Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-19 / 115. szám

Szombat, 1968. május 19. 3 SOMOGYI NÉPfcA* 9öU egy auzőtig Ma jött egy asszony hoz­zánk. Üj munkás, még soha­sem dolgozott kefeüzemben. Ijedt tekintetű, nagyon bi­zonytalan, féléink. Nem lehet rózsás az élete. Azt mondják, hogy szerencsétlenül alakultak családi körülményei: elvált. Beteg kisöccsét is neki kell eltartania, ».agyon nagy szük­sége van a keresetre... * * * Horváth Istvánná, az új asszony a hulladékértékesítő- be került. Nem messze dolgo­zik az ón munkapadomtól. Reggel megmutatták neki, hogy mit kell tennie. De so­kat ügyetlenkedik. Szomszé­dai, Molnár Ferencné, Sándor Lászióné, Apáti Jánosné és Simon Marika tanítják. Nem sokra mennek vele. Mindjárt vége a műszaknak, de még egyetlen munkafogást sem tu­dott elsajátítani. Látom rajta, hogy elkesienedett. * * * Napok óta hiába próbálkoz­nak vele. Áthelyezték a mun­kapad másik oldalára, a kötö­zőkhöz. De itt éppen olyan ügyetlen, mint amilyen az elő­ző helyen volt. Nem értem, hogyan lehet valaki ilyen gyá­moltalan. Mihez fog szegény kezdeni, ha itt se válik be? Elbocsátják. Fedig még arra sincs pénze, hogy az ebédje­gyet befizesse... * * * Most már nyilvánvaló, hogy Horváthné a kötözőben sem felel meg. Pedig mennyit fá­radtak az asszonyok, hogy megtanítsák a munkafogások- ra. Biztosan vége a türelmük­nek is. Oda fognak menni Ga­bi nénihez, a művezetőhöz, és azt fogják neki mondani, hogy ők tovább nem hajlandók Horváthné helyett is dolgozni, vegyenek föl olyat, aki képes elsajátítani a szakmát. De nem szólnak. Szemükben szá­nakozás ü'L Azt mondják, a vezetők ma megtárgyalják, hogy mikor küldjék el Hor- vóthnét. Talán szólnom kel­lene az érdekében. De mit is tudnék mondani? it. * * * Azt hittem, hogy Horváthné ma már nem jön be. Bejött. Örültem, hogy velünk ebé­delt: a munkások vettek ne­ki ebédjegyek Legalább lesz valami kellemes emléke a gyárból. Odamegy hozzá a művezető. No, most fogja vele közölni, hogy öltözzék át, köszönik a fáradságát. Behunyom a sze­mem, nem akarom látni az arcát. Amikor újból odané­zek, látom, hogy a művezető átvezeti a szomszéd terembe a gépesekhez. Mi történt? Zemankóné műszakjában a legösszetettebb a munka, mit akarnak ott Horváthnéval? Nem, ez lehetetlen. Biztosan az irodába mennek, csak a géptermen át hamarabb ki­jutnak. * * * Reggel futótűzként terjedt el a hír a serteműhelyben, hogy Horváthnét a gépterem­be osztották be, és a serteke- verő géphez tették. Azt is be­szélik, hogy tegnap délután szinte néhány óra alatf; bele­jött az adogatásba. Megáll az ember esze! Éppen a legnehe­zebb munka megy, neki? Ebédnél megkérdeztem erről a művezetőt. Azt mondta, igaz, sikerült eltalálni, s Horváthné egyíe jobban végzi feladatát. Torma Lászlóné és a műveze­tő teljes odaadással tanítja. * * * Most már biztos, hogy nem küldik eh Mióta átment a gépterembe, nem láttam. Olyan kíváncsi vagyok rá. Most valami okkal átmegyek s megnézem. Innen, Margiték gépétől, ahol beszélgetek, ha egy ki­csit oldalt állok, éppen oda­látok Horváthnéhoz. Gyorsan jár a keze, a gép egyenletesen kapja tőle a sertét. A ruhája most is a régi, kopott. Mimt- ha az arca simább volna. Va­laki szól hozzá. Horváthné bólint s fölnevet. Még sose láttam nevetni. Milyen más így, ha mosolyog. Ezt a mo­solyt szeretném látná újra. s ezért a kapuban várom mű­szak után. Valaki azonban azt mondja, hogy nem jönömért délután arra kérte a műveze­tőt, hogy ha mód van rá, osz- szák be valami társadalmi munkába. Sohase hittem vol­na, hogy egy ember ilyen ha­mar magáénak érezzen egy számára eddig teljesen idegen üzemet. Tehát otthonra lelt nálunk. Ezt nektek köszönhe­ti, Molnámé, Sándorné, Gabi néni, Kozmáné és a többiek, akik mellette álltatok. Tu­dom, nem rendkívüli, amit tettetek. Csupán az történt, hogy egy asszony megtanult mosolyogni. Följegyezte: Szegedi Nándor A nagyatádi Rákóczi Tsz kertészetében négy és fél mil­lió paradicsompalántát nevelnek a konzervgyár részére. Sv« Mihály — Becse Károly: AZ (18) I Megérkezték Pőti Depátoa, a égíonlsía légiósok átutazótáborába. — Állomáshelyünkön va­gyunk? — tudakolta Gazsó. — Fenét! — mosolyodott el Vámos. — Csak ma már nem megyünk tovább! Holnap reg­gel indulunk tovább Sidi-bel- Abbes felé. Az a központ. Az idegenlégió városa. Azt kérded, állomáshelyünk? Sidi-bel-Ab- bes sem az. Hol van a mi ál­lomáshelyünk? Egyáltalán van ilyen? A világ mely részére ke­rülünk Afrikából? Az úristen tudja! Nevetett. — Tudjátok — folytatta —, miből áll majd a kiképzés? Lö­vészetből, lövészetből és har­madszor is lövészetből. Sem­mi más nem fontos itt, csak ez! Lőni. lőni kell tudni, hogy mi­nél több ember bőrét kilyu­kaszthassuk! Gazsó beleremegett. — Brutálisan őszinte vagy! — Igen! — vágott az vissza. — Minek áltassuk magunkat? Különben téged is őszinte, ren­des embernek ismertelek meg. Én is olyan akarok lenni! Gazsó rápillantott. Az ke­ményen állta tekintetét. Las­san elmosolyodtak, majd kezet szorítottak. Szemükben pará­nyi fény villant, amelyet nem fejthetett volna meg senki. Csak ők ketten tudták, mit jelent... XII. Egy hang sorakozót kiáltott. Létszámellenőrzés követke­zett. A végén három ember hiányát állapították meg. Egy megszökött, kettő pedig kór­házba került. A két beteg kö­zül egyik valami nyavalyát sze­dett fel az úton, a másikat pe­dig egy esti nézeteltérés al­kalmával a szőke német őrmes­ter úgy vágta szájon, hogy ki­akadt az állkapcsa. A létszám megállapítása után egy százados lépett az egység elé. — Légiósoki — kezdte riká­csoló hangon. — Afrikába ér­keztetek. Itt kiképeznek ben­neteket, megtanítanak a fegy­verforgatásra, hogy mindjob­ban védelmezhessétek az eu­rópai kultúrát, a francia élet­formát. Ellenséges tekintetek­kel, ellenséges érzelmekkel, megvetéssel gyakran találkoz­tok majd ezen a földön. Sőt ismeretlen irányból kés vagy golyó is repül majd felétek. De legyetek erősek, méltó elődei­tekhez, ellenállás esetén pedig kíméletlenek. Egy légiós ha­láláért tíz bennszülöttnek kell fizetnie. Ne kíméljétek ezt a szemét népséget! Szolgáljátok híven Franciaországot, teljesít­sétek, amire vállalkoztatok. Ha pedig akadna közietek olyan, aki lepaktál a bennszülöttek­kel, segíti őket, élelmet, fegy­vert vagy gyógyszert ad ne­kik, az keserűen lakói! Ezt jól jegyezzétek meg! Aki pedig szökni próbál, az nem látja meg többé isten szent napját. Értitek? Többé nem lesz itt szökés! Ami a lengyelnek a spanyol partoknál sikerült, az Afrikában senkinek sem fog sikerülni! Erről biztosítalak bernieteket!... Mindjobban rikácsolt, s ke­zével hadonászott hozzá. A so­rokban mind nagyobb mozgo­lódás támadt. A légiósok jobb- ra-balra nézelődtek vizet ke­resve, alig várták a beszéd vé­gét. Gazsó is rettentően szom­jas volt, hiszen a nap kímélet­lenül sütött. Vámos felé tekin­tett, aki nagyokat nyelt szom­júságában. Vörös egykedvűen bámulta a még mindig hado­nászó századost, majd kissé elfordította fejét, és köpött egyet Melege volt neki is, de nem látszott meg rajta. Arra figyeltek föl, hogy a ri­kácsolás abbamaradt. A szá­zados befejezte beszédét, ol­dalra lépett, hatalmas zseb­kendőt húzott elő zsebéből, s megtörölte izzadó homlokát. Hamarosan elhangzott az oszolj. Az egység egy pillanat alatt szétrebbent a szélrózsa minden irányába. Mindenki vizet vagy csapot keresett. Há­tul, az egyik épület előtt ha­marosan ráakadtak egy csap­ra, pillanatok alatt hatalmas tömeg gyűlt köréje. Mire Ga- zsóék odaértek, a kút körül már többen krákogtak, károm­kodtak, köpködtek. — Mi van? — Eh — legyintett az egyik jugoszláv. Gazsó a csaphoz furakodott. Nagy élvezettel kezdte nyel­ni a vizet, de a következő pil­lanatban már a föld fölé ha­jolva köpködött, krákogott ő ÜL Mit tudnak felmutatni az új emberek? A hedrehelyi Új Tavasz Tsz vezetőségéről Akár Váradi Ferenc mező­őrt, Maries Péter fogatost, akár Máté Lajosné növénytermesz­tési csapatvezetőt hallgatom, minduntalan arra kell gondol­nom, hogy helyesen tették a hedrehelyiek, amikor a régi ve­zetőségi tagok helyébe újakat választottak. A mezőőr szerint: — Nagyon jószívű, engedé­keny, elnéző ember volt a mi elnökünk. Pedig akkor, ami­kor ebbe a pozícióba került, keménynek kellett volna len­nie. A tagok nem akartak dol­gozni a közösben, a háztáji na­gyobb volt a megengedettnél... A fogatos az új vezetőség összetételéről beszél: — Heten vannak a vezető­ségben, közülük négyen volt középparasztofc. Eddig is be­csülettel helytálltak, rendesen dolgoztak. Három asszony van köztük. Bízunk benne, hogy mint vezetőségi tagok is pél­dát mutatnak a munkában. Korszerűsítik a balatoni viharjelző szolgálatot Siófokon 1956-ban meteoro­lógiai obszervatóriumot szer­veztek, amelynek fő feladata a Balaton és a Balaton-vidék sajátos éghajlatának tudomá­nyos felmérése, közvetlenül pedig a viharok, zivatarok elő­rejelzése. Az idei balatoni fürdő­idényben a meteorológiai ob­szervatórium szakemberei az eddigi hat óra helyett már háromóránként dolgozzák fel a környező országokból — Jugoszláviából, Ausztriából és Csehszlovákiából — érkező meteorológiai adatokat, a ha­zai észlelési eredményeket pe­dig óránként, ha szükségesnek látszik, félóránként értékelik. Ugyancsak az üdülő, pihenő dolgozók nagyobb biztonságát segítik élő az éjszakai vihar­jelző szolgálat eddiginél jobb megszervezésével, illetve ki­térj esztéséveL A veszély sikeres elhárítása végett a főbb megfigyelőállo­mások között rádiós összeköt­tetést létesítenek. (MTI) A munkacsapatvezető a lehe­tőségeket latolgatja: — A múlt évben nem érte el a 16 forintot a munkaegysé­genkénti részesedés. Az idén legalább 10 forinttal szeretnénk növelni ezt az összeget. Azon­ban ha az időjárás kedvező lesz, elérhetjük a 30 forintot is. A vetések szépek, bő ter­mést ígérnek. Amikor meg­tudtuk, hogy hagymát is ter­mel az idén a tsz, rosszallóan nyilatkoztunk erről. Most már látjuk, hogy érdemes vele fog­lalkozni. Az 5 hold hagymából szép jövedelemre számítunk... Az új vezetőség március óta sokat tett a tagságért. A vá­lasztás óta sóik minden történt Hedrehelyen. Jäger Vendel, az Üj Tavasz elnöke két hónapja került Hed- rehelyre. Mint tapasztalt szö­vetkezeti vezető tudta, mit kell tennie a vezetőségnek. Először az adósságot rendezték, meg­szilárdították a pénzügyi ala­pokat. A hitelek törlesztésére megfelelő fedezeteket biztosí­tottak, gyorsan jövedelmező pénzforrásokat kerestek. Az­tán kialakították a munkaszer­vezeteket. 7 női és 2 férfi nö­vénytermesztő munkacsapat, 3 fogatos és 1 állattenyésztő csa­pat alakult. Á tagok önként választhatták, hogy ki kivel akar dolgozni. Mikorra a munkák dandárja megkezdődött, már rendeződ­tek a sorok, mindenki tudta, mi a feladata. És sor került ar­ra is, ami-ben pedig sok tag ké­telkedett: előleget fizettek. S március óta 14 taggal gyara­podott a termelőszövetkezet... A kukorica jó részét vegy­szerrel gyomtalanítják, s hogy a kézi munkaerőt is hasznosít­sák, terven felül vetettek né­hány növényt, mert csak így adhattak elfoglaltságot a szö­vetkezeti gazdáknak. 5 hold dughagymával, 28 hold tavaszi árpával és 20 hold kukoricával növelték a vetésterületet; 70 üszővel többet állítottak be to- vábbtenyésztésre, mint ameny- nyit terveztek. A szövetkezet alakulásának évében és azóta mintegy 13 vagon műtrágyát vásároltak, s ez még mind rak­táron volt. Most az egészet ki­szórták a vetésekre. A tagok­nak sokáig az volt a vélemé­nyük, hogy az ő határukban nem terem több kenyérgabona* csak 5—6 mázsa holdanként. Ma 14—15 mázsás hozamról beszélnek, de még ennél is több teremhet. Tavaly senki sem kapott szo­ciális segélyt a tsz-től. Lőke Domonkos főkönyvelő mondot­ta, hogy az idén 17 000 forintot helyeztek a szociális-kulturális alapra, s ebből segítik majd a rászorultakat. Tervbe vették* hogy Púpos Károlyéknak kony­hát építenek, mert csupán egy szobában lakik a család. A tsz építőbrigádja készíti el a kony­hát, a szociális alapból vesznek rá ablakot. András János bácsi és felesége az elsők között kap majd abból a 800 forintból* amit a tsz rövidesen öreg, munkaképtelen tagjainak ad. A termelőszövetkezet vezetői az asszonyokon is segíteni akar­nak. Hogy megkönnyítsék az otthoni munkát, két mosógépet vesznek. Ezeket ellenszolgálta­tás nélkül használhatják majd. A Hedrehelyi vezetőség a szövetkezetért van, minden intézkedésével a közösség ügyét segíti elő. Rajtuk áll, hogy a tagok bizalma az idő múlásá­val se rendüljön meg bennük. Hemesz Ferene A bizonylati fegyelemről t Az okmányok, bizonylatok — Á betyár úristenit! — dör- f fontos szerepet töltenek be a mögte. t szocialista tulajdon védelmé­— Mi az? — furakodott mö-1 ben. Csakis ezek segítségével géje Vörös. — Sós, mint a tenger vize. Ihatatlan. | ellenőrizhető az üzemek, vál- £ falatok anyagi és pénzeszkö- Ezeinék rendeltetésszerű fel­Az épület felől jóízű kacagás £ használása. A jól megszerve- hallatszott. Az újoncok arrafe-Ízeit bizonylati rendszer lehe­lé fordultak. Néhány öreg lé-!tőséget ad az anyagi értékek giós meg két altiszt nevetett!kezelésével megbízott szemé- rajtuk. Ilyek visszaélésének megelőzé­Gazsó feléjük tartott, a töb-?sére> s arra is> hogy megálla- biek utána. jpítsák: történtté gondatiansag,- Hol találunk ivóvizet? *** állt meg előttük Gazsó. ♦ . , , , * I Az üzemek, vállalatok mm­- Keressetek - röhögtek fdm gazdasá^ műveletét amazok. Gazsónak arcába szökött a vér, keze ökölbe szorult. Hír­anyagátvétel, nyersanyag-fel­használás, készárukiadás, pénzbevétel és kiadás stb. — , , , , , , , „ - meghatározott okmányokban, telén a hatalmas termetű Vo-!bi^ylatokban kell rögzíteni. rös furakodott át a tömegen. | Könyvelni csak a szabálysze- Félretolta Gazsót, felgyűrte in-frűen kiállított bizonylatokat ge ujját, csípőre tett kézzel | lehet, s csak a bennük rögzí­__.... ’ .... . itett műveletek végrehajtása m egállt az öreg légiósok előtt,£ uj-ani gzt az eljárást nevezik s kissé emeltebb hangon kér-f bizonylati fegyelemnek, dezte. Hol találunk ivóvizet? A közelmúltban vizsgálta ♦meg a népi ellenőrzés több Az egyik nevetni próbált, de t vállalat és kisipari termelő­i szövetkezet készpénz-gazdál- ! kodását. Megállapították, hogy t a bizonylati fegyelmet nem amikor Vörös közelebb lépett hozzá, megoldódott a nyelve. — Az oráni víz ihatatlan, »mindenütt tartják meg. Külö- legalábbis európai ember szá- - nősen sok kirívó szabálytalan­mára. Ide nyolc kilométerről £ ságot találtak a Finommecha- , ,. . . ... „ imkai Vallalatnal. Ezek közül hordja a vizet egy oszveres fo- ;^hány: a pénztóri bizonyla­gat. Hol a vizes tartály? Itt, az épület mögött. Oda megyünk! tokra vonatkozó alaki előírá- |sokat nem tartották meg; aki- ♦ adási okmányokon, bérjegyzé- | kékén a pónzátvételt több $ esetben grafitceruzával igazól­Többen elindultak, azonban |ták. Az Áramszolgáltató Vál- az egyik őrmester elordította ♦ lalat kaposvári üzletigazgató­magát. — Várjatok! Az újoncok megtorpantak. [ságán meghatalmazás nélkül I adtak ki pénzt megbízott sze- í mélyeknek, vagy pedig ameg- thatalmazás nem felelt meg az — Várjatok! A lajtban egy£előírásoknak. A belső ellen­csepp víz sincs! — Hát hol van belőle? — kérdezte Vörös. [őrzés hiányát tapasztalta a [NEB a Mértékutáni és Ve- > gyesruházati Vállalatnál. Egyes [bevételi okmányokról hiány­— Elfogyott! — mosolyodott £ zott a számfejtő és az ellen­ei kajánul az őrmester. (Folytatjuk^ | őr aláírása. A Kaposvári Épí- | tőipari és Lakáskarbantartó íK-tsz-ntá ufrrivá^yozas nélkül Szettek ki pénzt. Emiatt a volt elnök, a főkönyvelő és az utókalkulátor ellen bűnvádi eljárást indítottak. Több he­lyen az okmányokat utólag ál­lították ki. így tettek a Ten­gődi Állami Gazdaságnál is. A vásárolt töltőtollakat nem vették nyilvántartásba, s a munkaviszony megszűnése után a dolgozót a töltőtollról nem tudták elszámoltatni. Gyakori az is, hogy magá­nosoknak szabálytalanul fizet­nek ki pénzeket, az okmányo­kon sem a személyazonossági igazolvány, sem az iparigazoí- vány száma, de még a lakás­cím sem szerepel, mint elő­fordult ez a Finommechanikai Vállalatnál. A Tengődi Állami Gazdaságnál pedig egy kis­iparosnak két alkalommal fi­zették ki a munkadíjat, mert az összeg meghaladta az ezer forintot. Nincs mindenütt rend az ét­kezési hozzájárulás elszámolá­sa körül sem. A Kaposvári Ruhaüzemnek a Kapos Étte­remben étkező dolgozói napi 2,60 forintot, a másutt étke­zők pedig 1,58 forintot kap­tak. A különbözet 1961-ben 37 ezer forintra rúgott, s azt a nyereségrészesedés terhére számolták el. így azok, akik nem az étteremben étkeztek, megkárosodtak. Van még tehát bőven ten­nivaló, hogy megszilárduljon a bizonylati fegyelem. Molnár Sándor, Magyar Nemzeti Bank Külföldi vendégeket fogad június 1-től kezdve a SZOT balatonléllei üdülője. Az egész éven át nyitva tartó SZOT- üdülőből most távoztak el az utolsó »téli« vendégek. A kö­vetkező napokban tatarozzák a somogyi part talán legszebb üdülőjét, hogy aztán június 1-én méltóképp fogadhassák az első külföldi nyaralócso- portot; . -

Next

/
Oldalképek
Tartalom