Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-18 / 90. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. április & Az irodalmi színpadok megyei találkozójáról A TALÁLKOZÓ NEM SI­KERÜLT. S ez egyszer örül­hetünk annak, hogy e siker­telenségnek kevés szem- és fültanúja volt; hogy a megye irodalmi színpadainak talál­kozója iránt alig érdeklődtek többem, mint azok, akik sze­replőkként vettek részt a ta­lálkozón. Mivel nem hangol­ták össze a szervezést, irodal­mi színpadaink közül mind­össze három csoport jelent meg a vasárnapi találkozón. Hálás dolog volna a rende­zők munkáját negatív érte­lemben »méltatni«. Nem tesz- szük. Bizonyára leszűrik a megfelelő tanulságot »mélta­tás« nélkül is, s remélhető, hogy a jövőben nagyobb kö­rültekintéssel járnak el ha­sonló alkalmakkor. Főként pedig idejében szólítják fél a csoportokat a találkozón való részvételre, dlHetve a felkészü­lésre. Akik megnézték a B. M. Somogy megyei Főkapitánysá­gának klubjában azt a három irodalmi műsort, amelyet a megjelent csoportok bemutat­tak, őszintén fájlalhatják a többiek távolmaradását Fő­ként pedig azt, hogy éppen a nagy múlttal rendelkező cso­portok nem vettek részt a ta­lálkozón. Azok, arpelyek az irodalmi színpadok Pécsen megrendezendő találkozóján megyénket képviselhetik majd. Így nemrég alakult együtte­seket láthattunk csupán. Ezek munkájára — a látottak és hallottak alapján — egyelőire még a hang- és útkeresés a jellemző. TEHETSÉGES GÄRDÄVAL lépett a szakmai közönség elé a Kilián György Ifjúsági Ház irodalmi színpada Hétközna­pok című összeállításával. Legfőbb erényük a kulturált beszéd és a biztos kiállás. A tíznél több versből álló össze­állítás nagy hibája az volt, hogy nem foglalták egységbe a műsort. A versek puszta egymásutánja nem fejezte ki azt, amit a címben ígéretként kaptunk. Ettől eltekintve iro­dalmi színpadaink népesülő családjában a Kilián György Ifjúsági Házé egészséges, biz­tató ígéret. Gondosabb műsar- összeálllításira lenne szükség. S még valamire: kialakítani az egységesebb előadóstüust. E fiatal együttesnek egyelőre több a deklamóló szavalója, mint a versmondója: MÁSODIKNAK a marcali gimnázium és a honvédség 5947. számú alakulatának iro­dalmi színpada lépett pódium­ra a Szabadság tavasza című műsorával. Jóllehet dicséretes az igyekezet, hogy honvédsé­günk egyik alakulata a közeli gimnáziummal szövetségre lépve kívánja végezni kulturá­lis nevelőmunkáját, mégis e műsor sok bosszúságot és kényszerű derültséget oko­zott. Ismeretes, hogy a félsza^ badulás irodalma rendkívül gazdag, és minden kutatómun­ka nélkül kínálja magát. En­nek ellenére a Szabadság ta­vasza című műsor összeállítá­sában azt tapasztalhattuk, hogy ennek az irodalmi szín­padnak a vezetői nem bíznak eléggé az irodalomban. Csak ezzel magyarázhatjuk, hogy ami a műsorban elhangzott, azt igyekeztek eljátszani is. Sőt illusztrálni is próbálták egészen rosszul sikerült pla­kátokkal. Ezeket ki-behozták akkor, amikor a közönségnek a költő vagy az író szavára kellett volna figyelnie. A rosszul megválasztott formai megoldások miatt vaskos s matizmus és még vaskosabb proletkult jellemezte a mar­caliak műsorát. Kínos volt, mert ezek a formai megoldá­sok nevetésre ingerelték a kö­zönséget, holott tanítani akart volna ez a műsor. Taní­tani, mivel történelmünk leg­szebb fordulóit elevenítette voltna meg. A legbántóbb ta­lán Győré Imre Virrad című oratóriumának műfajsértő elő­adása volt Ebben az előadás­ban csak a kórus állt — az oratórium előadásmódjának megfelelően — a színpadon, a helyén. A szólisták ki-be jár­tak — komikus jelmezeikben —, és úgy mondták el szóla­maikat hogy el is játszották. Mindezek ellenére ez az együttes is érdemes arra, hogy munkáját figyelemmel kísér­jük, s arra, hogy a jövőben több szakmai segítséget kap­jon. Lábod területi KlSZ-szerve- zete irodalmi színpadának szintén fiatal az együttese. (Se egy Puskinról szóló ismeret­terjesztő előadás szemléltető műsorával szerepeltek figye­lemre méltóan. Leginkább ez a csoport közelítette meg a célt. Versmondóik tehetsége­sek. Előadásmódjuk pátosz- mentes; egyszerű, és mert ilyen, meggyőző. VÉGEZETÜL MÉG ANY- NYIT: kár, hogy e mérlege­lésnek itt meg Ml állnia. Időszerű lett volna már le­mérnünk azt, hogy hogyan is állunk a műkedvelő előadó« művészet területén, s hogy irodalmi színpadaink eddigi munkája milyen eredménye­ket termett. László Ibolya Terefere Balesetek vasárnapja Három közlekedési baleset tör­tént vasárnap megyénkben. Haj­nalban Barcson, a Bajcsy-Zsi- linszky utca 191. számú ház előtt Serbeth Mihály heresznyei lakos a pécsi ÉPFU tehergépkocsijával el­ütötte Kratochvill Gáspár, Barcs, Munkácsy Mihály utca 11. szám alatti lakost. Kratochvill a hely­színen meghalt. Serbeth "TVlihályt a rendőrség őrizetbe vette. A kora délutáni órákban Buzsá- kon két motorkerékpár karambo­lozott. Skrinyák Sándor buzsáki lakos vezetői igazolvány nélkül motorozott, és beleszaladt az if­jabb Orbán János buzsáki lakos vezette motorkerékpárba. Orbán utasa bokatörést szenvedett. Este 7 órakor Ladon Kosíyák Jó­zsef lad-gyöngyöspuszai lakos az árokba borult személygépkocsijá­val. Kostyák könnyebb sérüléseket szenvedett. A rendőrség eljárást in­dított ellene. Micsoda fényűzési Amíg építették, naponta így szurkoltam: — Hajrá, házikó! Rajta, növekedj csak, mert nagy szükség van rád! Most, hogy elkészült az épületke, és bádog­kéménye kihívóan bodorítja a füstöt, szíván tele van szomorúsággal. Hát hogyne! A falnak beszéltem! Bizony, olyan falnak, amit embe­rek raktak. Az emberek pedig csak a kezük­ben levő tervek előírása szerint járhattak el. íme, a növekvésre biztatott valami azért áll a kórház bal oldali bejáratánál. Ki kell ezt mondani... olyan ez az alkotmány, amely »monumentalitásával« erősen emlékeztet... ejnye, mire is? Megvan! Olyan építészet: »képződményre«, amelyet baromfiszállás ul emel a gondos gazda. Vagy mégsem erre emlékeztet? Van ebben a kérdésben is valami, ami jogos. Hiszen lép­csők vezetnek alá, és ami az épületke magas­ságából hiányzik, az ott rejtőzik jó fél mé­terrel a föld alatt. Hű, micsoda zseniális ra­vaszság! Micsoda ötletesség bunkert építeni a kórház derék portásainak, akik ez ideig in­kább csak a szabad ég alatt látták el hivata­lukat. Hogy ez nem jutott sokkal hamarabb eszünkbe nekünk, akik Restelkedünk a_ szé­gyenletes formájú kulipintyó miatt! Bizony mondom és mondjuk: ez a porta bunker ám a javából! Egyszóval kitűnően al­kalmas arra, hogy a benne hivatalt teljesítők megzabolázzák a kórházi besurranok besur­ranó kedvét Mert kérem.;; jön, jődögél a Bajcsy-Zsilinszky utcán az illegális látoga­tásra a leglehetetlenebb időpontokban készü­lő delikvens. Ételhordója (amelyben jól zsíro­zott és fűszerezett töltött káposztát hoz az epekővel operált betegnek) meg sem csörren. Mögötte igyekszik macskaléptekkel az az atyánk fia, aki csak akkor boldog és akkor ki­egyensúlyozott, amikor nyugalmat, rendet kí­vánó munkájukban orvosainkat zaklathatja. Jönnek tehát a bűnös tervekkel eltelt szí- vűek. S a tett színhelyére, a kapuhoz érve kö­rültekintenek a »sík mezőn«. Hollá! Sehol senki, és sehol semmi! Mert ugyebár, azt még csak gyanítani sem lehet, hogy az ala­csony kerítés alacsony kőoszlopához ragasz­tott dobozkából éber szemek figyelnek. Eset­leg a kéményen kidugott periszkópon keresz­tül?! Nosza, úgy osonnak be rohanvást a kór­ház területére, mint a győztes hadvezérek. De kedvüket »követendi gyász«, mert félig a föld alól színtérre lép a portás, & hangja dörren: — Vissza neki! No Iám, no lám... a végén még értékelni is megtanuljuk új »kincsünket«, azt az építé­szeti viccet, amely ezután a korszerűsödő kór­ház rendjét hivatott őrizni. De még mielőtt Somogy költői közül ódát írna valaki a bun­kernak sikerült porta városképi kiválóságai­ról, hadd kérdezzünk valamit: Igazán így kell nekünk takarékoskodni, így kell elcsúfítani, nevetségessé tennünk valamit, ami a kór­ház impozáns épületcsoportjához tartozik? Vagy téglából kell vicceket csinálnunk újab­ban ahhoz, hogy városunk ne csak »a virá­gos Kaposvár« legyen, hanem legyen más érdekessége is? Nevezetesen az, hogy mienk a Dunántúl legkisebb kórházi portája?! Micsoda fényűzés ez! Micsoda fényűzés ez! L. I. A Füzesabonyi Állami Gazdaság több ezer holdas vad­rezervátumát elöntötte a tiszai árvíz. Százszámra re­kedtek őzek és nyulak az árterület magasabb szige­tein. Á honvédségi utászalakulatok rohamcsónakokkal siettek a vadak segítségére, eddig több száz őzikét és nyulat mentettek ki a biztos pusztulástól. A képen: Az árból kimentett, éhségtől kimerült őzikék békésen tű­rik az emberek közelségét. 4MT1 Foto — Birgés Árpád feiv.) Henri A lieg: HADIFOQLYOK Magányos éles kiáltás hasit a csendbe, és valamennyiünket felriaszt. Valóban hallottuk, vagy csupán álmodtuk? Mind a hárman dobogó szívvel ál­lunk a sötét cellában, s a ki­áltás — a halálba induló em­ber testvérei hívó szava — egy­re szók Nem halkul el, hanem beleolvad, beburkolózik száz más hang melegébe: a halálra­ítéltek köszöntik társukat, szí­vet tépő búcsút vesznek tőle c guillotine előtt. Az egész bör­tön csatlakozik hozzájuk, s a lárma oly förgeteges haraggá és izgalommá fokozódik, hogy azt lehetne hinni, a kövek még akkor is tovább reszketnek, amikor a zaj hirtelen elüt Az őrök felrántják szalmazsák­járól az elítéltet. Nem aludt. Senki sem alszik ezekben az órákban a »HI«-k osztályán. Hetek, hónapok, talán évek óta várta ezt az éjszakát. S most eljött. A foglyot elhurcoló pribékek és őrök csizmadobogásán áthal- latszik néhány szó, amelyet majd reggel ismételgetünk. A megbilincselt fogolynak, akit tízen is rángatnak, s igyekez­nek torkára forrasztani aszót, * Az ünnepi könyvhéten jelenik meg a Kossuth Kiadónál. Részlet sikerül az ottmaradók, a két hátsó cella felé fordítania fe­jét — ezek lakói a rácsokba kapaszkodva figyelik távozá­sát —, odafordul a mi zárt ablakainkhoz is, és még egy­szer felkiált: — Bocsássatok meg, testvé­reim, ha valamikor megsértet­telek vagy megbántottalak benneteket... Nagy az Isten! Éljen Algéria! Éljen a füg­getlenség! Tahia el Dzsezavrt Válaszul kiáltozásunkra hir­telen feltört a nők vad és fé­lelmetes éneke: himnusz az al­gériai nép szenvedéseiről, ál­dozatairól és küzdelmeiről, hó­dolat a mártír előtt. Ez a hó­dolat kiséri egészen a vesztő­helyig. Az őrjöngő, zokogó asszo­nyok ajkáról úgy szakad fel az ének, mintha minden hangot vérző szívükből tépnének ki. A tiszta, világos szavak, ame­lyek a távolság ellenére is jól érthetők, fölverik majd a fa­lon túl álomba merült sikáto­rokat kint Kasbahban, és je­lentik, hogy ma éjjel a halál arat a Bwrberusse-börtönben, Még egy utolsó kiáltás: »Ta­hia el Dzsezair!« És utána csend, de ez a csend ezernyi visszafojtott só­hajtól terhes. Gondolatban követjük a ha­lálba menőt, mintha ily mó­don meghallhatná suttogásun­kat; követjük végórájáig, me­lyet nem felejtünk el soha. Minden másodperc növel* 'sunkat, akárcsak minden lépése, amelyet a halat. , tesz. Most odaér az irodához... Bizonyára kinyitják a rá­csot ... Kilép ... Már az udva­ron van. Ott áll a gép, jobb oldalt, ahol az a cementlap van, amelyen a vizsgálati fog­lyokat szállító börtönautó szo­kott megállani. Sokáig tart, nagyon sokáig. A rácsok halvány visszfényé­től barázdált, csendes cellánk­ban szinte halljuk, mint lüktet a vérünk. A csapból lehulló minden csepp víz olyan gyöt- relmes, mint valami szentség­törő zaj. A bejárat mellett felbúg egy motor, majd egy másik. Be­csapódnak a kocsiajtók. Indul­nak az autók, a motorkerékpá­rok. Az »igazságosztók« eltá­voznak. Bevégeztetett. Gellért György toidítása. Reklámhadjárat a dohányzás ellen A Királyi Orvosi Bizottság nemrégiben nyilvánosságra ho­zott jelentése alapján, amely beható vizsgálatok után arra az eredményre jutott, hogy a tüdőrák és a dohányzás között közvetlen összefüggés találha­tó, az angol kormány nagy pro­pagandabad járatot indított a dohányzás ellen. Körülbelül 400 ezer »Veszély« feliratú plaká­tot osztottak szét az országban. Háromfajta plakát készült a következő szövegekkel: X. -Minél többet dohányzol, annál nagyobb a kockázat, hogy tüdőrákban, bronchítiszben { vagy szívbetegségben halsz < meg.« ‘ 2. »Az erős dohányosok kö- í zül harmincszor annyian hal- í nak meg tüdőrákban, mint a í nem dohányosok közül.« ? 3. -Manapság ötször annyian > halnak meg tüdőrák követkéz- I tében, mint húsz esztendővel’ > ezelőtt, s ez a szám egyre nő- í vekszik. Minél többet dohány- l zol, annál nagyobb a kocká­zat!« SommiKéphm Az MSZJVJP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Malac a moziban Pereg a film, a ladi mozi­rajongók elmerengve nézik a vásznat. Egyszerre azonban valami furcsa csodabogár je­lenik meg a sötétséget áttö­rő fénycsóvában: egy jókora pók ereszkedik alá a meny- nyezetröl, s megpihen vala­kinek a fején. Elölről, a vá­szon és a színpad környéké­ről kellemetlen szag szivárog elő. A színpad alól különös hangok hallatszanak. Tyú­kok hotkodácsolása, kacsák hápogása vegyül egymásba, s az állati hangzavart néha egy-egy malac sivítása egé­szíti ki. Hogy mennyire fel­emelő hatása van a rejtélyes előadásnak, az szemmel lát­ható, ugyanis néhány an föl­emelkednek a székről, és el­hagyják a termet. A ladi filmszínházat tudniillik istál­lóból és pajtából alakították át több mint húsz évvel ez­előtt, azóta álig korszerűsí­tették. A színpad alatti rész egyben baromfiól, ahova né­ha a malacok is betérnek egy kis hangulatkeltő tereferére... * * * Hathetes — és keresőképtelen! Egy ismerősömnek nemrég megszületett második gyer­meke, s annak rendje-módja szerint kérte az SZTK-t a családi pótlék folyósítására. Az igenlő válasz helyett előbb egy papír érkezett. Többször egymás után elol­vasta, mert nem akart hinni a szemének. A papíron ugyanis az volt, hogy a pót­lékot addig nem folyósíthat­ják, míg munkaadójától nem szerez igazolást arról, hogy másodszülött gyermeke ke­resőképtelen, és ezért az ap­ja tartja el. Hogy ez nevet­séges? Kétlem! Igenis vi­gyázni kell, nehogy visszaélé­seket kövessenek el ezek az újszülött emberkék. Mert ugyebár sose lehet tudni, mi­kor gondolják meg magukat, és a mélykocsiban való szen- dergés helyett inkább el­szöknek fát vágni vagy kel­mét szőni, szüleik pedig lel- kiismeretfurdalás nélkül föl­veszik a családi pótlékot! Fontos az éberség! S külön­ben is mindenkinek szüksé­ge van valami hivatalos ok­mányra. Mivel pedig egy új­szülöttnek nem lehet szemé­lyi igazolványa, legyen hát keresőképtelenség! papírja. Ez már csak érthető?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom