Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-26 / 147. szám
Kedd, 1962. június 26. 3 SOMOGYI NÉPtAP Megkezdődött az aratás Vágják az őszi árpát Taranyban Radios Sándor munkához látott rendre vágó gépével. Panasskodóhf, elégedetlenkedők Beess« István taranyi mezőgazdász az utóbbi napokban gyakran bejárta azt a határrészt, ahol őszi árpájukat ériéi! a nyár. A múlt hét végén sürgette a Nagyatádi Gépállomás vezetőit: »Küldjék a rendre vágókat és a kombájnokat, mert hétfőn kezdhetünk.-« Tegnap reggel szólt a gépkezelőknek: vonuljanak ki a Gyertyánosa dűlőbe, és fogjanak hozzá az árpa vágásához. Ezzel — értesüléseink szerint az idén megyénkben elsőként — a taranyi Május 1. Tsz megkezdte az aratást. Radios Sándor gépállomási traktoros az egyik rendre vágóval, ha nagy üggyel-bajjal is, de délelőtt elindult. Először a kardánnál volt baj, azután az aratógép ponyvája akadt el; ezek a kisebb-nagyobb zavarok a kezdés csaknem elmaradhatatlan velejárói. — Most tartjuk az igazi gépszemlét — mondogatták a jelenlevők. Horváth János szerelő, Mikics Imre brigádvezető is segített a traktorosnak, s pár óra múlva a gép fennakadás nélkül, folyamatosan vágta a széles rendeket Nagy Sándor, az egyik kom- bájnos is próbálkozott: hátha nemcsak vágni, hanem már csépelni is lehet az árpát Került egyet a táblában, ott, ahol a kalász a legérettebbnek látszott, ám meg kellett állnia: korai még aratni és csépelni egyszerre. Nézegette az új termést Dru- zsin Ferenc rakodó és Torma Ferenc vontatós, akik azért jötték, hogy pótkocsival szállítsák a szemet; morzsolgatta tenyerében a kicsépelt árpát a mezőgazdász, s azt állapította meg, hogy néhány napot várni kell a kombájnolással. A rendre vágó mehet, sőt munkáaz árpa, 303 bold. Itt, a Gyertyánost dűlőben már most lehet vágni mind a 112 holdat — ezt vetették ugyanis először; augusztus 27-én már földben volt a mag. Ha ezt rendre terítették a gépek, folytathatják az aratást a másik tábláikban. A kombájnok meg? Azok szerdán, csütörtökön kezdhetik a cséplést rendről. A gépkezelők addig fölszerelhetik a rendfelszedőt, és kipróbálhatják kombájnjukat. Szükség van a próbára, tfiszen, a gépállomás udvarán nem lehetett megállapítani pontosan, hogy nincs-e valami rejtett hibája az SZK—3-asnak; csak itt, az árpaföldön nyűik mód erre. Ekékben a napokban amolyan próbavizsgát tesznek a kombájnok, s mire megindul hatnak és beállhatnak az álló gabonába, addigra teljesen rendibe hozhatják őket a szerelők. Nem siették el a dolgot a taraoyiak? Nem bizony. Aratható már az őszi árpa. S most a kezdet kezdetén azon, vannak, hogy a gabonabetakarításra alkalmas idő egyetlen fél napját se szalasszák el. Igyekeznek az árpával, mert a többi kalászos is rövidesen kéri a gépet A tavasz egy hónapot késett, s az idei aratás kezdete pedig csupán 12 nappal tolódott ki a múlt évihez képest. Arathatunk s aratunk hát._ Akár a képviselők, tanácsta-| gok fogadónapjainak tapaszta- talatait tanulmányozzuk, akár a hivatalos szervek napi postáját olvasgatjuk, itt is, ott is bukkanunk való vagy vélt sérelemre. Hány meg hány ember van, akinek ily módon előadott panaszát csakhamar orvosolták. Irt és ír az újság is ilyenekről, s ha késik az intézkedés, a sajtó nyilvánosságának erejével igyekszik megsürgetni azt. Ezúttal nem hivataloktól, hanem a közvéleménytől kérünk segítséget azzal, hogy ránydrányítjuk figyelmét egyik-másik panaszkodom, elégedetlenkedőre. Hátha sikerül őket — közös összefogással — jobb belátásra bírni. Hiszen beszélgettünk is velük. Fél óra alatt megtudta Szénát hordtak a taszári kocsisok. Lefényképeztük őket, de nem köszöntünk el tüstént tőlük, hanem érdeklődtünk, hogy s mint mennek a dolgok szövetkezetükben. Egyikük a mezőgazdász magatartását kifogásolta: ritkán áll szóba az emberekkel a mezőn. Simon András meg családi sérelmet tett szóvá: megbüntették a fiát, mert a fogattal engedély nélkül boronálta meg a háztáji rétet. Hogy a mezőgazdásznak mikor mennyi ideje van a határban beszélgetni, ezt nem firtattuk; azt meg Simon bácsi két szóból is megértette, hogy a közös fogat nem a fiáé, hanem a közösé. Ekkor szólalt meg a másik szénáskocsi tetején Kovács Sebestyén Gyula: — Nekem is van panaszom. Tavaly visszatartottak 85 kiló cukromat a túlelőleg fejében, most meg újra kivetették rám azt a tavalyi előleget. Egyszer rendeztem tartozásomat a cukorral, másodszor meg engedjem levonni a pénzemből? Micsoda dolog ez? — Ha így van, akkor miért nem ment be az irodára? — Bementem én; meg is mondogattam nekik úgy, hogy szóhoz se tudtak jutni. Azt hiszem, a járás belenéz majd a könyvelésükbe. — Nézzünk bele közösen — indítvány—L. í... Az Űj a. zda irodája előtt fél órát állt a szénával megrakott .zeke, ragyogó napsütéses időben. Az elnök is, a könyvelők is újból tételesen átböngészték a tavalyi elszámolást. És — kérésünkre — egy papírlapra mindent felírtak Kovács bácsinak. Azt is, hogy 402 munkaegységére — cukor levonása után is — 1065 forinttal több értéket kapott, mint amennyi járt volna. Annak idején vagy rosszul mondták neki, mennyi a járandósága, vagy rosszul értelmezve a mondottakat úgy vélte, hogy 85 kiló cukor árával tartozik csupán. Nem ennyi volt a tartozása, hanem ennél 1065 forinttal több. Nem kapott gabonát? Napszámban dolgozott Szi- nyákovics György Potony, Petőfi u. 86. szám .alatti lakos, tsz-tag. — Hogy miért nem a szövetkezet földjén ekekapá- zok? — ismételte meg a kérdést, és mindjárt felelt is rá: — Mert meg akarok élni; így elő tudom teremteni az évi kenyeremet, a tsz-ben éhen pusztulhatnék — tette hozzá nagy hangon. S a potonyi Petőfi Tsz nyil- vártatása a tanú rá, hogy először 333, majd pedig 307 kg búzát kapott Igenis ebből élt egy év óta ő is, felesége is. Há/ akkor miért panaszkodik, vagy miért nem őszinte? Ugyanígy kesergett Pávics Márkné is. Neki azonban igaza van: valóban nem kapott gabonát, pénzben számoltak el vele. De nem méltánytalanul, hanem kényszerből Mert vajon mennyi búzát mérhettek volna neki tavaly az egész évben teljesített — írd és mondd — 1,05 (egy egész öt század) munkaegységére? A férje sem erőltette meg magát a közös munkában. Mindössze 45,2 munkaegységet írhattak be könyvébe 1961-ben. Ez másfél havi teljesítménynek felel meg. De ki hallott már olyan dolgozó emberről, aki 45 napi munkával megkereste családja évi kenyerét? Az egész évi kenyérért egész évben meg kell dolgozni — és nemcsak Potcmy- ban, hanem másutt is. „Nekem van igazam“ Évek óta hadakozik Spingár József a kereki Üj Élet Termelőszövetkezettel. 1960 márciusáig tagja volt a szövetkezetnek, akkor a közgyűlés elfogadta kilépési kérelmét: öreg ember, hadd dolgozzék másutt szíjgyártó szakmájában. Földjét nem mérette ki, illetve nem kért csereingatlant, ugyan mit is csinálna öt holddal, használhatja a szövetkezet bérlet fejében. A háztájihoz azonban — érthetően — ragaszkodott. S a régi vezetőség eltűrte, hogy továbbra is a nagyüzemi táblába eső volt fél holdnyi szántóját használja. Rétnek a végében van ez, de a szövetkezeté! Egyéniek parcellái a határ más részén vannak, ott művelhetne egy holdat Spingár József is. De nem tartja magát ehhez a szabályhoz, hanem a rétszéli fél holdhoz kanyarí- tott még vagy 2—400 négyszögölnyit, és azt vetette el a tavasszal. önkényes földfoglalás — így tekintette a szövetkezet S az elnök utasítására a tsz fogatosai kiszántották a vete- ményt. A panaszos szóban hangoztatta, és levelében írta is: »Nekem van igazam, jöjjenek ki hozzám, hallgassanak meg igazságomban.« Panasza megjárta a fővárost, a megyeszékhelyt, a járás hivatalit. Válaszoltak neki. Nem nyugszik bele. Pörlekedik a faluval, a járással, az országgal. — Senkinek sincs igaza, csak nekem — ebben a tévhitben ringatja magát. Rosszul hiszi. Persze a kiszántást nem lehet egyértelműen helyeselni, de a tsz emiatt kártalanítani fogja. — Előzetes figyelmeztetés ellenére vetette el a közös földet — mondják a szövetkezet új vezetői. — Nem tudtunk másként pontot tenni erre az évek óta húzódó, törvénytelen földhasználatra. Spingár József, illetve felesége fölveti: — Szabad-e a isz- nék kiszántani a veteménye- met? — Ezzel szemben a kérdést úgy kell és csak úgy helyes föltenni: kilépése után mi keresnivalója van Spingár Józsefnek a szövetkezet földjén, milyen alapon formál jogot annak elvetéséhez. Nem volt, nincs joga hozzá. Csak magát okolhatja hát, hogy ilyen keserves lecke árán kellett ezt megtanulnia... Kutas József Mivel gazdagodtunk az év első leiében? Hat hónap ugyan rövid idS az ország életében, népgazdaságunk fejlődésében, a most záruló első félév számadatai, eredményei azonban azt bizonyítják, hogy hat hónap alatt is sok fontos létesítménnyel^ értékes új beruházással gyarapodott hazánk. A félév »előzetes« mérlegének tanúsága szerint január elseje óta összesen több, mint 250, sok milliós költséggel épült üzemrészt, gyárait, kórházat, korszerű iskolát, tágas, jól fölszerelt művelődési házat, szállodát és üzletházat adtak át rendeltetésének; ba állhat még egy. Mert sok Lassú István mezőgazdász (középen) és a vontatósok nézegették az árpát, s úgy látták, néhány napot várni kell a kombájnolással. Gazi Mihály — Becse Károly: A TL 5 7081 églonísf a A két német gúnyosan mosolyogva fogadta őket. — A kulcs? — nálam van, válaszolta a kérdésre a tizedes. — Kérem, tizedes úr, adja ide. — Minek? — Ma éjjel inspekciós szolgálatot akarok tartani, szükség lehet gyógyszerre. A két német összenézett. — Itt nem szokás éjszakai ügyelet — mondta a fiatalabb. — És ha egy beteg hirtelen rosszul lesz? És ha segítségre van szüksége? ... — Hát akkor... A német nevetett és végigdűlt ágyán. — Tizedes úr — folytatta nyugalmat erőltetve magára Gazsó —, a betegek között sok a súlyos. Szerintem feltétlenül szükség van éjszakai ügyeletre... Kérem, adja ide a szekrénykulcsot. — Nem kaptam rá utasítást — vigyorgott a tizedes, s ő is végigheveredett agyán. Gazsó arca pirosra gyűlt a haragtól. Dühösen rohant ki a szobából. Szalai alig tudta követni. Az orvos-kapitánnyal az udvaron találkozott, akinek azon melegében jelentette az esetet. Ügy látszik, az orvost is meglepte az éjszakai ügyelet gondolata, mert megkérdezte: — Tisztában van azzal, mi a feladata? Gazsó határozottan válaszolt. — Igenis, kapitány úr, tisztában vagyok! Az orvos elmosolyodott, megveregette beosztottja vállát, majd átadta neki saját kulcsát, egyben lelkére kötötte, hogy azt rajta kívül senkinek nem adhatja oda. Gazsó megkönnyebbülve lépdelt szobája felé. Szalai mellette. — No, végre — szólt a tolmács —, most már végre valóban hozatom a vacsorádat! Máris intézkedem! Itt várj meg. Egy perc az egész... Valóban, Szalai hamarosan visszatért. ' — Rendben van — kiáltotta már messzirőL — Azonnal meglesz. Gyere, menjünk a szobádba. Gazsó előre engedte vendégét, aztán ő maga is belépett. Amint körülnézett, tátva maradt a szája: Emlékszik, délelőtt csak úgy ledobta az ágyra hálózsákját, bőröndjét, ciga- rettászsákját. Most pedig rend, tisztaság mindenütt. Az ágy lefekvéshez ágyazva... Az asztal leterítve, azon egy üveg vörös bor és két pohár. A hálózsák minden ruhástul eltűnt __ A szoba űj lakója kérdőn nézett Szalaira. Az titokzatosan mosolygott. — Ne csodálkozz — válaszolta kedélyesen —, szobádban, mindig ilyen tisztaság lesz. S reggelre az eltűnt ruháid is itt lesznek... Gazsó nem tudott mit válaszolni. Növekvő zavarát új barátja előzte meg: töltött mind a két pohárba. Koccintottak. Szalai nem maradt sokáig. Mosolyogva eltávozott. Gazsó az asztal mellett ült, s felhajtott még egy pohárraL Próbálta rendezni gondolatait, de nem nagyon sikerült, sok mindent nem értett. Egyszerre szétsuhant szobájának »ajtaja«, a bambusz- háncsból készített függöny, és egy fiatal vietnami kislány lépett be rajta talpig fehérben; lábán hófehér gumiszandál. Kellemes, lágy csengésű hangon franciául köszönt, elhelyezte a vacsorát az asztal közepén, aztán szinte a földig hajolva kívánt jó étvágyat, és kihátrált a szoljából. Gazsónak egy hang nem jött ki a torkán. Hiába, sok ez egy napra! Nemrég még ütötték, rugdosták, mint egy kutyát, most pedig bennszülött szolgája hajlong előtte... Vacsora után bement a betegekhez. Néhányan altatót kértek. Adott nekik. Megmondta mindenkinek, hogy éjszaka itt lesz velük, tehát bármire szükségük lesz, megkapják, aztán kiment az udvarra friss levegőt szívni Sétálgatott a kórház előtt föl-le s gondolkozott. Zsebébe nyúlt, rá akart gyújtani, hiszen a dohányzás olykor megnyugtatja. Végigtapogatta minden zsebét, amikor eszébe jutott, hogy a cigarettáit a szobájában hagyta. Amint belépett szálláshelyére, meglepetten látta, hogy a vacsoraédények eltűntek, az asztalon újra rend van. Idegesen cigarettára gyújtott, aztán lassan elmosolyodott. Kezdett: hozzászokni a meglepetésekhez. Csak úgy ruhástul végigheve- redett az ágyon, hogy ha vala-: melyik betegnek szüksége: van valamire, mehessen. Szó-; bája pár méterre volt csak a: kórtermektől. Még végig sem szívta cigarettáját, amikor jól ismert dörrenések hasítottak az éjszakába. Lövések hangzottak, olyanok, amelyeket partraszálláskor hallott. Felugrott, leakasztotta a falon függő automata fegyverét,: és csőre töltötte. A lövések egyre közelebbről hangzottak. Gazsó kiugrott az udvarra, fegyverét magához szorította. Azt hitte, a falakon már tűz- készültségben van mindenki, azonban csak egyetlen beteggel találkozott, s az megnyug-«. tatta, hogy ez nem támadás,» menjen csak vissza nyugodtan! szobájába. Ez a lövöldözést egyébként minden éjjel hall-» ható. Meg kell szokni. | Meg kell szokni. Gazsónak» eszébe jutottak az őrmesternekí a partraszálláskor mondott! szavai: »Pszichológiai akció...» Ilyesmikben gyakran lesz részetek ... ne kapkodjatok mindjárt géppisztolyotok» után...« (.Folytatjuk.) Iparúink különösen sok űj létesítménnyel gazdagodott. Hogy csak néhányat említsünk; április végén elkészült a Barátság nemzetközi kőolajvezeték és a Béke villamos- távvezeték magyarországi szakasza. Bővült, gazdagodott az egészségügyi intézmények hálózata is. Gyors ütemben folytatódtak az év első hónapjaiban a lakásépítések. A korábbi évek gyakorlatától eltérően sok helyen már a tavasszal átadták a kulcsokat az új otthonok boldog tulajdonosainak. A fél év alatt országszerte több kulturális és szociális létesítménnyel is gyarapodtak a városok és falvak. Harmincnégy művelődési házat adtak át rendeltetésének. (MTI) Lipcse—2 Német építészek egy szovjet szakértő csoporttal együttműködve . elkészítették egy második Lipcse tervét. A Lipcse—2-nek nevezett várost kb. 20 kilométerre építik föl Lipcsétől, és gyorsvonatokkal oldják meg a két város közötti közlekedést. Lipcse—2- nek először 35 000 kikoöA
