Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-22 / 68. szám
Csütörtök, 1962. március 22. Egy délután AZ ORIO A KAPOSVÁRI RENDELŐ- INTÉZET második emeletén mindig sokam várakoznak. Délutánomként a legtöbbem az ortopéd szakrendelésre mentnek. A főorvos fél kettőkor beszólítja az első. várakozókat: egy szőke hajú fiatalasszonyt és hatéves kislányát. Az anya máris sorolja panaszait: — Az utcám mindenki bennünket méz. Olyan furcsán megy a gyerek, hogy az embereknek feltűnik. Először azt hittem, hogy megütötte a lábát, de már hónapok óta így megy. A gyermekszakorvos küldött ide, nagyon kérem, segítsenek. A kislány hosszú hajú, kedves arcú csöppség. Látszatra erős, jól fejlett, de a vizsgálat szerint csontozata gyenge. Az orvos recepteket ír, tanácsot ad az asszonynak, és arra kéri, hogy szigorúan tartsák magukat az előírásokhoz. Az a fő, hogy sokat pihenjem a kicsi. — A derekam fáj, doktor úr, ha egy kicsit megfázom, rettenetes fájdalmaim vannak. — panaszkodik egy másik asszony. Az orvos rosszallóan csóválja a fejét. A vizsgálat igazolja a beteg asszony szavait. A gerinccel vám a baj, s már előbb kellett volna jönnie. — Meggyógyulok? Lehet segíteni? — Ha megtartja az előírásokat, akkor igen. Két hét múlva újra jöjjön el... EGY IDŐS BÁCSIKA lép a rendelőbe. Az orvos barátságos mosollyal üdvözli. Régi páciens. Most csak benézett egy kicsit. Gerinctöréssel kezelték tavaly. Állapota nagyszerűen javul, de kérése még nem teljesíthető. Nehéz testi munkát nem szabad végeznie, mert az öreg csont nem bírná el a terhelést. Szabó bácsi elbúcsúzik, de látszik rajta, hogy más választ várt. — Én megértem a doktor urat, de hát olyan Megjelent az új finn—magyar szótár A rnagyu szótárirodalom nyeresége Papp István debreceni egyetemi tanár finn—magyar szótára. Az új szótár 50 000 címszót, mintegy 80 000 szótári adatot ölel fel, a modern finn köznyelvi és irodalmi szó- és kifejezéskészlet alapanyagát. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent kötet párjának. a magyar—finn szótárnak előkészületei ugyancsak megkezdődtek. (MTI) rossz a semmittevés... Nem vagyok én még öreg. Persze vigyázok magamra ... ■ De a legtöbben nem vigyáznak. Egy 52 éves ásszony ül az orvos előtt. — Nem bírok menni. — És eddig mit csinált? — Csak kínlódtam. Nem bí- • rom emelni a kezemet, a nyaltam is meg a hátam is fáj. — Mikor érezte először a fájd-lmakat? — Már nagyon régen. Ha jól emlékszem, még 1931-ben. És csak most fordul orvoshoz, amikor már csaknem késő! Pedig ha korábban jött volna ... Most egyszerre sok mindemre ven szüksége. A főorvos terápiás kezelésre utalja, s orvosságot ír föl. Mikor a beteg eltávozik, a főorvos megjegyzi: — Itt most már csak a fájdalmakat lehet enyhíteni. De megtörténhet, hogy nem jár el a kezelésre, mert azt hiszi, hogy a tabletta önmagában elegendő. NÉGY ÓRA MÜLT. Már sorban állnak az emberek az ajtó előtt. Két anya azonos panaszt ad elő. Már az ősz óta kocsin tolják gyermekű- két, mert nem bírnak menni.! Éjszaka nem alszanak a kicsik, mindig a lábukat fájlal- jak. Két diáklány a soron kő- j vetkező. Tavaszi kabátban jönnek, frissen, üdén. A diva- ' tos, olasz szabású cipő szépen mutat lábukon. Eszükbe sem jutott, hogy éppen ez a cipő tette tönkre lábukat. De idejében jöttek, most még lehet segíteni Marika és Hajnalka panaszán. A rendelés véget ért. összegezzük a látottakat. A főorvos a vizsgálatok fontosságáról beszéL — A legtöbb szülő ide már sírva hozza gyermekét. Mi tudunk segíteni... de ha idejében szakvizsgálatra viszik a kicsiket, minden betegség gyógyítható és megelőzhető. Fontos tehát a vidéki gyermekszakorvosok munkája. Sajnos, sok szülő még nem látja ezt Pedig ők már csak akkor veszik észre a rendellenességet, amikor a gyermek járni kezd. HAVONTA ÁTLAG 100 EMBER kopog a rendelő ajtaján. Sok beteg, mihelyt jobban éra magát, elhanyagolja betegségét. Ebből származnak azok a komoly bajok, amikor már műtéti beavatkozásra van szükség. Sajnos, a zsúfoltság miatt a kaposvári baleseti osztály a műtéteknek csak egy részét tudja elvégezni. Ezért sok beteget a budapesti és a pécsi klinikákra kell beutalni. A megyei kórház szakorvosai szerint sürgősen tenni kellene valamit ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért. N. S. MOST MÁR JOBBAN MEGY A MUNKA Vísszaemlékszem egy vitára 1959-ből. A városi KlSZ-bizott- ságon arról folyt az eszmecsere, hogy az igazságügyi KISZ- alapszervezetet meg kellene szüntetni, mert csak névleg létezik, eredményt felmutatni nem tud. Á csurgói i „ - dművesszövetk ezet szikvízüzemében egy háromtöltös körforgós gépet állítottak be. Óránként 250 darab literes üveget töltenek meg vele. Elkészültek a tsz-ek üzemtervei a nagyatádi járásban (Tudósítónktól.) Megkértük dr. Seres Lászlót, a Nagyatádi Járási Tanács. V. B.-elnökhelyettesét, mondja el, hogyan állnak a tervezéssel és a tavaszi munkákra való felkészüléssel a járás termelőszövetkezetei. —■ Huszonöt szövetkezetünk készített üzemtervet, húszat már felülvizsgáltunk és megerősítettünk. A tárgyalásokon arra törekedtünk, hogy a terv helyesen tükrözze a tsz gazdasági lehetőségeit. Figyelembe vettük a közgyűléseken elfogadott új premizálási és jövedelemosztási formákat. A termelőszövetkezetek üzemviteli kiadásaikat, a munkaegységelőleg fedezetét termelési szerződésekkel biztosítják. A közös gazdaságok mindenütt készülnek a tavaszra. Központi készletből több mint nyolc vagon hibridkukoricavetőmagot és nagy mennyiségű burgonya-vetőgumót kapnak. Eddig mintegy ötezer holdon fejtrágyáztak, és még 170 vagon műtrágyát várnak az év első felében. A gépállomáson 125, a tsz-eknél 67 erőgép áll készen a tavasa szántás-vetésre. A közeli napokban újabb gépek érkeznek a tsz-ekbe — mondotta az elnökhelyettes. Erre a vitára 1962 februárjában tett pontot a KISZ városi bizottsága: »Az igazságügyi alapszervezet felnőtt a legjobbak közé, az ott folyó politikai és nevelőmunka eredményes, megérdemlik a fiatalok, hogy a dicséret és az elismerés hangján szóljunk tevékenységük ről.K Az „ébresztő“ — Eljutott hozzánk is a híre, hogy meg akarják szüntetni alapszervezetünket. Az indokok jogosak voltak, valóban nem csináltunk semmit — kezdi a beszélgetést dr. Gibicsár Gyula. Vagy 12 fiatal KISZ-es ül együtt az egyik szobában, és a megtett útról faggatom őket. — Bántott bennünket a dolog, szégyelltük magunkat. »Csinálni kellene valamit.« De j mit? Mi az, ami érdekli a bí- ! rakat, és az ügyészeket, a se- I gédhivatali dolgozókat, az adminisztrátorokat? Próbáljuk a sporttal? Megpróbáltuk, sikerült. Kezdetben pingpongversenyeket rendeztünk meg röplabdamérkőzéseket, majd kollektív kirándulásra indultunk — folytatja a gondolatot a szervező titkár. És kiderült, hogy régen azért nem ment semmi, mert mindenki a másikra várt. A vezetőség is csak egy szűk réteget képviselt Most viszont az alapszervezet tagságának valamennyi rétegéből van benne valaki. S ez jó dolog, így senkinek sincs kisebbségi érzése — ami nemrég még akadályozója volt a munkának —, senki nem érzi, hogy lenézik. Vihar az ISZM körül Azt lehet mondani, hogy megjött a tagság hangja. Már a lányok sem hallgatnak, ha" »komoly dologról van szó«. Erről beszélnek a fiatalok, és példaként emlegetik az Ifjúság a szocializmusért-mozgalom értékelését. — Csak egy negyedórára akartam összehívni a tagságot, hogy ismertessem a követelmények teljesítését. És akkor kitört a vihar — emlékezik vissza a közelmúltra dr. Ta1 kács Sándor KISZ-titkár. — A vezetőség úgy látta,-, hogy Zi- monyi elvtársnő nem kaphatja meg a jelvényt. Nem tanult — állítottuk. — Gimnáziumba jár, — hördült fel a tagság. — Nera segített a KISZ egyéb munkájában ... — Dekorált nem is egyszer, asztalokat hordott, és mindig készen állt arra, hogy dolgozzék — volt rá azonnal a válasz. Zimonyi Magda megkapta az ISZM jelvényét. A 29 tagú alapszervezetből még 24 fiatal teljesítette vele együtt a követelményeket. Nem csináltak falrengető dolgokat. Rumi Margit például a városi KISZ- bizottságon gépelt néhányszor, dr. Torma Ákos és dr. Ricso- vics Ferenc a faliújságot szerkesztette, Harangozó Mária, Várnagy Melinda és a többi lány az ünnepségek előkészítésében és lebonyolításában segédkezett, dr. Papp Tamás pedig a sportversenyeket szervezte fáradhatatlanul. Ha volna klubterem — Nem tudjuk megkezdeni a kiírt »Ságvári« asztaliteniszbajnokságot, mert nincs hol. Pedig sorra jönnek a dolgozók, hogy mi lesz, mikor indítunk — panaszkodik dr. Papp Tamás. — A klubteremben egyelőre asztalosműhely van, és még csak remény sincs rá, hogy a közeljövőiben felszabadul. Pedig ha volna helyiség, sok szép tervet tudnának megvalósítani az alapszervezet tagjai. Igaz, most is tartanak úgynevezett zenés összejöveteleket. Dr. Nagy Jenő bíró magnetofont hoz. zenét hallgatnak, táncolnak. De szeretnének például tánccsoportot alakítani. Három lány is jelentkezett a titkárnál, és érdeklődtek, hogy milyen lehetőség van rá. Van a bíróság bejáratánál egy faliúiság. Cikkeit sokan olvassák. Önkéntelenül is megállnak az emberek a kis tábla előtt. Ügy érzem, hogy ez a faliújság kötelez. Kötelezettséget ró a fiatalokra, hogy munkájukat becsülettel, okosan végezzék. Az igazságügyi alapszervezet vezetői és tagjai tudják, hogy nem hibátlanok. A beszélgetésünk során elhangzott őszinte vélemények bizonyítják, hogy reálisan látják a helyzetet. És már ez is eredmény. Polesz György (3) ONODl GYÖRGY: A CIA a „vasfüggöny" mögött A CIA SZEREPE különöse« akkor nőtt meg, amikor a világpolitikában erősödni kezdett a békés egymás mellett élés irányzata. Azok a monopolista körök, amelyek rettegnek attól, hogy egy szép napon vége szakad a fegyverkezési verseny »áldásos« korszakának. s amelyeknek valóságos éltető eleme a háborús feszültség. a nemzetközi légkör mérgezéseié, provokációk elkövetésére, a függetlenségüket kivívott népek újbóli leigázására és főként a szocialista tábor elleni akciókra inspirálták a Központi Hírszerző Hivatalt. És Allan Dull« kalózai mégis feleltek a várakozásnak. Köteteket töltene meg azoknak a terrorakcióknak, gyilkosságoknak, szabotázsoknak a puszta felsorolása, amelyeket csupán a szocialista tábor országai ellen követtek el... A franciaországi Meubeuge- öen működő Müller et Pesant Cie. szerszámgépgyár egy napon levelet kapott az NDK egyik küikereskedelmi vállalatától. A levélben — a Lipcsei Vásáron szerzett tapasztalatokra hivatkozva — 200 Viking és 130 Gallia típusú esztergapadot rendeltek. Egyúttal meghívták a gyár képviselőjét a szerződés megkötésére. A francia üaletembert aztán csodálkozó arcok fogadták a Bérül) demokratikus részében levő DIA Invest-Export cégnél, mert senki sem tudott a levélről. De nem ez volt az egyetlen eset. A román Chimimport cég viszont a DIA Invest-Export- tól kapott értesítést, hogy az NDK nyugati exportkötele- zettségei miatt nem tudja szállítani az ígért vulkánfiberleme- zeket. A svéd külkereskedelmi minisztériummal ugyancsak levélben »közölték«, hogy az NDK felbontja a vele kötött árucsere-forgalmi egyezményt. Mondani sem kell, hogy a cégjelzéses papíren, hivatalos pecséttel ellátott levelek egytől egyig hamisítványok voltak. Az NDK rendőrsége kiderítette, hogy Nyugat-Berlin- ből származnak, a CIA ottani leányvállalatától. A KÖLCSÖNÖS BIZTONSÁGI TÖRVÉNY 100 millió dolláros összegéből természetesen sok egyéb módszer »finanszírozására« is jut. Érdemes megemlíteni például a következő esetet. 1954 január—februárjában négyhatalmi értekezletet tartottak Berlinben. Nem sakkal a tanácskozás előtt a nyugat-berlini szenátus úgynevezett Ost-bürojában összejöttek az amerikai és a helyi kémszervezet vezetői. A tanácskozás eredményeképpen arra a megállapodásra jutottak, hogy hamis dokumentumokat készítenek, melyek szerint a Német Szocialista Egységpárt nem kívánja az ország egységét, s az NDK polgárai a nyugati hatalmaktól kérik az ország felszabadítását. Az ügynökök egy hét alatt 10—12 ezer ilyen levelet gyártottak... Érdemes idézni azt az interjút is, amelyet Allan. Dulles 1954 márciusában adott az U. S. News and World Report című amerikai lap munkatársának arról, hogy milyen tevékenységet: fejtenek ki a Központi Hírszerző Hivatal emberei a »vasfüggöny« mögött: »Kérdés: Az önök funkciói közé tartozik-e, hogy forradalmakat szervezzenek a szocialista országokban? Dulles: Ostobán cselekednénk, ha nem működnénk együtt külföldi barátainkkal annak érdekében, hogy segítsünk nekik minden lehetőt megtenni a felforgató kommunista tevékenység (sic! Aszerk.) leleplezésére és ellensúlyozására.« Nos, éppen egy másik amerikai, Fred Cook a Nation című folyóiratban vall erről az »áldozatos- segítőkészségről: »A titkosszolgálat ügynökeinek titka, hogy milyen szerepet játszott a CIA a tragikus magyarországi események serkentésében és felbujtásában. Azonban szinte teljes joggal állíthatjuk, hogy vagy a Központi Hírszerző Hivatal ügynökei. vagy a Gehlen-szervezetben működő társaik csempészték a fegyverek jó részét Magyarországra ...« AZ AMERIKAI KÉMSZERVEZET részvétele a magyar- országi ellenforradalomban Közismert, nem is akarunk hosszasabban időzni ennél a kérdésnél, inkább azokról a kémkedési módszerekről szólunk, amelyeknek révén a CIA a népi demokratikus országokból és a Szovjetunió területéről gyűjti információit. Emlékezhetünk még az úgynevezett propaganda- és kémballonokra. A kisebb, 1,5—3 meter átmérőjű léggömbök 10 kiló röpcédulával megrakva a nyugatnémet Freyung, Tisehen- reuth, Hof, Coburg és Dannenberg községek határában szálltak fel. A CIA nem sajnált sem költséget, sem fáradságot. 1956-ban például 400 ezer polietilén léggömb repült be Cseh- szlovákiába, 103 millió röpcédulát szórtak szét Magyarország és 2,6 milliót Lengyelország fölött. 1956 januárja és novembere között pedig 8648 ballont küldtek az NDK területe fölé. A röpcédula kampány nem váltatta be a hozzáfűzött reményeket, ezért később fényképezőgépekkel bocsátották fel őket. Ezt nevezték a Moby-Dick hadjáratnak. A Szovjetunió és a népi demokráciák erélyes tiltakozására állították csak le a szuverenitást sértő, a személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztető kalózakciót. Csakhogy a Moby-Dick-hadjáratot egy másik követte — a légi kémkedés. A LÉGI KÉMKEDÉS gondolata mór korábban szóba került. A CIA már 1954-ben taihatalmazást kapott az amerikai kongresszustól, hogy megbízást adhasson egyes cégeknek speciális felderítő-be rendezések gyártására. így kapott megbízást a »Lockheed Aircraft Corporation« a nagy magasságokban repülő U—2 típusú kómrepülőgép megtervezésére és gyártására. A légi kémkedés célját Richard S. Leghorn fejtette ki az U. S. News and World Reports 1955. augusztus 5-i számában: »A Szovjetunió fölötti légi kémkedést — irta az amerikai repülőezredes — természetesen titokban és a Szovjetunió engedélye nélkül kis veszteségi aránnyal lehetne folytatni, és ez nagy nyereség lenne a Nyugat számára.« Ami az akció »sikerét« illeti. az U—2-es kómrepülések azzal végződtek, hogy a szovjet rakétatüzérség lelőtte Powers hadnagy gépét. Emlékezetes Eisenhower ijedt mentegetődzé- se; azt akarta elhitetni a világgal, hogy semmit sem tudott az U—2-es gépek akcióiról. A szovjet diplomácia a napnál fényesebben cáfolta meg az amerikai elnök szavait. De ha már a kémrepüléseknél tartunk, meg kell említeni az úgynevezett Isis-botrányt is. Két oxfordi egyetemi hallgató részt vett a haditengerészet titkos hírszerzési hadműveleteiben, és élményeiket megírták az Isis című diáklapban. A többi között beszámoltak arról, hogyan provokálnak a Szovjetunió határai mentén olyan incidenseket, amelyeknek segítségével »kipuhatolják az ellenség védelmét«. A cikk megjelenése után hatalmas botrány tört ki. A diákokat »iuutfuulás« vádjával bíróság elé állították, mivel föllebben- tették a fátylat az RB—Í7 ti» pusú felderítőgépek akcióirta,. Ezek a repülőgépek — ilyet lőttek le 1960. július 1-én a Szovjetunió légitere fölött — az U—2-es gépekkel ellentétben nem hatoltak be mélyen a szocialista országok területé» re. Rendeltetésüket így fogalmazta meg az Aviation Week 1960. július 18-i száma: "Az elektromagnetikus földerítésre szánt repülőgép rárepül a fontos célra, és csak az utolsó pillanatban fordul vissza. Ez az ellenfelet arra kényszeríti, hogy működésbe helyezze ősz- szes radarberendezését, azokat- is, amelyeket nem üzemeltet állandóan, A gép ily módon- lokalizálni tudja az ellenfél radarberendezéseinek pozícióit.« Ez az, ami július 1-én nem sikerült az angol Brize Nortonból felszálló repülőgépnek, s azoknak sem, amelyek esetleg utánamerészkednek, mert egyre valószínűbb, hogy mire az elektromagnetikus berendezések lokalizálják a szovjet radarkészülékeket, már egy szovjet légelhárító rakéta is »lokalizálja« a kémrepülőt... HOSSZÜ-HOSSZÜ HASÁBOKON keresztül lehetne még sorolni a CIA akcióit a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. De ez a néhány példa is megvilágítja, hogy az Egyesült Államok a békéről hangoztatott hangzatos frázisok ellenére valójában a szocialista tábor elpusztítására törekszik, s ebben az igyekezetében a legaljasabb módon, a nemzetközi szokások ellenére használja fel »a köpeny és a tőr« XX. századi. modernizált lovagjait (Folytatjuk.)
