Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-08 / 56. szám

Csütörtök, 1962. március 8. 3 SOMOGYI NÄKri*» Szerelik a gépeket az új húsüzemben A Kisalföldi Gépgyár és a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói szerelik föl az új kaposvári húsüzemet gé­pekkel. Előreláthatólag a nyá­ri" szezonra megkezdődhet a íei-melés a korszerű feldolgozó­ban. s akkor végre elhagyhat­ják a régi, szűk üzemrészeket a munkások. Sokan tán sajnál­ják is a légi épületet, hisz any- nyi szép eredmény fűződik hozzájuk. Évről évre emelke­dett a termelés, a termelékeny­ség. 1960-ban például 111 mil­lió 307 ezer forint, tavaly pe­dig mái- több mint 130 millió értékű árut készítettek, mint­egy 10 millióval többet a ter­vezettnél. A múlt évben 5872 formt értékű termelés jutott 100 forint munkabérre, 9 szá­zalékkal több, mint az előző évben. NŐK NAPJÁRA Mu a 'nőket köszöntik szerte a világon: Párizsban, Becsben, Pekingiben, Moszkvá­ban és Londonban, falun és városon. Esen a napon virágcsokrok millióit nyújtják át nekik as üzemekben, gyárakban és hivata­lokban. Esek a virágcsokrok jelképei a meg­becsülésnek, a tiszteletnek és a szeretetnek. A mai nőnap az 52. a nemzetközi nomosga- lom történetében. A magyar nők 1916-ban ünnepeltek először ezen a napon. A korabeli jelentések szerint harminc városban gyűltek össze asszonyok és hajadonok. Aztán hosz- szú évekig csak Utóiéban lehetett emlékezni ezen a napon. És ma újra ünnepelünk. Emlékezünk, és a jövőről is sok szó esik. Ha a magyar mun­kásmozgalom történetét lapozzuk, gyakran találkozunk a nők telteivel. Ott voltak min­denütt, ahol szükség volt rájuk. Követték férjüket vagy testvérüket. A tüntetéseken ott meneteltek az első sorokban Harcoltak a jobb, a nemesebb életért, Az eltelt másfél évtized alatt bebizonyí­tották, hogy tudnak élni jogaikkal. Ami ko­rábban csak álom volt, as valóra vált. Az élet minden területén megtalálhatók. Ott vannak a munkagépek mellett a gyárakban, a kórházban a betegek mellett, az iskolák­ban és bölcsődékben, és sokan közülük ve­zető állásban végzik munkájukat. Példák tömkelegét lehetne felsorolni, de fölösleges. Aki nyitott szemmel jár, az látja mindezt. És mind többen látják, hogy megváltozott életünkben ez így jó, így helyes. A virágcsokrok a szeretetet, a megbecsü­lést jelképezik. Mindnyájunk szeretedét... Istvándi tapasztalatok és tanulságok (3) Továbbra is keresik a kiutat #::.4 Á sajt készítő üzemrészben a sajt- és a sonka főző üstöket szerelik a Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói. Grécii István, a szövetkezet főkönyvelője most érkezett meg a bankból; 39 ezer forin­tot hozott a gazdasági fölsze­relés esedékes részletének ki­fizetésére. Levonják belőle a túleloleget, s az így megmara­dó mintegy 10 ezer forintot az állatgondozók kapják. Arról tanakodunk, hogyan, miből le­hetne a leggyorsabban szá­mottevőbb összegre szert ten­ftiesi, de takaros ház Topo- náron: ez az otthona a 75 esz­tendős Kreka Istvánnak és feleségének. — Bizony, fiam, eljár fölöt­tünk az idő. Sokat dolgoztunk az asszonnyal együtt, amíg erőnkből futotta. De hát az a sorsa mindenkinek, hogy egy­szer megöregszik. Kreka bácsi lehajtja fejét, s így folytatja: — Nem akarok panaszkodni, inert ha oktala­nul tenném, becstelen ember volnék. Noha úgy igaz, aho­gyan mondom; maholnap ke­nyér nélkül maradunk. Bár lett volna annyi erőnk, hogy dolgozhattunk volna a szövet­kezetben, akkor munkaegy­ségre kapunk gabonát. így bi­zony semmit sem adtak, és talán ezután sem adnak. Az öregségi járadék nem futja mindenre... Kreka bácsi I959*ben lépett be a tsz-be. "Még abban az év­ben három héten át éjjel-nap­pal szolgálatot vállalt a tűz- oltószertárnál. Megígérték, hogy ezért napi két munka­egységet írnak neki jóvá. Év végén azonban nem számolták el ezt a járandóságot, sőt még Kreka bácsi igazsága a kapott 2 mázsa búza árát is kifizettették vele. 59 arany- koronás földet vitt a közösbe, de a földjáradék kifizetésekor neki csak 26 aranykoronát akartak elszámolni. Aztán rá­fogták, hogy kápott egy mázsa árpát, és azzal ki is van elégít­ve. A fez vezetői csak akkor látták be tévedésüket, amikor kiderült, hogy az árpa átvéte­lére nincs semmi bizonyíték, és Kreka bácsi csakugyan nem kapott árpát. — A termelőszövetkezetben dolgozó tagok még a nyáron, mindjárt a cséplőgéptől meg­kapták az addig teljesített munkaegységék után járó ga­bonát. Mi, öregek nem kap­tunk semmit — mondja lever­tem — Később a szociális alapból kapott néhány ember 1—2 mázsát. A Sótonyi mama is kapott, ez rendjén is van, tőle senki sem sajnálja. De mi lesz velünk meg a többi rászo­rulóval? Azt mondják a vidé­ki ismerősök, náluk ruhát meg még cukrot is kapnak az öre­gek... Felesége félénk tekintetet vet rá, és csöndesen megjegy­zi: — Majd megint a szemedre vetik, hogy panaszkodsz a szövetkezetre. Elfelejtetted, hogy tavaly is hányszor sér­tegették őszinteséged miatt? Ha ezt is megtudják a tsz vezetői... Kreka bácsi nem nagyon figyel oda, az irodába készü­lődik. Az elnök nincs itthon, így Ruff István főkönyvelővel be­szélünk. — A múlt év végén a veze­tőség úgy határozott, hogy azok­nak az öregeknek és munka- képteleneknek, akik nem kap­nak földjáradékot, adunk 1—2 mázsa kenyérgabonát. Azok, akiknek jár földjára­dék, és hozzátartozójuk is van, ugyancsak kapnak gabo­nát, de ellenértékét levonják a földjáradék összegéből — magyarázza a főkönyvelő. A tegezett 30 rnazsa helyett 38 mázsa kenyérgabonát osz­tottak ki ingyen a rászoruló idős fez-tagok között. Kreka bácsi is szerepelt ezen a ki­mutatáson, azonban utólag kihúzták a nevét, mert 460 forint földjáradékot kap a múlt évre, tehát ingyenes ga­bonára nem jogosult. Ahhoz viszont nem is kell ceruza, hogy kiszámíthassuk: ebből az összegből mindössze 2 má­zsa búza vásárlására futja. — Kreka' bácsi nem kaphat a szociális alapból ingyenes gabonát. Ami pedig 1959-ről elmaradt, egységeit illeti, azo­kat már nincs módunkban el­számolni — mondja a fő­könyvelő. Kreka bácsi hallgat, s arra gondol, hogy minden hiába­való: hiába megy igazsága után, hiába kér valamit, tőle úgyis megtagadják. Pedig hä valaki szociális juttatásra ér­demes Toponáron, akkor idős Kreka István az. Megérdemel­né, hogy segítse az a közösség, amelynek ő is tagja. Kérése tel­jesíthető, csak jóindulat, belá­tás és érző szív kell hozzá. Hemesz Ferenc ÓNOD VÁRI MIKLÓS: de a tervrajzot. c/l $árqa dosszié Nem tehetem. A pénzt vissza- • adom...« Agyában őrülten - ogy kergették egymást a gondola­ni. Jó lenne, ha a járás mie­lőbb megerősítené az idei ter­vet, azitán a bank adna hitelt a szerződésekre. Ám a szerző­dött tételeket az új vezetőség­nek át kell vizsgálnia. A régi elnök például aláírt 30 hold előcsíráztatott burgonyának, vetőgumó azonban csak 7 holdra van. Kínálkozilc lehető­ség jelenleg is pénzszerzésre. A réten 300 köbméternyi épü­letfa fekszik a víz alatt — a téli fagyok idején nem szer­vezték meg kihordását. Most haladéktalanul kihordják, a gatterral feldolgozzák és elad­ják. A fahordásra célprémiu­mot tűznek ki. A megindulás­hoz elégséges a fa ára. Közben jönnek az irodába az emberek, kérik jogos ré­szesedésüket. Barta Zsigmond, az új elnök beszélget velük. A fő beszédtéma az, hogy kevés volt a 17 forint 1 filléres ré­szesedés. Ha a 30 forintos terv megvalósult volna, nem főne a fejük. Az idei tervben 24 forintos osztalék szerepel. Ügy lesz meg, ha megdolgoz­nak élte. Veszélyben forog­na viszont, ha a fiatalok — a bedolgozó családtagok — itt hagynák a falut. Embereknek ide kellene jönniük, nem pe­dig innen távozniuk. Nehéz a helyzet A pártszervezet, a szövetkezet és a tanács veze­tői napok óta járják a házakat — ezt három év óta most te­szik először. Somogyi József párttitkár már hajnalonként nyakába veszi a falut, Kása István tanácselnök betegen is rója az utcákat. Hitet, bizako­dást igyekszenek önteni az emberekbe. Megegyeznek ve­lük, ki mennyi kapálnivalót vállal. Több áldozatot, na- t gyobb fáradságot igénylő ♦munka ez, mint a tsz-szerve- Retßriek "> Izés ’ meggyőzni úgyszólván J Jegyenként minden gazdat, az átmeneti kudarc, a 111 tavalyi sikertelenség ellenére la'|se adják föl a reményt, jöjje­tek. Milyen gyanúba kevered-1 nek és csináljuk együtt, kéz hetett az öccse? János mindent |a kézben közös dolgainkat. — Jó. Ott leszek. Kattant a készülék. Nem jfejcta helyére azonnal a be­szélőt. Tekintetét nem tudta levenni a kis fekete készülék­ről, amelyben az imént még Zsuzsa hangját hallotta. Élet­teli vágyakozással, szerelem­mel telt meg a holt anyag: a mágneses tekercs drótja, a vas és a műanyag... Megsimogat­ta a telefont, majd elrohant. Zsuzsa már a kapuban vár­ta. Újra kezdték: — Haragszol? — Nem. — S te... te sem haragszol? — Én sem. Kezük összetévedt, ujjaik egymásba kapaszkodtak. — Ne haragudj! — Te ne haragudj! — Szeretlek!... — Vigyázz, meghallják! — Mit bánom én! Úgy sze­retném magamhoz ölelni az egész világot, megállítani az utcán az embereket, és min­denkinek elmondani, mennyi­re tele vagyok szerelemmel. Mit gondolsz, mit szólnának hozzá az emberek? — Kinevetnének. — Csacsi! Mit csináltál este? — Lefeküdtem. — Aztán? — Aztán? — Zsuzsi elpirult. — Aludtam ... Félve nézett Jánosra. Vajon észrevette ezt a hazugságot? — Gondoltál rám? — Igen... — Én is... És bántott, hogy tegnap igazságtalan voltam. Ne haragudj... — Hagyd már abba, mon­dom, hogy nem haragszom! — Délután dolgom lesz... Mondd, találkozhatnék az öcséddel? Zsuzsa megremegett. János is észrevette a hangján, meny­nyire megijedt. — Miért? Mit akarsz vele? —1 Beszélni szeretnék ... Hogy is mondjam? Sokan jár­nak itt. Gyere, sétáljunk egyet. Kimentek a posta előtti parkba. Leültek a padra. János szerelmesen megfogta a lány kezét. Mint két nappal azelőtt a parkban, úgy resz­ketett a kezében Zsuzsa fehér keze. — Zsuzsa — kezdte, és el­hallgatott azon töprengve, okosan cselekszik-e. — Be­széltem már neked róla, hogy milyen felelősségteljes beosz­tásban dolgozom... Ha majd a feleségem leszel, előfordul, hogy éjszaka kell elmennem. Vagy... fe moziba szeretnél mennie velem, és én... nem mehetek. Lehet, hogy napokig nem látsz, és amikor előkerü­lök, fáradt leszek, borotválat- lan. Arra is sor kerül, hogy megyek valahová, és te hiába kérdezed, nem mondom meg. Hát... most is ilyesmiről van szó ... Keresek valakit, és ha megtalálom, talán megmon­dom, miért De addig ne kér­dezz. Ez titok. Még magam sem tudom, kicsoda, micsoda, akit keresek, a gyárban dolgo­zik ... Talán éppen a nagyko­hónál, ahol az öcséd. Még nem tudom, ezért... bizonyos in­formációkat akarok tőle besze­rezni. Tudod, így gondolom: az öcséd a családhoz tartozik, hamarosan a sógorom lesz... Megérti majd ezt, és... ta­lán... a segítségemre lehet Elég? — Elég — mondta Zsuzsa, aki úgy érezte, leszédül a pád­ról. Nem kétséges: akit János keres, azonoß az orvossal... Vagy... lehet, hogy éppen Istvánt keresi? Újból eszébe jutottak az éjszaka hallott fél­mondatok; »Befalazom... de«­tud, de neki nem akarja meg­mondani Vagy... nem tud még semmit? Mit tegyen? Mondja el az este történteket? Rántsa le a leplet saját gyanú-: járói? Igen! Ez lenne a leghe­Keheziti a helyzetei, hogy akadnak bajkeverők is. Ezek rontaná igyekszenek a hangu­latot, kikezdik, rágalmazzák a szorgalmasan dolgozó tsz- tagokat, sőt az újonnan vá­lasztott vezetők egyikét-mási- kát is. Velük is beszelni kelL lyesebb. János segítene. Meg-j Nádi János W£g a kocsmában fejtené a titkot. Kimentené ♦ becsmérli a párttitkárt — ezt «. . - . _ _____ _ ____ _ _ 1 . "I „... X ..XI b,il b o i f ,7 a kelepcéből. * sem szabad szó nélkül hagy- *nl Ha valamikor, akkor most igazán szükség van minden Szembesítik őket, | dolgos emberre. Számba kell venni — egészen pontosan — a tennivalókat is, a munkás­kezeket is: azokét is, akik _ mindig szorgalmasan dolgoz­na, hogy ilyen könnyű hazud-1 tak, azokét is, akik csak dől­ni... — De... István ma dél-jgozgatnak meg a ma kishitűs- utános. Este tíz után jön ha-♦ ^ödőktt vagy meggondolatla- za... Fáradt lesz és álmos. Istvánt ebből De hát... az orvos! Mindent elmond... és akkor... akkor, szörnyű, szétpattan a feje! Időt kell i nyernie!... Nem is hitte vol- ; Holnap... talán holnap dél-! előtt... majd... le. — Jó lesz — felelte János — reggel felhívlak. Nem törődött a járókelőkkel. Ajkához emelte Zsuzsa kezét és megcsókolta. — Szervusz. Most mennem nul beszélőkét is. Meg kell ér­teni az istvándi embereket, akikkel a pillanatnyi bizony- beszélék ve- $ talanság mondat elkeseredett szavakat. Nem a népi demok­ráciával, nem a tsz-mozga- lommal vesztek ők össze, ha­nem szövetkezetük tavalyi eredménytelenségét hibáztat­ják, a sikertelenségben vétkes vezetőket és tagokat szidják, ök — a tagok — viszont ért­sék meg, hogy tétlenséggel, kell. Délután- sem igen jövök, i zsörtölődessel, a múlt bajain — Nekem is dolgom lesz ott­hon ... IFolytatjukJ való merengéssel nem javit­I hatják meg életkörülményei- ♦két. Az llj Elet tagságának jó­zanul gondolkodó többségé keresi is a kibontakozás útját, becsülettel, erejéhez mérten részt vállal a közösség ide; nagy erőfeszítéséből. Mind. többen mondják manapság is; szuloki irányítás kellene. Az élet tehát ezt a kérdést nem vette le a napirendről. Ez az okos gondolat már a zárszá­madó közgyűlés előtt felvető­dött, de a végrehajtás megtor­pant, mert nem készítették elő kellően. Február 12-én a pártszerve­zet taggyűlésén Mandik Béla, a járási pártbizottság titkára erről is tanácskozott, a falu kommunistáival. Két nap múlva újabb taggyűlést tar­tottak, s azon párton kívüli tsz gazdák is részt vettek. Mandik elvtárs hangoztatta: akár helyi vezetőséget választ a tsz-tagság, akár a szuloki vezetőket kéri föl az istvándi Új Élet irányítására, a járási vezetők bármelyik elgondo­lással egyetértenek. Viszont a tanácselnököt és a párttitkárt elmarasztalta azért, mert ta­nácsülésen küldöttséget vá­lasztottak, hogy tárgyaljon a szuloki vezetőkkel, elsősorban Szeitz István tsz-elnökkel. A küldöttség nem ment el, így a kibővített párttaggyűlésen zavaros elképzelések kaptak hangot a szuloki megoldást illetően. Mandik elvtárs nem cáfolhatta meg ezeket, hiszen előzetesen nem beszélt Szeitz elvtárssal. A taggyűlés ezért úgy határozott, hogy javasol­ja a tsz-tagságnak: válasszon helyi emberekből új vezetőket a szövetkezet élére. fl közgyűlésen nehányan mégis szóba hozták Szulökot — amely vonzó példa 50 fo­rintos munkaegységével —, ám a járás küldött« bátorta­lanságból ' nem hagyták, hogy szavazzon erről a tagság. Saj­nos, Mandik elvtárs — aki eb­ben az időszakban gyakran tanácskozott az istván diákkal — ezen a fontos összejövete­len, a zárszámadó közgyűlésen nem vett részt. Pedig várták őt, vártáik iránymutató szava­it. Most tehát ismét arról vsai szó Istvánéiban: hogyan to­vább? A szorgalmasok akar­ják a szuloki irányítást, azok viszont, akik eddig sem igen dolgoztak, ellenzik. Ez a huza­vona nem visz jóra. Sürgősen dönteniük kellene. Most bri­gádgyűléseket tartanak a köz­ségben. A közeljövőben össze­ül a tervismertető közgyűlés, azon határoz a tagság.' Bármi­ként döntenek is, egyet vegye­nek figyelembe: szövetkeze­tük előremozdításáért nekik kell megfeszíteniük erejüket;. Aszerint boldogulnak, ahogy dolgoznak. Ha most tétlenked­nek, nem hordják a trágyát, nem készülnek a tavaszra, ak­kor irányíthatja őket Szeitz elvtárs is, mégsem érik el a tervezett 24 forintos részese­dést A barcsi járás vezetői a tör­téntekből vontak le tanulságo­kat. A pártbizottság és a járá­si tanács egy-egy munkatársa Istvánéiban tartózkodik, segít á munkák megszervezésében, az emberek meggyőzésében. Nagy szüksége van most is és lesz később is ennek a falunak a járási szervek támogatására. Kutas Józsei I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom