Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-19 / 115. szám

L SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1962. május Ml r Twusa mácUtzec — rvagy meddig nem szabály a szabály? Két és fél héttel ezelőtt tör­tént, hogy a Magyar Távirati Iroda Somogy megyei szerkesz­tőségének vezetője a tudósítás sürgősségére való tekintettel nem ment föl a Szabadság park mellett levő szerkesztőségbe, hanem a Kinizsi-pályáról jövet a Béke Szálló telefonjához sie­tett, hogy értesítse az MTI köz­pontját a mérkőzések eredmé­nyéről. Igen, ám, csakhogy a vonal túlsó végéről, a postáról egy férfi közölte, hogy a Béke Szálló telefonjára nem hozza meg Budapestet. Amikor az MTI vezetője tiltakozott ezellen, és magyarázatot kért, az illető nem jött zavarba, hanem vilá­gosan kollégánk értésére adta magatartásának okát. Kijelen­tette* hogy ez azért van, mert a Somogyi Néplap nemrég meg­bírálta a 01-et. Talán tréfál a posta — gondolta az újságíró, hisz lehetetlen, hogy egy álla­mi intézmény képviselője ilyent komolyan ki merjen jelenteni. Hogy ennek fele se volt tré­fa, az csakhamar bebizonyoso­dott. Történt, hogy mi kértük a megyei tanács egyik számá­ról a Magyar Rádió és Televí­ziót hírlapi R beszélgetésre. A vonal másik végén a távbeszé­lőcsoport vezetője, Sipos Boldi­zsár jelentkezett, és közölte, hogy nem hozza meg a kért számra a rádiót, azt csak a So­mogyi Néplap szerkesztőségé­hez hajlandó kapcsolni. Hiába hivatkoztunk a sürgősségre, a Rádió és a Posta közötti meg­egyezésre, a csoportvezető hajt­hatatlan maradt. — Ügy lát­szik — mondtuk neki a múlt vasárnap a posta valóban nem tréfált, amikor tromfként az újság bírálatára nem kapcsolta Budapestet. — Nem bizony — szólt vissza flegmán a csoportvezető —, va­sárnapi állításunkat a bírálat­tal kapcsolatban ismét megerő­sítem. Ezek Után nem volt mit mon­dani. Beletörődtünk a változtat- hatatlanba. Még csak annyit kérdeztünk, hogy eddig miért nem mondta egyszer sem a posta, hogy nem hajlandó más­hova, csak a szerkesztőségek telefonjára kapcsolni Budapes­tet. Tudomásunk szerint az a szabály, amelyre hivatkoznak, korábban is érvényben volt már. Miért nem alkalmazták előbb is? Voltaképpen meddig nem szabály a szabály? Sipos Boldizsár kész volt a válasszal: —» Ameddig jó viszony van... ________________________SZ. A jövő keddre halasztották Carpenter űrutazását Cape Canaveral (MTI). Az amerikai űrhajózási hivatal bejelentette, hogy szombatról a jö­vő keddre halasztották Malmock Scott Carpenter űrutazását. A köz­leményből kiderül, hogy az Auro­ra—7. elnevezésű űrhajón még technikai módosításokat kell vég­rehajtani. Glenn ezredes Barát­ság—7. nevű űrhajóján ugyanis a magasság jelző készülékkel és ez­zel összefüggésben a ka tap ült rend­szerrel voltak bajok. Az űrhajó­ban a magasság mérésére most új berendezést építenek. Remélik, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a technikai módosítások, valamint a kilátás az időjárás megjavulá­sára növeli az amerikai űrutas biz­tonságát. FIATAL, 24 éves férfi ül a vádlottak padján. Gépkocsive­zető. Jelenleg állás nélkül van, mert jogosítványát bevonta a rendőrség, munkahelyéről pe­dig fegyelmileg elbocsátották. Zsúfolt a tárgyalóterem. Taxi-, autóbusz- és tehergépkocsi-ve­zetők hallgatják, mint ítélke­zik a bíróság egykori kollégá­juk, Polgár Ferenc fölött . * * * A VÁDLOTT lehajtott fejjel hall­gatja a tanácsvezető bíró, dr. Sza­bó Sándor szavait. — Jó szakembernek ismerték a honvédségnél. Nemrég szerelt le. Ahelyett, hogy megbecsülte volna magát új munkahelyén, s vigyá­zott volna a gondjaira bízott jár­műre, könnyelmüsködött, felelőt­lenül kockára tette a maga és még másik két ember életét. Tudatosan megszegte foglalkozása szabályait, vezetés közben ivott. •. * * * MIRE IS GONDOLT aíkkor? Semmire. FŰSZÉRT-túrán volt kocsijával, árut szállítottak. Tetszett neki, hogy a kocsikí­sérők, Bosnyák Márton és Eit- ner József — nála jóval idő­sebbek — tisztelték őt, dicsér­ték biztos kezéért, hogy tekin­télye volt előttük. Hízelgett az is, hogy az ő véleményét kér­ték ki először, amikor szóba került, hogy igyanak meg egy pohár bort. Ez Csökölyhen tör­tént. Egy liter bort ittak meg A tárgyalóteremből-r-iTu-ií-ltut Az ital tette... hárman. S amikor Gigén a boltvezető megkínálta őket egy liter borral, nem szólt egyetlen tiltakozó szót sem. Akkor is hallgatott, amikor Eitner azt javasolta, hogy lá­togassák meg a faluban lakó rokonait. Ment, vitte az ittas feje, s akkor már nem számol­gatta a poharakat. Körülbelül három litert ittak meg hármas­ban. — Hajts egy kicsit lassabban, mert még baj lesz! — szólt rá az egyik kocsikísérő, amikor látta, hogy a Csököly és Jákó közötti rossz makadámútcm 70 kilométeres sebességgel rohan az autó, s az út egyik oldaláról a másikra vándorol a részeg ember bizonytalan kezében. — Ne félj, amíg engem látsz! — válaszolt. A másik kettő megnyugodva elszundikált... Aztán néhány kilométer után ő is... Néhány pillanat múl­va a kocsi átrohant a jobb ol­dali árkon, felfordult, ég felé meredező kerekei vadul forog­tak. Bosnyák fájdalmasan kiál­tozott. • • • — CSODÁVAL HATÁROS módon menekültek meg, hiszen a vezetői fülke majdnem teljesen összetö­rött — hallja a bíró szavait. — De Bosnyák, a 49 éves apa igy is sú­lyos nyakcsigolya-sérülést szenve­dett, hetekig ápolták, amíg újra ép ember lett belőle. — Igen, ez az én lelkiismerete­men szárad — riad fel a vádlott. S ha meghal? Soha, soha nem tud­tam volna elfelejteni. Amikor a 13. számú AKÖV kép­viselője bejelenti, hogy a vállalat 13 400 forint kárigényt támaszt, gondolkodás nélkül kijelenti: — Hajlandó vagyok megfizetni, mert a kocsi nagyon összetörött... — Belenyugodva fogadja azt is, ami­kor a bíró kihirdeti az ítéletet: -A bíróság Polgár Ferencet foglalkozá­sa szabályainak tudatos megszegé­séért és a népvagyon gondatlan rongálásáért hathónapi börtönre Ítéli .. .« * * * A TÁRGYALÁS SZÜNETÉ­BEN az AKÖV néhány gépko­csivezetőjével beszélgetek. Egyikük-másikuk már húsz- harminc év óta ül a kormány­kerék mögött, és még nem volt fii földgázmezől tártak fel Vas ángyéban A Dunántúli Kőolajfúrási Üzem dolgozói Ikervár mel­lett R—46 fúróberendezésük- kel 1500 méteres mélységben földgázlelőhelyre bukkantak. A kiépítés során nagy meny- nyiségű gáz hatolt a fúrólyuk­ba, és a gázkitörést csak a dolgozók megfeszített munká­ja tudta elhárítani. Az első kút feltárása után a környé­ken több kút mélyítésére ke­rül sor. Az eddigi eredmé­nyek biztatóak; a szakembe­rek remélik, hogy újabb je­lentős gázmezőt használhat majd ki a népgazdaság. A ké­pen: Látkép a gázlelőhelyről. (MTI Foto — Fényes Tamás fefcr.j + balesetük. Sőt Hosszú János már 37 év óta vezet taxit min­den baj nélkül. Egri Imre és Szabó I. László nemrégen ka­pott jelvényt a balesetmentes közlekedésért. Hogyan érték ezt el? — Ez olyan szakma, olyan hivatás, amely lemondást, nagy önfegyelmet követel. Tud­ni kell visszautasítani a kíná­lást, nehogy az első poharat kövesse a többi. Hiszen van idő a szórakozásra szolgálat után, amikor már nincs ke­zünkben a konmánykerék, ami­kor nem kell felelnünk embe­rek életéért. De a pihenésre is jusson elég idő, mert a fáradt­ság is könnyen okozhat balese­tet. — Évről évre emelkedik a balesetek száma — emlékezem vissza az ügyész, dr. Bánk Jó­zsef szavaira. — Azért, mert voltaképpen csak a közlekedé­si szervek, a rendőrség meg a bíróság harcol a balesetek csökkentéséért. Józanul kellene élni, gondol­kodnia minden gépkocsivezető­nek, félredobva azt a szemléle­tet, hogy egy pohár nem árt­hat meg. És véget kell vetni annak a gyakorlatnak is, hogy a boltvezetők felelőtlenül sze­szes itallal kínálgassák a gép­kocsivezetőket. A FÜSZÉRT- túrákon és másutt is már szo­kássá vált ez. Ha pedig a gép­kocsivezető megfeledkezve ma­gáról inni akar, ott vannak a kocsikísérők, többségük meg­lett, komoly, tapasztalt ember, ne hagyják, hogy szabálytalan­ságot kövessen eL Polgár Fe­rencnek és társainak csaknem életükbe került, mert nem így cselekedtek. Szalui László A háztartás mégsem női munka? Az amerikai Bradley-ban háztartási »hattusabajnoksá- got« rendeztek. A részvevők­nek a következő tantárgyak­ból kellett vizsgázniuk: főzés, mosogatás, ágyazás, porszívó­zás, ablaktisztítás és pelen- kázás. A legnagyobb megle­petésre az első, a második és a harmadik helyet férfiak nyerték meg, és csupán a ne­gyedik helyre sikerült egy háziasszonynak felzárkóznia. <5^... kelte... eqij • • • T7*olozsi véletlenül és ön- tudatlanul sodródott be az Arany Cinkébe. A nagy forgószél fölkapta, megpörget­te, és vvtte-vitte a többi kis levéllel együtt. Egyszerre azon vette magát észre, hogy már ott ült a közgyűlésen azokkal együtt, akik a szelet csinálták, és hallgatta a sok­sok okos szót arról, miként kell majd gazdálkodni az egy kalapba rázott földeken. Meg is tapogatta magát, a szemét is megdörzsölte, hátha valami tévedés van a dologban, de hiába hunyorgott, újra meg újra csak ezeket a betűket látta az elnökség feje fölött: ►>Üdvözöljük az új szövetkeze­ti gazdákat.« Kóstolgatta az új fogalmat, S ízlett is neki meg nem is. Még az, hogy gazda, csak hagyján, hiszen gazda 5, va­lóban gazda, de hogy szövet­kezeti ... ezen valahogy min­dig megbotlott a nyelve. Ha­nem aztán ráhagyta. Ügy volt vele: közös út, közös sors, de az ügyesebbjének a közös sza­tyorból is jobban kitelik. Nem koplalt ő a grófi földön sem, mert amíg a többiek tízfillé­res napszámemelésére kalapol- tak vagy lármáztak a tiszt­tartónál, ő két hát kukoricát is megugrasztott a laposról. Az apránként behordott takarmá­nyon két süldője is meghízott. Így aztán neki még akkor is volt zsírja, szalonnája, mikor a többi részes hullott almán meg csupasz kenyéren aratott. Ezzel aztán meg is született az elhatározás: Kolozsi ihnen ti, onnan, is csíp majd egy kicsit, s őszre újra csak meg­telik a kamra meg a hombár- Gondolatainak csigaházából kiáltozások verték föl: — Kolozsi! Kolozsi! Elpirult, mint a csínyen ka­pott gyerek. Csak nem értet­ték meg, hogy ö miit forgott magában? — Kolozsi jó lesz! Ügyes ember! — szónokolt előtte Gyapjas János, s csakhamar magasba lendültek a tenye­rek, mindegyiken írva a szen­tencia: »Kolozsi jó brigádve­zető lesz.« Se köpni, se nyelni nem tu­dott Kolozsi. Szorongást ér­zett a szíve meg a tarka kö­rül. Melege lett, izzadt, belül mégis jeges görcsök kergetőz- tek benne. Dicsőség és bizako­dó pillantások lengték körül, míg ő gondolatban kis tölvaj- utakon tekergeti. Mindenki rávoksolt. Hiszen akkor ez­után neki keU a legtisztessé­gesebbnek, a legdolgosabbnak, a legpontosabbnak lennie. Az ő kezéhez egy gazszál sem ra­gadhat, s tán még ítélni is ne­ki kell, ha valaki a közös földön megtörni a tarisznyá­ját. Sokáig háborította Kolozsit a nagy tisztesség, de végül is a fontos ember tudata járta át egészen, és soha eszébe sem jutott, hogy csak egy kitapo­sott sárgarépát is hazavigyen a közös szatyorból. Reggel el­ső volt a munkában, este utol­só a hazamenésben, s ha né­ha-néha mégis kísértés tá­madt benne, mielőtt valamiért kinyújtotta volna a kezét, mindig f ülébe dobbant a köz­gyűlés felkiáltása: »-Kolozsi! Kolozsi!« Volt is becsülete, tisztessé­ge. Kamrája is megtelt őstzre, pedig idegen jószágot, idegen termést egy fiát sem hordott haza. Sose tritt a munkába se tarisznyát, se zsákot, csakúgy »urasam.« járt, zsebben a reg­geli koszttal, nehogy bárki azt gondolja, cipekszik haza a mezőről. Aznap reggel meg, amikor egy csapat diák elözörüötte a szövetkezet tanyaházának ud­varát, még a leosztott is elfe­lejtette. Brigádvezetői tevé­kenységének legfényesebb nap­ja volt ez. Ennyi embert még sohasem irányított. Csák har­minc tag volt a keze alatt, most meg egyszerre kétszáz! És köztük szemüveges, okos tanárok, incselkedő szemű lá­nyok és erős kamaszok. Ügy járt-kelt közöttük, mind egy igazi mezőgazdász. — Harminc ember a Mohai laposba! — Huszonöt a Porgányba! — Tanár elvtárs a meleg­házba menjen az osztályával! — A többiek velem jönnek kukoricát tömi. Azzal mit sem várva elin­dult a rétoldalra, mögötte li­basorban kígyózott vagy száz diák vihogva, kacarászva. Hosszú volt ez a kilométeres dűlőút Kolozsinak. Számolgat­ta kabátján a gombokat, szá­molta az útszéli fákat, a fé­nyes őszi tócsákat. — Egy ... kettő... igen ... nem... Mire a gémeskúthoz értek, igent toppantott a bal lábá­val. Miért is ne? Attól nem lesz szegényebb a szövetkezet. Nem vesz el tőle egy gazérőt sem. Sorba állította a zajos diák­hadat. Mindenki egy utat fo­gott a zörgő kukoricásban, csak húsz gyereket tartott vissza. Azokat a kanálison túlra vezényelte. — A gyerekek, mit sem tud­nák meg ebből. Ugyanaz a föld, csak az egyik darab in­nen, a másik meg túl van a kis száraz éren. A termés sem gyengébb. Letörik azt a fél holdat egykettőre, aztán visz- szajönnek a többiekhez. Otthagyta őket a kijelölt földcsücskön, s maga vissza­ballagott a nagy csapathoz. Fogott egy sort ő is, és nevet­gélve ropogtatta a szívós hán­csot. Még derűs történeteket is mesélt munka közben a gyerekeknek. A kis csapat fíz óra felé ■**- már elvégezte a dolgát. Kolozsi megdicsérte őket, majd pihenőt rendelt az egész társaságnak. M icsoda hurrá- zás, zajos elevenség zúgott vé­gig az aranysárga táblán! Csakhamar szalonnasütő tü­zek kis füstje kapaszkodott fölfelé a kanális lankájáról. Kolozsi ezalatt szemlére in­dult. Méltóságosan és elége­detten lépegetett háztáji föld­je ruganyos buckáin. Sehol nem talált elhagyott csövet, valamire való böngét. El volt telve a gyerekek ügyességével és a maga leleményességével, de egyszer csak hátratolta redős homlokán a szőrsapkát. A termést sehol sem találta. Háromszor is körüljárta a tenyérnyi parcellát, sehol egy fia kukaricacső. De amint áU pillantott a kanálison, látta nagy rendetlenségben az aranysárga csöveket a közös táblán, összehányva a szövet­kezet termésével. Víz borította el minden pár­áké ját, s csak állt, állt ott a megkopasztott földön. A gyerekeik jót akartak... Oko­san cselekedtek... Ha cin­kossá tette volna őket, ak­kor ... De hát azt nem lehet! Ebben a pillanatban fogatok hosszú sora fordult be a dű- löúton. A szekérderékban szárvágók ültek. Nem sokat törődtek a diákokkal, a le­tört táblán mindjárt utat nyi­tottak a szekereknek, hogy hozzáférjenek a terméshez. Kolozsi összeszedte magát és visszaballagtott. Az öreg Gyapjassal találta magát szemközt. — No, Péter, ez derék mun­ka volt. Sokra haladtatok. — Ügyes gyerekek..-. — szólt vissza Kolozsi kényszere­detten. — Látom, te már betakarí­tottad — bökött az öreg Péter háztáji földje felé. — Én már be . — Aztán jól fizetett? — Nem mondhatnám... '■ . A szégyen es a veszteség egyszerre csaholt ben­sőjében. Nem bírta tovább az öreg Gyapjas érdeklődését, el­indult fölfelé a kanálisparton. — Szóljak... ne szóljak... szóljak ... ne szóljak.... — lépegetett ólomlábakkal. — Legalább nyolc mázsa... — méregette, saccolgatta. — Ha megmondom, oda a becsület, ha nem mondom, oda a ter­més ... Most aztán melyik ér többet? Egy ... kettő ... egy... Sz. Simon István Olyan, mint az igazi.., Amikor Pompidou, az új francia miniszterelnök első beszédét tartotta a francia nemzetgyűlésben, és utána számos szenvedélyes hangú felszólalás következett, a diplomatapáholyban egy lá­togató megjegyezte: »Ez az egész majdnem úgy fest, mintha igazi parlamentben volnánk.« * * * Izrael kiállítása a volt auschwitzi koncentrációs táborban Izrael állam állandó ki­állítást szándékszik rendez­ni a volt auschwitzi kon­centrációs táborban, az úm. 27-es blokkban. A kiállítá­son olyan eredeti dokumen­tumok és fotókópiák kerül­nének bemutatásra, ame­lyek a zsidók elhurcolására és tömeges kivégzésére vo­natkoznak. Reklám amerikai mádra Egy Los Angeles-i áruház legújabb fiókjának megnyi­tása alkalmából repülőgép­ről 20 liter francia parfü­möt permeteztek vagy 150 négyzetkilométernyi terü­letre. Az írek isszák a legtöbb tejet Az Élelmiszer és Mezőgaz­dasági Világszövetség (FAO) statisztikája szerint a tej- fogyasztásban első helyein az írek állnak: fejenként és évente 637 kilogramm tejet és tejterméket fogyaszta­nak. Megelőzik az angolo­kat, az amerikaiakat, a franciákat, a németeket és az osztrákokat, akiknek évi tejfogyasztása fejenként 3—400 kilogramm között mozog; » • * Röviden A legbuzgóbb újságolva­sóknak Anglia, Svédország és Luxemburg lakói bizo­nyulnak. Angliában két fő­re jut egy újság. A világon ez idő szerint összesem 8000 napilap jelenik meg. * * * A világon 99 millió tele­víziókészülék van üzemben. Monacóban két lakosra jut egy televízió. * * * A Nyugat-Németországba látogató szudáni elnöknek megmutatták Beethoven 150 év óta járó óráját, hogy ezzel bizonyítsák a »Made in Germany« iparcikkek tartósságát. * * * A világ legnagyobb szi­varját Bündében (Westfa- lia) állították ki: 1,70 méter hosszú, 9 kg. * * * A frankfurti állatkertben mesterségesen rendeznek trópusi viharokat villámlás­sal és víztölcsérekkel, hogy — megnyugtassák a kroko­dilokat! Ssm&t/i Nißltm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDKÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: [.ászlő Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom