Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-15 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP \ s Péntek, 1962. június IS. (Oalami, ami megmarad*.. Édesanyja Nagymaroson volt óvónő. Alighanem ez a tény döntötte el az ő pályaválasztását is, mert hasztalan ragadta volna másfelé az ifjúi képzelet, ami oly varázslatosan szép, romantikus képet tud rajzolni az életről, az ember életének egyik értelméről, a hivatásról is. Elvégezte az óvónőképzőt. A megnyugvást, a hivatástudat kikristályosodását jelentette számára a diploma? Nem, nem! Ez jóval később következett be. Inkább festő akart lenni, mint óvónő. Azt hitte, hogy csak a művészet képes maradandóval megajándékozni a világot. Kínzó türelmetlenséggel kereste az utakat a művészet felé. Megtalálta? Igen, de az sem nyugtatta meg, hogy nem sokkal az óvónőképző elvégzése után növendéke lett a Képzőművészeti Főiskolának. Itt sem kapta meg, amit keresett? Olyan kérdés ez, amit légföljebb a testvéri jó barát tehetne föl abban a reményben, hogy megtisztelik a válasszal. Olyannal, ami több az egyszerű, rideg szónál Vallomás. Ez a nemes nyugtalanságtól fűtött ember lassan fölfedezte azt a hétköznapi igazságot, hogy maradandót, az egész társadalom számára értékeset alkotni nemcsak a művész képes. Képes arra mindenki, akiben ott él az igény arra, hogy munkáját ne holmi kényszerűségből végezze, ne csak a kenyérért, a biztos egzisztenciáért, hanem ennél többért Miért titkolná Cáts Tibomé, hogy a megkóstolt művészélet édes mérge sokáig nyugtalanította még? El-eltávolodott az óvónői hivatástól, hogy egészen a művészetnek szentelhesse magát. Miért is ne beszélhetne erről? Hiszen minden vargabetű Végén az óvodába tért vissza. Oda, ahol — szépen szóló tények bizonyítják ezt — mégiscsak lehet úgy dolgozni, hogy az a bizonyos, az a varázslatos Valami megőrizze, kifejezze az embert. Szolgálja az embereket. A társadalmat. Tíz esztendeig volt vezető óvónő Balatonberényben. Ismerve szerénységét, közvetlenTájékoztató a pedagógusok r ■ ■■ I ci I r r tv fi nyári üdüléséről ségét, nem csoda, ha ma is szeretettél emlegetik. Nemcsak a gyerekek,'a szülők inkább. Sok közös küzdelembe, fáradságba került, amíg a semmiből Valami íett. A kezdeti mostoha körülmények között működő óvodából igazi óvoda. Otthonos műhelye az eleven anyaggal való szobrászkodásnak. A múlt év őszén Vett búcsút a Balaton menti kis községtől. Kaposvárra helyezték. A donnéri óvodát vezeti, s ellátja az óvodai szak- felügyelet teendőit is. Itt még több munka várt rá, mint a falusi óvodában. De munkája itt is alkotássá nemesült. Maradandóvá annyiban, hogy az eddig elért eredmények alapul szolgálnak majd a továbbiaknak. Ä nevelők nyári üdültetésének terveiről tájékoztatták az MTI munkatársát a Pedagógusok Szakszervezetében. Elmondották, hogy SZOT »rendszerű« üdülésben ebben az esztendőben csaknem 8000 pedagógus részesül, s a nyári szünidő egy részét több, mint 3000 oktatásügyi dolgozó töltheti külföldön. A megyei bizottságok szervezésében a nevelők Harkányban, Pécsen, Siófokon, Tapolcán, Keszthelyen, Balatonfüre- den, Sopronjain, Hajdúszoboszlón, Balatonbogláron, Balatonalmádiban, Bükkszéken, Mátrafüreden, Berekfürdőn, Cserkeszőlőm, Hévízen, Sárospatakon, Balatanfenyvesen és Egerben üdülhetnek. Családos üdültetésre nyújt lehetőséget a szakszervezet az Eötvös-alap balatonföldvári üdülőjA>en, továbbá MátraszsentJászlón, Mát- raszentimrén, Miskolcon. Turistaüdültetés lesz Balatonfü- reden, Budapesten és Mátra- szentlászlón. A pedagógusok gyermekei számára az idei esztendőben mintegy 1200 helyet biztosított a szakszervezet Balatanszemesen, . Fonyódon, Pécsen és Budapesten. A gyerekeket változatos program, kitűnő ellátás várja mindenütt, s pedagógusok felügyelnek iájuk. A baráti államokkal fennálló kulturális egyesanények alapján Bulgáriáiba és Lengyelországba mennek tanulmányútra a magyar nevelők, illetve az említett országokból érkeznek hozzánk pedagógusok. Ellátogatnak hazánkba francia és olasz nevelők is. (MTI) Számított arra a kitüntetésre, amelyet az idei pedagógusnapon kormányunktól kapott? Gondolta volna, hogy Somogybái ő lesz az az egy, aki átveheti a »Kiváló óvónő» cím viselésére jogosító kitüntetést? Nem. Az öröm váratlanul érte. — Hogy örült volna édesanyám, ha megéri ezt a napot! És ő, Gáts Tibomé örült-e? Igen, boldoggá tette munkájának ilyen megbecsülése, és most úgy érzi, hogy még többet kell tennie. Többet azért, hogy óvónőként is megalkothassa azt a Valamit, ami megmarad ... De azért ne pihenjen az ecset sem, és csinálja meg azokat az óvodai illusztrációkat, amelyeknek elkészítését tervezi László Ibolya fVovább nem bírta, lament a ház elé, az udvarra. De még ide is kihallatszatt anyjának meg nagyanyjának, zsör- tölődése. —■» Tisztám ebrontják ezt « lányt... — Az... Még csak gondolni sem mertem volna lánykoromban, hogy mások előtt levetkőzzek, és ugrabugrálják a sportpályán. Na de ha nem hallgat rám, majd teszek róla, hogy észhez térjen... Hát még most sem hagyják abba? — gondolta Magda, és eljutott messze az ajtótól. Az öreg cseresznyefához támaszkodott. Hűvös volt, s ez jólesett kihevült arcának. Minden eddiginél rosszabb volt ez a mai vita. Kivált akkor mérgesedett el a szócsata, amikor bejelentette, hogy négy nap múlva indul a járási versenyen. »» Még mit nem! Éppen elegen megszólták már azért, hogy a falubeliek előtt mutogatod magad, most még idegenbe is élmennél! — mondta az anyja. Hiába szabadkozott, hiába próbált csöndes szóval érvelni, minden szava olaj volt a tűzre. Nem és nem értették meg, hogy a sport az más. A nagyanyja még azt is mondta: — Nem vagy te már rendes lény, mert a tisztességes lányok nem futkároznak egy szál nadrágban férfiak előtt... Az első pillanatban nevetett ezen, aztán elkeseredett. Sosem örültek kitüntetéseinek, sosem dicsérték meg egyetlen győzelméért sem. Csak szidalmazták meg veszekedtek miatta. Még hogy ö nem rendes lány, mert sportol?! Mit szólna ehhez Jani? Ez ebben a pillanatban jutott eszébe itt, a cseresznyefa alatt. Mióta a fiú bevonult katonának, ritkán váltottak levelet. Nem, nem haragudtak egymásra, hiszen együtt nőttek föl, gyerekkori pajtások voltak. Maguk sem tudták, mióta nagyobbak lettek, a pajtásságból valami más kezdett kialakulni köztük. Jani mindig őt táncoltatta, véle sétálgatott, nem törődött más lányaidnál. Magda sokszor hallotta már azt is, hogy milyen szép pár ők ketten. De egymással sosem beszéltek erről. írni fogok neki, megírok mindent, tálán ő segít —• határozta el hirtelen. De nem időzhetett tovább e gondolatnál, az ajtóban megjelent az anyja. *— Hol kószálsz, te lány?! Elég legyen most már a dur- cáskodásból! Szótlanul bement, leült a konyhaasztalhoz, és írni kezdett... A másnapi edzésen örökvi- dám barátnője, Julkó észrevette, hogy Magdát bántja valami. — Csak nem volt megint valami cirkusz? — kérdezte, Magda bólintott, aztán elmondott mindent. — Nekem, úgy látszik, nem sikerül megváltoztatni a nézetüket — fejezte be csöndesen —, talán Jani majd segít. — Nem tudta, hogy Jani éppen aznap nepicsák az ő, hanem anyja levélét is meglmpta. T? asántapra tervezték a ' versenyt. Szombaton délután éppen hazafelé indult a sportpályáról Jidkóval, amikor észrevette, hogy ismerős alak közeledik. Már megnyugodott a családi perpatvar miatt, nem tettek azóta szemrehányást neki, és jóleső érzéssel töltötte el az is, hogy szép reménnyel indulhat a versenyen. Az imént kapott dicséret még ott zsongott a fejében. Mikor meglátta Janit, sietni kezdett feléje. Itt a segítség — gondolta —, menni fog minden, és végre rend lesz. Elbúcsúztak Jutkától, és együtt sétáltak hazafelé. — Kaptam eltávozást — kezdte Jani —, gondoltam, hazajövök. Edzésen voltál? — Igen — lelkesedett Magda —, és képzeld, nagyon megdicsértek ... Ügy izgulok a holnapi napért..* „Forinthánya“ lehetne... A csokonyavisontai gyógyfürdő vize méltó versenytársa Hévíz és Hajdúszoboszló gyógyító vizének. Ez szolgáljon mentségül, ha a jó emlékezetű olvasó netán szemünkre vetné, hogy úgy látszik, hagyomány évente írni egyszer-egyszer Csokonyavisontáról. Örömmel lemondanánk erről a hagyományos témáról. Mert e lemondás azt jelentené, hogy Csokonyavisonta végre valóban gyógyfürdő, korszerű, és szép, tehát alkalmas arra, hogy mind a megyéből, mind a messzebbről érkező vendégeket fogadja. De hát egyelőre • még kötelességünk, hogy szóvá tegyük: a természetnek ezt a kincsét, a csokonyavisontai gyógyvizet még mindig csak primitív fürdőzésre kényszerítő keretek között hasznosítjuk. Jóllehet amilyen gyógyhatása van ennek a víznek, »forintbánya« lehetne a megye számára Csokonyavi- sonta. 1957-ben húsz évre szóló bérleti szerződést kötött a földművesszövetkezet Rinya- újlak és Csokonyavisonta községekkel a gyógyfürdő vizének Hasznosítására. Akkoriban sok szépen hangó ígéret fordította a figyelmet Csokonyavisontára. Mert szó esett szállodáról a szükséges szolgáltatások megteremtéséről, korszerűsítésről, amibe érdemes belefogni mert a fürdőnek úgy növekszik a forgalma, hogy egy-két, év alatt megtérül a korszerűsítés minden költsége. Ám a csokonyavisontai gyógyfürdőnél ebben az évben is fukar kezek mérték a terület rendezésére szolgáló pénzt. Háromezer forint jutott erre a célra. Változás? Néhány házilag készített kabin... kisvendéglő, ahol ezentúl meleg ételt is kaphatnak a vendégek, nemcsak italt. Talán a bérlő ráfizetett tavaly a fürdőbérletre? Dehogy! Csak a fürdő jegyek árusításából 180 000 Ft bevételre tett szert. Nem számítva, hogy I van itt a bérlő ímsz-nek húsz- j személyes szálláshelye (vannak maszekok is!), ruhatára,: kerékpármegőrzője, trafikja, i cukrászdája, ma már kisvendéglője is. Van tehát a fürdőjegyeken kívül más és több: bevételi forrás is. A ktsz pél- > dául fodrászattal és 1 fényké-| pészpavilonnal áll a vendégek* rendelkezésére. Pavilon? Inkább durva munkában elké-; szített deszkabódékról van szó.: A már kicsiny beton medencétől kezdve minden ideiglenes 1 jelleggel készült. Ennek ellenére 70—75 000 fürdővendég fordul meg itt. 1961-ben pL; 75 000 ember látogattott el Csokonyavisontára. Jöttek a szomszédos Baranyából, de akadtak olyanok is, akik azt ország távolabbi megyéiből ; kerekedtek föl. Bárhonnan érkeztek a vendégek, bármi kezdetleges életmódot kellett folytatniuk, ittlétük alatt, úgy búcsúztak el, hogy máskor is eljönnek. ' Június 3-án ismét megnyílt a gyógyfürdő Csokonyavison- tán. Az első vendégek már megállapíthatták, hogy lám, nem történt semmi változás. Sokfélét mondanak a vendégek és sokan. Mert nem lesz hiány az idén sem látogatókban. Mi is hadd mondjunk valamit. Ha megfelelő anyagi fedezet állna rendelkezésre a korszerűsítési tervek megvalósításához, akkor talán a szolgáltatásokat adó fmsz megfelelőbben látná él feladatát. L. L Több, mint e*er pajtás a csillebérci kulturális szemle országos döntőjében A VIII. Világifjúsági Találkozó tiszteletére indított Béke és barátság úttörő kulturális szemle bemutatói országszerte befejeződtek. A fővárosban, a vidéki városokban és a falvakban több tízezer úttörő lépett színpadra. A különböző művészeti ágakban előbb az őrsök, rajok és csapatok mérték össze tudásukat, majd járási és megyei vetélkedőkre a legjobbak közé. A napokig tartó kulturális döntő győztesei jutalomként két hetet töltenek a csillebérci x nagytáborban, s együtt üdülnek majd a hazánkba érkező külföldi pionírokkal (MTI) Múzeum lett Toscanini szülőháza került sor. A budapesti, valamint a megyei elődöntők első csoportjai, illetve a »győztes« szólisták június 25—29-e között Csillebércen a döntőben lépnek színpadra, s ezernél is több pajtás versenyez, hogy bekerülhessen Elhallgatott, várta, hogy a fiú szóljon valamit a levélről, vigasztalja, bátorítsa. De Jani csak hallgatott, aztán lassan bökte ki a szavakat: *—■ Te Magda! Azért nincs ám neked egészen igazad! Miért kell ennyire ragaszkodnod ahhoz a vacak sporthoz?! Egy lány igazán meglehet anélkül ia... Meg a faluban is beszélnek... én is jobban szeretném, ha nem csinálnád! De Jani... —■ csőit eny- uyit tudott mondani. Ügy érezte, mintha leforrázták volna. Nem, erre nem számított, hogy Jani is ellene lesz, hogy ö is ennyire maradi legyen. Rosszul estek neki a fiú szavai, de hirtelen gondolattól vezérelve fölvetette a fejét: s“ Márpedig elmegyek a holnapi versenyre — mondta —, miért ne sportolhatnék, nükqr mindenki azt mondja, hogy van hozzá tehetségem. Nem ezt várA világhírű karmester családja a napokban adta át Parma városának Arturo Toscanini szülőházát. A ház, melyben a világhírű muzsikus 95 évvel ezelőtt a világra jött, Toscanini emlékmúzeum lesz. csalódott. Szülei felfogását részben megértette. De hogy Jani is így vélekedjék, az nagyon bántotta, J\Tagy tömeg gyűlt össze a 1 ’ járási versenyre. Magda szótlanul várta, hogy sorra kerüljön, Julkó ott izgult mellette. Hiába próbálta felvidítani barátnőjét, Magda csak nézett maga elé. Fáradtnak érezte magát és szorongott. A hangos- bemondó szólította őket, ő is sorra került. Most mutasd meg, hogy mit tudsz. Csak azért is! — ágaskodott föl benne a gondolat. Maga sem tudta, hogyan és mit csinált, nem hallotta a tapsokat, a lelkesítő kiáltásokat — szívvel-lélekkel végezte a gyakorlatokat ... Az eredményhirdetéskor elsőként az ö nevét mondták. — Na, menj már, első lettél — bökte oldalba Julkó. Magda ott állt az emelvétam tőled... ■— En se azt, hogy így gondolkodj! Igaza van anyádnak... — Honnan tudod az anyám véleményét? ' — írt. Megírt mindent... Mit bámuljanak téged más férfiak?! ■— csattant feL — Szóval ezt mondod te is? Hát rendben van. Felejtsd el, hogy a segítségedet kértem, hogy egyáltalán írtam. Szervusz. Anyja fürkésző tekintettel fogadta. De letagadta, hogy Janival találkozott. ígeu nagyot nyen, szemben a sok száz emberrel, és valami úgy összeszorította a torkát. Alig tudott parancsolni könnyeinek. Nézte az arcokat, az összeverődő tengereket ... Az első sorokban megpillantotta Janit. Lelkesen tapsolt, és mikor tekintetük találkozott, Jani fölemelte kezét, és intett neki... Visszamosolygott a fiúra, és arra gondolt, hogy így már könnyebb lesz harcba indulni az anyja szemléletével ... Vörös Márta Miér! „nagyvonalú“ a magyar könyvkiadás? A könyvnyomtatás története alatt a világon több, mint 12 millió különféle mű jelent meg. A világ könyv- állománya természetesen szüntelenül gyarapodik, s a szalcértök. becslése szerint tízévenként megkétszereződik. Jelenleg évente hozzávetőlegesen 1 200 000 különféle mű jelenik meg a világon. Hogyan »részesednek« ezekből az adatokból a magyar könyvkiadók? Magyar- országon évente mintegy 3500 mű lát napvilágot. A magyar könyvkiadás ötéves terve alatt pedig .— 1961- től 1965-ig — összesen 18 000 könyv jelenik meg. A világ könyvkiadásának tehát mintegy háromtized százalékát bocsátják ki hazánkban. Ez a szám jelentősebb, ha azt is megvizsgáljuk, hogy mi számít könyvnek. Az UNESCO a 48 oldalon — tehát három íven — felüli kiadványokat tekinti könyvnek. Mi, magyarok sokkal nagyvonalúbbak vagyunk: csák a 64 oldalon — négy íven — felüli kötetekre mondjuk: könyv! * * * Pórul járt francia turisták Nápolyban Négy francia turista Nápoly közelében állította fel sátrát, majd a városnézéstől kifáradva a sátorban mélyen elaludt. A reggeli nap első sugarai azonban fölébresztették a fiatalembereket álmukból Az éjszaka folyamán tolvajok lebontották fejük fölül a sátrat, és' minden holmijukkal ! együtt kereket oldottak. * * * Kihalnak a szánkók A japán cigányok, a szán- j kák a következő harminc ;| év során minden valószínű- , ség szerint teljesen kihal- !; nak, illetve asszimilálódnak, i A szánkók ősi állapotokra emlékeztető apró sátrakban \ laknak, két napnál tovább nem hajlandók egy helyen : megmaradni, s a létfenntar- > tási költségeiket kosárfonással fedezik. Mivel gyerme- keik. egy része ma már nyilvános iskolába jár, és a japánokkal keveredik, törzsük elveszti eredeti sajátosságait. 1910-ben még 163 000 szanka élt Japánban. * * * Becsületes betörő A denveri rendőrség ügyeletes tisztje nem kevéssé lepődött meg, amikor éjnek idején felhívta egy férfi, és a .következőket közölte vele: »Alfonso Virgilnek hívnak. Éppen most törtem be Miller úr élelmiszerüzletébe. Kérem, jöjjenek ki azonnal, és tartóztassanak le!« Amikor a rendőrtiszt megdöbbenve kérdezte, hogy miért jelenti fel magát, a drót másik végén levő férfi j egy kissé bosszúsan így ; szólt: »Mert nincs más vá- ; lasztásom, kedves barátom! ; Rám szegezett revolverrel ] mögöttem áll az üzlet tulajdonosa!« SmmfiKépIaa Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WJRTH LAJOS. Szerkesziőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 1S-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra ti Ft*
