Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-15 / 111. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. májas 1K „Legérdekesebb könyvbe!! élményem“ „fiz ember és a könyv“ A Tájékoztató ünnepi könyvheti pályázata Az ünnepi könyvhétre az Állami Könyvterjesztő Vállalat lapja, a Tájékoztató két pályázatot hirdet. A szerkesztőség »-Legérdekesebb könyvhéti élményem-« című pályázatán mindenki részt vehet. Beküldhető nyomtatásban még meg nem jelent próza, vers, rajz — három, illetve egy gépelt oldalnál nem nagyobb terjedelemben. A pályázatokat július elsejéig lehet beküldeni a Tájékoztató szerkesztőségébe (Budapest, 4. postafiók 144.) »Könyvheti pályázat-« jelzéssel. A pályázat jeligés. A legjobb írások beküldőit magas összegű —bármely forgalomban levő könyv re beváltható — utalványokkal jutalmazzák. »-Az ember és a könyv« címmel hivatásos és amatőr fényképészeknek hirdetnek pályázatot. A pályázatra beküld hető tetszés szerinti számú fehér-fekete, legalább 18x24 centiméter nagyságú kép, amely az ember és a könyv kapcsolatát örökíti meg. A pályázat jeligés, a fényképek hátán meg kell jelölni, hogy a pályázd hivatásos-e vagy amatőr. A pályázat anyagából kiállítást is rendeznek. A pályaműveket 1962. október elsejéig kell beküldeni az Állami Könyvterjesztő Vállalat propagandaosztályára: Budapest, V, Deák Ferenc utca 15. A legjobb képeket beküldők 800—1000 forint értékű könyvutalványt nyerhetnek. A pályázat külön feltételeket tartalmaz a 18 éven aluli fiatalok részére, akiknek 13x18 centiméter nagyságú képet kell beküldeni, s a jelige mellé mindenütt kiírni: 18 éven aluli. (MTI) TŰZOLTÓK VERSENYE Ezen a vasárnapon már a hajnali órákban mozgalmas az utca Nagybajomban. Sötét van még, de már egymás után érkeznek a tehergépkocsik, és egyenruhás tűzoltók igyekeznek a művelődési házhoz. A kaposvári járás önkéntes tűzoltócsapatai adnak ma találkozót egymásnak, hogy összemérjék tudásukat és ügyességüket. Az elméleti vizsgáztatás reggel 5 órakor kezdődik. A nagyteremben egymás után vizsgáznak a csapatok tagjai. Az ered— A csapat minden tagja kitűnőre vizsgázott 9 órakor a versenypályán 1200 önkéntes tűzoltó áll vi- gyázzban, amikor felharsan a kürtszó jelezve, hogy megkezdődik a verseny. Eljöttöt a vetélkedésre a járás párt- és tanácsvezetői. Üdvözlik a félsorakozott csapatokat, és méltatják az önkéntes tűzoltó! munkáját Kocsifecskendők, Iajtfecsken Óriási keltetőgég A szovjet szaft emberek S3 000 tojás befogadására alkalmas keltető- gépet szerkesztettek. Az őriásí keltetőgép bármely szárnyas tojásának kikeltésére felhasználható. Az első Ilyen keltetőgépeket még a tavasz folyamán üzembe helyezik. Úgy tetszik, mintha leigyorsitott film peregne. Szerelés közben a kapós füredi mény majd mindenütt kitűnő. Mosolyognak a vizsgabizottság tagjai, amikor a terembe egyenruhás úttörők lépnek be. A rangidős sorba állítja a csapat tagjait, és odalép az asztal elé. — Parancsnok élvtárs, jelentem, a Simoniad fiúcsapat tagjai készék a vizsgára. Leülnek, és várják a kérdéseket. A legidősebb 14, a legfiatalabb 12 éves. Gyorsan és határozottan felelnek valamennyien. S büszkék, nagyon büszkék, amikor a parancsnok kihirdeti az eredményt: dő£ és korszerű kismotorfecskendők mellé sorakoznak a rajok. Elhangzik a vezényszó, és úgy tetszik, mintha felgyorsított film peregne. A rajok tagjai tudják, hogy a mentésnél a gyorsaságtól és a jó szereléstől függ minden. Ez a gyakorlat is mentés. Gund a tömlő, rohannak a tűzoltók. Alig 45 másodperc múlva a taszáriafc jelenük, hogy készen állnak a tűzoltásra. Még néhány másodperc, és elkészül minden csapat. így csinálják ezt évek óta. Nagyon sok tűzoltó mellét díszíti kitüntetés. Vannak köztük olyanok, akik már negyven éve futnak fiatalosan, ha megkondul a harang, és menteni kell a közös vagy személyi tulajdont Tavaly hatvan tűz oltásában vettek részt a községi tűzoltócsapatok, és igen nagy értékeket mentettek meg. Az idén Kőkúton, Zi- mányban és Memyén a csapatok gyors és Bátor közbelépésükkel nemcsak gazdasági értéket hanem életet is mentették. Kisgyermekek életét... Alapos félreértés Jörgen Roland, a nyugatnémet televízió színésze Japánban tett utazása során bement egy üzletbe, hogy új villámzárat vegyen a mellényébe. Nyelvi nehézségek miatt mozdulatokkal próbálta megértetni magát az elárusítóval. Néhány mozdulatot tett kezével elöl a mellén, le a gyomráig és vissza, ám az eladó nagyon furcsán értelmezte a színészt: megértőén hunyorított, majd kirakott az asztalra... egy harakiri kardot. A valóságot tükrözd a verseny utolsó gyakorlata is. A pályán felállított szerfás istállóból hordja a trágyát egy idős állatgondozó. Pipára gyújt munka közben, és eldobja a gyufát Egy pillanatra megpihen, és mire visszapillant, az istállóból már sűrű füst gomolyog. Szalad a vödörért, keresi a víztárolót, de egy csöpp víz sincs benne Segítségért kiált és vizet húz a kútból. Elkésett... Gondatlanságából hatalmas tűz keletkezett Lángban áll az egész istálló. A nagybajom önkéntes tűzd-: tócsapat szíré-: názó kocsija kanyarodik patak mellé. Csak pillanatok telnek el, és máris megindul a csöveken a vés, hogy gátat vessen a pusztulásnak. Negyedórán át: tart a küzdelem. Győzött a A simonfai úttörőcs apat készen áll az oltásra. Az utolsó bemutató után eredményhirdetés, jutatom- és ajándékosztás következik. A kaposvári járás önkéntes tűzoltói kitűnőre vizsgáztak... Németh Sándor A szövetkezetben az a hír járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott. Akadt olyan asszony, aki tanúja volt, amikor Varjú Balázsné, a vékony, sápadt kis teremtés megvásárolta a fűszerüzletben található áruk felét. A dologban az volt az érdekes, hogy semmi irigység nem csendült ki az asszonyok szavaiból, sőt olyan örömmel beszéltek az eseményről, mintha nekik is jutott volna a gazdagságból. Az emberekből nem véletlenül váltott ki örömet a Varjú családdal történt eset. Ez volt a tanyavilágban a legnépesebb família. Tizenegy gyerek, mint az orgonasípok, úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. A legidősebb nyolcadik osztályba járt. A legkisebb még alig totyogott. Egy nádfedeles, sárból vert házban laktak a pusztaligeti major szélén, két parányi szobába összezsúfolva. Leggyakrabban babot, paprikás krumplit meg galuskát ettek, de sokszor még ebből se jutott elegendő. A Varjú gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpli- földeket, annyit nem bírták összeszedni, hogy újig elég lett volna. Gabonafejadagjuk elfogyott már tavaszra, hiszen naponta ötször is vágni kellett a kenyérből, s mindig tizenhárom karéjt. Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkeseredett, és nem bírta hallgatni a ricsajt, így Jjiál- tott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra: ■— Ne... ne üvőlteszetek ... me... megsiketülök. Anyátok ... mind ... mindjárt főz... daluszkát. Ezzel lehetett legjobban lecsendesíteni a zsibongó apróságokat. ilyenkor a felesége egy hatalmas lábasban galuskát kavart, aztán fél óra múlva kitette az asztal közepére a gőzölgő ételt. Ö már nem csodálkozott azon, hogy tíz percen belül még mutatóba se maradt a galuskából egyetlen darab sem. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát: — Gye... gyere, Szanyi... meg ... megetetjük a disz ... disznókat. — A termelőszövetkezet huszonkét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva. Azelőtt sok panasz hangzott el munkájára, nem is alaptalanul. Az ólban pókhálók csüngtek, a trágyát nem hordta ki idejében, bűz és piszok nyomta bélyegét a sertésólra. Hiába szólták meg érte, Balázs nem izgatta magát. Lecserélni pedig nem lehetett, mert senki nem akarta vállalni a kanászságot. Hanem az utóbbi időben, mióta minden tizedik fölnevelt malacot neki ígérte az új vezetőség, Varjú Balázs egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, hanem még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni, hogy valamelyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat. Sőt mi több, a takarmá- nyos kamrában fekhelyet készített magának, és nemegyszer ott aludt, hogy kéznél legyen, ha valamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a megszorított kismalac. Így történt meg — ami azelőtt sohasem —, hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt, és szépen fejlődött. Micsoda zenebonát csaptak a rózsaszínű, apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel1. Visításuk betöltötte az egész majort elnyomva minden más hangot. Varjú Balázs, miután valamelyik gyereke segítségével kiöntötte a vályúkba a moslékot, nem hagyta el a kifutó területét. Eber szemmel őrködött, hogy a gyengébben fejlődő malacokat ne nyomhassák el a nagyok, hogy egy se maradjon éhes. Néhány ökölnyi kis gu- zorinak elkülönítve adott minden etetésnél, valósággal dajkálta őket. — Csak erőre Icapnak ezek is — mondogatta ilyenkor magában elégedetten —, lesz ezekből még kétmázsás hízó. í s egyik napon elkövet« kezet a várva várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal, és azt mondta: — Balázs, részeljük a malacokat! Jött ám a segítség, több, mint kellett volna. Az asszony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett: — Az is a mienk leszi Az a kajla fülű is. — Apám, azt én választottam ki! Nekem ígérte... ruhára... Várnagy bácsi szőtt rájuk, mert az agronómusnak nem volt ereje megszakítani örömüket. Elszorult torokkal figyelte a dadogó embert és családját. Mintha most látta volna őket először, megrendülve nézte rongyosságukat, a gyerekek arcán a vérszegénységtől támadt sápadtságot. — Balázs, hajtsad akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaálU a kifutót kettéosztó ajtóhoz. Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Azután odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek: —... hét... nyolc... kilenc .,. ez a mienk! a tizedik! — Egyem meg a szívét, hogy meg van ijedve. Kis kani. Betuszkolták a rózsaszínű jószágot egy üres rekeszbe, és már folytatták is tovább: — Egy ... kettő ... hadd jöjjenek, hajtsad őket, Balázs, kapd el, gyerek, vidd a tietekhez. Ez a tizedik most koca lett. Várnagy bácsi észrevette, hogy a tizedik számnál Varjú a nagyobbacska malacokat tolja előre. Néhányszor sikerült is terve, s ilyenkor nagy volt az öröm. Tatán szólni keltett volna, hogy csak sorjában, ahogy a szerencse hozza. De úgy tett, mintha nem venné észre a csalafintaságot. — Tizennégy! Már tizennégy van — kiáltotta a legnagyobb lány, s szinte muzsikált a szó az ajkán. — Ez a tizennyolcadik a legnagyobb! — mondta Sanyi gyerek boldogsággal a hangjában. Oda óvatoskodott a kis süldőhöz, szeretettel megsimogatta a hátát. Képzelete már hófehér inggé, ragyogó fényes cipővé változtatta a kunkori farkú malackát. És a jószágok szaporodtak a kutricában. Egészen húszig. Valóságos falka volt már. Az agronómus ekkor így szólt: — Varjú bátyám, úgy viselje gondját a kocáknak, hogy a legközelebbi választásnál ezt megint folytatjuk. A sertésgondozó a kezét kereste, hogy megszorítsa. — Kö... köszönöm, ve... vezető kartárs. — Ne nekem köszönje — szégyenkezett az agronómus. — Megérdemli, megdolgozott érte. — Apám, itt van a kajla fülű is! — kiáltotta Sanyi tele torokkal, és megfogta az apja karját, odahúzta az elrekesztett jószágokhoz. Az asszony és a gyerekek egymás szavába vágtak, alig lehetett érteni, melyik mit mond. A fiatal agronómus sokáig nézte őket mozdulatlan. Szívét melegség járta át, mint amikor az anyja megdicsérte valami jól végzett munka után. Fülének valóságos muzsika volt Varjú Balázs malacainak visítása... Gerő János Méiiméreg kivonása áramütéssel A méhek mérge nemcsak reumás megbetegedések ellen hatásos, hanem az orvosi kutatómunkának is fontos eszköze. A méreghez eddig csak úgy jutottak hozzá, ha utána az állat elpusztult D. I. Palmer angol mérnök, aki szenvedélyes méhész, most olyan készüléket talált fel, amely a méhecskék életét megóvja. A móheket gyenge áramütés éri, s ez arra készteti Őket, hogy vékony szilikon lemezekbe szúrjanak anélkül, hogy fullánkjuk beleakadna, s pusztulásukat okozná. A méheket a »méregadás« után kínzó éhség fogja el, s ezt a laboratóriumban rögtön mézzel elégítik ki. Az így nyert méreg kikristályosodik, s azonnal felhasználható. Egy gramm méreghez kb. 10 000 méhszúrás szükséges. Ismét „özembe helyezik" az ország legnagyobb fahordóját Egy év alatt kétmillió mértéket hitelesítettek az Országos Mérésügyi Hivatal győri kirendeltségének szakemberei. A többek között nemrég hitelesítették az ország legnagyobb fahordóját is. A hatalmas, 74 843 literes hordót, amelyet IL Rákóczi Ferenc részére jobbágyai készítettek — s ezért jobbágyhordónak is nevezik — Sárospatakról szállították a kecskeméti múzeumba, onnan pedig a Pest—Szolnok megyei Állami Pincegazdaság bajai pincészetébe vitték. A hatalmas hordó összeállításán három kádár hónapokig dolgozott. Méretesre jellemző. hogy csupán a fej abroncsa 400—450 kilogramm körül van, amelynek fölemeléséhez öt-hat ember szükséges. Eddig úgy tudták, hogy az ország legnagyobb fahordóját a budafoki pincészetben őrzik. A budafoki pincében levő hordó azonban öreg, romos állapotban van, és ha megtöltenék is, »csak« ötvenezer liter bor férne el benne. Megdöbbents arányú csecsemőhalandóság Peruban Lámában, Peru fővárosában a városi hatóságok Eteti szti kosi kimutatása szerint a szegények lakta külvárosokban negyedévenként átlag 90 kisgyermek hal meg. Ebbe a számba nem számítják bele azokat a csecsemőket, akiket közvetlenül születésük után titokban temetnek el. Az egy-három év közötti kisgyerekek halálát túlnyomórészt a szervezet teljes elvíztelenedése okozza, amely a tejhiány és különböző belßajok következménye. fin!fí/Hépto Az MSZMP Somogy megj’ei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: B1SDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teieíon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi posta hivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra II Ft.
