Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-16 / 139. szám

Szombat, 1962. június 16. 3 SOMOGYI NÉPtJSP A pogányszentpéteri, munkarend Mint már ismertettük la­punkban, a pogányszentpéteri Zöldmező Tsz gyenge ered­ménnyel gazdálkodott a múlt évben. Ennek az volt az egyik oka, hogy a vezetőség jogta­lan előnyöket adott a tagság egy részének (megengedettnél nagyobb háztáji, ingyenes fo­gathasználat). Következéskép­pen jó néhányan feléje se néztek a közösnek. A kár azokat sújtotta, akik becsület­tel, szorgalommal fáradoztak a szövetkezetért Érthetően legjobban ők sürgették a ve­zetőket, hogy teremtsenek rendet. Történt-e változás Po_ gányszentpéteren, meghallgat­ták-© ezeket az embereket? Amikor ott jártam, szemer­kélt az eső, s arra számítot­tam, hogy a borús idő min­denkit otthon marasztal. Jó egypár háziba bekopogtam, de zárt ajtók fogadtak minde­nütt. A kukoricatáblán voltak az emberek, dacolva az idő­járással szorgalmasan kapál­tak. — Nem maradhat kapaäat- lam egy darab föld sem — mondogatták. Már ez is-sejteti, hogy vál­tozás történt Pogánysaentpé- teren. Nem könnyen jutottak el idáig. Mert 'bár látták, hogy a helyzet tarthatatlan, nem volt egyszerű lemondaná a jogtalanul kapott javakról. Sokat Vitatkoztak még a ve­zetőség tagjai is, néliányuk- nak nem tetszett i— mert ér­dekeltek voltak .— az előnyök megvonása. Végül is közgyűlés elé vitték a javaslatot. A háztáji nagyságát a közösben végzett munka arányában ha­tározták meg úgy, hogy 600 négyszögöl zárt kertnél több nem lehet a háztájiban. Az ezen felüli gyümölcsöst feles­ben, a szőlőt a termés 60 szá­zalékáért munkálja meg a tag. Ingyen senki sem hasz­nálhatja a fogatot, óránként 12 forintot kell érte Széfem. A szorgalmasabbak kaphatnak némi kedvezményt: havonta 16 munkanap után Í0 órára 5 forintért vehetnek igénybe fői gatot de a fiuvaraztaáóljpl le­vonják a fogatosnak járó egy­séget; — A közgyűlés egyhangú­lag elfogadta a javaslatot — mondja Feremcz Józsefné —, s az eredmény már látszik is. Sokan, akik tavaly éven át »betegek-« voltak, most dol­goznak. A legtöbbször kilenc- vemen—százan vagyunk kinn a határban, mindenki ponto­san teszi a dolgát, mert szigo­rú a munkarend Scfc szó esik erről a mun­karendről. Mindenki ismeri, és igen hasznosnak tartja. Gondosan kidolgozták, hogy a növénytermelés különböző időszakaiban mikor kell elkez­deni, befejezni a munkát. Egy napi, igazolatlan mulasztás miatt két egységet vonnak le. Ha valaki késik,' óránként egytized egység levonásával büntetik. Portosan meghatá­rozták a fogatosok, az állat- tenyésztők és a függetlenített vezetők munkarendjét, mun­kaidejét is. — Nem is késik el senki — mondja Kann Lajosné —, in­kább korábban ott vannak a munkahelyen. Annak idején alig vártuk, hogy a brigádve­zető kimérje a kapálni valót! Igyekszünk, nehogy összetor­lódjanak a tennivalók, és ér­dekűink, hogy jól megművel­jük a ránk bízott területet. Molnár Józsefné, Kovács Jánosné, Horváth Józsefné, Kőrrvpics Károly és még so­kan mások szorgoskodtak a szemerkélő esőben a földe­ken. Valamennyien többet válnak ettől az évitől.; A Zöldmező tagjai ma már mindinkább azt keresik, hogy Ferencz Józsefeié. hol a helyük a közös munká­ban. Persze vannak még gondjaik, bajaik is. Sok trá­gyát kellene kihordaniuk, , de jó három kilométerre van a terület, s fogattal ez igen las­san megy. Vontatóra volna szükségük., Három év óta nem tudtak beszerezni egy univer­zális gépet. Pedig ma már ritka az olyan gazdaság, ahol egyetlen erőgép sincs! Kara Lajosáé, A tsz rendszeresen fezét W forint előleget, ezt mindeddig saját erőből fedezték. 200 hí­zott sertés leadását tervezik, 140-et már eJszáMitottak. A közigyűlés úgy döntött, hogy terven felül 50 hízót adnak közfogyasztásra. Ésszerűbben, szervezettebben gazdálkodnak, a tagok szívesebben dolgoz­nak, mint tavaly, mert meg­szűntették ae ellenségeske­dést, az egyenetlenség alap­jait. Vörös Márta Több, mini’ harmincmillió forint az idénynapközik fenntartására Az általános iskolákban be­fejezték a tanévet, egypár nap múlva kiosztják a bizo­nyítványt, s megkezdődik a nyári vakáció. Államunk gon­doskodása a pihenés hónap­jaiban is tovább kíséri a gyer­meket A hivatalos rendelkezés szerint, ha a szülők többsége igényt tart rá, a napközi ott­honok nyáron is működnek. A szünidőben Budapesten és vi­déken több, mint 120 000 nap­közis tanuló felügyeletéről és ellátásáról gondoskodnak. A nyári idénynapközik fenntar­tására előirányzott összeg meghaladja a harmincmillió forintot. A Művelődésügyi Miniszté­rium — kéthetenkénti váltás­sal — az ország legszebb tá­jain — többek között Sopron­ban, Kőszegen, a Balaton mel­lett — mintegy tízezer általá­nos iskolai tanulót üdültek Vidéken a nyári napközis táborokban elsősorban a ter­melőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak gyermekei kap­nak helyet. (MTI) AMERIKAS MAGYAROK Megsárgult papírlapokat né­zegetek a Magyar Munkás­mozgalom Történefee kiállítá­son. Sok betű már elmosódott rajtuk. De néhány név és egy jelentés még olvasható. Jelen­tés a főispánnak: »Jelentem, hogy Szil községből 1906., ja­nuár 3-án Stike György, Frei György, Komer János, Logyák Ferenc, Frei József, Komer Mi­hály, Stimmer Imre, Schuldeiz János és Vevhard János kiván­dorolták Amerikába...« A másik jelentésen egy név ol­vasható még: idős Sámoly Jó­zsefé, a harmadikon ifj. Sá­moly Józsefé. A sárga papírla­pokból csak ennyit lehet meg­tudni. Az élet többet tud mon­dani™ • ötven év után... — Maért mentek el? — kér­dem a somogyszili tanácson. A hivatalsegéd válaszol: — Vinni akarták valamire.« — És vitték? — Csönd. Ne­hezen szólal meg újua a külön­ben beszédes ember. Tompa, fáradt a hangja, — A többséig hazajött, pedig a mi felünk ből sokan, nagyon sokan elmentek, majdnem a fél község. Nem veit föld. A gróf nem adott él egy négyszögölet sem. Itt csak szorgalom volt meg szegiénység. Kuporgattak az emberek. Akadt olyan, -aki egy életen át gyűjtött, de az­tán jött az infláció, és elve­szett minden. Két út között vá­laszthattak az emberek: vagy belenyugszanak a szegénység­be, vagy kimennek Amerikába szerencsét próbálni. — Ki volt az első? — Nem tudom, de azt hi­szem, hogy az öreg Sámoly Jó­zsi bácsi volt az úttörő. — Él még? — Igen. Szívós ember az öreg. Nem tudta megtörni az élet, erősebb volt a megpróbáltatá­soknál ... e Elindulok megkeresni az öreg ameriikést Szemközt jön egy esőkabátos ember. Papucsban. Kerülgeti a tócsákat. Kísérőm ráköszön. Az öreg megemeli a kalapját és kezet nyújt. —- Sámoly János vagyok. — A Józsi bácsi fia? — Igen, a legidősebb. — Maga is amerikási? — Nem. Én maradtam... — Jobb volt itthon? — Jöjjön apámhoz, hallgas­sa meg, én is vittem annyira... Országszerte ajándékokat készítenek a leszerelési és béke-világkongresszus részvevőinek Utolsó szakaszához érkezett a moszkvai leszerelési és bé­ke-világkongresszust megelő­ző akció; napról napra gazda­godik az eseménysorozat. A napokban például kiderült, hogy a magyar delegáció tete­mes poggyásszal érkezik majd a szovjet fővárosiba. A falvak és városok lakói ugyanis aján­dékok ezreit készítik a július 9-én kezdődő tanácskozás részvevőinek, a békeszerető embermilliók képviselőinek. Küldenek majd a magyar nép­művészet remekeiből, a ma­tyó babákból, a sárközi hím­zésekből, a halasi csipkékből, az ősi pásztorkultúira hagyo­mányait ápoló fafaragók alko­tásaiból, valamint a népi mo­tívumokkal díszített korsók­ból, kancsókból, tálakból. Sok helyütt díszes albumokat ál­lítanak össze, amelyek bemu­tatják egy-egy környék múlt-' ben készített legszebb mun­káikat ajánlották fel a moszk­vai világkongresszus részve­vőinek. Az Országos Béketanácsnál hozzákezdtek a következő he­tekben hazánkba étkező kül­földi békeharcosok program­jának összeállításához. Az előzetes jelentések szerint a moszkvai leszerelési és béke- világkongresszus részvevői közül több, mint negyven or­szágból látogatnak Magyaror­szágra. Találkoznak majd a társadalom különböző rétegei­nek képviselőivel, munkások­kal, parasztemberekkel, értel­miségiekkel, és részt vesznek több nagygyűlésen is. (MTI) ka- és más szakköre is, ezek­nek tagjai az elmúlt tanév­— Most hol dolgozik? — Brigádvezető vagyok a tszH ben. — És az édesapja? Rám néz, megfogja a káno­mat — Nézzen rám. Munkabíró ember vagyok, pedig már túl vagyok a hatvanon. Apám mór a kilencedik X-et tapossa, és ál­landóan zsörtölődik. — Miért? — Mert kímélni akarjuk, és nem adunk neki munkát. Dol­gozna még ma is, megszégye­nítene sok fiatalt... © Belépünk a konyhába. Az öreg amerikás szakadozott szé­lű bibliát lapozgat. Keményen kezet ráz velünk. — Amerika? Régen volt az nagyon. Először 1905 február­jában mentem ki, és két évet töltöttem ott. A család itthon maradt. A két gyerek meg az asszony ... Másodszor 1912-ben mentem el, és hat év múlva vetett haza a sors. — Krumplit szedtünk éppen — mondja a ráncos arcú hitves. — Megérte? — ötezer öl föld, aztán még három, fél ház és egy kis jó­szág. Lett valamink. Belép egy férfi, rágyújt. Hall­gat — A fiam. Ha nem mondaná, azt hin­ném, egyidősek. — Harmincban mentem el. Harmincnégyben utánam jött a feleségem. Húsz évvel később, 1951. január 2-án hazajöttünk három gyerekkel... — Hol járt? — Bebarangoltam egész Amerikát — Megérte? Sokára válaszol: — Küszköd­tem éjjel-nappal, nyomorék lettem... Ott maradt a fél tü­dőm... A legtöbb amerikás haza­jött, de már kevesen élnek kö­zülük. Néhányan kint marad­tak. Egyikük, Lősz János öre­gen, Mister Losként harminc év után eljött látogatóba. A Lősz Jancsiból lett Mister Los egy mondattal feleit: — Legjobb itthon... ... És sírt, zokogott, amikor elbúcsúzott... Németh Sándor jáfe, jelenét, a lakosság életét. Az ajándékozók közé tartozik jó néhány iskola kézimtm­A század évzárója Mihály — Beeze Károly: 1 gionísfa Holtfáradtan értek szobájuk­ba a magyar fiúk. Most is Ba- tó Mihály köfüí csoportosul­tak, akit az ostrom után már nem az olaszok szobájába vit­tek vissza. Megnyugtatták a be­teget, hogy hamarosan jön a karaván, és azzal együtt ő is elmegy gyógykezelésre. Ezen az estén Almásinak, a szószólónak nem volt beszélhet- nékje. Szokatlanul csendben ült helyén. Néha-néha előhúz­ta a zubbonya zsebében levő fényképet, sokáig nézegette, majd újra visszarakta. A kép­ről felesége és 5 éves kislánya' nézett rá. A kislány óvodásko­sarat tartott kezében, Almási nem bírta tovább, odaadta a fényképet a többiek­nek is. — Feleségem és kislányom. A legutóbbi levélben jött. A kép kézről kézre járt. Né­hányan a másik oldalát is meg­nézték, amelyen ez állt: »Apukám, édes jó apukám, mikor látlak viszont, mikor jössz már haza közénk. Apu­kám, gyere gyorsan haza, na­gyon vár kislányod, Annusba és Anyu.« Almási szemében könnycsepp csillogott. A többiek meghatód­va néztek rá. A bőbeszédű vidám legény öklével kitörölte szeméből a könnyet, aztán a többiekhez fordult — Hej, fiúk, nem tudom, mi van velem, de valami azt súgja itt belül, hogy igen nehéz na­pok elé állítottak a vietnamiak. Én nem vagyok pesszimista — hiszen ismertek —, sem pedig gyáva ember, de úgy érzem, most már nem lehet a vietna­miak szavát félvállról venni, mint eddig. Ügy érzem, a benn­szülöttek megtartják, amit ígértek... És ha valaki élet­ben maradna közületek, értesít­se szeretteimet... A cím a képen is rajta van... A kis Kovács válaszolt, kis­sé mosolyogva, kissé fölénye­sen. — Ejnye már, Pali bátyám, ne légy annyira elcsüggedve. Igaz, hogy megfenyegettek bennünket, de talán mégnem búcsúzzunk ettől az ámyékvi- lágtól. Gondolkozz csalj...; Rendben van, támadni fog­nak.... Mi vagyunk előny­ben .;; A legmodernebb fegy­verekkel vagyunk fölszerelve, saját erődünk falain belül va­gyunk, biztos fedezékben, ezenkívül újabb segítséget ka­punk, Na-Fac és Ba-Kán ké­szenlétben áld a beavatkozás­ra, hát mi kefü még? De ha mindez kevés, több, mint H* ezer ejtőernyős tartózkodik a Távol-Keleten __ • — No jó, jó — válaszolt el­gondolkozva AlknásL •— De emlékezzetek csak vissza. Amikor idejöttünk, mezítlábas huszároknak csúfoltuk őket..: Bátortalanok voltak, fegyve­rük sem volt megfelelő. Kö­zülünk két ember egy vietna­mi századdal elbánt volna... Aztán jöttek a partizánhar­cok ..: Sorozatosan rajtaütöt­tek járőreinken, megtámadták a karavánt, raktárak repültek a levegőbe.;: A lakosság se­gíti, támogatja őket... És ma már rendes katonai egysége­ket alkotnak, többféle fegyve­rük van. Rendszeres kiképzés folyik a csapatoknál, a sza­badságharcosoknak egyenru­hájuk, sőt rangjelzésük van! Ezt a hadsereget most már nem szabad félvállról venni! — Ugyan, Pali bátyám! — vágott szavába Kovács. — Szerintem — folytatta nyugodtan Almása — 40 nap múlva támadnak, ahogy meg­ígérték ..; És egyik életbiz­tosító sem kötne velünk szer­ződést, amíg ebben az erőd­ben vagyunk ü. ........................................................ Hallgatnak most a fegyve­♦ rek, nem serceg a gyújtózsi- . Jnór parazsa a gyakorlótéren. Igazad van. ♦ A marcali járás munkásőrei —• Úgy igaz — hangzott in-1 ünnepélyes aktusra, évzáróra nen is, onnan is. J gyűltek össze. Amolyan bizo­Sokáig beszélgettek még. Aj nyítványkiosztásnak számit ez. szavak mögött ott lappangott | Keresztes József parancsnok egy kis nyugtalanság, egy pi-í ilyenkor értékeli, hogyan tel- ciny félelem. S mintha Kovács j jesítette feladatát a század a magabiztossága, fölényessége* kiképzési évben, is csökkent volna egy kicsit ... t Azokról a fiatalokról, öre- Másnap a főhadnagy, az| gekről, parasztokról, pártonkí- erőd új parancsnoka szemlét? vüliekről és párttagokról, tartott katonái és az erőd fe-j munkásokról, tsz-tagokról, ér­lett, majd ismét megkezdődtek* telmiségiekről szól a paranes- a helyreállítási munkálatok. |nok a dicséret hangján, akik Délben a főhadnagynak kü-J munkaidő után egyenruhát öl- lönös ötlete támadt Az erőd-! fenek, s egész embert kívánó tői délre fekvő tisztást — ahol* gyakorlatokat végeznek. Álta- az őrnagy repülőgépe leszállt; Iában minden feladatot jól tel- — kétfajta méretű bambusz-1 jesítettek a munkasorök. nádkarókkal kezdte megtűz-j Ezen az év végi számadáson deltetni. Az egyik karó 20—30,»mégsem a statisztika figyelem- a másik 5 centiméterrel állt? re méltó elsősorban, hanem az, ki a földből. Két hét alatt any-! amit tömören így fogalmaztak nyira besűrítette a több száz* meg: nagymértékben erősö- négyzeti>4ternyi területet, |dött a században a közösségi hogy szinte egy talpalatnyi {szellem, a felelősségérzet. Ez hely sem maradt szabadon. »többek között abban is meg- A parancsnok terve világos {nyilvánult, hogy a századgyű volt. Ezzel akarta megóvni a|lések ideto rövidnek bizonyult, déli részt a támadástól, ugyan-1 Régebben szárazak, néha unal- is a bambusznád legkisebb {masak voltak ezek az össze- karcolása is azonnal mérgez... Jövetelek, s akS várták a vé- Az erőd nyugati és északi ol-tSét. A most befejeződött ki­dalát elég széles és mély rtzű!kéPzési évben azonban nem­á-roir o i—w? _____Jegyszer kérték a munkásőrök, á rok védte, a.keleü reszre P^|hogy hosszabbítsák meg a ^gyűléseket, s igen hasznos vi­dig — a bejárati oldalra — a; legnehezebb tűzfegyvereket ál­lította ... A harmadik héten megérke­zett a karaván. A századból! ugyan csak négyen estek el de 50 újonc jött utánpótlás-; ként és rengeteg lőszer... Azrt-L, • ták bontakoztak ki a század munkájáról, eredményeiről, hibáiról, a munkásőrök maga­tartásáról. A munkásőrök ma­guk léptek föl azokkal szem­ben, akik megszegték a fe­De nemcsak a munkaérte­kezleteken, hanem szolgálat tér is A heYyő^létezámJközben is megnyilvánult a jó tér is. A nelyorseg letszamd jközösség. szellem A fogyaté­50 új légiós között volt egy: fiatal hadnagy és két őrmes­132 lett. jkosságok miatt nemigen kellett (Folytatjuk^ ‘a parancsnoknak szólnia, mert a munkásőrök maguk figyel­meztették egymást A század szoros kapcsolatot épített ki azokkal a pártalapsze rvezetek- kel, amelyek a munkásőröket küldték. Ebben a kiképzési évben bebizonyosodott, hogy milyen hasznos az, ha a mun­kásőrök magatartásáról, eré­nyeiről, hibáiról időnként tár­gyalnak az alapszervezetek, ha útmutatást adnak nekik, esetleg elvtársdasan megbírál­ják, vagy dicséretben részesí­tik őket. Az évzárón elismeréssel szól­tak Teli János rajának, Bozsek József szakaszának, Lukács Lászlónak, Tombor Lászlónak, Bcrrka Józsefnek, Márfai Jó­zsefnek, Mergancz Sándornak kiváló teljesítményéről, és di­cséretben részesítették az egy­szer sem hiányzó Mihályi László, Temesi László ktsz-ta- gokat, Csutorás Lajos erdésze­ti dolgozót, Hosszú László tég­lagyári munkást, Niklai János és Koltai István tsz-tagokat. A jutalmazás közben sem feledkeztek meg azonban azokról a hibákról, amelyek még akadályozzák a századot a jobb eredmények elérésében. A pártbizottság vezetői, a törzs tagjai, a munkásőrök el­mondták, hogy mit kell tenni a fogyatékosságok megszünte­tésére. Hiszen a nyári szünet után ismét felharsan majd a munkásinduló, felropognak a géppuskák a gyakorlaton. Hogy ezek az ideinél is jobban si­kerüljenek, ahhoz minden munkásőmek tisztában kell lennie századának hibáival és erényeivel egyaránt. Sz. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom