Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Hétfő, 1962. április 3S, í n w V. 1 ^ r S$ w t- f 7 \ A§ W - ST «jX g * A ^ \jíj * hi ■J A>fe /Ü ;y/J fÄ L r riaf J MÁJUS 1. Tallózás a Somogyi Újság 1932-es számaiban CWiirtz Adám rajz '0 Harmincéves OOOOOOtXűOOOOOOCOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOCCOOOCOOGOOCGOOOOCOOOOGC«-rj Dr. Bozóky Géza egyetemi ' anár 1932. február 2-án nagy ,'lőadást tartott a kaposvári kereskedők egyesületében. A hallgatóság lelkes tapsa köze- et-te kijelentette: »Az 1932-ss : nem az összeomlás, hanem x kibontakozás esztendeje 52... « A Somogyi Üjság ic.gy betűkkel idézte a fent 1 {jelentést, mert ugyebár keleti valami biztatás is abban időben ... újságokat lapozgatok, olvasom a címeket. A lovas orvos Két évvel ezelőtt luIlán hallottam először róla; Esős idő volt, feneketlen sár az utakon. Csak gyalogosan vagy szekéren lehetett közlekedni. A tanácsház folyosóján az orvosra vártak. — Nem jön az — mondtam tréfásan a várakozóknak, de ők más véleményen voltak. Szabó József tanácselnök a többiek nevében is válaszolt. Felírtam akkor, ezt mondta: »A mi orvosunk lovas orvos. Annak nem számit az idő. Jön az esőben, sárban, háromméteres hófúvásban. Ha szükség van rá, mindig itt van ...« Keresem Schulz Gyulát, a lovas orvost Ilyen csak egy van Tabán, könnyű hát megtalálni. A tanácson útbaigazítanak. Az orvoslakás várójában ülök. Várom az orvost. A rendelőbe beilépett az utolsó beteg. Csend lett utána. A rendelőből halk beszéd, koccanások és reccsenések hangzottak, s azután kilépett a beteg, kezében receptek. Mögötte fehér köpenyben egy középtermetű fiatalember. Arca energikus, szeme derűs. — Ne írjon rólam! Minek az.., A kollégák azt hiszik, reklámozta tóm magam. Mondok magának címeket, annyi kitűnő orvos van. Mesélek remek történeteket, azokat megírhatja. De engem hagyjon ki jő? Nyolc éve került ide. A legnehezebb körzetet kapta. Sér- sekszöllős, Lul la, Jaba, Torvaj és Tab egy része tartozik körzetébe. Betegségeket gyűrt le, és küzdött a maradisággal. Gyógyított, és egészséges életmódra tanította a falvak lakóit Ha összeadnánk a nyolc év alatt meggyógyított betegek számát, és a kilométereket, amiket lovon tett meg a beteghez siető orvos, biztosan csillagászati számot kapnánk. — Sokat hallottam arról, hogy szeretik magát a körzetében. S ha a kérdést megfordítjuk? Körülnéz a rendelőben, tekintete csöppnyi iróniával időzik a bútorokon, műszereken. Az É. M. Veszprém megyei íllami Építőipari Vállalat fölvételre keres vízvezetékszerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán: Veszprém, Rákóczi tér 10. Útiköltséget fölvétel esetén térítünk. (2695) — Már volt róla szó, hogy jobb fizetéssel magasabb állásba kerüljek, arról is, hogy cseréljem el a körzetet, de maradtam. Azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. — Nem. A kérdés az, hogy miért maradt? — Látja, ezen még nem is gondolkoztam. Azt mondtam magamnak: szeretem a körzetet, s ezzel el volt intézve. Persze igaza van, az okok is érdekesek. Hát talán azért, mert jók a betegek. Még senkivel sem volt vitám a kezelésről, megtartják utasításaimat, türelmesen várnak sorukra, aki rosszabb állapotban van, azt előre engedik. A beszélgetés visszakanyarodik a munkára. Szerencsém van, éppen a körzetbe indul, így végigjárjuk az út nélküli falvakat. Egy ideig mindketten szótianok vagyunk, aztán a doktor egy piros tetős házra mutat. A nyolc év legmegrázóbb élménye fűződik ehhez a házhoz. 1958 márciusában történt. Éjjel háromkor zörögtek alakás ajtaján. — Jöjjön, doktor úr, azonnal jöjjön, vajúdik az asz- szony... Az orvos bundát húzott, prémes sapkát, és rohant az istállóba. A ló felszerszámozá- sa csupán pillanatokig tartott, csak a gyeplőt tette föl meg a pokrócot. Tíz perc alatt tette meg a félórás utat Sérsekszöl- lősre. A ház előtt összeseit a 16. — Nem tudom ... A betegek számon tartják. Torvajon Szitás Bálintné is hasonlóról mesélt. Három mé- < eres hóakadály volt az úton, amikor gyereket várt. A doktor oda is idejében érkezett... Amikor visszatérünk a rendelőbe, óráját nézi. Tekintetében türelmetlenséget látok. — Még egy kérdést: mivel tölti szabad idejét? — Van egy aranyos kislányom, ővele játszom. Rád'ó- zok, zenét hallgatok, és ha néha-néha több időm van, kimegyek vadászná. Búcsúzunk, mert mielőtt pihenni tor, még be akar nézni egyik betegéhez. Utánafordulok. Megy az alkonyt napsütésben, köszön az embereknek, s megsimogatja az útjába kerülő apróságokat. Abból, amit megtudtam róla, egy dolgot érzek a legfontosabbnak: az emberséget. A lovas doktort szeretik betegei. Ö pedig a betegeit. Ez volna a nyitja? Igen, az emberség, hiszen ez a legfőbb, amit az emberek adhatnak egymásnak... Németh Sándor Olyan hideg volt, hogy hóval ■&II dörzsölte a kezét meg az arcát, mert majdnem megfaÍr P gyott. — Hány ilyen esete volt? WWWWVWW*1 ll/T int egy nagy család ülik körül az asztalt, összehozza őket a közös mozgalmi múlt, az emlékek áradata. A munkásmozgalom kaposvári veteránjai ők: Bencze József, Ferenc Gábor, Mátok István, Völgyi Lajos, Maza Sándor és Győrfi Antal. Régi május elsejékre, küzdelemre, győzelemre, kudarcra emlékeznek. — 1919. május 1. örökké felejthetetlen marad számomra — mondja Ferenc Gábor elvtárs. Bár már az előző években is megünnepelte egy-egy szakma a május 1-ét, azonban ekkor fordult elő először, hogy szinte az egész város ünnepelt. Ezres tömegek gyülekeztek a Honvéd laktanyában levő portás szakszervezeti helyiségek előtt. Az ipari munkásságon kívül orgonával felvirágzott kocsikon több száz falusi dolgozó várta, hogy meginduljon a menet. A laktanya udvarán Tóki Ilonka tárogatózott, Bar- cza Géza cigányzenekara pedig húzta a talp alá valót. Aztán elindultunk a Zárda, a Fő és a jelenlegi Dózsa György utcán keresztül a promenád, a mai Jókai liget felé. Messze hallatszott énekünk: »Nem lesz a tőke úr mirajtunk." Ellettük a proletárdiktatúrát. Több mint tízezer ember vette körül a Jókai ligetben az előadói pódiumot, ahol Tóth Lajos elvtárs mondott gyújtó hatású beszédet. Szavai izzottak a tőkés rend gyűlöletétől. Arra kért bennünket, hogy becsülettel védjük a munkások hatalmát. A gyűlés végén tízezer torokA lovas orvos megérkezett a beteg házához. Vajon miről adott hírt 1932-ben a Somogyi Üjság? Február 4-én, dr. Vétek György tízéves polgármesteri jubileuma alkalmából »megható« ünnepségről számol be a lap. »Százegy szegény, apró emberpalánta futkos új cipőben, meleg cipőben hit;.' . I- után óta.-« Dr. Hoss J-Z"sf apátplábános úr rr. " beszédet is intéz az apróságokhoz, s jóságra, hazaíisagra bűz. lila őket, no meg arra, hogy imádkozzanak a »nemes szívű« po1- gármester bácsiért, akinek új —á ükét köszönhetik. Igen, százegy gyerek új cipőt kapott, könyöradományt. Mert nagy szükség volt rá akkoriban. Másnap a lao Gellért nevű riportere így ír: »Hétfő és csütörtök a nyomorod szegények napja a városháza udvarán." Leírja, hogy hosszú-hosz- szú sor áll az udvaron, és az emberek a szegények utalványának átvételére várnak. »Mintegy 130 család nyer elintézést egy napon. A sor mégsem akar fogyni, meg sem látszik o haladás ... « Hogyan is látszanék a haladás, amikor a március 9-i lap arról számol be, hogy 2215 munkanélküli család kér segélyt, de a város pénzügyi helyzete igen súlyos: »A háztartás 1931. évi deficitje 165 ezer pengőt tett ki." »Vannak egyes helyek, ahol só nélkül sütik a kenyeret, és csak burgonyán élnek. A falvak néma, hősies tűrése minden tiszteletet megérdemel.« Ez jellemzi a falusi helyzetet 1932 első hónapjaiban. És ezt még betetőzi az az intézkedés, hogy »A vármegye területén 1200 gazdasági cselédet bocsátottak el az uradalmak". És mi történik áprilisban? Valahogyan csak el kell terelni a figyelmet a súlyos helyzetről, ezért egyre nagyobb teret kapnak az újságban a törvényszéki tudósítások. Gyilkosság és sikkasztás, földbirtokosok pereskedése és lopás. Nagyszerű mákony ez az olvasónak. Jól tudják a lap szerkesztőd, hogyan kell mellébeszélni. No de azért nem hagyhatják teljesen figyelmen kívül az eseményeket Április 7-én né(Qíci'i májusok tanúi bői zengett a harci ének: »Föl, föl, ti rabjai a földnek..." • * • __TJgyanezen a napon v eszi át a szót Bencze József elvtárs — műkedvelő előadás volt a Turulban. Munkás színjátszók adták elő a »Reményit. Óriási sikere volt ennek a forradalmi darabnak. Egy hivatásos színész, Kertész Sándor rendezte a darabot. S amikor az előadás végén felcsattant a taps, a szereplők: Spitz Irén, Steiner Pál, Ferenc Gábor. Schwarczenberg Ilona és a többiek örömmel hajlongtak a közönség előtt. Este bál volt a Turulban, ezzel fejeződött be Kaposváron az első szabad május elsejei ünnepség. • • • börtönben töltöttem 1921. május 1-ét —1 mondja Völgyi Lajos elvtárs. — Mór több mint másfél éve egy cellában voltam Hudra László és Vajthó Jenő tanárokkal, Magyar Mátyással, Orbán Józseffel és Berényi ügyvéddel. A hosszú börtönélet azonban nem tört meg bennünket. Egymást biztattuk a szenvedések elviselésére. Ezen a május elsején a reggeliosztás előtt halkan dúdoltuk a dalt, s könnyezve énekeltünk: »Fel, vörösök, proletárok!" * * * 71/fi pedig a cseri erdö- ~~" ben ünnepeltük május elsejét = veszi át a szót-A Mátok István nyugdíjas nyomdász. — Már kora délelőtt körülvette a rendőrség a Munkásotthont, s figyelt bennünket. Nyolcasával, tízesével mentünk az erdő felé. A rendőrök követtek bennünket. Egy kövér rendőr, amikor már nem bírta az általunk diktált iramot, így szólt hozzánk: — Ne siessenek annyira, mert nem tudok olyan gyorsan menni! — Ki hívta magát? — vágtunk vissza neki. Rendőrökkel, detektívekkel körülvéve ünnepelték ekkor a munkások erdők mélyén, tisztások zöld ölén a munka ünnepét. S álmodoztak egy olyan korról, amikor tiszta lakása és szabad élete lesz a munkásnak. De az urak még a munkás álmaitól is féltek. • « * A z álmok mégis valóra váltak. — Az 1945-ös május elsejére mindig boldogan gondolok vissza — mondja Maza Sándor élvtárs. Ezen a reggelen cigányzene ébresztette a város lakóit. Később népes csoportok igyekeztek a KMTE-pálya felé, ahol a politikai pártok, a szakmai szervezetek és a különböző testületek tagjai zászlók és táblák alatt gyülekeztek. Vidámak voltak az emberek. Néhány hete ért véget Magyarországon a háború. A So- mogyvármegye című lap ezen a napon adta hírül, hogy Mussolinit kivégezték a partizánok. A fasiszta Németország az utolsókat rúgta. A mintegy másfél kilométer hosszú menet a fellobogózott utcákon keresztül a Kossuth térre vonult. A kommunista és szociáldemokrata munkáskórus éneke után a két párt szónokai beszéltek a tömeghez. Aztán tizenegy somogyi falu újbirto- lcosai átvették a birtoklevelet. Mert ekkor már övék volt a föld. Délután a színházban műsoros délutánt rendeztek. Az előadás szünetében orosz és bolgár szó keveredett a magyar közé. A Szabadság parkban majális volt. Repült a körhinta, durrogtak a puskák a mutatványosbódék körül, s valahonnan előkerült egy cirkusz is, a bohóc nevettette a sok fájdalmat átélt népet. A tarka ruhák közé sok fekete ruha is vegyült. Sokan gyászolták szeretteiket, sokan reménykedtek még, hogy előkerül a szeretett apa, férj vagy gyermek. A z ünnepségnek, a felsza- ^ badult város első májusának tetőpontja volt az a bál, amelyet a Koronában rendeztek. Lenn cigányzene, az emeleti helyiségekben pedig tánc zene szolt. Zsúfolásig megtelt az egész épület. Űj dal ütemére táncoltak a párok. A nyitott ablakon át kiszűrődött a dal a Kossuth térre is. »Hajnal már mutatja most az utat nékünk. Kelet felől vörösen pirkad reményt* giivik.« hány soros hír adja tudtul, hogy »Sztrájkba lépett a Népszava betiltása miatt a buda» pesti nyomdászsúg. Egyetlen fővárosi napilap sem jelent meg.» Április 8.: »Szimpátia- sztrájk Kaposváron. Az építkezéseken dolgozó szociáldemokrata munkásság beszüntette a munkát.« »Hindenburg lett a német köztársaság elnöke" — cím az április 12-i lapból. S egy másik hír: »Herceg Festetich Taszító és előkelő vendégei több napon át Berzencén tartózkodtak, és szalonkára vadásztak." S egy mindennél többet mondó riport május I5-én: »A város mm tud segíteni a munl tu nélkvM-'k'-n. Száztagú föl '"'un- kás-küldöttség a polgármester- női." Persze munka nincs, pénz nincs. A cikk így fejeződik be. »A száz munkanélküli még most is ott áll a városháza udvarán. Pénz, kenyér és a munkának még a lehetősége nélkül is. Korkép, anno 1932." Vajon dr. Bozóky Géza tanár úr erre gondolt, amikor az év elején a kibontakozás esztendejeként emlegette ezerki- lencszázharminckettőt? Érdemes egy pillanatra megállni a lap külpolitikai anyagai mellett Is. Minden kommentár nélkül jelent meg a kővetkező hír: »Wyndham Lewis angol író Hitlerről írt művében kiemeli, hogy az angolok megértéssel viseltetnek Hitlerrel szemben, és támogatják őt.* Közeledünk 1933-hoz. Hitler viszont nem tud munkát adni a kaposvári munka- nélkülieknek. Vétek polgármester úr sem. Csupán ígérget. »Május végéig nyitva tartjuk a népkonyhát, addig étkezzenek ott. Közben majd elintézzük az ügyüket a megyén. — Már tegnap is késő lett volna — felelte egy munkás és eltávoztak." Az 1932-es válság nyomasztó teherként nehezedik nemcsak a munkásságra, hanem az értelmiségre is. Július 2-án közli a lap, hogy »Somogybán vannak tanítók, akik 16 hónapja nem kapták meg járandósága* kot". Július 14.: »Somogy vármegye területén négy bankfiók szűnik meg július folyamán.« Néhány soros hír adja tudtul a következőket: »A statá- riális bíróság megkezdte Sallai és Fürst ügyének tárgyalását Augusztus 3.: »Sallait és Furatot kivégezték." S ami ezután történik, m kész politikai kabaré. Az október 1-én miniszterelnökké kinevezett Gömbös Gyulát Vétek polgármester úr lázas sietséggel üdvözli. »A legteljesebb bizalommal és lelkesedéssel üdvözlöm nagyméltóságodat miniszterelnökké történt kinevezése alkalmából, Isten áldását kérve áldozatos működésére, amely hivatva lesz állami életünket talpraállítani, és ezzel a magyar jövendőt biztosítani." A Somogyi Újság sorra úja a nagy vezércikkeket a »•markáns egyéniségű« Gömbösről, »a nemzeti munkaterv kormányáról«. S amint lecsillapodik ez a nagy ováció, már ritkábban szól az újság a munkanélküliekről. No, nem azért, mert nincsenek. Egyáltalán. De most valahogy fontosabb, lett a filléres gyors ügye, és előtérbe kerültek a bírósági, rendőrségi tudósítások is. Egy mondat nem hangzik ei a nyomor enyhítéséről. Csa villognak a csendőrtollak, é- lesújt a kard, ha valaki szó. emelni merészel. Igen, korkép, anno 1932. Fonai László Polesz György