Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-17 / 64. szám

SOMOGYI NÉPLAP e Szombat, 1962. március H PORTRÉ A „MELLŐZÖTT“ EMRERRŐL Egy ol>an emerről le z szó az amuriakban, aki tóub esz­tendőn át nem lépett előre egyet sem, holott élig sokan álltak mögéje és melléje, e!ég sokan biztatták, hogy lépjen, lépjen. Mert különben őt lépi át az idő. — Engem mellőznek! Engem! — mondta csaknem kiabálva, és kénytelen voltam figyelme­met kétfelé osztani. Meghalla­ni és érteni, amit panaszol, és egyúttal összehasonlítani azzal az emberrel, amilyennek, évek­kel ezelőtt ismertem meg. Emlékszem, akkor úgy néz­tem rá, mintha Madarász Emil 19-es poémájának, a Csillájáé­nak megelevenedett hőse len­ne, aki oda állt a proletárdik­tatúráért harcoló matrózzász­Tudtuk, hogy a termelési eredmények körül nincs hiba, de az is igaz, hogy a palléro- zatlan képességek nem tarta­nak örökké, kifulladnak, és a fejlődés diktálta új feladatok megoldásába már belebuknak. Figyelembe véve korábbi jó munkáját, áthelyezték7 más munkaterületre; ott már nem vezető beosztásban dolgozik. S azóta nem hasonlít semmiben Csihajdára, a közös jövőért fe­lelősséget érző proletárhősre. Nem ismerte fel az önművelés fontosságát, az idő keresztül­lépett rajta. Léphetett volna ő is. lehetőségekből és biztatá­sokból kapott eleget. Legyin­tett. Mint ahogy arra is le­gyintett, amikof Hruscsov elv­társ szavait idéztem panaszá­ra, nevezetesen azt, hogy rossz, lóalj parancsnoka elé azzal a - eehével nem lehet aka­hadfihoz állítólag nem illő oreg gebevel nem lehet aka dályt ugratni. Korszerűtlen technikával, tudás nélkül nem lehet a szocializmust, a kom­munizmust építeni. Csak a írassál hajtogatja, hogy nem ezt érdemelte, nem a mellőzést. S most hirtelen arra sem emlékezik, hogy ami­kor új beosztását közölték ve­le, ismételten felhívták a fi­gyelmét arra, hogy tanul ion. ö ismételten támadó állásba lendült, hogy nem akar értel­miségi lenni. Ennek ellenére a társada­lom nem mond le munkájáról, hűségéről. Követeli, .akár Csi- hajda Pál vöröskatona köve­telte annak idején a harced­zett matrózok számára az is­kolát! A jövőért... László Ibolya A gyógyítás szolgálatában A pénzügyi szakemberek el- az újjászervezett kaposvári lenézték, hogy a kaposvári kórházi könyvtár segítségére kórházban könyvtárat létesít- sietett más kórházakban do1- sesnek. A kórház vezetői vi- gozó orvosoknak Egy alku­szom küzdöttek érte. A me- lommal a bajai kórház kórt VIGYÁZ RÁJUK AZ ÜZEM egy kéréssel, hogy a harc szünetei­ben tanulhassanak a forrada­lom katonái, mert ezek lesz­nek majd az ország vezetői, a tudósok, költők, gyárigazga­tók. Néztem, néztem a veze­tése alatt álló üzemről beszélő embert akkor, és magamban nem is neveztem másnak, csak Csihajdának. Nézem most... megsová- nyodott, és valahogy úgy tet­szik, hogy meg is keseredett, igaztalanul érzi magát mellő- zöttnek, és ő, akire valóban nagy értékeket bízott a nép akkor, amikor megbízható em­berekben még nem bővelkedett fiatal népi demokráciánk, most a társadalom mind kiegyensú­lyozottabb oldalától távolodva már-már nyílt ellenségnek szá­mít. Mert míg tudott éveken át önzetlenül áldozni munkát, gondokkal terhes éjszakákat a népért, most csak magára gon­dol. Arra, hogy mit szólnak ismerősei, barátai a mellőzés­hez ... Egy másik kép... m ülünk a kényelmesen berendezett igazgatói szobában és beszél­getünk. A kádergazdálkodás­ról van szó, így hát én csak hallgatok, de nem lehet észre nem venni, hogy szíjként hasít a hang: — Én már megmond­tam, hogy nem iratkozom be sehova. Munkáskáder vagyok, nem akarok értelmiségivé ved­leni! ^ Halkan, de félreérthetetlen célzattal magyarázzák: Elvtárs, tanulnod kell! Az üzem fejlő­dik, növekszenek a termelési feladatok, legjobb emberein­ket nem akarjuk elveszíteni csak azért, mert nem voltak képesek felhasználni a tálcán Nemxxak kn^2zdÍú^^Í Megszeppenve) álltak az üzemben az állami gondo­zottak. Négy fiatal lány az ország különböző vidékein levő intézetek falai közül egyszerre csak odacsöppent a Nagyatádi Fonalgyárba. Dol­gozni akartak, de nem tud­ták, hogyan fogjanak hozzá: az intézet védőpajzsát el­hagyták, s nem tudták, ta­lálnak-e helyette másikat. A bizonytalanságot növelte, hogy szűkében álltak a pénz­nek. Segítséget viszont hon­nan várhattak volna? Nem ismertek senkit a községben, az üzem dolgozói is idege­nek voltak számukra. Izga­lommal teli napokat láttak tehát maguk előtt. És izga­lom valóban akadt. De mennyire különbözött ez az elképzelttől?... A szakszervezeti bizottság 200—200 forintot utalt ki ne­kik segélyként. Ugyanaznap párttaggyűlés is volt, s Győri Vendelné, az üzem párttit­kára megemlítette a négy lány gondjait. Ügy döntöt­tek a fona’gyár kommunis­tái, hogy vasárnaponként meghívják őket ebédre, hisz olyankor nincs üzemi kony­ha, és sok pénzt megemész­tene az étkezés. Nem volt hiány jelentkezőkben. Káplár Imréné nagy cso­mót kötött a zsebkendőjére. — Hogy minek ez? — fe­lelte a csodálkozóknak. — Van otthon elegendő szalon­na, nehogy elfelejtsem kis tízóraira. Az üzem szb-titkára más­nap Hoffmann Józsefnét látta, amint szalonnát vitt a lányoknak. Este a párttitkár- nő látogatta meg »gyerekeit«. -4 KISZ-esek szenet vettek, és így tovább \Solzan meg­mozdultak, s alig lehetne el­dönteni, hogy kinek esett jobban a segítség. Annak-e, aki adta, vagy annak-e, aki kapta. És a lányok, akik először olyan egyedül érezték magu­kat, akik attól féltek, hogy esetleg nem szólnak hozzájuk a többiek, már bízvást érez­hetik új otthonuknak a fo­nalgyárat. Tagjai már a tánc- és a színjátszó csoport­nak is. Az üzem vigyáz rájuk. Ál­landó gond a pártirodán áz ő gondjuk, s nap nap után szó esik arról, hogy» miként lehetne segíteni őket. Kelle­ne ez is, az is, meg másik lakás is. Négyen laknak egy szobában, és 180 forintot fü­zetnek fejenként. Ez sok. A négy lány nem maradt magára. Vigyáznak rájuk, óvják őket a dolgozók. Se­gítik mindegyiküket abban, hogy a munka megbecsülése mellett megtanulják szeretni és becsülni a munkásokat, a majdani kollégákat is, hisz azok segítették eloszlatni az új élettel szembeni bizalmat­lanságot, és meo­szüntetni gondjaikat. R. F. gyei pártbizottság és tanács segítségének köszönhető, hogy végül is a volt gégészet egyik átalakított kórtermében meg­nyílhatott az orvosi könyvtár. Modem bútorok teszik ké­nyelmessé a helyiséget. A fa­lak mellett világos színű könyvállványok, rajtuk az or­vostudomány különféle ágai­val foglalkozó mintegy ötezer könyv és 140 féle (köztük 106 külföldi) folyóirat várja az ér­deklődőket. A könyvtár megnyitása óta eltelt néhány hónap forgalma azok javára döntötte el a ko­rábbi vitát, akik Dr. Arató Miklós kórházigazgatóval az élen mér hosszú idő óta han­goztatják, hogy tudományos műinkét az orvosi kar csak úgy végezhet, ha jól fölszerelt központi könyvtár áll rendel­kezésére. Amióta a könyvtár­ban elhelyezett műveket rend­szeresen forgatják az orvosok, felélénkült a kutatómunka. Az osztályok orvosai vállal­koznak bizonyos betegségek keletkezésének, gyógyításának kutatására. Ehhez a könyvtár­ból szerzik meg a szakirodal­mat. Tapasztalataikról min­den csütörtökön beszámolnák. A belgyógyászok például a máj megbetegedéseivel foglal­koznak mélyrehatóan. Érde­kes a baleseti osztály orvosai, nak kezdeményezése is. Ök dr. Bódosi Mihály főorvos irányításával az életre keltés problémáit tanulmányozzék. Azt kutatják, hogyan kelthet­nének éleire olyan balesetet szenvedetteket, akikhez a kli. nikai halál beállta után né- hány perccel érkezik meg az orvos. Ennek különösen ak­kor lesz nagy jelentősége, amikor a fővároshoz hason­lóan Kaposváron is bevezetik a roham-mentőszolgálatot A könyvtár nemcsak az ál­lományában levő művek köl­csönzésével, hanem könyvtár­közi kölcsönzéssel, tehát azzal is segíti az orvosok munkáját, hogy más könyvtárakból, más országokból is beszerez műve­ket. Felkutatták például azo­kat a szovjet & dán szakcik­keket, amelyek az életre kel­tés probíLómáival foglalkoz­nak. Dr. Bódosi Mihály és kollégái az értékes dán tanul­mányt azóta már megvitatták, és várják, hogy elkészüljön a két szovjet szakcikk magyar­ra fordítása. Arra is akadt példa, hogy egy művet. Egy pesti tüdő- gyógyász professzor is rend­kívül örült, amikor rátalál Kaposváron az egyik híres ró­mai tüdőkórház kiadványára Az országos lelőj egyzékben amelyben minden orvosi iro­dalmat számon tartanak, a kaposvári kórház könyvtárál a 394-es számmal jelzik. Az a mű, amely mellett a lelőj egy­zékben ez a szám áll, itt ta­lálható meg. Már nagyon sok könyv mellé került oda ez a szám, és egyre több mellé ke­rül a jövőben. A különböző osztályokról összehordott könyvállományt, amely eddig szinte gazdátla­nul, kihasználatlanul hevert, folyton gyarapítják... Var itt 1867-ből való anatómiai könyv, amelynek ábráit még grafittal rajzolták. Itt találha­tó Somogy megye első főorvo­sának, Dr. Csorba Józsefnek a veszettséggel kapcsolatos, rendkívül érdekes, sajátságos nyelven megírt cikke, majd a 48-as megyei bizottmányhoz beadott, a kórház fölszerelését sürgető kérelme. (Dr. Franki József kandidátus kutatta fel.) A legjelentősebbek azon­ban a mai tudományos folyó­iratok. Érthető, hogy ezek az értékes, idegen és magyar nyelven megjelenő kiadványok varrnak többségben a könyv­tárban. Tanulmányozásuk ré­vén mindenki jól követheti a szakirodalmat, amely a tu­domány legújabb vívmányai­val ismerted meg az olvasó­kat. A kaposvári kórház orvos­kara a legjobb úton halad afelé, hogy a szakirodalom is­meretében «-tudományos pro­filt« alakítson ki. A kutatás­sal egybekötött gyógyítómun­kának nemcsak akkor veszik hasznát, amikor megvalósul a megyei pártbizottság néhány évvel ezelőtt hozott határoza­ta — az tudniillik, hogy a ka­posvári kórházat klinikai színvonalra kell emelni >—, hanem már most is. Éppen ezért rendkívül fontos az or­vosi könyvtár. Megérdemli a támogatást úgy is, mint a gyógyítás fontos segédeszköze, úgy is, mint megyénk egyik értékes kulturális bázisa. Sz. N. érdeked is azt kívánja, hogy tanulj! A válasz: nem, nem! SOMOGY NÉPE a magyar népzene igen régies elemeit őrizte meg a dallamok és azok Kpenhh történt. Kint án-Ceredeti előadása tekintetében. JrS "nfc.K«8S“ * félben. Az érdekelt bennün-p «tosságaik miatt ielíemző két, hogy ^.c^k ^JWűBnUt«. helyrébben kevesen iratkoztak be az u elkülönülő tájzenét jelentenek nyolc altalánossal nem rendel-,. a magyar népzene egészében, kezo doigozoi közül az esti is-f g2 a dunántúli—somogyi ze- kolaba. c nei nyelvjárás még a leg­— Nem ment, elvtársak! £ utóbbi időkben is olyannyira Baj volt az agitációval, vé- erős volt, hogy sok esetben a lekedtünk. Vita nélkül egye- maga sajátosságainak irányá- zett bele, hogy lehet. És hozzá- ka . hajlította az országos él­fűzte: — Nekem hat elemim terjedtségu dalokat is. van, de ha iskolába kellene^) Aki alaposabban betekintett iratkoznom, otthagynám az ez országrész népi zenéjét el- üzemet' Csőként feltáró tudósok: Vikár, n,r , ...... . _ H Bartók és Kodály följegyzé­Magyarazm próbáltuk, hogyy^^ & figyeImesen me^aiU az ő szemlélete érződik a be-pgáttá az első magyar népzenei iskolázandó dolgozók közö-C gramofon lemezeket, melyek nyén is. p somogyi dalokkal szemléltetik _ , .. oa régi magyar népzenét, az De tervünket teljesntettukova|^szjn^ieg nem fog tévedni mindenkor, sőt... Habban, hogy a magyar népze­£gg zm£.kulatá iiapló'jÁbóL Jön a tavasz! Munkára, kirándulásra előnyös, kényel­mes a motorkerékpár és kerékpár. Keresse föl a föld- naűvesszövetkezsti és állami szakboltokat, ahol nagy választék várja a kedves vevőket. nónek mik a dunéntúlias, so- mogyias jellegzetességei. Más szóval mi az, amit sok évszá­zaddal ezelőtti népzenénkből leginkább a somogyi nép őr­zött meg számunkra. EZEK AZ ŐSIDŐKRE UTA­LÓ sajátos dallamok már jó ideje egyre fogynak, kopnak, merevednék és eltünedeznek. E zenei kövületek eredeti közlőinek száma állandóan fogy. Ez természetes követ­kezménye az élet változásá­nak. A régi dalokat kereső kutatónak tudatosan, célsze­rűen kell irányítania a kikér­dezett dalos emlékezetét, ha a legértékesebb anyaghoz akar jutni. Az egyik kis faluban például, ahol legutóbb jár­tam, az történt, hogy a »Meg­kerültem ezt az állást« vagy a »Fut a csikó, fut a vásár­téren« szövegkezdetű dalokat önmagától senki nem említet­te. De amikor a hozzá tarto­zó régi dallamot felidéztem, megnyílt az emlékezés, és olyan régies előadást kaptam, mely megérdemelte a magne­tofonszalagra való fölvételt. A mai kutató sokkal sze­rencsésebb helyzetben van, mint a fél évszázaddal ez­előtt itt járt társa. Autóbusz- szál érhet él olyan községe­ket, mélyeknek abban az idő­ben bekötő útjuk sem volt. s ma már csaknem mindenütt készíthet magnetofonfelvétele­ket. A technikai fejlődés nagy segítségére van. Munkája mégis lassan halad, ha a leg­értékesebb anyag iránt érdek­lődik". Régi dahamokat tudó, megfejő hangú és előadó- készeé&ű énekes ma már. rit­kaságszámiba megy. Az el­szánt kutatót küldik jobbra- bailra, s eközben csaknem min­dig összekerül a falu »jó nó­ta»« emberével, akiről hamar kiderül, hogy elismerésre mél­tóan nagy hangerejével, a »magyamótázás« rossz ízű előadási szélsőségeivel legin­kább csak értéktelen ipűdalo- kat énekéi. Meglepően sokan hallgatják a rádió népzenei közvetítéseit. Az erről való beszélgetés eset­leg sikerre vezető fonalat ad a kutató kezébe, jobban meg tudja értetni, hogy mit keres. De végül is igen sok személyt kell kikérdeznie, a községet többször keresztül-kasul be­járnia, míg célját eléri. Egy pillanatra sem szabad feled­nie, hogy szívességet kér na­pi munkájában elfáradt adat­közlőjétől. Ha a néprajzi ku­tatóra valahol rosszul emlé­keznek vissza, ott olyan hiba történt, melyet a kutató idé­zett elő, semmi esetre sem az őt vendégül látó háznóp. A NÉPRAJZI KUTATÓ, bármi is érdeklődésének tár­gya, mindig az egész embert vizsgálja, nem csupán meg­nyilvánulásának részleteit. Aki csak a részletekre nyitja fel szemét, az mindig félmun­kát végez, nem érti meg az alakuló embert. A mai ma­gyar falu a réginek és az új­nak, az eltünedezőnek és a fejlődőnek rendkívül érdekes összebogozódását, elgondolkoz- tatóan változatos sokféleségét mutatja. Ahol azelőtt faragott székek és festett ládák álltak, ott ma rádiót, mosógépei kö­télen száradó nylonharisnyát látunk esetleg a régebbi élet. formához tartozó tárgyak szom­szédságában. Az ember a kör­nyezetével változik. Szabó Sándor szövetkezeti jószág­gondozó házában vagyunk. Az egyik falon vetítőgéphez szük­séges fehér vászonborítást lá­tunk. Figyelmünket mégis a másik falon függő, berámá- zott, színes rézmetszet kelti föl. Építészeti remekművet ábrázol az előtérben gondolá­val. Jelzés a kép jobb sarkán alul: »Venezia Lát. Brizegßel 1856.« Érdeklődésünkre Szabó Sándor elmondta, hogy egy- pár évvel ezelőtt egy papír­gyárban dolgozott, és ott a fel­dolgozásra váró hulladék kö­zött ilyen képekből álló albu­mot talált. Sajnálta ott hagy­ni, »mert nagyon szép«, és ha­zahozta, az egyiket berámáz- tatta. Ügy véljük, nem kell félteni népünket, a civilizáció és technika Tázúduló tömegé­ben is meg fogja őrizni leg­főbb értékét, és meg fogja ta­lálná annak új kifejezéseit. AZ ŰJ KOR technikai ered- inényeit a legjobb célokra föl kell használni. A mi mun­kánkhoz nagy segítséget nyúj­tana például, ha azokban a községekben, ahol valamilyen közművelődési szervnek van magnetofonja, azt a többi kö­zött a falu zenei hagyományá­nak megőrzésére is felhasznál­nák. Szalagra vennék az idő­sebbek dalait, régi népi hang­szerek játszóinak tudását. És a községbe tévedt zenekutató­nak már csak annyi dolga lenne, hogy meghallgatja a helyi gyűjteményt, és abból kiválasztja az értékes dalokat. Kövesi András Forduiaios kibékí és A tanácselnök meg a ta­nácstitkár hosszú ideje tart­ják a haragot. Megtudta ezt a járási tanácselnök. Ügy tudta meg, hogy külön-külön panaszkodtak egymásra, és nemcsak panaszkodtak, ha­nem szinte versengtek abban, hogy melyikük tudja jobban eláztatni a másikat. Intrika ez. Az intrikusok ártalmat­lanná tételének pedig nincs jobb módszere, mint a szem­besítés. A haragosok idézést kap­tak a járástól. Azonos idő­pontra hívták őket. Egyikü­ket a mezőgazdasági osztály­ra, másikukat a titkárságra. Egyik ámulatból a másikba estek, amikor mégis a járási elnök irodájában találkoztak. Itt megkapták a magukét. Azóta nem árulkodnak, és nem is csak hivatalos ügyben beszélnek egymással. Dobszó nélkül Kaiser János állatfelvásór- Ió Somogyjádról került a kastélyosdombói. körzetbe. A régi körzet mindig ontotta a hízót, itt meg naponta alig lehet néhány sertést leszer­ződni. A tervet azonban tel­jesíti ez a vidék is, azon fá­radozik az új felvásárló. Ko­ra reggeltől késő estig járja a falvakat, a házakat. Hízó­nak való bőven van. Sokat kínálnak eladásra a gazdák. A takarmányhiány is közre­játszik ebben, ám mindig főként süldőeladásra rendez­kedtek be az itteni állattar­tók. Minden nagyobb hírve­rés, dobszó nélkül is felhaj­tanak annyi süldőt, hogy alig győzi átvenni az állatí'elvá- sárló. • • • Szőrme a strandon, szőrme a nyári ruhán.. A nyugatnémet szűcsök szak­mai szövetsége az idén nagy­szabású kampányt indított, hogy a szörmeviseletet a me­leg hónapokban is elterjessze. A szűcsök divatbemutatóján lapos szőrméből készült fürdő­ruhákat, kosztümöket, stólákat stb. mutattak be. Hogy az árakról is adjunk némi fogal­mat, egy arany barna nercből készült szoknya értékét 8 ezer nyugatnémet márkára becsülik. * * • A férjek okosabbak, mint az agglegények A férjek mégiscsak, oko­sabbak, mint az agglegé­nyek. Egy argentínai statisz­tika szerint az országban két­szer annyi az idegbajos agg­legény, mint az idegbajos férj. Drága frizura San Sebastianban történt, hogy Anita Ekbergnek nem volt ideje elmenni a fod­rászhoz, és kócosán jelent meg a közönség előtt. A szak­mai becsületében súlyosan sértett helyi fodrász — aki­ről az emberek azt gondol­hatták, hogy a rendetlen haj­zat az ő műve — százezer peseta kártérítést követelt a művésznőtől. SomguiMé/ilm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: kJSDRÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka S. u 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posia Elő­fizethető a helyi pos ai«»va ~ knál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra U ü

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom