Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

Hétfő, 1962. április 30. II SOMOGYI NÉPIAP vA O a Tavaszi szántás Egészségügyi torna jjj, A munka ünnepén Vízszintes: 16. EzerÖtvenh^rom római számmal. 17. Vissza: elöl né- metül-f-n. 18. Megszégyeníted. 19. A. K. S. N. 20. Ólasz tó. 21. Válság. 22. Bódis Károly. 23. Kötszer. 24. összeillik-e? 25. Megszólítás. 26. Latin isten. 27. Érték. 23. Megnö­vekedett fényű csillag. 29. Honvéd. 30. Kis állvány. 31. Az áru bur­kolata. 32. Hóhér. 34. Kis nyílás. 35. Eszencia. 37. Lenből vagy gyap­júból készült ingszerű ruhadarab. 38. Vissza: névelős vakrémület. 40. Súly egység. 41. Laza, lyukacsos törmelékkőzet (ékezethibával). 43. Házfedók. 44. Papírtnértéké. 45. Olasz szó. Tomboló lelkesedést je­lent. 46. Végezteti. 48. Ízesítő. 49. őrlemény. 51. Virágos ház körüli rész. 52. Kuba fele. 53. A Dunán­túli Középhegység legnagyobb tag­ja. 54. Épületrészére. 56. Jugoszlá­viához tartozó kicsi 3ziget és hegy heve. 57. Közép-Európa egyik leg­forgalmasabb víziútja. 60. Vég nél­küli karcolat! 61. Délen. 62. Latin természet. 63. Evőeszköze. 65. Cl pelé. 66. Ékezethibás von .tkozó névmás. 68. Kis Rudolf! 69. Serleg. 70. Ne latinul. 71. Névelős szeren­csejáték. 73. Befejezése. 74. Antal Karola. 75. A. T. T. 77. Vissza: ra­vasz állat. 78. Keserúvízmárka. 79. É. F. O. 80. Kicsinyítőképző. 81. Fordítva s-sel a végén helyi jel­legű. 83. Elkésve jelentkező. 84. Névelős vízi rágcsáló. 85. Biz ny't. 86. Létezel. 87. Paradicsomi. 88. önfejű. 1 T 2 3 4 5 N 6 7 8 9 N 10 11 12 13 14 15 K I “1 16 m 17 M 18 91 V s 19 m 20 S*5 21 m sas 22 23 m 24 isa vE* 25 m m 26 27 M 28 «» 29 m 30 N Mi* 31 m 32 m m 33 kb S*5 34 35 36 m 37 H 38 39 40 m 41 B! m 42 m 43 44 45 m 46 47 91 L 48 m 49 m rt* 50 m 51 52 H m 53 18 54 55 91 56 57 58 m m 59 m 60 61 62 «ÍJ 63 64 65 66 m m 67 II 68 | m * L 70 IB 71 72 m 73 91 74 75 m 76 M 77 78 m 79 80 m 8, 82 M 83 m 84 I 85 m 86 m * I I­S •> É L K r 1 ANEKDOTÁK Legalább az egyiket Mikar Stendhal öregedni kezdett, barátai meg akarták házasítani. — Nem lehet — mondta az író — életerőben kettőt sze­rettem: a szép asszonyokat meg az agglegénységemet. Most legalább az agglegény­ségemet akarom megtartani. A lelkiismeret Balzac mondta a lelkiisme­retről: — A lelkiismeret olyan bot, amelyet mindenki kezébe vesz, hogy a szomszédját megverje vele, de önmaga ellen, soha­sem használja. Könyvekről Anatole Francé mondatta: — Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsön ka­pott könyvet senki sem hoz­za vissza. Az én könyvtáram­ban csak olyan könyvek van­nak, amelyeket másoktól kap­tam kölcsön. Párizsi pillanatkép Wilde párizsi tartózkodása alatt többször találkozott egy ifjú honfitársával, aki nem­csak rengeteg pénzt költött, hanem igen sok verset is. Ez utóbbiakat minden lehető al­kalommal felolvasta Wilde- nek. Az ifjú titán egy este szo­morúan üldögélt a Café de la Paix-ben. Wilde látva a köl- tösüvölvény bánatos arcát, a rendesnél kissé melegebben ér­deklődött hogyléte iránt. A letört versfaragó keserűen felelt a mester kérdésére: — Borzasztó! Már nincs mi­ből élnem. Képzelje, ezentúl kénytelen leszek pénzért imi! Wilde legyintett egyet: — Céltalan dolog, kedves ifjú barátom. Pénzért nem ír az ember, hanem sürgönyöz. A jó bor híve Givlio Piccini olasz író nagy kedvelője volt a jó olasz bo­roknak. Egyszer egy hölgynél vendégeskedett. Hirtelen rosz- szul lett. A háziasszony meg­ijedt, és így szólt az íróhoz: — Azonnal hozok egy po­hárka oportói bort. Mire Piccini felsóhajtott: — SoklM'l rosszabbul érzem magam, mint hiszi. Hozza ide az egész üveget! Függőleges: 2. Kikönyorög. 3. Valóságnak tart. 4. I.gy németül. 5. Sír. 6. Fordított nemes lém. 1. Mezei rágcsáló. 8. G. O. O. 9. Idő­egység ékezethiánnyal. 10. Lapszél. 1. Két szó: gyakori török név és görög szóösszetételekben vissza, újra. 12. Az anyag egyik halmaz- állapota. 13. Esőben áll. 14. Biztató sző. 15. Juttat. 20. ífőzetolvadék. 21. Becézett női név. 22. Betoppa­nó. 24. Kis részecskéje. 2ő. Majom- íajta. 26. Karmester. Pályafutását a budapesti Operaháznál kezdte. 1929 óta külföldön működik. 28. Vissza: ország az Arab-félsziget délkeleti részén. 29. Éneklő ma­dár. 31. Maga előtt lök-e? 32. Ka a harmadik betűjét kettőzzük, vi­dám, komikus szerepet alakító szí­nész. 33. Hangszer. 36. Síró. 37. A Tien-san, az Usztjurt-plató és a Kaspl-tó környéke között elterülő medence (ék.-hlány). 39. Német ta­karos, csinos. A magyarban la gyakran használják. 41. Tejtermék. 42. Vízi állatra. 45. Fából készült növénytámaszték. 47. Három egy­másutánban következő játékkár­tya. 49. Építkezéseknél használatos emelőgép. 50. Abból következő. 52. Gyermek németül. 53. Nem enge­délyez. 55. Kis Lajos! 56. Női név. 58. Az USA két állama. 59. Gyapjú­tép szét géppel. 61. F.ltulaldonít e? 64. Hódprém eleje! 65. Kis leány­testvére. 67. Formád. 69. Vőlegény- jelölt. 72. Hibáztató. 73. Hordja. 74. A szállás egyesítő. 76. Vissza hi­deg németül. 78. Építkezé'-hez szükséges anyag. 79. Evés nélkül 81. Járom. 8-!. vég nélkül á-lk. 83 K. L. O. 84. Állami bevétel. 85. Illés Lajos. 86. Lángol. 87. Egysze­rű gép. , . Várkonyl Imrén« Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1. és a függőleges 16. so­rokban elrejtett versid£zet. Beküldési határidő 194? május 4-e, péntek délig. Kérjük kedves olvasóinkat. h-ev ecal<; a 'zük-é- ges sorokat küldiék be. A_'e-'e!ezA'- 1 sora vanv borítékra feltűnően ír­ják rá: »Rejtvény.« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Vízszintes: M^rt^ku ‘á- ni és Vegvesruházati Vállalat; Ke­feüzem: Sattüzem. Függőleges: Ke nvérgyár; Fűrészüzem. Bitnyin A szerelem szentsége cl mű könyvet nyerték: Toronvt Erzsébet, Kaposvár 9/4-es gyógyszertár. Dömös Imre, Kaposvár, Gyár utca 3. Barcsi Géza, Péterhida, Fő utca 76. Major Károlyné, Bálionymegye végvári Endre u. 1. Tóth József, Mosdós. A könyveket postán küldjük ej. Fülöp György: Nyavalyek, a hipochonder »Ne járj az Esztékába, hogy hosszú életű légy a föl­dön!*’ Ezt a baljóslatú parancsolatot rótta az Esztéká ren­delő várószobájának fehér padjára valamely ismeretlen poéta. i No, hát ez már igazán túlzás. Mert tessék elhinni, hogy azért Esztékának lenni sem fenékig tejfel. És hogy a bibliai példánál maradjunk, ha egyszer az egész Eszfélcá óét állna a legfelsőbb ítélőszék előtt, és az Űr megl érdezné: mi az, amit felhozhatnak mentségükre, azt hiszem kórusban felelnének: Nyavalyek Benőt, a hipochondert!... Nyavalyek Benő, mint olyan, sajnos nem elszigetelt jelenség. Ö csak egy kiragadott kóros eset, Prototípus, szu­per hipochonder, egy a sok közül, akU-ikel az Esztékát megverte a sors. És Nyavalyek Benőt külön megverte a sors olyan szerencsétlen külsővel, amely minden mást sej­tetni engedett, csak nem romlandó belsőt. Pecsenyeképű, daliás férfiú ő, olyasforma, akire azt szokás mondani, hogy elharapja a patkót. De semmiesetre se a máhospat- kót, mert Benőnek sava van. Savtúltengése. Szerencse, hogy ezzel szemben szív-elégtelensége van és epe-elégte­lensége. Olyan ő, mint egy bukott diák bizonyítványa... Csupa elégtelen... Szóval elég az hozzá, hogy Benő éveik óta jár az Esz­tékába. Mint ahogy más egy szimplára leugrik a presz- szóba, úgy szól be ő a portásnak: — Rögtön jövök, csak átlépek az Esztékába egy máj­funkcióra. A veséjével kezdte, az epéjével folytatta. Ha az egyik szervét kivizsgálták, vitte a másikat. Az orvosok úgy is­merték már kívülről, belülről, mint egy ronggyá olvasott könyvet. De sajnos Benő olyan egészséges volt, mint a makki Sőt, mint egy vadonatúj makkász. Az egyedüli baj, ami fenyegette, hogy egy szép napon kicsattan az egészségtől. Hanem a vég egészen másként köszöntött Benőre. Ki­fogytak a szervei. És egy borongás januári napon, mikor az Esztéká- orvos hotszázhuszonötödször tette fel fogcsikorgatva a kérdést, hogy »mi baja már megint, Nyavalyek?« — Benő kétségbeesve csak annyit nyöszörgőit: — Doktor úr, a lépem... — A lépe? A lépe sajnás már lépett. Három hete vizsgáltuk a lápét. A lépével leléphet. — De a vesém is, drága doktor úr. És velőkig hátó fejgörcseim vannak. — Vesét velővel a múlt hónapban néztük — mondta a doktor szórakozottan. — És az epekő, doktorkám, az ±jekő? — Én mondom, hogy nekem is olyan epe kő, mint a magáé. Rosszabb sose legyen. És most hagyjon dolgozni. Akkor látta Benő, hogy nincs kiútbedobta az utolsó tartalékot, a hypofizist. Mint egy derűs haldokló élete utolsó nagy tréfáját, úgy lökte ki magából Benő: — Doktor úr, nekem hypofizis mirigy túltengésem van! Megállj, az anyád... csikorgatt a doktor, aki már Nyavalyák Bénőbe betegedett bele. — Itt a cédula, ezzel elmegy ide, meg oda, meg amoda, és hét nap alatt kivizsgáljuk a hypofizisét. — Két nap alatt? — sápadt el Benő. — Két nap alatt egy nyavalyás lumbágót se lehet kivizsgálni, nem egy ilyen rohadt hypofizist! De a doktor olyan hajthatatlan maradt, mint Benő, mikor szorulásról panaszkodótt. — Mi az a két nap? — sóhajtott Nyavalyek és arra gondolt, milyen szerencsés az a két szívvel született borjú, amelyről a minap olvasott... Óh, ha neki is egy ilyen tartalék szive volna... Oda- állna a doktor elé, a szemébe kacagna és azt mondaná: — Tudom, tudom, a szívemet a múlt hétén vizsgál­ták, de most a pótszívem fáj, hihihi. Ám sajnos, ez csak ábrándozás volt. A hét nap letelt, az orvos boldogan szorította meg a kejrét és azt -mondta: — Gratulálok, Nyavalyek, a vizsgalatokat megszüntet­jük, ön tetőtől talpig egészséges ... Nyavalyek megtörtén vánszorgott haza..-. És fogxjni kezdett... Azóta szép pecsenyeképe megszürkült, többször ágy­nak esett és az orvosok tanácstalanul állnak a beteg­ágyánál. Ne is strapáljáh magukat, mert csak én tudom, mi a betegsége. \ Abba betegedett bele szegény, hogy sohase volt beteg... FABULÁK AJÁNLÁSSAL KÍGYÓCSÓK — Alattomosoknak — A Fekete-erdőben irtóztató vetél kedés folyt azért, hogy ki legyen oroszlán király legfőbb tanácsosa. Sorra buktak meg a farkas, a medve, sőt a ravasz róka és a hí­zelgő sakál is. Végül két vetél y- társ maradt csupán a porondön: két kígyó, a vipera meg a kobra. Persze most egymást kezdték rá­galmazni, szapulni, gyalázni. A2 oroszlán azonban békességet akari már, és ezért rájuk parancsolt hogy az erdei gyűlés színe előtt béküljenek ki, és csókolják meg egymást. Mit volt, mit tenni, ös^zeölelk'5? tek és összecsókolóztak, de amúgj kígyómódra, jó nagyot marva ti­tokban egymáson. Persze, mindkettő felfordult. KÉT DUDÁS — Ügyeskedőknek — A kaméleon véghetetlenül elé­gedett volt. Bölcsen tudta, h gy a legfőbb érték az alkalmazk dá~ képesrég, és büszkén hangoztatta: »Szeretnék én valakit látni, aki nálam buzgóbban változtatja a szí­nét !« Am egy napon vége szakadt ön­elégültségének. Azon a napon, amikor meglátta a napraforgót. ÓVATOSAN — Könyöklőknek — Tanítja anyja a vadesikót a7 életre. Száguldoznak a me őn. nyulak lűán futnak, há egvet-egve' utolérnek, felrúgják. Gyakorié ml a csikócska még hangyaboly ka< is széli 1 'al. Egyszóval okul, igyekezik, elsajátítja a musztáng erényeket, • Ámde mi történik má ? Zo­kog va-nyihogva sántikal c ikó a kancához, fájdalmas t rral mutogatja a bevérzétt lábát — azt bizony megharapták. Hogy deso- da? Egy róka, akin a nővén fék] o- Vacska szintén próbálgatni akarta patája erejét. Mire így oktatja őt szerető és Sokat táp asztalt szülője' — Hja, fiacskám, rugdosol kell; de mindig olyanokba rúgjál, akik nem haraphatnak vissza. PÓKOK — Egyénieskedőknek, és azoknak, akik bedőlnek nekik — Egy mezei póknak leharap! bal hátsó lábát a sáska. Ezért ’ a, szabálytalan alakú hálót szőtt. A többi pók tolongott m^gn zni művét. Az egyik azt mondta: — Csodálatos újítás! Ez a disz- lokális frekvencia diadala. A másik szerint: — E«y nvomorék torz ízléstelen­sége. pfuj! A harmadik, a negyedik, a tize­dik, a sokadik szidta, dicsérte, ócsárolta, magasztalta, elmélkedett fölötte. Közben egv másik pók a szom­széd bokron megszőtte a világ leg­nagyobb háló iát. amelybe három­szor annyi légy, muslica és egyéb érték akadt, mint bárki máéba. Rá °-e hederítetlek, kivéve egy öreg irigy, kiszáradt pókot, aki a következő megjegyzést tette: — De sok nyála van. Goxxxbó Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom