Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-03 / 128. szám

SOMOGYI NfiPLAP 8 Vasárnap, 1962. jón ins 8. Miért késik az intézkedés? Gelencsér István dencsházi lakos a lad! erdőben telepedett le 107 család méhével. Egy-egy család 8—10 kg mézet gyűjt össze naponta. Pergetés után Vas megyében fogja felütni tanyáját. CL m cAbiio dik JilcLöUgbup XT azafelé tart a fiatal költő Nagyatádra Az ünnepi -*-*■ könyvhét megnyitóján, az országos hírű írók, költők között ő is ott volt. Nem tudott dedikálni, hiszen még nincs neki mit. Autogramot se igen kértek tőle. Ám ami­kor Szentbalázson eiszavalta néhány versét, a hallgató­ság lélegzetvisszafojtva figyelte, aztán felállt egy fiatal- asszony, és ezt mondta: — Ilyen érthető versek kellenek nekünk, mint amilyent ez a fiatalember... hogy is hívják csak —, Bertók László elmondott. A fiatal költő elpirult. Talán jobb is, hogy nem hallja, amikor az újságban elolvassák egy-egy versét, és meg­jegyzik: »-Ez szép volt«. Azt gondolná, hogy udvariasság­ból dicsérik. Pedig ez a vélemény őszinte. Versei megka- póak, magukkal ragadóak. Az olvasó fölnéz a költemény olvasása közben, és azt kérdi: — Ki ez a Bertók? Ki ez a Bertók? A Nagyatádi Járási Könyvtár mun­katársa. Pedagógiai főiskolán tanul levelezőként Volt már könyvelő, adminisztrátor, kapált krumplit és kuko­ricát szülőfalujában, Vesén. Jó könyvtáros. Sokat tesz a kultúra terjesztéséért; azt is mondják róla, hogy el-el- szaval egy-egy József Attila-verset a tanyák lakóinak, és bolderg, ha azok, akik e versek ízét még nem Méltók meg ilyenkor azt mondják, hogy »de szép«. Keveset tudnak azonban az ő belső világáról, azok­ról a vívódásokról, amelyeket saját költészete vált ki be­lőle. Kevesen értik, hogy miért megy a falvakba gyalog, amikor járműved is utazhatna. Mi történik ilyenkor eze­ken az erdei, mezed utakon? Volt már úgy, hogy lelas­sította lépteit, mélyet szívott a friss levegőből, felnézett a verőfényes égre, és így lelkendezett: »Felgyűrt ingujjú siildőlegény festi nagy kettős létrán az eget...« Elmosolyodott megállapításán, aztán fütyörészve to­vábbment. Mire kiért az erdőből, már a másik sor is meg­volt: »... Ebédszünetben, ha ledől megpihenni, cigarettá­zik néhány felleget.« Az élmény nem hagyott neki nyug­tot, a játékos sorokból vers született És költemény lett nagyon sok ilyen élményből, amelyet a mezők, az erdők, a fáik közelsége váltott ki belőle. Találóan mondta neki a megyei könyvtár vezetője: »-Minél közelebb vagy a szü­lőfaludhoz, annál szebbek, tartalmasabbak a verseid.“ És valóban. Bertók Lászlót a falusi élmények viszik költői magaslatokra, és akkor igazán, amikor a szülői házban kapott benyomások a születő új világban szerzett élmé­nyekkel párosulnak. A versek az asztalfiókba kerültek, s arról áifnodtak, hogy egyszer majd eljutnak az emberekhez, mert min­den vers ezt szeretné. És az igazi, a jó vers élőbb-utóbb útra is kel az asztalfiókok mélyéről.;. ... Ütra keltek Bertók László költeményei is. Előbb a Somogyi Néplap, a Somogyi Írás, a Jelenkor hasábjain látták napvilágot. Aztán egyszer műsort szerkesztett be­lőlük a Magyar Rádió. Minden ünnepi könyvhét első nap­ján Laci kap egy meghívót, hogy a megnyitókon és a zá­róünnepségeken ezzel vagy azzal a fővárosi íróval, köl­tővel együtt beszélgessen el az olvasókkal Elszavalja egy- egy versét, amelyet ilyenkor vesz elő a könyvtár asztal­fiókjából. ­S amikor a könyvhét befejeződik, visszatér Nagy­atádra. Minél közelebb ér ehhez a községhez, annál ke­vesebben tartják őt költőnek, s annál többen könyvtáros­nak. Itt sajnos, nem bírálja, nem vitatja meg senki sem verseit. A járási pártbizottság agit.-prop osztályának ve­zetőjén, Szabó István elvtárson kívül szinte senki más nem ül le vele beszélgetni az életről, a feladatokról, az egyéni és társadalmi problémákról. Mégis, ebben a községben, Nagyatádon álmodja legszebb álmait a 26 éves költő, a »süldőlegény“. Álmodja azt is, hogy egy­szer majd kikerül abból a szűk körből, amelyben most él. Kötete jelenik meg az ünnepi könyvhéten, és beleír­hatja a nevét. Nem hiú ábránd ez. Társadalmunk oda­adó figyelmének köszönhető, hogy nem meddő az álmo­dozás. Bertók László az idei könvhéten már tudta, hogy Budapesten 30 versét rendezik sajtó alá, s talán jövőre már ő is avatott költő lehet. Gyümölcsöt érlelnek a hosz- szú utak, sétáik, a »süldőlegény“ megy egyre följebb, el­érni az eget... Ezért nem idegenkedik attól a világtól, ahova az ün­nepi könyvhét végeztével a városból visszautazik. Vissza az egyszerű emberek, az új világot építők közé, akik ve­le együtt értik a földet, élvezik kincsét, »felgyűrt inguj­jal« rugaszkodnak neki a munkának. Bertók László, ha érzi is a kritika, a költőnek mindig oly fontos eszmecserék, a városi élet lüktetésének hiá­nyát, akkor is szeretettel tér vissza mindig ebbe a köz­ségbe, hiszen voltaképpen Nagyatádon születtek első szá­mottevő költeményei. A művelődési házban hallottam, hogy az, aki meg­nyitotta Nagyatádon az ünnepi könyvhetet, csak a buda­pesti költőt üdvözölte. A következő felszólalónak eszébe jutott, hogy Bertók László is ott ül az elnökségben, és ezt mondta: »Ne feledkezzünk meg a mi kis költőnkről, Bertók Laciról sem.« A hűtlennek látszó nagyatádi közönség soraiból ek­kor felzúgott a förgeteges taps. Szegedi Nándor városaink iejSádésérő! a Nemzeti Múzeumban A Nemzeti Múzeum most első ízben készül olyan kiállításra, amelynek anyaga az ország leg­nagyobb városainak; múltját ismer­teti. A képtár 30 000 rézmetszeté­ből, rézkarcából, fametszetéből, acélmetszetéből, vízfestményéből és ceruzarajzából válogatták ki azt ^ 90-et, amelyet júniusban a mú zeum dísztermében állítanak ki. A történészek elsősorban arra töre­kednek, hogy hiteles képekkel mu­tassák be a városok fejlődését. A kiállított tárgyak között szerepel m^jd a legrégibb városkép, ame­lyet az 1493-as Schedel-krónika őriz. A legtöbb kép a-török hódoltság korából származik, amikor Európa érdeklődése hazánk felé fordult. Ebből az időből származnak azok az anyagok, amelyek Buda, Eger és más városok részeit örökítették meg. A legtöbb lelet azokról a te­rületekről maradt fenn, ahol vá­rak álltak. Egyes korok legna­gyobb mesterei, mint Hoefnagel, Schön és a magyar Mikovinyi munkái fejlőűésszerűen mutatják be a királyi ’székhelyeket, Budát, Esztergomot, a püspöki székhelye­ket, Pécset, Egert, a lassan fejlődő polgári városokat, Kassát, Kolozs­várt és az alföldi mezővárosokat. (MTI) Föl kell tenni ezt a kér. dést, mert a késedelmeskedés nemcsak a Csiky Gergely Színháznak okoz erkölcsi kárt (az anyagit hagyjuk, arról van legtöbbször szó!), hanem a me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályának is. Mert amikor az érdekeltek szóban emeltek panaszt, az osztály írásban kérte a jelentést ahhoz, hogy intézkedhessen. A jelentés áp­rilis 26-án elment, és össze­gezte, hogy a színház az 1960/ 61_es évadira hét bérleti elő­adást kötött le Barcs számára. A hét előadás helyett azonban csupán ötöt láthatott a barcsi közönség. Megnyugtatásul el­hangzott egy olyan ígéret, hogy az elmaradt két előadást az idei évadban pótolja a színház Telt-múlt az idő, s az ígéretről nemcsak megfe­ledkezett a színház, hanem még azt a tényt is vitatni kezdte, hogy hét -tájelőadásra bocsátott ki bérleteket. Pedig ha azt vesszük a szá­mítások alapjául, hogy Bar­cson az első hely ára nem ke­vesebb 16 forintnál, a befize­tett összeg pedig személyen­ként 102 forint a dukáló ked­vezménnyel, akkor nincs he­lye a vitának. A tájszervezők többször megígérték, hogy egyszer s mindenkorra tisz­tázzák a vitás kérdést Vagy megkapják a barcsi bérlettu lajdonosok a két elmaradt elő­adást, vagy kifizetik nekik a visszajáró pénzt. Sem ez, sem az nem történt meg Ellenben a bonyodalom tovább bonyolódott. Ennek újabb állomásait szükségtelen följegyezni. Arról viszont, ami súlyosan a színház művész! hírnevébe, becsületébe, nép­szerűségébe vágó, beszélni kell. Annál ás inkább, mert a rossz irányba ható fejlemé­nyekért nem a színház művé­szeti vezetése a felelős. Hogy miért? Ezért: ebben az év­Kaposváron vendégszerepel a „Lezginka44 táncr-gyíUtes Hosszú szünet után újra szovjet művészegyüttest lá­tunk vendégül városunkban. A Magyarországon turnézó Da- gesztámi Állami »Lezginka« Táncegyüttes hétfőn este Ka­posváron is bemutatja nagy sikerű műsorát. A Csiky Gergely Színház­ban fellépő legfiatalabb szov­jet együttes a Kaukázus vi­dékének folklórjával ismerteti meg a kaposvári közönséget. A Kaspi-tenger mellett elterülő autonóm szovjet köztársaság férfitáncosai messze földön híreseik. Csupa lendület, ak­robatika az erőt és vi tézséget kifejező dagesztáni férfitánc. A hetventagú táncegyüttes férfikara ízelítőt ad a förge­teges táncokbóL A leánytán- cok líraiságát, a férffitámcok érdekes ritmusát és dinami­káját páratlan művészi moz­dulatokkal elevenítik meg a dagesztáni művészek. Az együttes a dagesztán »csár­dásáról, a lezginkáról kapta nevét. Ezt a táncot virtuózán járják együtt a legények és a leányok. A Budapesten sikeresen be­mutatkozó együttes műsorát kíváncsian várjuk. adban (a barcsi járásnak mindössze két tájolásra alkal­mas művelődési háza van: Barcson és Babócsán) mind­össze egyszer tartott Barcson előadást a színház Jött volna még egy alkalommal, de... A Szabin nők elrablása című vígjátéknak nem sikerült »be- mutatódnia«. A színház a ven­dégjáték dátumát szóbeli meg­állapodással március 2-ra tet­te. Majd 9-re, végül 19-re. Ez utóbbi napon a műszak meg is érkezett, de a színé­szeket szállító busz el sem indult Kaposvárról. Marosi szervező titkár viszont 19-én délután öt óra. körül telefo­nált, s lemondta a jegyelővé­tellel szervezett előadást az­zal az indoklással, hogy ne­gyedév vége van, 3000 forin­tos bevételért nem mehetnek el Barcsra, mert akkor nem tudják teljesíteni a tervet. Babócsán 89 bérlettulajdo­nos várja, hogy a tavalyi év­adra tervezett hat előadás közül az elmaradt hármat a színház bemutassa. A múlt évi mulasztások miatt az idén 23-ra apadt a bérlettulajdono­sok száma. De jövőre ennyi sem lesz ebben a rohamosan fejlődő községben, hiszen, a színház az idén még egyszer sem volt Babócsán. A hu­szonhárom bérletes tehát még nagyobbat csalódott, mint a tavalyi nyolcvankilenc! Azt javasoljuk, hogy ne; húzza-halassza a színház, vi-; tás kérdéseinek rendezését a gazdasági szemléletben bele­ragadt néhány embere miatt.; A barcsiak, a ba bocsa iák azt; kérték, hogy ha a Csiky Ger-| gely Színház nem hajlandó náluk tájielőadást tartani, fo­gadhassák a Pécsi Nemzeti Színházat, az, ugyanis még nem mondott le előadást. Vagy; meghívhassák a Déryné Szín-' házat. Furcsa lenne, ha úgy kellene importálnunk ezekre a helyekre a színházi előadáso­kat! Színházunknak volt már jó néhány vidéki szervezője.; Jöttek és mentek ezek az em/berek. Sok bonyodalmat, tisztázatlanságét hagytak'egy­másra öröküL De egyik sem vette a fáradságot, hogy hely­reállítsa a jó viszonyt szín­ház és közönsége között. Emiatt a kaposvári színház mind több népes lakosságú táj helyet veszít el, mind több helyen óhajtják inkább a Dé­ryné Színháznak, vagy a kör­nyező megyék színházainak vendógj átékát. Évadzárás előtt, úgy véljük, érdemes ezen elgondolkodni és helyrehozni, ami helyrehoz­ható az intézkedni elfelejtett művelődésügyi osztály támo­gatásával. L I. SÉTA AZ ÁGYAM KÖRÜL Barackvirág néni szeméből gyen. — És a másik ágyhoz lép. a lábam óvatosan. Nagy dolog megint folyik a könny. Csak Boldogan pislogok, és egyre ez, lenyúlni a bokáig. Aztán úgy magának kesereg időnként, vidámabban megnyugszom, viszket a másik is, mind a két azt is finoman, és igyekszik ti- Lehet élni tovább. Éjjel sajog- tő térdig. Nem győzöm vakar- tokbán tenni. Kis öregasszony, ni kezd a bordáim alatt. Meg- rü. Mi van velem? Érzem, hogy csöpp kínai szobor, valóságos tapogatom. Epekő? Tovább ta- csomókban dudorodik a bőr. A Barackvirág néni. Sokat vi- pogatom. Ez az! Szúr, lüktet, takaró alá lesek. Végem van! gasztalt a napokban. Ez itt a rémülettől újra rám tör a Nagy tarjagos foltok a lába- amolyan kölcsönkenyér vissza- láz. Reggel a nővér hozza az mon, és dagad, nehezedik jár. De itt vissza is adja min- első injekciót. Nem bírok szól- mindegyik. Sarkamat már vem denki, mert kínlódunk ki frís- ni, csak bámulom a falait. Meg is érzem, mintha nem is hoz- sebb, ki csöndesebb sebekkel, hell itt halni. Hozzáértéssel zám tartozna. Ez trombózis! Barack-virág néni sirdogál, belém szúr, aztán elfut, cipeli Barackvirág néni, ahogy meg­mert megoperálták vakbéllel az orvost. Az nyugodt és fleg- látja az arcomat, rémületében utána epekövei, a sebe nem ma. Hűvösen méreget. Köny- orvosért kiabál. Ismét itt az or­gy ágyul, valószínűleg cukra nyű neki! vos. Érdeklődve és várakozóan — Mi a baj megint? — Düh- mustrál, be gurulok, de azért elpilled- — Mi van megint? Mi a leg- ve lehelem: újabb? — Ha megharapnám, — Epekő! biztosan meghalna, akkora a — Aha! És ezt ki állapította méreg bennem. Itt haldoklóm van, és most meg trombózist Icapott. Mire megvigasztalom elrémülve gubózom be. Gon­dolataim rajzanak, lassan súly- lyedek beléjük. Nekem is ne­hezen gyógyul a sebem. Cu­kor? Próbálok könnyedén k* Csőd a Broadway-n Miután május 20-án befe­jeződött az idei színházi évad a Broadway-n, az ille­tékesek elkészítettek a rendkívül lesújtó mérleget: A Broadway-n az idén 48 darabot mutattak be, ezek közül mindössze 14-et ad­nak még mindig, de három rövidesein befejezi pályafu­tását. A fennmaradó 34 kö­zül 12-t közvetlenül a be­mutató után le kellett ven­ni a műsorról, a többi pe­dig nem érte meg a há­romhavi játékidőt. Szakértők szerint a Broadway válsága két okra vezethető vissza: egyrészt a színházi munkások szak­szervezete igen nagy bére­ket állapít meg a díszletező és világosító személyzet szá­mára, s ezért a színháznak naponta telt házak előtt kell játszania ahhoz, hogy a da­rab kifizetődő legyen. A jegyárak rendkívül maga­sak, a legolcsóbb helyár »a kakasülőn« több, mint 3 dollár, a legjobb helyen pedig 18 dollár. Bosszú a miniszter ellen Enoch Powell angol egész­ségügyi miniszter elrendel­te, hogy valamennyi állami kórházban lényegesen csök­kenteni kell a kiadásokat. Az arlesseyi kórház elhatá­rozta, hogy a kiadások lis­tájáról elsőnek törli ama bankett költségeit, amelyen Powell miniszter urat akar­ták vendégül látni küszö­bönálló látogatásakor. Öngyilkosság az Einei-toranyró A napokban a harmincöt esztendős Jean-Jacques Be- raírd leugrott az Eiffel-to­rony 57 méter magas alsó teraszáról, és halálát lelte. Ö volt az idén a negyedik, 1889, tehát az Eiffel-toromy fölépítése óta a 318. élet­unt, aki így vetett élebének. Játék a halállal Az amerikai játékáru gyá­rosok már most lázasan ké­szülődnek a karácsonyi vá­sárra. A közönség tájékoz­tatására Chicagóban kiállí­tást rendeztek a legújabb készítményekből. Bemutat­ták az évad gyermekjáték- slágerét: hajasbabát kopor­sóban. A gyermekek tehát, ha kedvük szottyan, a fel­nőttek bölcs közreműködé­sével akár temetést is játsz­hatnak. » « • Jó éjszakát, gyerekek, ágyban vagytok már?“ Részlet Hampton profesz- szernak a marylandi egyete­men megtartott előadásából: »A tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy még a csigák is gyorsabban mozognak, mint a lefeküdni készülő gyere­kek. A kicsik szinte művé­szi tökélyre emelték a le­fekvés előtti időhúzást. Alig­ha van a világon lassúbb mozgás az akarata ellenére lefekvésre készülő kisgyere­kénél.-« és ez meg gúnyolódik. — Trombózis! — közlöm tra­meg? — Érzem! — mondom söté­térni a felelet elöl. Nem lehet ien_ Lerántja a takaróm, rá- gikus köddel hangomon. Cukrom van, most már érzem, tapogat a bódéim környékére, _ pj0 fám _ mondja p ersze nem mondják meg. Sú- belegyúr. lyos? Inzulin? Azzal állítólag — Epekő nincs! Láz ne le­nyu­godtan, és rántja a takarót. — Egyelőre nem kap több injek sokáig el lehet élni. Rám tör gyen, mert nem lehet! Hipo- cjót, érzékeny rá! — Villan a a cukorpánik, hogy izzóm tő- chondr-ia az van! — és otthagy. szeme, mint kacsáé a csere bo­le, mint a parázs. Bezárkó- Abban a pillanatban jól is va- gár-ra.’_ Ezzel pedig be le­zom fájdalmamba, az elmúlás gyök. Aranyember ez! Ha va- gyen_fejezve, értem? l eng körülöttem. Jön a vizit, lóban kövem volna, vágna, Az én lábam.nál is megáll. Né- nem kéne kétszer mondani. Ha zik a lázgörbét és engem. sajnálna, ha kedveskedne, ha — Mi van? bátorítana., végem volna, el­— Cukrom van! — felelem -pusztulnék. Micsoda emberis­elfúlva. A doktor figyelmesen merete van! No lám, velem mustrál, én őt, mint o hiúz. csak iov lehet, de ezt honnan És most mű Micsoda ember! Ellágyulva nézek utána. Szeretném meg­csókolni. Ez egy kész pedagó­gus. Már háromszor haltam a rémülettől, ha en ot, mint a ~ mem nem vezet félre. üid-a’ nár pillanatig boldogan — Semmi bajai — mondja ''-'-’-fom. Érzem., ahogy ridegen, — Reggelre láz se le- gyógyulok. Aztán megvakarom ár uo\doa sóhajjal endezkedem «z életre. SemmIMépIm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-n. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-ls. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. s. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesftöknél. Mihályi Margit előfizetési díj egy hónapra H «•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom