Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1962. június PL Megalakult az új török kormány Ankara (MTI). Az ankarai rádió hétfőn es­te bejelentette, hogy Izmet Inönü vezetésével megalakult az új kormány. A kormányban három párt — Inönü miniszter­elnök Köztársasági Néppártja, az Űj Törökország Párt és a Köztársasági Nemzeti Paraszt­párt — tagjai vesznek részt. A külügyminiszteri tisztet Erkin, az előző Inönü-kormány kül­ügyminisztere tartotta meg. Az előző Inönü-kormány május végén nyújtotta be lemondá­sát, miután a , kormánykoalí­cióban részt vevő pártok kö­zött nem tudtak megegyezésre jutni a kivégzett Menderesz volt miniszterelnök párthíyei- nek nyújtandó amnesztia kér­désében. A kormánykoalícióban részt vévő pártok között most létre­jött megállapodás értlemében ez év októberében közkegye­lemben részesítik a Mend eresz- rezsim bebörtönzött főtisztvi­selőit. Antiszemita atrocitások Argentínában Buenos Aires (MTI). Argentínában, a szökött ná­cik paradicsomában Eichmann kivégzése óta fellángolt a náci propaganda és a zsidóüldözés. A névtelen, fenyegető telefo­noktól a lincselésdg az utóbbi hetekben minden előfordult. Az antiszemita mozgolódás mö­gött a Tacuara elnevezésű náci ifjúsági szervezetet sejtik. Mi­után fasiszta suhartcok csü­törtökön elraboltak és kegyet­lenül megkínoztak egy egyete­mista lányt, Guido elnök hiva­talos nyilatkozatban bélyegez­te meg az újnácik tevékenysé­gét, és ellenintézkedéseket je­lentett be. Sikerült megfékezni az orani tűzvészt Algériai hírek Algír (MTI). Hétfőn délután hatalmas robbanás rázta meg Orant. Az OAS plaszU&bombákkal felrobbantotta a kikötő üzem­anyagtároló raktárainak egy részét. Csaknem háromszáz méteres lángok csaptak az égre, amint egymás után tü­zet fogott az angol olajtársa­ság, valamint egy másik vál­lalat nyolc olajtartálya. A sű­rű fekete füst az egész várost beborította. A városban kitört a pánik, jóllehet az utcákon hangszó­rókkal fölszerelt teherautók száguldoztak nyugalomra int­ve a lakosságot. A városi és a Mers-el-Kebir-i haditenge­részeti támaszpontról kivezé­nyelt tűzoltóság egész éjszaka küzdött a lángokkal, és igye­kezett megfékezni a tüzet. Csak a reggeli órákban érkez­tek jelentések arról, hogy munkájuk sikerrel járt. Sebe­sülés nem történt, mert a ki­kötő személyzete és a környe­ző utcák lakossága elmene­kült. Hivatalos körök szerint tízmillió liter üzemanyag, az orani készletnek mintegy fele pusztult el. Algéria történetében ez volt az egyik legnagyobb tűzvész. Az OAS forradalmi szerveze­te továbbra is kitart a ko­rábbi jelszó mellett: mindent elpusztítani, amit az euró­paiak alkottak ebben az or­szágban. Nyugati jelentések szerint tovább folynak ugyan az egyeztető tárgyalások az OAS és az algériai hatóságok kö­zött, e megbeszélések sikere azonban attól függ, hogy mi­lyen irányt vesz az OAS szervezetében dúló harc. Arab részről újabb engedmé­nyekre nem lehet számítani. Az OAS vezetőségének nagy része ezzel tisztában van. Al­gírban, Bone-ban és Szidi- beJ-Abbes2ben nyugalom van. Csak Oran tart ki makacsul. Visszaérkezett Rocher-Noir- ba Abderrahmane Far esz, az algériai ideiglenes végrehajtó szerv elnöke, ő veszi át a va­sárnapi népszavazás irányítá­sát. V>1 ,Az orani lángtenger a francia kormányt vádolja“ A francia lapok az Algériában folyó nagyszabású zsarolási kísérletről Párizs (MTI). A francia haladó sajtó a De Gaulle-ista hatalmat teszi fe­lelőssé az OAS vandál pusz­tításaiért. »-Az orani lángten­ger a kormányt vádolja — a De Gaulle-ista hatalom kíméli a fasisztákat« — írja a Libe­ration, és rámutat: A kor­mány »legalizálni« akarja az összeesküvő szervezetet, hogy a “borítsunk fátyolt a múlt­ra« jelszó jegyében egyengesse az utat a »megbékülés« felé. A kormány magatartása — írja a lap — a reakció kettős célját szolgálja: Algériában biztosítani akarja az összees­küvők segítségét neokolonia- lista terveihez. Franciaor­szágban pedig arra számít, hogy a “tárgyaló félként« fel­lépő és ezzel polgárjogot nyert fasiszta erőket adott esetben a munkásság ellen használ­hassa fel. “Az orani tűzvész a mi há­zainkat is fenyegeti — írja a L’Humanité. — A Franciaor­szágot fenyegető súlyos ve­széllyel szemben csak az an­tifasiszta erők egységes föl­lépése nyújthat védelmet.« Még a polgári lapok is rá­mutatnak, hogy az orani apo­kaliptikus pusztítást csak a francia hatóságok és katonai erők tétlensége teszi lehetővé. Oranban és környékén mint­egy 100 000 főnyi francia fegy­veres erő tartózkodik anélkül, hogy megkísérelné a banditák megfékezését. Dufour szökött ezredes, az OAS egyik veze­tője nyilvános sajtókonferen­ciát tartott Oranban, s beje­RUANDA-URUNDI A FÜGGETLENSÉG KÜSZÖBÉN Az Egyesült Nem­zetek Szervezete 1962. július 1-re tűzte ki Ruanda-Urundi belga gyámsági terület füg­getlenné válásának időpontját. Az 54 100 négyzetkilométer nagyságú és ötmillió lakosú ország 70 éves gyarmati járom után szabadul fel. Ruanda-Urundi leg- újabbkori története az alábbiakban fog­lalható össze. A XVII. században Etiópia felől nomád állattenyésztő hamita (va) tusszik vándo­rolnak be a terület­re, s az őslakosságot, a földművelő bantu néger (ba)hutukat le- igázva megalapítják Ruanda és Urundi ne­vű feudális szultánsá- gokat. A XIX. század utolsó harmadában a császári Németország Német Kelet-Afrika gyarmatához csatolja Ruanda-Urundit. Az első világháború után Belgium népszövet­ségi mandátumterü­letévé, azaz gyarma­tává válik, 1926-ban közigazgatásilag is egyesítik Belga-Kon­góval. Belga-Kongó függetlenné válása­kor, 1960 júniusában Ruanda-Urundi — mely államjogilag 1946 óta az ENSZ gyámsági területe volt — közigazgatási­lag és gazdaságilag elszakadt Kongótól. A belga gyarmatosítóik min­den eszközzel késleltetik Ruan­da—Urundi függetlenné válá­sát. Az országban élő törzsek között több ízben viszályt rob­bantottak ki, s ezen a címen je­lenleg is ’belga csapatokat ál- lomásoztatnak Ruanda-Urundi- ban; 1961 januárjában Ruanda antikólónialista királyát trón­jától megfosztották, és kikiál- tatták a köztársaságot. A 26100 négyzetkilométernyi — tehát a Dunántúlnál valamivel kisebb területű — és 2,8 millió lakosú Ruanda Köztársaság de­lentette a “felperzselt föld« hadműveletének folytatását. A titkosszervezet kalózrádiójá­nak zavarását napok óta meg sem kísérlik. “Most, amikor a terroristák egyre inkább elszigetelődnek, a karhatalom erélyes föllépés- séd megsemmisíthetné őket« — írja a Le Monde, és rámutat: az OAS iránti kímélet a jövő­beni francia—algériai együtt­működés lehetőségét teszi kockára. A példátlan méretű zsarolási kísérlet, amely arra irányul, hogy 20 000 “fekete lábút« építsenek be az algériai ál­lam fegyveres erőibe, és az eviami egyezményen messze túlmenő engedményeket csi­karjanak Id az algériai nép képviselőitől, egyelőre nem járt eredménnyel. Bár a fran­cia szélsőjobboldali sajtó újabb és újabb híreket közöl az összeesküvők és a Rocher- Noir_i hatóságok között folyó tárgyalásokról, az algériai kor­mány mindeddig nem hátrált meg. A tuniszi kormány to­vábbra is elhatárolja magát a “tárgyalásoktól«, és az időn­kénti félhivatalos nyilatkoza­tok továbbra is az eviami egyezmények sérthetetlensé­gét hangoztatják. A jelekből arra lehet következtetni, hogy az algériai ideiglenes kor­mány nem változtat állás­pontján, és megvárja a július elsejei népszavazást, hogy a szuverenitás birtokában saját erőivel szerezhessen érvényt az eviami egyezmény rendel­kezéseinek. Veszélyes összeesküvés Bonn (TASZSZ). J. B&riszen), a TASZSZ bonni tudósítója írja: Rush amerikai külügyminiszter legutóbbi bonni látoga­tása után egyre több szó esett a NATO életének “új sza­kaszáról«. Az a három nap, amely Rusk elutazása óta telt el, jelentős mértékben fényt derített a Bonnban lezaj­lott titkos tárgyalások eredményeire. Minden jel arra mu­tat, hogy veszélyes katonai és politikai összeesküvésről van szó, amelyet szemlátomást ujjongva fogadtak Nyugat- Németország kormányszerveib'_'n, de különösen katonai kö­reiben. Bonn talán még soha nem érezte magát ilyen kö­zel régi titkos álmának megvalósulásához — a Bundes­wehr atomíelf egy vérzéséhez. A sajtókommentár okiból kitű­nik, hogy az Egyesült Államok sok vonalon engedett a nyugatnémet kormány és a nyugatnémet stratégák^ ama kö­vetelésének, hogy tegyék a NATO-t önálló atoimerővé, va­gyis hogy lássák el a Bundeswehirt tömegpusztításra alkal­mas fegyverekkel. Bonnban szemlátomást erősen bíznak abban, hogy a NATO életének “új szakasza« meghozza a nyugatnémet kormány atomköveteléseinek megvalósulását. Lázasan foly­nak a megfelelő előkészületek. Az Egyesült Államokban hamarosJn megkezdődik a Bundeswehr különleges egységei­nek kiképzése a Pershing nevű amerikai stratégiai rakéta kezelésére, amely atomtöltetet is vihet, és amelynek vásár­lására vonatkozóan Strauss bonni hadügyminiszter leg­utóbbi amerikai útja során már megállapodást kötött. (MTI) Provokációs mozgolódás a Kínai Népköztársaság határainál Washington (TASZSZ). V. Vasedcsenko, a TÁSZSZ washingtoni tudósítója írja: Az Egyesült Államok újabb provokációs katonai erőde­monstrációt kezdett a Kínai Népköztársaság partjai előtt. Amerikai hírügynökségek je­lentése szerint az amerikai 7. flotta egy­ségeit a japáni haditenge­részeti támaszpontokról sürgősen átirányítják a tajvani tengerszorosba. Honoluluban, az amerikai csendes-óceáni flotta főhadi­szállásán közölték: a hajók átcsoportosítása azért törté­nik, hogy megerősítsék az amerikai haditengerészeti őr­járatokat a tajvani tengerszo­rosban, közvetlenül Fucsien tartomány térségében. Az amerikai sajtó ugyanakkor arról ír. hogy a csangkaisekista vezetők nyíltan felszólítják az Egyesült Államokat, »en­gedélyezze« a Kínai Nép- Köztársaság megtámadá­sát. Amint a New York Herald Tribune hétfői száma jelenti, a csamgkaisekisták megszün­tették a szabadságolásokat a hadseregnél, megerősítették a kiképzési programot, élelmi­szer- és hadianyag-tartaléko­kat halmoztak fel, újabb part- raszállító hajókat rendeltek. Közük továbbá, hogy a esangkajsekisták Tajvan észa­ki részében vezényeltek át egy egész rohamhadosztályt. A csangkaisekisták gya­nús mozgolódása az Egye­sült Államok tudtával és beleegyezésével történik. Három napig Táj pejben tar­tózkodott az amerikai hadi­tengerészeti miniszter helyet­tese, vasárnap pedig az ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes fenyegette meg beszédében a Kínai Népköztársaságot. (MTI). Csőmbe az ENSZ közreműködésével megszakította tárgyalásait Adoulával Leopoldville (MTI). A Kongó és Katanga egysé­gének helyreállításáról Leo- poldville-ben hat hete vonta­tottan folyó tárgyalások ked­den hajnalban új fordulatot vettek: Csőmbe, a szakadár Katanga tartomány elnöke — az ENSZ kongói képviseletének teljes mértékű segítségével — megszakította a tárgyalásokat, és visszautazott Elisabethville- be. Hírügynökségi jelentések sze­rint Csőmbe, aki fáradtságot nem ismerve keresett újabb és újabb ürügyeket a tárgyalások meghiúsítására, hétfőn este közleményt adott kd. Ebben ar­Tizenhét éves az ENSZ mokratikus államformája mö­gött valójában a belga gyar­matosítók húzódnak meg. Ruandától — melynek fővárosa a 30 000 lakosú Kigaü — délre fekszik a 28 100 négyzetkilomé­ternyi területű és 2,2 millió lakosú Urundi királyság, mely függetlenné válásakor a Bu­rundi nevet veszi föl. Burundi fővárosává az 50 000 lakosú Usumburát tették meg az ed­digi Kitega helyett. Ruanda és Burundi 1962. július 1-ével egymástól különálló független országgá válik. Mindkét állam Afrika területileg legkisebb, de egyúttal legsűrűbben lakott or­szágai közé tartozik. A lakos­ság legnagyobb részét alkotó (ba)hutuk fő foglalkozása je­lenleg is a földművelés. Mind­két országban a cecelégytől mentes szavannás területeken a lakosság számarányához és a területek nagyságához viszo­nyítva igen fejlett állattenyész­tés található. Ruanda és Bu­rundi területén több, mint 1 millió szarvasmarha — zebu —, másfél millió kecske és mint­egy félmillió juh legel. A két ország legfőbb exportcikke a kávé. Ruanda kivitelében a bá­nyászati termékek közül az ón, Burundi exportjában pedig a pálmaolaj szerepel még jelen­tősebb tételként. Moszkva (TASZSZ). Kedden múlt tizenhét éve, hogy a San Franciscó-i konfe­rencián aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének alap­okmányált. Az évforduló alkal­mából V. Leonyidov cikket írt a Pravdában. A cikk szerzője rámutat: Ahhoz, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete a béke támogatásának valóban hathatós fegyverévé és a nem­zetközi együttműködés köz­pontjává váljék, el kell háríta­ni tevékenységéből sok komoly fogyatékosságot, és meg kell változtatni végrehajtó szervé­nek, a titkárságnak szerkezetét. Az ENSZ 17 éves fennállásá­nak eredményeiről szólva Leo­nyidov rámutat: lehetetlenség nem látni, hogy a fő célt, ame­lyért e szervezetet létrehívták, máig sem sikerült elérni. Az új világháború veszélye meg­maradt, a fegyverkezési hajsza tovább folytatódik. Ilyen kö­rülmények között — hangoz­tatja a cikk — az ENSZ leg­fontosabb kötelessége az, hogy minden erejével a béke fenn­tartását, a nukleáris fegyver­kezési hajsza megszüntetését, az általános és teljes leszerelés megvalósítását szolgálja. (MTI) A harmadik és a negyedik szovjet űrhajósjelölt hangja az éterben Moszkva (MTI). A moszkvai rádió a szovjet ifjúság napja alkalmából ösz- szeállítást közölt, s abban rö­vid nyilatkozatot adott a har­madik és a negyedik szovjet ürhajósjelölt is. A bemondó nem nevezte meg a két fiatal repülőtisztet, de a rádió közön­sége percekig hallhatta hang­jukat. Nyilatkozatukban az if­júság napjáról szóltak. A Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítójának sike­rült megszereznie a két űrha­jósjelölt hangját megörökítő magnetofonszalagot. Gagarin és Tyitov ma még ismeretlen utó­dainak hangját nemsokára a magyar rádióhallgatók is meg­hallhatják ra hivatkozott, hogy »az ilyen bonyolult tárgyalások nem foly­tathatók megszakítás nélkül«, és ezért elhatározta, hogy “ideiglenesen« hazatér, és szándékáról az ENSZ kongói képviseletét is értesítette. Közleményében Csőmbe igye­kezett azt a látszató^ kelteni, hogy a tárgyalások eredménye kielégítő. Szerinte “Katanga felajánlotta, hogy átmeneti időszakra hozzájárul a Kongói Köztársaság költségvetéséhez«, továbbá megállapodtak abban, hogy a kongói parlament elé terjesztenek egy “szövetségi alkotmánytervezetet«. A közlemény kiadása után még a késő éjszakai órákba nyúltak a tárgyalások, majd Csőmbe Leopoldville repülőte­rére hajtatott. A repülőtéren az Adoula-kormány képviselő­je nem volt jelen. Ezzel szem­ben Gardiner, az ENSZ kongód főmegbízottja meleg kézszorí­tással búcsúztatta Csombét. A sajót képviselőivel beszél­getve Csőmbe elismerte, hogy »a munkának csak kis részét végeztük el, és még sok a teendő«. Arra a kérdésre, foly­tatódnak-e a tárgyalások, Csőmbe arra célzott, hogy »más helyen« folytatódnak majd. hiR- DEMEiy iff MOGYI álPLAPBM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom