Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

Vasárnap, 1962. július 22. s SOMOGYI NÉPLAP A férfi függőleges falu sziklahegy tetején áll és távcsövével a terepet pásztázza. A magas bokrokon, amelyek testes alakját egészen eltakarják, sárga színű, illat nélküli virágok nyílnak. Lent a síkságon keresztbefutó fo­lyón innen zöld legelő, túlról a dús szántóföldeken már . ka­lászba szökkent a búza. A haj­nali nap arany fénnyel ömlik szét a tájon. Halálos, hátbor­zongató csend. — Mindjárt kezdődik — szól hátra a férfi inasának, aki három tiszteletteljes lépéssel mögötte áll, parancsaira vár­va. — Igen, uram — válaszol az inas egykedvű gépiességgel. Most fejeződött be a tüzér­ségi »puhító« tűz, amely ideg­tépő félóráig tartott. Aztán, szánté parancsszóra, mindkét oldalon elhallgattak az ágyúk. Mindenki tudta, talán még a természet is, hogy most a gya­logsági roham következik, gép­pisztolyharc, szökellés előre, halálos birkózás az életért az élet ellen. Ezért hát ez a hátborzongató, várakozó csönd. A férfi a sárga virágú bok­rok mögött izgatottan előrehaj- lik. — Kezdődik — mormolja új­ra anélkül, hogy tudná, mit mond. — Igen, uram — hangzik há­ta mögött a megszokott hang. És ott lenn széles arcvonalon megmozdul az élet, és megin­dul a halál. Géppisztolytűz pe­reg szakadatlanul,. mély han­gon kelepei a géppuska, és a folyó mindkét oldalán, hol kúszva, hol rohanva egymás­hoz közelít az arcvonal. Az ágyúk újra megdördülnek, zá­ró- és össztüzet zúdítanak a gyalogságra. Az égen sűrű hul­lámokban repülőgépek jelen­nek meg. A dörgés és dübör­gés szinte elviselhetetlen. A folyón innen és túl röhögve száguld fel-alá a halál. Annyi a zsákmány, hogy azt sem tudja, hová kapjon. Egy-egy vonagló test mellett megvetés­sel suhan el: ez még nem az ő embere. Majd fél óra múlva, vagy egy nap múlva, akkor már igen. Biztos a dolgában. Jók ezek az új fegyverek, remek a szerkezetük, gyorsan és sokat lehet velük ölni. — Kérek egy pohár konyakot — mondja a férfi a sárga vi­rágú bokrok mögött a távcsö­vet leeresztve. — És valami szép zenét. Kibírhatatlan ez a lárma. Az inas kis táskában matat, üveget, finomművű poharat vesz elő. Tölt és odanyújtja gazdájának. — Igyék maga is — krákogja az, miután felhajtotta az italt, és újra szeméhez emeli a táv­csövet. — Igen, uram — mondja az inas, és egymás után kétszer tölt magának. Majd «pro, tranzisztoros magnetofont vesz elő a táskából. ^ férfi tovább figyel. Azért van itt, hogy fi­gyeljen. Mikor a trösztvezérek tanácskozásán az ő nevét húz­ták az ezüst serlegből, először kivihetetlennek látszott, hogy a fegyverek működését megfi­gyelendő, ott lehessen az ütkö­zet színhelyén. — Lehetetlen így háborúzni, uraim! — kiabálta a hadügy­miniszter megbízottja a sebté­ben összehívott kormányülé­sen. — A front nem kisdedóvó intézet. Civileknek ott semmi keresnivalójuk. Éppen elég gondunk van a katonákkal, aki­ket már a szent haza magasz­tos eszméje sem lelkesít. — Fegyverek, mégpedig jó fegyverek nélkül nem lehet há­borút nyerni — jegyezte meg ingerülten a miniszterelnök. — Jó és olcsó fegyverek nél­kül — tette hozzá a pénzügy- miniszter. Végül mégis megegyeztek, és ő aláírt egy nyilatkozatot, amely így kezdődött: Megen­gedem, hogy ... Akkor ő ké­szíttetett egy hálófülkévé is át­alakítható autót, és elbúcsúzott megkönny e bbülten mosolygó feleség étöl. — Ne félts engem, nem lesz semmi bajom — mondta ké­sőbb a műkönnyeket hullató fekete ' ejú táncosnőnek, az előbbinél lényegesen intenzí­vebb búcsúzás közben, és a csekket magasabb összegre ál- hasznaim. A fű akg mozdul, rontottak a világra. A terme- zó tűt szúrnának a szíve fölé. ni próbál, de iszonyú fájdalom Irtotta ki, mint amennyire ere detileg tervezte. amerre elhalad. Odaatról nem szét megborzongott, mint sze- Odakap és rémülten nézi véres szúr a mellébe. Agyára lassan, igen lehet észrevenni. Most relmes asszony a sdmogatás kezét. A zsibbadás most egész észrevétlenül kúszik a sötétség. m . ... ____ . , még nem, de majd a fa gyönyörétől. A folyón megboly- testét elárasztja, lábai remeg­E most itt van es ng>ol- után ... dúltak a fodrok, és eszeveszet- ni kezdenek. uz a Kötelessége. Egy A katona arcán verejték- ten rohantak a parti köveknek, . hónap múlva be kell cseppek gyöngyöznek. Néha a megsemmisülésbe. A folyón . fut át ágyán sz-amolnia ottaon megíigyele- egy-egy holttestbe ütközik. Hí- túl ringani kezdett a búzatáb- az lszonyatos gondolat. seine, er^m °; ,. ®nVez úegen és némán feküsznek út- la, és a pipacsok szirma vörös Az izmai elernyednek és elő- az első ütközet, amrt lat, es a jában, mintha figyelmeztetni lobogássá változott. A kombájn rebukik a sárga virágú bokrok apasz aitakkal meg van ele- akarnák: ne menj tovább, mert dörmogő baritonja egyre ma- közé. A magnetofonból tovább gedve. olyan leszel, mint mi; véres gasabbra szárnyalt, míg végül énekel a halál. Ott lenn megint elhallgatnak mozdulatlan anyag. Ilyenkor diadalmas tenorként hirdette “ Z^J**^^**? mindiffzólVzene. Ez felhői másiknak, fején micisapka. — Imádkozni kellene — mo­tyogja elhomályosuló eszmélet­tel, de mielőtt megragadna egy; gondolatot, lezuhan a semmibe, S okára, amikor a zene már elhallgatott, két katona közeledik há­túiról a bokrok között. Az Amikor magához tér, még egyiknek karján karszalag, a _ :___1 • .. / i — í* miícílrnrtlí- in í niíioul m indkét oldalon elérte a folyó tovább előre. Mert ez a pa- soha véget nem érő élet bol- v Furcsa látvánv az esvenruha töltését, s annak oldalában la- rancs. A tölgyfa még mindig «tagságát. S a távoli erdő szé- ^ Agya S^üsztul s ä fölött ez a lás sötétkék filcda­rémület újra végigfut rajta. rab. Hordagyat cipelnek eröl­_ ...... , ..... ködve, rajta súlyosan sebesült; Segítség. Meghalok.. Nem középidős katona nyöszörög; púinak egymással szemben, messze van. Látja a hatalmas lében a róka is szimatolva Mozdulni senki sem mer. Ha koronát anélkül, hogy a fejét tartotta a fejét a magasba és valamelyik oldalon felbukkan fölemelné. Csak észre ne ve- így szólt izgatottan mocorgó ogy fej, vagy megmozdul vala- gyák a túloldalon, mert akkor... párjához: Figyelj csak, valami akarok meghalni! — akarja or- Haslövése van. Inguiiban fék- mi, géppisztolytűz zúdul rá. Mikor a frontra indultak, so- van!... —: ;—-------*— —-*— ’ ° s zik, zubbonyát szorosan a ha­★ ★ BALOQH QYULA: ÉLNI AKAROK!... dítani iszonyatos félelmében, de csak nyöszörgő hang bugy- sára raavartéfc borekol elő torkából. Ügy ér­zi, hogy sötét mélység szélén — Hát ezek a civilek hogy tántorog. Erőlködve igyekszik kerültek ide? — kérdi megle- eszméletét a szakadék fölött petten a karszalagos, tartani. Leteszik a hordágyét, oda­— Meg fogok halni — gon- lépnek a lsét mozdulatlan em* dőlj a kínlódva. — Mire rám berhez. találnak, már nem élek. Erre _ Ez me@hait. Sorozatot kar nem jár senki. Én magam vá- — mondja a micisapkás az lasztottam ezt a helyet. De inas fölé hajoiva. miért is vagyok itt? Igen, a I gen, ez a csók maga volt fegyverek. De mire kellenek a — Ez még él, csak elájult — a boldogság. És pár hét fegyverek, ha én nem leszek? válaszolja a karszalagos. — A ★ ★ — Menjünk már bajtársak nyöszörög a sebesült a hord­ágyon. ’— Nagyon fáj. Ha nem :tünk, meghalok. A karszalagos civil a férfi zse- húz így hát mozdulatlanná válnak kan és sokszor tartottak lelke­az élők, mint ahogy mozdulat- sítő beszédet, amely mindig .. _______________ _______ __ l anok a halottak is a zöld zsom- azzal végződött, hogy a hazáért múlva, amikor megtar- És ha mégis életben maradnék? jobb vállába kapott egy golyót békok és az életet hordozó ka- elesni gyönyörű és dicsőséges tolták a lakodalmat, azt hitték, Minek fegyver az emberek ke- Nem életveszélyes. Pokoli szé­lászok között halál. Azokon a holttesteken, hogy életük beteljesedett. Pe- zébe? Hogy öljék egymást? De rencséje volt — Egymás harapófogójába amelyekbe minduntalan bele- dig ez csak egy rövid év múlva máért ölik egymást? És miért A másik a magnetofont kerültek — dörmögi a férfi ütközik, nem látszik semmi di- következett be, amikor meg- ölnek meg engem? Mindenki „ . „ , ++ bosszúsan, és arrébb hajlít egy csőség. Hát a hazáért élni született a kisgyerek. Soha él és dolgozik, és boldog, vagy szerruen> ame ->y p 0 sárga virágtól terhes ágat. — miért nem dicsőség? Ott, a fo- ilyen boldogság nem volt a föl- boldogtalan; eszik, alszik, sze- szalag és most üresen forog az Ezek estig sem mozdulnak on- lyón túl, a búzatáblák között dön. De a fiatal apa nemsoká- rét, imádkozik, vagy káromko- orsó. Majd a táskában turkál, nan. bizonyosan egy másik katona ra behívót kapott, és mikor egy dik, szóval él. S akkor kezébe __ Igen uram is kúszik. Errefelé tart, mert viharos, sötét éjszakán — pár nyomnak egy fegyvert és azt _ ® . ’ ' .. ő is parancsot kapott. Biztosan hete csak — vak és céltalan mondják: ölj! Öld meg a má­VaLakinek rohamot keile- ;s azf mondták, hogy a rohamban, mint villámsújtotta sikat. És a másiknak is ezt ne vezényelni, nem gondolja, hazáért meghalni dicső dolog, szálfa, holtan omlott az útszé- mondják, s akkor meghalnak, -i-ms-i, meghalok — Kétségtelenül, uram. De De ő sem akar meghalni. Vajon li pocsolyába, felsírt a kisgye- mint én most. Pedig ők is él- , megi nagy a kockázat, és nem meri mi lehet a foglalkozása? Talán rek a pólyában. A felriadt anya hetnének és én is élhetnék, vállalni senki. Tömegpusztulás éppen asztalos, mint ő. Szin- szívdobogva nyújtotta kezét a csak a fegyvert kellene kivenni beiben kutat Papírokat lenne. te kedve lett volna felállni, ke- gyerek felé, és önmagát is biz- _ , „ ' ., — E!h! — legyint a férfi. — zét nyújtani a másik felé, és tatva ezt suttogta: Ne félj ki- , ’ . e3°’ °^vassa> rnalc3 hangosan Előbb-utóbb úgyis meghal azt mondani: ne bántsuk egy- csikém. Nemsokára megjön a ze°°l- Tulajdonkeppen minden- füttyent. mindegyik. mást embertestvér, ne öljük te bátor, erős, szép édesapád, ki boldogan élhetne a földön. __ Gyere olvasd __ mondja — Milyen igaza van, uram m^e^mást inltabb éljünk Majd ő megvéd mindkét min- fin is. Azt a kis fekete hajú tórsának fe3csillanó Gzemmel. Talán jobt* is lenne, ha minél egymásért. Nem tudom, van-e den baj tol. táncosnőt nem is szeretem any­előbb túlesnének rajta. otthon szeretőd vagy feleséged, - A katona minderről nem tud nyira_ A feleségem mindig ~ 27 penZt 3elem­— Fáj nekem azt látni, hogy gyermeked és anyád. De nézd, semmit Tovább kell mennie, ol kedves finQm vojt hoz- Izgatottan tárgyalnak, és a nftm rca-u- H/* «naiáit nekem puha karú asszonyom oda a 'folyóhoz. Ez az ut mar y nem csak az euenseg, de sajat f /A * veszélyesebb naevon óvatos- zám, és olyan fehér, átlátszó hasloveses fele pislognak. Az­katonamk xs ilyen gyávák — van es két gyermekem A fiú veszeiyesepp, nagyon ovaxos r j ■ panaszkodik a férfi. - Most ^ iskojába jár és olyan de na,k kel1 lenme- Géppisztolyát a bore. Vegeredmenyben lehet tán odalépnek a hordágyhoz, itt tétlenkedtünk egész nap. , i__ a« ’w_ a kezében tartja és előre hajol, őt szeretni, még a likőrgyárat — Most itt maradsz, pajtás Legalább szórakoztasson vala- " ’ ° ‘ hogy a:f ube hasaljon, De ;e meg lehetne bocsátani, amit — mondja a micisapkás. — Pi­mivel Mondion el esv-két ver- ze!l a gyalut, hogy magam sem egy lelogo felkor alakú ag zub- , , ^ . , , , ’ , V. .. " . . set vagy kapcsolja be a mag- jobban. A kislány csak jövőre bonya ujjába akaszkodik. A hozományként ígérték a feher- hensz egy kicsit, majd vissza­netofont. megy iskolába, és egy kicsit katona karía megrándul és egy bőrű lánnyal, de nem lett be- jövünk érted. — Inter arma silent Musae selypítve beszél. így mondja ^zfoly“^v0ba Még szeren- De mÍ az^ tói" Ijeemelik a halfeffl nyögdé"- mondja az inas, aki művelt nekem. Meszap6slu Nem tu- cse, hogy a cső fölfelé nézett "a foglalm. Dentarazsem WL sebesültet> & ^ bokor +*rnÍ>T+’ fU 3eg3oblí iskolákban dom> mi a foglalkozásod, de én a levegőbe, arra, amerre a sár- Csak 32 kel3- Soha többet árnyékéba fektetik. Felteszik K? asztalos vaavok. és amikor a ga virágú bokrok állnak a szák- fegyvert, soha többet háborút a dvü férfit a hordágyra, a Elég volt a halálból, pusztítás- táaB&t a ^bálhoz helyezik. Él­ből, szenvedésbőL Béke kell az indulnak. A férfi éppen a homlokát embereknek, hogy élhessenek, törölgeti illatos, fehér dolgozhassanak, boldogok le- zsebkendőjével, amikor hessenefc Én tiltakozom a ha­meghall ja a koppanast. Erde- , kés, furcsa, kongó koppanás ez, okén. Gepeket fogok gyár- ___ k ül tudott dönteni. más. Olyan széles a törzse, mintha belülről, a szíve felől tani, és házakat, iskolákat kór- ^ ginnek A férfi, aki otthon, nagyobb hogy három embernek is fede- jönne. Nem érez fájdalmat, házakat építeni. Igen, mindezt 1 estélyek alkalmával oly gyak- zéket nyújthatna. Óvatosan csak enyhe zsibbadas fut végig meg fogom tenni, csak életben jártas a lélektanban, és néha asztalos vagyok, ‘ és amikor a la^e teteién verseket is ír. Nagy emberis- jó enyvszagú műhelyben, mint 1 8y 3 ■ méretét mutatja az is, hogy illatos virágszirom repül a tor­aimkor választania kellett az a én mindig fütyülök. Le- önérzetes es férfias, de nelku- f , , _ . . , „ lözésekkel járó függetlenség, k°Sy a boldogság, és a »jobb házból való inast lm- A katona a tölgyfához ér. resek...« között, habozás nél- Most látja csak, milyen hatal­— Ne hagyjatok itt meghal­ni, bajtársak — konyörgött a haslövéses, de azok válaszra sem méltatják. Értékes terhük- a bokrok között. ran kérkedett inasa műveltsé- felegyenesedik, megtörli verej- a két karján. Ugyanakkor az gével, most sem érti — soha tékes homlokát. Géppisztolyát inas fején és mellén apró pon- aj- mei­nem is értette — a latin sza- jobb kezében tartja. Lassan tok tűnnek fel, melyekből vér halni. Emberek, jóságos embe- _______ v ak értelmét, de azt nem mu- megfordul, hogy a hátát a tör elő. Egy pillanatig előre- rek, segítsetek. Ne hagyjatok kiküldetésemet befejeztem. Rö^ tatja. fatörzsnek támassza. Egy hátia dülöngél, mint aki latoi- ;p nyomorultul elpusztulni. Él- viden így sommázhatom a ta­u raim —• mondja a férfi a trösztvezérek tanácskozásán gatja, hogy merre dőljön, aztán , ... ., . ,. , . ni akarok! Élni! pasztaltakat: a fegyverek jók. . karját szétcsapva hatrananyat- Pontosan, kifogástalanul mű­I tt, ez alatt a fa alatt cső- lik, halálában is megtartva A halál zenéje még midig ködnek. Hanem a golyók, kolta meg egymást elő- a gazdának megjáró, tisztelet- szól és szétárad a dermedten uraim, a golyók nem ölnek biz­— Igen, igaza van — mondja Percig pihenni akar, természetes könnyedséggel, majd hozzáteszi: — kérek még nét v’ala^Mép^ ***/&*inas * ^ ször egy fiú és egy lány. teljes három lépés távolságot hallgató csatatér fölött Melegen tosan.’ Saját'magam® fep^z­tölt, majd találomra kivesz egy ^ SÜí,t-nap’ de ÍttA a ^krokj«f faltam. Ezen a téren tennünk tekercset a táskából, s a szála- Myó ta^ttak ^rfá^on & fájdalom' Mmtha ^ zott huvos van’ A ferü mozdul- még valamit got befűzi az orsóba. Aztán fehér vászonblúz volt és piros )— felszólítás nélkül saját magá- szaknya. A szeme kék, mint a nak is tölt. búzavirág szirma a folyón túl. — Egészségére, uram — A fiú ingujja feltűrve. Barna, mondja tiszteletteljesen, és le- izmos karját melengetőén simo- nyomja a magnetofon indító- gatta a meglibbenő reggeli gombját. szellő. Némán lépkedtek egy­Az orsó pár pillanatig üresen más mellett a harmatos fűben. forog. Aztán élesen, mintha ka- a S2íy néha annyira csór szát köszörülnének, egy hegedű pultig telik errelemmeú, hogy húrjainak quint-hangközain azt osak hallgatással lehet el­felcsendül a Haláltánc dalla­ma. A zene szétárad a harc­mező felett, s a folyón túl és in­nen felnyögnek a haldoklók, és megborzonganak az élők. * * * észrevétlenül előre a magas mondani. Mikor a fa alá értek, a lány megállt az árnyékban és valamit mondani akart. De hirtelen felsdkoltott, vagy in­kább halkan és fájdalmasan feljajdult, mert egy lehajló, félkör alakú ág vége beleakadt a blúzába, hátul a nyakánál. A hófehér, nehéz pénzen vett A katona kúszik ____- ____*»­f űben. Kígyómozgással blúzba. Kezével ijedten kap- csúszik előre, géppisztolyát ma- födött hátra, de nem érte el ga előtt tolja. így tanulta ezt a makacsul kapaszkodó ágat. a hadgyakorlatokon, nem felej- Búzavirágszín szemét tágra tette el. De még ha elfelejtette nyitotta a rászakadt rémület, volna is, most újra meg kelle- Ekkor a fíú odalépett, átnyúlt ne tanulnia, ha nem akar golyó- a va]3y felett, és egy ügyes záport a nyakába. Fontos pa­_ mozdulattal kiszabadította a I rancsot visz a fojyó töltéséhez, blúzt^ veszélyes helyzetéből. Ki < az első vonalba. Á sziklafal Iá- niegmondani, hogyan , bétől indult el, és egyenes vo- történt, de egyszerre csak átka , nalban halad. Előtte a legelő rolya tartotta a lányt és mee- közepén hatalmas tölgyfa áll. csókolták egymást. ■. Arra tart. Tudja, hogy a fa De micsoda csók volt ez, v' nem sokat takar, de most min- talmas ég! A nap felizzott a he- den kicsi lehetőséget ki kell gyek felett és sugarai lángolva bóráiét Járni: CSOBÁNCl BRltfiHJtz,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom