Somogyi Néplap, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-24 / 146. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1962. Jftntns M> MIIT EGYÜNK NYÁRON? Sokan csak azért táplálkoznak helytelenül, mert nem. ismerik a szervezet energia- és biogazdálkodásának alapvető törvényeit. Pedig ha egyetlenegyszer végiggondolnák ezeket a folyamatokat, megfontoltabban nyúlnának az ételekhez, s ezzel elsősorban saját egészségüknek termének jót... A mozdonyfűtő tudja... Akár mínusz 20, ákár plusz 30 fokon áll a hőmérő higany- szála, testünk hőmérséklete — ha egészségesek vagyunk — mindig 37 fok. Egy 70 kilós ember testének víztartalma 50— 60 Hier; képzeljük el, hogy ennyi folyadékot kell 37 fokra fölmelegíteni, pontosabban: állandóan ezen a hőmérsékleten tartani. Ehhez bizony nem kevés energia szükséges. Testünk »»fűtéséhez«, életben tartásához a táplálék szolgáltatja az energiát. Most pedig gondoljunk arra, amit minden fűtő gyakorlati tapasztalatból tud: téli hidegben több szenet »eszik« a mozdony, mint nyáron. Mert a külső hőmérséklet nyáron nem von el annyi hűt a lokomotív mozgatására szánt energiából, mint a fagyos téli hidegben. S megfordítva és olyan szóval, amely teljes mértékben emberre átvihetővé teszi a mozdony- hasonlatot: télen nagyobb a gép és az ember kalóriaszükséglete. Jelentős részben a kirí só környezeti körülményektől függ, mennyi »fűtőanyag« kell ahhoz, hogy a test kazánja mindig 37 fokon legyen. Nyáron tehát másképpen kell táplálkoznunk, mint télen. Egy vizsgálat és tanulságai Nemrég 4000 magyar család asztalát tekintették meg étólMikor érti meg egymást két ember ? Charles Laughton, az ismert angol filmszínész egy ízben kijelentette, hogy két ember akkor érti meg egymást a legjobban, ha ugyanazok a dolgok nevetteik meg őket. mezéstudományi szakértők. Arra voltak kíváncsiak, mit esznek nálunk vasárnap az embereik, s mivel a válogatás úgy történt, hogy a társadalom minden rétegét képviselje a 4000 család, az eredmények hazad viszonyok között általánosíthatók. Azonfelül a fölmérés nyári időszakban történt, ez külön tanulságos. Az első megállapítás: s okát eszünk, tűi sok kalóriát fogyasztunk, amikor kevesebb egészségesebb lenne. A vizsgált családok túlnyomó többségének étlapján ilyen ételek szerepeltek: reggelire zsíros kenyér (vagy zsíros pirítós), szalonna, tepertő, ebédre húsleves, pörkölt vagy rántott hús (esetleg mind a kettő), utána nehéz kelt tészták; vacsorára voltaképpen ugyanez. Alig találtak a »nyomozok« az asztalokon tejet és tejtermékeket, sőt a nehezen emészthető pörkölt, zsíros bécsi szelet mellett savanyúságot, salátát is kevesen fogyasztottak. Gyümölcsöt még kevesebben. Az ilyen táplálkozásnak általános káros következménye lehet a sokat emlegetett és fájlalt elhízás, a gyomor, az epe, az érrendszer sokféle megbetegedése. Különösen helytelen azonban nyár évadján művelni ezt a lakomázást. Az átmeneti rossz közérzeten kívül (bá- gyadtság, tűrhetetlen forróság- érzsás, heves szívdobogás) legtöbbször ilyenkor rakódnak le a szervezetben a későbbi tartós betegségek alapjai. S a rossz közérzet ilyen nyári ebédek, vacsorák után a szervezet jelzése: nem is kívánjuk tulajdonképpen ezt a kosztot! A hőmérséklettel együtt ízlésünk is megváltozik, valami »»frisset és üdítőt« állítunk. Csak hát nem hallgatunk saját jó ösztöneinkre. Aztán a megszokás, a ragaszkodás a családi hagyományokhoz (»gyerekkoromban is mindig így volt«), némelyik idősebb családtag zsörtölődése (»micsoda szegényes dolog ez«), ha — mondjuk — ilyesmi kerül a vasárnapi asztalra: tejfölös leves, egy szelet sült hús, saláta, sok zöldséges-rizses, borsós-gombás körítés, utána könnyű tészta & gyümölcs. Vagy gyümölcsleves és főzelék feltéttel, esetleg semmilyen leves (ezt végképp nem bírják a nagymamák), és gyü» mölcsmártás a húshoz vagy hal burgonyával vagy ... de nem is soroljuk tovább. Mindenki tudja, hogy a zsíros étel nehéz, a főzelék, a gyümölcs könnyű. A nyári folyadékszükséglet is más, mint a téli. Sokan félnek nyáron vizet inni, mert csak izzadnak tőle«. A túlzott óvakodás éppen olyan helytelen, mint a korlátlan vízfogyasztás. AM nagy hőségben kétszer-háromszor annyi vizet iszik, mint egyébként, ettől semmi baja nem lesz (természetesen mindig egészséges emberekre gondolunk). Ellenkezőleg: a folyadéktól való tartózkodás nyáron — újabb kutatások szerint — gyakran okoz »kövesedést«, mert a test belső nedvei könnyebben besűrűsödnek. A meleg italoktól sem kell félni: minden látszat ellenére csökkentik a test hőérzését. Óvakodni kell azonban a túlzott szeszfogyasztástól. Egy fröccs, néhány pohár sör üdí tőén hathat. De a bor, nem is szólva a »töményről«, isimét a kelleténél több hőt fejleszt, túl fűtheti a kazánt! Nem egy hirtelen tragédiát okozott mér í nyári »ivászat«... Mindenki látott már ilyenkor vöröslő arcokat, kiduzzadt ereket — de sosem lett jó vége ennék. Az ésszerű nyári táplálkozás nagymértékben megakadályozhatja, hogy idő előtt kopni kezdjen a legfinomabb gépnél is bonyolultabb, érzékenyebb szervezetünk. Gyenps Istvám Délutáni „örömök Nagyatádon A nagyatádi községi strandfürdő vidám fiatalok zsibon- gásától hangos. Vén geszte- myefák hűs árnyéka, csobbanó úszómedence csalogatja az arra haladó »bennszülötteket« és a fáradt átutazókat. De talán lépjünk beljebb. Gyors jegyváltás, majd a kabinos néni vesz gondjaiba bennünket. Férfiöltöző. Hosszú sora a dróthálós szekrénykéknek. »Zsufi ház.« Sebaj, a kabinos néni helyet csinál. Kinyitja a szekrénykéket, egy kis »átcsoportosítás«, és máris üres három szekrény. Jut mindegyikünknek. Ha volna fogas, négyen is elférnénk egyben. De így legalább szabad vagyok és független. Zárható is a szekrényke. Igaz, megmosolyognak érte. Ugyanis a vendégek két kulcscsomót használhatnak. Ezek állandóan kézben vannak, •— csak az nem nyitogat, aki nem akar. A szekrénykék zöme nyitva, én azért bezárom. Jaj, a cigarettám! Visszamegyek érte. Keresem a kulcsot, de íme, valaki megelőzött. Szekrényeink tárva, előttünk egy pöttömnyi legényke javában rámol. Éppen útitársam porcelán pantallóját csavarja »hűvös halomba«. <— Mit csinálsz, Msöreg? <— A gyerek megretten, hónom alatt elszeleL ■— Valamelyik hülye eldugta a nadrágját — világosít fel egy másik »srác«. Valami rémlik. — Ott keressétek! — mutatok néhány fakkal odébb. >— Kösz — Nekilát, folytatja kutatómunkáját. Jó lenne zuhanyozni, sajnos, a zuhany nem működik. •— Nincs víz a tartályban. Kifogyott... — hangzik az egykedvű válasz a fürdő szigorú mesterétől. Nem baj, a medence tele van. Igaz, hogy a haragosnál is zöldebb a vize, de hűs, lágy, kellemes. Szomjas vagyok. Ivóvíz sehol. Büfé a parkban, az utca felől. Na, inkább szomjazom... Délután hatkor záróra. Olyan zöldnek érzem magam, mint egy levelibéka, a hajam ragad. Mit megadnék egy rocska tiszta vízért!. „ Az előadás kezdéséig van még időnk. Hová menjünk? Közös megegyezéssel: irány a ►»Mátyás-művek« presszója! Másodosztályú gebines hely, négyszínű, mintás falakkal, harmadosztályú, de stílusta lan berendezéssel. Sörözünk. Ütitársam csokira éhezett. Vesz egy Ms szeletet a pultnál. Befalja, Fizetne, de egy kis vita keletkezik. •— Kérem, ez a csokoládé nem négy forint, hanem 2,50. <— Mi négyért adjuk, ez az ára. Jön a vezető, hozza a leltárt, bizonyít. Oda van írva: *»Á 4 Ft.« Így vették át. >— Nem olvasták az újságban még tavaly decemberben az árcsökkentést, nem tudnak erről? Igen, tudnak, de ők négy forintért adják, ez az ára. Árdrágítás? — Vállak vonogatáS3. * <— Ide kérem ez van írva, így vettük át a leltárt. Nem adhatjuk olcsóbban Nincs mese, fizetni kell. Savanyú a csoki A pincér mossa kezeit. *— Kérem, én nem veszem át, tessék a presszónál kifizetni. »4 Mindenki tud a szabálytalanságról. De mindenki hallgat« Wallínger Endre ' Kg .íJu Mm mfi h 1 A zon vette észre magát, hogy már nem is arra figyel, amit ez a kis kék köpenyes asszony mond neki. Az arcát nézte, és magában azt boncolgatta, mi is lehet a varázsa. Kezdetben pontos, precíz válaszai fogták meg. Kerek mondatai, csiszolt modora, az a mód, ahogyan röviden, találóan jellemezni tudott egy-egy embert. Nagy tapasztalat húzódhat meg emögött — gondolta —, s mindinkább érezte, hogy nyugalommal támaszkodhat ennek az embernek a véleményére. Aztán élvezettel kérdezgette a gyár más ügyeiről is. A minisztérium főosztályvezetője volt, megtehette. S amint ez a vékony csontú, kecses, halk szavú nő a gyár minden kérdéséről, a termelő- munka belső és külső, sőt nemzetközi gazdasági vonatkozásairól beszélt, ahogyan visszaadta az emberi és anyagi viszonyok összefüggéseit, abban a mértékben erősödött a férfiban a kíváncsiság. S ekkor nézte meg jobban... Az asszony besüppedten ült libán, s a nyitott gallérú Jcu'T köpenyből fehéren emelkedett ki világitó, tiszta arca. Ránctalan, sima vonásai voltak, semmi fölösleges, puha húspárna nem ült rajtuk. Szeme kékesszürke árnyalatú, haja egyszerűen fésült, keskeny vonalú szája festetten. Görög női mellszoborra emlékeztette a látvány. Azok hűvös, tiszteletet parancsoló és mégis vonzó szépsége tűnt fel előtte. Akárcsak azokén, ezen az arcon sem volt nyoma a hivalkodásnak, a tetszeni vágyásnak, azoknak az apró jeleknek, amelyek akkor is sugároznak a szemből, ha a nő tompítani szeretné nőiességét, s amelyeket a szerelemben kicsit jártas férfi azonnal leolvashat. De Tűben a magatartásban nyoma (Vallom áiők tgjf izÁjfi ojami sem volt a póznak. Ez a nö, ez az ember, a funkcionárius mégsem volt hivatalos. Kedves egyszerűsége, őszintesége miatt egy pillanatig sem volt az az érzése, hogy — önmagát megvédendő — magára erőszakoltan, természetellenesen merev viselkedésű növel áll szemben. Sőt minél több példát mondott el a gyár embereiről, kibontakozó testvériségükről, annál inkább kitárulkozott meleg asz- szonyisága. A kkor a férfi megszó- S* lalt: — Ne haragudjon, s kérem ne értsen félre. Valamit szeretnék mondani... Igen örülök, hogy megismertem. S hogy is mondjam, igen szimpatikusnak, sőt egyenesen szépnek találom. Mondja, nem nehéz így párttitkárnak lenni? Az asszony elpirult, meglepetten figyelt föl. Nem tudta, mit akar a férfi. Ránézett, s mivel nem tolakodást, hanem kíváncsiságot érzett rajta, elmosolyodott. — Zavarba ejtett kérdésével. Őszintén szólva mindig zavarba jövök, ha a férfiak a nőt látják bennem. Bizony előfordul, hogy a tekintetekből megérzem a tetszést. Tudom, ha én nem akarom, akkor is van ilyen. De igyekszem kikerülni, másra terelem a beszédet. Rágyújtott. A férfi keskeny kezét nézte, amint férfiason, határozattan ledobta a gyufát, majd elgondolkozva lassan köröket írt a levegőbe a cigarettával. — Mondom, nem szeretem ezt a témát. Tizennégy éve élek a férjemmel, s nincs titkunk egymás előtt. Semmiben. Ha pedig egy arc, egy ember egy kicsit is megmozdít bennem valamit — mert ugye, van ilyen az életben —, elég a gyerekekre gondolnom. Arra, hogy reggel milyen édes volt Annácska, amint felszolgálta a reggelit az egész családnak, vagy elég a kis Andris butácska grimaszait magam élé képzelni, s elszállnak a másfajta indulatok. Nincs semmi, ami megérné, hogy ezt az otthont valamiért vagy valakiért feldúljam. Nem tudom, hisz-e nekem? A férfi lehajtotta a fejét. Nem akarta, hogy az asszony belelásson. A szép arcokat nem túlságosan becsülte. Nagyon jól tudta, mennyi kísértés, hódolat kíséri őkef útjaikon, s milyen kevesen tudják a körülöttük folyó kavargásban megőrizni jellemüket. Mivel jó külsővel ajándékozta meg őket a sors, milyen sokan lesznek kevesebbek annál, amivé lehetnének. Nagyon erősnek, tisztának, szilárdnak kell lennie, aki nemcsak nő, hanem elsősorban ember lesz, s ezt az emberséget — mint ez az asz- szony is — a szürke hétköznapok ezrein megőrzi, ver. sr*1* minderről, de tis~*',',f volt » szemében, amikor végre a titkárnőre tekintett. Az asszony nem figyelte őt. Elgondolkozva nézett egy mozgalmi képet a falon. Egy kis idő múlva mosoly derült az arcára. __ fsak egyszer, egyetlen- egyszer esett jól, amikor — a férjemen kívül — szépnek mondott valaki. Az is egy nő volt. Ha érdekű elmondom, miért. — Tanácstag vagyok hosszú ideje egy úgynevezett úri negyedben. Azért mondom, hogy úgynevezett, mert az idők folyamán emberei alaposan megváltoztak. A háború, a lakások olcsósága, s nem utolsósorban politikánk révén tömegével költöztek ide egyszerű emberek. Ezt legjobban a tanácstagi beszámolókon lehet lemérni, ahol nemcsak ezeknek az embereknek a jelenléte állapítható meg újabban, hanem az is, hogy a közügyek iránt egyre több úgynevezett régi vágású úr is érdeklődik. Egy ilyen beszámolón történt az eset. — Már nem emlékszem, miről tartottam előadást, amikor megéreztem, hogy néz valaki. Régimódi pódiumon, fafaragá- sú asztal mögött álltam, s végigláttam a hallgatóságon. Az első sorban egyenesen, szinte mereven ült egy idősebb asz- szony. Tudott tartásban, mint aki tisztában van azzal, hogyan kell viselkedni ilyen alkalommal, hogyan kell megadni a tiszteletet a mindenkori hatóságnak. Valahogy illett is ebbe a régi, fafaragásos, cirá- •'' * terembe. Fekete fátylas szalmakalapot viselt, fekete kesztyűs kesében lornyont Unt* tatt, s azon egy kicsit felhúzott szemöldökkel időnként érdek lődően nézett. Nem érthettem félre, érdeklődésének tárgya én voltam és nem a beszédem. Nem tudtam mire vélni a dolgot, s csak akkor jöttem rá, amikor lefelé menet megállított a bolthajtásos kaptiáljban. »Elnéztem bájos arcát, kedves — paskolta meg kezemet —, s engedje meg, hogy tanácsot adjon magának egy magamfajta öregasszony.« Várakozóan néztem rá. Sohasem felejtem el, ekkor azt mondta: »-Ezzel az arccal maga ne foglalkozzon ilyesmivel. Ezek itt — s fölfelé dobta állát — nem hisznek magának.-« Váratlanul ért, s őszintén mondom, az első pillanatban felháborított ez a megjegyzés. Megértettem, mire céloz. Aztán arra gondoltam, hogy ő ahhoz a régi gárdához tartozik, amelyik csak régi kategóriákat ismer. Ha valaki nö, hát ne politizáljon, ha valaki még szép is, kamatoztassa ezt az adományát másképp. De volt egy másik hátsó gondolata is ennek a megjegyzésnek. Nem sértően, de azért hogy érezze a lényeget, ezt felettem neki: »Ok szültek engem nagyságos asszonyom. Sok hálával tartozom nekik. És sohasem hagyom el őket. És tessék elhinni, tudom, hogy ők igazán értenek.« fgy halk, szolid asszony ^ most behozta a kávét. A márvyjiyarcú titkárnő mosolygott: — Ugye, milyen figyelmes emberekkel vagyunk körülvéve? Én már el is feledkeztem a feketéről. S amíg kávéját kavargatta, az osztályvezető azon merengett, miért van az, hogy a nagy dolgokat hétköznapi mondatokkal zárja le az ember. Csákvári János Iskoláslány-kismamák iskolája London egyik külvárosában »»diszkrét körülmények között« már egy éve működik egy iskola várandós iskolás lányok részére. Az iskolának mindig szép számmal vannak növendékei. Tavaly 700 — 15 évesnél nem idősebb — iskolás lány esett teherbe. Ezek voltak a nyilvántartott esetek, de a hatóságok elismerik, hogy valószínűleg jóval több volt ennél, csak nem mindannyian kerültek nyilvántartásba. A London környéki iskola a rendes tanterven kívül megtanítja a fiatal lányokat a csecsemőápolásra, a gyér- mekruhavarrásra stb. Amikor a szülés ideje elkövetkezik, az iskola vezetői kórházba szállítják a fiatal anyát, és miután felépült, kisbabájával együtt visszatérhet az iskolába. Ezután kezdődik a legnehezebb időszak. Türelmes meggyőzéssel ráveszik, hogy engedje adoptálni gyermekét. Miután az adoptálás megtörtént, a fiatal mama szülei eljönnek lányukért, elhozzák a speciális iskolából, és legtöbbször ismét beíratják abba az iskolába, ahova »azelőtt« járt. Napsugarakat átengedő fürdőruha Ezentúl nem keH többé panaszkodniuk a fördőaő nőknek, hogy a nap csak testűk egy részét süti barnára, a fürdőruha helyén fehérek ma-<; radnak, Belgiumban újabban ■■ különleges műanyag szálakból készített fürdőruhák kaphatók, amelyek átengedik a nap sugarait, és biztosítják az egész test lebarnulását. ÖtroiH szellemileg elmaradott amerikai; Az Egyesült Államok közegészségügyi minisztériumának hivatalos jelentése szerint több, mint ötm&lió a szellemileg elmaradott amerikaiak száma, A kormányjelentés figyelmeztet, hogy ha nem történnek hathatós intézkedések, a szellemileg elmaradottak, vagyis gyen- geelméjüek száma TS70-ig további egymillióval fog emel- $ kechti. A minisztérium becs- lése szerint a szellemileg elmaradottak gondozása évente több, mint egyimlMárd dollárba kerül. Lepra Dél - Olaszországban Űjabb jelentések szerint fokozódik Dél-Oiaszország- ban a leprabetegek száma. Az egészségügyi hatóságok tudomására jutott 85 új megbetegedés, de feltehető, hogy a leprabetegek száma ennél is nagyobb. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a leprabetegek száma az egész világon eléri a hétmilliót. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, ís-tL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u 6, (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Pc Előfizethető a helyi postaidra knál és postáskézbesítőknél. Előfizetési cUj egy hónapra U FI*