Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-12 / 109. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1963. május 12. Az adott szó társadalmi méltósásáról A kadarkúti művelődési ház építésének akadozó üteme láttáin jeleztük, hogy a falu lakói erősen számítanak arra, hogy a többször megígért és korábban már igényelt állami hitelt megkapják, és ezzel a segítséggel megvalósíthatják végre községfejlesztési munkájuk egyik legnagyobb vállalását, befejezhetik a művelődési ház építését Megírtuk. Ki-ki vonja le a csak neki szóló tanulságot ebből — gondoltuk. Viszont a minap Segesden járva hallottunk arról, hogy e község lakóinak is van ígéretük hasonlóan hangzó. A különbség csupán annyi, hogy míg a kadar- kútiaknak tett ígéret a jelenre szól, a setgesdieké a jövőre. Pontosabban 1963-ra. Addig összejön Segesd községfejlesztési alapján egymillió forint, e ezzel hozzá akarnak látni a mindjobban hiányzó művelődési ház építéséhez. E több kilométer hosszan nyújtózó falunak négyezer lakosa van. Kulturális létesítményei? Sajnos, ezek olyan állapotban vannak és olyan kicsinyek, hogy semmiképpen sem felelnek meg az igényeknek. A kultúrterem 250 személy befogadására alkalmas. Kocsma volt. Az épület magántulajdoniban van. A mozi azelőtt a Széchenyi grófok afféle beszálló kocsmája volt. Becsülik ennek az épületkomplexumnak az életkorát száz vagy még ennél is több évesre. Ez még nem volna baj. De az épület állapota olyan, hogy várbörtönnek, siralomháznak is csak szükség esetén lenne elfogadható. Költeni rájuk? Azt mondja a község tanács: »Minek? Úgyis új művelődési házat kell építeni, abban aztán mindennek lesz helye. Az majd megfelel az igényeknek.« Igen ám, csakhogy az igények már nem majd lesznek, hanem most vannak. Számolnia kellett ezzel a községi tanácsnak. Továbbították is a segesdiefk óhaját. Azt a választ kapták, hogy gyűjtsék össze a korszerű művelődési ház fölépítéséhez szükséges összeget Ha együtt lesz a pénz, megkapják az építési engedélyt Kiválasztott erre a községi tanács egy olyan tervet, aminek megvalósítása nem kerül több millióba, csupán másfélbe. Téve pedig ezt UNCLE SAM Talán nincs a világnak egyetlen olyan karikaturistája sem, aki még ne rajzolta volna le. Ez a figura jelképezi az USA imperialista törekvéseit, a jótékonyság álarca mögé bújt hatalmi nyerészkedést. De vajon csak a karikaturisták szüleménye-e Uncle Sam, azaz ahogyan mi mondjuk, Samu bácsi? Vagy volt-e valami alapja annak, hogy éppen így ábrázolják gúnyraj zokon az Egyesült Államokat? A Reuter hírügynökség megállapítása szerint ez a bizonyos Samu bácsi létező személy volt, a múlt század elején élt. És vajon mivel foglalkozott? Nem mással, mint katonai szállításokkal, A karikaturisták nem is választhattak volna jobb figuráit az Egyesült Államok politikájának jellemzésére, mint éppen egy hadseregszállítót Ezt a bizonyos üzletembert Sámuel Wilsonnak hívták. Az 1812-es angol-amerikai háború idején Wilson úr hússal látta el az Egyesült Államok harcoló csapatait. A csomagokra mindig a következő rövidítést írta rá: US (United States = Egyesült Államok). Az éhes katonák természetesen várva várták a gyéren érkező szállítmányokat, és nagyon örültek, amikor végre megkapták húsadagjukat. Egyszer — a több napig tartó »böjt« közepette — az egyik katona tréErtelmes szolgálati utasítás Arkansas állam (USA) mozdonyvezetőinek szolgálati utasításában a következő olvasható: »Ha két vonat találkozik egy vasúti kereszteződésnél, mindkettőnek meg kell állnia, és egyik sem mehet tovább, amíg a másik a kereszteződésen át nem haladt.« fából ezt mondta: »Jöhetne már az Uncle Sam csomagja! ...« A többi katonának megtetszett az US rövidítésének ez a változata, s azóta mindig úgy emlegették Wilson urat, hogy »Samu bácsi«: Így született meg a karikatúrákból ma már közismert Uncle Sam, a hadseregszállító, aki a háborúkon szeret meggazdagodni. Most, 150 évvel azután, hogy Samuel Wilson urat a célba találó gúny beröpítette a történelembe, Uncle Sam szerepe még mindig a régi, csak a portékái változtak: a marhahús mellett hidrogénbombát is szállít. azért, hogy végre megfelelő körülmények közé k nil jön a falu kulturális élete. Akár olyan áron is, ho*y néhány év múlva ismét kicsi lesz a 250 személyes előadótermű művelődési ház. A kiválasztott típusterv ugyanis ilyenre szólt. A járási és a megyei vezetők — igen helyesen — lebeszélték a falu vezetőit ennek a tervnek a kivitelezéséről. Érvelve azzal, hogy olyat kell építeni, ami sokáig képes kielégíteni a falu lakosságának igényeit. Csak olyan méretű művelődési ház építéséhez kaphatnak engedélyt, amely 400 személyes színházteremmé’ is rendelkezik. Ügy mondták Segesden, hogy most másolják részükre a Szemesen épülő művelődési ház terveit. Azt is mondták — bár nem sok meggyőződ issei —, hogy 1963-ian hozzáfognak az építéshez. No de hogyan? Hiszen addig csak egymillió forintjuk lesz, vagy tán még annyi sem, hiszen nem állhatnak le a más természetű községfejlesztési munkák sem. Hogyan is? Olyan ígéretet kaptak, hogy kellő időben szolgál majd e pénz kiegészítésére hétmillió forint állami hitel... • Örömmel köszöntöttük annak idején a megyei tanácsnak azt a döntését, hogy megfelelő anyagi alapok biztosítósa nélkül egy községünk sem kezdhet hozzá művelődési ház építéséhez. A rendelkezés he. lyességéről több megkezdett és be nem fejezett művelődési ház tanúskodik! Olyanok, amiikre a lakosság méltán aggatta a Luca széke nevet. De.;. nem esünk-e most át a ló másik oldalára az állami hitelek odaígérésével? Ha ezek késnének, vagy meg sem ítéltetnének azzal, hogy a népművelés — falun helyiség- hiányhoz kötődő — gondjait elnapoljuk? Több évre szólóan tesszük ezt is, hiszen két—há- rom millió forint nem egyhamar gyűlik össze a községfejlesztési alapokon! Nem szándékom megbántani azokat, akik. e tárgyban illetékesek. De immár sokadszor vetődik föl az ígéretek, az adott szó, az elhangzó biztatások társadalmi méltósága, rangja. Gondolkodhatnánk ezen. Szorongató problémákra nem jó orvosság a szó, ami elrepül. Hogyan is tartja a közmondás? ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. De meg tudjuk-e tartani? ötéves tervünkben van-e elég biztosítható anyagi alap ahhoz, hogy az állami hitelek kilátásba helyezésével olyan építkezésekre késztessük községeinket, amilyen építkezéseket a falu fontosnak tart ugyan, de amelyek akkora megterhelést rónak az építtetőkre, ami nem egy, hanem két-három, sőt négy évre szól?! László Ibolya Kaposvár helye a 62 magyar város sorában A „vidéki városaink“ című könyv olvasása közben ' ' 88 ; ! Jg m Hí m Gyermekkorom olcsó játéka volt néhány üresnek látszó kartonlap, amelyeket ha a színes celofánból készített papíros pápaszemen át nézegettünk, megtelt különféle rajzolatokkal. Ez jutott eszembe, amikor a »Vidéki városaink« című kitűnően szerkesztett albumot olvasgattam afféle »kaposvári szemüveggel«. Nem vállalkozom arra, hogy a négy és fél száz oldalas könyv minden érdekességéről számot adjak, csak Kaposvár helyét, a 62 magyar város sorában meghatározó, néhány érdekesebb, szemléletes adatot emelek ki. A 43 454 lakosú Kaposvár nagyságrendben ma hazánk tizennegyedik. a Dunántúl ötödik városa. A »relatív iparforgalmi többségű« városok közé tartozik: ez annyit jelent, hogy az iparforgalmi népesség nem éri el a lakosság létszámának felét de számuk több, mint a mezőgazdasággal foglalkozó népességét. Népességi fejlődésünk számadatai sokatmon- dóak. 1869-ben Kaposvár lakossága 6649 volt, 1949-ben 33 535, 1960-ban 43 458. Ha néhány kiemelt ipari városunktól eltekintünk, akkor »a népessé- gileg legjobban fejlődő magyar városoknak Hatvan, Szombathely, Kaposvár, Miskolc és Pécs mutatkozik« állapítja meg a könyv. Érdekes képet mutat a város lakosságának növekedése. Azok közé a városok közé tartozunk, amelyek- nék évi lakossággyarapodása 1870—1890-ig 200—400 között, 1890—1914-ig és 1914—1945-ig 200—500 között, 1945—1954-ig 500—4000-ig, 1954—1960-ig 4000—10 000 között mozog. A könyv felvilágosítást ad a faluról bejáró munkások lét. számáról is. A bejáró dolgozók száma 2335, ebből 1532 a naponta ingázók száma. Azt hiszem, sokan ebből a könyvből tudtuk meg, hogy Kaposvár már 1892-ben, a vidéki városok sorában az elsők között használta fel a villamos energiát a város világítására. Csak két évvel később S3'últ ki a villanyfény Pécsen és Egerben, majd L895-ben Szombathelyen. Érdekes képet mutat Kaposvár ipari fejlődése. 1900-ban 4 gyáripari jellegű üzem működött 356 munkással, 1920-ban 23 üzem foglalkoztatott 1240 munkást. Az 1930-as évek válsága megcsappanhatta a számokat: 17 üzemben 986 munkás dolgozott. Az 1957-es statisztika viszont 62 üzemben foglalkoztatott 6311 munkásról ad jelentést. Természetesen ez a szám azóta jelentősen nőtt. »Szomjasan« böngésztem a vízellátásról szóló tekintélyes táblázatokat. A város lakosságának 71 százaléka vizzel ellátott. A háztartási vízértékesítésből egy ellátottra 55 liter jut naponta. Néhány művelődési adat a nagy sokaságból: 1960 szeptemberében a lakosság 29,8 százaléka tartozott a rádióelőfizetők táborához. A 11. hely Kaposváré. Előkelőbb helyünk van a napilapolvasásban. A napilapok terjesztett példánya 10 144, a lakosság 23,4 százaléka újságolvasó vagy előfizető. Ez a szám az országos negyedik helyet biztosítja városunknak. Alig valamivel nagyobb az első helyen álló Pécs 25,2 százalékos aránya. Az Élet és Tudomány 1304 példányban, a Film—Szinház- Muzsika 1100 példányban, az Ország-Világ 916 példányban, a Természettudományi Közlöny 34 példányban, a Nagyvilág 46 példányban kel él városunkban. A könyvvásárlásban a Wien cedik helyen áll Kaposvár. Az 1858. évi adatok szerint 2 377 000 forint értékű évi könyvvásárlásból 55 forint jut egy lakosra. Az egy lakosra jutó könyvtári könyvellátás tekintetében természetesen megelőztek bennünket az egyetemi és nagyüzemi szakszervezeti könyvtárakkal rendelkező városok. Az egy lakosra jutó évi mo- zilátogatás az 1957. évi adatok szerint 19. Tizenhárom hellyel maradtunk el az első helyen álló Kalocsa 26,3 mutatószáma mögött. Ismeretterjesztő és -bővítő forrás ez a gondos, alapos, tudományos figyelemmel ezer-: kesztett könyv. Hézagpótló ismertetést ad a magyar városfejlődés történetéről, a mai magyar városhálózat kialakulásáról. Kellner Béla Lenin egyéni könyvtára Vlagyimir Iljics egyéni könyvtárában több, minit 8700 könyv, folyóirat és újság volt. Moszkvában most katalógus jelent meg, amely részletes tudományos leírást ad azokról a művekről, amelyeket Lenin használt. Satu l’lián bukása atu khán nevét nemcsak a história tartja számon; aligha akad olyan ember, aki ne ismerné. Hanem most egy jelenkori Batu khán bukásáról esik szó, nevezetesen Batu Pálról, a fogatosok brigádvezetőjéről. Alig egy hónapja volt csak a közös tagja, amikor már így emlegették. Ö tehetett róla. Igaz, reggelente ő volt ott elsőnek az istállónál, de ha nem stimmelt valami, igencsak elgaloppíroz- ta magát. Magyarán mondva ordított, ahogy a torkán kifért, csűrte, cifrázta, hogy a végén maga sem tudta, hogyan is kezdte. Az emberek persze nem vették szívesen az abaj- gatást. Igaz, ők tették meg bri- gadérosnak, de hát ez nem ok arra, hogy mindenért csak kiabáljon velük, ne légyen egyetlen halk szava se. Ment is a deputáció az elnökhöz, de annak kisebb gondje is nagyobb volt, mint ezzel bai- lódni; leltár, tervkészítő- igénylések, értekezletek, ' gyorsan elintézte a dolgot. — Neveljétek meg! Ezzel ugyan nem lettek ol. sabbak, de a deputációt befejezettnek tekinthették. Valahogy azután megcsöndesedett a dolog, a sok munka eltemette. Beletörődtek az emberek. Hanem amikor Hevér Pisla hozzájuk került, újra ügy lett a dologból. Pista a gyárat hagyta ott, s mivel a szakmájában nem akadt munka, lévén lakatos, beosztották a fogatosokhoz, míg neki váló munka kerül. Már az első reggel összekoccant Batu khánnal. Az öreg ott vizslatott körülötte, és segítség helyett azt leste, mikor köthet bele, s az első tétova mozdulatnál már harsogta is: — Szaporábban te! Nem gyár ez, hogy megcsinálja más helyetted! Erre persze Hevér Pista igencsak felhörrent: — Életében nem volt maga gyárban! Mit tudja akkor, mi van ott... Batu khán már vágott is volna visza, de Pista otthagyta. Ettől kezdve nem nagyon állhatták egymást. Tpgyik reggel, amikor be- ért a majorba Batu Pál, okként. Mindig ő érkezett sunek, most meg már min- anlci ott sürgölődött a lovak s kocsik közt, nem együk már be is fogott. Nézett, pislogott, nem értette a dolgot, de úgy tett, mintha nem is érdekelné. Kiabált, szitkozódott, közben elsorolta, kinek mi a dolga, s aztán amikor ö is befogott, kiadta az ukázt: — Mehetünk, emberek. Elsőnek indult kifelé, de alig fordult rá a majorból kivezető útra, nyekkent egyet a szekér, s majdnem lebuckázott a bakról. Míg visszanyerte egyensúlyát, már ki is eresztett fél napra való szitkot. Nézi, nézi, hát bizony az egyik kerék eleresztette a tengelyt, hasra puffanva ott hevert a porban. A többiek ott zörögtek el mellette, persze nem szó nélkül. — Mi van, Pali? — No, pont a brigadéros ... — Meg kell ám nézni, mire ül föl az ember... Ette a méreg, de hát mit szólhat vissza? — Menjetek csak, a TÜZÉP- nél találkozunk... Helyre rakta a kereket, a csapszeg pottyant ki, amiatt esett a baj. Hajtotta magát, s alig késett el a többiektől. Amikor lerakták a telepről hozott téglát, rágyújtottak, s mint'' - - -övei ott akarnák tartani ! ssza kérdezgettek tőle "lét az emberek. Ügy ’-éget szakítani a beszédnek, intett, hogy elég volt, dologra. S mintha csak a sors akarná megtréfálni, ugyanott, mint az előbb, megint elült a szekér. Megint hasra puffant a kerék. Pulykavörös lett. A többiek már fújták: — Hát ezt szépen föltetted ... — Már megint a brigadéros... — Hamar munkának ez az eredménye.., Megvilágosodott benne a dolog. Ezek kicsinálták. Reggel korábban jöttek... az előbb elcsalták... a méregtől alig tudta kipréselni ajkán a kérdést: — Melyikötök volt? Azok hallgatták, majd megszólalt egyikük csöndesen: — No lám, tudsz te beszélni halkabban is... És elkocogták a szekerekkel, ö meg úgy érezte magát, mint egy leszidott gyerek. A mikor egy hét múlva visszajutott a fülébe, hogy az elnök megmosta nagyon Hevér Pista fejét, mert ő csinálta a többiek tudtával a dolgot, nem érzett haragot a fiúval szemben. És csöndesebb lett, mint azelőtt bármikor. S a többiek, akik csak a szemébe hívták Pálnak vagy Pali bácsinak, egy idő után a háta mögött is így emlegették, a feledés pora kezdte betakarni a csöppet sem hízelgő csúfnevet, a Batu lchánt. Mészáros Ottó &SKQIS2 Egy aranyórát vesztett el május 1-én a kaposvári Vörös Csillag Filmszínházban Nagy Dezsöné, aki 27 évi argentínai tartózkodás után látogatóba jött haza. Az órát nem is akarta keresni — gondolta, hogy úgysem lesz meg —, s csak hozzátartozóinak rábeszélésére ment el 8-án a mozi pénztárához érdeklődni az óra iránt. S Nagyné visszakapta az elveszettnek hitt 4000 forint értékű órát, melyet Magyar Józsefné jegyszedő talált meg. Mind a ketten jól jártak: Nagynénaík megkerült az órája, Magyamé pedig illő jutalomban részesül, is» fi — • • • Hová lett a lovak farka? Furcsa eset történt a napokban Hencsén. Mulatságos és tanulságos. Egy hónapja a tsz-einök néhány vezetőségi taggal arról beszélt, hogy le kellene vágatni a lovak faikát, mert kefét adnak érte cserébe. A beszélgetés után egy reggel a kocsisoknak furcsa látnivalójuk akadt: hat pár lónak lenyírták a faikát, de oly ügyetlenül, hogy csak a külsőből hagytak néhány szálat. Érdekes, hogy az istállóban levő rugós ló farkához nem mertek hozzányúlni. Mert akkor maradt volna nyoma ennek az esetnek. Esetleg kék-zöld nyoma is... — dz — Termés világ tetejénf* A tengerszmt fölöttti 4500 méter magasan fekvő Palo tibeti város környékén gazdag árpatermést értót eL Hetvenhárom hektárról átlagban 1200 kilogramm árpát takarítottak be. * * • Tűzgomb A napokban gyönyörű látványban volt részük az Ohotszki-tenger partján fekvő Nurki település lakosainak. Az ébotton egy tűzgömb száguldott végig. A hulló csillag magassága állandóan csökkent, majd földet érésének pillantában tompa, mennydörgésszerű robaj volt hallható. A szovjet tudósok egy csoportja útra kelt, hogy helyszíni szemlét, tartson. • * « Pontos idő Prágában megkezdték a félvezetőkkel működő hordozható villanyórák gyártását. Ezeket az órákat a tudományos kutatóintézetekben a legkülönbözőbb kísérletek végrehajtása során az idő pontos mérésére használják feL Maximális hibalehetőségük napi 5 ezred másodperc. SomogyiKéphrn Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. {Telelés szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin n. 14. Telefon 15-10, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és jpostáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra U Fti