Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-21 / 93. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. április SL SZELLEMI ÖTTUSA Gondolatok egy közkedvelt játékról A szellemi 'öttusaversenyt nem szükséges részletesebben ismertetni az olvasóval, hisz nemegyszer hallott ilyet a rá­dióból. Ahhoz, hogy valaki részit vehessen rajta, nem kell különleges képességekkel ren­delkeznie. A játékvezető kér­déseket tesz föl a közönség so­raiból jelentkezett verseny­zőknek. Miközben felelnek, a nézők, sok érdekes, mulatsá­gos jelenetnek lehetnek tanúi. Babócsán azt mondják, hogy valamennyi rendezvény közül a szellemi öttusának van a leg­nagyobb közönsége. Így véle­kednek a kis Somogyacsa köz­ségben is. A tabi járási KISZ- bizottság munkatársai, akik a kulturális szemlére való fel­készüléskor sok szellemi öttu­saversenyt rendeztek a falvak­ban, ugyancsak osztják ezt a véleményt. Közkedvelt szóra­kozás és ismeretterjesztés is egyúttal — mondják a Haza­fias Népfront Somogy megyei Bizottságánál is. Mindezt elismerte a babócsai tanácstitkár is, amikor erről beszélgettünk. Ám ő hozzáfűz­te még: \ — Segítse elő az újság, hogy a szellemi öttusaversenyek még jobban elterjedjenek, és fő­ként azt, hogy a szórakoztatás és ismeretterjesztés mellett se­gítsék elő a népnevelést is. Ezek szerint tehát nincs min­den rendben a szellemi öttusa körül? Nincs bizony! Gyakran alacsony a színvonal. Miért? Elsősorban azért, mert sokszor nem rátermett játékvezetők irányítják. Ez a játék — mint ismeretes — megkívánja, hogy bevonják a közönséget, hogy ne csak a néhány kiválasztott versenyző, hanem a népes szur­kolótábor is így vagy úgy ér­dekeltté váljon a versenyben. Az ehhez megfelelő légkört csak ügyes játékvezető tudja megteremteni. Értenie kell a közönség nyelvén, össze kell tudni kacsintani vele a ver­senyzők háta mögött, ha úgy adódik, s főként ki kell aknáz­nia azokat a lehetőségeket, amelyek a neveltetésre, a szó­rakoztatásra és persze az isme­retterjesztésre is kínálkoznak. Rátermett, képzett játékveze­tő azonban, úgy látszik, kevés van megyénkben. A legtöbb helyen olyan emberek vezetik e versenyeket, akiknek legföl­jebb csak az ambíciójuk di­csérhető. A szellemi öttusaversenyek színvonalát rontja a helyiség hiánya is. A tabi járási KISZ- bizottság munkatársai például elmondták, hogy gyakran nem találnak kellő megértésre a ta­nácsoknál. Ahol nincs KISZ- helyiség, s a tanács nem segít megoldani e problémát, ott legtöbbször az érdeklődő fiata­loknak csak egy része tud részt venni a játékokon. Gyakran azért sem sikerül a szellemi öttusaverseny, mert a rendezők nem tudják eldönteni, milyen kérdéseket tegyenek föl, és hogy milyen témakör­ből vegyék őket. Tárgyuk a tör­ténelem, a matematika, a föld­rajz legyen-e vagy együtt va­lamennyi. Központi útmutató erre vonatkozólag nincs, így aztán nagy a'tanácstalanság. Ha igaz — márpedig igaz —, hogy a szellemi öttusa iránt mindjobban érdeklődnek az emberek, akkor emelni kell e játék színvonalát. Igen, ám, de hogyan? Erre ad némi útmutatást az a szellemi öttusaverseny, amelyet a Tabi Járási Könyv­tár, a Hazafias Népfront, a nő­tanács és a Földművesszövet­kezetek Járási Központja ren­dez hamarosan Andocson. Ezen a történelmi, földrajzi és egyéb ismére tterjesztési kérdések mellett már olyanok is szere­pelnek, amelyek Andoccsal, az ottani termelőszövetkezet mun­kájával kapcsolatosak. Arra számítanak a rendezők, hogy a játék így érdeksebbé válik, hi­szen sok olyant is elmondhat­nak a hallgatóknak, ami — jóllehet saját falujukban tör­tént — a gazdálkodással, a na­pi munkával kapcsolatos, még­sem tudnak róla. Ök már fölis­merték az e versenyekben rej­lő népnevelési lehetőségedet. Kezdeményezésük válasz is egyúttal a babócsai tanácstit­kár említett javaslatára: lehet­séges élvezetes formálóin sok ember előtt olyan kérdésekről beszélni, amelyekről fontos, hogy mindenki tudjon. A tar­talmi színvonal emelésének te­hát most ez az egyik legjárha­tóbb, leghelyesebb útja. Azon­kívül, hogy az ilyen versenyek a tudat formálását segítik, él­vezetesek is, hisz a közvetlen környezetből, az életből vett kérdésekre való felelet élmény- szerűbbé teszi őket, és jobban bekapcsolják a saját problé­máit, a falu életét ismerő hall­gatóságot Ez a könnyebbik feladat. Ne­hezebb a játékveztés színvo­nalának emelése a már emlí­tett okok miatt. Mit lehetne tenni? Némelyek azt mondják, hogy Budapestről vagy a me­gyeszékhelyről kell biztosítani megfelelő képzettségű játék­mestereket. Ám ez pénzbe ke­rül. A megyei tanács művelő­désügyi osztálya arra törek­szik, hogy a nyári népművelői tanfolyamok hallgatóiból ké­pezzen játékvezetőket. A füg­getlenített népművelőknek -is feladatuk lesz, hogy járásuk­ban a versenyek irányítására alkalmas embereket nevelje­nek. Talán célraveztő lenne az is, ha körzetesítenék a verse­nyeket. Nem lehet persze le­mondani budapesti játékveze­tők meghívásáról. Ha a járási székhelyeken, a nagyobb köz­ségekben időnként ők is vezet­nének szellemi öttusaversenyt, a megyei játékvezetőknek több idejük jutna arra, hogy kisebb falvakba menjenek. Miből dí­jazzák a fővárosból meghívott művészeket? A szociális alap­ból vagy máshonnan lehetne-e előteremteni a szükséges pénzt? Nem volna-e olcsóbb, ha több szerv rendezne egy-egy ver­senyt? A közös rendezvényeknek nemcsak anyagi hasznuk van. Andocson, ahol a nőtanács, a könyvtár, a Hazafias Népfront az FJK is bekapcsolódott a versenyek szervezésébe, sike­rtilt társadaLmasítani a mun­kát, s máris igen nagy az ér­deklődők száma. A szellemi öttusa versen yek még meglehetősen gyermekci­pőben járnak. Azon lehet vi­tatkozni, milyen módon segít­sük elő, hogy ezek a vetélke­dések színvonalasabbak legye­nek, az azonban kétségtelen, hogy hasznosak. A babócsai tanácstitkár nem támogat rossz ügyet, amikor azt javasolja, te­gyék lehetővé, hogy a tudat át­formálását segítő szellemi öt- tusaversenyek még szélesebb körben elterjedjenek. Szegedi Nándor ERZSIKÉ Kócos hajú, hároméves csöppség. Nevét kérdezem, de nem válaszol, csak néz kerek­re nyitott szemmel. Nem tud beszélni, nem tanították meg rá... Kadarkúton, a Fő utca 64. számú ház konyhájában játszik egy évvei fiatalabb unokatestvére mellett. A ro­kon kisfiún tiszta ruha, kezé­ben gumd'baba. Erzsikének csak rongybaba jutott Ő pe­dig talán még a babájánál is rongyosabb... Szomorú lát­vány... Hogyan lehetséges ez? Ta­lán nincsenek szülei? Erzsi­kének élnek a szülei, sőt nagyszülei is. De ez a kislány egy meggondolatlan házasság­ból származik. Amikor meg­született, apja, anyja már kü­lönváltam élt egymástól, és kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a gyermek­kel törődjenek. De ez csak most látható tisztán. Egy év­vel ezelőtt a bíróságon be­csaptak mindenkit... Az anya akikor 17, az apa 19 éves volt. Három évvel ko­rábban esküdtek meg, bár csak felületesen ismerték egy­mást. A fiatal apa szüleivel együtt súlyos váddal került a bíróság elé. Az anyós gyer­mekrablás címén jelentette föl őket. A vizsgálat akkor mást derített ki. Balogh Fe­renc 17 éves volt, amikor el­vált a feleségétől. A bíróság 200 forint tartásdíj fizetésére kötelezte. A feleség pár hét múlva új élettársra talált. Szüleinél hagyta a néhány hónapos csöppséget, ő pedig elköltözött tőlük. Meghátról az öregség A volt férj egy ideig fizette a tartásdíjat, azután meggon­dolta magát. Anyja egy dél­után látogatóba ment nász- asszonyához. Elhozta tőlük a kicsit, és többé nem vitte vissza. Az orvos, a védőnő és a szomszédok vallomása tisz­tázta a helyzetet. Az anyós egyszerűen pénzforrásnak te­kintette a dolgot, és a kis­lánnyal egyáltalán nem törő­dött. A férj anyjának közbe­lépése talán a haláltól men­tette meg Erzsikét. A bíróság fölmentette a férjet és szüleit. A gyermeket is nekik ítélte. Az anyák zokogtak, amikor kiléptek a tárgyalóteremből. Aki csak látta őket, azt hit­te, hogy szívből jön ez a zo­kogás. Azóta mindössze egy év telt el. Erzsikével itt sem törődnek. A férj anyja becsa­pott mindenkit. Az ártatlan csöppség csak azért kellett nekik, hogy ne kelljen fizet­niük. Milyen airculcsapása ez az igazságszolgáltatásnak és elsősorban a szeretetnek? Hát nem érez semmit ez az anya? Erzsiké, a kócos hajú, há­roméves csöppség nem tud beszélni. Nem vette még sen­ki sem az ölébe, soha nem ta­nították. Csak néz kerekre nyitott szemmel. Nem tud vá­dolná, és helyette sem akad senki, aki vádoljon. Pedig ez a két család súlyosan vétke­zett: megfeledkezett az em­berségről, a szerétéiről. N. S. A Szovjetunióban a halálozási arányszám a háború előttihez ké­pest 2,5-szeresére csökkent, jelen­ti a Szovjetszkaja Rosszija. A lap megjegyzi, hogy 1960-ban ezer la­kosonként az elhalálozások száma az egyes országokban a követke­ző volt: a Szovjetunióban 7,2, az Egyesült Államokban 9,5, Francia- országban 11,4. 1939-tól 1959-ig a 70 éves vagy ennél Idősebb korú sze­mélyek száma a Szovjetunióban 4,5 millióról 8 millióra emelkedett. Közülük 5 400 000 a nő. A Szovjet­unióban minden 1000 százéves em­ber közül 750 a nő. Az OSZSZSZK-ban, a Szovjet­unió legnagyobb szövetséges köz­társaságában a legtöbb öreg em­ber a Kaukázusban, az Észak- Őszét, a Kabargyin-Balkar és a Dagesztáni Autonóm Köztársaság­ban él. Itt például 100 000 asszony közöl 83—92 túljár a 100. életévén. Munka és tanulás Erős akaratot, kitartó szor­galmat követel az, hogy a min­dennapi munka mellett tanul­jon valaki. Mégis sokan van­nak olyanok, akik a dolgozók általános iskoláját végzik, gim­náziumban, technikumban vagy egyetemen tanulnak to­vább, szereznek szakképzett- get. Államunk sok lehetőséget teremtett a továbbtanuló fel­nőttek számára. Az egyik ilyen lehetőség a kihelyezett mező­gazdasági technikum. Tanu­lóinak nem kell a megyeszék­helyen levő iskolába utazgat­niuk az előadásokra, mert a szaktanárok a járási székhelye­ken tartják meg az órákat. A Kaposvári Mezőgazdasá­gi Technikumnak két osztálya van Nagyatádon. A közelmúlt­ban Szabó Istvánnal, a járási pártbizottság munkatársával ellátogattunk a technikum egyfk foglalkozására, hogy kö­zelebbről megismerjük munká­jukat. Kótai Rozália osztályfőnök Kaposvárról, az anyaiskolából jár ki levelezős növendékeihez. Szíwel-lélekkel végzi munká­ját. Közvetlen, jó kapcsolata van a tanulókkal. Vp'» öreg diákkal beszélgetünk az iskola rövid múltjáról es jele­néről. Negyveniketten iratkoztak be az első osztályba. Januárban tartották meg első foglalkozá­sukat, Május végén vizsgáznak a hallgatók. Sajnos, 10—12 ta­nuló más elfoglaltságára hivat­kozva rendszeresen hiányzik az órákról. Vállalták a tanulással járó többletmunkát, amikor beiratkoztak? Igen. Akkor vi­szont igyekezniük is kellene az órákon megjelenni. A tsz-ek vezetői többet segíthetnék a továbbtanulókat. Baksa János, a lábodi Lenin Tsz elnöke 44 éves fejjel irat­kozott Be a technikumba. A 15 foglalkozásból csak egyen nem jelent meg betegség miatt. — Ha már beiratkoztam, eljárok az órákra, és figyelek, hogy az anyag nagy részét már itt elsa­játítsam. Így kevesebbet kell otthon tanulnom — mondja. — Hogyan tudja összeegyez­tetni a tanulást és a munkát? _ — Beosztásomhoz is szükség! van arra, hogy a technikumot elvégezzem. Meg aztán a ma embere nem állhat meg ott, ahol a tanulást abbahagyta év­tizedekkel ezelőtt Esténként és vasárnaponként tanulok, s bizony nem jut idő szórakozás­ra. Tanáraink lelkiismeretesen foglalkoznak velünk. Szeret­nénk, ha kémiaóra nem havon­ta egyszer, hanem kétheten­ként volna, akkor sokkal job­ban megértenénk. Szabatin Béla 45 éves tsz- raktáros, ha eljön az iskolába, a felesége áll helyette munká­ba. — Mindenhova magammal viszem a tankönyvet, s ha csak tízpercnyi szabad időm van, már előveszem. Verseny­ben vagyak a kislányommal, hogy melyikünknek lesz jobb a bizonyítványa. Ö hatodikos. Amióta a technikumba járok, jobban tudok segíteni neki. Munka és tanulás. Ezek a kérges kezű munkások, tsz_ve- zetők és tsz-tagok mindennapi munkájuk elvégzése után ve­szik kezükbe a könyvet, a tol­lat Megérdemlik a megbecsü­lést, a tiszteletet. Helyes, hogy a járási pártbizottság és a já­rási tanács vezetői időnként meglátogatják őket, beszélget­nek véljük, segítenek nekik. D. S. Kuo Mo-zso költeményei »Száz virág« címmel páratlanul szép kiállítású verses album jelent meg Kínában. Az album Kuo Mo-, zsónak, a nagy kínai tudósnak, bé-' keharcosnak és költőnek verseit tartalmazza. A versek mellett Klasszikus kínai stílusban készült illusztrációk találhatók. Az album azokat a költeményeket foglalja magában, amelyeket Kou Mo-zsó 1958-ban írt, s amelyek már eddig is több kiadást értek el Kínában. Új kocsitulaj.. a megértő kollégák. (Mészáros András rajza) Salátái kartárs gon­dosan megtörölte zsebkését, a kolbász bőrét bedobta a kály­hába, összecsomagol­ta maradék ennivaló­ját, és elindult az ital­bolt felé. Hiába,»zseb­ből« ebédelt, kényte­len legalább egy po­hár sörrel pótolni az elmaradt levest. így szokta ezt már, mióta faltisi kiküldetése megkezdődött. Ahogy azonban a kocsma elé ért, meg­fagyott a vér ereiben. Hogyne, hiszen köz­vetlen főnöke lépke­dett vele szemben, szorosan a fák mel­lett, Spenóti kartárs, aki a legutóbbi érte­kezleten is a követ­kezőket mondotta: — Vannak még olyan dolgozóink, akik a ki­küldetési idejük alatt, munkaidejükben a kocsmában ülnek, és ezért még napidíjat sem átallanak felszá­mítani. Én pedig en­nek a gyakorlatnak egyszer s mindenkor­ra véget vetek — je­lentette ki határozot­tan. A fenyegető szavak még most is vissz­hangoztak benne. Mit tegyen? Menjen to­vább, mintha nem is ide készült volna? Vagy három lépés, és bent lehet a kocsmá­ban. Talán nem is járás... De a napidíj meg az útiköltség biztosan odavan. Mindegy. A sörről azért nem lehet le­mondani. Ezek a gondolatok kergették egymást hő­sünk agyában. vette észre. Nem, nem néz erre. Bizto­san, fél szemmel fi­gyeli. És gyalog jön. Hol a kocsija? Való­színű, hogy kint hagyta a faluvégen, így legalább az üzem­egységnél nem veszik észre, hogy érkezik, és meglepheti az egész irodát. Munka közben! Igaz, ö csak egy pohár sört akar meginni. De majd ho­gyan bizonyítsa be szándékát? Főnöke ráfoghatja, hogy az egész délutánt bent töltötte. Fegyelmi el­Spenóti kartárs pe­dig ezalatt emígy bosszankodott: — A fene ezt a Sa­látáit! Sok borsot tört már az orrom alá, amolyan intrikus haj­lamú hivatalnok, rá­adásul ilyen helyzet­ben kell találkoznom vele. Ha most meglá­tott, soha nem mossa le rólam senki, hogy idejárok. Arról nem is beszélve, hogy eset­leg a feleségem is megtudja... Rettene­tes! Micsoda pech! Igazán jöhetett volna két perccel később is ez a Salátái, amikor már a kapun belül vagyok. Pedig milyen körültekintő voltam! A kocsit is kint hagy­tam a faluszélen, ne­hogy gyanút fogja­nak. Ajaj! A csuda vinné el ezt a tanfo­lyamot is! Ha nem kellene hajnalban el­utaznom, este jöttem volna. Mint máskor. Csak már tűnne el ez az alak. Na! Most mintha egy pillanat­ra megtorpant volna. De nem néz erre. Va­jon észrevett-e? Ta­lán nem. Mindegy. Most már nem for­dulhatok vissza, az üzemegységhez sem mehetek be, mert ak­kor vége az egész dél­utánnak. A következő pilla­natban egyszerre csa­pódott egy kiskapu és a kocsma ajtaja. Mö­göttük két ember nyugtatta magát, hogy talán nem vette észre a kartársa, akit pont ilyenkor kerge­tett útjába a balsze­rencse. — sk — Számonkérés — Nos, eszébe jutott már annak az embernek a neve? Mert ha nem tudja megmon­dani, akkor ezután szigorúb­ban foglalkozok magával... — Nem jut eszembe, még ha megfeszítenek sem, — mondta szomorkásán az öreg juhász, és bús tekintettel né­zett ki a vonatablakon. — Pedig elhiheti, hogy mindent megtettem, de most nem tu­dom... Együttérzéssel néztük a kérdezettet. Vajon mit vé­tett ez az ember? Saj­náltuk az öreget. Mi lehet a bűne? Annál nagyobb volt csodálkozásunk, amikor gondterhelt arca földerült, és mosolyogva mondta: — Eszembe jutott! Dózsa Györgynek hívták. Hiába, egy kicsit már feledékeny vagyok. Pedig tegnap este kétszer is elolvastam a lec­két. Legjobb lesz — mondta a vele szemben ülő ember­nek, aki a kérdési intézte hozzá —, ha\ma este még egyszer átnézzük a történel­met. Nem szeretnék szégyen­ben maradni ezekkel a ne­vekkel ..i — hf — A buzgó olvasó jutalma Kellemes meglepetést és örömet érzett Londonban Woodhouse biológiaprofesz- saor, amikor egy ezeroldalas tudományos mű elolvasása után az utolsó oldalon egy nagyabb összegű csekket ta­lált. A professzor a könyv­tárból kölcsönözte ki a köny­vet, a benne levő csekket a könyv írója annak a »-bátor« olvasónak szánta, aki nehe­zen megemészthető könyvét elsőnek végigolvassa. Vadnyugati történet Tennessee állam Sneed- ville város kajában a bíró kénytelen volt fölmenteni két gyilkost, mivel ügyük tár­gyalásához nem lehetett es­küdteket találni. Két férfit terhelt a gyanú, hogy lelőt­ték a serif helyettesét. Az egész városkában nem akadt ember, aki vállalta volna, hogy esküdt legyen ebben az ügyben. A bíró szerint: »Ez egész igazságszolgáltatásunk teljes összeomlását jelenti.« Temperamentumos menyasszony Rosszul járt Toledo egyik labdarúgócsapatának kapusa. Az egyik mérkőzésen ugyanis két, egyébként könnyen ki­védhető labdát beengedett a kapuba, és emiatt csapata el-» vesztette a mérkőzést. En­nek szomorú következménye volt: menyasszonya, egy rendkívül csinos és tempera­mentumos ifjú hölgy a mér­kőzés befejeztével felháboro­dottan nekirontott, és hatal­mas pofont adott a sajnálat- raméltó vőlegénynek, a haját tépte, és végül az arcába vágta a jegygyűrűt. A felhá­borodott exara néhány nap­pal később közölte, hogy el­jegyezte magát a győztes csa­pat egyik csatárával. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztői KISDIÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. Iá. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Fi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom