Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-28 / 98. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. április 2tL A közelmúltban kerestem választ erre a kérdésre a ta­hi járás kulturális életének néhány vezetőjénél. Valahá­ny an azt hangoztatták, hogy a járás népművelési munkájá­ban érezhető a tervszerű és folyamatos szakmai kiképzés hiánya. De mit tegyenek? Nem tudják megoldani a to­vábbképzést anyagi okokból. Sem a járási tanács művelő­désügyi osztályának, sem pe­dig a Zichy Mihály Művelődé­si Háznak költségvetésében nincs olyan összeg, amely le­hetővé tenné, hogy a járás népművelési dolgozóit rend­szeres továbbképzésre hív­ják be. Évek óta a kulturális célokat szolgáló költségvetési rovatokon van a legkevesebb pénz. A járásban mindössze öt saját költségvetéssel műkö­dő művelődési otthon, műve­lődési ház van. A két puszta és a harmincegy község csak népművelési ügyvezetővel ren­delkezik. Szerencsés körülmé­nyek között egyetlen szabács- kával, amelynek rendeltetése esetenként más és más: egy­szer könyvtár, egyszer klub­szoba, előadóterem — asze­3(XXXXXXXXXXXXXXXXXXXOOOOOOCXXXXXXX)OOOOCXXXXXX)OOOOOCOCOOCXXXXXXXXXXX3 Zsinkó Lajos vezető körzetszerelő és Musti István kör­zetszerelő Balatonmáriám a trafók karbantartását végzi. Megoldhatatlan-e a szakmai továbbképzés? A KORTARS ÉLŐ LELKE Galina Nyikolajeva művészetéről 1942-ben a Gorkij! Kom­muna című területi újság szer­kesztőségébe levél érkezett: »Én a honvédő háború rok- kantja vagyok — írta Alexe) Szuhotyin alhadnagy —, és Gorkij városán átutazóban fel­használtam az alkalmat, hogy köszönetét mondjak Voljansz- kaja gorkiji orvosnak és Léna Prigunova nővérnek, akik a Borogyin zeneszerző nevű vö­röskeresztes hajón dolgoztak. Bár annak idején hevesen lö­völdöztek, szórták a bombákat, az orvos és a nővér mégis ön­ként velünk maradtak. Én so­hasem felejtem el ezt...« Ezt a levelet a legjobb hely­re, Galina Jevgenyejevna Vol- janszkaja alkotó műhelyébe to­vábbítottuk, aki akkor »Nyiko- lajeva« álnév alatt lépett föl az irodalomban. Művészete a Nagy Honvédő Háború front­jainak és a békés alkotó mun­ka élő, tevékeny és önfeláldo­zó harcaiból született. A haza hős védelmezői emlékének szentelte »A hadseregparancs­nok halála« című elbeszélés drámai alakítását. (1945.) Már ebben az elbeszélésben világo­san föllelhetők sajátságos alko­tó képességei: élénk érdeklődés az apró lélektani megnyilatko zások és az emberi jellem megteremtésének problémája iránt. »A hadseregparancsnok halála« a szovjet novellisztika nagyszerű példaképe. Az írónő érdeklődése a továbbiakban a szovjet em­ber belső életének sokoldalú elemzésére irányult, a kor leg­fontosabb konfliktusainak fel­tárása késztette őt a szélesebb elbeszélő műfajhoz. Galina Nyikolajevna széles körű ismeretsége az ».Aratás« című regényének megjelenésé­vel kezdődik. A háború utáni kolhozéletnek ebben a széles és világos panorámájában a jel­lemző, meggyőző és valósághű elemek éppen annak köszönhe­tők, hogy az emberek tevé­kenysége nem egyszerűen a háttér vagy a környezet sze­repét tölti be, nem csupán a puszta érdekesség kedvéért bukkan fel, hanem a személyes élmény meggyőző erejével hat. A regény meggyőzően bizonyít­ja, hogy a munka miként ala­kítja, gazdagítja az ember aaUemi életét. Az írónő ava­tott kezeikkel még az ünnepsé­gek csodás légkörét is a szov­jet emberek munkás hétköz­napjainak egészébe szőtte. A lírikus izgatottság, az »Aratás« lapjainak megeleve- nítése és faképp Galina Nyi­kolajeva rendkívüli jellemző művészete különös erővel és közvetlenséggel az »-Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról és főagronómusáról« című művé­ben fejeződött ki. (1954.) Ez tulajdonképpen prózai költe­mény, költemény a szovjet leányról, aki tiszteletre méltó utóda azoknak az erős női jel­lemeknek, amelyeket a klasz- szikus orosz irodalom alkotott. A kortársak lelkivilágába va­ló mély behatolással, éles prob­lémafelvetésével és drámaisá- gával tűnik ki Galina Nyikola­jevna. A »Harc útközben« c. regénye (1957.) Solohov Csen­des Donja után a legjelentő­sebb szovjet regény. Az egyé­nek és a nép kölcsönös viszo­nyának mély, valóban pártsze­rű megértése lehetővé tette az írónőnek, hogy regényében he­lyesen oldja meg főhősének időszerű eszmei-esztétikai problémáit. Nem csoda, hogy a szovjet olvasók szívéhez oly közel áll a szerény és céltuda­tos Bahirev mérnök, akit Nyi­kolajeva fejlődésében mutat be, aki legyőzi saját gyengéit, aki az egész társadalommal együtt nő, fejlődik és erősödik. A köpönyegforgatókkal és a konzervatívokkal vívott harc témája, amelyet már az »Elbe, szélés a gépállomás igazgató­járól« című művében megpen­dített, itt egészen éles és élet­szerű, meggyőző erejű megol­dást talál. Hogy ilyen művek szülessenek, a művésznek szakadatlanul és alaposan kell tanulmányoznia a mindennapi életet, hogy önmagát tapasz­talatokkal, népét pedig böl­csességgel gazdagítsa. Galina Nyikolajevna ezért tanul szün­telenül. Minden műve a sze­mélyes átélésből fakadó folya­matos megfigyelésekre épül. Ö a nép életének fáradhatatlan fürkészője. Alkotó műhelyére nagyon jellemző egyik cikke. »Az élő hangok« (1957.), amely­ben a szerző számtalan jegy­zetfüzetéből önálló írásokat közöl, jegyzeteket, amelyeket a napjaink hőseivel folytatott beszélgetésekről készített egy-, szerű munkásokkal, akikkel1 eggyé forrasztotta a nép alko-, tó szelleme. És mekkora sze-' retettel, lelkiismeretességgel! rögzíti az írónő színpompás el-' beszéléseiben a szovjet dolgo­zók véleményeit, ítéleteit! Eze­ket a műveket olvasva láthat juk, mint válnak a különállói emberi arcképekből a köznapi tények tömkelegéből befeje-c5 zett, művészien hangsúlyozott^} figurák, amelyek Galina Nyi-i kolajeva műveiben a sokolda-j lú életet ábrázolják. Nyikolajeva írásai sokszínű] nyelvvel gyönyörködtetne bennünket. Szereti és alkal­mazza a nép beszédét, a foglal-} kozások szakszókincsét, gyak­ran használ »szárnyaló»' szava-] kát. Az írónő barátja és har-i costársa, Makszim Szagalovics író (neki szentelte a > útközben« című művét) lint, hogy milyen esemény vár közönségre. Lehet-e azt kívánni, hogy a 200—250 forintos tiszteletdí­jat élvező népművelési mun­kások saját költségükön utaz­gassanak be továbbképzésre? Ezt a kérdést szegezték mel­lemnek azok, akik évek óta érzik a továbbképzés hiányát. Amikor e kérdés elhangzott, akkor is nemet mondtam, most is csak ezt ismételhetem meg, persze a válasz kurtaságán már van néhány igazítanivaló. Ez pedig a következő: Túlzott szerénységre és harc­képtelenségre valló dolog az, hogy a népművelési munka járási vezetői évek óta csak panaszolják az anyagiak hiá­nyát. Időközben, úgy vélem, lehetett volna gondoskodni arról, hogy legalább valamics­két engedjen a gondok szorí­tása. Már csak azért is, mert nem csupán a járás községei­ben, hanem a járási székhely kulturális életében is tapasz­talhatók a kimerültség jelei. Mire alapozom ezt a megálla­pítást? Arra, hogy maga Tab is vészesen szegény szakveze­tőkben. Beszéltünk az utóbbi időben arról, hogy föllendült a tahi járás kulturális élete. Ez így igaz. Viszont nem szabad meg­feledkezni arról, hogy a föl­lendülést elsősorban a kórus­élet magára találása jelentet­te. Azt sem rekeszthetjük fi­gyelmen kívül, hogy a kórus- mozgalom erősödése a járási művelődési ház művészeti elő­adója, Somogyvári Imre mun­kájának köszön,hető. Idővel azonban föl kell tenni azt a kérdést, hogy a frissen ala­kult kórusok vezetése (ami tiszteletdíjas munka!) nem akadályozza-e a művelődési előadó területi és egyéb mű­vészeti ágakban is kötelező munkáját. De most csak eny- nyit: a járási székhelyen pil­lanatnyilag nincsenek olyan művészeti szakvezetők —gon­dolok a színjátszásra, a tánc- és bábjátszásra —, akik alkal­masak arra, hogy helyi mun­kájuk ellátása után kijárjanak a területre is. Száz szónak is egy a vége: az az anyagiakban lemérhető mostohaság, amely a tabi já­rás népművelési munkáját akadályozza, arra vall, hogy még ma sem áll a figyelem homlokterében a népműveié; egésze. Egyelőre fölismerésre vár a járás vezetői részéről az, hogy a falvak népének mé­lyülő műveltsége visszahat a napi termelőmunkára. Arra a munkára tehát, amely gyak­ran annyi gondot okoz, hogy sokszor nem látják meg ezek­től a problémáktól azt, ami segítségül kínálkozik a nép­művelést! Furcsán hat az is, hogy a megye művelődési szervei — a Megyei Könyvtár kivételé­véi — eddig nem segítették megoldani a népművelés mun­kásainak folyamatos szakmai továbbképzését Hogy a mű­velődésügyi osztály megrende­zi a művészeti ágak vezetői részére a nyári tanfolyamo­kat? Ez természetes, mert alapozást jelent ez a tanfo­lyam. De az is tagadhatatlan, hogy az az energia, amelyet ezek a két-három hetes tanfo­lyamok tudásban, ügyszeretet­ben akkumulálnak, az az energia az év derekára már kimerül, szükség van tehát az állandó, folyamatos önképzés­re Különösen szükségük van erre azoknak, akik a tanulás, az önművelés szeretetére és igényére hivatottak nevelni az emberek. Eh L Sxéiiefyfy'zet ROBBANTÁS MÉRŐN a szó!ás-^ találó kffe-S ILf ilyen erejük van a hagyományos robbanóanyagok- trí riak? Hogyan kell kezelni őket? Ezekre a kérdések­re kaptak választ a Kaposmérői Téglagyár környékén a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövetség kaposvári műszaki köré­nek az ősszel bevonuló tagjai. Nem kellett hozzá hosszú idő, sem sok trotiltöltet, hogy meggyőződhessenek: nagy ereje van még néhány dekás hagyományos robbanóanyagnak is. w Egy használhatatlan kisvasúti sínre tett nyolcdekás robbanó- ■HarcÖ anyag a pillanat tört része alatt kettévágta az erős vasat, da- el-§ rabjait zúgva röpítette a magasba. Egy másik, ugyancsak mondta, hogy Galina Nyikola-O ekkora töltet derékba tört egy fiatalabb akácfát. A húszde- jeva fáradhatatlanul gyűjti a£} kás robbanóanyag lyukba helyezve és robbantva szinte meg­remegtette a földet. Az MHS műszaki körének vezetői jól megértettek mindent a rájuk bízott fiatalokkal, figyelmeztet­ték őket a veszélyre, elsajátíttatták velük a kezelés techni­káját. Mindez eddig nem több annál, mint amit egy ilyen gyakorlaton szoktak csinálni. Volt azonban a foglalkozásnak egy olyan mozzanata is, amely, azt hiszem, sokáig megmarad mind a fiatalok, mind a téglagyári munkások emlékezetében. Ez azzal kezdődött, hogy hat lyukat fúrtak egymáshoz közel abba a partoldalba, ahonnan a téglának való földet termelik ki. Ezekbe összesen 15 kilogramm hagyományos robbanóanyagot helyeztek el, majd gyújtózsinórral összekötözték őket. A gyújtózsinórt meg gyújtották, és védett helyre húzódtak. Rövid várakozás után megremegett a föld, és homokkal kevert füst tört a magasba. Mintegy 50 köbméter szállításra alkalmas föld he­vert a mélyben, 50 köbméter pedig úgy meglazult, hogy minden erőfeszítés nélkül csak bele kell lökni a csillékbe. Az a 15 kiló robbanóanyag — még úgy is, hogy nem a föld omlasztására legmegfelelőbbet használták, s a lyukakat a téglagyáriak nem egészen célszerűen fúrták be a partba — öt ember egynapi munkáját végezte el egy másodperc alatt. novelláiban szélesO A munkások, akik ott álltak, azt hiszem, minden ma- általánosításokká O öyarázat nélkül megértették, amit az MHS vezetője néhány közmondásokat, mondásokat és a jezéseket. Galina Nyikolajeva alkotó művészete virágzásának teljé­ben van. Jelenleg egy kötet novellát készít — ennek a mű­fajnak szintén mestre. »Vaszi- lina anyóka csodálatos elbe­szélései« című novellásköteté- nek fő alakja egyszerű orosz, asszony lesz. Vaszilina anyó-I ka erős, szibériai tájnyelven] beszél. A novellák hősei Va- szilina anyóka gyermekei és' unokái — kortársaink. Az író-' nő azt szeretné, hogy a való-! ság lét- és lélektani elemeinek gazdagsága filozóifad O perccel előbb mondott nekem, azt tudniillik, hogy a robban- egyesüljenek. Közben Galinao fással segíteni akarták a téglagyár termelését is. Nyikolajeva egy fizikai tár-g Segítették. A földet, ami leomlott, már nem kell verej- gyú regényt is készít Koráb-;-} tékezve kitermelni. Amikor a gyakorlat folytatódott, és a ban Makszim SzagakmccsalŐ programnak megfelelően kisebb trotiltölteteket robbantottak együtt a »Harc útközben« cí-O *°l nyüt színen’ h°9V szemléltessék a folyamatot, az egyik , .. o téglagyári munkás így szólt a gyújtózsinórt meggyújtó mű­mu kétrészes film forgatokony-o szakinak: — Jaj, ne tessék felrobbantani, hiszen kár minden vét készítette el, és ez a filing dekájáért! — Egyik kezével a leomlott hatalmas földtömegre országszerte nagy sikert ara- 5 tott < Galina Nyikolojeva\ sokoldalú tehetség. Egyaránt ( föllép mint költő, mint karco-C latíró, mint publicista és kriti-( kus. De az irodalom bármelyik ( műfajával lépjen is fel, Gali-S na Nyikolajeva mindig forrónC és szenvedélyesen ír kortársai-C nak — valójában mindig az ő( kísérleteikről és győzelmeik­ről, életteli alkotó lendületük-^ ről beszél... ' mutatott, amelyet csak be kell hordani, vizezni kell, és né­hány perc múlva jöhet is a présgépből a lakások építő­anyaga. Képzeletemben azok a sorok jelentek meg, amelyeket az újságban olvastam arról, hogy a fizika, a kémia, a tudo­mányok vívmányait pusztítás helyett békés, az életszínvonal emelését, a népek boldogulását elősegítő célokra kellene fel­használni. Milyen boldog is lehetne az emberiség, ha már így vol­na! E cél megvalósulásáért a világ népeinek érdemes össze­fogni és küzdeni.., Álltunk a partoldalon, s néztük a robbanóanyag segítsé­gével »kitermelt« földet. Azt hiszem, valamennyien egyet gondoltunk. taegedi Nándor Európa leghosszabb hídja épül Szaratov mellett Három kilométer hosszú, 15 méter széles közúti hidat építenek Szaratov mellett. A Volga új hídja, amely a jö­vő év végére készül el, Eu­rópa leghosszabb hídja lesz. • * » Hogyan múlik az idő a barlang mélyén ? Egyetemi tanárok és diá­kok egy 20 tagú csoportja a napokban leszállt az olasz­országi Gumeo környékén agy föld alatti barlangba, s ott óra nélkül töltenek egy teljes hetet Azt kísérletezik ki, hogy milyen az ember időérzéke. A különös kísér­letnek érdekes eredményei vannak: a teljes sötétségben élő emberek már néhány nap múlva annyira elvesztették időérzéküket hogy »fényes nappal« fekszenek le alud­ni' és az éjszakák második felében úgy gondolják, hogy »itt a reggel« és fölkelnek. A kísérletezők állandó tele­fonösszeköttetésben állnak a külvilággal, mindenki idő­ről időre bemondja, hogy véleménye szerint az adott pillanatban éppen hány óra van. A becslések rendkívül eltérőek, de kivétel nélkül pontatlanok, vagyis időén- zekét az expedíció minden tagja már az egyenletes sö­tétségben elvesztettet „Több udvariasságot az utcai közlekedésben!" Rio de Janeíróban a »Több udvariasságot az ut­cai közlekedésben!« elneve­zésű bizottság alakuló ülé­sén a tagok összevesztek, és az értekezlet általánjos vere­kedéssé fajult. Hét részve­vőt kórházba kellett szállí­tani. Meggyőző bizonyíték Noel Coward, a híres an­gol színpadi szerző arról beszélgetett barátaival, hogy a mostanában divatos kok­télpartikon soha senki sem figyel arra, amit a másik mond. A vita hevében Noel Coward kijelentette, hogy Lady X. másnapi koktélpar­tiján hajlandó bebizonyítani állítását. Másnap este meg­jelent lady X.-nél. A házi­asszony szívélyesen eléje sie­tett, és kezet rázott vele. Noel Coward így szólt a hölgyhöz: »Végtelenül sajná­lom, hogy elkéstem, de egy fél órával ezelőtt összekü­lönböztem a nagynénémmél, és a vita hevében agyon­ütöttem.« »0, nem tesz sem­mit — szólt bűbájosán mo­solyogva Lady X. —, érez­ze magát közöttünk!« • • • A mandarin és a kínai mandarinok Az ízletes mandarin gyü­mölcsnek semmi köze sincs a régi kínai mandarin rang­jelzéshez. A mandarin ál­lítólag Mauritius szigetéről nyerte elnevezését, amelyet a bennszülöttek Mondatá­nak neveznek. Somggilféplm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: USDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teiefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési egy hónapra U Pl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom