Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 19*5. jtinws Ml A megyei ta­nács bejárata után mindjárt az első ajtón piros betűs fel­irat: »Kapus szoba.« Beren­dezése egysze­rű. Hatalmas kulcstartó ka­zetta, íróasztal, telefon, ágy és rádió. Ez a bi­rodalma csak­nem egy évti­zed óta a 76 éves Szász Ká­roly portásnak. — Fontos be­osztás ez — mondja komo­lyan, de nem folytathatja, mert egymás után jönnek az érdeklődők. •— A művelődésügyi osztályt keresem, merre kell mennem? — Hol találom a munka­ügyet? — Az egészségügyi osztályra hívattak... Itt csak röviden lebet kér­dezgetni. — Hány embert igazít útba naponta? — Nem számoltam még meg, de nagyon sokat — És mi mindent kell tud­nia egy portásnak? — Sok mindent Ismernie kell névről mindenkit aki az épületben dolgozik. Tudnia keil, hogy ki hányas szobában található. Számon kell tarta­ni, hogy ki van vidéken és ki értekezleten. így lehet csak pontos felvilágosítást adni. — Tévedett már? — Egyszer igen, és nagyon sajnálom. Egy öreg nénikét igazítottam útba, aztán vissza­jött, mert akit keresett, vidék­re utazott Azóta, ha öregek jönnek, mindig felszólok tele­fonon, ami biztos, az biztos. Ne fáradjanak hiába a lépcső­kön. — És minek örül a legjob­ban? — Annak, amikor kifelé me­net egy szót mondanak az em­berek. — És mi ez a szó? — Köszönöm... Nehéx posxt anyuka, mert tanácsot kémek tőle, máskor nagymama, mert a próbatanításról hazaigyek­vő csöppségnek elszakadt a ruhája. Emellett telefonköz­pontos, és ;8 jelzi a villany­csengővel az óra végét. —. Nagyon szeretek itt lenni, olyan helyesek ezek a lányok és fiúk, és rendesek nagyon, higgye el, csak örülni tudok közöttük. Ügy ismerem már őket mint saját gyermekeimet. A vizsgák alatt együtt izgulok velük. Kiálllok ide a lépcső elé, és alig várom, hogy jöjje­Ketten állnak a kórház ka­pujában: Varga Márton és Ma- tics József portások. Szürke egyenruhát viselnek. Nagyon szigorúak, öten-hatan rimán- kodnak a kapuban bebocsátást kérve. Hiába. Varga Márton egy mondattal válaszol: — Értsék meg, nem lehet, jöjjenek majd a látogatási na­pon. — Nehéz poszt ez? — Bizony nehéz. Nézze, ott áll az a fiatalember, minden délután idejön és könyörög. A felesége a szülészeten van. Én is így voltam valamikor, ben­nem is megszólal a szív, de mi lenne itt, ha mindenkit been­gednénk? A fegyelem és a rend is a gyógyításhoz tarto­zik! Maties József veszi át a szót. — Persze nemcsak nehéz, hanem szép is a mi foglalko­zásunk. Itt állunk éjjel-nap­pal. Jönnek a mentősök sziré­názva, bekanyarodnak valame­lyik osztály elé és mi együtt aggódunk velük. Sikerül-e vagy nem? Számon tartjuk a komoly eseteket, hiszen a hoz­zátartozók mindent elmonda­nak. Aztán egymásnak adjuk a hírt, mert örülünk, nagyon örülünk, amikor a beteg em­berek gyógyultan távoznak. Mentő jön szirénázva. A szülészet előtt áll meg. — Délután ismét jön valaki, és olyan nehéz lesz nemet mondani. Németh Sándor Kedves arcú, ősz hajú asz- szony fogadja az érkezőket a Felsőfokú Tanítóképző Intézet kapujában: özvegy Balogh Jó­zsefivé portás, a diákok kedves Balogh nénije. Sok szerepet tölt be egyszerre. Van, amikor A film fontos művelődési forrás NÉPÜNK NEVELÉSÉBEN,! Jellemző, hogy a téli kultuná­--rr-^i~nrnnnnr nek. Nézem az arcukat, és máris tudom, hogy lehet-e örülni Két csinos lány kopog az ajtón. Kulcsot kémek, közben odasúgnak valamit. Titoknak szánták, de hangosra sikerűi — Balogh néni, aranyos Ba­logh néni, olyan jó lenne, ha ma előbb tetszene csöngetni. Sajnos, ezt a kérést nem le­het teljesíteni... Elmennek a lánykák, Ba­logh néni utánuk néz, s csön­desen megszólal: — A szünidőben nagyon rossz. Nem találom a helyemet, hiányoznak a gyerekek... műveltségiének gyarapításá­ban egyre nagyobb^ szerepet játszik a flkn. Míg 1924-iben Somogy megyében mindössze 20 mozi működött — ebből három Kaposváron —, 1961- ben már 291 helyen volt rend­szeres filmvetítés, s ezeket 3 796 887-em nézték meg. Vagyis tavaly megyénk min­den lakosára tíznél több mo- záelőadás jutott. Sajnos, az ifjúság moziláto­gatása körül nincs minden rendben. Sok téves intézke­dést vont maga után a korha­tár-tájékoztató. Azokat a fil­meket, amelyek károsan be­folyásolnák a fiatalok érzésvi- légát, a Filmátvételi Bizottság »Csak 18 éven felülieknek jelzéssel látja el, az ilyent 18 évesnél fiatalabbak nem néz­hetik meg. A többi filmet azonban korra , való tekintet nélkül bárki megtekintheti. A »14 éven alul nem. ajánlott« és a »10 éven alul nem aján­lott« jelzés csak tájékoztató jellegű, s arra utal, hogy a film tartalmának megértése nem várható valamennyi fia­taltól. A pedagógusok egy ré­sze mégis mechanikusan csak a korhatárjavaslat nélküli fil­mek megtekintésére ad en­gedélyt tanítványainak. Na­gyon helyes, ahogy Mezőcso- konyán teszik: az iskola igaz­gatója és tanári kara esteien­ként — miután ők megtekin­tették a filmet — »14 éven alul nem ajánlott« jelzéssel el­látott filmek megnézését is engedélyezik. Fölismerve a film nagy nevelő hatását, a KISZ megyei bizottsága járá­sonként ifjúsági filmszeminá- riumokat szervezett Ezeknek a szemináriumoknak a rész­vevői megismerkedtek a film formanyelvével, a filmművé­szet sajátosságaival. Napjainkban sok szó esik az iskolán kívüli népművelési munka egységéről. Ebbe — úgy vélem — szervesen be­letartozik a mozik tevékenysé­ge is. Ám a járási és községi népművelési vezetők közül még sokan nem látják mun­kájuk segítőjét a moziban, nem foglalkoznak vele úgy, mint az egyik művelődési for­rással, kihagyják terveikből, nem nyújtanak kellő segítsé­get a közönségszervezéshez.1 lis tervből is kifelejtették a filmművészettel való foglal­kozást. Persze a mozi üzem­vezetői, dolgozói sem látják valamennyien, hagy milyen fontos feladatuk van a nép­művelésben. Nem keresik a kapcsolatot a népművelési ve­zetőkkel, nem szívesen fogad­ják a bíráló megjegyzéseket, tanácsokat. Feladatunk, hogy lehetőleg minden filmet bemutassunk mindenütt, ahol van vetítési lehetőség. Ahhoz. hogy a filmkópiákat maximálisan ki­használhassuk, az szükséges, hoigy a községek művelődés- ügyi vezetői segítséget nyújt­sanak az előadások ütemterv szerinti megtartásához. VÁLLALATUNK — a köz­ségi erőforrásokat is igényibe véve — az utóbbi két évben csaknem kilencmillió forintot költött a mozik korszerűsíté­sére, hálózatbővítésére. Ebből a tanácsok pénzzel, társadal­mi munkával és anyaggal mintegy három és fél millió forint értékű támogatást nyúj­tottak. Ennek eredményeként a megye 25 normálmozija kö­zül tizennyolcat szélesvásznú film vetítésére alkalmas be­rendezéssel láttunk el, a kes- kenyfilmszínházak közül pe­dig 34-et korszerűsí tettünk. Olyan község csak egy akad, amelynek vezetői meg akar­ták akadályozni, hogy a mű­velődési otthonban a mozi is Egy varsói rendőrőrszobán egészséges ikrek születtek. A helyet kapjon. Érthetetlennek szomszédban lakó kismama tartjuk ezt az ellenállást, hi­szen köztudomású, hogy álla­munk minden mozilátogató jegyének árához 1,20 forintot fizet azért, hogy a kisebb falvakban is vetíthessenek filmeket. Jól tudjuk, hogy az évi négymillió néző érdekében tovább kell fejlesztenünk a mozikat, mégpedig a tanácsok segítségével. A keskenymozi- hálózat megteremtésével lehe­tővé vált, hogy minden köz­ségben láthassanak rendszere­sen filmeket az emberek. Ar­ra törekszünk, hogy minden ilyen mozinak két gépe és korszerű nézőtere legyen. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a mozikat jól kép­zett szakemberek vezessék. Szántó József, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. >««11.­Egyetemi tanár az ember evés híve Warble professzor, egyete­mi tanár, zoológus szerűit »emberhúst enni teljesen normális dolog, s az ember jóval egészségesebb volna, ha nem riadna vissza embertár­sának elfogyasztásától.« E valóban sajátos elméletet az egyetemi professzor arra ala­pozza, hogy a kannibaliszti- kus hajlamú állatok, vagyis azok, amelyek megeszik sa­ját fajtájukat, szerinte jó­val egészségesebbek a többi­nél, emésztőberendezésük jó­val könnyebben asszimilálja a velük rokon összetételű élelmet. Katicabogár-import Seregestül importálják« Sylt szigetére (Nyugat-Né- metország) a leaticabogara- kat, hogy kipusztítsák a szi­get fenyőerdőinek legvesze­delmesebb ellenségét, a fe- nyőtetűt. Ikrei születtek az Szobáit azért szaladt le az őrszobára, hogy mentőkért telefonáljon, de mire a mentőkocsi meg­érkezett, az ikrek már vidá­man sivalkodtak. Régi szo­kás, hogy a vonaton született gyerekek egész életükre sza­badjegyet kapnak; most már csak az a kérdés, mit nyújt a rendőrség az ott született gyerekeknek. Megsértődött az adóhivatal Liverpoolban az autóbusz­társaság a városi adóhivatal kívánságára kicserélte az autóbuszállomáson kifüg­gesztett térképet, amelyen az egyik külvárosi adóhivatal tévedésből mint »gyengeel- méjűek otthona« volt feltün­tetve. Zalka Máté emlékünnepség Moszkvában A Szovjet Írók Házában péntek este bensőséges ünnepségen em­lékeztek meg Zalka Máté, a legen­dás Lukács tábornok hősi halá­lának 25. évfordulójáról. Alekszandr Iszbah szovjet író, Zalka régi barátja tartott előadást Zalka Máté életművéről, írói mun­kásságáról. Zalkára, az íróra és harcosra emlékezett Anna Karava- jeva, Marija Fortusz, Valerij Fir- potyin. Cesar Arconada spanyol nyelven elszavalta Lukács tábor­nok emlékének szentelt versét. Az ünnepi est végén bemutatták a spanyol szabadságharcról ké­szült egykori íilmdokumentumo- kat. (MTI) — Kezét csókolom, Lajos bá­csi! Mikor tetszett érkezni? Most, a félötössel? Tessék le­tenni a csomagot, így, a kabá­tot is. Jaj, hogy meglepődnek majd anyuék! Most nincsenek itthon, apu még nem jött meg a hivatalból, anyu meg elment a fodrászhoz megcsináltatni a lmját, mert már egészen kinyú- lott, különben is este színház­ba mennek. Tetszik tudni, apu kapott a szakszervezettől egy jegyet, amiért nem is kell fi­zetni, anyu azonban így is dü­hös volt, azt mondta, igazán adhattak volna kettőt is, tud­hatják jól, hogy családos em­ber, tisztességes férj, aki nem megy el sehova a felesége nél­kül. De aztán vettek egy jegyet apuéhoz közel, és elcserélték Béla bácsiéval, tetszik tudni, aki ott dolgozik apuval együtt. Agglegény, neki mindegy, hol ül. De anyu így sem nagyon nyugodott bele. Másnap reggel is mondta, hogy ezért fizetik a magas szakszervezeti díjat minden hónapban pontosan, hogy kidugják az ember szemét egy jeggyel... Tavaly is csak egy tidülési jegyet mertek adni, pedig apu mit kulizik nekik. Azt is hozzátette, hogy ő bi­zony nem fogadta volna el azt az egyet, nem ment volna el egyedül, csak apu teszi meg, mert olyan önző... Nem törő­dik a családjával, nem veszi észre, hogy szegény felesége belegebed a munkába, még a fát is neki kell megvágni... Tényleg, Lajos /bácsi, mi az, hogy >gebed«? Gebe az ló? Anyuiktól akkor nem mertem megkérdezni, mert apu igen mérges lett, neki ne mondja jenki, hogy önző, mett interná­tusbán nevelkedett a piaristák­nál, és ott megtanították kö­zösségi életre, nemrégen jutal­mat is kapott érte, és többet ne is említsen ilyent az anyu, mert betapasztja a száját... Erre anyu elkezdett sírni, hogy ezt érdemli meg ennyi gürcö­lésért, ilyen szidást meg fenye­getőzést, és úgysem bírja to­vább, egyszer csak valami olyant tesz, hogy maga is meg­bánja. Én igen sajnáltam anyu­kát. De menni kellett, együtt indulunk apuval reggel, mert a hivatal ott van az iskola mel­lett. Aztán az úton beszélge­tünk mindenféléről, tetszik tudni, én sokat tudog locsogni meg kérdeni, de igazán ám, mindenki ezt mondja, meg hogy tiszta nő vagyok... Tegnap reggel is azt kérdeztem apuká­tól, hogy miért köszön az egyik néninek kezétcsókolomat, a másiknak meg jóreggeltet. Hi­szen egyformák, még a ruhájuk is. Azt mondja, mert az egyik szakácsnő, a másik gépírónő. Lajos bácsi, én ezt nem értem. Meg is mondtam apunak: ha egymás mellett jön egy kezét- csókolomos meg egy jóreggel- tes, hogyan köszön? Nevetett, és azt mondta, egy kicsit pi­hentessem a számat, mert meg­fájdul a feje korán reggel. — Jaj, még meg sem kérdeztem, nem tetszik-e éhes lenni. Uzsonnázott? Akkor készítek egy fröccsöt. Van ám most bo­runk itthon, öt liter, egy bácsi hozta, na, hogy is hívják, ja, Kovács bácsi, apunak egy régi ismerőse, és azt is mondta, jó barátja. Nem tudom, miért hoz­ta, még sosem volt nálunk, de este azon vitatkoztak anyu meg api^, hogy mégiscsak ki kellene fizetni, hátha nem tudom elin­tézni az öreggel. Ezt apu mond­ta. Anyu erre azt válaszolta, nem kell annyira sietni, ráérsz jövő elsején, de akkor sem mu­száj, terem nekik, kibírnak egy demizson vacak otellót. Biztos, hogy valamit a hivatalból kell elhozni vagy elintézni, én nem is tudom, nekem nem mondták meg. Mert nekem is szokott ám mindig hozni valamit apuka az irodából! Tessék nézni ezt a hosszú láncot, milyen szép sár­ga, apuék nemrégen kapták a hivatalban ezeket az újfajta iratkapcsokat. Másnap már ho­zott is haza egy csomaggal. Az iskolában úgy irigykednek rám a gyerekek, mert csak nekem van az egész negyedikben. Ce­ruzát is szokott hazahozni meg papírt, szép fehéret, nekem. Rajzolni. Azt mondja, eleget dolgozik a hivatalban, és egyéb­ként sem veszi észre senki. Igaz, rengeteget melózik sze­gény, későn jár haza, este nem is igen találkozunk, mert ami­kor megjön, én már alszom. De egyszer — még karácsony előtt — fölébredtem, annyira kiabáltak anyu meg apu. Anyu azt mondta, hogy ezt már nem lehet idegekkel bírni, hogy te mindig ilyen későn jössz haza, más tisztességes családapa tö­rődik a gyerekekkel, segít neki a tanulásban, de te feléje sem nézel, azért olyan nagyszájú a lányod. Apu erre azt mondta, ő nem tehet róla, vidéken jár­tak, és megittak egy pohár bort a főnökével, és ő nem mond­hatja, hogy siessünk haza, mert vár a feleségem. De olyan fur­csa hangja volt apunak, meg nem is tudott rendesen beszél­ni. Anyu meg kiabált, hogy nem ez az első eset, minden es­te érzi a szagáról, hogy ivott, csak nem akart szólni, nehogy úgy járjon, mint a Kutnyó-kné. Tetszik tudni, a Kutnyák Rózsi anyukája, akit megvert a fér­je, mert megszidta, mién nem jár rendesen haza... Aztán csak napszemüvegben mert ki­menni az utcára még borús idő­ben is, olyan csúnya volt a sze­me. Én nem láttam, csak anyuék beszélték itthon ebéd közben, és anyu azt mondta, ö nem maradna ilyen férfi mel­lett, meg hogy kikaparná a szemét, nem hagyná magát, az biztos... Szóval, még sokáig kiabáltak. De én úgy tettem, mintha aludnék, és hallottam azt is, hogy apu csúnyát ká­romkodott, és anyu azt mond­ta, nem igaz, hogy nincs vala­kid vidéken vagy itthon vala­hol, erre két csattanást hallot­tam, anyu elkezdett sírni, és azt mondogatta, tudtam, hogy úgy járok, mint Kutnyákné. Nagyon féltem, hogy anyu is napszemüveget visel, de reggel meg sem látszott az arcán. Csak nem beszéltek. Vasárnap békültek ki, amikor itt voltak Rozika nénjéék — tetszik, tud­ni, a Marci bátyám felesége Bukógátról —, és most jól van­nak. Mert azt mondja anyuka, mit csináljon, hova menjen, neki a nagyvilágnak? Majd többet nem szól, akármikor jön is meg apuka, és akármennyit iszik. Jaj de igazán annyit be­szélek, és nem hoztam a rröcs- csőt Lajos bácsinak, pedig biz­tosan megszomjazott. Mindjárt készítek poharat, addig csak tessék nézegetni ezt a könyve% nemrég kapta apuka az alap- szervezetben végzett jó közös­ségi munkájáért, oda is vem ír­va az első oldalra, tessék csak kinyitarn. Még a pecsét is ben­ne van.. Somogyi Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom