Somogyi Néplap, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-05 / 103. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. májas 5. Az apa a hátsó pádon ül Cs. I. egy órát vitt haza az iskolából. — Honnan van? — faggatja az anyja. — Találtam... — Akkor... akkor veszünk rá szíjat, mert ez rnár nagyon kopott... — Honnan van ez az óra? — kérdezi az apa is. A lány és az anyja összenéz. — A bátyja küldte Gyöngyösről — válaszolja az asz- 6zony. — Ugye, milyen rendes fiú? — Az egyik kislánynak eltűnt az órája. I. karján fölismerték — mondja a szülők szemébe az igazgató. — Ugyan kérem, hiszen ezt az órát mi vettük a Bizományi Áruházban — hangzik az apa és az anya válasza. Cs. I. a vádlottak padján ül. Tizennégy éves. — Miért csináltad? — Mert nekem nem volt órám... Tanúként kihallgatják az igazgatót. — A családi körülmények miatt a kislány gyenge tanuló. Az apja részeges. Valószínű, hogy ez gátolja a leányt a jobb eredmény elérésében. Jönnek az osztálytársak is. — Rendes lánynál? ismertük ... — Sivár volt az otthona, rideg, kietlen — vallja az osztályfőnöke, amikor a családlátogatás tapasztalatairól beszél. — Szegény kislány, olyan elesettnek látszott a többi között... Semmi támogatást nem kapott otthon. És mit mond az anya? — Ha a férjem ritkán megveri a gyereket, úgy kell a kezéből a szomszédoknak kiszedni ... Cs. I. sír. Könnyei casalí úgy potyognak. — Én nem akarok vele barátkozni többet — mondja egy másik, tanúként kihallgatott kislány. — Nem hittem volna, hogy ilyen... És Os. L tovább zokog. Véletlenül került-e Cs. I. a bíróság elé? Bűnöző-e a tizennégy éves kislány? Mi legyen a büntetése? Nézem az apát. Zsebkendővel dörzsöli a szemét, hogy könnyeket próbáljon kicsikarni. Pedig a könnyek nem segítenek. Mit tettek a szülők? A legrosszabb példát mutatták, amikor ők is hazudtak a gyerek előtt. És ez a rombolás sokkal nagyobb, mint a kislány elkövette bűncselekmény. Ez okozta, hogy a gyerek újra lopott. Mit látott Cs. I. otthon? Állandó pénzzavart, iszákos, verekedő, ordítozó apát. Sivár, kietlen lakást. Kapott-e szere- tetet ez a remegő, a jövőtől félő kislány? Aligha. A bíróság tanácskozik. A vádlott, a hallgatóság és a tanúk kint állnak a folyosón. És mit csinál az apa? Nagy hangon bizonygatja, hogy nem tehet semmiről. Nincs egyetlen jó szava sem a gyerekhez. Hideg, érzéketlen. Az emberek elhúzódnak a közeléből. © — Mi lesz ilyen családi környezetben a gyerekből? —- Ha szakmát tanulhatna, feltétlenül előnyös lenne rá az intézeti nevelés — mondja az osztályfőnöke. — Csak otthon ne maradjon ... — De már csak másfél hónap van hátra a tanév végéig. Nem sínyli-e meg, ha intézetbe kerül? — folyik a vita a folyosón. Ítélethirdetés következik. A bíróság Cs. I.-t javító-nevelő intézetbe utalja. — Otthon akarok maradni ... — csuklik el a kislány hangja. — Ha ezt elviszik, vigyék a másikat is. Az apának csak ennyi a véleménye az ítéletről. Persze Cs. I. nem hallja, hiszen zokog, vékony teste rázkódik a sírástól. Talán nem is értené meg ezt a kegyetlen apai mondatot. De a bíróság megérti. És a hallgatóság is. Nem véletlen, hogy a gyerek már nem mehet haza Haza? Hát otthon volt ez?... Az apa a hátsó pádon ül. Pedig neki, és igen, az anyának is a vádlottak padján lenne a helye! Polesz György TYITOV AMERIKÁBAN Germán Tyítov feleségével együtt látogatást tett az ENSZ New York-i székhazában. U Thant főtitkár üdvözölte őket. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.) Búcsúznak a mezőgazdasági technikumtól Ülünk az iskolában az »öreg« diákok között és, beszélgetünk. Az arcokról jókedv, frisseség, az élet öröme árad. És bizakodás. Ezek a fiatalemberek és lányok nem félnek a jövőtől, nem nyomja őket a holnap gondja. Nemsokára érettségiznek a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum hallgatói. Harminchétén állnak a vizsgabizottság elé. — Negyvenketten indultunk az első osztályban, s. csali öten maradtak lei — mondja a vékony arcú Domsa Ilonka. — Mennyit tanultunk itt négy év alatt! Én Marcaliból jöttem ide. Azelőtt azt hittem, hogy falusi lány lévén sok mindent tudok a mezőgazdaságról. Az iskolában jöttem rá, hogy tévedtem. — Elmondja, hogy milyen sokat jelentett az a heti kétszer hat óra gyakorlati foglalkozás, amikor mindent megpróbálhattak a földeken. Így nem szakadtak el a mindennapi teendőktől, mindig látták, hogy mi a legfontosabb a mezőgazdaságban. Megtanították őket a mezőgazdasági gépek kezelésére, szerelésere. S erre a legbüszkébbek. Honira Keszthelyre készül, az akadémiára. A babócsai Bála József Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen szeretné folytatni tanulmányait. — Ha végzek, akkor vagy állami gazdaságba, vagy tsz-be megyek — mondja. — Apám példáját követem. Az is élthalt a földért. Sokáig agronó- mus volt a babócsai tsz-ben. Nem akarok tőle lemaradni — mondja nevetve Bóla Józsi. Egy-két adatot sorol fel az osztályról Szabó Dániel: nyolcán mennek állami gazdaságba egyéves gyakorlatra a most végző tanulók közül. Zóka Tibor, Takács Ibolya arról beszél izgatottan, hogy szeretnék már tudni, melyik állami gazdaságba kerülnek. Örömmel közli velük Sándor Lajos osztályfőnök, hogy az Állami Gazdaságok Somogy megyei Igazgatósága megígérte: ai állami gazdaságokba kerülőket lehetőleg egy helyre teszik' Takács Ilonka, bár a városban nőtt fel, nem fél a falutól. — A mezőgazdaságot választottam életpályámul, tudom, hogy az aszfalton ezt nem gyakorolhatom — mondja. Sajnos, nem mindegyikük gondolkodik így. Gyurasics Rózsa szülei a fővárosba költöztek. Ö is oda szeretne menni. Ha a főváros környéki tsz-ek- ben nem tud elhelyezkedni, akkor vidéken nem vállal munkát. — Akkor a szülésznőképzőn szeretnék tovább tanulni — mondja. Ez a terve már nem lehet új, mert a többiek már most »szülésznődnek titulálják Rózsikat. Már készülődnek a május 12-i ballagásukra. Nemsokára elhagyják az iskola tantermeit. Fél szemmel már az élet útjait fürkészik. — Nem hozunk szégyent a kaposvári technikumra — mondja Ősz Nándor kollégista... Ezt várja tőlük mindenki. F. L. cÁ lALekntehjQÍt& J ánost — hallatszott az asszony hangja a tornáé felől — a tehén meg a borjú még nem kapott semmit. A férfi megállt az istálló ajtóiban, csizmája sarkáról a rátapadt szalmát rugdosta. Bólintott egyet felesége figyelmeztetésére, aztán vállára vette a vasvillát, és a pajtába indult. — Ne a sásszéváből adj nelak., mert arra még szükség leket az almolásnál, ha elfogy a szalma. Lucernát dobj eléjük! «— hallotta még felesége hangját — Hogy ez az asszony mi mindenre nem gondol. Mire is mennék nélküle — mosolyodon él János, miközben a villával a széna között matatott. A szénát beledobta a jászolba, aztán hozzálátott a répadaráláshoz. Már alkanyodott, amikor mindegyik állat elé oda- öntötte a kosárnyi porciót. Két vödör víz reggel óta ott állt a kamrábatn, így a kúthoz sem kell fáradni, két vödörrel elég az esti itatáshoz. — A víz a kamrában van, majd ha ettek, akkor kínáld meg őket Azt hiszem, elég lesz annyi, ilyenkor nem isznak sokat — mondta feleségének. A konyhában félhomály volt, és erős kámforszag terjengett. Az asszony a lábát borogatta. János körültekintett, gyufát ke~ Ma este megint gyűlésre kell mennem. Tudod, hogy ilyenkor tavasszal sok a tennivalója a vezetőségnek. Biztosan a kapások elosztásáról lesz szó. Nem tudom, mikor lesz vége, de alighanem sokáig tart majd... — Sokáig, sokáig... Tudom, hogy az ilyen megbeszélés meddig tart Megint éjfélkor jössz majd haza. Jó lenne, ha fölvennéd a vastagabbik kabátodat, éjjel hűvös van. János kiakasztotta a. szekrényből azt a sötét színű kis- kábátot, amelyet mindig magára szokott venni, ha esténként gyűlésre ment. így van ez azóta, amióta a télikabát ideje lejárt, és fölmelegedett a tavaszi levegő. Felesége nem engedi el enélkiil, nehogy megfázzon. A tanácsház előtt már so- kan beszélgettek, amikor odaért. Az elnök megveregette a vállát: — No, már megint ez a lélekmelegítő! Téged nem is lehet másképpen látni, ha összejövünk, csak ebben a kabátban. A hidegtől óv az asszony? — kérdezte. János felelt néhány szót, aztán széttekintett a jelenlevők között. Nem sokáig kellett nézelődnie, hamarosan megtalálta azt, akit keresett. Egy barna hajú, fiatal menyecske félrehúzódva állt az épület mellett. János arrafelé tartott. — Már azt hittem, nem jöttél el — mondta, majd így jolttíatiu; «*4 tSiindoiiuMxm. volna, hogy megteszed értem ezt a fáradságot, hiszen olyan jó így esténkért beszélgetni arról, hogyan is volt akkor, amikor fiatalok voltunk, vagyis hát fiatalabbak még, mint most... — Az akkor volt — vágott közbe az asszony —, udvaroltál nekem, én meg udvaroltat- tam magamnak. Akkor megtehettük. Ezt most nem kezdhetjük újra. — De hiszen már elkezdtük, Erzsi. Találkozunk, beszélgetünk éppen úgy, mint annak idején. Miért mondod, hogy az akkor volt? A fiatalasszony szemében mélységes komolyság ült, látszott rajta, hogy nincs kedve tréfálkozni. — Utálom ezt a lélekmelegí- tőt, érted? Azt hiszed, nem tudom-, miért hozod magaddal minden gyűlésre? Jó űrügy ez a kabát! Néhányszor ráterítetted a váltamra, nehogy megfázzák. és most azt hiszed, hogy ezt örökké lehet csinálni? Nem, János, az én férjem ugyan meghalt, de a te feleséged él... — El, persze, hogy él. De milyen élet az övé? — kérdezte élesen a férfi, majd maga felett rá: — Beteg, gyógyíthatatlan beteg, ezt te is tudod, és azt is megtudhatod, hogy nem is akar élni. — Ennek te vagy az oka. —- Minek vagyok én az oka? — Annak, hogy a feleséged kilátástalannak látja az életet, s ezért inkább menekül tőle, semmint ragaszkodna hozzá. Azt hiszed, nem tud ja, hagy mi ma este is találkoztunk? Neked most mellette volna a helyed, vigasztalnod kellene. Ehelyett nekem teszed itt a szépet ezzel a lélekpieiegitövel... Az asszony arcát elöntötte a forróság, félrefordította a fejét, és besietett a terembe. / ínos értetlenül és tanácstalanul meredt a távozó asszony után. Érezte, tudta, hogy amit most Erzsi mondott neki, az színtiszta igazság. De hát miért vágta ezt most a szemébe? Már hónapok óta ta- lálkoznak hetenként egy-két alkalommal, s mindig milyen szépen beszélgetett, nevetgélt. Megérezte talán, nagy kezd komolyabbra fordulni a dolog? Hiszen a legutóbbi találkozásukkor megmondta neki: ha meghal az asszony, akkor Erzsit veszi feleségül. Igen, biztosan ezután haragudott meg: gondolkozott egy kicsit, és átlátta a helyzetet. De tálán igar za is van... Jánost az egész gyűlés alatt a történtek foglalkoztatták. Amikor hazafelé indult, már nem nézett körül, senkit sem keresett tekintetével. Szeretett volna mielőbb otthon lenni. A kisajtót óvatosan húzta be maga mögött, nehogy a nyikorgásra fölébredjen a kutya, és ugatásával fölverje a házat. A tornácon lábujjhegyen lépkedett, és csöndesen nyomta le a kilincset. Szorongás vett erőt rajta, amikor benyitott a konyhába. Nem hallotta a jól ismert szuszogom1, és eltol ijesztő gondolata tamadt. Csak nem történt valami baj az asszonnyal? Már éppen kinyújtotta a kezét, hogy felkapcsolja a villanyt, amikor rászólt a felesége. — Ne kapcsold fel, jobb sötétben lenni. Nem aludtam el, gondoltam megvárom, amíg hazajössz. Úgyis keveset beszélgethetünk egymással, János ... A férfi szíve körül engedett az iménti szorongás, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Kabátját, a sötét színű lélek- melegítőt levetette, és felesége ágyára tette. — Nem hordom én ezt többet, nincs már olyan hideg. Meg aztán a gyűlések is rövi- debbek lesznek ezután — mondta, és úgy érezte, hogy ennél többet nem is mondhatna. De végtelenül örült, hogy ezt viszont kimondta. Remegett a hangja, amikor megkérdezte feleségét: — Hozzak vacsorát? Az asszonynak köhögnie kellett, csak azután válaszolt, — Ne hozz semmit, én már ettem. A vacsorád ott van az asztalon. Majd ha ettél, akko, beszélgetünk egy kicsit, jó: Tudod, nehezemre esett az itatás, máskor majd neked kell azt is megcsinálni, mert én már nem bírom __— és ismét m egrázta testét a köhögés. János bólintott, aztán le- •J ült vacsorázni. Az asz- szony magához vette férje lé- lekmelegítöjét, és arca halvány mosolyra derült: ezen az estén a kabátból nem áradt az a sa játos kölniillat... Ileraiesz Ferenc Együnk fémeket! \ Mennyi cinket szokott ön fogyasztani? Tartalmaz-e napi tápláléka elegendő vanád.i u- mot? Dr. William H. Strain, a rochesteri egyetem radiológiai intézetének vezetője szerint, ha rendszeresen fogyasztanánk elenyészően kis mennyiségű cinket és vanádiumot, ezzel lényegesen csökkenteni lehetne a szívhalálok számát. Dr. Strain abból az elvből indul ki,‘ hogy a folyadék, amelyben az emberi test sejtjei »fürödnek-«, és amely testünknek 30 százalékát teszi ki, lényegében ugyanolyan összetételű, mint a szűrt tengervíz. Hogy a szervezet egyensúlya tökéletes legyen, ehhez dr. Strain szerint szükség van arra, hogy az elfogyasztott élelmiszerekben ugyanolyan ásványi elemek leg 3*enek, mint amilyenek a tengervízben találhatók. Ezek között első helyen áll a vanádium és a cink, a tengeri halak húsában bőven található két ásványi anyag. Mindkettőnek a szervezet működésére igen áldásos befolyáKábítószerhez szokott újszülöttek A' New York-i Bellevue kórház orvosai szerint ebben a kórházban az elmúlt két esztendőben több, mint száz olyan eset fordult elő. amelyben újszülött csecsemőket »elvonókúrára« kellett fogni. E rendkívül szomorú esetek annak következtében álltak elő, hogy az anya kábítószerrel élt, miközben. gyermekét hordta. Ilyenkor a csecsemőn ugyanolyan tünetek lépnek fel, mint a kábítószert élvező személyeken, akiktől hirtelen megvonták a kábítót. Csakhogy míg a felnőttek néhány nap alatt rendszerint leküzdik a megvonással járó kellemetlen kísérőjelenségeket, a csecsemő hetekig, sőt hónapokig tartó kezelésre szorul. „Eltartott”' kutya és macska New Yersey állam Newark városában hathavi börtönre ítélték James F. Bertie-t, mert. jövedelemadó bevallásában mint »eltartottakat« tüntette fel kutyáját és macs- kájá, tehát a rájuk fordított összeg után nem volt hajlandó adót fizetni. Drága szerep Az amerikai Jack Warner filmproducer fejébe vette, hogy Cary Grantnak kell eljátszania Higgins professzor szerepét a »My fair Lady« filmváltozatában. Warner nagylelkű gesztussal kitöltetlen csekket nyújtott át a filmszínésznek mondván, hogy önmaga határozza meg, mekkora gázsit kíván a szerep eljátszásáért. Cary Grant nem szégyellte magát: a csekket 150 000 dollárra állította ki, azonfelül 10 százalékot követelt a film ösz- szes bevételéből. Másodszor nősült Chaplin fia Ifjabb Charles Chaplin, a világhírű művész 36 éves fia — miután két évvel ezelőtt elvált siső feleségétől, most újból megnősült, és feleségül vette Marta Brown ápolónőt akinek ő lesz a harmadik férje. Sommi Mmhff Az MSZMP Somog; gyei Bizottsága és a Somogy megye» Tanács lapja. Felelus szerkesztő: KISDIÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: VVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F v. László Tibor.) Terjeszti a Mag.var Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesííőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 P*»
