Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-15 / 111. szám
3 SOMOGYI NßPDAF Kedd, 1962. május 15. Rövidesen rneyiíVMiak a kerisnozih Átalakítják a Szabad Ifjúság Filmszínházat — 20 vetítőgépet kapott a megye (Tudósító októl.) A Balaion-parton sorra nyitnak a kertmozik. Már üzemel a földvári, s ma nyílik meg a lellei kertmozi. A siófoki, a zamárdi, a ba- iatonszemesi, a fonyódi és a bala- tonfenyvesi kertmozi június l én kezdi meg előadásait. A Balaton menti mozikban végeztek a karbantartással és korszerűsítették a gépeket. Június elsején nyílik meg Kaposváron a Bartók és a Dózsa kertmozi. Befejeződött a lengyeltóti filmszínház átalakítása, az akusztika javítására műbőr huzatot és egy másik vetítőgépet is kaptak. Ezután szélesvásznú filmet is vetíthetnek Lengyeltótiban. Húsz új keskenyfilmvetítő gépet kapott az idén a Moziüzemi Vállalat. Ez lehetővé teszi, hogy növeljék azoknak a községelmek a számát, ahol rendszeres filmvetítés lesz a jövőben. Üj mozi nyílik az idén Kötésén, az új művelődési házban. Átalakítják a nyáron — délelőtti és éjszakai munkával — a kaposvári Szabad Ifjúság mozit. A földszinti páholy helyére kerül a ruhatár és a büfé. Üj székeket és új világítást kap a filmszínház, az akusztika is javulni fog, mert a mozi falát mű- bőr-huzattal vonják be. A nézőtéren levő kályhákat eltávolítják, a meleget Heating-kályhával fú- vatják be a terembe, így az átalakítás után sem lesz kisebb a mozi befogadóképessége. Jieoél JCerekifaí', AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁQ ELNÖKÉNEK ár hosszasan beszélgettünk — hiszen Kereki- ben bőven akad miről szót váltani —, azt mégis csak most mondom el, hogy mikor a faluba igyekezve az Űj Élet Termelőszövetkezet határát figyeltem, jó érzéssel töltött el mindaz, amit láttam. Molnár János bácsi, maga tudja talán a legjobban, hogy mi volt itt tavaly meg az azelőtti években. A siófoki járásnak ezt a gazdaságát bizony nemigen mutatták meg a látogatóknak, mert más se volt itt, mint baj meg hiba. Ahányan voltak a vezetőségben, annyi felé húztak, mindegyikük mást akart a maga hasznára. János bácsi tagja volt tavaly is az ellenőrző bizottságnak, jól tudja hát, hogy mindenütt rendetlenség uralkodott, szervezetlenül ment a munka, mert ésszerűtlen intézkedések sorozata követte egymást. Nemegyszer hánykolódta végig nyugtalanul az éjszakát, mert látta, hogy a kukorica egy részében már derékig ér a gaz, másik részét meg még mindig vetették. Sokat lehetne beszélni a műit évről, az elkeseredettségről, de minek hánytorgassuk a múltat? 16 forintos osztalék, 108 ezer forint mérleghiány — ezzel zárták az évet. Azt mondta, János bácsi, hogy az idén mintha kicserélődött volna a falu. Űj vezetőséget választottak, Király János lett az elnök. Igen nagy segítséget kaptak azzal, hogy három hónapig a helyszínen segít Tábori József, a pártbizottság munkatársa. Ott kezdtem, hogy figyeltem határukat. Tetszett. Minden elvetve, néhány gép még rakta a földbe a silókukoricát, de ezt már terven felül. A cukorrépa megsaraboiva, s mint hallottam, a napokban kezdik az egyel ést. A kertészetben asszonyok dolgoztak. Nem sok embert láttam a faluban, hiszen naponta 160—180-an veszik ki részüket a közös munkából. Május 5-re földben volt a kukorica. Tavaly ilyenkorra több tása pedig őrködni azon, hogy valóban így történik-e, hogy megvannak-e azok az eszközök, amelyek a leltárban szerepelnek. A rról is beszélni kell, hogy nem egészen jó módszerrel dolgozik. Levelezget. Három hét alatt negyven-egy- néhány levelet írt az elnöknek, sokat közülük postán küldött el. Ha valami rendellenességet lát, rögtön jegyzőkönyvet vesz föl, és szó nélkül átadja Király Jánosnak, ahelyett, hogy megbeszélné vele, mi van azzal a dologgal, s akkor, ha magához fordulnak az emberek, rögtön tudna nekik válaszolni. Így nem kellene egy sor fölösleges munkát végeznie, elkerülné a félreértéseket Ha valakinek panasza van, magához megy, János bácsi. Ott volt például az a jegyzőkönyv, amelyet idős Kötél Ferenc és idős Ferenczi József sérelméről készített, és a végére idairta: kéri, hogy vigyék a közgyűlés elé a dolgot A demokratikus irányítás megkívánja, hogy minden jelentős ügyben a közgyűlés döntsön. De apró és más úton is elintézhető problémákkal nem kell fog"\ M ég egyszer az Erzsébet-rakodó ügyéről Negyedszer foglalkozunk már lapunkban a kaposvári vasútállomás Erzsébet-rakodójánál dolgozó 54 munkás kérésével. A múlt év nyarán lebontott illemhely helyett ugyanis többszöri kérésük ellenére sem építettek másikat. »■Az Erzsébet-rakodó ügye még nem fejeződött be« címmel foglaltuk össze tapasztalatainkat március 27-i számunkban. Megszólaltattuk a 13. számú AKÖV vezetőit, idéztünk dr. Szabó Tibor MÁV-fő- tanácsosnak ezzel kapcsolatos leveléből. A Pécsi Igazgatóság helyettes vezetője a többi között ezt írta: »A kaposvári állomásfőnökség két hónappal ezelőtt közölte az AKÖV-vel, hogy a szükséges tervrajz beküldése után megépítheti az illemhelyét. A vállalat a rajzokat még a mai napig sem nyújtotta be az állomásfőnökségre. A panaszt tehát csak az AKÖV intézheti el.« — Ez szemenszedett hazugság! — kiáltott fel akkor Hoffmann Sándor, az AKÖV igazgatója. Felháborodását nem találtuk indokoltnak, s kétségbe vontuk azt az állítását, hogy meg van kötve a kezük, nem építhetnek, mert a MÁV nem engedélyezte, s elfeledkezett a hely kijelöléséről is. A napokban újabb levél érkezett hozzánk a rakodónál dolgozó munkásoktól. Helyszínen szerzett tapasztalataink arról győztek meg bennünket, hogy az AKÖV-öt ért bírálat sokkal inkább a MÁV-ot illeti, amiért a rakodó dolgozóinak írt levélben kellő megalapozottság nélkül az AKÖV-re hárította a felelősséget. Az történt ugyanis, hogy az 1961. január 2-án kötött bérleti szerződést a MÁV felbontotta, s egy 1961. június 28-án kelt levélben felszólította az AKÖV- öt, hogy a bérelt területen levő étkezőt, "Öltözőt és illemhelyet bontsa le. Az AKÖV június 30-án kelt levelében kérte, hogy adjanak egy másik területet, ahol öltözőt és illemhelyet építhet. Július 15-én elküldött válaszában a kaposvári állomásfőnökség a kérést elutasította. Tehát a kétszeri felszólítás az építkezésre, illetve a tervrajz elkészítésére nem volt igaz. Beszéltünk Varga József állomásfőnökkel. Ö nem tudott semmit sem az ügyről. De miután udomást szerzett róla, néhány perces tárgyaláson megállapodtak Hoffmann Sándor igazgatóval, s hozzájárultak az építkezéshez. Most már csak tervrajz kell, s akár egy nap alatt elkészülhet az illemhely. S*. I,. mint száz lopás történt a gazdaságban, az idén egyetlenegy fordult elő. Magáiért beszél mindez. Biztató kezdet ez még akkor is, ha akadnak nehézségek. egv öltözött itt minden. Maga is, János bácsi, előrelépett egyet, az ellenőrző bizottság elnöke lett Erről bővebben kell szólnom, hogy mások is okuljanak belőle. Igen becsületes, odaadó embernek ismerik magát a faluban, ezért bízták meg ezzel a fontos funkcióval. A télen iskolán volt, ott sok mindent hallott arról, hogy mi a feladata egy ellenőrző bizottsági elnöknek. A törvényesség, a helyes gazdálkodás őre — így lehetne megfogalmazni szerepét. Azonban maga, János bácsi, nem egészen jól értelmezi tennivalóját, s ezen sürgősen változtatni kell, mert elmérgesedhet a helyzet. Készített egy gondos munkatervet, annak egy része igazán elismerést érdemel. Viszont van benne több mint negyven pont, melyek meghatározzák, ki mit köteles tenni a szövetkezetben. E munkaprogramból az tűnik ki, hogy az ellenőrző bizottság a vezetőség hatáskörét igyekszik átvenni. Ä többi között például előírják, hogy a munkaeszközöket az ellenőrző bizottság adja át a brigádvezetőknek. Nincs ez rendijén, János bácsi! A vezetőség dolga ez, az ellenőrző bizottság hivalalkoztatni az egész falut. Mert miről volt szó az említett esetben? Méltatlankodott a két panasztevő, hogy a közösbe vitt állataik áfának egy résziéi még nem kapta meg. Ha János bácsi megkérdezi az elnöktől, hogy mi ennek az oka, akkor rögtön válaszolhatott volna az illetőknek, nem kellett volna leveáez- getnie, bonyolítani az ügyet Senki sem vitatja, hogy adódnak dolgok, melyeket nem lehet másként elintézni, mint jegyzőkönyv segítségévei. De nem minden ügy ilyen! Sokat beszélgettünk mi erről, és a vezetőség, Tábori elvtásrs is gyakran adott tanácsot magának. Ttf int említettem, hasznos, jó munkát végezhet a közösségben, János bácsi, és erre nagy szükség van. De itt a legfőbb ideje, hogy tisztázzák, mik az ellenőrző bizottság feladatai! Még egyet talán: keresse a kapcsolatot a vezetőséggel, beszélje meg velük, hogy miben segíthet a legtöbbet az ellenőrző bizottság, s levelezés helyett többet tanácskozzanak szóba»! Higgye ei, János bácsi, hogy így válik munkája teljes értékűvé. Vörös Márta &kzí Mihály — Becze Károly, égíonisf a Vörös megbökte Gazsót, és a francia kezére nézett. Az követte tekintetét. A francia keze feje három helyen volt tetoválva. Mivel egy tetoválás öt évet jelent, ez tehát tizenöt év elől szökött a légióba ... Hozták a levest. Tízük részére egy nagy tállal. A francia nyúlt először a kanálért. Az összes húst kiszedte. Utána a németek következtek: a leves sűrűjét kanalazták ki. Az olaszoknak már csak a híg lé maradt. Gazsóéknak és a jugosz- lávnak semmi. A francia két pofára tömte magába a húst. a németek is elégedetten turkáltak tányérjaikban, az olaszok szürcsölték a levest. Ezek négyen pedig bámultak, s pár percig szóhoz sem jutottak. Ekkor Vörös hirtelen magához húzta a tíz darab buktát, és elosztotta négyük között. Kettő és f*1 jutott mindenkinek. . A fran villogott, de nem sz. Vörös ezután a boráért nyúlt, és azit is szétöntötte négyük csajkájába. De erre már felugrott a francia. Kézzel-lábbal hadonászott, és rikácsolt, mint egy papagály. A jugoszláv nyugodtan válaszolt — Ha ti megettétek a levest meg a húst, akkor a bukta meg a bor minket illet... A francia mordult egyet, és már ugrott is. Vörös azonban idejében észrevette szándékát, villámgyorsan felkapta a nehéz levesestálat, és teljes erővel fejbe vágta vele. A francia lendülete megtört, s a földre esett. A jugoszláv belerúgott egyet, majd az asztal alá tolta. Gazsóék kiitták boraikat, buktáikat zsebre vágták és kimentek ... A németek hozzákezdtek az eszméletlen francia élesztgeté- séhez. Künn az udvaron a jugoszláv Vörös nagy tenyerét szorongatta, s hálálkodott... X. Másnap délelőtt új szállítmány érkezett Párizsból, s azt ismét szaladgálás, motozás követte. Az őrmesterek ordítoztak. Az irodákban gyorsított ütemben dolgoztak, kartotékokat állítottak ki, szerződéseket írattak alá. Estefelé Gazsóék és néhány jugoszláv fiú — akikkel pár nap óta nagyon megbarátkoztak — az erőd faláról bámulták a tengert, a naplementét. Vörös oldalra pillantott s elmosolyodott. Meglökte Gazsót. — Figyeld csak! Gazsó arrafelé nézett. A forra- dásos képű Suerez őrmester mászott négykézláb az erőd falán. Be volt rúgva, mint a disznó. Feléjük közeledett. Vörös intett a többieknek. — Gyertek! Holnap úgyis itt hagyjuk Marseille-t. No, sakál, most visszakapod! A nyolc-tíz fiú szaladni kezdett. Mint a fergeteg viharzott végig az erőd falán. Az őrmestert magukkal sodorták. A fiúk a lejárati lépcsők felé igyekeztek, majd eltűntek: föld alatti szállásaikon. Az őrmester eszméleflenül | maradt a falon; rúgások, ütések: nyomai látszottak testén, ést több sebből vérzett... Másnap sorakozó előtt Vöröst odakacsintott; Vámosnak. ; — Nos? I — Még nem tudták eszme-í letre téríteni. — Nevettek. f — Sorakozó! — hangzott fel! az udvar elejéről. Irány Afrika! Viszontlátásra : Marseille!... | A Sidi-Brahim nevű keres-: kedelmi gőzös motorjai felzúg-1 tak. A hajó éleset fordult, és| kifutott a nyílt tengerre. Kürt-: je még egyszer felbúgott mint-; egy elbúcsúzva Marseille-től,| majd, egyenletesen szelve a ha-| bokát elindult Afrika felé. | A légiósok — régiek és újak! — valamennyien a fedélzeten; voltak. Az elszállásolás után aj hajófenékből azonnal felró- % hantak, különösen az újoncok,; akiknek minden új volt; maga; a titokzatos út, a végtelen ten-j ger, a kikötő, a part menü táj.! Gazsóék és néhány jugoszláv: fiú együtt gyönyörködtek a táj; szépségeiben. Hamarosan elérték Iff várát.; Az erőd még most fs félelmetes! volt, falai komorak, méltóság-: teljesek, mozdulatlanok — pe-' dig ma már csak kirándulóhely semmi más. — Ennek a rabja volt gró gróf Monte Christo — mondotta el lágyul va Vörös. , (Folytatjuk Elb úcsúztak a „véndiákok“... Zöld, lombos már minden fa, A kertekben kivirultak az orgonák, megfőttek rr :d a madarak, és most ők mennek el, akik a fecskék költözésekor szoktak idejönni őszönként. Akkor jöttek négy évvel ezelőtt is a városba, amikor az akác, a nyár és a vadgesztenye levele búcsúzott fájától... Most mag ők búcsúznak ... Minden iskola csupa virág. Zöld gallykeretben az ajtók, ablakok. A táblákon másodfokú egyenletek helyett színes krétával felirat: »Tanáraink és társaink, a szivünk nem feled. Te kedves osztály, víg tanyánk, immár isten veled!-« A folyosókon szülők szoronganak és testvérek, csillogó szemű jó barátok. Egyszer csak megszólal a csengő, ünnepélyesen, háromszor egymás után, s hangja tovább rezdül a szívek húrjain. És akkor távolról, mintha négy év messzeségéből hangzanék, a folyosó végén, a negyedik osztály tanterméből halkan, zümmögve száll a dal... Lassú menet indul, elöl karonfogva egy karcsú diáklány és egy vállas fiú között, lehajtott fejjel az osztályfőnök, utánuk sorban komoly, megiUetődött lányok és fiúk. Bejárnak minden tantermet, megsimogatják a padok szélét. Egyre közelebbről hallatszik az édes-bús diákdal: «-Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz. A küszöbről a véndiák még egyszer visszanéz.. j* Az édesanyáknak harmatos lesz a szemük ...A folyosók mentén és kétoldalt a lépcsőkön sorfalat álló alsóbb osztályosok megi Uetö(lötten nyújtanak ást egy kis virágcsokrot a ballag óknak... Búcsú a padoktól, búcsú az osztálytól. Megindul a lépcsőin a ballagok menete.
