Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

SOMOGYI NÉPLAP

2

/

▼asámap, 1962., április 15.

Kádár János beszéde a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán

(Folytatás az 1. oldalról.)

je abban van, hogy a szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép. (Nagy taps.) Ezt kell nekünk továbbra is erősítenünk.

Nagyszerű eredményeink vapnak a szocialista építésben, se vége, sé hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körülmények között, amikor a birtokviszonyok a mezőgazdaságban két ízben változtak — ami a „termelést általában nem segíti —, negyedével növekedett a magyar mezőgazdaság termelése. Az ipar termelése négyszeresére emelkedett. S 1957 tavasza óta mintegy 60 százalékkal növekedett a magyar , ipar termelése. A bennünket szidalmazó tőkésországok az ilyesmit képtelenek elérni.

Vagy nézzük az életszínvonal alakulását. Amikor az életszínvonalról beszélünk, ebben persze nemcsak a munkabért értik az emberek, hanem sok egyebet is. Annak idején azt mondták, hogy Magyarországa hárommillió koldus országa, de akikre ezt értették,, azok csak á falusiak voltak, pedig a városban sem járt mindenki teli hassal. A városi éhezőkkel együtt négymillió éhező országa volt Magyarország. Most ez a négymillió ember is ember módjára eszik, öltözködik és lakik. Itt van például a lakáskérdés. Kétségtelen nehéz probléma ez, de egy probléma sokféleképpen lehet nehéz. Én tudóm, hogy például mi volt itt 1928-ban. Nem akarok magamról beszélni, de sok olyan csaj Iád volt, hogy egy kétszoba- konyhás lakásban 18—24 lélek lakott itt Budapesten, ugyanakkor évszámra 8—10—12 ezer lakás volt kiadó, és nem volt ■ ember, akinek bátorsága lett volna kivenni. Akkor így volt nehéz a lakáshelyzet.

Ma nehezen tudnék találni legtávolabbi vidéki üzemben is olyan, még be sem tanított munkást, akinek ha azt mondanám,' hogy a szomszéd utcában van egy kétszoba-fürdő- szobás lakás, ki mered-e venni vagy sem, s’ azt válaszolná, hogy nem merem kivenni.

(Derültség.) Dehogynem merné kivenni, és nem félne attól, hogy a jövő hónapban tudja-e fizetni a lakbért, nem félne attól, hogy három hónap múlva állásban lesz-e vagy sem. Ma így nehéz nálunk a lakáshelyzet. Bár nehéz és tényleg ne- , héz, de némi különbség a kétfajta nehézség között azért van. És ezt éppen az életszínvonal emelkedése okozza.

Panaszolják, hogy zsúfoltság van a közlekedésben. Valóban van zsúfoltság a villamoson, az autóbuszon, különösen a csúcsforgalmi Időkben, s a vonatokon is van zsúfoltság. Ha p .- dát akarnék mondani az ellenkezőjére, említhetném Bécset, ahol csaknem üresen járnak a villamosok, az autóbuszok. De találunk-e olyan embert ma - Budapesten vagy Miskolcon, aki hat utcasarkot elmenne gyalog? Ezért is zsúfoltak a villamosok és az autóbuszok. Annak idején bezzeg mi igen sokszor nem ültünk a villamosra,' hanem gyalogoltunk azért a 24 fillérért, abból inkább vettünk kenyeret, egy

kis szalonnát, zöldpaprikát, esetleg még 4—5 Leventét is ki lehetett a jegy árából gazdálkodni. Futott az ember az utcán, mint a nyúl: majd bolond lesz ennyi pénzt kiadni! Ma pedig azt mondja, nem leszek bolond azért az 50 fillérért gyalogolni.

Akárhova menjünk, rounkás- vagy parasztemberek közé, elmondják, hogy a fiú ipari; tanuló, a leány gimnazista és így tovább. Amikor elhallgatom őket, eszembe jut: úgy, mondjuk, 25 évvel ezelőtt vizes lepedővel megkötözni való bolondnak hitték volna azt az egyszerű falusi dolgozó embert, aki a lányát gimnáziumba akarta volna járatni. Ma már erről mint a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnek, pedig ez is az utóbbi 17 év eredményéhez tartozik.

Ma már tíz- és százezrek képezik magukat az iskolában, vizsgákat tesznek le még felnőtt emberek is, és közülük ezrek és ezrek állami és társadalmi vezető posztokon vannak. Ezt mind a mi munkás- hatalmunk tette lehetővé, a népi hatalom, amelyben a munkásosztály oldalán képviselve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kispolgárok.

Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s e körülmények rendkívül kedvezőek a szocialista brigádmozgalom további fejlődése számára. Csak tőlünk függ, hogy ezeket a körülményeket és lehetőségeket az eddiginél jobban használjuk fel a mozgalom előbbre- vitelére.

Milyen feladatok vannak előttünk? Idei tervünk az ipari termelés 8 százalékos, a mező- gazdasági termelés csaknem 10 százalékos emelkedését írja elő. Az ötéves terv feladatai ismeretesek és nem csekélyek.

Tehát nagy feladatok állanak előttünk, s ezek megoldása hozza magával az életszínvonal emelését is, de csak komoly munka árán!

Vannak a mi életünknek átmeneti nehézségei. Mindenki tudja, hogy milyen nehézségek vannak a piacon is, az árakkai, nehézségek vannak a burgonyával, a hagymával.

Ezek a nehézségek döntően az őszi szárazság meg a mostani megkésett tavasz következményed.

Nekünk azonban valahogy úgy kellene már az életünket elrendezni, hogy szűnjenek meg ezek a bajok, hiszer; nem jó, hogy az egyik évben ezzel van baj, a másik évben azzal, a harmadik évben meg amazzal.

És azonkívül mindig meg is kell magyarázni, honnan származik a baj. Egyszer az idő nem jó, másszor az elosztás, harmadszor pedig az ördög tudja, hogy micsoda. De a legjobb magyarázat sem ér annyit, mit két kiló jó krumpli, vagy hagyma, méghozzá megfelelő áron.

Ne haragudjanak* a szójátékért, bár nem egészen az: mi az örvendetes ezeknél a bajoknál? , Az, fiogv az emberek ezeket nem úgy tartják számon, mint valami örökös átkot, ami addig fogja őket kísérni, amíg élnek. Jelenlegi bajaink, nehézségeink, amelyeket persze nem szabad semmibe vennünk olyanok, amelyekről minden ember

tudja, hogy az átmenet nehézségei, amelyeket le fogunk küzdeni.

Népünk megszabadul ezektől az időszaki bajoktól, azután a nem pillanatnyi, hanem a nagyobb, a hosszabb

időre szóló nehézségektől és a lakásgondoktól is. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, a szocializmus felépülte után a kommunista társadalom építése felé.

Vannak feladataink Külpolitikai téren is. Harcolunk a háborús maradványok megszüntetéséért, Nyugat-Berlin kérdésének rendezéséért, _ a német békeszerződésért. Azután harcolunk a múlt olyan maradványainak megszüntetéséért, mint a gyarmati rendszer.

Küzdünk közbeeső megoldásokért is. Ismeretes, hogy a szocialista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság, külpolitikájában a végcél az általános és teljes leszerelés, az, hogy az emberiséget örökre meg lehessen szabadítani a háború fenyegetésétől. Ezt szem előtt tartva támogatunk minden értelmes közbülső megoldást is. Tehát ha atomfegyver-mentes zóna felállításáról, vagy az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről van szó, akkor a szocialista világ ezt helyesli és támogatja.

Természetesen a nyugati hatalmak vezetői, meg az azokat az országokat igazán irányító monopoltőkés körök nem egészem ugyanazt akarják, amit a békeszerető emberiség. Itt van például a vita az atomfegyver-kísérletek felfüggesztéséről. A helyzet az, hogy szeptemberben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya kijelentette, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek az egyes országok birtokában vannak, ellenőrizni lehet az atomfegyver-kísérleteket és javasolták, hogy kössenek egyezményt az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére. .vanf.

Ezt ők javasolták szep|aá» berben. Most, hogy a ■■ jetunió ugyanezt javasolja, nem fogadják el. Miért? Mert, nekik megvannak a maguk tervei a további kísérletezésekre és van egy rögeszméjük, hogy utol akarják érni, meg akarják előzni a Szovjetuniót.

Kádár elvtárs ezután a nemzetközi ellenőrzésről beszélt, majd így folytatta:

Mik a teendőink? Erősítenünk kell rendszerünket, ébereknek kell lennünk, honvédségünket is kellő szinten kell tartanunk, de növelnünk kell termelésünket is. Erősítenünk kell belső egységünket és internacionalista egységünket is, mert amíg a mi népünk egységes, ha a mi népünk a szocialista országok népeivel vállvetve, szoros szövetségben,' egy frontban tömörül, nincs a világon olyan erő, amely népünk szocialista vívmányait és céljait fenyegetni tudná, vagy meg tudná semmisíteni.

Ez a mi fő feladatunk, és ne haragudjanak, hogy most így kapcsolom össze a dolgot: aki a szocialista brigádmozgalmat tovább akarja fejleszteni, tovább akarja erősíteni, annak számon kell tartani a tennivalók között népünk bel- ■ só egységének további erősítését is, és a mi nagy nemzetközi egységünk további erősítését is.

A szocialista brigádmozgalomnak tehát e feladatok megoldását kell segítenie. Ehhez mindenekelőtt a mozgalom

egészséges fő vonásainak megerősítésére, valamint a mozgalom további kiszélesítésére van szükség. Ki kell szélesíteni e mozgalmat a mezőgazdaságban is, A legkézenfekvőbb ez a gépállomásokon és az állami gazdaságokban, de a szövetkezeti parasztság is bekapcsolódhat, természetesen formájában eltérő módon.

Azt is a szocialista brigádmozgalom feladatának tartom, hogy erősítse tovább egész népünkben a munka becsületét.

Érdekes helyzet van ma nálunk. A dolgozók nagyon nagy többsége rendesen, lelkiismeretesen dolgozik, de vannak emberek, és számban nem is olyan kevesen, akik nem végzik el a maguk munkáját.

Nem akarok egy szakmát sem megsérteni, de majdnem minden szakmában lehet látni felületesen elvégzett munkát. Az embernek kedve volna megkérdezni, hogy maga ezt a fizetésért csűr álta, vagy társadalmi munkában, mert ha társadalmi munkában csinálta volna, akkor is becsületesebben meg kellett volna csinálnia.

Ez kevés ember bűne. És ez a kevés szégyeníti meg a munkásembert, a dolgozó embert.

Nem szabadna ilyennek len- mj. Ha valaki munkásembernek, dolgozó embernek tartja magát, akkor az legySn is olyan, amilyennek a munkás- embernek, a dolgozó embernek lennie kell.

Vannak a mozgalomnak konkrét kérdései is. így mindenekelőtt a termelékenységet kell emelni. Vagy olyasmi, amiről kevés szó esett: a minőségi munka követelménye.

Abban a szocialista brigádban látom én az igazi jövőt, ahol a munkás ráteszi jegyét a termékre, és az mehet a fogyasztóhoz, a külföldi vevőhöz, akár baráti országba, akár kapitalista piacra adjuk el, az szavatolt minőségű áru.

Sok helyen átvette a szocialista brigád gondozásába a gépeket. Láttam ilyesmit néhány helyen és megmondom, példásan voltak karbantartva, nem rosszabbul, mint ahogyan a hivatásos karbantartók azt teszik, összes célunkat csak akkor érjük el, ha az emberekben bízunk. Az Ikarus- gyár hűtőüzemének szerszámraktárában minden munkás maga megy be felügyelő nélkül és a szerszámot visszateszi a helyére. Soha a szerszámok úgy nem voltak rendben, mint abban a műhelyben, ahol a munkások maguk veszik ki, dolgoznak vele, rendbehozzák és helyreteszik. Magától adódik, hogy a munka sok területén ilyen irányba kell fejlődni.

Sok szó esett a tanácskozáson a szocialista embernevelésről. Ha az érdekeltek nem haragudnának meg. mondanék erről egy-két apróságot. Csepelen láttam egy brigádnaplóban egy képet. A brigád tagjai voltak rajta lengyelországi utazásukon. Érdekes — mondtam —,

VÁSÁROLJON

A SOMOGY MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT B0L1 JAJBAN

Kézzel festett mintás nylon Lénsantung minden színben Női balerinacipő minden színben Női szandál minden színben Pamut és gyapjú férfipulóver Nyakkendő

140,— Ft-tól 170,— Ft-ig 47,70 Ft

78,— Ft-tól 104,— Ft-ig 90,— Ft-tól 196,— Ft-ig 140,— Ft-tól 18,— Ft-tól 66,— Ft-ig

Kaphatók: Kaposváron, Nagyatádon, Barcson és Balaton-parti boltjainkban Fonyódtól Siófokig

(12960)

hát hol vannak a feleségek? Azok otthon voltak. A férjek tehát elmentek Lengyelországba kirándulni. Ez önmagában nem rossz dolog, de talán még jobb lett volna, ha a szórakozáshoz úgyis kevésbé hozzájutó feleségeket is magukkal viszik.

Találkoztam a szünetben egy kislánnyal is — bocsánatot kérek tőle, hogy kibeszélem — aki KISZ-brigádban van. Egy mackót szorongatott a kezében. Kérdezem, hogy micsoda ez. ’Azt mondja: kabala mackó. — Miért keli ez? — Azért, mert ma 13-a is van, péntek is Van. (Derültség.) Persze, a kabala magában véve semmit sem,segít,' de hát még vannak, akik magukkal hordják. Ez persze, nem annyira fontos, de ha a szocialista emberről beszélünk, ezt is látnunk kell, mert mindez együtt mutatja, hogy a munkának e téren is micsoda lehetőségei és feladatai vannak! (Élénk derültség és taps.)

Mindebből az látszik, hogy mennyi figyelemre, tapintatra, emberi türelemre és meggyőző szóra van szükség, s hogy mindezeknek milyen nagyszerű kerete a szocialista brigád!

Foglalkozni szeretnék még egy kérdéssel.

A szocialista brfgádmozga- lom a szocialista verseny egyetlen korábbi formáját sem helyezi hatályom kívül.

Továbbra is szükség van egyéni versenyre, brigádversenyre, a szakma kiváló dolgozója cím, a szakma ifjú mestere cím elnyeréséért folytatott vetélkedésre is, mindez hasznos, jó dolog s mindezt erősíteni keli.

S ugyanígy a szocialista verseny új hajtása, a szocialista munka műhelye, üzeme címekért induló vetélkedés ugyancsak nem helyezi hatályon kívül a szocialista brigádok mozgalmát.

A szocialista brigádmozgalom akkor lesz egészséges, ha százezrek versenyzésére épül. Ugyanígy a nagy egység, a szocialista gyár sem épülhet másra, mint az abban a gyárban dolgozók döntő többségére, azokra, akik szocialista brigádok mozgalmában vesznek részt.

Ezt a további lépést azonban nem szabad elhirtelenkednd.

Nagyon helyes az az álláspont, hogy a szocialista üzem, műhely címért folyó verseny feltételeinek kidolgozásával valameddig még várni kell. Ha majd tízezer és tízezer ember gondolkodik ezen, ki fogja alakítani a helyes isméi tető jeleket, s azután jöhetnek azok, akik összefoglalják a tapasztalatokat és általánosítanak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a mozgalom dolgozói t teljesen magukra lehet hagyni.

A politikai, a társadalmi és gazdasági vezetésnek most már az a fei' adata, hogy a brigádmozgalmat ne valami külön tehernek nézzék, hanem a feladatok megoldását segítő erőnek tekintsék.

Elvtársak, azt hiszem, hogy ez az értekezlet feltétlenül előbbre fogja vinni az egész mozgalmat, lendületet fog adni annak. Itt nemcsak a brigádvezetők és a brigádok küldöttei erősödtek, de úgy gondolom, hogy az a 270 ember, aki itt a párt, a szakszervezetek, a kormány és különböző más, ebben az ügyben illetékes szervek részéről jelen van, nem kevésbé erősödött ennek az értekezletnek a tapasztalataitól és hatásától. Először is azért, mert egy kicsit jobban megismerkedtek e mozgalom tapasztalataival. Másrészt pedig azért, mert az embereknek — hogy így mondjam — a szocialista meggyőződése is erősödött ennek az értekezletnek a hatása alatt.

Sokat mond számomra erről a felszólalásra jelentkezések nagy száma is.

A szándék, az óhaj és a remény is az, hogy a párt kongresszusa két feladatot fog megoldani: egyrészt még jobban megerősíti politikánk irányvonalát, másrészt megjavítja annak gyakorlati végrehajtását.

De ha már a pártkongresszus szóba került és alkalmam nyílott önökhöz szólni, önöknek is és önökön keresztül a nagyszámú hazafias érzésű magyar dolgozónak szeretném megköszönni szocialista kiállásukat, azt, hogy munkafelajánlásokat tettek a pártkongresszus tiszteletére. Ezért köszönetét, mondunk önöknek és a központi bizottság nevében kijelenthetem, hogy a párt a szó nemes értelmében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtiszteltetést becsülettel megszolgálni. (Nagy taps.)

Szeretném, ha ennek az értekezletnek minden részvevője azzal az érzéssel mehetne innen haza, hogy helyes úton jár, hogy ő egy hatalmas, nagy és legyőzhetetlen erőnek részese.

Kádár János elvtárs beszédét a tanácskozás részvevői hosz- szan tartó, lelkes tapssal fogadták. (MTI)

4 szocialista brigád vezetők országos tanácskozásának felhívása

1962. április 13-án és 14-én a szocialista brigádvezetők és a szocialista brigádok küldöttei országos értekezletre gyűltek össze. A tanácskozáson részvevő 1Ö00 küldött, a szocialista brigádok tagjai, valamint a »Szocialista brigád« címért küzdő dolgozók képviseletében részvevők tanácskozása behatóan megvitatta a szocialista brigádmozgalom helyzetét és a soronlevő tennivalókat.

A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása felhívással fordul a munkásokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, a-gronőmusokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz, valamint a szellemi munka egyéb területein, továbbá a közlekedésben, a kereskedelemben, az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben dolgozókhoz:

Vegyenek részt tömegesen a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa tiszteletére kibontakozó szocialista munkaversenyben. Maradéktalanul teljesítsék az iparban és a mezőgazdaságban az 1962. évi terv célkitűzéseit, az iparban és a mezőgazdaságban a munka • termelékenységének fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésével, csökkentsék a termékek önköltségét, teljesítsék hiánytalanul az export- terveket, takarékoskodjanak anyaggal, szerszámmal, energiával.

Mindenki a maga' területén teljes erejével munkál kod1,5 hazánk további felvirágoztatás^ népünk, iáié te és felemel- 1

kedése, a szocializmus felépítése érdekében.

A tanácskozás hívja és várja a tudomány és a technika, a kultúra munkásait, akik sok segítségét adhatnak a szocialista brigádmozgalom fellendítéséhez. a technika szakadatlan fejlesztéséhez és alkalmazásához, a dolgozók szakmai ismereteinek gyarapításához, műveltségének emeléséhez és a szocialista lcultúra iránti igények növeléséhez és kielégítéséhez.

A tanácskozás részvevői felhívással fordulnak az üzemek, a gyárak, a földek és a szellemi munka műhelyeinek dolgozóihoz, a munkásokhoz, parasztokhoz* és értelmiségiekhez.

— Emeljük még magasabbra a szocialista brigádmozgalom zászlaját, pártunk kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialistá munkaversenyben és köszöntsük új mumkasikerekkel népünk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak Vili. kongresszusát!

Budapest. 1962. április 14.

A tanácskozás előkészítő bizottsága :

Cseke István. Horváth Jánosáé. Csörgő János. Gyulai István, Kovács Sándor. Kiss Mária, Gáspár Istvánná, Vészi László. Zubor Gábor, Béres Károly, Makádi József, Simon László, Pénzes Imre, Szilágyi Sándor, Kovács Katalin, Tóth Mihály, Cseh Ferevcv.é. Uhrin Pál, Vin- cze László. Varga György, Fabri Tibor.