Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-28 / 98. szám

Szombat, 1962. április 28. 3 SOMOGYI NÉPtAf ZUG A TRAKTOR Minden napfényben fürdik. Innen a dombtetőről messze belátni a határt: a lankákat, az emelkedőket, s jólesik pihen­tetni a szemet a zöld vetése­ken... —... És naponta figyelni, hogy az erdő hogyan bontja ki lombsátrát... — mondja Ká­sa Nándor traktoros. Zúg a gép — az éledő határ éneke ez. Elgyönyörködik az ember a dimbes-dombos so- mogybükkösdi tájban. Minden emelkedő után új szépség tá­rulkozik elő. Az Iharosberényi Gépállo­más 5-ös számú brigádjának birodalma ez a vidék: Gyéké­nyes, Zákány, őrtilos, Somogy- bükkösd határa. A körzetben ez a »legnehezebb« terület; szétszórtan, több községben dolgozik a brigád, rosszak a terepviszonyok, kötött a talaj. Bizony sokat kell motoroznia Jánosa Sándor brigádvezető­nek, hogy mindenhova eljus­son. A brigád tagjai nem is ismerik egymást mindannyian, valami mégis összetartja őket. Mikor ott jártam, e brigád teljesítménye 5 százalékkal meghaladta a gépállomásét. Zúg a traktor. Hol a földet, hol a távoli tájat fürkészi Ko­sa Nándor, néha hátrapillant, rendben megy-e a vetőgép. A kora tavaszi nap megbamítot- ta arcát Csupa derű a tekin­tete. — Eredetileg úgy volt hogy két műszakos lesz a gépem, és 500 normálholdat kell megcsi­nálni a tavasszal. Aztán mégis maradt az egy műszak, de el­végzem ezt a munkát magam is! Tavaly 125 százalékra telje­sítette tervét, tehát van alap­ja annak, hogy így beszél. Igaz, akkor még nem ebben a brigádban dolgozott, de jó, hogy ide került Többi társát nem is ismeri ... —.. .csak őket — mutat a távolban dolgozó DT felé. — Bogdán Józsi bácsit meg a fiát, Pistát. Igen rendes embe­rek, egymás váltótársai, két műszakban dolgoznak. És hogy dolgoznak! Vagy kétszáz hold parlagföldet szántottak fel a tavasszal! Persze beszélgetni velük csak ritkán jut idő. Virradat­tól sötétedésig, 16—17 órát gépen ülnék. Aztán hazamegy Kosa Nándor, de csak egyelő­re, mert lassan már nem lesz érdemes arra a néhány órai pihenésre Zákányba utaznia, hiszen van itt számára egy lakókocsi. — És a felesége? Nem harag­szik a sok egyedüllét miatt? — Az? Inkább örül, ha nem vagyok otthon — neveti ei magát —, mert tudja, hogy akkor több a kereset! Igen, a kereset. — Meg van-e elégedve? — Csak annyit mondhatok, hogy soha rosszabb ne legyen, akkor panaszt tőlem nem hall senki. — Gyorsan azzal a beszél­getéssel, Nándi — szólalnak meg társai, Nagy Mihály és Filó Mihály tsz-tagok —, tu­dod, hogy drága az idő. Valóban, az idő drága, a munka sok. Derűs arccal ül fel a gépre. — Ügy érzem, hogy az én mesterségem a legszebb — jegyzi meg búcsúzóul. Néhány kilométerrel arrébb két kormos traktor zúgása ol­vad egybe, egymás mellett szánt Szalai György és Imre Ferenc. Éppolyan fiatalok, mint Kosa Nándor. A gépen ülve néha versenyt íütyörész- nek a körülöttük száildosc ma­darakkal. S közben figyelik egymást. — Jó így dolgozni — mond­ja Szalai György —, szapo­rább a munka, meg aztán egy­mást is hajtjuk. Pers-.e, hogy egyikünk sem akar lemarad­ni... Mindkettőjük gépe két mű­szakos, és egyforma a terviel- adatuk. Igyekszenek azt be­csülettel teljesíteni. A brigádvezető gyakran meglátogatja okét, kihozza a fizetést, ő az összekötő ka­pocs a brigád tagjai között Tőle tudják meg, merre ho­gyan halad a munka. — Alig vártam már, hogy gépre ülhessek — jegyzi meg Szalai Gyöngy —, hiszen ezért élek-halok... Mi tartja össze őket? Mester­ségük szeretete. Nekik is az a céljuk, mint a gyékényesi tsz-nél dolgozó Mészáros Já­nosnak és Kiss Jánosnak vagy az Őrtiloson munkálkodó Tó­közt Józsefnek: becsülettel el­látni a munkát, így lesz ered­mény, jó kereset... A legnehezebb terület az 5-ös brigádé, mégis itt vannak a legjobb eredmények. Külö­nös titka nincs ennek, egysze­rűen csak az, hogy szorgalma­san, erejüket megfeszítve dol­goznak. Vörös Márta Fiendt az újítémozploni a Nagyatádi Konzervgyárban A múlt év novemberében írtunk a Nagyatádi Konzerv­gyár újítóinak munkájáról. Nem sok jóról számolhattunk be. Az újítók ötletszerűen és kellő támogatás hiányában dolgoztak. Az újítások elbírá­lása hosszú ideig tartott, ez Iiedig sok embernek kedvét szegte Előfordult az is, hogy bár bevezették az újítást, de az érte járó díj kiutalásáról elfeledkeztek. így már érthe­tő, hogy 1961-ben miért csak huszonkét újítást adtak be a gyár munkásai. Cikkünk megjelenése után a gyár vezetői összehívták az újítókat. Megbeszélték, hogyan lendíthetnék föl az újítómoz­galmat. Elsősorban úgy — hangsúlyozták a munkások —, hogy nem fektetik el az újí­tásokat hosszú hónapokig, ha­nem rövid idő alatt döntenek róluk. Kérték a gyár vezetőit, hogy meghatározott feladato­kat adjanak az újítóknak. S amit tavaly elmulasztot­tak, most pótolják. Bognár M. Gyula újítási előadó és Voj- kovics István műszaki vezető elkészítette az idei feladatter­vet, és ismertették a gyár dol­gozóival. Mire kérik az újí­tókat? A többi között arra, hogy dolgozzanak ki eljárást az alumínium tankok töltésé­re, a ládamosós gépesítésére, a gyümölcs hámozására és fe­lezésére, a magház eltávolítá­sára, a lecsó üvegezésére és a borsó feldolgozására. Március végéig 26 újítás született a gyárban. Jóllehet még keveset valósítottak meg a feüadattervből, de már ez a számszerű eredmény is mu­tatja, hogy lendületet kapott az újítók alkotókedve. Szabó Vendel TMK-csoport- vezető, kiváló jelvénye« dol­gozó, bár évekkel ezelőtt a legjobb újítók közé számított, tavaly egyetlen újítást sem nyújtott be. Az idén már Att- tővel jelentkezett. Nagy Sán­dor nevével sem találkoztunk 1961-ben az újítási naplóban, ez évben viszont már narom újítást jegyeztetett be. Sza­badkai János egyénileg is és közösen Bencsik. Józseffel is fáradozik újítások megvalósí­tásán. Kedvet kaptak olyanok is, akik eddig még nem újí­tottak. Péládul Bujtás László az utóbbi hónapokban négy újítással jelentkezett Az újításokat igyekeztek a legrövidebb idő alatt elbírál­ni. Az idén beadott 26 újítás­ból nyolcat már elfogadtak, bevezettek, sőt kifizették az érte járó díjakat is. Minorics József esztergályos február 16-án benyújtott újítását pél­dául négy nap múlva, Bencsik Nagy Sándor, a gyár egyik kiváló dolgozója. Józsefét három nap múlva fo­gadták el, vezették be, és fi­zették ki értük a díjat — Buzdítani kell az embe­reket — mondotta Nagy Sán­dor, a lapkaüzem vezetője, a gyár egyik kiváló dolgozója —, s ha egyik újítás nem si­kerül, biztassák őket másik­ra, harmadikra. Az sem baj, ha az újítás nem a legjelen­tősebb, s ha egyiket-másikat nem is tudják hasznosítani. Bizonyára akad majd a sok közül megfelelő. Az elbírálás­kor értékeljék az újításra fordított munkát, s eszerint szabják meg a díjat is. — Nagy élvtárs most egy mag­háztisztító, felező szerkezetet akar előállítani. Szabadkai János elmondta, hogy noha már tizenkét éve dolgozik a gyárban, s rendsze­res újító, de még nem vitték él más hasonló gyárba, hogy lásson, tapasztaljon. Pedig bi­zonyára sok hasznos dolgot tanuhlatna egy-egy tapaszta­latcserén. A Nagyatádi Konzervgyár­nak az idén 1100 vagon árut kell termelnie 76 000 000 fo­rint értékben. Egy-egy újítás bevezetése ugyan nem forra­dalmasítja a komzervgyártást, de bizonyos, hogy számottevő segítséget nyújt a tavalyinál 39,5 százalékkal nagyobb terv teljesítéséhez. Szalai László Szabadkai János üzemlakatos munka közben. Mit kell tudni a legeltetési biztosításról? Guzi Mihály — Becze Károly: AZ 57081 ‘•••V.V.V ___ , .^1 >!•!W'NVV»Y»Y»y«VIv/AV.'.v 1 égionísfei L Az előtte magasodó vaskapu- jöjjön, és ra tekintett. Ez a mogorva őr ezt nem tud­Gazsó Mihály holtfáradtan jtt bizonyára befogadják. A ja?! Ej, csak elkaphatná egy- állt meg a hüttendorfi láger bejárat fölött angol lobogót szer a nyakát! kapuja előtt. Alig vánszorgott lengetett a szél. Igen, itt be- Hátralépett. És most hová? mar, az utóbbi napok eseme- fogadják, hiszen Anglia felől nyei erősen megviselték. Szin- is kedves, biztató szavak ér­te búcsú nélkül hagyta el keztek hozzá az éteren át. övéit, aztán nekivágott az út­nak. A határon torkában do­bogott a szíve... de sikerült! Felélénkült. Szabad földön van! Azon a földön, ahol az ember akarata szent, lehetősé­ge korlátlan! Ahol semmi sem áll az érvényesülés útjába, ahol a legtöbb munkásnak sa­ját kocsija van! •Azon vette magát észre, hogy a sokszor hallott érveket szajkózza, azokat, amelyeket fel fclcsiűanó szemekkel hall­gatott titkon odahaza, mtt’ön vág-’ko c.nvarintott egyet a rádió gombján. Szabad fölei! Eljutott hát ide, miután hónapokig dédelgette, babusgatta, érlelte a gondola­Magabiztosan bezörgetett. Kisvártatva kinyílt az ajtó, s nyílásában megjélent egy mogorva arc. — Mit akarsz? — tudakolta az őr több nyelvű kérdezőskö- dés után tört magyarsággal. Gazsó felkapta fejét az is­mert hangra. — Bebocsátást kérek — vá­laszolta egy kissé élénkebben. — Milyen nemzetiségű vagy? — Magyar. — Akkor menj a fenébe! A lágerbe csak jugoszlávok, cse­hek és főleg németek jöhetnek. Becsapta a kaput. Gazsó ijedten ugrott hátra, így is majdnem elsodorta a A IV/B osztály. Ni, a Feledi Karcsi, hogy vigyorog! És a dagadt Füzes! Még fényképe­zés előtt fél perccel is zabáit. Alig tudták vele abbahagyat­ni a fényképezés idejére. Utá­na újra nekiesett a sonkás zsömlének. Sonkás zsömle!... ö!... ___________ D ühösen nézett Füzesre, majd. bosszúsan zsebre dugta a 1kenyszervagott állatért fényképet Lépteit egy bokor felé irá- ő jött! Hát akkor? nyitotta, amelynek tövében egy eléggé eldugott padot pil­lantott meg. Nincs más hátra, itt kell ölteni az éjszakát Óvatosan körülnézett Mint­hogy senkit sem látott a kö­zelben, gyorsan végighevere- dett a pádon. Fölötte, a fák ágain át néhány csillagot lá­tott. Az utcai lámpa fénye hal­ványan szűrődött keresztül a bokrokon. Szeme csak lassan szokta meg a félhomályt. S emiatt csak későbben vette t tetési biztosítás észre, hogy a szemben levőlhákra, ‘ pad szintén foglalt, azon is* alszik valaki. No, mindegy! Csak a rendőrök közeledtére Ki az, aki tárt karokkal fo­gadja, s eligazítja további sor­sát? Ki az, aki a rádióban biz­tatott, buzdított? Miért nincs most itt, miért nem fogja meg a kezét?!... Lógó orral elindult az szágút felé, de egyszer még visszanézett. Az ar.gol - méltóságteljesen lobogott, s amikor egy kis szellő fölleb- bentette sarkát, csíkozása fur­csán szelte keresztül-kasul a lobogó vásznát... Gazsó néhány perc múlva az út másik oldalán parksze­A legeltetés! idény alatt — kora tavasztól késő őszig —• mindig gondot okoz az állat­tartóknak a legelőre kihajtott állatok sorsa. A mezőgazdasá­gi lakosság kérésére 4 évvel ezelőtt ezért tette lehetővé az Állami Biztosító a legelteté­si biztosítást. A múlt év tapasztalatai a rendelkezéssé álló adatok, statisztikák alapján azt bizo­nyítják, hogy helyes volt en­nek a biztosítási fajtának a bevezetése. Az Állami Bizto­sító 1961-ben 4400, a legelteté­si időszak alatt elhullt vagy fize­tett kártalanítást az állattar­tóknak. Az idén késett a tavasz, de most már kizöldülnek a lege­lők, lassan megerősödik a fű, s itt van már az ideje az álla­tok legelőre hajtásának és a róluk való gondoskodásnak. Országszerte megkezdődött már a fűbérek beszedése és egyidejűleg a legeltetési biz­tonsági alap képzése. A legel- szarvasmar- lovakra és juhokra köthető. Díja: szarvasmarhák után 20 forint, lovak után 30 kell vigyázni, mert azok nemi forint, juhok után 8 forint A nagyon szeretik a munka- és $ kártérítés szarvasmarháknál Jé és lovaknál 1000 forint, ju­tót. Igaz, az első nap nem úgy nehéz vasajtó. De hát mi ez, a sikerült, mint ahogy ő elkép­zelte. De m'ndegy! Bizonyára lesz még ez másként is, és a szerencse kamatostul téríti mpir1 r—,-rr p—f -ív orty nao'tt Ah! De most már valóban jó len-e ecy -:s • : éhét, és egy n.-h. - \:\ t szomlát eritíthatná. Na meg •gy ágy, egy jó, puha ágy... kutya úristenit neki?! Így bán- abban egy fél karéj kenyér és r.ak vele? Ez a híres angol vendégszeretet?! Az, hogy az osztrák paraszt vagy városi ember szóba sem áll vele, ami- r enni- vagy innivalót kér öle, h agyián. de hogv eKVe-> a üadt lágerben is így fogad­ják, az már felháborító! Hi­szen ezek biztathatták, hogy lakás nélkülieket. — -------------------- ---------- Kényelembe helyezte ma-: r ú erdőrészt pillantott meg. gát a kemény pádon. Olyan; “oknál 200 forint, melyet az Arrafelé tartott. Keserűen fáradt volt, azt hitte, pillana-; Állami Biztosító levonás nél- vonszolta fáradt tagjait. Gyom- tok alatt elalszik. De valahogyt kül fizet ki. Ha az állatartó- ra korgott, gorombán követelte nem akart álom jönni a sze-]nak háztáji biztosítasa isvan. mére. Újra és újra eszébe to-t^ szarvasmarhája a legelteté- lakodott az utóbbi néhány napTsi idény alatt hull ei, vagy s az ausztriai fogadtatás... |kerül kényszerváeásra) a kár. És anyja... Szegény, hogy mtadkét biztosítás meg lehet rémülve! Azt se|alapjfe megkapja. tudja, hova tűnhetett fia .. Sj A biztosítás kcr etében kár ő még csak nem is Írhatott í .érftés jár ha az á11at a kö_ S;zös legeltetés időszakában bár- ba’rset (pl. lábtorés, jogait fittyet hányva Gazsó érvelésének. Reménytelenül nyúlt zsebébe. Tudta, hogy egy fillér sincs, de azért még­is! Hátha! De nem! Hiába ko­torászott könyökig zsebeiben, semmit sem talált. Pedig sor­ra vette valamennyit. Mar csak a belső zsebe maradt hát ­ra. Persze abban sincs semmi1 De mégis, valami! Izgatottan rántotta elő... Egy fénykép.,» neki... De hazatér még anyja büszke lesz rá! (Folytatjuk-) J milyen ‘szögnyelá* hőguta. pás) vagy betegség következtéi, ben a legelőn, ki- és behajtás közben vagy az istállóban el­hull (kényszervágásra kerülj A biztosítást az állataitok a községi legeltetési bizottság, illetve azokban a községek­ben, amelyekben a legeltetést a termelőszövetkezet intézi, annak közvetítésével az Álla­mi Biztosítónál kötik meg. A biztosítás a díjbefizetést kö­vető nap 24. órájakor — ha a legeltetés később indul, az első kihajtás napján — kez­dődik, és a végletes behajtás, illetve bekötés időpontjában, de legkésőbb december 31-én jár le. A biztosított állat el­hullását, kényszervágását a legeltetési bizottságnál kall bejelenteni, és a kártalanítás is a bizottság útján történik. Kár esetén szintén a legelte, tési bizottság igazolja, hogy az állandóan legelőre hajtott ál­lat hullott-e el. A legeltetési biztosítást ész. szerű az idény elején megköt­ni, mert a díj ugyanannyi, akár előbb, akár később kö­tik meg A szabad legelőre való hajtással, illetve a vál­tozékony időjárással az állato. kát meghűléses betegségek fe­nyegetik. Később a forró nyá­ri napokon a hőguta okozhat­ja sok állat elhullását. Az ide­jében megkötött biztosítás sok gondot vesz le az állattartók válláról, (x) 33 000 üj rádió- és televizió- eiöíizeiő három hónap alatt A televízió elterjedésének üteme utolérte a rádióét. Az első negyedévben ugyanis 33 ezer televíziót és ugyanannyi rádiót jelentettek be. Ezzel a rádió-előfizetők száma hazánk­ban 0 329 000-re növekedett, és jelenleg 238 000 televízió-előfi- villámcsa- j zetőt tartanak nyilván. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom