ter- vezgetéseik megvalósításával nem sokat törődnek. Nyári tervet a népművelési ügyvezető sem tudott felmutatni. Nem, mert valószínű, hogy nem is készítettek tervet, hiszen a járási művelődésügyi osztály háromszori felszólítása ellenére sem küldték be. Pedig már május 20-án lejárt a határidő. Magyaregres, Somogyaszaló, Szabadi, Szentgáloskér és Zse- licszentpál szintén nem küldte el tervét. Persze nemcsak ez a jellemző. Kéthelyen például nemrégen a vb-ülés napirendjére tűzték a község kulturális helyzetét, terveit. Sávolyon régi néphagyományokat elevenítettek föl, jól sikerült aratóünnepséget rendeztek, műsoros estre, kirándulásokra készülnek a tanács irányításával, támogatásával. Nemesviden péntek kivételével minden este tárt ajtókkal várja a falu dolgozóit a művelődési otthon. A fiatalok aktív klubéletet élnek, így kívánják nyáron is együtt tartani a színjátszókat. Szellemi öttusa, Ki mit tud, klubrendezvények. Kirándulásokról hallunk. Gazdag, változatos a program. Nemesviden miért jó és folyamatos a népművelés? Kétségtelen, megvannak a tárgyi feltételek ehhez. De érdemes megemlíteni, hogy a kulturális bizottság nyári tervmegbeszélésén a tanácselnök és a titkár is részt vett. És ez sok mindenre választ ad. Találunk ilyen változatos nyári programmal rendelkező községeket a kaposvári járásban is. Ilyenek például Attala, Ba- té, Gölle, Kiskorpád. Általában azonban ma még jellemző, hogy a papírra vetett nyári elképzelések és a valóság között lényeges különbség van. W. E. Szerény, csöndes asszonynak ismerik Légrádi Józsefnél a Ruhaüzemben. 1952 óta dolgozik ott, s munkájának minősége mindig a lehető legkiválóbb volt. Többször kapott jutalmat, s a múlt év tavaszán a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki. Mese, mese, film mese... A minap kezembe került a Elsősorban: hogyan lebet kaposvári járási művelődés- egy film mondanivalóját ösz- űgyi osztály egyik körlevele, szefoglalni a film előtt, U- Irányelveket tartalmazott a letve a film nélkül? Ezt ne- nyári népművelési tervek ősz- héz elképzelni. A tartalom szeállításához. A körlevélben még hagyján. De eszmei a többi között a filmvetítésekkel kapcsolatban a következőkkel találkoztam: »...fokozni kell a felvilágosító tevékenységet. A film tartalmának, mondanivalóünak ismertetése az előadás előtt römondanivaló, a cselekmény, a téma, a jellemek, a formai eszközök egysége nélkül — egy-két mondatban? Ez feltétlenül vulgarizáláshoz vezet. Propaganda munka... Ez vid időt vesz igénybe, kultu- is kell, bár szerintünk a legjobb szervező a jó film. De ha már Itt tartunk, vajon napi nem volna helyesebb, a mozilátogatók ismereteit bővíteni? Csak egy kis fáradsággal kell hozzá több, mint a tartalom-brosúra felolvasásához. rális jelentősége azonban nagy. A filmekkel kapcsolatos irodalmi anyagot a sajtóból és a mozik vezetőitől lehet beszerezni.« Ennek az irányelvnek a hatását több nyári kulturális terv olvasásakor tapasztaltuk. „ .. , . . ... (Például Kőkút, Baté, Csorna .. . ,. ... terveiben.) Érdeklődtünk, hogyan valósítják meg ezeket az elképzeléseket? »Ismertetjük a vetítés előtt a film tartalmát, mondanivalóját. .. Szempontokat adunk, mit figyeljenek meg a filmben. Előzetesként a következő film tartalmi ismertetésével propagandamunkát végzünk...« — hangzottak a válaszok a községi művelődési vezetőktől, illetve a járási tanács népművelési felügyelőjétől. Nos, hogy mi a helyes, mi a egy-két szó a témáról, esetleg a szerzőkről, vagy a kiemelkedő jellemekről stb. Néhány perc az egész Meggyőződésünk, hogy ezt a módszert még nagyon kevesen alkalmazzák. Annál népszerűbb a film tartalmának felolvasása, elmesélése. Ezzel nem tudunk egyetérteni, s nem hisszük, hogy a mozilátogatók körében helyeslést váltana ki (különösen ha a filmmesélő azt _ is elárulja, hogy »ki lesz a gyilkos«). Az irányelvek helytelen az effajta ismerte- körlevelek kiküldése előtt tetősekben, erről sokat lehetne hát érdemes lenne fontolóra vitázni. A gondolat jószándé- ... kú, azonban nem ad ^ tiszta venni, helyes-e, amit ajan- fogalmakat. lünk? ÚJ KÖNYVEK Laxness Bálidon AZ ÉNEKLŐ HAL A kiváló Nobel-díjas író regénye a századforduló Izlandiéba visz el bennünket. Egy elhagyott gyermek, Alfgimur a történet hőse. A kisfiút jólelkű öregemberek fogadják örökbe és neveltetik, utolsó garasaikon gimnáziumba küldik. A fiú csakhamar kitűnik az iskolában jó előmenetelével, páratlan hangjával. Az öreg szülők egyszerű, hétköznapi hősiességét, olya® szeretettel ábrázolja a kiváló író, hogy sorai néhol a költemény művészi erejével hatnak. Gálivá Nyikolajeva; ÚTKÖZBEN Az írónő nagysikerű regényének cselekménye 1953—55 közötti időszakban játszódik le, amely rendkívül gazdag volt; eseményekben, változásokban A regény első fejezetének cselekménye Sztálin temetésének napján indul Ezen a napon utazik Bahirjov mérnök családjával Moszkván keresztül. Üj munkahelyén főmérnöki állás vár reá. A felszínen minden nagyszerűnek látszik az új gyárban, és Bahirjov családi életében is... A való-! ság azonban bonyolult, ellentmondásokkal teli. CSESSZ Furcsa törvények Az Egvesült Államok különböző szövetségi államaiban még mindig érvényben vannak régi törvények, amelyek ma már nevetség tárgyai, megszegésük azonban elméletileg még ma is büntethető. Eriében (Pennsylvánia) büntetendő cselekményt követ el, aki a borbélynál borotválkozás közben elszuny- nyad. Sterlingben (Colorado) a férfinek fel kell ébresztenie ' az alvó nőt (még ha a felesége is), amikor meg akarjs csókolni. Yuimában (Arizona) egy nagy kanál ricinusolajat kell beadni mindenkinek, aki citromot vagy narancsot lop. St. Joseph-ben (Missouri) a tűzoltóknak még otthon, napközben sem szabad csupán alsóneműben tartózkodniuk, hogy riasztáskor mindig készenlétben legyenek. Bertában (Ohio) éjszakánként lámpást kell erősíteni a kutyák farkára. * * » Menyasszonyszöktetés Egy 78 éves palermói férfi megszöktette mindössze hat évvel fiatalabb menyasszonyát, mert a menyasszony családja nem értett egyet e késői friggyel. Az olasz parlament szicíliai képviselői erre szerencsét kívánó táviratot küldtek a vőlegénynek, amelyben kifejezést adtak afeletti megelégedésüknek, hogy még mindig élnek a régi szép szicíliai szokások. • * * Halál után is divatos A nápolyi temetőben pihen Enrico Caruso bebalzsamozott holtteste. A művész, aki 1921-ben halt meg, a napokban kapta halála utáni negyvenedik öltönyét az egyik elsőrendű londoni szabótól. Caruso végrendeletében úgy intézkedett, hogy halála Vtán is a legdivatosabb öltönyöket akarja »viselni«, és ezért minden évben új öltönyt adnak rá. IVjaca néni fedezte fői az •L * idegent. Leszaladt a partra egy vödör vízért, s éppen beleütközött. Ügy megijedt tőle, mintha magát a sátánt piVUmtotta volna meg. Rémületében földbe gyökerezett a lába. Amint magához tért, sárikon perdült, s ha» nyatt-homlok futott vissza a táborba. — Tanító úr, tanító úr.-., egy ördögfajzat ül a parton ■— sápítozoti. Az első sátorból előkerült a tanító. Bosszúsan hallgatta a szakácsnő sopánkodását. — Lárifári, csak rémeket lát, Naca néném ■— csitította a holtravált termetes asz- szonyságot. <— Még hogy rémeket csattant fel Naca néni •—, majd mi csúszott ki a számon... Ne tudjak innen elmozdulni, ha nem igaz, amit mondok... ötvennyolc évet éltem meg tisztességben, be» csületben, de ilyen fura szerzetet még nem láttam... Addigra már összefutott a tábor. A gyerekek lélegzetvisszafojtva hallgatták Naca néni beszámolóját. —- Errefelé mindenki lengén jár... ez meg talpig feketében van, mintha esküvőre készülne... A nádas mellett van egy lapos kő... azon ül. Lerúgta a cipőjét, a nadrágja szárát feltűrte, s a viz- ,be lógatja a lábát. Olyan hévvel kavargatja vele a tó fenékét, mint boldogult ángyom a szilvalekvárt... A tanító elnézően mo- solygott. _ i mm Ez műiden, JSaca véé ném? Akkor ugyan kár volt ilyen pánikot keltenie. _ — Várja ki a végét, tanító úr — fújta tovább a mondó- Icáját. — Ez a rút szerzet még furulyái is... Három lépésnyire tőle meg egy akkorka taxi áll, hogy a hónom _alá csaphatnám..; Innen-onnan kuncogás hallatszott. Az egyik fiú. közbe- Imttyant: •-— Biztosan egy törpeautó! De jó, hogy mindent tudsz, te nagyokos ! — dohogta sértetten a szakácsnő. — Látja, Naca néném, a gyerekek már ki is találták, hogy ki fia, borja a maga »ördögfajzata»... Holmi különc külföldi. így van, fiúk? r- Így ■— felelte kórusban a tábor. A tanító odaintette magához az őrsvezetőt. — Itt van a furulyád, Jóska? A gyerek bólintott. — Akkor szaladj el érte. -.. De szaporán szedd a lobod, mert megyünk a partra, megismerkedünk azzal a »rút szerzettel«. A gyerekek először csak messziről méregették az idegent. Még mindig ott ült a lapos kövön és furulyázott. — Az áldóját — csúszott ki Szabó Pista száján —, megszólalásig olyan, mint Paga- nel a Grant kapitány gyermekeiben. A gyermekek jót mulatták a találó hasonlaton. ■— Magas, ösztövér — lódította Kalmár Jancsi, »üosa« szú, nagyfejű szegre emlékeztet. — Előreugró a szája, az orra meg hosszú... Még pápaszemet is hord. Igaz, hogy nem kereket, hanem hosszúkását, dehát most ez a divat — folytatta Szabó Pista. — Távcső helyett meg fényképezőgép függ a vállán — fűzte tovább a szót a tanító. — Ha élve Verne, biztosan róla mintázná meg a mai Pagavelt. A gyerekek megindulták a nádas felé. Tíz lépésnyire' a kőtől megtorpanták. Kérdően tekintgettek egymásra. A ta» rútó oldalba bökte Jóskát. A fiú megértette a noszogatást. Odalépett a férfi ele, sután biccentett, majd szájához kapta a furulyát, s rázendített a »Tiszán innen, Dunán túl«-ra. Az idegen szakértő szemmel figyelte, hogyan billegnek a fiú ujjai a hangszeren. Amikor az enyhét fújó szél az utolsó hangot is tovakapta, levette a szemüvegét. — Beautiful — mondta nagysokára. — Angolul beszél, azt mondja, hogy tetszett neki a dalunk magyarázta a tanító. A fiúk bátortalanul mosolyogtak. Az idegen magára mutatott, aztán a furulyájára, mintegy jelezve, hogy most ő következik. Bús dallamot csalt elő hangszeréből. Az elnyújtott lágy hangokat a kőhöz verődő víz plattyogása festette alá. jD ércekig hallgattak- A tanító törte meg a csöndet. — You... English? — keresgélte a szavakat. Az idegen bólintott. Egy könyvecskét vett fct a zsebéből, s átnyújtotta. — My passport. — Az útlevele — mondta a tanító. Olvasni kezdte az adatokat: — George Campbell..; university professor... egyetemi professzor — tette hozzá magyarázatként — Oxford... Az idegen barátságosan bőorrú, előreugró szájú férfira. Hivtelenében még arról is megfeledkeztek, hogy Paganel- hez, a szórakozott tudóshoz hasonlították. Jóska megtörölte a furulyáját, s elkezdte a »János bácsi a csatában«-t. — John Brown... John Brown — suttogta meghatot- tan az angol. A fiúk vidáman harsogták, hogy »elesett egy fűszálban«. Untait. A tanító betűzni kezdte a beírásokat és pecséteket. — Tyű, mennyifelé járt már! — ámult el. — Francia■» ország, Svájc, Németország, Ausztria, Japán, India ... — China, Soviet Union — szólt közbe az angol. _ — Azt mondja, hogy Kínában meg a Szovjetunióban is járt — tolmácsolta a tanító Campbell szavait. A gyerekek irigykedve és tisztelettel néztek föl a nagyA refrént együtt énekelték az idegennel. Az dörgő hangon fújta: »Glory, glory hallelujah«. Amikor az utolsó strófának is vége volt, az angol akkora csókot nyomott a kis fwrülyás arcára, hogy megpirosodott a helye. — Thank you, thank you — ismételgette sokáig. TTjra hallgattak. Camp- béli fölvette a cipőjét, remibe szedte a ruháját, s fvMn* — Dickens — szólalt meg az egyik fiú. — Swift — folytatta a következő. — Newton.. -. Stephenson .Faraday — sorolta a tökmag Korponai. — Bartók — válaszolt az idegen. — Kipling — mondta Jóska. — Munkácsy... Bolyai — válaszolt az idegen. Sokáig beszéltek ezen a »virágnyelven«. Csak neveket soroltak, mégis olyan tökéle» tesen megértették egymást, mintha a legzengzetesebb körmondatokban beszéltek. volna. — Shakespeare — mondta a tanító. — Hamlet... — szólt az idegen. — To be or not to be ... — Lenni vagy nem lenni. «— Peace or war.. s *— Béke vagy háború.... Az angol odament a kocsihoz. Egy táskából sok-sok plakettet vett elő, mindenkinek a kezébe nyomott egyet. — Good-bye, friends! — köszönt. — Jó utat! — kiáltották a gyerekek. — Good-bye, mister Camp» bell! — búcsúzott a tanító. A z acélkék lsetta neki- rugaszkodott az útnak. A tanító sokáig állt a gyerekekkel a Balaton partján, a nádas és a tábor között. Ami- hor a »különc- angol elveszett a műút forgatagában, kinyitotta a tenyerét. A plaketten egy galamb volt. Alatta körben egyetlen szó: peace, béke. Lajos Géz*
