Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Szerda, 1962. április 4 (Qialádl körben „Virágrendezés“ Magyarországon ötezer egynyári fajta közül választották ki a legszebbeket Már nem tudom pontostul, hogy gépkocsink hány olyan ház előtt állt meg, amelyben az apa, a nagyapa, a térj vagy a feleség szenvedő részese volt a harmincas években a gazdasági válság okozta nyomornak. A Gyár utca 26. számú takaros házba kopogok be. Itt lakik Böröcz Ferenc, a Tatarozó és Építő Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára a feleségével, egyik gyermekével, két unokájával. Velük él az öreg Böröcz István is, aki harcolt a Tanácsköztársaságért, s bukása után sokat vallatták, zaklatták. Böröcz István tanyai szállásán gyakran kopogtak a csendőrök. A finánctöke eluralkodott az országon. A tömegek elnyomorodása addig ismeretlen méreteket öltött. Ekkorra érett férfivá, alapított családot Böröcz Ferenc, akinek szavai most, 17 évvel a felszabadulás után fölidézik a gazdasági válság idejét. ... Kőműves voltam. Az építkezések szinte teljesen szüneteltek. Csak a nyári hónapokban tudtunk időnként munkát kapni. Keresetünk nem volt elég a megélhetéshez. Próbáltunk télen erdőre járni, hogy a családot megmentsük az éhhaláltól. Mint városi, a favágáshoz nemigen értő emberek, nem kaptunk olyan erdő- részt, ahol keresni tudtunk volna. Olyan rohamosan szegényedtünk el, hogy már ennivalót se tudtunk magunkkal vinni. Krumplit sütögettünk, ha volt időnk. De arra mindig vigyáztunk, hogy olyankor együnk, amikor az erdész nem látja. Ne lássa, milyen nyomorúságos körülmények között élünk. A Népszaván kívül, amelyet kabátunk alatt rejtegettünk, szinte alig volt más olvasmányunk Könyvre, szórakozásra nem jutott. A futballmérkőzésről azonban, amelyet akkor is igen kedveltem, nem akartam elmaradni. Ezért vasárnap ebédfőzés közben kimentem a konyhába a feleségemhez, és egy pengőt kértem tőle, hogy megnézhessem a délutáni meccset. Az asszony egy ideig nem szólt semmit, de egyszer csak csöndben sírni kezdett. — Nagyon szépen kérlek — mondta —, ne vidd el a gyerekek szájából a tejet. — Jó — mondtam —, nem viszem. Akkor ne adjál, itthon maradok. — Valami fojtogatta a torkomat, ökölbe szorult a kezem, és kifordultam a konyhából. Egy kicsit megkönnyebbülten sóhajtottam föl, amikor sikerült küldöttséget meneszteni a városházára a tanácsos urakhoz azzal, hogy munkát kérünk. Munka nincs — mondták az urak, de majd felállítunk egy konyhát a városházán, egyet pedig a külvárosban. S mi elmentünk oda mindennap egy tányér bablevesért, mert még élni akartunk. Az ínségkonyhákon hosszú szomorú sereg várakozott egy kanál levesre. Az ott látott arcok kitörölhetetlenül bevésődtek emlékezetembe. Kétszázan vagy kétezren voltunk? Nem tudom. — Amikor nem kaptam munkát, s otthon voltam, kiálltam az utcára. A járdán előttem vánszorogtak el a rongyos, mezítlábas kisgyerekek élelemért.. De nem szeretek erről beszélni, mert valahányszor visszagondolok rá, elérzékenyülök... Az építomunkás, az szbtitkár elhallgat. Körben a család. Egymás mellett ülnek a fiatalok, ifjú Böröcz Ferenc és felesége, két gyerekük. Pontosan emlékezem arra, hogy egy órával ezelőtt mit mondtak terveikről. A fiatalember, aki lakatos a cukorgyárban, átlag kétezer forintot keres havonként. A kampány idején az asszony is munkát vállal a gyárban. A napokban szállították haza a kombinált bútort, amelyet hatezer forintért vettek. Egyelőre most bútort nem, de annál több ruhát vásárolnak. S közeli céljuk^ hogy gépesítik a háztartást. A 23Ó0 forintos mosógép már megvan — mutatta a fiatalasszony, de kell még porszívó és egyéb, ami megkönnyíti az otthoni munkát. Szép a gyerekeiktől külön háztartásban élő Böröcz Ferencije terve is. Ugyanis az 54 éves szb-titkár, aki naponként ügyel a vállalatnál arra, hogy jól menjen a munka, hogy minden dolgozónak biztosítsák a törvényben előírtakat, aki a vállalat vezetőivel együtt fáradozik, hogy kulturált körülmények között éljenek, dolgozzanak a munkások, s amellett, hogy idénypótlékot kapnak, az építőipar számára »holt« időben, a téli hónapokban is biz- tosítsanak nekik munkát —, esténként hazatérve azon gondolkodik, hogyan tölti majd nyugdíjbamenetele után napjait. Miként szórakozni hogyan emeli föl a családi ház falát magasabbra, mert akkor, a régi világban a lapos erszény miatt alacsonyra sikerült. Mindez már csak örömteli szórakozás. Jó ebből a nyugodt, biztonságos családi fészekből úgy visszagondolni az úri Magyarország pusztító nyomorára, mint régi rossz emlékre. Böröcz elbeszélése után el akartam mondani egyik tanár ismerősöm megfigyelését, amit a minap mesélt el. — Diákjaim — mondta — az éhséget azzal a fogalommal azonosították, mint amikor valaki megéhezik. Nem tudják elképzelni, hogy mi az éhség, amelytől a kapitalizmusban száz- és százezrek hónapokon, évelcen át szenvedtek. De úgy döntöttem, hogy mégsem szólok, mert láttam, hogy a fiatalok feszülten figyelik nagyapjukat, akinek arcába szinte belevésődött a küzdelem, az ablakokat zörgető csendőrök zaklatásának, az illegális megmozdulásoknak feszült izgalma, a munkanélküliség szülte bátyus kószálásoknak borzalma, bizonytalansága, és hogy figyelmesen hallgatják apjuk szavait is ... Szerte a világon 1400 féle egynyári virág számtalan fajtáját termesztik. A Kertészeti Kutató Intézetben ezek közül — tíz éves munkával — ötezer fajtát felülvizsgáltak, kiválasztották azokat, amelyek biológiai tulajdonságaik — szárazságtűrés, ellenállóképesség stb. — és a tetszetős külsejük révén a legelőnyösebbek, legértékesebbek. A »kiválasztottak« újabb vizsgálat alá kerültek: a Növényfajtaminősítő Intézet, az ország legjobb szakembereinek bevonásával, értékelte a virágokat. Ennek alapján készült el és jelenik meg rövidesen az egynyári virágok hivatalos fajta- jegyzéke. Ilyen nagyarányú, a kutatók sok évi munkáját igénylő »virágrendezésre« az egész világon először Magyar- országon került sor. A vágott virágot termelő vállalatok és termelőszövetkezetek több mint négyszáz fajtából választhatnak. A minősítésnél itt egyrészt azt tartották szem előtt, hogy a virágok csokorba kötve, vázában is minél tovább frissek maradjanak, másrészt azt, hogy minden vásárló megtalálja az üzletekben a kedvére való színű, illatú, formájú virágot (MTI) Szegedi Nándor A siófoki Balaton Cukrászda dolgozói a múlt év januárjában határozták el, hogy versenyt indítanak a szocialista brigád cím megszerzéséért. A brigád munkájába valamennyi dolgozó bekapcsolódott Resoczld István vezető és felesége éppen olyan brigádtag, mint a többiek. Ez még nem hozott nagy változást hisz mindegyiküknek közös volt a célja régebben is. Drahos Jánosné, Mencseli La- josné hüfések, vagy Kertész László és Simon Lajos felszolgálók is éppúgy gyors kiszolgálásra, pontos munkára törekedtek, mint Cseh Imre, Varga Lajosné vagy Borsos Valéria, a Cseh Imre felszolgáló. brigád vezetője Vállalták, hogy az egy főre eső termelékenységet az előző évihez képest öt százalékkal növelik, öt százalékkal csökkentik a pohártörések számát. Az első negyedévben ugyan — a rossz időjárás miatt — csak 89,9 százalékra teljesítették tervüket az első félévi tervet azonban már 140,6 százalékra teljesíthették. Ez már fél siker volt, s a kétkedő hangok elhalkultak. A sikert olyan tényezők tették teljessé, amelyeket számokban, százalékokban aligha lehetne kifejezni. Megnyilvánult ez a dolgozók gondolkodásában, elképzeléseiben. Már a vállalás szövegében is Varga Lajosnét egy esztendeje a brigád tanította meg a kávéfőzés tudományára. A brigád vezetője. Borsos Valéria bejegyzi a brigádnaplóba a legutóbbi eseményt. iáftcresfeoié Az igazgató szobájában felsikított a telefon. — Halló, itt az iparigazgatóságtól ... Szeretném figyelmeztetni az igazgató elvtársat, hogy. már minden vállalat benyújtotta a műszaki fejlesztési tervet, csak éppen az önöké hiányzik ... Igen, kérem, egy teljes hét késés. Szeretnénk magyarázatot kapni erre a • hanyagságra, és ismételten figyelmeztetjük, hogy azonnal küldjék. Más esetben pedig szíveskedjék pontosabban és megbízhatóbban dolgozni .: . A főmérnök unottan nyúlt a berregő készülékhez. — A, te vagy az, igazgató elvtárs? — Igen, én vagyok, de semmi kedvem kedélyeskedmi. Fantasztikus, amit műveltek. Egy hete lejárt a műszaki fejlesztési terv benyújtásának határideje és én még nem kaptam semmit. Mit csináltok ti tulajdonképpen? Mit gondoltok, meddig bírom én türelemmel ezt a hanyagságot? Légy szíves és azonnal intézkedj, továbbá állapítsd meg, hogy kinek a felelőssége... A műszaki osztály vezetőjének kezében remegett a kagyló. — Igen, igen, főmérnök elvtárs ... természetesen .». — De el ne felejtse, hogy ez az ügy ennyivel nincs elintézve. Gondoskodni fogok arról, hogy ne feledkezzék meg erről a hibájáról hosszú ideig. Igen kérem, mert vége az udvarlásnak, a kötelességteljesítésre való unszolásnak! Vagy lesz rend és munkafegyelem, vagy pedig tessék átadni másnak az osztály vezetését. Mindenhová talpig ember kell, aki tiszteli a határidőket és meg tudja szervezni a munkáját. És ne csodálkozzék majd, ha nem talál prémiumot a borítékban. Végeztem... Tehát még ma itt lesz az asztalomon! — Igen, ott leszek, főmérnök elvtárs. <— Nem maga, hanem a terv! •—Ügy, igen, én is úgy értettem. Mindhárom előadó ott ült az osztályvezető szobájában. — Hát idefigyeljenek, előadó elvtársak! Azt gondolják, maguk, hogy ha az ember nem szúrja le mmdetomap a beosztottjait, akkor már dolgozni sem kell? Azt gondolják, hogy engem át lehet rázni? Vége mindenféle liberalizmusnak és elnézésnek. Vegyék tudomásul, hogy mától kezdve a legszigorúbb ellenőrzés rendszerét vezetem be. Nem tisztelik a határidőket, kényük- kedvük szerint dolgoznak. De a prémiumért tartanák a markukat Nem, barátaim. Nincs prémium, örüljenek, ha fegyelmi nélkül megússzák a dolgot! Maguk miatt pirul az egész üzem, mert ahelyett, hogy elkészítették volna a műszaki fejlesztési tervet, biztosan lottóvariációkkal vergődtek. — De osztályvezető elvtárs ... — Semmi de. .= Tessék azonnal munkához látni, hogy ma délig az egész terv kész legyen! Értjük egymást? Az egyik előadó az osztály- vezető szobájából egyenesen a gépírónöhöz rohant. — Vegye tudomásul Mancika, hogy olyan fegyelmit akasztunk a nyakába, amilyen még nem volt. Hát mit képzel maga? Miért tartják itt? Három hete leadtuk magának a műszaki fejlesztési tervet, hogy tisztázza le és adja be az osztályvezetőnek. Csak a körmit kaparássza egész nap, ahelyett, hogy a rábízott munkát elvégezné! Lesz gondunk magára! Kicsordul a türelem, nincs elnézés, nincs kimagyarázkodás. Mancika cinikusan hallgatta a szóáradatot, majd fölényesen megszólalt: — Vonjon vissza mindent! — Nem vonok! — Jelenteni fogom, hogy gorombáskodik velem. Vegye tudomásul, hogy a tervet még aznap leírtam és betettem az osztályvezető elvtárs asztalára. Vissza az Osztályvezetőhöz. Ott kiderült, hogy az a rózsaszín dosszié tovább került a főmérnökhöz. A főmérnök is emlékezett már rá, hogy valami ilyesmit beküldött az igazgatóhoz, csak az igazgató nem emlékezett. Hogy is emlékezett volna, mikor ott hevert az iratcsomó az asztalilámpája alatt, beporosodva. Felhívta az iparigazgatóságot. i— Halló, máris intézkedtem a műszaki fejlesztési terv ügyében. Feltétlenül megkapják még a mai napon. Igen, igen... A felelősségrevonást csak bízzák rám. Nem fogom elnézni a mulasztást. Kérem- szépen... És kezdődött minden elölről, csak más témával. Most már az volt a vizsgálódás tárgya, hogy kinek a hibájából hevert majdnem három hétig az igazgató asztalán az a bizonyos terv. A fontos kérdésben lapzártáig nem találtak rá a felelős személyre. Sz, Simon István ráakadhatunk egy érdekes pontra. Eszerint a nyári idénymunkára olyan dolgozókat kerestek, akik magukévá tették a brigád célkitűzéseit. És amikor .szeptember 21-én búcsúztatták a »nyári kollégákat«, úgy határoztak, minden erővel azon lesznek, hogy az 1962-es idényben jöjjenek vissza. Saját dolgozóikon kívül az ftnsz balatonszabadS cukrászdájának dolgozóját is megtanították a presszógép kezelésére, s akik csak tehették, részt vettek az Éttermi és Büfé Vállalat kávéfőző tanfolyamán. Politikai oktatásra jártak, szervezetten látogatták a könyvtárat, a mozit stb. Májusban, amikor a cukrászda terasza fölé tetőt építettek, mindent megtettek a zavartalan kiszolgálásért. Hajnalonként, zárás után vagy nyitás előtt eltüntették az útépítés okozta rendetlenséget, s tiszta helyiséggel várták a vendégeket. Mikor pedig a takarítónő megbetegedett, egy ideig a brigád csinált rendet. A takarítónőt meglátogatták a marcali kórházban. Mindez annak bizonyítéka, hogy a Balaton Cukrászda brigádjának kezdeményezése sikerrel járt, s a legjobb úton haladnak afelé, hogy megszerezzék a szocialista címet Szenvedélye a házasságkötés Fred Grófé* ismert ameri- • kai zeneszerző harmadízben kötött házasságot ugyanaz- • zal a nővel anélkül, hogy J valaha is elvált volna tőle. t Ehhez a házaspárnak min- * den alkalommal Nevada ál- * lamba kell utaznia, aholvá- » lás nélkül is engedélyezik az újabb házasságkötést. A J zeneszerzőinek szenvedélye * az esküvői szertartás, és t ezért elhatározta, hogy mán- < den évben megismétli. [ • • * Fesse ízlés szerint \ a nyakkendőjét! J Az Egyesült Államokban • újabban egyszínű nyakken. J dókét hoznak forgalomba, kü- • lönleges festékeket tartat- * mazó festékkészlettel együtt. J Így a divatkedvelő ameri- t kaiak ízlésük szerint maguk ( festhetik nyakkendőik min- » táját. * A speciális festékek le- | moshatók, miután kiderült, i hogy a vállalkozó szellemű J férfiak kezdetben nehézsé- > gekkel küzdenek a színek J és a minták megkomponáld- , sanái. t ... „Szerencse-hotel" J Salisburyban \ Dél-Rhodesdában egy va- * lóságos »szerencse-hotel« lé- J tezik. A legutóbbi három év * alatt a szálloda öt törasven- J dége nyert nagyobb össze- t get az állami lottón. Az J egyik vendég tavaly négy , különböző húzáson nyert. * A szállodatulajdonos újat>- J ban »szerencseszálló« néven * hirdeti hoteljét — s a fogás J beválik, mert egyre több a < vendége. J ... A reklám áldozatai; Egy nagy férfidivatüzlet * szerette volna vásárlói Jcö- J rébe bevonni Hemmingwayt, t a híres írót. Ezért egy nyak. * kendőt küldött nein a követ- , kező levélkével: »Nyakkendőink mindenütt [ nagy sikert aratnak, remél- t jvk\ ön is szívesen megkül- J di a mellékelt példányért a * két dollárt.« Néhány nap * múlva az üzlet a következő t választ kapta az írótól: * »Könyveim mindenütt nagy | sikert aratnak, remélem, t önök is szívesen megvásá- J rolják a mellékelt novellá- t mat. A könyv 2 dollár 80 J centbe kerül, ennélfogva , csak 80 centtel tartoznak • nekem.-* * * * « Párizsban díjjal jutalmazták ; a legrosszabb regényt 5 Nemrég egy párizsi zsűri J díjjal jutalmazta a legrosz- » szabb regényt, amelyet nő- * író az elmúlt év folyamén , írt. A jutalom elnevezése * »Jules-dij«, s 50 újfrank adó- t mányozásával jár. Francioi- # se Parturier, a kétes értékű J díj nyertese »Szerető öt nap- i ra« című »-művéért« kapta a díjat. Kézhez azonban csak 40,75 újframkot kap, s többiért a zsűri nyelvtankönyvet vásárol, amelyet a * pénzzel együtt nyújtanak át * az írónőnek. SnMggiSpkß Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z, Telefon 15-16. Felelős kiadó: YVIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 M»
