Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-26 / 96. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1962. április ML FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Paragrafusok és emberek... Vörös Csillag Mindenki ártatlan? Egy pesti autóbusz utasai különböző úticéljaik felé utaznak, amikor egy fiatal lény felsikolt a kocsiban. Kezéről eltűnt az arany karkötő órája. Az eset után a vezető sehol sem áll meg, az utasokkal telt autóbuszt egyenesen a rendőrség felé viszi. A kis bűntény egy nagyobbra is fényt derít. A kocsiban találnak ugyanis egy aktatáskát ékszerekkel telezsúfolva. Sok mulatságos fordulat után azonban előkerül az óra, és előkerülnek az ékszerrablás tettesei is»«-. Szabad Ifjúság Űj barázdát szán! az eke II. A regényt nagyon sokan ismerik, olvasták hazánkban. Sőt sokan látták már a regénytrilógia film- változatának első részét is. A történet a szovjet mezőgazdaság kollektivizálásának időszakában játszódik az író kedvenc környezetében, egy kis kozák faluban. Gremjácsij Logba érkezik Davidov péter- vári munkás, hogy segítse a szervezést. Nem vállalkoztak könnyű dologra a szervezők. De feladatukat győzelmesen hajtják végre, NÉMA NYOMOK A dunántúli erdők koszo- rúzta várromokhoz egy kisfiú kapaszkodik fej édesapjával. Körültekintenek a gyönyörű vidéken. Valamikor a vár lakói innen szemlélték az ostromlók felvonulását. Itt még a madár sem jár — vélekedik az apa. Pedig ha olyan alaposan körülnéznének, mint a filmfelvevő objektívje, észreven- nék, hogy csak úgy nyüzsög a romok között az élet.. . NEM NEVEZEM NEVÉN 2sem a vállalatot, sem pedig jaz alant következő rossz pél- 5da szenvedő alanyát. Nem va- Slamifófe kíméletességből já- ?rok el így. Nem. A példa sazért lesz névtelen, mert ^többször tapasztalható vonásodat tartalmaz az emberek és 5a paragrafusok viszonyáról, il~ 5letve arról a semmiképpen 5 sem helyeselhető mechamiz- <musról, amellyel néha az em- )berek ügyeinek intézői lepnek 5 meg és döbbentenek meg bem- jnünket, mintegy kijátszva a ^paragrafusokat az ember elvien, jóllehet a paragrafusokat ^társadalmunk az emberért ) emelte a szocialista törvény Jrangjára. A vállalat laboratóriumának 5dolgozója egy évvel nyugdíja- 3 zása előtt, hatvanegyedik élet- 5évének betöltése után váratlanul kapott egy minden előz- jményt nélkülöző értesítést ? munkahelyének vezetőjétől. A ) hivatalos levél közöLte vele, 3 hogy a vállalat vezetője föl- smenti beosztása alól, és egyidejűleg áthelyezi az anyagraktárba. Közölte még a levél, Ihogy illetményében az áthelyezés nem okoz változást. 5 Mégis ha föllebbezni kíván, ^nyújtsa be kérelmét a vállalat egyeztető bizottságához 8 $napon belül.;: AZ IDŐS ASSZONY élt is la. föllebbezés jogával. Magas ykorára, gyenge egészségi álta- ipotára hivatkozott, és arra, jhogy a raktárban levő mun- 5 kakörülmények (a helyiség ) fűthetetlensége, huzatossága, <az anyagmozgatás) olyan pró- )bára teszik, amit nem tud ) vállalni. Bizalom diktálta so- ) rait, s később az egyeztető ^bizottság méltányolta is őket, )nem is. A dolgozó kíváncsi 5lett volna egyebek között ar- jra, hogy mi az a »vállalati ér- 5dek«, amely miatt olyan területre kell őt irányítani, ahol 5nem tudja megállni a helyét. 5 A kérdés indokolt volt, a vá- 5lasz azonban elmaradt. A föl- iebbezés emberi elbírálása őszintén. A vállalat egyeztető ^bizottsága elvégezte a reállá iruló munkát. De gépiesen. )Ugyanúgy paragrafusokra hi- 5 vatkozott, mint az áthelyező 5 levél. És az embert ugyanúgy 5 nem látta meg, mint az a hivatalos hangú értesítés, amely Jegy évvel a nyugdíjazása előtt 5 kimozdította addigi munkájáéból a panaszt emelő dolgozót. )Ha az egyeztető bizottság tagijai meglátták volna az em- jbert, bizonnyal nem így szö- i végezik meg a föllebbezés el- )utasítását: »A tanúvallomások falapján megállapítja az jegyeztető bizottság, hogy az 5áthelyezés K. ö.-nét magas j korára való tekintettel hátrá- ínyosan érintette; továbbá, yiogy előző munkahelyén a jmunkáját a legkifogástalanab- 0 bul látta el; azonban a hatá■ prozat meghozatala a Munka QTörvénykönyv idevonatkozó rendelkezéseinek mind 'formai, mind tartalmi szempontból megfelel, és nem lát a bizottság lehetőséget arra, hogy az egyébként méltányolandó személyi érdek védelmében a jogi szempontból kifogástalan határozatot megváltoztassa.« SOKFÉLE KOMMENTÁR KÍVÁNKOZIK mind a indokolással két ízben is adós maradt »vállalati érdekből- történt áthelyezéshez, mind pedig az egyeztető bizottság döntéséhez. A sokféléből csupán a leglényegesebbet említem meg, az emberiesség és méltányosság paragrafusokkal takargatott hiányát. Ügy fest ez a dolog, mintha törvényeink az ember ellen valók volnának. Holott törvényeink azért magasabbrendűek a polgári társadalom törvényeinél, mert az embert, a dolgozó embert védelmezik. Nézzük a vállalati érdeket. Hátha létszámcsökkentésről van szó? Mert ha igen, érthető az áthelyezés. Menthető még az is, hogy a vállalatvezetője vagy személyzeti előadója nem beszélgetett a dolgozóval, nem próbálta meggyőzni, hogy az áthelyezés elkerülhetetlen ezért meg ezért. Munkáját megbecsülik, eddigi tevékenységével elégedettek, és kérik, hogy új munkahelyén próbáljon ugyanúgy helytállni, mint a laboratóriumban. Ilyen beszélgetés nem volt..; Egyszerűen csak áthelyeztek valakit. Ha tetszik, jó, ha nem tetszik, úgy is jó alapon. És nem azért, mert létszámcsökkentésre volt szükség a laboratóriumban! Tudomásom szerint a megüresedett helyet betöltötték egy fiatal munkaerővel. Tehát olyan valakivel, akinek nem szolgált volna ártalmára, ha a szakmával a raktárban kezd megismerkedni. Esetleg anyag- mozgatás közben. Neki talán nem esett volna nehezére a raktári munkával járó cipe- kedés. A raktárban levő nehéz munkakörülményeket is jobban bírta volna. Nem is kicsit úgy fest az eset, mintha helyet kellett volna csinálni valakinek. Kinek a helye a legalkalmasabb arra, hogy paragrafusokra hivatkozva megüresítsék? A rövidesen távozó dolgozóé? Vigyázzunk! Ilyen szemlélet- mód mellett nem nehéz úgy kezelni az idősebb dolgozók munkaügyi és egyéb problémáit, hogy ezek már nem lényegesek. Holott már régen elmúltak azok az idők, amikor lyukas mogyoróként lehetett kezelni azt az embert, akinek munkában való hasznossága életkorának növekedésével csökkent! IGEN, ENNEK A VÁLLALATNAK A VEZETŐJE és egyeztető bizottsága megnyugtathatja lelkismeretét, hogy nem vétett a paragrafusok ellen. Vétettek viszont az emberiesség íratlan törvényei ellen. László Ibolya jF" ümmel kartársat vállala- ta Berlinbe küldte egy konferenciára. A vonaton megismerkedett egy csinos, ifjú hölggyel, aki először utazott Berlinbe. Kümmel, miután ecsetelte a város szépségeit, így fejezte be szellemes előadását: — Mindenesetre annyit mondhatok, kisasszonyom, hogy a berlini aszfalt éppenséggel nem veszélytelen. Egyedül nehéz eligazodni abban a rengetegben. A bájos útitárs megértő szemrebbenéssel válaszolt. —• Azt hiszem, nem lennék kellemetlen idegenvezető. Ügy ismerem Berlint, mint a saját lakásomat. Nappal és éjjel egyaránt. Az utóbbi szavakat fojtott szenvedéllyel ejtette ki. A hölgy könnyedén elpirulva bámult a tovasuhanó tájra. Kümmel lopva a perionban ragyogó lábat szemlélve suttogta; *— Felfogadna engem? A bájos fejecske Kümmel kartárs felé fordult, s a nagy, mélykéken fénylő szem sugarai rávetődtek. Kümmel majd elolvadt ettől a napfényhez hasonló pillantástól. *— Felfogadni? ... Talán... •- csicseregte halkan a tün- ééri hölgy. Kümmel kartársban szökőárként buzgóit fel a diadalmámor. Ezt a »talán«-t már jól ismerte. Itt van tehát a nagy kaland, amelyről annyit álmodozott tintafoltos íróasztalánál. Berlinben gálánsán lesegítette útitársnőjét. Pehelykönnyűnek érezte magát, mintha szárnyakat kapott volna. A beszállás lényegesen ^ nehezebben ment. Űristen, mit tett? Jelentést kell írnia a konferenciáról, és fogalma sincs az egészről. Cigarettára akart gyújtani, de a doboza üres volt — akárcsak a pénztárcája. A főváros látványosságainak, no meg egyéb látványosságoknak a megtekintése mérhetetlenül sokba került. Átkozott könnyelműség... Elkészítette költségszámláját, s bár az élég túlméretezett volt, mégis amikor összehasonlította a ténylegesen kiadott összeggel, átéjszakázott testének legrejtettebb zugai is megremegtet Ügy hunyta le a szemét, mint valami haldokló. Rövidesen egy újságárus jött, ez Kümmelben új reményeket ébresztett. Zsebeiben matatott, de csak kilenc pfenningei talált. — Vissza tudna adni száz márkából? — kérdezte, és mohón agyába véste a képeslap címfeliratát. — Sajnálom — mondta az árus, és visszavette az újságot. — Akkor legalább engedje meg, hogy egy pillanatra belenézhessek — kérte Kümmel —, odaadom minden aprópénzemet, kilenc pfenninget. — De a rikkancs káromkodva otthagyta. Kümmel kartárs szomorúan tekintett x-lábán tovasiető egyetlen reménysége után, majd összeszedte meggyötört eszének utolsó maradványait, és papírra vetette jelentését. Ennyire még sosem kínozta meg szegényes fantáziáját — ráadásul a nikotin serkentő hatása nélkül. A jelentés mégis valóságos remekmű lett: kritikus, tökéletes és szavahihető, mindenről szó volt benne és semmiről — ahogy azt manapság egy jó jelentéstől elvárjuk. Jl/J ásnap az igazgató szen- télyében találjuk a leégett Kümmelt. Baljában a költségszámla, szíve fölött a fantázia szülte jelentés. — Jó reggelt, Kümmel kartárs! Nos, hogy érezte magát? — Pompásan, igazgató kartárs! Óriási, felejthetetlen élmény volt! Ilyen felemelő konferenciát még soha nem éltem meg. — Hogy érti ezt? — hökkent meg az igazgató. — Ügy, ahogy mondom, őszintén, becsületesen, tiszta szívből. Tudja, igazgató' kar- társ, milyen bájos ... illetve ... akarom mondani, milyen hatásos volt ez a konferencia? — Érdekes, nagyon érdekes — jegyezte meg az igazgató, miközben átvette a jelentést. Homlokát ráncolva olvasta végig, majd gondosan összehajtogatta és megszólalt: — Óriási! Ezt mindenkinek meg kell ismernie! Feltétlenül a faliújságra tesszük. Kümmel kartársat mintha hájjal kenegették volna. Az igazgató hatalmas füstfelhőket eregetve kérdezte: — És mondja, hogy hívták, Évának, Angélának? — Angéla? — Kümmel bárgyún bámult főnökére. — De igazgató kartárs, nem volt nekem időm nőügyekre. Minden gondolatomat a kiváló eredményekkel zárult konferencia foglalta et Az igazgató nem tudta elfojtani mosolyát. — Csodálom a látnoki képességeit, kedves Kümmel, mert a konferencia eredményeiről még a miniszter sem tudna beszámolni. — Hogyhogy ? Talán nem volt ott? — Éppúgy nem, mint maga. A konferenciát ugyanis a jövő hétre halasztották, de mire a sürgöny megérkezett, maga már robogott Berlin felé. Heinz Fiedler (Hollós* Tibor fordítása) Huszonhárom nyelvű orvosi könyvtár Kínéban A Kínai Orvostudományi Akadémia könyvtárában több mint 173 000 kötetnyi, 23 nyelven írott könyvet és folyóiratot őriznek. A könyvtár 1949-ben még csak 80 000 kötetből állott. A kínai, orosz, angol, német, francia, japán, lengyel, spanyol stb. nyelven megjelent korszerű orvosi műveken kívül a könyvtár egyik részlegében a hagyományos kínai orvostudományról szóló rendkívül értékes régi műveket helyezték el. Az itt található könyvek közül több mint 1200-at még fabetűkkel nyomtak, vannak közöttük 1368 és 1644, valamint 1644 és 1911 között kiadott orvosi könyvek is. • • • Kétes eset Egy lengyel rendőr az utcán így szól egy óriási méretű, de nagyon különös formájú autó vezetőjéhez, akit gyorshajtásért leállított: — Meg fogjuk büntetni! Ha a jármű, amelyet vezet, autó, akkor túl gyorsan hajtott; ha viszont repülőgép, akkor túl alacsonyan repült! Negyven évig élt golyóval a fejében Antonio Realini 55 éves olasz munkás tudta nélkül negyven évig élt egy FJóbert puskából származó golyóval a fejében. Nemrégiben eséstől származó fejsérüléssel szállították kórházba, koponyaröntgen mutatta ki a lövedéket. Realini csak ezután emlékezett vissza, hogy 15 éves korában egy játszótársa flóberttel eltalálta, 6 azonban annak idején azt gondolta, hogy a golyó csak súrolta a fejét, és azóta sem tulajdonított a dolognak fontosságot. • * • Megkezdik az Emberi Színjáték teljes kiadását A Helikon Könyvkiadónál nagyobb szabású munkát fejeztek be. Előkészítették Balzac monumentális regény- ciklusának, az Emberi Színjátéknak kiadását, amely magyar nyelven először jelenik meg teljes terjedelmében. A tízkötetes, díszes kiállítású bibliofil kiadvány — Balzac eredeti összeállításénak megfelelően — 91 regényt és elbeszélést tartalmaz. A sorozat 1962-ben indul, és a kötetek kiadását 1964-ben fejezik be. (MTI) SammfMép/m Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy tuegyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDIÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: VVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ft
