Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-22 / 94. szám
Vasárnap, 1962. április 22. 5 SOMOGYI NÉPLAP Tari János: .BÁL az tán és rendben tartotta, hogy cigányzenekar zenészei feketé- mintának lehetett volna odaál- re vasalva és kissé ecetszagúra A kert a júniusvégi zápor is egymás mellett volt után olyan volt, mintha ágyuk. megmosdatták volna. IV agy feltűnést keltett az lítani a jobbmódú családok Iá- kefélve hallgató nótákat húzA gondosan kapált ágyasok- iskola életében, amikor nyal elé. tak az érkező vendégeknek, bol a vöröshagyma dárdái virágos Pál, az egykori ci- Virágos Júlia anyja ritkán Jobbágy gazda a feleségével és emelkedtek az égnek, a tövén gánykovács, jelenleg az állami látogatta meg a lányát. Szén- a két lánnyal letelepedett az hagyott saláta úgy elterpesz- gazdaság gépjavító műhelyének fekete hajú, barna bőrű, korán egyik asztalhoz. Nemsokára kedett, mintha mindegyik ká- lajtosa megjelent a gimná- vénülő kis cigányasszony volt, megjelent Béla is. Magas fiú posztafej lenne, s az utak mel- ziumban, fekete pillantású, még a hangsúlya is olyan alá- volt, barna arcában egészsélet-l a ribizkeljokrok tele voltak riadtan vizsgálódó lányával, zatosan kéregető jellegű, ami- ges, harapós fogak villogtak, üvegesen ragyogó, piros bo- hogy középiskolába beírassa. A lyen a cigányasszonyoké szó- Fesztelenül széket húzott az gyókkal. lány i^dnő tanuló volt, azon- kott lenni. Cifra szoknyáján asztalhoz, leült a lányok melKét leány álldogált pongyo- naj kollégiumi helyet is bizto- szinte ragyogtak a színek. Ha lé és öntötte magából a fiatal- iában a cseresznyefa alatt, és sítottak neki. A kollégium a lányok meglátták, csapatok- ság könnyű mondatait, kóstolgatták a lehajló ágakon igazgatónője különleges fel- ha verődve kuncogva nézték, Csak Julika hallgatott. Ha a feketére érett, esőtől csillogó adatának tekintette, hogy ta- rrünt valami egzotikus jőve- néha ránézett Bélára, sötét sze- cseresznyét. Az egyik szénfe- nuit lányként bocsássa majd vényt. Egyik-másik kényes méből fekete fénysugár öntöz- kete hajú volt, s karján a vál- útra a ritka virágot, amilyet lány egy-egy i lyen látogatás te a fiú vakító gallérját, simá- láig felcsúszott a ruha ujja. m<jg sohasem ápolt az intézet után a levegőbe szimatolt a ra borotvált arcát, minden kérA bőre olyan aranybamán kertjében. Valóban kíváncsi folyosón, halkan és vihogva désre elpirult és olyan nehezen fénylett, mintha mindig napon volt rá, hogy a szép kis cigány- kérdezte: válaszolt, mintha előbb egy járt volna. Mellette a másik lányból lehet-e embert farag- ~ Nincs itt putriszag? mázsás követ kellett volna ellány felnyúló karja feltűnően ni? Nem húzza-e vissza az év- Csak az igazgatónő kemény tolnia a válasz útjából. De mé- íehemek látszott, az arcára is százados beidegzettség a ko- ős szigort léptei zavarták szét zesbama nyaka és a fehér blúz csak halvány, piros foltot tu- moly munkától a kéregető, őket a gúnyolódó suttogásból, alatt enyhén megrezdülő ifjú dott égetni a júniusi nap. Nem kunyhóban guggoló tétlenség- A lány apja szorgalmasan melled a szomszéd asztaloktól voltak testvérek, csak barát- be, s nem árt-e meg neki a dolgozat a gépműhelyben, is oda vonzották a fiúk tekin- nök, ezt azonnal látni lehetett, kollégium leánytársadalmának Többször kapott jutalmat, a tétét. Csupán a vidámságuk volt egy- ellenállása, ami' feltehetően ott munkatársai már nem tokin- — Ki ez a lány? Olyan, mint forma. A fekete hajúnak az lapul a kelengyével és eiőíté- tették cigánynak. Nem is járt egy spanyol szépség! — halelőbb valami bogár esett a letekkel jól felszerelt családok ''"issza soha a cigánytelepre, lőtték halkan suttogni a szempongyolája kivágásába, s olyan lányainak homloka mögött ahonnan jött. Ha a rokonai szed asztaltól, ahol Béla barárémült, siköltő nevetéssel Az első évben aggodalommal meglátogatták, megvendégelte tai tiltok, s a megjegyzésre Juakarta a kebléből kidobni, mint ... , . . 1 őket, egy-egy ügyesebb cigány- likát ijedt öröm és forróság egy szemérmetlen, titkos férfi- ügyelte, hogy a kis fekete csir- legényt beajánlott a gazdaság- öntötte el, mintha valami ká- piHántást. ke hogyan illeszkedik bele a ba állandó munkaerőnek, de romkodást hallott volna Klári — Te Julika — kérdezte a többi sárga és pelyhes folyton egyébként teljesen szakított ve- , . , .- ww e-o; w. - - - ’ lük. Csak a szövetkezeti kocs- azonban rosszkedvűen osszefehér bőrű lány, fogai közt a csipogó jószág közösségébe. cseresznye pattanó húsát ro- ’ mába szerződtetett zenészekkel húzta a szemöldökét s az ajkát pogtatva —, voltál te már bál- JNem csipKettlK e meg ok nel_ ült le néhanapján, ha estén- kevélyen lebiggyesztette. Most ban? kül,- befogadják-e maguk kö- ként betért egy pohár borra a először járta át az a szívbe— Még soha — mondta a te? Mindjárt az első hetekben vendéglőbe. szúróan fájdalmas érzés melyfekete hajú melléje rendelte Jobbágy Klá- A két lány egy hete érke- röl eddig csak regényekben olCiganybalban sem? rit, egy tsz brigádvezető Iá- zetí haza a kollégium- vasott. a féitékenvsée. ELátkoz— Soha nem vitt ed ilyen nvát aki szomszéd falubeli is- bo1 a tenévzáró ünnepély után. sot • a félteken; seg Etátkozhelyre az anyám. Amióta meg 7 .’ ^ ™ Már az úton eldöntötték, hogy ta magaban a gondolacot is, házat építettünk, s az apám az merose volt a ^Cls cigány!any- közösen elmennek abba a bál- hogy a vetélytársnőt szinte állami gazdaságban dolgozik, nak. ba, amit Jobbágy Klári faluja- maga csalogatta ide. S hirtelen nem is voltam még a cigány- A második évben már elosz- ^ Jüf« \T. eszébe jutott, hogy milyen nyosan üldögélt az asztalnál, meg a háta mögött. ■p1 ttől kezdve Julikát nem Ebben a pillanatban egy C kérte fel senki. Maga- magas, fekete árnyék jelent Julika íekPS" néhak h^rrtn kn°k ■’°n" lott 3 félelrne- Sikerült a barátrTőjéhe^^ eev igazuk volt azoknak a nagyobb Jobbágy gazda átment a har- hátra se nézett, mégis megnek be néha hozzánk. nyokban felkelteni Virágos Ju- ^ taitnojéh^ egy ^ intézetben madik asztalhoz, valami fon- érezte, hogy egy férfi táncra A két lány osztálytársa volt lia egyenrangúságának érzését. 8 borondben magara! vitte lányoknak, akiK az intézetben ^ gazdasági kérdést megvi- akarja felkérni, egymásnak. Most végezték el A lány a gimnáziumban is a szépen kimosott és jégsimára a fiúk csapodarsagaról suttog- a tg2 elnökével, Klári — Szabad? a második gimnáziumot, bent megmaradt kitűnő tanulónak, vasalt intézeti ruháját. Abban tak. Ezen az' esten Bélában is anyja pedig a szomszéd asz- A lány ijedten megfordult a városban, s a kollégiumban szerény kis holmiját olyan tisz- js megállapodtak, hogy mind- mélységesen csalódott. A fiú tálhoz beszélt át, s időnkint A cigányprímás állt előtte. ?p000000cx500000000c^^ aIftétkék SZOkfnyát * néhápy tánc. után. JuUkáh0Z te ban ottha^te ja feher biuzt veszik föl. Egy csapódott, egyre többet táncol- ^ fiúk csoportokba verőd- másodprimás rögtön átvette a i’vis hiúság is volt ebben, hadd tatta. A lampionok színes ho- ve álltak a tánchely szélén, lelett hegedű hangját, kemé- ?lássák a fiúk, hogy ők nem mályában. szorosan fogta a .egy-egy kíváncsi pillantásuk nyen vágva rá vonóját a hüe- Pakármilyen lányok, hanem a lány derekát, néha meg is állt felkereste ugyan Julikát de fokra. Julika e.grulva tetteié ; . . , . , , , ^ ^ & az úiabb jelentkezőket lein- kezet a magas férfi vállára, a 5városi gimnázium komoly es vele a betonon, mintha addig tetté^. . prímás lassan és sima iéptekyiszteletet keltő növendékei. nem akarná elengedni, aniig _ Cigánylány! Csak ki vám kel vezette a lányt a táncban, A gyorsan tovavonuló déli julika zárt ajkai a neki tetsző öltözve! s olyan közvetlenül beszéűge!zápor után kimentek a kertbe, választ meg nem adják. Az is E§F pirosképű, lobogó sző- tett vele, mintha már régen őszinte a bőrükkel itták és sza- gyanús volt Klárinak hogy keha^ fiú röhögve ^elte: lsmerte volna5 0 ... .. gyanús volt naarman, nogy _ £n éreztem ^ hogy Sza- Aztán visszavezette a lányt jgoltak a tóidból kiáramló me- amikor visszaültek az asztal- ga Van, de azt hittem, hogy a az asztalhoz. s!eg és buja illatot, sikoltva ne- hoz, Béla mindjárt vele kéz- konyhából jött át a füst- gs sor’0an jött a banda minj ettek, amikor beleharapták a dett el beszélni, csak éppen szag! den tagja. Mintha cssze’ce;élibizkefürtök fanyar és sava- jutott eszél. WM Ä E Jaz estét, amely könnyű barna ^ kaptak az új lány lit- f^ftott^ek^216»116Igyekezett i^^kk^őten.^ K^ssé boti szárnyaival már ott lapult a tan- ES>'re sűrűbben jöttek az úgy összehúzni magát a szé- ]adozva táncolt ’ de a lány TAKÁTS qyula két verse A villám és a csalogány Elcsattan a villám. Fényes ülaban úsznak a gyümölcsfák tüzes világában. Elcsattant a villám. Hideg rózsaszínbe égnek a szirmok szikráiéit lihegve. Fölcsattan egy madár visszafelelve, s bátor dalától mintha részegülne, [kertek alján. asztalukhoz, mint a méhek, ha ken, hogy minél kevesebbet , ..... , _ . . „.__, -----. — . ... ügyesen elvezette az egyre A mikor végre bementek öl mezf‘ lássanak belőle. Mar másfél s|^södő párok sikátorai !,ö■ vaa ■ T ^ ■ ^11; barsor,yfe^etf vlrágra órája feléje se nezett senki. A zött Ju]ika meghatottan néz.ozkodni, Julika sotet szemei- Iáinak, a tanchelyen egymás szemébe könnyek gyülekez- te 6ket) amikor a négy z=oen félelem és elhagj atottság karjából vették ki Julikát. tok, egy nagy, csillogó könny- nész sorban egymás után tükröződött. Klári 32 aíkat harapdá]ta csepp kiperdült a szeméből, le mettáncoltatta s újra elfoglal— Ki fog énvelem táncolni dukeb^. Egy pillanatra arra is a térítőre s úgy maradt ott, ták' helyüket a zenekarban. , \ °S, ®lveiem táncoln|> gondolt, hogy felkel az asztal- mmt valami nagy, gyűrűbe ú- Csak az öreg sánta bőgős Klán? A faluban nem ismerek tói és hazamegy. Amikor végre ]ó gyémánt. nem mozdult el a helyéről, őt [senkit, azt se tudják, ki va- Béla felkelte, sértődötten szolt Anyjára gondolt, a ráncos mé,g sohasem látta a falu tánneld: képű, karán megvénült, még cojini;_ — Tetszik a kis cigánylány, mindig könyörgő hangsúlyú A szünet után hirtelen csárugye? sovány asszonj ra, aki a va- hasira pendúlt a prímás^ vonó— Cigánylány? Julika? al^ik^olt s" róla Az asztalok mellől azidőa hátl , . ff afyf>ain alszik mos , sebbek is feiugráltak, suhog— Az hat! Együtt járunk is- álmodik, hogy hogyan rajong- szoknvák koDoantak a kólába, s meghívtam, hogy vég- ják körül a bálban egyetlen cgizmák s az apák ^ anyák re szegény eljöhessen egy bál- lányát a falu fiataljai. villog még, de márcsak kontráinak szegődve, messziről morajlik a dörgés bőgője. Csattog a csalogány, Micsoda banda! Villámtiszta ének vág a magasba. Dinamit Egy zöld levél sincs rajta: csak szirom! Mint szó nélkül, csak rím a papíron. Csak csengés. Csupa szín! — E pázsit szőnyegin így zendül föl s robbant sárgán reánk, mint dinamit, e kis bokor virág. ^ gyök! — Ne félj — mondta maga- i biztosan a szőke lány —, van s nekem elég fiú ismerősöm. Aki tengem felkér, az köteles veled ?is táncolni. Bélának meg meg- 5 mondom, hogy csak kettőnk- Jkel szabad táncolnia. Ez a Béla a helybeli termeba is, mert a szülei nem viszik só^tkék ovijában sehova. — De nagyon szép teremtés! zajön, de hajnalban már zengve üti a gépeket a kalapács- - . . ,.___■, mind ott ringatták magukat a A ztán az apja ju ’ > tánc ütemére. Julika körülnéunt sötétkék ovexalljaban, zett Milldenki táncolt, tom- munkától kenocsos kezzel ha- ^ harsogott, víg kurjantások tarka szalagjai röpködtek felette a levegőben, csak ő SIMON LAJOS: Lefojtott, tompa hangon Már szól a szédülő galambok orgonája, a lenge hajnalon egymást ébresztgetik, lefojtott, tompa hangon, akárcsak bánatában, az ember szól, ha már a szíve megtelik. Lefojtott, tompa hang száll most szívembe lágyan az utca szól nekem (ugyan ki szólna más?), ilyen lehet talán a fel nem tört tojásban a létért epedő csibesápitozás. Ilyen a hangom is, bár téli bánatommal, már ismeretlen tájra zúgott az olvadás, elnyargalt könnyedén, mint szélvihar a porra!, vidámnak szült a nagy tavaszi újulás. Lefojtott, tompa hang dúdol, dúdolja bennem a fák közt röopenő szellő ikerdalát, ha volt is bánatom, oly könnyedén feledtem, mint ín /'bs ég a step esi’lag-tragédiát. Jíőszovetkezet fiatal agronómujsa volt, két éve került a faluba. — mondta Béla ártatlanul. - - „ PKlári apját már régebbről is- — Persze. Mert fekete a csa1’ a laiyanak a ° _ ült egyedül, elhagyatva a fiasmerte, s ha a lány otthon volt, haja és barna a bőre, látná légiumi dijat előteremtse. S talok közül. Peljárt a házukhoz. Nyári esté- —- j—>--*--------'-o---.. ------ ------------- -.-5 < ken pedig sűrűn kopogott be csak a derekát meg a lábét... most egyszerre forró vágyat Lg ekkor, az újjomigó ropo- nem fehémép az ilyen, ha- érzett, hogy ott legyen közöt- gásban egy kissé elhalkult a aTn^nSát teéST1 — tűk* beszélgessen velük s szeJapával, aki, ha valami nem jól jatva. mu- “ , kony hangok felmagasodtak, a Mit alcamak tőle, liden megmagyarázza az ap- cimbalom sűrűn aprózva szegment, folyton az egyeni paraszt maga meg a barátai? El akar- jának, hogy vacsora közben letelte a ritmust, csak a mily Skorát emlegette, de Béla csak j^k szédíteni, azt hiszik, köny- ne bicskaheggyel rakja a szá- hangok háltak el, amelyek az <a fülével figyelt az apara, a nyű p^a? igazán szégyell- jába a csirkehúst. Alig mert előbb még mind az oszlopok-1—* ii™ f=iv,oi_ J • tartották a hangok vidám és >szeme ott legelt Klán fehér betik magukat ilyen fslhaj <karján, s ha a lány leült mellé- csinálni egy cigánylány körülnézni. M ár a hajnal közeledett, egyre kevesebb éjjeli zenekarcsillogó fergetegét. Julika odanézett a ra. A- z öreg, fehérfejű bőgős " a falhoz támasztotta a nótát hangszerét, bicegő léptekkel kanyarodott az asztalok kö?ge. A tánchely beton négyszó- kik. A fiúk nagy szemeket másik asztalnál újabb nóta z^t s végül megaltt juhuu ige felett színes lampionok meresztettek, aztán más Iá- vidám ritmusa verte át. ku5ringtak a drótokon, a lombok ryok után néztek. Éjfélkor a A lány egyedül ült az asz- -g asztal széléhez tórnasz- V>ama ot!óiból lágy s?°’ek so- d-rtzsraj már újabb színes tálnál, a lármázó, csoszogo, * ^dorták a bogarakat a színe': szoknyákkal kavargóit a lám- nyerítve nevető embergyűrú 'ÖOCCCOOGOCCXDOOOOOOOOOOOOOOQQOOOOQQOOOOQOOOOOOvíM06ó fénykörébe, az öttagú pionok atátt, közepén, ~ Szabad, ki&asszony* je, a szoknyája alól kibúvó ^gömbölyű térdei láttán mindig Y degesen és remegő kézzel kapott a hajához. L' ste nyolc órakor már •*-i teljes fényben ragyogott a szövetkezet kerthelyisjkörül, aki még válciszolni is alig mer. Ezt megmondhatja _ a barátainak is! bogár koppant neki a lanipioBéla hosszasan mentegette nők színes redőinek. Az asz- magát Klári előtt. Később tatáknál meg-megszólal egy odament a barátai asztalához öblös fórfihang, valaki és suttogva magyarázott ne- kezdett, s a nóta csonkját a
