Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-03 / 78. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. április L Ki*-» kérdés—két „A Balaton és környéke a fotóművészeiben“ A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala és a siófoki Ferezel Mór Állami Általános Gimnázium KISZ- szarvezete jelentős kezdemé­nyezéssel gazdagítja az egyre nagyobb közkedveltségnek ör­vendő fotókiállítások sorát. »A Balaton és környéke a fo- taművé&zetben« című kiállítá­saik a középiskolai ifjúság fo­tóművészet iránti érdeklődé­sét, képességét tükrözi majd. A kiállítást május 19-től jú­nius 3-áig rendezik meg Sió­fokon. Meghívták e kiállításra az ország valamennyi közép­iskolai szakkörét és egyéni pá­lyázóját. A beküldési határ­idő május 10-e. A pályaművek témája felöleli a Balaton és a környező tájegységek életét, fejlődését tükröző képeket, melyek bemutatják a tájat, az üdülő- és kirándulóhelye­ket, az ott élő vagy pihenő dolgozók életét, munkáját, szórakozását és az iskolai po­litechnikai oktatást. A képeket a megyei tanács művelődésügyi osztálya, az Idegenforgalmi Hivatal és a Balatoni Fotoklub egy-egy tagjából álló bizottság érté­keli A legjobb képek között egy első, két második és há­rom harmadik díjat oszt 3d a zsűri. Az országos ifjúsági fény­képkiállítás iránt máris igen nagy az érdeklődési Készülődik a nyárra a balatonboglári Halászkert (Tudósítónktól.) Több veszteséges év titán 1961-ben beváltotta a hozzáfű­zött reményeket a balatonbog- láari földművesszövetkezet Ha­lászikertje A nyáron havonta 560 000 forint forgalmat .bo­nyolított le a vendéglő-étte­rem. A bevételnek több mint félét az ételíogyasztás adta. Az előjelek szerint az idén tovább növekszik az ételfomgalom, már több üdülő kötött szerző­dést a szövetkezettél vendégei­nek ellátására. Nyárra a kert- helyiségben külső söntést és presszót állítanak föl A kony­hát tovább gépesítik, és hal­tárolót építenek« SZÉLES UTCÁK, a dom­bokra itt-ott merészen felka­paszkodó házak jellemzik Szennát. Nem nagy a község, de amikor az ember végigla­pozza a múlt évi és az idei tanácsülések jegyzőkönyveit, azt látja, hogy itt nagy terve­ket szőnek, olyanokat, amilye­neket egy évtizeddel ezelőtt még háromszor ekkora faluban sem igen tudtak volna öt év alatt megvalósítani. A tanács­tagok az elsők, akik véle­ményt mondanak, állást fog­lalnak, mi legyen, hogyan le­gyen. Választókerületükben is megvitatják a tennivalókat. Az ő nevüket olvasgatom a ta­nácsülésekről készült jegyző­könyvek »Jelen vamnak«-rova- tában. Sokan rendszeresen megjelennek az üléseken, akadnak, akik rendszeresen hiányoznak... __Az erdőről várom haza Á di Józsefet, az egyik tanács­tagot. Azt akarom megkérdez­ni tőle, hogy mit tud falujá­ról. Én már ismerem tervei­ket De vajon ismeri-e ő, a tanácstag? Váratlanul éri a kérdés. Ta­lán arra gondol, hogy miért tőle, miért nem a tanácsel­nöktől érdeklődöm erről. El­mereng egy kicsit Piros, egészséges arcán megrándul­nak a mélyen vésődött baráz­dák, szeme felélénkül, és meg­szólal: — Hát kérem..: Kört an a családtagok fi­gyelik. az öreg »vizsgáját«, va­jon tud-e felelni a kérdésre vagy megbukik. Ha az utóbbi történik, vajon mit szólnak hozzá az emberek? 'Mit szól­nak a tűzoltó-parancsnoksá­gon, ahol nemrég léptették elő az 1936 óta tűzoltóskodó Adi Józsefet? Becsülhetik ott, hi­szen amikor nen^yV. . ■» városba, és a azt kérte, hog>t >5 ; sákle tisztségéi ^ -r. éP' .k o már a reakció® világiSSx is tűz­oltó volt, s ez úgymond, nem válik előnyére, azt felelték ne- ki, hogy maradjon csak nyu­godtan a posztján, »ilyen be­csületes emberekre, mint ma­ga, mindig szüksége lesz a fa­lunak« —- Hát kérem.:. “ ismétli újból most már gyorsan a sza­vakat —, a legutóbbi tanácsi­ülésen arról tárgyaltunk, ho­gyan mozgósítsuk az embere­ket a megkésett tavaszi mun­kák elvégzésére, hogyan haj­tottuk végre a tanácsülések határozatait; hogyan építsünk járdát és buszvárót egyszerre, és végül termelőszövetkeze­tünk 1962. évi tervével ismer­kedtünk. Az ötéves terv? Ott voltam, amikor készítettük és megszavaztuk. A szövetkezet­ben háromezer forintra nö­veljük'az egy holdra eső álló­eszközök ériekét. Veszünk Beloruszt, Szuper-Zetort, egy U—28-ast és egy tehergépko­csit. Építünk többek között egy 100 férőhelyes növendék­istállót, 400 férőhelyes ser­tésólat, 500 férőhelyes juhho- dályt... És sorolja az 54 éves ta­nácstag, hogy még mi min­dent valósítanak meg. Azt veszem észre, hogy kép­zeletben a cigánytelepen va­gyunk. Ádi József ott áll a réten, a putrik között, és ar­ról beszél a cigányoknak, ho­gyan fognak majd beteleped­ni a községbe, mint az az öt család, amelyik ezt már meg­tette. Felelget a kérdésekre, mit szabad, mát nem szabad, mit hogyan lehetne gyorsan elintézni. A hallgatóság sorai­ból gyakran hangzik feléje a megszólítás: »Elnökünk.« A cigánytelepen ugyanis, amely Ádi körzetéhez tartozóik, így nevezik a tanácstagot, aki ha ide jön körzetének másik la­kóitól, egy kicsit mindig át­alakul. Azokkal gondolkodik, akiknek útját már évek óta egyengeti a falu feflé az erdő tövéből.:. • MÉG FÜLEMBEN CSEN­GENEK Adi József szavai, amikor felkapaszkodom a Pe­tőfi utca hirtelen emelkedő vé­gén levő utolsó házhoz, Szabó László tanácstaghoz. Ö Zóka Fámái és Varjas Józseffel együtt a legtöbbször maradt el a tanácsülésről. Ugyanazt a kérdést teszem föl neki is, mint Ádinak. —... Hát, kérem szépen — kezdi a feleletet szinte ugyan­azokkal a szavakkal, mint Ádi. Szava azonban elakad. — őszintén megmondom, nem tu­dok a kérdésre válaszolni. Nem tudom, milyen problé­mákkal! foglalkoznak a falai­ban..«. — restelkedik. felelet Kínos hallgatás. Nem tu­dom, hogy ebben a kellemet­len csöndben, ahogy tehetetle­nül maga elé néz, eszébe jut-e, hogy a tanácstagság kötelezett­ségekkel együttjáró, nagyon megtisztelő megbízatás. Akik jelölték, és beléje helyezték bizalmukat, azzal küldték a tanácsba, hogy segítse előre­vinni a falut — vagyis a vá­lasztóknak igenis joguk van megkérdezni, mit teszel, Sza­bó László a falu érdekében. Elvárják, hogy erről tájékoz­tassa őket, várják a választó­kerületekben, hogy összehívja és bevonja őket a közösség munkájába. De hát hogyan tegye ezt Szabó László, ha nem jár el a tanácsülésekre, ha fogalma sincs arról, mi­lyen gondok foglalkoztatjuk faluját? Hallgatunk. Pedig milyen jó volna most beszél­getni arról, hogyan toldják meg a járdákat, hogyan <■" ké­szül el a buszváró, milyen gé­peket vesznek, milyen állato­kat nevelnek az épülő istállók­ban, akolbam? De hát hiába. Ügy érzem, min tha idegenhez jöttem volna, akinek nekem kellene most elmondani, hogy mennyit fejlődött közsé­ge egy év alatt. Meg akartam neki említeni, hogy az imént az utcán meg­kérdeztem egy gyereket ugyan­csak arról, hogy mit tud fa­lujáról. Elmondta, hogy járda épül, hogy művelődési ház is kellene, hogy Kaposvárra megy a népi együttes, hogy alighanem lesz buszváró, s hogy milyen gép van a tsz- ben, meg hogy lesz teherautó is nemsokára. De aztán úgy gondoltam, hogy fölösleges nyújtani ezeket a kellemetlen perceket. Veszem a kabátom..; Szab» László dombon épült házának ablakából jól látni a falu házait. Jó volna tudni, milyen gondokkal küzdenek a bennük a lakók, milyen se­gítséget várnak. TALÁN ERRE GONDOL Szabó László tanácstag is, amint kitekint az ablakon« és a völgyben szeme elé tárulnak a házak. De ahhoz, hogy fe­lelni tudjon, nem elég, hogy az ablakból rájuk látni..« Szegedi Nándor lőrok Kora reggeltől cseng a szerkesztő­ségi telefon: — Kérem, én nem érten eJt.. szobrásszal! Még ideiglenesen sem szabad női aktokat elhelyezni az is­kola előtt, a Sza­badság parkban. — Halló, most már nálunk is gomb készül elő­ször? A városi ta­nács sem tudja, hogy a sportkom­binát légvár csu­pán? ... A rádió megyei tudósítója lohol lélekszakadva: — Űristen, mi­lyen szerencsém van! Fel akartam adni a hírt a rá­\/li>SzUcitofr diónak, de nem volt időm megnéz­ni a szobrot. Ma reggel kerestem, ugyan ki, hova és miért szállította el? Disznóság, még csak nem is láthattam... Telefonügyele- tünk a további fél­reértések elkerü­lése végett közli az érdekeltekkel, hogy igaztalanul vádolják a mű­vészt, a tanácsot, a szobrot, a par­kot és a fotóripor­tert. Igaztalanul, mert fotoriporter van, de Berekméry Alfonz nincs, sportkombinát sincs, a szoborava­tás is elmaradt — jóllehet szép szám­mal összegyűlt ünneplő közönség Mindazok, aki fényképező­filmfelvevő-géppé jelentek meg parkban, s aki ezután jönnéne el, szélmalomhar­cot vívnak, fáradó zásuk hiábavaló: fantázia szülte Be rekméry-alkotás- ról mindössze egy felvétel készült, fájdalom, nem készülhet több. vasárnapi lapun tárcarovatában megjelent foto- montázs, s a sző vég csak arra szol gált, hogy jobban sikerüljön az ápri­lisi tréfa... És mi tagadás sikerült... Elveszett egy gramm a mázsából — egy fiatal magyar geofizikusnő megtalálta A német geofizikusok évti­zedeken át büszkén hivatkoztak arra, hogy Potsdamban 1900 kö­rül pontosan sikerült megálla­pítaniuk a gravitáció értékét. Méréseik valóban annyira pre­cízek voltak, hogy eredményü­ket nemzetközileg is elfogadták, és erre vonatkoztatták a má­sutt végzett méréseket. Általá­nos meglepetést váltott ki te­hát, amikor az újabb mérések ennél kisebb értéket adtak. Mi­vel hibát nehezen lehetett föl­tételezni, az ügy mindeddig ma­gyarázat nélkül maradt. Egyik fiatal geofizikusunk, Pintér Anna nemrég egészen más célból dr. Barta György földmagexcentricitási elméleté­vel kapcsolatban arra vállalko­zott, hogy nagy tömegű, bonyo­lult számítással megállapítja, milyen értékű volt a gravitáció az elmúlt nyolc évtized alatt különböző időkben a földnek 617 pontján. Számításaiból az­után kiderült, hogy ha a föld belső magja — amint dr. Barta György elmélete állítja — a maga évenként egykilométeres sebességével a -hiteles« mérés óta eltelt hatvan év alatt 60 kilométert távolodott akkori helyzetétől, Potsdam táján a gravitációnak ezalatt pontosan annyival kellett csökkennie, amennyivel a mai érték tér el az 1900 körülitől. Ez a csökke­nés természetesen nem nagy. Körülbelül annyi, mintha egy mázsa egy grammot veszített volna súlyából hatvan év alatt. Pintér Anna számításai tehát új megvilágításba helyezték, ta­lán meg is oldották a vitatott kérdést. A beképzelt hímek i Egy idős angol hölgy kér­dést intézett a Country Life nevű angol folyóirathoz ar­ra vonatkozólag, hogy tíz tyúkjának hány kakasra vol­na szüksége. Miután a szer­kesztő válaszában biztosítot­ta, hogy egyetlen kakas elég­séges, a felháborodott hölgy a következő levelet írta neki: »Egy szavát sem vagyok haj­landó elhinni. Maga is fel- vág, mint minden férfi!« JXXXMCXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOGÍ Ccooooocoooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxx OOCOOOOOOOOCKDOOOOOOOOOCODOOOOCXDOCOOOXXXXXXXXXXXXXXXXXX JKa-Q-ipiMtábd, ^pdÄfl ubexjL 45. Tennivaló akad mindig. Bár az anyakocának nem ki­lenc, csak bat malaca van, a kukoricáért mindig há­lásak. Tavaly még Wirt laktak a frarardri út mellett meghúzódó cigánytelepen. Kívül a falun és egy kicsit kívül a világon is. A többiek, akikikel sók évet él­tek le itt, egyre nehezebben szívelhették ezt a húszéves szívvel álmodó, tervező ember­párt Szép céljaikat nem érték fia ésszel, vagy törhetetlensé- güket irigyelték? Nehéz erre válaszolni. Kiríttak a többi közül. Fehér hollónak számítot­tak. Nem titkolták azt sem, hogy azért igyekeznek, azért dolgoznak erejüket nem kímé­lem, hogy a kirekesztettség zár­jait letépve beköltözhessenek a faluba. Én nem láttam még fekete lánggal lobogó tüzet, de az ér­zések sokfélesége ilyen tűzzel- Tánggal csapkodhatott Bogdá­nok körül, mire kocsira kerül­hetett holmijuk, és beköltöz­hettek a faluba, saját házuk­ba. Magyaratád, Petőfi utca 45. A százhúsz négyszögölnyi te­rületnek — amelynek telek­könyvi tulajdonosa már Bog­dán József — jobb oldalán hú­zódik a ház. A melléképületek úgy tapadnak hozzá, mint kis­gyermek az anyamellhez. Ru­hanemű szárad a pitvar oszlo­paira erősített dróton. Csapott hátú pince és egy feketén ásító kis kemence néz szembe a ház­zal a gyümölcsfák közül. Míg ezek a házat bámulják, vizsga szemmel én a gyümölcsfákat nézem. Ugye, nem tudni, miért? Elárulom: titkon a negyvenegy évesen is fiatal gazdát vizs­gáztatom, és nem dicstelensé- gére, mert bizony már végig féregtelemítette a gyümölcsfá­kat. Az asszony birodalma a konyha, kivált délidő kozeled- tén. Tésztát dagaszt, miután alaposan megforgatta, nézeget­te a szőnyeget, amelyet az em­ber éppen most hozott. Két szobájuk sárgán fényő padló­ját már nem kell falvédővel óvni. Két szoba, két konyha, kamra, padlás jelenti a tágas udvar és gyümölcsös mellett a nemrég szerzett, de nagyon megszolgált paradicsomot Bog- dánéknak. Ide jövet kérdezősködtem, milyen embernek ismerik. — Hogy milyen ember Bog­dán? Rendes, becsületes! — Derék, törekvő, tanulhat­nának tőle a többiek! — Ismerem kölyökkora óta, de még nem láttam részegen. Bogdán József anyakönyvé­ben ugyan az áll, hogy 1921- ben látta meg a napvilágot, de valójában nem akkor, hanem jóval később, amikor az élet­hez azok kaptak jogot vele együtt, akiket addig a társa­dalom távol tartott a kínálko­zó, beteremthető bőség kosa­raitól. Hácson született. Bén- dekpusztán élt akkor a család, ahol az idősebb Bogdán gaz­dasági cseléd volt, míg bele nem unt abba, hogy úgy ke­zelték, mint a cselédek cseléd­jét. Nem kell ezt magyarázni, öreg Bogdán elköltözött hát, és Magyaratádon telepedett le. Hiába mosolyogták meg, ami­kor a földosztáskor a fiával együtt odaállt a bizottság elé — Se igásállat, se szerszám, minek a cigánynak a fold — próbálkoztak néhány an, hogy a napszámosókból ne lehessen földműves. A fiú is, az apa is kapott öt és fél hold földet. Az apa már nem, de a fiú még élete virágában, ereje tel­jében érte meg a falu nagy for­radalmát. Belépett a termelő- / szövetkezetbe, pedig — mert benne sajgott még a földosz­táskor elsuttogott »minek ne­ki, nincs igásóllata« — olyan két csikót nevelt, hogy még meg is siratta őket titokban, amikor eladta. A fiatal terme­lőszövetkezet vezetőitől csak azt kérte akkor, hogy fogatos lehessen. Meghallgatták kéré­sét, mert tudták, hogy rá lehet számítani. Érti a dolgát, sze­reti a munkát, mindig igyekvő ember volt Az ilyen pedig nem változik meg akkor sem, ha nem a maga öt és fél hold­ján kapirgál. Nem csalódtak benne. Megtanulták még job­ban becsülni őket, kettejüket. De ott kint, a kazsoki útban céljaival már nem fért él a két ember. Abba a közösségbe vágyakoztak, amelyben mun­kájukat is megtalálták. Állato­kat neveltek: az ember hízó­marhákat, az asszony barom­fit, csirkét, kacsát. Gyűlt a pénz, és tavaly megvehettek a házat Nem egyszerre fizették ki a negyvenezer forintot, utolsó törlesztésük — hatezer forint — májusban lesz esedé­kes. — Nem lesz nehéz összehoz­ni a pénzt határidőre? — kér­dezem, mert tudom, hogy _ a magyaratádi tsz-t nagyon súj­totta a rossz gazdasági év. Ke­vés volt az osztalék. összenevetnek. Hát hogy is -n nevetnének, hiszen együtt an már a hatezer forint — több is akad —, de ha úgy szab­ta meg az előbbi gazda, hogy májusban kell fizetni, hát te­gyen az ő kedve szerint! Az új fészek berendezését öreg bú­torok teszik, de mindenen a tisztaság ragyog. Illik, nem il­lik, egy óvatlan pillanatban felhajtom az ágytakarót És meg sem lep már, hogy az ágynemű olyan fehér, mint a napsütésben esett márciusi hó. Ez a boldogságát fiatalos szív­vel élvező emberpár százado­kat lépett át: a kazsoki út ki­rekesztett világából társadal­munkba ért. Itt kíván élni, bol­dogulni munkájának gyümöl- csébőL Megvan a ház, szép, tágas te­lek szolgál hozzá gyümölccsel és egyéb terménnyel. Az ud­var alkalmas a baromfineve­lésre. Az ólban sok sertés el­fér. Mi következik azután, hogy háztulajdonosok lettek bent a faluban? Sok munkát kíván az elha­nyagolt kert a gyümölcsfáival. Művelést a konyhakerti növé­nyek, amelyek még ezután ke­rülnek a földbe. Jó tenne idő­vel kicserélni a régi bútorokat is, aztán meg 14 éves a három gyerek közül a legkisebbik, Jóska. Az idén végzi el az ál­talános iskolát, kereskedő akar­na lenni. Legyen csak, amire a szíve szólítja. És mi dolguk még? Fölnevelni Jancsikát, legidősebb lányuk kisfiát. Ho­gyan, miként? Mint eddig: tö­rekvéssel, munkával. Nemcsak náluk jártam. Jár­tam a falun kívül, a telepen is, ahol nyomorúságos sárkuny­hók állnak. Roskatagságuk azt ígéri, hogy nem sokáig tetsze­legnek az utolsó mohikán sze­repében. Lakóik néha még irigykedve, de néha már őszin­tén kibuggyanó csodálkozással nézik Bogdán Józsefek életét. Jó kovász ez, vonzó példa, mert lám, néhányan már kér­ték fölvételüket a termelőszö­vetkezetbe. László Iboly* Nincs már szükség a padlóra terített faivédő papírra! Itt a szőnyeg, nézzük mmk, jót választott-e az ember.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom