Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1962. május 4L Aktív terroristák — passzív hatóságok Algériai helyzetkép Algír (MTI). Az eviani fegyverszüneti egyezmény megkötése óta szerdán volt a legvéresebb nap Algériában. Az OAS ter­rorakciói 110 halottat és 147 sebesültet követeltek. A* ál­dozatok — hat kivételével — valamennyien arabok. Az al­gíri kikötőben történt robbanásnak egymagában 62 halálos áldozata volt. A városba az éjszaka folyamán csapaterősí­tések érkeztek, ennek ellenére még a hajnali órákban is sok helyről hallatszott puskaropogás. A kijárási tilalmat ki­terjesztették, és az új intézkedés értelmében reggel fél 9 órától este 6 óráig gépkocsik és gyalogosok nem közle­kedhetnek Algír utcáin. A prefektúra közleménye szerint '»ez csak az első lépés«. Csütörtökön hajnalban ket­tős robbanás rázkódtatta meg Algír központjának épületeit. Egy kormányhivatal kigyul­ladt Jazid, az algériai ideiglenes ' kormány tájékoztatásügyi mi­nisztere nyilatkozatában éle- - sen elítélte az OAS bűnös te­vékenységét, amely — mint mondotta — »minden képzele­tet felülmúl«. A tájékoztatás- ügyi miniszter a francia ha­tóságokat tette felelőssé a so­rozatos merényletekért. A hatóságok ugyanis tét­lenül nézik az OAS ak­cióit. A miniszter figyelmeztetett ar­ra, hogy az algériai nép és az Algériái Felszabi'dítási Front türelmének és önfegyelmének isi vannak határai. A kommentátorok rámutat­nak, az OAS-nak az a célja, hogy provokációival arab meg- . mozdulást robbantson ki; mert arra számít, hogy ebben az esetben a francia katona­ság az európai lakosság mel­lett avatkozik majd be. Az AP amerikai hírügynökség orani helyzetképe jól körvona­lazza az . erőviszonyokat, ame­lyek általában jellemzőek Al­géria nagy városaira. A ter­rorakció következtében lénye­gében két teljesen különálló, sőt egymással szemben álló város alakult ki. Élesen elkü­lönül egymástól az európai és az arab negyed. Az európai negyedben az OAS az úr. Vi­szonylagos jólét van, az élel­miszerüzletek tele vannak, az élet a szórványos lövöldözés­től eltekintve normális. A külvárosokban 200 000 arab zsúfolódik össze em­bertelen körülmények kö­zött. Élelmiszerhiány van, és mindössze három kez­detleges kórház, valamint egy orvos áll rendelkezé­sükre. Az araboknak nincs munká­juk, nem merészelnek be az európai negyedbe, mert köz­vetlen életveszély fenyegeti őket Az éhség egyre nő, jár- vényveszély van, és ezekkel párhuzamosan növekszik a jo­gos felháborodás is. Az Algé­riai Felszabaditási Front fegyveres egységeinek egyre nagyobb nehézséget okoz kéz­ben tartani a helyzetet A francia hatóságok ba­rikádokkal körülvett hiva­talaikban egyszerűen nem vesznek tudomást a té­nyekről. Spanyolországi bányászok nyomorúságos helyzete Washington után - Athén előtt Az egyik kormánytisztviselő szerint az egész ügyet »a saj­tó fújta fel«. Megjegyzendő, hogy ez a tisztviselő páncél­autók kíséretében érkezett ar­ra a sajtóértekezletre, ahol az említett kijelentést tette. Az OAS taktikája végered­ményben igen egyszerű: olyan szakadást létrehozni az ara­bok és az európaiak között, amelyet azután csak erőszak­kal lehet eltüntetni. A francia hadsereg eddig még semmit sem tett a szakadék mélyülé­sének megakadályozására. PÁRIZS A francia igazságügy-mi- nisztérivm bejelentette, Salant május 15-ón állítják a különleges katonai bíróság élé. j terror ellenére (Reuter, AP, AFF) London (MTI). »A spanyolországi amnesz­tiáért küzdő bizottság« fölké­résére egy háromtagú angol bányászküldöttség nyolc na­pon át tanulmányozta a spa­nyol bányászok nyomorúságos helyzetét. Benjamin Moris, a Dél-Wa­les-i bányászszakszervezet kép­viselője, a küldöttség vezetője szerdán sajtóértekezletet tar­tott Londonban. Elmondta, hogy ellátogattak Barcelonába és az asturiai bányavidék szá­mos városába és falujába. A küldöttség személyesen meg­győződhetett a sztrájkoló 60 000 ^sturiai bányász hősi elszánt­ságáról. Morris közölte, hogy olyan nyomort, mint amilyent Spanyolországban látott, soha- hogy!sem tudott volna elképzelni. A 1 sztrájkoló asturiai bányászok közül százat letartóztattak. A (azonban az ellenállás. növekszik Ellentétek a NATO miniszteri tanácsának ülésén? Athén (MTI). Athénban ma kezdődik meg a NATO miniszteri tanácsá­nak szokásos háromnapos ta­vaszi ülésszaka, amelyre ta­nácsadói minőségben a tag­államok hadügyminiszterei is hivatalosak. A görög hatósá­gok a legkülönbözőbb korláto­zási intézkedéseket foganato­sították a NATO-tanácsülés alkalmából. Így például — mirit az MTI párizsi tudósí­tója jelenti — a görög hatóságok az at­héni repülőtéren feltartóz­tatták és visszatérésre kéaiyszeritették Yves Mo- reaut, a L'Humanité kü­löntudósító ját. A hadügyminiszterek nem hivatalos tanácskozásai már csütörtökön megkezdődtek. Tyitov sajtóértekezlete Washington (TASZSZ). German Tyitov szovjet űr­hajós pilóta... szerdán sajtóér­tekezleten találkozott az ame­rikai és külföldi újságírókkal. A szovjet nagykövetség épüle­tében megtartott sajtóértekez­let iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A sajtó, a rádió és a televízió több mint kétszáz képviselője jelent meg a sajtóértekezleten, amelyet a rádió és a televízió is közve­tített. German Tyitov rövid nyilat­kozatot tett. Kifejezte hálás kö­szönetét azoknak az ameri­kaiaknak, akik neki és Gaga- rínnak, az első szovjet űrhajós­nak üdvözlő táviratokat, leve­leket és ajándékokat küldtek űrrepülésük alkalmából. — A Vosztok—2 űrhajón végzett repülésem során — mondotta — már lehetőségem nyílt, hogy a rádió hullámain keresztül találkozzam az ame­rikai néppel, és üdvözöljem a világűrből. Most élek az alka­lommal, hogy itt, a földön is üdvözletemet küldjem az ame­rikai népnek. — A Vosztok—2 űrrepülése — hangsúlyozta a továbbiak­ban Tyitov — folytatta a tu­dósaink által kidolgozott űrku­tatási programot. E repülés eredményei lehetővé teszik, hogy a szovjet tudósok a világ­űr űjabb titkait tárják fel. Nyilatkozatának elhangzása után Tyitov egy órán át vála­szolt a tudósítók kérdéseire. Tyitov válasza újságírók kérdéseire A Tyitov sajtóértekezletén összegyűlt újságírókat minde­nekelőtt a Szovjetunió, és az Egyesült Államok világűrkuta­tás! együttműködésének távlat­tal érdekelték. Az egyik tudó­sító emlékeztetett, hogy az erre vonatkozó megbeszélések már elkezdődtek, s megkérdezte Tyitovot, mi a véleménye an­nak lehetőségéről, hogy egy Holdra irányított űrhajón szov­jet és amerikai űrhajós repül­jön együtt. — Nem tudom, hogy hova, de- hiszem, hogy fognak együtt repülni — válaszolta Tyitov. — Minél több ember, minél több ország vesz részt ebben a fon­tos munkában, a világűr meg­hódításának problémája annál sikeresebben oldódik meg. — Lehetséges-e repülés köz­ben. megváltoztatni a szovjet űrhajó irányát és magasságát, pályáját? — kérdezte valaki. Tyitov erre így válaszolt: — Igen, lehetséges. A Vosztok—2 űrhajó repülése közben magam is használtam a kézi irányító UereadezéstL A szovjet űrhajósoknak van lehetőségük arra, hogy irányítsák az űrha­jót, és földre ereszkedje­nek bármely megadott területen. Sokakat érdekelt az a kér­dés, mennyire tökéletes a szov­jet űrhajók földre ereszkedést berendezése. Tyitov erre nézve közölte, hogy o Vosztok—2 leszállása olyan tökéletes, hogy leeresz­kedése után azonnal kész újabb felbocsátásra. — Milyen kérdéseket akar­nak megvitatni John Glenn amerikai űrhajóssal? — kér­dezték ezután Tyitovot. — Nehéz most erre válaszol­ni — mondotta a szovjet űr­hajós. — Meggyőződésem, hogy lesz miről beszélnünk. A világ­űr túlságosan nagy ahhoz, hogy egy ember, aki egyszer járt benne, mindent tudjon róla. Beszélgetésünk hasznos lesz mindkettőnk számára. — Mikor jut el szovjet űr­hajós a Holdraj — Nehéz pontos időt monda­ni — válaszolta Tyitov. — Negyven évvel ezelőtt, amikor Oroszországban győzött a for­radalom, és a munkásosztály győzelmet aratva kezébe vette a hatalmat, nemcsak rakéta­iparunk, hanem még gépkocsi- iparunk, repülőgépiparunk sem volt. Negyven év múlva azonban, átélve a háború éveit, a Szovjetunió megelőzte a leg­fejlettebb országokat a legne­hezebb területen, a világűr meghódításában. Most már igen erős bázisunk van, a szov­jet technika kozmikus sebes­séggel fejlődik. Nem nevezhe­tek meg határozott időpontot a holdrepülésre vonatkozólag — jelentette ki a szovjet űr­hajós —, de meggyőződésem, hogy mi önökkel együtt nemcsak a Holdra vagy a Hold körül való repülé­seknek leszünk tanúi, ha­nem a világűrbe vezető utasrepüléseknek is. Tyitov a sajtóértekezlet fo­lyamán ismertette űrrepülése idején tett megfigyeléseit. El­mondotta, hogyan érezte ma­gát a súlytalanság állapotá­ban, milyen munkaprogramot végzett, hogyan osztotta be munkáját és pihenését. — Vannak-e a Szovjetunió­nak elegendő számban űrha­jósai az újabb repülésekhez? — kérdezte egy amerikai tudó­sító. Tyitov biztosította a tudósí­tót, hogy már a hármas számú űr­hajós is készen áll a re­pülésre. — Nem kérünk majd kölcsön űrhajósokat más országoktól mondotta. — Van elég űrha­jósunk. Amikor a technikai előkészületek befejeződnek a holdrepüléshez, a dolog nem múlik majd az űrhajósokon. WTíé Nyugati jelentések szerint Rusk amerikai külügyminisz­ter csütörtökön együtt ebé­delt Schröder bonni külügy­miniszterrel. Találkozójuknak az ad jelentőséget, hogy Schrö­der — aki nem sokkal ezelőtt az Olaszországban vakációzó Adenauer kancellártól kapott utasításokat — első ízben ta­lálkozik amerikai politikus­sal, amióta Washingtonban megkezdődött a Nyugat-Ber. ünre vonatkozó szovjet—ame­rikai megbeszélések újabb menete. Diplomáciai megfigyelők egyetértenek abban, hogy a NATO athéni ülésén a leg­élesebben az agresszív szövet­ségen belül az ellentétek az önálló NATO-atomütőerő kérdé­sében ütköznek majd ki. Meg nem erősített hírek sze­rint az Egyesült Államok új javaslatot terjeszt a partnerek elé, amelynek az a lényege, hogy az Egyesült Államok — bár továbbra sem akarja ki­adni kezéből az Európában tá­róit nukleáris fegyvereket, vagy feladni a felhasználásuk­ra vonatkozó végső döntés jo­gát — megosztaná a tagálla­mokkal az Európában tárolt fegyverek adatait. A kompro­misszumosnak szánt amerikai tarvezet ellen elsősorban Bonn és Párizs tiltakozását várják. Strauss bonni hadügy. miniszter egy nyilatkozatában jelezte, hogy a bonni kor­mány fölveti az önálló NATO- atomerő kérdését a miniszteri tanács tavaszi ülésszakán. Stikker, a NATO főtitkára egy nappal az értekezlet meg­nyitása előtt sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdé­seire. Egyebek között kijelen­tette: Elképzelhető, hogy ez az ülés közelebb hozza az észak-atlanti szervezetet az önálló atomütőerő kérdésének megoldásához, de nem vár »látványos döntéseket« ettől a tárgyalássorozattól. A nyu­gat-berlini kérdésre vonatko­zó, Washingtoniban újra kez­dett szovjet—amerikai tanács­kozásokról szólva kijelentette, hogy ennek témája valószínű­leg felmerül majd a miniszte­rek megbeszélésén is, hozzá­téve, hogy ebben a tárgyban »a szövetségesek között még némi nézeteltérés van«. Stik­ker nyilatkozatában elvetette azt a gondolatot, hogy a var­sói szerződés tagállamai, il­letve a NATO-országok kös­senek egymással kollektív megnemtámadási szerződést. Ooulart fogadta Patolicsevet Rio de Janeiro (MTI). Goulart brazil elnök szerdán fogadta N. Sz. Patolicsev szov­jet külkereskedelmi minisztert, a Brazíliában tartózkodó ke­reskedelmi—ipari küldöttség vezetőjét és Csernisev szovjet nagykövetet. Patolicsev látogatást tett Santiago Dantas külügyminisz­ternél is, és megbeszélést foly­tatottvel% , ; f .Műk’*.. Vajon Kenned/ győzte-e meg Macmillant, vagy meg­fordítva, az angol miniszterel­nök érvényesítette akaratát az amerikai elnökkel szemben? Ezt a kérdést latolgatja a vi­lágsajtó a két államférfi wa­shingtoni találkozása kapcsán. Az angol miniszterelnök min­denesetre szeretné azt a látsza­tot kelteni, hogy a washingto­ni eszmecserének ő volt a »hő­se«, s neki köszönhető, hogy a közös közleménybe bekerült a berlini kérdésben és a lesze­relés dolgában a Szovjetunió­val való tárgyalás folytatásá­nak gondolata. Erre a látszatra nagy szüksége van, hiszen a legutóbbi hetekben lezajlott angliai parlamenti pót válasz­tások tanúsága szerint szemé­lyének nimbusza alaposan meg­kopott, pártjának • tekintélye szemlátomást hanyatlóban van, kormányának népszerűsége a mélypontra zuhant. Igyekszik tehát a »békeapostol« mezében tetszelegni, hogy ellensúlyozza a közvéleményben gazdaságpo­litikájának rendkívül negatív hatását. Amerikába utazása előtt a lapok olyan célzatos hí­reket terjesztettek, hogy Mac- Imillan minden bizonnyal meg­szerzi Kennedy beleegyezését egy moszkvai »közvetítéshez«. A kiszivárgott értesülések sze­rint azonban az angol minisz­terelnök föl sem vetette a moszkvai út gondolatát. A londoni lapok nem is na­gyon rejtik véka alá azt a vé­leményüket, hogy »csoda mac« zarándoklatának egyetlen kéz­zelfogható eredménye az an­gol—amerikai ellentétek fel­színre törése. Nemcsak az Eu­rópai Közös Piac megítélésé­ben van véleménykülönbség London és Washington között, hanem például a NATO-val való, lényegét tekintve gazda­sági természetű együttműkö­dést illetőleg is: Anglia na­gyobb részt kér a fegyverszál­lítási üzletből, viszont az Egye­sült Államok több áldozatvál­lalást követel szövetségesétől az atlanti paktum terheinek vi­selésében. Az angol koimány hazai népszerűtlenségét csak fokozza az a körülmény, hogy a Karácsony-szigeteket áten­gedte az amerikaiaknak nuk­leáris kísérletek céljára. Az atomkísérletek fel­újítása viharos felháboro­dást kelt világszerte. Nemcsak egyszerű emberek száz- és százezrei, baloldali, demokra­tikus pártok és békemozgalmak tiltakoznak, hanem kormányok is; Nkrumah ghanai elnök, Nehru indiai miniszterelnök; a genfi leszerelési értekezleten képviselt semleges államok mellett néhány szövetségese — például Kanada, Japán — is elítélte az Egyesült Államok lépését. Nagyon sokan osztják azt a véleményt, hogy az atom- csönd megtörésével Kennedy nagyon rossz szolgálatot tett a békét akaró emberiségnek, és egyúttal lerontotta a genfi le­szerelési tárgyalás egyébként sem túlzottan rózsás kilátásait. A világméretű tiltakozás jel­zi, hogy a Kennedy-kabinet ahbiszerző propaganda-had­művelete csúfos kudarcot val­lott. Az amerikai elnök hóna­pokkal ezelőtt bejelentette a nukleáris kísérletek tervét, s közölte, hogy ha a Szovjetunió Genf ben netán hajlandó lenne elfogadni az amerikai feltéte­leket, akkor esetleg el fog te­kinteni a robbantásoktól. Az előzetes nyilatkozatok alapján mindenki előtt világos volt, hogy a szovjet kormány sem »nemzetköri ellenőrzés«, sem más jogcímen nem enged ké­meket országa területére, arról nem is szólva, hogy a szocia­lista világgal szemben az ul­timátumpolilika különben is céltalan. Az amerikaiak a »nemzetközi ellenőrzés« segít­ségével olyan titkos katonai adatokhoz szeretnének hozzá­jutni, ameiyeknek óriási hasz­nát vennék preventív háború esetén. S hogy a megelőző há­ború nem agyrém, hanem olyan lehetőség, amely az amerikai stratégiai elgondolásokban na­gyon is előkelő helyen szere­pel, arról a közelmúltban ép­pen az Egyesült Államok elnö­ke győzte meg a világot. Ste­wart Alsopnak adott interjújá­ban nyilatkozott arról, hogy bizonyos kényszerítő körülmé­nyek fennforgása esetén az Egyesült Államok kényteiep lesz elsőnek atomfegyvert al­kalmazni. A »nemzetköri el­lenőrzés« az első atomcsapás- hoz szükséges pontos informá­ciókkal látná el az amerikai hadvezetést. A hivatalos amerikai pro­paganda ehelyett csupán ar­ról beszél, hogy a Szovjetunió hiúsítja meg a leszerelési meg­állapodás megkötését az »ész­szerű« ellenőrzés ellenzésével, s így az atomkísérletek felújí­tására Moszkva magatartása kényszerítette az amerkai kor­mányt. Ezt kellett volna elhi­tetni a semlegesekkel és a vi­lágközvéleménnyel . Genfben. De a megtévesztési kísérlet csődöt mondott. A széles körű tiltakozás bizonyítja, hogy az amerikai szándékok, az ameri­kai tettek és a genfi tárgyalá­sok jelenlegi állása közti ok­sági kapcsolat mindenki sza­mára a napnál világosabb. A Kennedy—Macmillan ta­lálkozóról kiadott közlemény mindazonáltal hangoztatja a két államférfi tárgyalási haj­landóságát a leszerelés kérdé­sében éppúgy, mint a német kérdésben. Gromiko szovjet külügyminiszter a Legfelső Ta­nácsnak tett jelentésében be­számolt azokról az eszmecse­rékről, amelyeket Genfben a német kérdés rendezéséről folytatott amerikai kollégájá­val. Hruscsov Cowles amerikai lapszerkesztőnek elmondta, hogy véleménye szerint a le­szerelési megegyezésnek a fel­tételei egyelőre nem érettek meg, de a német kérdésben fo­lyó bizalmas tanácskozás re­ményeket ébreszt.' Ámbár — fűzte hozzá a szovjet minisz­terelnök — az alapprobléma tekintetében homlokegyenest ellenkező a szemben álló felek álláspontja. A szovjet kormány ragaszkodik a nyugat-berlini megszállási rendszer megszün­tetéséhez és a békeszerződés megkötéséhez, ezekről viszont a másik fél egyelőre hallani sem akar. Élnünk kell tehát a gyanúperei: vajon amerikai részről nem azért keltik a tár­gyalási készség látszatát, hogy félrevezessék az egész világot? Ezt a jogos bizalmatlanságot az amerikai kormánynak mód­jában áll eloszlatni. Ha kezdődik meg Athén» ben a NATO külügyminisz­teri értekezlete. Bonn és Pá­rizs képviselői azzal az elha­tározással utaztak a görög fő­városba, hogy színvallásra kényszerítik amerikai partne­rüket: hajlandó-e atomfegy­vert adni az Atlanti Szövetség­nek, illetve e kerülő üt fel- használásával a nyugatnémet és a francia hadseregnek. Az athéni NATO-ülésszak tehát az amerikai száridékok próbakö­vének tekinthető. Ha az ame­rikai küldöttség jóváhagyja a NATO ultráinak kívánságlis­táját, akkor elveszti hitelét minden olyan kijelentés, hogy Washington megértésre törek­szik Moszkvával. Ebben az esetben — mint Poljanov írta az Izvesztyijában — a szovjet kormány is kénytelen lesz le­vonni a megfelelő következte­téseket. Z. T. Gorbach kancellár június második felében a Szovjetunióba utazik Moszkva (TASZSZ). Gorbach osztrák szövetségi kancellár 1962 júniusának má­sodik felében hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban. Gwoaui Njßktta Hrummnibet. UVíTij szovjet miniszterelnök meghí­vására utazik a Szovjetunióba. Gorbach látogatását hivata­los közleményben jelentették

Next

/
Oldalképek
Tartalom