Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

Csütörtök, 1962. június 14. 3 SOMOGYI Rendeltetésének megfelelően Benne van az alapszabályban, hogy a ~szociális-kulin- ralis alapot a termelőszövetkezet jövedelméből évente ki kell egészíteni, és abba a tagok között kiosztható pénzbeli és természetbeli részesedésnek legalább 2—2 százalékát keü helyezni«. Az alap elnevezése is útbaigazít abban, hogy mi­re fordítsák, illetve mire fordíthatják ezt a 2—2 százalékot. Egészen pontosan pedig országos rendelkezések határozzák meg a szociális és kulturális alap felhasználásának rendjét- módját. És mégis hányán és hányszor összetévesztik ezt az alapot mással. A ságvári Egyetértés például munka- és védőruhát vá­sárolt. Nágocson 4000 forintot a vezetőség tagjainak tiszte­letdíjaként fizettek ki, 28 000 forintot pedig üzemviteli cél­ra fordítottak. A kaposvári Latinka Tsz vendéglátás címén 10 423 forintot számolt el., a nemesdédi Petőfi irodabútort vett, a pusztaszemes! Búzakalász sört hozatott a szociális- kulturális alap terhére. Akad olyan szövetkezet, amelyik az önsegélyező csoport 39 200 forint tagdíját fizette ebből, vagy a körzeti orvost jutalmazta meg 7200 forinttal. Mindezek szabálytalan kifizetések. Az sincs rendjén, hogy egyik-másik közös gazdaság nem ingyenesen — tehát nem szociális segélyként —, hanem kedvezményesen jutta­tott kenyérgabonát arra rászoruló tagjainak.' Ezt tették pél­dául Gadányban. Másutt meg a^zal vélték letudni az öre­gekről való gondoskodás kötelezettségét, hogy készpénzért, állami áron adtak kenyérnek valót nekik a szociális alap­ból. Vajon mi a szociális jelleg ebben az adásvételi ügylet­ben? A bizonylati elvet is gyakorta megsértik. Bárányban kellő indok nélkül könyvelték el a balatoni kirándulás költ­ségeit. Somogydöröcskén tűzifát osztottak a rászorulóknak, átvételi elismervényt viszont nem írattak alá velük. A ka­darkúti Szabadság fuvarral segítette a községi művelődési ház építését, ám erről a munkáról bizonylatot nem készítet­tek. PéWáfnk a Somogy megyei Népi Ellenőrző Bizottság egy vizsgálatának adataiból valók. A megye hat járásának 57 termelőszövetkezetében tanulmányozták a népi ellen­őrök a szociális-kulturális alappal való gazdálkodást. Meg­állapították a többi között, hogy Zamárdiban, Kötésén, Or­dacsehiben és másutt tervet készítettek az alap felhaszná­lására, s azt a közgyűlés elfogadta. Ezt kellene tennie min­den szövetkezetnek. Ahhoz, hogy a szociális-kulturális alap híven szolgálja rendeltetését, más is kell: törődjenek vele a járási mezőgazdasági osztályok. K. J. Magyar berendezéssel teszik ihatóvá a Tigris és az Enfratesz vízének egy részét Az utóbbi hetekben Bagdad­ban nagy sikerrel mutatta be a NIKEX nehézipari külke­reskedelmi vállalat a magyar gyártmányú víztisztító beren­dezést, amelyet a Tigris fo- lyónál és a belőle elágazó csa­tornáknál a gyakorlatban is kipróbáltak. A magyar be­rendezés óránként 12 köbmé­ter folyóvizet tisztított meg és tett élvezhetővé, kitűnő minő­ségű ivóvizet szolgáltatott. Mint ismeretes, Irakban nagy as ivóvízhiány, de a kor­mány igyekszik enyhíteni, s éppen ezért a közelmúltban kereskedelmi pályázatot hirde­tett több víztisztító berendezés vásárlására. A versenytárgya­lásra a NIKEX is elküldte ajánlatát, s a pályázatot an­gol, belga, nyugatnémet cé­geket megelőzve a magyar vállalat nyerte meg. A NI­KEX e héten kapott értesítést Bagdadból. Közölték, hogy a pályázat alapján az iraki vá­ros- és községfejlesztési mi­nisztérium tíz víztisztító be­rendezést rendelt, ezeket a Tigris és az Eufratesz folyók- nál, illetve csatornáinál helye­zik majd üzembe. (MTI) Eladó házak, elvágyódó emberek Nemcsak a marcali járásban, hanem a megyében is ritka az olyan fain, mmt Ubickozma. Itt ugyanis nincs lakásproblé­ma, kilenc ház most is üresen áll, nyolc új gazdát keres, el­adó. Építkezésről alig-alig be­szélhetünk, a lakók száma szün­telenül csökken — írja levelé­ben Lugosi Ferenc tanácselnök. Három év alatt 224-en vándo­roltak el a faluból. Ma 815-en élnek itt. Miért menekülnek ebből a faluból az emberek? A többi között azért, mert nincs művelődési ház, pedig a kultúra utáni vágy itt tatán még nagyobb, mint azokon a helyeiben, ahol a fiatalok ren­delkezésére áll minden műve­lődési lehetőség. Helyzetüket nehezíti, hogy el vannak zárva a világtól, pedig a járási szék­helytől mindössze 15 kilomé­terre vannak. A legközelebbi kövesúttai rendelkező község­től ugyan csak három kilomé­ter választja el Libichozmát, de ez a távolság az éleiben vala­hogy sokkal több. Friss kenye­ret sohasem vehetnek a bolt­ban a község lakói, mert sok időbe telik, mire máshonnan meghozza a lovas kocsi. A kör­zetesítést nem lehetett megol­dani, s nemegyszer emberélet forog kockán, mert esős időben olyan rossz az út, hogy a men­tőautó nem tud bemeimi. Hu­szonnégy év óta ígérgetik ne­kik a kövesutat, éppen nyolc­szor annyi esztendeje, mint ahány kilométer útszakaszt kel­lene megcsinálna Szívesen, ál­doznának rá a községfejlesztés­ből, de nem fitt ja erejükből, mert ebből az összegből 12 közúti hidat kell évente jasvi- tami, karbantartani. Az emberek nem szívesen hagyják el falujukat, csak te­remtenének egy kicsit kedve­zőbb körülményeket számuk­ra. Libickozmán nem meg­nyugtató, hogy nmcs lakás- probléma ... „Lenin könyvtára a Kremlben“ a crime annak a nagyszabású műn- kának, amelyet az Országos Szé­chenyi Könyvtár a Szovjetunióból kapott a nemzetközi könyvcsere útján. A kötet, amelyet népes kol­lektíva állított össze, 8450 könyv, folyóirat, újság és más sajtótermék bibliográfiai leírását tartalmazza. Kitűnik belőle, mennyire széles kö­rű volt Lenin érdeklődése az iro­dalom iránt, s milyen nagy szak­értője és értékelője volt a könyv* nek. (MTI) Mihály — Becse Károlyi ki 570 m ü®« égíonísf a Két nappal előbb, december 29-én egy felderítő különít­mény indult el Na-Fac irányá­ba a vadon szélén. Ezzel volt Mihály is. Az út ember nem járta terü­leten vezetett ezeréves fák, sűrű indák, folyondárok kö­zött. Néhol valóságos harcot kellett vívni a természettel, hogy előrehaladhassanak. Ke­servesen haladtak előre, min­den méterért alaposan meg­küszködtek. Egyórai út után a 12 tagból álló különítmény egy tagja hiányzott. Az egység visszaindult keresésére ... Ha­marosan megtalálták társuk fejét. Karóba húzva ... Mindenkiben meghűlt a vér, csak a parancsnokban, az őr­mesterben nem. Gödröt ásott, eltemette Rolé fejét... Az egység tagjai óvatosan továbbindultak... Csőre töl­tött automata fegyvert szoron­gattak kezeik között, és riad­tan néztek minden irányba. A vadon azonban néma, mozdu­latlan volt... Az indák, folyondárok nehe­zen leküzdhető akadályként tornyosultak előttük ... Csak néha jutottak ki az őserdőből egy-egy tisztásféüére, ahol megpillanthatták az égboltot... Azonban ez a tisztás még­sem volt egészen tiszta, buja növényzet borította; a legkisebb fűszál is az ember éllát simogatta,.. Az egyik ilyen tisztáson Bo­tó, aki hetedikként ment a sorban, egyszerre szinte em­berfölötti hangon üvöltötte; — Segítség! A légiósak a magas fűben a hang irányába fordultak. Ba- tó a földön fetrengett. Az egy­ség tagjai hozzá rohantak. Ek­kor derült ki, hogy négy fő ismét hiányzik. No és Bató súlyos sebesült! A vietnami harcos kése, nem tudni miért, célt tévesztett; Bató fejét nem választotta el törzsétől, csak súlyos sebet ej­tett rajta. Az őrmester parancsot adott a visszavonulásra, mivel a fel­adatot hat fővel nem lehet végrehajtani. No, meg az út folytatása valamennyiük életé­be kerülne! Batót óvatosan felemelték és elindultak visz- szafelé. Bató akkor súlyos idegössze­roppanást kapott. Azóta nem tud beszélni, csupán könnyed foly dogéinak kiapadhatatlanul. Most is könnyezett, amikor belépett hozzá a magyar cso­port Almási Pali vezetésével. Bató szobájában olaszok, jó­kedvű, vidám legények heve- résztek a szerteszórt szénán. Ellőttük egy láda »-Operativ" hevert, némelyik felbontva. Az olaszoknak jókedvük volt, ők is szilvesztereztek. Almási Pali feléjük fordult. — Fiúk, megengeditek, hogy szobátokba jöjjünk? Szeret­nénk együtt ünnepelni honfi­társunkkal. Giovanni, az olaszok szószó­lója emelkedett feL — Gyertek csak pajtás, leg­alább koccintunk is együtt. A magyarok letelepedtek Bató ágya köré, és sorban megszorították honfitársuk mozdulatlan kezét. Kínos, hosszú csend követ­kezett Végül a kis Kovács áRt fel, s miután megköszörülte tor­kát, beszélni kezdett: — Fiúk! Az első szilvesztert töltjük Távol-Keleten. Elég szomorú körülmények között ünnepelünk; egyik társunk mozdulatlanul fekszik kö­zöttünk, súlyos betegen. De ha már így hozta a sors, én mégis azt szeretném, ha békés családi körben tölthetnénk ezt az ünnepet, köszönthetnénk éjfélikor egymást és az új esztendőt. Azt szeretném, ha... Elakadt és összerezzent, mert ebben a pillanatban akna robbant az erőd udvarán. Dö­reje fenyegetően, vésztjóslóan belopózott minden szobába .., Az olaszok is felálltak he­lyükről. Néhány másodperc múlva az ezred kürtöse riadót fújt... * * * A második lövés a helyőrség irodájának tetejét vitte sast cAl kóiuj atkop Egy napnaK ismét . vége. Olyan volt ez is,, mint a töb­bi, mégis más. Többször nyi­tották meg csapjaikat az ég csartonáí, de nemigen riasz­tották meg azokat, akik ' kinn serény­kedtek a ha­tárban. — Látszanak a dombok, nem lesz tartós az eső — mondta valaki, és ma­radtak. Mikor kiderült, foly­tatták a mun­kát ... Alkonyodik. Kapával a vál­lukon, csönde­sen beszélgetve j asszonyok bal­lagnak hazafe­lé. Melyikük nevét mondjam? Molnár Jó­zsef nőét, özv. Bódis Istvánnéét, özv. Gaál Józsefnéét vagy Bó­dis Sándoméét? Valahányon egyforma szorgalommal dol­goztak ma is. Ki arról beszél, József mezőgazdász a magborsót néze­geti. gokról. A kapuban egy pilla­natra megállnak, s aztán vár­ja őket az otthoni munka... Alkonyodik Balatonkeresztú- ron. Az élet beköltözik a ha­tárból, ahol ma is derekas munkát végeztek. A nők a növényápolásban, a férfiak a 1 ucemakaszálásban, a kukori- cafogasolásban. A gyerekeké most az utca, falu hosszat cso­portokba verődve játszanak, labdáznak. A határban sétál­gat az elnök, Bíró Bódts Lász­ló és a mezőgazdász, Zalamek József. Nézik, mennyit ío­vözlür Gát László brígádvese­tőt — Maga meg ilyenkor vés­zi a maszek munkát? — kná!b tanak oda tréfásan. A brigádveaefcő a se8*9® permetezi. — Ne tréfáljanak már. Hm neje már rég meg kellene leo- ni, de nem tudok magamoaS időt lopni... Délelőtt, koca dátatán ő % ott volt brigádjának tágjáé közt, beszélgetett a kukoricái kapáló asszonyokkal, figyelte, meglesz-e a kívánt töszann» ellenőrizte, rendjén halad-e a lucemakasaálás. Aztán ide sietett. A majorban most etetnek, fejnek. A hizlaldából messzire hallatszik a sertések rb- fögése. Van étvágyuk a jó­szágoknak! Gulyás Jóem bá- esi gondozónak és szorgalmas munkatársának, a 17 esztendős Molnár Jenőnek jó néhány vödör moslékot meg 3*eH emelnie, míg jóllakik ez a sok állat 140 malacot, 40 anyako­cát 87 hízót gondoznak ketten. És nem is akárhogyan! Az idén 21 hízót héthónapos kod­ban, 102 kilós súlyban szállj« toltak, most a napokban újabb 21-et adnak át... Etetnék. A hízók az épület belsejéből sóvár szemmel, fu­tásra készen figyelik, hogyan tisztítják Id a vályúkat, és Gál László a szőlőjét permetezi. hogy befejezték a répa egye- lését, a burgonya kapálását, ki arról, hogy holnap meimyi kukoricát akar , megkapálni. Majd a vacsoráról1 esik szó meg apró-cseprő asszonyi dol­Kovács és Almási pillanatok alatt biztonságba helyezte Ba­tót az egyik bunkerban, az­után rohantak mindketten he­lyükre, tüzelőállásba. Idegté­pő másodpercek következtek. Minden szem a sötét vidékre, az őserdőre tapadt. Almási« szívdobogva szorította magá-j hoz a géppuskát. Hát mégis* bekövetkezett! A vietnamiak* támadnak!... A gerilla-har-| cok, az őserdei, elszórt össze-« csapások után most szabálysze-1 rűen megtámadnak egy erő-; döt... Aknavetővel lőnek...i De bizonyára van már gép-« puskájuk is, maguk kovácsolta; fegyvereiken kívül... Napról-1 napra erősebbek, összeforrot-$ tabbak... | Idegesen rágta szája saé-; lét. | A harmadik gránát robba-1 nása után a kapitány kiadta aj parancsot. | — Tüzet viszonozni, minden« irányban! Géppuskások! Tü-J zelj! A fegyverek felugattak. | Hangjukat százszorosán verték« vissza a környező hegyek. AJ kapitány az egyik tüzelőállás-1 tói a másikig rohant. * — Kapitány úr — ordította | a déli fal géppuskása —, nem 5 látunk jól! Csak vaktában lő-t jük az őserdőt. A kapitány elrohant, majd« kiadta a parancsot. A falakon elhelyezett hatal-J más lámpák kigyulladtak^ A» futingrai erőd környéke pilla-* natok alatt nappali fényben * úszott. I A vietnamiakat meghökken-; tette ez a váratlan fordulat.* Szemük nem szokta meg azon-5 mai a vakító fényerőt. Az | aknák tüzének védelmében; szinte a falakig előrenyomuló? több száz szabadságharcos fe-j dezéket igyekezett keresni. Sok a tennivalója Gulyás Józsi bácsinak Jenőnek az esti etetéskor; gyott a tennivaló, hogyan fej­lődnek a növények. Megállnak a 30 holdas mag- borsótáblánél, lehajolnak, né­zegetik. Elmosolyodnak. — No, mi az, mire gondolsz? — kérdi az elnök, — Azt hiszem, igen jól jár­tunk ezzel. Ahogy nézem, meg­lesz itt holdanként a 14 má­zsa ... Gyors számolás: 8-at tervez­tek, a magborsó nem kíván különösebb munkát, tehát igen kifizetődő. Továbblépnek, üd­* Lobog a tűz... Mariska néni burgo­töltik meg moslékkal. De egf sem mer kilépni, mert a nyte tott ajtóban ott ülnek az őrök; Józsi bácsi hűséges kutyái. Ilyenkor így segítenek gazdá­juknak. Nyolcra jár az óra mutatója, amikor a két gon­dozó elbúcsúzik egymástól: — Hát akkor reggel ötícan találkozunk... A szülői sző hazarendeli a gyerekeket. Lassan sötéte­dik. Nádi Jánosné — Marim ka néni — a hátsó konyhá­ban Jcrumplit fős a malacok­nak, hogy te­gyen holnapra. Napközben nem ér rág mert bár 65 éves, ő is min­dig ott van a mindnyájuk boldogulásáért fáradozó asz- szonyok kö­zött. Ma fejez­te be a krump­likapálást, hol­nap reggel a kukoricaföldre megy... , Egy nap el­múlt. Balaton- keresztúr lakói nyugodtan hajtják álom­ra fejüket. (FolytatjukJ | nyái főz, Vácié Mátén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom