Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

Ke&d» 1962c május Se

Nem maradtak magukra

Ptyan borzalmas volt a kiáltás, hogy aki a cserénfaiak közül hallotta, az dermedten állott meg, s figyelt borsódzó háttal a szőlőhegy irányába. A?tán még egyszer felhangzott a szörnyű, fájdalmat, rettegést kifejező hang, majd elcsönde- sedett minden. Néhány hazafelé igyekvő öregasszony félénken keresztet vetett, aztán sietve eltűnt a biztonságot nyújtó házakban. Mi történhetett? Tanácstalan volt mindenki Nem sejtették, hogy ezalatt a. sötét szőlőhegyen egy ember vívja irtózatos kínok között harcát az életért — reménytelenül.

Február 23-án történt. Fehér Jenő útőr esténként el-elment otthonról. A téli estéken van idő a beszélgetésre, s arra, hogy megkóstolják a hegy levét, hiszen majd minden családnak van szőlője. Ezen az estén is elment, és soha többé nem tért vissza családjához. Reggel holtan találták az egyik szőlőben ...

Nem történt gyilkosság. Halálát a bor okozta. Hogy pontosan mennyit ihatott, azt senki, még az orvosi vizsgálat sem tudta megállapítani. Valószínű, hogy már a szőlőhegyen levő présházukhoz, pincéjükhöz is ittasan érkezett.

Termőre fordult a soáraa

m

mmm®.

Minden nap hajnalban kel a csökölyi VII. Pártkongresszus Tsz-ben a tíz hold spárgánál dolgozó 16 asz- Mire fölkel a nap, átlagosan 100 'kg spárgát szednek.

Erre enged következtetni, hogy mivel a kulcs nem volt nála, lehúzta bakancsát, s mezítláb mászott be a tetőn keresztül, üvegben hozta ki a bort, és a szabadban ivott. Közben tüzet gyújtott. Az alkoholmámor elnyomta, s elaludt a tűz mellett. Vattanadrágja meggyulladt. A égés okozta fájdalomra ébredt föl, s tört ki belőle a borzalmas kiáltás. Felugrott, futni kezdett, földhöz verte magát, tépte, kaparta a földet. Üjból rohant tovább, közben egy karóban megbotlott, a földre zuhant, s ott maradt örökre. A tűztől száz méterre találták meg. Földbe vájt körme, eltorzult arca borzalmas kínokról árulkodott.

Este 8 órától 11 óráig tartott a haláltusa — állapította meg a vizsgálat. Teljesen leégett óla a vattanadrág, s a teste ' aréktól lefelé megégett...

Egy munkaképtelen asszony és két kislány maradt utána. \z egyik öt-, a másik hatéves, fi Írsz velük? S mi lesz a most •pitéit új házukkal?

• * *

Fehérék nem maradtak magukra. A KPM Közű lóságának dolgozói j ták: megsegítik a b- családot. S a napokban ;

! tás 5069 forintot számolt ... özvegy Fehér Jenöné kezéhez. A pénzesutalványra ez volt írva: "Feladó: KPM Közúti Igazgatóság szakszervezeti bizottságik.-«

Sz. L.

Mit akarnak a kukoricával meg a szénával?

Patosfai törekvések és tapasztalatok

Napközben megtisztítják és osztályozzák a reggel megszedett, bel- és külföldön egyaránt keresett spárgát,

Az új gép köztes növények vetésére is alkalmas

A mákod. Kossuth Termélő- szövetkezet szakemberei nagy teljesítményű hagymaművelő gépet szerkesztettek. Az új konstrukció az eddigi, hasonló célt szolgáló géptől abban különbözik, hogy 4 sor helyett 16 sort vonalaz meg, s ugyancsak 16 sor közét lehet véle gyomtalan ítarú. Teljesítménye tehát négyszerese a réginek, s ameittett — ami különösen nagy jelentőségű — .köztes növények: sárgarépa, gyökér és kukorica vetésére is alkalmas.

A kátünően bevált és a makói körzetben rendkívüli nagy érdeklődést keltő konstrukciót bemutatják az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is. <MTH

A járási székhelyre, Barcsra is eljutott a híre, hogy Patos- fán meglepő és érthetetlen próbálkozás kezd. eluralkodni. így értesült a dologról szerkesztőségünk is. A minap a helyszínen kerestünk válaszd a kérdésekre: mi okozta a fordulatot, kinek mi a célja a részes művelés követelésével, és ki hogyan értékeli ezt a törekvést

Tehén helyett kecske

Rafai János a gyümölcsösben dolgozik, társaival együtt a csemeték helyét jelöli ki. Csak kérdezni kell, máris ömlik belőle a panasz:

— Nehéz, bizony nehéz az életünk. Három apró gyermekem van, s hogy tejet adhassak nekik, kecskét vettem. Tehenet nem tudnék miből tartani, mert nincs takarmány. Lenne, ha mi is harmadosán használhatnánk a rétet, mint a ladiak. De az elnök nem engedi. A kukoricával? Azzal az 1 számításom, hogy három hol- ’it megkapálok részéből; jut i termésből legkevesebb harminc mázsa, s azzal meghizlalom a süldőket, és a hízók árán tehenet veszek.

Közbeszól Zsunics Géza csapatvezető: — Az kellene, harmados rét. A tehén meg a két szerződött üsző sok szénát eszik.

Mindebből az első hallásra megállapíthatjuk: a részes művelésért együtt csatározik az állatot nem tartó tsz tag a ma is sok jószágot nevelő volt középparaszttal. Ebben fejeződne ki érdekazonosságuk? Látszat ez csupán, olyan burok, amelyben más valós szándék rejtőzik. De menjünk csak tovább.

Három jószág eladó

Az esti etetéshez készülődik Hegedűs Kálmánná. Sok a dolga, sok a gondja, mert tele van az istálló jószággal. Két-két tehén és borjú meg egy hasas üsző áll a jászolnál. Ennyi szarvasmarhát Hegedűsék egyéni gazda korukban sem tartottak.

— Ugye, azért jött, hogy megvegye a borjúkat? — mondja a gazd asszony Kovács József tsz-elnöknek. — Tegyen jót velünk, vegye meg. De ne csak a két borjút, hanem ezt az öreg tehenet is. Rosszul mondom, nem öreg ez, csak leromlott a télen. Látja, menynyi itt a jószág. Hasznot meg nem hajtanak. Bárcsak adtam win® el az ősszel kettőt-hárGwsi Mihály — Becse Károly:

1

AZ 57081-ES

égíonlsía

»

Egy vézna, álmodozó szemű nul üft ágya szääa. Fejét te- jót szemmel tártévá a még

jelentkezett.

— Én az vagyok. Lovász Béla a nevem.

Gazsó hozzásá etett.

— Szervusz. Gazsó vagyok.

Mikor jöttéd ki?

— A leventékkel hoztak ki Jiárom éve. Azóta hányódom ide-oda. Sohasem fogom az itteni életet megszokni.

S majdnem elsírta magát.

Gazsó részvéttel nézett rá.

Hol van ebből a fiúból a kö- modoztak. Légió! a^rörtelenség, amelyről annak ték magúktól a idején Vörös beszélt? Mi lesz ezzel a fiúval?

Szőke hajú fiú furakodott melléjük.

— Sprechen sie deutsch?

— Egy nagyon keveset — válaszolta Gazsó magyarul.

— Én... jugo — mutatkozott be a zömök fekete is —, jugo ... érteni?

— Értem, jugoszláv vagy.

Saervusz.

Hatodik lássuk mozdulatteu

nyerőbe hajtotta. Csöndesen mindig ágya szóién ülő hato- monmogott valamit. A többiek dák társukat

már valamennyien őt ték. De ő nem mozdult. S egyszerre fájdalmasan, hangosan ezt kiáltotta;

— Légió! Légió! _

■ A többiekben meghűlt a vér. Légió! Ügy hatott rájuk ez a szó, minit a hideg zuhany, hiszen valamennyien karrierről, fényes jövőről áL- Elhesseget- gjomdolatot. Nem, ez nem lehet.

De a reggeli valahogy mégsem ízlett.

Egyszerre Vörös feüordított.

— Eh, marhaságot beszélsz. De a másik tovább hajtogatta:

— Légió!

Vörös felugrott.

— Elhallgass te, mert ... Gazsó és Lovász lefogták. A

nagy darab legény izgatottan, nyugtalanul szüarcsölte kávé.

— Milyen nemzetiségű vagy fattyú? — kérdezte.

Az meg sem mozdult az

»apóidban

—• Lengyel >—» fieteffee helyette Lovász.

Ö ismerte. A együtt bolyongtak.

A katona lépett be;

—i Szedjék össze heteájaé- kat, és jöjjenek velem.

Összekapkodták szegényes cókmókjaikat, s perceken, belül útra készen álltak. A katona a már ismert földszinti helyiség felé vezette őket.

— Állj! Egyenként mennek majd be! Álljanak sorba!

Az egykedvű, szótían lengyelt tuszkolták a sor elejére, mögéje a német állt, majd a jugoszláv. A három magyar a sor végére húzódott.

Nyitó az ajtó, g a lengyel

belépett. JÓ negyedóra máivá a németet hívták.

A sor egyre fogyott, már csak Gazsó volt hátra. De érdekes, kifelé senki sem jött. MS ez a titokzatosság már megirnC?

Az ajtóban egyszerre anao- sdlygóB arcú francia jelent meg. Á, a tegnapi ismerős! Gazasó szinte megörült neki. A szobában rajta kívül senki sem tartózkodott De hová lettek a többiek?

A francia egy saétare mutatott.

— Kedves barátom — mondotta, iméután Gazsó leült — Önök két órán belül elhagyják Bécset. A nemzetközi gyorshoz egy különkocsi lesz

mat, ami maradt volna a télre, azt rendesen takarmanyozhat- nám.

— Talán nem kapott etet valót a tsz-ből?

— Dehogynem kaptam. Jóformán az egész évi keresetem fejében szénát meg abrakot hoztam. Adtak volna többet is, annyit, amennyi kell.

— Most is hozhat zöld lucernát, felírjuk, és a munkaegységértékből levonjuk — javasolja az elnök.

— Nem ezzel segíthetnek rajtunk, hanem azzal, hogy megveszik a két borjút meg az egyik tehenet Igen nagy gondot vennének le a váltamról — feleli Hegedűsné.

Ez a család sokat dolgozott tavaly a Búzakalász Tsz-ben. A vezetőség egy szóval sem mondta Hegedűséknek, hogy ne tartsanak öt szarvasmarhát, sőt, annyi takarmányt adott nekik, amennyit kértek. Számításuk nem sikerült. Most már látják, hogy jobban jártak volna, ha kevesebb, de jobban tejelő, nagyobb hasznot adó állatot tartottak volna. A kiutat nem a részes művelésben keresik, hanem abban, hogy az ötből két szarvasmarhát hagynak meg, s azok kellő mennyiségű takarmányát megkapják a közösből, munkaegységre.

Fejlett közös állomány

A szőlőhegyen a présház környékét rendezgeti Pécsek István.- Jut most idő erre a háztáji munkára. Pista bácsi nagy élettapasztalaté, megfontolt ember, mindig mindent józanul mérlegel. Régente is túllátott kis földje mezsgyéjén, érdekelték a falu egészének dolgai. Emlékszik rá, hogy Patosfa eddig 260 szarvasmarhánál többet nem tartott, 300 hízott sertésnél többet nem értékesített egyetlen évben sem. Most a Búzakalásznak 283 szarvasmarhája van, a háztáji gazdaságoknak pedig 76. Ez együttvéve mintegy százzal több, mint az egyéni gazdálkodás idején. Csupán a közősnek nagyobb az állatállománya, mint régebben az egész falunak. Az idén a szövetkezet 600 sertést meg 130 marhát hizlal közfogyasztásra, a tsz-tagok pedig 28 hízóra szerződtek.

Ezek a számok sokat mondanak. Hízott állatért a Búzaka- Elász az idén kereken kétmillió forintot vár. így állították ösz- sze éves tervüket. Az értékesítési előirányzat teljesítése jó dolog — tudják ezt a patos- faiak, hiszen tavaly is 45 000 forintnyi állami kedvezményt kaptak ezen a címen. Férőhely van, jószág van, a gondozók — a hízóknál Hirt Jánosáé, Koponya József né és Lehman Ferencné meg a göbölyösök — is megteszik a magukét. Egy tényezőn áll hát az állateladási terv sikere; a takarmányon. A község termőterületét növelni nem lehet, a közös állomány kialakult, nincs tehát mód arra, hogy az alapszabályban meghatározottnál több jószágot tartsanak a patosfai háztáji gazdaságok. Lám, Hegedűsék önszántukból •eladják fölösleges marháikat.

csatolva a francia szabadsága jVehet teheTK;t Rafai János ls. katonák reszere. Abban utaznaik önök is. De az üt veszélyes. Az a kérésem, feltétle- nül tartsák meg utasításainkat, különben a zónahatárnál baj lehet. Azt hiszem, önnek sem kell bővébben magyaráznom, milyen sors vár arra, akit az oroszok elkapnak, ön a vasfüggöny mögül jött, bizonyára hallott már a szibériai ótambámyákról.Nos, azért mondom ... Tehát még

ha akar és tud. Kaphat annyi takarmányt a közösből, ameny- nyit ez az egv tehén megeszik. Nem részes kapálás és kaszálás, hanem munkaegység alapién! Hogy erre nem futja a várható 250 egysége értékéből? Dolgozzék többet. Hívta az elnök állatgondozónak, így mindennapos munkáia volna, és nyaraoodns ecvséeeinek száma, ám nem vállalta. Ehelvett

Mondjanak le az árpáról

— Negyven forintot ért a munkaegység tavaly, az idei évre negyvenkét forintot terveztünk — mondja Kovács elvtárs, a szövetkezet elnöke.

— Kiszámítottuk, hogy becsap pódna a tagság a részes kapálással. Ha harminc mázsás csöves átlagtermést veszünk, akkor egy hold megműveléséért harminc százalék, tehát kilenc mázsa járna. Ez őszi áron ki- lencszáz forintot ér. Viszont premizált ' munkaegységgel ezerhuszonnégy forint jut -egy hold után: ez huszonkét munkaegység értékéből és a terven

— huszonnyolc mázsán — felüli termés felének az árából tevődik össze. Még nagyobb az eltérés ez utóbbinak a javára, ha a tervezettnél jóval több kukorica terem

— S mégis követelik a részest?

— Követelik bizony, és mind erősebben. Először csak a tar- karmányrépáról volt szó, abba beleegyeztünk. Ezen felbátorodtak a hangulatkeltők s újabb követeléssel álltak elő. A tervtől eltérően, a kései kitavaszodás miatt tavaszi árpa és zab helyett százhúsz holdon kukoricát vetünk. Kapálását csak úgy vállalták el, ha megkapják a termés harminc százalékát. Utána meg a többiről, a tervezett kétszáz hőidről is kezdtek beszélni, most' pedig a rétet is emlegetik — sorolja az elnök, s majd hozzáteszi: — A százhúsz hold marad úgy, ahogy megegyeztünk, hiszen ígéretemet nem vonhatom visz- sza, de itt negálunk, nem megyünk tovább.

Igaza van. Nem lehet enged* ni, hogy bárki is felborítsa a rendet, és veszélyeztesse a szövetkezet jóváhagyott, közgyűlésen megerősített éves tervének sikerét. ”- a tagság ragaszkodik a .a.aszi kalászosok helyett vetett 120 hold kukorica részes műveléséhez, ám legyen kedve szerint, de egy feltétellel! Sörárpábóí 100 000 forintot számítottak bevenni. Ezt az összeget kukorica eladásával kell előteremteni, hogy egyensúlyban maradjon az éves bevétel—kiadá'i terv, többek között a 42 fr ntos mun- kaegység-előirányzat is. Másrészt tavaszi kalászos gabona is ment volna a nyáron a közös takarmányalapba. Helyette az ősszel lesz majd kukorica. A jószágnak azonban a nyártól az őszig is ennie kell. Ezért a részes kukorica ellenében a tagok mondjanak le arról az őszi árpáról, amelyet egyébként kaptak volna előlegként a nyáron. így vélekedik Feigli József, a járási tanács mezőgazdasági osztályán nak vezetője is, aki velünk együtt járt Patosfän.

A kukoricát a patosfaiak értékes terménynek, valutának tartják. Tavaly 960 mázsányit kaptak a közösből, s legalább ugyanennyi termett háztáji földjükön is. Nyílt titok, hogy 19 vagon kukoricát nem etettek föl háztáji állataikkal. A termény egy részét drágán eladták. Erre megy a játék most is. A termelőszövetkezetek a parasztok szocialista közös gazdaságai, s azok nem a piaci árak spekulációs fölveréséire, hanem letörésére valók. Ne számítson hát Patosfán se senki arra, hogy a közös föld kukoricatermését Szigetváron adja majd el — magas áron.

Kutas JPÓBsef

ma Franciaországban lesznek^ f n 371aszkodik. hogy nehezen él amely befogadja önöket, ke-t^eg. mert nincs reszes kana- nyeret, otthont biztosít azá-f’*» ™«g harmados kassáig maikra. JWem ez nehevvff.

\nyoit — tucHa ért ő is. r!p n7:é" 'r (Pohytatjjiké ®«sak fújja a részes nótát

Debrecenben rendezik az idei erdészeti vándorgyűlést

Az Országos Erdészeti EgyesüSeí; idei vándorgyűlését június 2&-én és 30-án Debrecenben rendezik- Ezen a vándorgyűlésen az erdöa kívüli fásításban és az alfökD fásításban elért eredmények és • sonsn következő feladatok lnoílliii * napír rendre. Es jNcjdnivamt üssneflpBk meg a magyar erdéssprti «akfolyó- irat fennállásának 10. évfordulóját. <MTS)

02736506