Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-18 / 90. szám
Szerda, 1962. április 18. SOMOGYI „Szabályos” szabálytalanság Rendelet szabályozza, hogy a közületek milyen összeg erejéig vehetik igénybe a kisiparosok munkáját (javítás, építkezés), s mikor hotelesek állami vállalathoz, illetve szövetkezethez fordulni. Csakhogy ez az intézkedés önmagában nem szünteti meg a visszaéléseket, főleg, ha tanácsaink nem követelik meg a rendelet megtartását, s maguk sem annak szellemében dolgoznak. A Kaposvári Mezőgazdasági Ktsz-t gyakran keresik fel közületi »megrendeléssel«, azzal a kikötéssel, hogy »a javítást még a mai napon végezzék el, máskülönben adjanak lemondó nyilatkozatot, hogy kisiparost bízhassunk meg a munkával«. így akarják szabályos színben feltüntetni a szabálytalanságot. A megye majd minden kisipari szövetkezeténél és több állami vállalatánál is találkozni ilyen kívánsággal érkező megrendelőkkel. Érthető ez akkor, amikor valóban sürgős munkáról — csőrepedés, rövidzárlat, lefolyódugulás stb. — van szó. De amikor kívánságukat néhány nappal előbb is bejelenthették volna, s néhány napos késés sem okozna különösebb gondot, ez a követelőzés helytelen. Előfordulhat ugyanis, hogy állami vállalataink, szövetkezeteink sürgős esetben is csak a bejelentés utáni napon tudják a munkát megkezdeni. Ez sem jogosítja fel közületeinket szabálytalanságok elkövetésére. Nincs lemondó nyilatkozat, s a javítás többe kerül, mint amennyit a rendelet megenged? Sebaj! A szemfüles közületi ügyintéző egy megrendelés, illetve számla helyett kettőt, hármat készít, esetleg a kiállítás időpontját másmás napra teszi, s máris tökéletesen fedve vannak, keresve sem lehet hibát találni. A Kaposvári Mezőgazdasági Ktsz megrendelést kapott egy vállalat vidéki munkahelyére. Amikor felvonultak a javítás megkezdésére, ott egy kisiparossal akadtak össze. Az »óvatos« vállalat biztosította magát. »Inkább kettő legyen, mint egy sem.-« — gondolták. Kénytelenek voltak a kisiparost más munkával kárpótolni. Gyakori, hogy némelyik köziilet vagy intézmény kisiparossal végeztet el egy munkát, s hogy kifizethessék a számlát, lemondó nyilatkozatot íratnak alá valamelyik szövetkezettel vagy állami vállalattal. így tett nemrég a Kaposvári Városi Tanács is. Kisipari szövetkezeteinknek igen fontos feladatuk a lakosság javító-szolgáltató igényének kielégítése. Ez volna a feladatuk a kisiparosoknak is. Mégis egyik-másik kisiparos előszeretettel vállal nagy értékű (bizonyára nem kis hasznú) közületi munkákat. Egyszer már szóvá tettük ezt megemlítve néhány kaposvári példát. Köztük azt a vízvezeték-szerelőt, aki a »■mezőgazdaság szocialista fejlesztésének« őrre alatt csak tsz-eknek dolgozott. A lakosság részére emiatt nem tudott munkát vállalni. Nem arról van szó, hogy kisiparosaink ne dolgozzanak, ne létezzenek. Ha azonban megköveteljük, hogy kisipari szövetkezeteink ne a nagy közületi munkák vállalására, hanem a lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítésére törekedjenek, azt is meg kell követelni, hogy közüle- teink — elsősorban tanácsaink — tartsák meg a rendeleteket, s ne adjanak — szabálytalanul — kisiparosoknak olyan munkát, melynek elvégzése állami vállalataink, illetve a szövetkezzetek feladata! Szálát László Merjünk szólni... A társadalmi tulajdon védelméről esett szó nemrégen a húsüzemben. Valaki egy elharapózott jelenségre hívta föl a figyelmet. Arra, hogy nem csupán a lopásokkal, a sikkasztásokkal károsodik a társadalom, hanem károsodik a hanyagságból és nemtörődömségből származó termékvagy anyagveszteséggel is. És erről ritkán szólunk, amikor a társadalmi tulajdon védelméről beszélünk. Igaza -volt ennek a dolgozónak. Gyalvan halljuk a vállalatvezetőktől: »Nálunk megszilárdult a társadalmi tulájdon védelme!« S a műhelyben talán éppen akkor dobnak az ócskvas közé egy még használható alkatrészt. És ez nem vétség-e a köz vező vagy a kivitelező akkor, amikor megfeledkezett a csőről? Rengeteg anyagot pocsékolunk: tartályból engedünk benzint kézmosáshoz; jó téglákat, tetőcserepet rakunk a pocsolyába, hogy átjárhassunk rajta, ahelyett, hogy egy kis árakkal levezetnénk a vizet. Vajon kinek a tulajdonát herdáljuk ezzel, ha nem a magunkét, a társadalomét? A közösség tulajdona szóródik el az útra a túlságosan megrakott járművekről. Mind-mind pénzt jelent ez, méghozzá kidobott pénzt. S bár az effajta pocsékolás a szemünk előtt történik, mégis alig hallani, hogy valaki fölemelné a szavát ellene. Pedig leginkább ezzel lehetne vagyona ellen? Megbüntetik segíteni. A társadalom tulajazt, aki eltudajdonít egy vödör meszet vagy néhány téglát, viszont szemet hánynak afölött, hogy egy kitég- lázott meszesgödröt kiürítése után, szeméttel hordanak tele, s másfél ezernyi tégla ott vész. Tervezői hibának mondjuk, ha egy falat át kell tömi, hogy egy vezetéket átvezethessenek rajta. De vajon az első falazáskor felhasznált, -majd a töréskor tönkrement anyag nem a társadalom tulajdona-e? Nem azt károsította-e meg a terdonáról van szó, következésképp a társadalomnak kell azt megvédelmeznie. Nem jut minden géphez, építkezéshez vagy szállítóeszközhöz rendőr, portás vagy igazgató. De nem is volna jó, ha mindenüvé ellenőrző szemek kellenének. Szerencsére nem is szükséges ez. Elegendő volna az is, hogy aki ilyent észrevesz, az ne álljon odébb behunyt szemmel, hanem szóljon. Merjen szólni, hisz az övét is pocséSkolják. R. F. Megállapítható-e a névtelen levél f f • o írója: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat jogi szakosztálya érdekes előadást rendezett »A kézi rás-összehasonlítás egyes kérdései« címmel. Az előadáson dr. Vargha László igazságügyi írásszakértő ismertette tapasztalatait: hogyan lehet egy-egy vitás kézírás eredetét megállapítani. Elmondotta, hogy nincs két olyan ember, akinek kézírása teljesen azonos, mindenkinek egyéni íráskészsége van. Az előadás érdekes része volt, amikor az előadó a névtelen levelek írójának földerítéséről számolt be. Kijelentette, hogy a kézírás vizsgálata alapján az írásszakértő támpontot kap a névtelen levél írójának korára, nemére és képzettségére, és így szűkíteni lehet a gyanúsított személyek körét. A kézírás magában hordozza az iskolai minták maradványait, az öregkorban pedig más jellemző sajátosságaik vannak. A kézírás kidolgozottságának fokából nagyszerűen lehet következtetni a képzettségre. Itt az alapvető szabály: senki sem képes saját íráskészségét felülmúlni. Dr. Vargha László vetített képek segítségével mutatta be, hogy a legagyafúrtabb íráshamisítót is meg lehet fogni. Az értékes kriminalisztikai előadás a szakemberek és a meghívott vendégek körében osztatlan elismerést aratott. Szovjet és kínai tudósok együttműködése Kedden befejezte munkáját az a Szovjet—Kínai Egyesített Tudományos Tanács, amely az Amurmedence termelőerőinek tanulmányozásával foglalkozott. A munka befejeztével aláírt határozat megállapítja, hogy az 1956. augusztus 18-i szovjet—kínai egyezményben előirányzott közös tudományos kutatómunkálatok sikeres befejezése előmozdítja a Szovjet és a Kínai Tudományos Akadémia kapcsolatainak további erősödését és általában a szovjet—kínai tudományos és technikai együttműködést. (MTI) Minden munkás kézre szükség van Magyaregresen Pulai Sándor csaknem egy szuszra elmondta panaszát. Azt kifogásolta, hogy a termelőszövetkezet nem járul hozzá a közösből való távozásához, viszont a vezetőség munkát sem hajlandó neki adni. Azt néztük meg először a magyaregresi Kossuth Tsz-ben, hogyan állnak munkaerő dolgában. Azt állapítottuk meg, hogy a 239 tag — beleértve a munkaképteleneket is — nem elegendő a 2000 holdas közös gazdaság tennivalóinak elvégzéséhez. Jól tudják ezt a szövetkezet vezetői is, éppen ezért több hazatért családtagot is igyekeznek bevonni a közös munkába, és különböző beosztásban foglalkoztatják őket. Kiss László például jelenleg a nemrég telepített gyümölcsös kezelője. Pulai Sándor is a múlt évben tért haza. A télen nem sok munka akadt a közösben, most azonban sok a tennivaló, és aki dolgozni akar, azt nem utasítják vissza. SajMicsek, a kedvenc Tompos Sándor tehenész szerint a kéthelyi Aranykalász üszői közül leginkább a Micsek fényképe kívánkozik az újságba. Ez a saját nevelésű, pompás, formás jószág pár hónap múlva borjúval örvendezteti meg a közös gazdaságot. Gondosan előkészítik az elleste. Sőt úgy tetszik, hogy a kelleténél valamivel több abrakot adnak kedvencüknek. Ha megyei, járási látogató érkezik, megmutatják neki a Micseket. Aki látja ezt a szép üszőt, megjegyzi a nevét. nos, olyan nagymérvű a mun« kaerőhiány, hogy néhány ío« gat kihasználatlanul áll, a lovak az istállóban ácsorognak, mert nincs, aki hajtsa őket. — Puiai Sándor bármikor megkaphatná az egyik pár lovat, és hordhatná a trágyát. Nagy szükségünk van minden munkás kézre. Hogy egy-két esetben mégsem hívta dolgozni a brigádvezető, annak részben Pulai Sándor az oka. Amikor ugyanis a brigádvezető szólt neki, akkor ő más elfoglaltságára hivatkozott. Nem tagja a tsz-nek, így munkára nem kötelezhető. Felesége csak februárban írta alá a belépési nyilatkozatot. Érdeke lenne Pulai Sándornak, hogy bekapcsolódjon a tsz munkájába, hiszen két gyermeke van, s a felesége keresete nem elegendő a családnak. Azt a szándékát, hogy rendszeresen akar dolgozni a szövetkezetben, szívesen fogadjuk — mondta Kovács Sándor főkönyvelő. És hogy ez mennyire igaz, azt Pulai Sándor is tapasztalhatta, mert ezt a napot már munkában töltötte. Magyaregresen nagy szükség van a dolgos kézre. Éppen ezért joggal kifogásolják a falubeliek, hogy Balogh Béla és Puskás Zoltán hozzájárulás nélkül, önkényesen távozott. Kurucz László a honvédségnél megszerezte a gépkocsivezetői jogosítványt. Leszerelése után búcsút intett a falunak, s az Autóközlekedési Vállalatnál helyezkedett el. Igaz, hogy a Kossuth Tsz-nek nincs gépkocsija, de addig is, amíg vásárolnak egyet, dolgozhatna például traktoron. Ésszerűen kell gazdálkodni Magyaregresen is a munkaerővel Különben súlyos következménye lehet annak, hogy kevesebb a munkás kéz, mint a tennivaló. H. F. Házépítőkké, »fészekra- kók«-kal (beszélgettem a minap gondjaikról, a szorgalomról és a takarékosságról. Kivétel nélkül így kezdték: »Tudja, milyen boldogok vagyunk?« Az első ház — A mienk lesz az első ház a Zöldfa utcában — mondja Czeibert János, a Baromfifeldolgozó Vállalat munkása. — Szép nagy ablakok lesznek az utcafrontion, és vaskerítés áll majd a ház előtt Egyelőre még csak az építőanyag van a Zöldfa utca 1. számú télken. Czeibert János és felesége nagyon akarja ezt a házat Hogy miért? — Azért, hogy végre igazi családi fészkünk legyen. Mostani lakásunk csak alvöhely- mek tekinthető. Még a gyerekeket sem tarthatjuk magunknál Két éve vettük meg ezt a telket tizemihétezer forintért Az építkezésre is összegyűjtöttünk harmincháromezret Az államtól hatvannyolcezer forint kölcsönt kaptunk. Mindketten dolgozunk, és két- ezer-hatszáz forintot keresünk havonta. Persze ebből a pénzházépítők MÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK'' Az országgyűlés a múlt év október 7—13-i ülésszakán tárgyalta s emelte törvényerőre a Magyar Népköztársaság második ötéves népgazdasági fejlesztési tervéről szóló törvényjavaslatot. A tervtörvény 1965 végéig megszabja a dolgozó népünk, egész társadalmunk előtt álló feladatokat a népgazdaság fejlesztésében, meghatározza tennivalóinkat, hogy a kitűzött célokat sikerrel el is érjük. A Kossuth Könyvkiadó új formában, új eszközöket felhasználva igyekezett hozzájárulni az ötéves terv ismertetésének munkájához. Húsz plakátból álló tablógyűjteményt jelentetett meg. Ezek a tablók a szemléltetés különböző eszközeivel (színes rajzokkal, grafikonokkal, képekkel és természetesen szöveggel is) ábrázolják az ötéves terv legfontosabb tervszámaiü legfontosabb célkitűzéseit, összefüggéseit. A húsz tabló a népgazdaság egy-egy ágának fejlődését, változásait ismerteti. Az első tabló a hároméves terv eredményeit foglalja össze bemutatva azokat az eredményeket, amelyeken a második ötéves terv célkitűzései alapulnak. A gyűjtemény — nagyon helyese« — nemcsak a dolgozók előtt álló feladatokat ismerteti, hanem azt is megmutatja, hogy mit kap, mit ér el népünk, ha ezeket a célkitűzéseket teljesíti. Ezt ábrázolják az élelmiszer-termelés, részben a könnyűipari termelés alakulásával, a lakosság anyagi helyzetének, az egészségügyi viszonyoknak a javulásával, a népműveléssel és az oktatással foglalkozó tablók. Kétségtelen tény, hogy propagandamunkánknak a gyűjtemény megjelenése nagy segítséget nyújt. Hasznosan felhasználható második ötéves tervünk ismertetésében, saeriisítésébeaa népből öt év alatt nehezen tudtunk volna ennyit megtakarítani. De segített az anyósom is. Ö a ráksi tsz-iben dolgozik — mondja a családfő. — Ki volt a takarékosabb? Elmosolyodik, s tréfásan mondja: — Mindig az asszonyok a takarékosabbak. — Elkomolyodva folytatja: — A mozin kívül nem járunk sehova. Engem még nem láttak kocsmában. Ha valaki akar valamit, akkor tanuljon meg takarékosan élni;.. A kezdés napja — Ezt a mai napot, 1962. április 7-ét, azt hiszem, so» káig megjegyezzük — mondja az épülő ház gazdája a La- borfalvy utcában. Hűvös, szeles idő volt. Mindez nem számított. 12 ember sürgött-forgott a frissen ásott alap mellett. Ti- bold Ferenc családja s a rokonság egy része hordta a terméskövet, és végezte a kőművesmunkát A legfiatalabb »segédmunkás« alig ötéves, a legidősebb pedig nagymama. — Mióta készülődnek erre? — Évek óta vártuk ezt a napot. Egy szép kétszobás lakást építünk itt a domboldalon. Van hatvanezer forintunk, ehhez még kaptunk öt- venkilenezret húsz évre. A férj veszi ét a szót: — Itt lakik a szomszédos házakban az egész rokonság, ők is így kezdték. Társadalmi munkában, azt hiszem, nem lesz hiány. Persze csak szombaton és vasárnap tudjuk csinálni. Augusztusra így is elkészül. A fiatalasszony a szomszédos zöld kerítése» házat nézi Szép, nagy ablakos ház. — A mienk is ilyen lesz, ilyen szép, és kitesszük majd a táblát: Laborfal vy utca 39. * Akkor jöjjön majd el, a házavatáskor .; . Közös erővel Egy utcával följebb, a domboldalon csupa új ház áll Lehet vagy száz az utca két oldalán. A legtöbb már be is van vakolva, az ablakok befestve. Akad olyan is, ahol még sok munka van hátra. Benyitottam az egyik olyan házba, amely még nincs teljesen befejezve. Az előszobában egy göndör hajú kisfiú játszik a malteroskanállal. A nevét kérdezem. — Bajdos Béla — mondja gyorsan, de a belépő nagymama gyorsan kiigazítja: — Te Gárdos Béla vagy, kisfiam. Megnézem a két szobát, a konyhát, a mellékhelyiségeket. Az előszobában most rakták le a'mozaiklapokat. A nagymama egy mondata különösen megmaradt emlékezetemben: Így mondta: »Derék gyerekeink varrnak, és az emberek is jók, mindenki segített.« A fiatalokat: Gárdos Bélát és feleségét a földművesszövetkezet piaci standján találtam meg. A csillogó szemű asszonyka ezeket mondta: — Még sok minden kell; Parketta, ablakok az előszobára, meg aztán bútor is a szobákba. De meglesz minden. Akkor nézzék meg majd a házunkat.. j Ahol mindenki örül Balatonlellén, a Szabadság utca 32. számú házban él Szűcs Gyula és családja. Házuk kiválik a többi közül. Üj, nemrég végezték él rajta az utolsó simításokat. Azelőtt egy 110 éves, ütött-kopott épület állt itt. A Szűcs család újat épített a helyére. — Hogyan csinálták? — kérdem az ősz hajiu családfőtől. — Nem volt könnyű. Régi, nagyon régi álmunk volt ez. Már akttor beszéltünk erről a feleségemmel, amikor a gyerekek még kicsik voltak. De csak most tudtuk valóra váltani. A két gyerek felnőtt azóta. Az egyik huszonegy, a másik tizenhét éves. Dolgozik mind a kettő. Ez a ház a család közös szerzeménye. Együtt kerestük a pénzt, mindegyikünk takarékoskodott, és mindenki dolgozott is rajta. Közösen örülünk mindennek. Tudja, milyen jó érzés az, ami kor az ember hazajön a munkából, és meleg fürdő fogadja? Ez mindent megér; Németh Sándor KAKAÓBEMUTATÓ április 16—21-ig Kaposváron a Füredi n. 61. szám alatti 313. sz. Csemegeboltban Szaktanácsadás Bő választék Kakaóvásár hazai kakaóból Kérjük a fogyasztóközönséget, hogy tekintse meg bemutatónkat, győződjön meg a kakaófogyasztás előnyeiről, és vásároljon kakaót, ízletes, zamatos, tápláló és olcsóbb a hazai KAKAÓ. Sonogír megyei Élelimnertiskercskedelmi Vállalat fsí*f®CVMECTSÍ ’mumm mmmm •Kossuth Könyvkiadó, 19S2.