Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Hétfő, 1962. április Bor Ambrus: az embernek a maga baja. Hi­szen látták az öreget a bolt­ban: mindig a legolcsóbb vaca­kokat vette, bácskai felvágot­tat, ömlesztett sajtot, és a ren­detlen kosztolás az nem élet, fut de az ember éppen csak meg­Halápiné az izgalomtól abbó1 derült ki, hogy nyugdí- járt nagy aggólva újságolta, latta> aztán ment tovább. __ __ sápadtan állt a harmadik eme- jas' A többi majdnem csak hogy beteg a kislány. Később r,..^aíQUS*!“t^ kK függőfolyosón Ahogy le- mendemondaszamba ment. A mondta, hogy Svédországban dott a nyakán a bőr, néhány nézett keze görcsösen marko- hatóság mindenesetre nem há- vannak, de mennek tovább hónap alatt sokat öregedett, lászta a hideg vaskorlátot borgatta, átírták a lakást az ő Amerikába, a kislány meggyó- , Hanem az mar más volt, Alatta lenf a második eme- nevfre- A lakókkal nemigen gyűlt, megírták. Megint más- hogy egy ldo abbahagy­létén ketten mentek végig a barátkozott, elment mellettük, kor azt, hogy hiába kérdezi J3 a sarkon való álldogálast, es folyosón, a sarkon befordultak dünnyögött valami köszönést, őket Anikó felől, ha ír, mindig ^pdett átjárni szembe a két a túlsó oldal felé: a kopott ru- azían k<fsz" Néha váltott par csak úgy odavetik a leveleik ház közötti üres telekre, a ját- 'hájú, hajlott hátú vénember a közvetlen szomszédok- végén, hogy Anikó jól van, cső- szoterre. Mindig leült egy pad­meg egy kislány. Az öreg kézen ka^: "Hass311 elviszik már a koltatja a nagyapát. Vagyis ra, es bámulta a gyerekeket, fogva vezette a kislányt, vagy sbk szemetet« — mondta. Vagy: mindig csak ez volt, az Anikó, A2 rrJeg ,.d'rekt , feltu"o mar, húzta maga után. Szőke, finom TA.,sarko? állványoznák, ki Dicsérte Laczik bácsinak, hogy arcú volt a gyerek, olyan hét- ^?gjak, Pffozni az egesz utcát.« milyen okos a gyéréit, hát hi- ,ho1 cukr°t> hol csokor­évesforma, legfeljebb nyolc. I!Ye‘3?e?;et mondott- Meg tálán szén igaz: jól sikerült gyerek dfliatta Y2 ember veal11 a ko~ azt lehet mondani, Laczik bá- volt; meg egy fénykénét mu- értben, bement, megtomte a csávái melegedett össze vala- togatta, mintha nem látta vol- zsebet, úgy sétált át a megszo- melyest, a földszint tizenegy- na elégszer Laczik életében, kott Padjához, leült és n-ázelő- ből, azzal körülbelül egyko- hogy »-Ugye milyen szép gye- dött. Aztán be-benyúlt a zse- szcszmötölt a zárral, aztón rdak, csak Laczik nincs egy- rek.« Az ő unokája. Ez Íz egy bébe, azzM a görgős Ízülete gyorsan beterelte a kislányt és magaban, hanem az özvegy la- van neki. Aztán egy nan, így kezevel elohalászott egy szem ra^nSíü?£Siott n^óval f. Egyszer-kétszer le megélte Laczik bácsi, öss’zete SX mögöttük. “ larogatott hozzájuk. _ ’álkoztak a kapu alatt, s ő oda- koladekockat, es odaadta, csak Halápiné szíve a torkában Laczik bácsi mesélte utóbb szólt, csak heccből, hogy: «-Jó ágy találomra egy hancúrozó dobogott. Jéghideg döbbenet valakinek, s hamar eljött a hí- reggelt^— azt mondja —, tud- gyereknek, csurgóit végig a hátán, meg- re, hogy az öreg kivándorló út- ja-e már az unokája angolul az Sokan lat borzongatta, majdnem vacogni levelet kért a belügyben, ami- egyszeregyet?« Matusik meg kezdett az augusztus végi dél- vei a fia után mehessen. Alii- csak ránézett, de olyan furcsa, elöttben. Még sokáig bámulta tólag hívta a fia, és_ eredetileg rossz nézéssel, és szó nélkül el- merev nyakkal a lenti ajtót, Egy ajtó előtt megálltak, az öreg kiskabátja zacskósán lógó zsebéből előcibálta a lakáskul­csot. Ügyetlenül és sokáig mintha a csipkével elfüggö­nyözött ablak és előtte a vas­virágos rács elárulhatnának valamit. Aztán egyszerre meg­indult, szélsebesen végiszaladt a folyosón, le a lépcsőn, ki a házból, és rohant a' szomszé­dos ház felé, csak úgy, ahogy volt: kötényben, rossz cipőben. Figyelte ő már. Régen fi- * gyelte ezt a vénembert, a Ma­tus' tt. Űj lakónak számított a háziján: ötvenhat decemberé­ben költözött be a második emelet ötbe, mindjártkará­csony után. Azelőtt a fiáé volt a lakás, azt Mátrai Sándornak hívták, vezető embere volt egy műanyagfeldolgozó szövetke­zetnek, családos ember. A fe­lesége nem járt munkába, csi­nos, barna asszony, nagyon tu­dott öltözni, különben csak az Isten tudja, mit csinált egész nap, a kislányát nemigen aj- nározta. Annamáriának hívták a kislányt, azon az őszön kezd­te a harmadik általánost. LADÁNYI MIHÁLY: 4 RÉGI MÁJUS Örák óta övéké volt az út, s a kormosarcú áradat előtt a város összerezzent. A kapuk bedördültek. A villamoskocsik döglött halakként, sárgán úsztak az emberfolyóval, amely egyre nőtt. A kirakatok báván hunyorogtak. Redőny zörrent, A kaszárnyában vészjel harsant s máris sorakozott az osztag Testvéreim! — mondta elől egy férfi. — Testvéreim, nyomorral jóllakottak! »■A zendülés elöntötte az utcát. Elsöpreni!« Élőn elkárhozottak, csonkák, kiket a gépek összetörtek, börtönlakók, kiket spiclik feladtak, árvái minden emberi örömnek... A csendőrök falak mentén vonulnak, kőhöz koccan a markukban a kardlap: «■Ne spóroljátok az ólmot, fiúk...« Eljött a nap! Méhkasként zúg az út, riadt zászlók verdesnek, mint a szárnyak, s a fakó arcok mind tüzesre válnak. «Emberek, itt a Legfelsőbb Parancs. Oszoljatok. Lövünk a rendbontókra!« Feszítővas harapja a követ, a villamos elvágódik az útra. Feldöröguek a csendőrfegyverek. * * * A fájdalom ment végtelen sorokban, hol éhező munkátlamok hada. C, régi május, lépted messze dobban. Elszáll, akár a puskapor szaga. 0Ö00000COCX3000COD00C<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX) (Szekeres Emil rajza.) Mátraiék december elején is csak azért hagyták volna itt, ment mellette, föl a lépcsőn, ban is. Talán szólni kellene a eddig it(. ^ a Mncsesládám- egy nagy tlmcnte.^^Tköt^s tö- 3® vef ^ ^ ““ ’ ban. őriztem, hogy majd elvi- kislány, ] röndöt vittek magukkal meg Sül talán, csak akadályozta vol- Kezdett furcsán viselkedni, se lehetett érteni, hogy égysze- na őket a menekülésben, amit Napestig az utcán lézengett, rűen otthagyjanak mindent el is lehetett hinni, hiszen az örökké ugyanabban a viselte második emeletre. . . . . . ... __ ’ ilirzvn Xrarmolr trolA mro_ _U/U1---- 1 *»«,3 --- Merre? — -<p S okan látták a házból, Halá­piné is. Ha nem látja, talán el se hiszi, hogy eleinte akárme­lyik gyereknek adott, később már csak egynek, kettőnek. Mindig kikereste őket a többi közül, direkt kinézett magá­nak egyet. A végén a szomszéd házból való Ágneskén kívül senkinek se adott. Tömte azt a gyereket. Az ember nem ér rá mással törődni, de ha valaki Az ablaknál állt, háttal a csak én maradtam itt, a pa- az orra előtt ilyen furcsa lesz, fénynek. Két karját könyökben lástommal meg a koronámmal, így szaglászik a gyerekek kö- meghajlítva a magasba emelte, hogy vigyázzak mindenre, a rül, akkor muszáj az embernek egyik kezében fényes lemezek- játékokra, kisruhákra meg a fölfigyelni. kel kivert pálcát tartott, a má- kiscipőkre, és elvigyem majd És egyszer a Mártírok útján síkban egy fehér ruhácskát. A neki, de most már nem kell látta Matusikot az Ágnes kis- válláról súlyos, vörös és kék nekem tovább vigyázni semmi- lánnyal; kézen fogva álltak egy virágokkal mintázott palást re, és nincsen senki, akinek kirakat előtt, és az öreg oda- hullott alá, uszálya a padiét Tündérkirály legyek, mert hajolt a gyerekhez. Magyaré- söpörte. Fején sötétvörös, Anikó nagyon szaladt a kis lá­zott. Pusmogott a fülébe. Nem gömbölyű kucsmáihoz hasonló baival, amikor el kellett neki játékbolt előtt álltak vagy koronát viselt Különös fény- menni, kimelegedett, és meg- ilyesmi. Női fehérnemű volt a ben lobogó szemét a mennye- fázott a hideg éjszakában, és kirakatban. zetre szögezve beszélt, mély és akkor belefektették egy fé­— Az ember nem gondol ünnepélyes hangon: nyes^csillogó üvegszekntoyb^ mindjárt akármire - hadarta -... mert én vagyok a Tűn- életteli g XtTlS^ék ^ly^ Halápiné, amikor már jöttek a dérek Királya, úgy, ahogy nun- a f(.]dbe h J^ndig csak Msiány anyjával — de vannak dig meglátogattam a kis Ani- alucJj0(n) nagyon mélyen alud- rrundenfele piszkos dolgok. Egy kót jól nézz meg engem van jón, nem kell néki se baba, se Sö^Tv^akideSg palástom, és van koronám. Es k<* — * emberek, meg a jó Isten tudja, elhatároztam, hogy neked adom A látomJ lassan elindult a ^még'0lY-a'!™ “n’ÍÜT8» ezt a csudálatos ruhácskát, ami szoba túlsó oldaja feié) ahol fotelban ült a szőke „ b-ar.nVin-7 órtelí uiui. uiizieiu, jiogy maju elvi- kacagó., szemekkel, éa A másik asszony nem' felelt, szem magammal, ha elmegyek csak szaladt fel a lépcsőn a hetedhét országon és az Ópe- ^ a pmanatbS, amikor már kérdezte oda­renciás-tengeren is túlra, a kis elérte volna, az öreg karja le­azt a sok holmit, ruhát. Meny- öregnek nem való a gya- ruhájában, kitérdesedett nad- uYiTJoY,YTYv,.olt Anikó után, akit elvitt a go- hanyatlott. J" . _ . /1M^VvM*kÖi. m 1 — H 4,1/lin Uórnf- 1 ' _ H — 1 ” J ^ ZlfXZZZXT mUtat' nősz varázsló, és aki mindig itt Zavartan pislogva nézte a sszonynak: minden nap más­ban járt. És nem titkolóztak. — Szerencsét próbálunk — mondta Mátrai nevetve az egyik lakónak. A lépcsőn talál­koztak össze, ahogy mentek le­cemberben már ki tudja, hány- kon és nézelődött. Összetette ta az ajtót a sarokban, szór kellett a disszidálóknak hátul a két kezét, aztán bá- Be se volt zárva. Ahogy a játszott lenn a téren, amíg ki­nyitott ajtóban álló két szonyt. erdőben meghúzódni, bújni, múlta az embereket. Egyszer kilincsnek estek, sarkig csapó- csj volt, meg később is nyáron, _ Á ... kislányka miatt tet­h asalni a sáros szántóföldön, jött Halápiné a csarnokból, dott az ajtó Keskeny, sötét nem kellett iskolába járni, szenek?'.’.'. — Gyámoltalanul meg ilyenek. Kitlicánéval cipekedtek haza- ^ akárcsak te. Bizony. Itt vol- mutatott a fotelra: - Itt vám.. Sizmten Laczik bácsinak be- fele, es hogy az öreg ott lodor- löktek a szoba ajtaja . naitásai neki az Évike — Micsoda hülyeség! — sza­felé, Halápiné a pincéből jött szélt Matusik az unokájáról is, gott a sarkon, a fiatalasszony A kislány anyja nem tudott tak a pajtasai new, az Evise, feloldódott rémület a szénnel, hallotta. — Elindu- Annamáriáról. Ö különben ráköszönt. Nem is fogadta. Ma- szólni. Talán sikítani akart, akinek olyan sokszor beteg az lünk nulláról — lengette Mát- mindig csak Anikónak mond- sét se a házból. Ha a lépcső- S2ámított rá ho,gy sikoltani anyukája, meg a Cili, az a kis a gyerek anyjából, s egyszerre rai a két bőröndöt —, újat ta. Hogy sokat beszélt volna a házban találkozott egy lakó- ,mnt . kő_ szeplős lány, akinek az édes- megoldódott nyelvvel kiáltott a kezdünk. Nézze, uram, Nyu- gyerekről, s jóformán másról yal, odalapult a falhoz, majd- fog’_de^__c^k köré apja asztalos, biztosan ismered kislányra: KO e — Azonnal hazajössz, de gáton legalább van igazi mű- nem is beszélt. Sokáig nem jött hogy bele nem bújt a falba, vé meredten, két szeme köre P > “ . anyagipar’ és van egyéni kéz- hír, rádión nem üzentek, vég- úgy ment tovább. csomósodott arccal nézte a Iá- oket. Meg a többié et is. e haszontalan gyere ............................................. — - - . .... ~ ’ ’ ' Hatalmas jött a gonosz varázsló, és el- ’ __,______’ v itte az unokámat világgá, „Az egész társadalom ügye X. Y. elvtárs híres volt ar­ról az eléggé nem dicsérhető immár másfél évtizede. Őszin­te örömmel üdvözlöm tehát a hez tartozó telep lakói is moz­golódni kezdtek. Néhányon jellemvonásról, hogy önzetle- összegyűjtöttek pár ezer fo- cigánytelepek felszámolásá­nál pártfogolta az elesettek rintot, és azzal a kéréssel for- nak megkezdését, azt, hogy ügyét. Hiába — úgymond — dúltak a községi tanácshoz, a cigányok legérdemesebb tag- így született, ilyen szellemben hogy kedvező áron juttasson jait sürgősen házhelyhez kell nevelkedett, és később funk- számukra házhelyet. A tanács juttatni. Csupán egy dologra örömmel segített, mindjárt szeretném felhívni a körül is néztek a faluban, tanácsülés figyelmét. Neveze- rendelőt, sőt a tanácsházat is. Másnap pedig a tanácsülésen tesen arra, hogy a Karikó ut ciója is erre kötelezte. Aki ba­jában hozzá fordult, sosem ment el biztató szó, reményt keltő ígéret nélkül, de az is köztudott volt, hogy a legkü­csak úgy, napirenden vül — be is jelentette az ki- ca egész jellege, földrajzi fek­lönbözőbb fórumokat felhasz- nők a vásárlók szándékát. deményezés. Ami itt van, azt re kezdtek szállingózni a leve- Na de ezzel nemigen ért vol- tomásszerű alakot meg láthatja, ha körülnéz. Ro- lek külföldről, s akkor mind- na rá az ember törődni. Elég volt, majdnem óriás, mok, terror, piszok, anyag nincs, nem is volt, ezután még kevesebb lesz. Most legyek to­vább kuli, havi háromért, ha jól megy, akkor négyért? Le­gyek? Nem vagyok hülye, uram, nem vagyok hülye. És mentek. Ez az öreg, ez addig majd­nem minden nap délelőtt be­állított a fiáékhoz, aztán ott lábatlankodott náluk estig. Az asszonynak jól jöhetett: leg­alább vigyázta-a gyereket. Az­nap meg éppen nem jött. Csak. másnap, akkor tudta meg, hogy mi történt, amikor fél tíz felé megérkezett, s az ajtón ott li­begett a rácsra biggyesztve a cédula, hogy a kulcs a házfel­ügyelőnél van. Az előszobában, meg ott feküdt a fia levele a kisasztalon, abban benne lehe­tett, hogy el se mozduljon már többet az öreg, mert azonmód ott maradt, és jói is tette: cso­da, hogy első este be nem köl­tözött valaki a lakásba. Aztán elmúlt a karácsony, s egyszer­re kezdte az öreg a holmiját is hozni, senki se tudta, honnan. Nem volt sok: csomagolópapír­ba csavart vackok meg két fo­nott utazókosár. A kosarakat hozta utoljára, egyenként ci­pelte fel őket a lépcsőn. így hát be is költözött a fia egy­szobás lakásába, végleg. Álmá­ban se kívánhatott volna kü­lönb lakást magának. Keveset tudtak róla, minden hónapban jött a pénzespostás, a cigánykérdésről: a községé /# letes múzeum, ahova többek között a cigányok jelenlegi használati tárgyait gyűjtenénk össze és mutogatnánk az utó­kornak. Ugyancsak megfonto­landó, nem lenne-e helyes idővel odatelepíteni az iskolát, tisztelt a művelődési otthont, orvosi Mindez közügy, tisztelt ta­nácsülés, nem egyéni érdek. el- vése, 'speciális helyzete, külön- Jól gondoljuk meg tehát, mi­nálta a társadalom elmara­dott rétegeinek érdekében: X. Y. elvtárs ereiben meg­fagyott a vér. Hogyan? Ka­leges talaiösszetétele és álta­lában terepviszonyai nem te­szik alkalmassá egyetlen ci­felszólalást mindig ril'ó utca 26? De hiszen az gánycsalá.d betelepítésére sem. nemes ügyre. Persze, pont az ő háza mellett van! Na, még csak ez hiányzik. Ci­egy-egy szánt e legtöbbször csak úgy általá­nosságban. És mivel a szegé­nyek közé tartoznak a cigá­nyak is, az ő sorsukat külö­nösen a szívén viselte. Elemző cikket írt életkörülmé­nyeikről, szenvedélyes meg­győződéssel hirdette megbe­szélésen, értekezleten és nagygi] i'lésen felemelkedésük halaszthatatlan szükségessé­előtt határoznánk, vizsgáljuk e fontos kérdést távlatban, ne csak a mát, hanem a holna­pot is nézzük. Kérem tehát a arról, tanácsülést, a Karikó utcában mellékutcáról levő 26. számú házhelyet a község ne értékesítse, hanem azt a fenti célok valamelyiké­220-ra ugrik a vérnyomása, ről nem szabad elf eledhez- re tartalékolja. Javaslatát rövid vita után Nem is szólva továbbá hogy — bár gánytelepet az ő háza környé- van szó — a község távlati kére!? Érezte, hogy hirtelen rendezési és fejlesztési tervé­kereste a tablettát a zsebé- nünk, hisz nemcsak magun­ben, de nem találta, és még dühösebb lett. Idegesen várta., hogy hozzászólhasson. Majd ő megmutatja... kért, hanem a jövő nemzedék elvetették, helyzetéért is felelősek va- jy kudarc X. Y. elvtársat — Tisztelt tanácsülés! — mondták a magukét, de úgy gét, soha nem felejtve el hoz- kezdte. — Úgy gondolom, tel- gondolom, egyetértenek —, zátenni, hogy mindez csak a mi segítségünkkel, az egész társadalom összefogásával va- sürgető feladattal: lóskható meg. És lám, egy­szer csak úgy látszott, hogy nem. hiába beszélt oly soloat gyünk. Figyelembe hell tehát a ieijce mélyéig megrázta, a vennünk ez az en véleme- vacsoráját sem fogyasztotta nyem, az elvtársak majd el­el, helyette elkeseredetten hajtogatta a feleségének: jesen fölösleges hangsúlyoz- hogy a Karikó utca 26-os ház- , Nem érdemes a közért nőm, hogy tisztában vagyok a helyre még valami közénüle- fáradozni, ha az ember okos tét is lehetne emelni, mégak- javaslatait nem veszik figye- kor is, ha a terület csupán kétszáz néavsrönöles. Miért a cigány- központi ügyként mielőbb meg kell kérdést kezelve oldanvn1-. Önök tudják leg- ne? Nagui^erűen mutatna, jobban, hogy ezért harcolok emelné a falu képét egy eme* lembe. Pedig csak a közösség, az egész falu javát akartam... — sk — csak, gyere csak haza, várj csak, hogy mit kapsz az anyád­tól, majd megtanítalak én, várj csak, hülye kölyök! Még az előszobában is szid­ta a gyereket. Aztán csöröm­pölve csapódott be mögöttük a bejárati ajtó. Matusik a fotelba ejtette a fodros ruhácskát, fáradtan lecsúsztatta a válláról a mo- kect ágytakarót, odatette mellé a mátrai és bükki turistaházak fómplakettjeivel kivert botot, és csüggedt mozdulattal emel­te le a hasas vörösréz üstöt a fejéről. Megint olyan volt, mint máskor, olyan, amilyen­nek látni szokták: kopott, gör­nyedt és öreg. Csak a homlokán maradt egy vörös csík, körben, ahol meg­nyomta a vörösréz edény pere­me. Ez az edény mindig mé­lyen belevágott a bőrébe, de az unokája borzasztóan sze­rette a Tündérkirály koronáját. Mindig azt kellett legelőször feltenni, és csak utoljára te­hette le, mint most. az asztal­ra. Az odakoppanó edény hal­kan megkondult, muzsikáló zengését kicsit még lehetett hallani, csak aztán lett telje« a csend.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom