Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-02 / 127. szám

Szombat, 1962. június 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP Isax&ató nélkül A Csurgói Faipari Vállalat Francz István részegein érke- sán, bízzon az emberekben. Ö azonban ehelyett fölényeske­dett, sőt azokat, akik a párt- bizottsághoz fordultak pana­szukkal, felelősségre vonta. felajánlások“ Tizenegy szocialista brigád­ja van a vállalatnak. Baj azonban, hogy nem kapnak elegendő segítséget. Hasznos lenne, ha ezeknek a brigádok­nak a vezetői tapasztalatcse­rére mennének a Kaposvári Faipari Vállalathoz. A VIII. pártkongresszusra az üzem dolgozói »felajánláso­kat« tettek. Azért írtuk ezt idézőjelben, mert többségében olyasmit vállaltak, ami kü­két dologgal vonta magára a zett munkahelyére. Böröndi figyelmet. Először azzal, hogy botrányt okozott, verekedni a helyiipari vállalatok között akart. Mindkettőjüket haza- a legtöbb baleset náluk tör- küldték, tént 1961-ben. Másodszor, hogy. 1962 első negyedében ők je-; Türelmetlenség, lentették, a legrosszabb terme- j bizalmatlanság lési ereuményt. Az első ne- í gyedévi tervet 84 százalékra A vállalat élén több, mint teljesítették a vállalat vezetői egy év óta nincs igazgató. A szerint, a megyei statisztikai hivatal szerint viszont csak 82,4 százalékra. Az év első három hónapját 168 000 forint veszteséggel zárták. vállalatvezetői teendőket Mi. halovics László főmérnök vég­zi. A főmérnöki és az igazga­tói feladatok ellátása azon­ban meghaladja a nagy szak­tudású fiatalember erejét. Ráadásul türelmetlen, bizal­matlan az emberekkel szem­ben, felületesen bánik velük. A tavasszal, a munkásfelvéte- anyagellátás rendszertelensége leknél szinte szóba sem állt a okozta. Az első negyedben 50 j dolgozókkal. A fiatal Simon I ]íinhf_ , feladatuk Néhánv hálószobagarnitúrát kellett Lászlót, aki nemrégen tett se­volna elkészíteniük, de mivel j gédvizsgát, elbocsátotta, s csak az ÉRDÉRT Vállalattól csak! a pártbizottság többszöri ké- a negyedév utolsó napjaiban j résére vette vissza. — Jó ne­Rend szertelen anyagellátás A lemaradást elsősorban az kapták meg az ehhez szüksé­ges farostlemezt, tervüket nem teljesíthették. (Kötelezni kellene már végre az anyag­szállító vállalatokat arra, hogy folyamatosan lássák el a termelőüzemeket.) Hogy mennyire felborítja tervüket a rendszertelen anyagellátás, azt igen jól mu­tatja az is, hogy az idén — önhibájukon kívül — 40 000 forintot fizettek ki vasúti ko­csik állásáért A vállalat csak két vagon befogadására alkal­mas kirakodóhellyel rendelke­zik. Ezért azt kérték, hogy naponta három vagonnál több rönköt vagy más anyagot ne szállítsanak neikik, kívánsá­gukkal azonban nem törőd­nek. Volt olyan nap, amikor 10—15, de előfordult, hogy. 24 vagon anyagot is kaptak. A közeljövőben szerencsére e gondjuk megszűnik. Kétmil­lió forint önköltségcsökkentő hitelből iparvasutat építenek, ez megkönnyíti majd a vasúti szállítmányok fogadását, illet­ve meggyorsítja a kirakodást. Fegyelmezetlenség 1961-ben 50 baleset történt az üzemben, és sokan rákap­tak az ivásra. Azokat, akik gondatlanságból balesetet okoztak, fegyelmileg felelős­ségre vonták, több részegeske- dő munkást pedig társadalmi bíróság elé állítottak. Francz Rudolf művezetőtől például megvonták egész évi prémiu­mát, mert áramszünet alatt munkatársaival kocsmába ment. Hudi Józsefet alacso­nyabb munkakörbe helyezték, Galgóczi Józsefet, Kepler Fe­rencet, Hottó Györgyöt pedig figyelmeztették. Az idén is már 13 baleset történt az üzemben. Amikor ott jártunk, Böröndi József és velőeszköz volt ez a fiú szá­mára — mondja Mihalovics elvtárs. De arról megfeledke­zik, hogy a három év alatt, míg a fiú ipari tanuló volt, nem figyeltek föl fogyatékos­ságaira, s most sem azon vol­tak, hogy megváltoztassák, hanem hogy mielőbb megsza­baduljanak tőle. Barna József né, a gépterem kommunista dolgozója külön­böző hibákat tárt fel. Néhány társa emiatt »összeférhetet­lennek« mondotta. De ahe-» lyett, hogy elöljárói megvéd­tek, bátorították volna Bar- nánét, a gépről leváltották, és anyagmozgatónak tették meg. A pártbizottság munkatár­sai segíteni akarva Mihalo­vics elvtársnak azt javasolták, hogy változtasson magatartá­1 pont a »felajánlások«_ból: »A munkaidőt teljes egészében munkával töltjük.« »Az ex­portvagonokat a szabályoknak megfelelően rakjuk be.« »Száz százalékig betartjuk a munkavédelmi utasításokat.« Persze akad jó példa is. A szegezőrészleg felajánlotta, hogy éves tervét két százalék­kal túlteljesíti, a koporsóké­szítők a napi terv 1 százalé­kos túlteljesítését, a gattero- sok pedig termelésük kétszá­zalékos növelését vállalták. Súlyos mulasztás terheli a megyei tanács ipari osztályát, hogy még mindig nem javasolt igazgatót a Csurgói Faipari Vállalat élére. Hala­déktalanul 'meg kell szüntetni, ezt az állapotot, ha azt akar­ják, hogy eltűnjenek azok a hibák, amelyek akadályozzák az üzem munkáját Szalui László djándík őtzSükhmk Az imént még riadtan nézte a szobába lépő ide­geneket. De előkerült a nagy csomagból egy szép hajasbaba — azon nyom­ban magához ölelte —, já­tékvödör, kis ruhácska, csokoládé és még sok min­den. — Ízlik a csokoládé, Er­zsiké? — I...i...igen... — mondja ki nehezen a vá­laszt, amint boldogan maj- szolgatja az édességet. Er­zsiké már beszél is. ö az a kislány, akiről a Somogyi Néplapban április 21-én megírtuk, hogy mi­lyen kálvárián ment ke­resztül; hogy hároméves, de tízhónaposnak látszik, s hogy segíteni kellene raj­ta. Elolvasták a cikket a Kórház dolgozói is, Gász Ferencné pedig gyűjtést kezdeményezett. Aztán játékokat vettek, kis ruhácska is akadt, s elér­kezett az ajándék átadásá­nak napja. Autó állt meg Kadarfcú- ton, a Fő utca 64. számú ház előtt, és néhány pilla­nat múlva Erzsiké ott ült az asztalon, a sok-sok játék között Nem értette, nem érthet­te, hogy mi történik. Csak a mosolygó idegen arcokat látta. Mert jók az emberek.». Gász Ferencné átadja az ajándékot Erzsikének. Gyermekklubot- rendeznek be a csurgói művelődési házban Minden este népes a csurgói művelődési ház. Egyik terem­ben az énekkar próbál, a má­sikban a színjátszó csoport ké­szül a Boldogságfelelős című vígjáték bemutatására. Az elő­csarnokban fiatalok rexeznek, újságot olvasnak, sakkoznak. A téli kulturális tervben meghatározott feladatokat vég­rehajtotta a művelődési ház. Megtartották járásszerte az ismeretterjesztő előadásokat, átlagosan 70 hallgatójuk volt. De akadt olyan község is — mint például Somogyudvarhely vagy Inke —, ahol egyes elő­adásokon 200-an vettek részt. Szép eredménnyel zárult a nő­tanáccsal közösen szervezett bakai. kézimunka-szakkör. Néhány munkájukat kiállításra is el­küldték. Lassan az egész já­rásban ismertté válnak a gyer- mektáncszakkör tagjai. A me­gyei úttörőszemlén kiváló mi­nősítést értek eL A közeljövő­ben Gyékényesen is bemutat­ják műsorokat. Bár helyiségekben meglehe­tősen szegény a művelődési ház, vezetői mégis gondoltak arra, hogy hasznos időtöltést biztosítsanak a szünidőben a kisdiákoíknak. Az egyik terem­ben gyermekklubot rendeznek be, s ott sok társas» és egyéb játék várja majd a legfiatalab­A MUNKA TANÚI VOLTAKÉPPEN HATÁR- JÁRÁSRA INDULTUNK, ti­tokban azonban arra gondol­tam, hogy valami rendkívüli érdekességre is bukkanok az ádándi Aranymező Tsz föld­jein. Ám Port László agromó- rous hamar letörte ebbéli vá­gyaimat. — Az egész határt nehéz volna bejárni — mondta in­duláskor, s Király József já­rási üzemgazdász bólogatott hozzá, — Csak egy részt néz­hetünk meg. Hogy melyiket, azt válassza ki maga. Külön­ben teljesen mindegy, mert egyforma a határunk. No, akkor alig láthatok va- lamit, fuccs az érdekességnek. Láthatok egy tavaszi határ­részt tele kapáló vagy egyelő emberekkel, ez azonban (sze­rencsére) nem rendkívüli. A bét ló egykedvűen üge­tett, mi meg néztük a határt Kerestem a szorgos tsz-tago- kat A Petőfi üzemegység te­rületén jártunk, az út jobb 1-ES égionlsf a — Igen... és ott, a csator­na jobb partján ... azok a ha­talmas olajtároló tartályok, amelyek egész kis városrészt képeznek... És az egész város, az egész ország ... mind a po­lipé ... A parton angol járőr cirkál mindenfelé... Az utcákon eu­rópai arcok... Mintha nem is Afrikában volnának. ... Tizenegy óra felé megtelt a Pasteur »gyomra«, az uszá­lyok eltávoztak. A hajó föl­szedte horgonyait, a gépek dol­gozni kezdtek. Alig indult el méltóságtelje­sen a hajó, még a csatornáig sem. jutott, amikor négy légiós és két arab katona a vízije ve­tette magát, és úszni kezdett a part felé. — Mi ez? — kérdezte megle­petten Vámos. — Szöknek — válaszolt élén­ken Gazsó —, talán nekünk is most kellett volna. — Nem, nem, ez a hely nem alkalmas. Igaz, hogy közel van a part, de ott angolok vansnk. Csöbörből vödörbe. Ä hajó nem állt meg. Méltó­ságteljesen úszott tovább. Még Szuez városkát sem érte el, amikor egy kis motoros hajó simult a hatalmas személyszál­lító mellé. Az angolok hozták a szökevényeket, a négy ide­genlégióst és a két árabot. A hajóra lépés után többé soha senki nem látta őket... A szökés után minden ide­genlégióst felzavartak a hato­dik emeleti fedélzetre, s addig nem volt szabad elhagyniuk a hajó legmagasabb csúcsát, amíg a hajó ki nem ért a Vö­rös-tengerre. Gazsóók kíváncsian nézeget­tek mindenfelé. Közvetlenül a csatorna mellett első osztályú betonút húzódik. Mellette pe­dig hosszú kilométereken át az olajvezeték. Egy hídja is van a Szuezi-csatomának, azonban ez csak gyalogosok részére ni a gépek, a hajó kifutott a piszkos, iszapos és mindig vi­haros Vörös-tengerre. A hajó teljes sebességgel futott Távol- Kelet felé. A légiósok vissza­mehettek helyükre. Éppen ide­jében. Vihar készült. A hajó személyzete hamarosan becsuk­ta az ablakokat, miközben a hullámok egyre tornyosultak. Bizony ezen az éjszakán alig aludt valaki a hajó utasad kö­zül. Másnap reggelre csökkent a vihar ereje. Délben a Pasteur utolért egy kisebb, közel sem olyan fényes hajót, amely két nappal korábban indult Oran- ból, és főleg légiósok utaztak rajta szintén Távol-Kelet felé. A két hajó kürtje megszólalt, és szűnni nem akaró sziréná­zással üdvözölték egymást. A légiósok átkiabáltak a másik i hajóra katonaszerencsét kíván­épült. Az út közepe táján ki­sebbfajta öblöt pillantottak meg, partján szebbnél szebb va egymásnak... Azután a Pasteur motorjai hangosabban kezdtek zakatol­ni, és a nagy hajóóriás otthagy- villák sorakoztak... A távol- ta unokatestvérét. ban egy angol katonai tábor ... | Gazsó és Vámos órák hosz- Körülbelül hat óra múlva szat barangoltak a hajón. Hat hangosabban kezdtek dübörög- emelete volt, volt rajta és ba* ben meg magyar búza hajla­dozott. — Tavaly is vetettünk olasz búzát — törte meg a kerék- zörgést az agranómus. — Tíz mázsát adott holdanként, s ez — mutatott a 14 holdas táblára -—■ már saját vető­magból kelt. 300 holdat ve­tettünk az idén, de a kedve­zőtlen időjárás miatt csak 15 mázsás termésre számítha­tunk; A BÜZA UTÁN kapások következtek, s mert mostaná­ban ilyen helyen kell az em­bereket keresni, hát keres­tem, de nagyon hiába. Oly kihalt volt a táj, hogy majd­nem kicsúszott a számon: el­hanyagolt .. a Bár ilyen »el­hanyagolt« volna minden ha­tár. Mert bár igaz, hogy sen­ki nem dolgozott a földeken, de az is igaz, hogy gaz se volt semerre sem. Szabadon futtathatta leveleit a lOhold- nyi fészektrágyázott tök, odébb meg 20 hold görögdiny- .......•'•»'•wMiimtMimiimiimMir; nye következett. Gaz sehol. | Noteszt vett elő az agronó- ne ntítnézni. És az emberek...: s felírta, hogy holnap A legfelső emeleten állam-? . . . , dóan szólt a zene, táncoltak,} SK<'7:m kell a dinnye- mulattak a vendégek, szórták | A 446 hoüdnyi kukoricából a pénzt... t dől itt, hol ott tűnt fél egy­Egy emelettel lejjebb isi cgy tábla. A kukorica 70 nagy volt a dáridó. A tiszteken} százalékán már kétszer ment kívül ezen az emeleten lakott^ végig a kultivátor, de akad 400 vöröskeresztes nővér is. S| olyan terület is, ahol har- a nővérek nemigen mondtak} madszor kultivátoiroznak. éUent a tisztek meghívásának.» Hamtínc-harmincöt centiméte- Jól érezték magukat nap napi renként egy növény. A tő- után... Az eget verő ti vor-1 számlálás szerint 18 000 van nyák erről tanúskodtak. | holdanként. A légiósoknak miár csak azl Napraforgó mellett me- olcsó vörös borra tellett, eset-} gyünk. Gyönyörű sorok, ma- leg néha egy konyakra. Az ara-« gas szárak, tenyérnyi levelek, bök és a négerek rendelkezé-J Tavaly 970 kilót adott fiol- sére semmiféle ital nem állt,} dánként ez a növény, a felsőbb emeletekre ők nem| Már a berényi határ men- mehettek föl... | tén járunk. »Ligetes« az őszi Singapur felé haladt a hajó,} árpa, esőt váró kalászait meg­amikor Gazsó egy igen nagy* megbolygatja a szóL Azt méretű bolyát vett észre a ten-* mondják, hogy a tavaszi mun- gerben. Átmérője lehetett vagy} kék kezdete óta mindössze 12 öt méter. A bója tetején ha-J milliméternyi csapadék hul- rangláb, abban egy tekintélyes» lőtt. Annyi hasznot azonban harang. Ez a víz hullámzása} hozott az eső nélküli időjá- következtében éjjel-nappal} rás, hogy előrehaladhattak a szólt. Egy olasz fiú magyaré- ♦ tavaszi munkákkal, zata szerint ezen a helyen mér-} I JX LÁTTUNK ELŐSZÖR te össze eredet annak ideien a} EMBErEKET a határban, lapan es az amerikai flotta.} sóri lstván egy 45 Több mint négyszáz hajó suly-í holdas kukoricatébláhan járt yedt el itt, s elpusztult azok! a k,uitivátorral, meg néhány legenysege is. A csata emleke-» tS7_tag kapált a tábla köze- re. « a tengereszek lelki ud-í^, Aztán megint sehol sen_ véért szol a harang e,i 3el-nap-; ^ pai.'" , ...» „ — Nagy a határ, s már Smgapurban ivóvizet vett föl* jobbára szétszórtan dolgoznak a Pasteur, s folytatta útját» a tagok. A csoportos munkák fele' ... , J véget értek — magyarázta +Ut után-JPort László. 1948 mhu*£han a__Pasteur meg-f 197 cssaáá kötött szerződést oldalán olasz búza, vele szem- tán sokan egyéb munkát is érkezett Távol-Keletre, vétlenül Saigon alá. (Folytatjuk köz-3- a növényápolásra. Szétszóród- ♦ tak az emberek a kétezer-öt­száz holdas határba!, aiegaz­végeznek, van idő rá, hiszen a növényápolás egy része a gépek dolga. (Az idén már majdnem teljesen gépesítette gazdaságát a tsz. Gépállomás­tól nem kértek még segítsé­get.) A Ketye-patak mellett a lu­cernát gyűjtik a Rákóczi bri­gád tagjai. Itt még a hagyo­mányos módon szárították, másutt már ágason. 200 ágast rendeltek az AGKOKER-től, de még nem érkezett meg, így csak a meglevő 120-at használták. A tapasztalatok nagyon kedvezőek, ezért elter­jesztik ezt a módszert. Egy kazal friss lucerna meg egy felig rakott kazal áll már Csabaikipusztán. Kocsink befordult a falu fe­lé. Véget ért a határjárás. A kezdetben érzett aggodalom, hogy csupán szürke kocsiká­zásról lesz szó, már régen el­múlt. A szépen megmunkált növények felejtették el ve­lem. Nem rendkívüli, de szép volt a határ, jóllehet mind­össze másfél hónapja kezdőd­tek meg a munkák. Április 10-ig nem mehettek a mező­re a hó és a sár miatt Meg­próbálkoztak a szántással: két gép húzott egy ekét, de ez kínlódás volt csupán, meg a talajszerkezetet is tönkretet­ték volna. Inkább vártak. S amikor félszikkadt a föld, talpon termett a szövetkezet valamennyi tgaja. Büszkén mondhatta Devecz Sándor tsz-elnök: »Nincs elmaradt munkánk«, s hogy a tagok­tól nem, csak az időjárástól tartanak... A FÖLDEKEN A NÖVÉ­NYEK TANÚSKODNAK ar­ról, hogy igaza van az elnök­nek, az irodában pedig egy zászló. A tavaszi mezőgazda- sági munkákban legjobb ered­ményeket elért szövetkezet­nek ajándékozta a járási párt­ós tanács vb. Roland Ferenc Értesítem az Állattartó eazdákaf. hogy a Nádasdi réten f. évi júnina hó 3-án (vasárnap) készpénz- fizetés ellenében par­cellánkénti rétárverést tartunk. Az árverés reggel 9 érakor a régi lőtér északi végénél kezdő­dik. MIKLÓS JÁNOS erdőbirtokossógi elnök. (2é409)

Next

/
Oldalképek
Tartalom