Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYeT TANÁCS LAPJA W1LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ARA: 80 FILLER XIX. ÉVFOLYAM 100. SZÁM HÉÍFŐ, 1962. ÁPRILIS 30: Éljen májt’s elseje a nemzetközi proletariátus harcos ünnepe! Tizennyo’cadszor írta; Horváth V. János, a TRAÍSSZV1LL munkása íj tizennyolcadik szabad május elsejét ünnepeljük. C7Z Kivonul az utcákra a gyárak, a földek, az irodák nepe, hogy felszabadult szívvel ünnepelje a műn- kát, az »élet anyját«. Tizennyolcadszor ünnepelünk szabadon, de nem felejtjük, hogy volt olyan időszak még a mi életünkben is, amikor május elsejét nem jelezte piros betűvel a naptár, amilcor csendőrszuronyokkal, gazdasági nyomással, fenyegetéssel igyekeztek megakadályozni, hogy kifejezzük a munkásszolidaritást. A gyártulajdonost, a csendőrt, az uralkodó osztály minden rendű es rangú kiszolgálóját rettegéssel töltötte el a mi erőnk, féltek tőlünk, s igyekeztek kijátszani bennünket, mert jól’tudták, hogy ha a munkások összefognak, akkor jaj a kapitalista népelnyomó rendszernek. Mintha tegnap^ törrtént volna, úgy emlékszem az 1941. május elsejei készülődésre. Mint fiatal segéd negyedmagammal kerültem egy géplakatos házába. Május 1-e előestéjén a másnapi esemény megrendezéséről beszélgettünk. Az idős munkás először gyanakodva, bizalmatlanul fogadott bennünket, de amikor látta, hogy hevít bennünket a rendszerrel szembeni gyűlölet, belelendült a beszédbe, szavai téptek: a Horthy-ellen- forradalom gyalázatos tetteiről, a munkások terheiröl, a fasiszta háború okozta szenvedésekről beszélt. Aznap teljes készültségben volt a csendőrség és a rendőrség. Éjfél előtt, a sötétség leple alatt egyenként közelítettük meg találkahelyünket, s éjszakára a külvárosban lakó barátaink, ismerőseink házában bújtunk meg. Gyönyörű, napfényes idővel köszöntött ránk május elseje. Virágba és zöldbe borult a kert, a határ, az erdő. Felvirágoztuk kerékpárjainkat, s irány az erdő, a megbeszélt hely. Mélyen behúzódtunk az erdőbe, és letáboroztunk egy tisztáson. Előkerültek a boros- és szódásüvegek, a kártya, s játék közben iszogatva, dudorászva töltöttük május elsejét. Arról álmodoztunk, hogy lesz még szabad május a mi gyönyörű és gazdag országunkban. Az álmok nemsokára megvalósultak. A Szovjetunió bátor és hős hadserege hozta meg számunkra álmaink teljesülését azzal, hogy 1945. április 4-én kiűzte országunkból az utolsó német katonát is. Boldogan és büszkén emlékezem vissza az első szabad május elsejére. Soha azelőtt ilyen gyönyörű felvonulást, ilyen hatalmas emberáradatot még nem láttam. Mindenki boldog volt. A felvonulás után vidám műsorokat, sportmérkőzéseket rendeztek a város lakosságának, nem kellett már erdő mélyén megbújva, félve ünnepelnünk. Tizenhét eseményekben gazdag munkás esztendő telt el az első szabad május elseje óta. E tizenhét év alatt naggyá építettük szép hazánkat, a dolgozók igazi hazáját. Megszűnt a kenyérgond, a munkanélküliség, amely azelőtt súlyos rémként fenyegetett minden munkást. Visszakaptuk emberségünket, önérzetünket, s azt többé senki sem csorbíthatja meg büntetlenül. Mi vagyunk az ország gazdái, s osztozunk a felelősségben is. Csak szét kell néznünk saját városunkban, Kaposváron, s látjuk: mit alkotott a tizenhét szabad esztendő alatt a dolgos nép. Üj üzemek tárulnak elénk, ipart, gyáripart teremtettünk. Elegendő eljönni a mi korszerű termékeket készítő, sok munkást foglalkoztató üzemünkbe, amelyet jó tíz évvel ezelőtt romokból építettünk fel, és indítottunk el a fejlődés útján. A népi rendszer, a felszabadult munkások, alkotók nagy büszkesége a textilművek, a ruhaüzem, a baromfifeldolgozó és a többi új vagy korszerűsített ipari üzem. Vagy járjuk végig a város utcáit, új házsorokat és háztömböket láthatunk mindenfelé. Nagy utat tettünk meg az elmúlt tizenhét évben. Am vannak még gondjaink is. Az egyik ilyen gond a lakáshiány. Nálunk, a Transzformátor- és Villamoskészülékgyár kaposvári üzemében is több tucat azoknak a munkáscsaládoknak a száma, amelyek igen rossz körülmények között laknak, mégsem tudunk egyhamar segíteni rajtuk. Nem a munkásösszefogás hiányzik, hiszen nemegyszer segítettünk önzetlenül munkaidő után házépítő munkástársainknak. Sajnos, az állam teherbíró képességéből még nem futja, hogy rövidesen mindenki lakást kapjon. Megértjük, hogy munkásérdek és városérdek is, hogy az üzemek fejlesztéséhez szakképzett vezetőket hozzunk a fővárosból, s azt is, hogy lakáshoz segítsük őket, azzal viszont nem tudunk egyetérteni, hogy nőtlen fiatalembernek is összkomfortos lakást adtak ilyen címen. Helytelenítik a munkások azt is, hogy a jobb fizetésű emberek megkapják az ingyen állami lakást, az alacsonyabb keresetű munkások meg csak szövetkezeti lakáshoz juthatnak. Vannak gondjaink a termelésben is. Tudjuk, hogy a munkafegyelem javításában még van kívánni- és tennivalónk. Akad még a mukások között olyan ember, aki leissza magát, s nem jelenik meg munkahelyén, vagy nem dolgozik lelkiismeretesen. A vidékről bejáró dolgozók nevelése is nagy feladatot ró a kollektívára, különösen ránk, a régi vasasgárda tagjaira. Gyakran bosszant bennünket az anyaghiány. Jó, megértjük, hogy nyersanyagban nem vagyunk túlságosan gazdagok, éppen ezért az országos szerveknek is úgy kellene szervezniük, irányítaniuk a termelést, hogy ne forduljon elő az, ami a miílt, hónapban: egyik öntödei szocialista brigádunk azért teljesítette csak 87 százalékra a tervét, mert nem volt munkája. Ez amellett, hogy rontja a gyár jó hírnevét, rossz hangulatot teremt a munkások között is, hiszen kevesebbet keresnek, vékonyabb borítékot visznek haza a fizetés napján. Elvárjuk vezetőinktől azt is, hogy jöjjenek közénk gyakrabban, szakítsanak időt maguknak arra, hogy meghallgassák véleményünket, javaslatainkat, s ne fogadja zárt ajtó sehol a munkásokat. Május elsején, amikor vonulunk az utcákon, arra is gondolunk, hogy nem vagyunk egyedül, velünk ünnepelnek a testvéri szocialista országok felszabadult népei, s velünk ünnepelnek felszabadulásukra várva a tőkés elnyomás alatt sínylődő dolgozók is szerte a világon. Együtt kiáltjuk: Éljen má jus elseje, a nemzetközi proletariátus harcos ünnepe! Felkészültek május t-re a falusi vendéglők és cukrászdák (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezetek vendéglátóipari egységei felkészültek, hogy a munka ünnepén a falu dolgozói jól érezhessék magukat. Gondoskodtak elegendő hűsítő italról. Sörből több mint 3000, borból pedig csaknem 500 hektoliter áll rendelkezésre a falusi vendéglőkben. Hideg és meleg ételt is készítenek, kon- zervekből korlátlan lesz az ellátás. Gondoskodtak elegendő virsliről, debreceniről és péksüteményről is. A szövetkezeti cukrászdák zöme nyitva lesz május 1-án. Munkába lépnek a fagylalt—cukorka mozgóárusok is. „Kiváló íö MvesszöveHtezel“ oklevelei adlak át Balaíonmárián (Tudósítónktól.) Első ízben nyerte el a »►Kiváló földművesszövetkezet-“ címet a Balatonmária és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A SZÖVOSZ és a KPVDSZ elnökségének elismerő oikiratát Horváth János, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke termelési tanácskozáson adta át. A cementüzem 26 tagú brigádja elnyerte a szocialista címet. A tanácskozáson három kollektíva jelentette be, hogy részt vesz a szocialista brigád címért folyó versenyben. A harádi Búzáit á z 400 mázsa babot teimel Megyeszerte ezekben a napokban vetik a kukoricát. A talaj hőmérséklete megengedi, hogy ezzel egy időben kerüljön földbe az étkezési bab is. Többnyire azonban akkor vetik kortesként a babot, amikor a kukorica már kikelt, és láthatók a sorok. Mindkét eljárás jó, s ha a magágy és az időjárás kedvező, a művelés megfelel a kívánalmaknak, a bab meghálálja a fáradságot, jól jövedelmez Tudják ezt a karádi Búzakalász Tsz vezetői is, ezért kötöttek 400 mázsa babra szerződést a MÉK- kel. / Tavaly mindössze 20 holdon vetettek étkezési babot, de nem köztesként, hanem fő növényként. Az idén a kukoricaterületnek több mint felén babot is termelnek, s egy 35 holdas táblán ez lesz a főnövény. Erről a területről mintegy 200 mázsa termésre számítanak. A köztes bab terméséből holdanként 35 kiló lesz a szövetkezeté, a többi — bármennyi teremjen is — a tagokat illeti meg. Ha csupán a tervezett egymázsés hozamot érik el, akkor is holdanként több mint 300 forint jö védelemhez jutnak. til; Jttunlzáiek Öt új élfizemet ayattak tegnap Kaposváron Az 1961- év második felében végzett eredményes munkájával öt kaposvári üzem nyerte el az »Élüzem«, illetve a «-Kiváló vállalat-« címet A cukorgyár első élüzem- avató ünnepségén Tóth Lajos igazgató ismertette a múlt évi eredményeket, majd 260 dolgozó között 152 000 forint jutalmat osztott ki. Kilencen kiváló jelvényt, tizenkilencen pedig oklevelet kaptak. Müller László igazgató beszélt a ruhaüzem hetedik él- üzemavató ünnepségén, majd Fekete László, a Könnyűipari Minisztérium Ruhaipari Fő- igazgatóságának főmérnöke adta át a kitüntetést 50 000 forint jutalmat osztottak ki. Szabó Benjámin főkönyvelő, Szedő Pálné és Csepreghy Győzőné osztályvezetők, valamint négy másik dolgozójuk »A könnyűipar kiváló dolgozója-« kitüntetést kapta: A Kaposvári Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat első élüzemavató ünnepségén Bíró Lajos igazgató hangoztatta, váló jelvényt, öten oklevélét hogy az idei 34 000 000 forintos terv megvalósításához valamennyiük még jobb munkájára van szükség. 110 dolgozó között 40 ezer forint jutalmat osztottak ki. Farkas Kálmánná, Kalmár Lajos, Kolo- nics Gyuláné és dr. Benedek Mihály kiváló jelvényt, három dolgozójuk pedig oklevelet kapott. Szakomyi Gyula igazgató mondott beszédet az Áram- szolgáltató Vállalat harmadik élüzemavató ünnepségén. Szabó László üzemvezetőt és Varga 1. János főszerelőt »A nehézipar kiváló dolgozója« címmel tüntették ki, öten kikaptak. Az üzem 75 dolgozó» ja részesült pénzjutalomban. A MÁV Pályafenntartás dolgozóinak harmadik élüzemavató ünnepségén Székely Tibor, az igazgatóság osztályvezetője mondott ünnepi beszédet, majd pénzjutalmat osztott kő. Az ÉlelmiszerlMskereskedeU mi Vállalat harmadszor nyerte el a »Kiváló vállalat« címet. Kádas Pál igazgató be» szélt az ünnepségen a múlt év eredményeiről, az idei feladatokról, ezután 80 dolgozójuk között 24 000 forint ju- [ tataiat osztottak ki. Szállítják a spárgát a termelőszövetkezetek (Tudósítónktól.) A Megyei Értékesítő Központ javaslatára négy — a kapo&meroi, a mezőcsokonyai, a héricséi és a csökölyi —termelőszövetkezet fogott hozzá három évvel ezelőtt a spárga telepítéséhez. A telepítés jól sikerült, a korábban ismeretlen növény mind a 30 holdon megerősödött, s az idén már megkezdhették szedését. Az említett szövetkezetekben ezekben a napokban mintegy 50 mázsa spárga cipót szedtek ki. Ezt azonnal Budapestre viszik, hogy onnan repülővel külföldre — főként nyugati országokba — szállíthassák. A szakemberek szerint jövőre már nyolcmózsás hol- dankénti átlagtermésre lehet számítani. Ez nagy jövedelemhez juttatja a közös gazdaságot, ugyanis az első osztályú spárgáért 16,50 forint kilogramonkénti átvételi árat fizetnek. A spárgatelepítvény csak 15—20 év után öregszik el, addig évről évre lehet szedni. Szocialista szerződést kötöttek a kefeüzem dolgozói Mint már hírül adtuk, a Kaposvári Kefeanyagkikészítö Vállalat termelésének növelését akadályozza, hogy kicsi a kapacitásuk, s nincs elég korszerű gépük. Az üzem vezetői már többször szóvá tették az ARTEX külkereskedelmi vállalatnál, hogy fokozhatnák a termelést, ha segítséget kapnának az üzem bővítéséhez. Az ARTEX vezetői akkoriban megígérték, hogy egy nagy tel jesítményű nyugatnémet serte- feldolgozó gépet adnak az üzemnek, az ígéret beváltása azonban sokáig váratott magára. Ma örömmel számolhatunk be arról, hogy az üzem korszerűsítésének terve a megvalósulás szakaszába lépett. Az ARTEX kefeosztályának dolgozói szocialista szerződést kötöttek a kaposvári kefeüzem munkásaival. Az üzem vállalja, hogy az idén 10 500 000 forint értékű, kiváló minőségű áruval többet termel exportra, a tervezettnél, csökkenti a* önköltséget, és tetszetősebben csomagolja be a termékeket. Az ARTEX pedig megígértél) hogy 850 000 forinttal hozzájárul az üzem bővítéséhez, korszerűsítéséhez. Eszerint tehát nemcsak az 550 000 forint» ba kerülő sertekeverő gép árát adja, hanem ennél 310 ezer forinttal többet. Ezt az összeget a megyei tanács 1 600 000 forinttal megtoldja. A több mint két és fél millió forintból új üzemház épül, ebben a festöde és serteműhely lesz. Korszerűsítik, bővítik a szociális helyiségeket is, és új kazánt állítanak üzembe. A jövő évben befejeződő üzembővítés lehetővé teszi, hogy 1963-ban újabb nyolcmillió forinttal növeljék az exportot, így a néhány évvel ezelőtt még alig 10—15 000 000 forir.tr« tervvel dolgnaó üzere évi negyvenmillió bwint értékű árut fog
