Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-16 / 63. szám

t SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 19<R. mátcfss ML A csurgói gimnázium I/B' osztályos tanulói a politechnikai oktatás keretében a motorok alkatrészeivel is megismerkednek a Napsugár Ktsz autó- és motorszerelő műhelyében. Képűnkön: Bolla József oktató a szelepcsiszolás műveletét mutatja be a diákoknak. Babérág bogyókkal, laní és... ... géppiszoly. Nem tévedés, valóban ezek láthatók, mégpedig fekete mezőben fehé­ren, tehát fehéren és feketén. Oldalt egy televízióantennával ékes épület, mellette két csenevész fácska. Fogalmam sincs, mit akar jelképezni ez a különös kompo­zíció, pedig néhai gyermekkoromban módfelett kedveltem a képrejtvényeket; most viszont haszta­lan töröm a fejemet, hogy a műsorkártya díszéül szánt rajz megfelelő magyaráza­tához hozzájussak. Szívemből fájla­lom, hogy nem tudom megfejteni, mit akart ábrázolni , nagyon summásan a rajzoló, amikor egyik helyőr­ségi klubunktól meg­kapta megbízatását. Mert akárhogyan né­zem a lantot és a ba­bérágat felettük a stilizált géppisztol­lyal, még a babér és lant mondanivalóját értem, de hogy mit jelent a kultúra, a művészet és önműve­lés e két jelképe fö­lött a múzsákra — az elmúlt idők tanúsága szerint — hallgatást parancsoló korszerű fegyver, azt nem is akarom megfejteni. Távolról sem azért, mert a képrejtvény megfejtőinek nem tűztek ki semmi ju­talmat, inkább azért, mert félek aftól, hogy nem tudom féken tar­tani tréfálkozó ked­vemet, márpedig a világért sem akarom megsérteni azokat, akik jóhiszeműen a «■művészre« bízták, hogyan csinálja meg azt, amire fölkérték. Mindenesetre a mű­sorkártya címrajza primitív, fantáziátlan, és vészesen nélkülöz minden művészi érté­ket. Ebből az követ­kezik, hogy sérti az ízlést is. Mondom, nem szán­dékom megsérteni senkit, egy valamire viszont nem mulaszt­hatom el fölhívni a figyelmet: Megyénk­ben sok fiatal és te­hetséges képzőmű­vész él, dolgozik. Es­küt mernék tenni megkérdezésük nél­kül is, hogy nem ven­nék rossznéven, ha a különböző emblémá­kat, egyebeket velük terveztetnék meg azok a szervezetek, testületek és intézmé­nyek, amelyeknek ilyesmire van szüksé­gük. Tőlük, tessék elhin­ni, nem sokkal több ellenérték fejében legalább művészi ki­vitelezésű »árut« kap­nának cserébe a meg­rendelők és nem olyan eszmeietlen, összecsa­pott zagyvaságot, mint ez az antennás, ba­bérágas, lantos és fegyveres »kompozí­ció«! U L Csaknem háromszáz kis településnek szállít könyleket a művelődési a itó Több mint két éve járja a pusztákat a Megyei Könyvtár művelődési autója. Olvasniva­lót és filmeket visz a távol eső településekre. Gyakran köinyvankétra vagy ismeret- terjesztő előadásra gyülekezik a puszta népe, ha megjelenik a jól ismert világoszöld Moszkvics. Somogyba"’ körülbelül 300 pusztai és tanyai település van. Közülük 65 rendelkezik iskolával. A Megyei Könyvtár már mindegyik pusztai iskolá­ban megszervezte a könyvköl- csönzést. Tavaly több olyan településen is létesítettek köl­csönzőállomást, ahol nincs is­kola. A toponári Fészerlak- pusztán például egy KISZ- tag, a Kaposmérőhöz tartozó Ebédvesztőpusztán pedig egy tsz-tag válladta a kölcsönzést. A könyveket a járási könyv­tárak juttatják el ezekre a helyekre. A településeken a múlt év­ben 65 ismeretterjesztő elő­adást tartottak, és 144 alka­lommal vetítettek j álé!: fil­met. Ezeket mintegy 20 ezren hallgatták, illetve tekintettek meg. Télen nyoüc, nyáron ti­zenöt pusztára tud eljutni a művelődési autó havonta egy-két alkalommal. A többi helyre is ellátogat évenként legalább egyszer. A Megyei Könyvtár célja, hogy fokozatosan minden pusztai településen megte­remtse a kölcsönzés lehetősé­gét. Az idén tíz új kölcsönző- állomást létesítenek, 70 isme­retterjesztő előadást és 18t) játékfilmvetítést terveznek. Az előadások alkalmával könyvkiállítást rendeznek. Januárban a kaposvári já­rás bábjátszó munkaközössé­ge is belekapcsolódott a mű­velődési autó programjába. Havonta három-négy alka­lommal bábműsorral keresik föl a pusztai településeket. Huszonhat falusi ifjúsági szövetkezet alakult az idén Somogybán (Tudósítónktól.) Mind több pedagógus érti meg, hogy a fiatalságnak me­zőgazdasági munkára nevelé­sében milyen nagy szerepe van a falusi ifjúsági szövet­kezetnek. E kas közösségek­ben a tez-ek leendő tagjai megszeretik a kollektív mun­kát, megismerik a szervezeti életet. A unit év végién 75 FISZ készített zárszámadást. Azóta a megyében újabb 26 FISZ alakult. Az ifjúsági szövetke­zetek a múlt évi 284 ezer forint jövedelmükből 146 ezer forintot osztottak ki a tagok­nak, illetve költöttek kirándu­lásra, táborozásra. Több mint 40 ezer forintért televíziót, politechnikai fölszerelést, magnetofont vásároltak, fej­lesztették az iskolák szertá­rait. A föl nem osztható kö­zös szövetkezeti vagyon 44 ezer forinttal gyarapodott, s ma már meghaladja a 75 ezer forintot A kis szövetkezetek elké­szítették és megtárgyalták idei tarvüket A legtöbb FISZ kukoricát napraforgót, köz­tes habot, zöldséget termel, továbbá nyulat, baromfit és selyemhernyót tenyészt Sok helyen gyógynövény- és csiga­gyűjtéssel vb foglalkoznak majd. Megkezdték az előkészületeket az 1962. évi ünnepi könyvhétre »lég két hónap van hátra az 1962-es ünnepi könyvhét megnyi­tásáig, május 27-ig, de a könyvter­jesztő és kiadóvállalatoknál már megkezdték az előkészületeket. A Kiadói Főigazgatóságon most állítják össze az ünnepi könyvhét köteteinek listáját; s bár a bol­tokba kerülő új művek jegyzéke még nincs jóváhagyva,' előrelátha­tólag hatvan új irodalmi alkotást jelentetnek meg a magyar könyv­kiadás hagyományos seregszemlé­jén. Az idei könyvhéten is — immár hagyományosan — sok író-munkás- taláikozót, axikétot, előadást, iro­dalmi estet rendeznek. Előrelátha­tólag mintegy 50 neves fővárosi író utazik majd vidékre, hogy az ország legkülönbözőbb tájain ta­lálkozzék a termelőszövetkezetek dolgozóival, az üzemek, gyárak munkásaival. (MTI) //z utcán az orvos meg­Cyt Sofft11 a váltamat, és a kislányával sétáló asszonyra mutatott: — Nézze meg őket, valahányszor talál­kozom velük, mindig elcsodál­kozom azon, ami történt... ... Néhány évvel ezelőtt egy fiatalembert súlyos tudőbajjal szállítottak kórházba. Megpró­bálták kikezelni, de minden hiába Volt. A tüdőbaj is csak idejében gyógyítható. Lemond­tak a további erőfeszítésekről, és már csak arra törekedtek, hogy meghosszabbítsák életét. Egy olyan kórházba küldték, ahol a hozzá hasonlók szomo­rú napjait toldozgatják. A mentő lassan ment az ol­vadó hótól lucskos országúton. A beteg nézte a fehér gépkocsi tetejét, és hallgatta az egy­hangú zúgást. Nem kérdezte, hogy hova viszik, és miért, mindegy volt, hol hunyja le a szemét, hisz senkije sem volt. A vidéki kórházban várta a halált. Erezte, hogy nemsoká­ra megérkezik. Mire másra is következtethetett abból, hogy állapotának a legcsekélyebb ja­vulása nélkül egy olyan kór­házból, ahol öt orvos gyógyít, elviszik egy másikba, ahol csak egy van — ügyelőnek. Néha meg olyan lehetetlennek lát­szott előtte, hogy hamarosan meg fog halni. Hisz nem fájt semmije, csak lefogyott, és arcszíne változott meg. Nem értette ezt áz egész helyzetet. A vállalatnál félbemaradt a munkája, nem ment el leány- nézőbe, és le sem vizsgázott még a tanfolyam anyagából. Annyi minden várt rá. Csak most kezdte az életet, csak rhost kezdett el belekóstolni igazán. A tükörben gyakran el­nézte magát, mióta megbetege­dett, s arra gondolt, hogy a test, melyet maga előtt lát, mnelyet annyit dédelgetett, mődöt mondott. íLül % /t mikor egyszer a kórház CJC mosdójában megint a tükörbe nézett, és haj­szesszel dörzsölgette frizuráját, kopogtak. Éppen azon gondol­kodott, hogy milyen ostobaság a haját kenegetni, amikor ott belül, a mellkasban tombol a pusztító kór. Elhessentette a gondolatot, és tessékkel felelt. Az ajtóban egy 28 év körüli csinos lány állt. Partvist és szemétlapátot keresett, öltözé­kéről ítélve az ápolószemélyzet egyik tagjának látszott. — ...De finom illatú az a hajszesz — mondta derűs han­gon a férfinak. — Igen, igen — felelte az —, muszáj, hogy csinosítsa magát az ember, mert maholnap már nem néznek rá a lányok. Mosolyogni akart, de vala­mi kegyetlenül elszorította a torkát. Visszafordult a tükör felé, és szempilláin akadt meg a tekintete. Szempilláin, ame­lyek nemsokára csöndben le­csukódnak. A lány közelebb lépett a tü­körhöz, és találkozott a tekin­tetük. A fiatalember egyked­vűen, közömbösen nézett a nő­re. Kár lenne, nagyon kár fel- lobbantani a tüzet — gondol­ta. — Nem szabad, mert a »-sze­retlek« után holnap azt kell neki mondani, hogy »megha­lok«. Csak álltak. A lány sze­me nem kapcsolódott ki az övéből, egyre melegebben sü­tött. A fiatalember hirtelen megfordult, s már nyújtotta is volna a kezét, de aztán meg­állt félúton. Állt, és csak ak­kor vette észre, hogy nem vi­selkedik férfi módra, amikor a könnytói sós lett a szája. — No, ne sírjon — mondta a lány —, s ahogy beszélt, egyre inkább szembeötlőit külseje. Nem szabad ám ná­lunk sírni, különösen egy ilyen nagy fiúnak — tréfálkozott a lány. — Egy lakatosnak, aki tetejében a városból jött, és legény, előtte az élet... A fiú ajkán enyhe mosoly játszott. Azt akarta mondani, hogy maga nagyon kedves, ara­nyos lány, de a következő pil­lanatban attól tartott, hogy va­laki bejön, s ez a lány elmegy anélkül, hogy még egyszer így találkozhatnának. Annyit kér­dezett tőle hamar, hogy talál­kozhatnának-e este, a sétakúra idején. Tudta, hogy nagy os­tobaság, amit tesz, de egyszer­re úgy érezte, hogy szomjazza ezt a nőt. Úgy van vele, mint a tikkadt nyári napon a hideg vízzel az arató, ajkához viszi, s mohón issza, nem gondol a torokgyulladásra... — Igen, találkozhatunk — bólintott a lány. /t találkozás előtt kétsé­Cst 9ek gyötörték a fia­talembert. A legjobb lesz — gondolta —, ha őszin­tén megmondja a lánynak, hogy nem sokáig él, és legjobb, ha abbahagyják ezt a játékot, hiszen ő nagyon súlyos beteg. Rettenetes hátránnyal indulna ebben a játékban, olyannal, amelyet soha nem lehet már be­hozni, s mindig azt kellene gondolni, hogy nem egyenlő fél, csak megszánt ember, és ezt nem lehet elviselni. — Sajnos, beteg vagyok. Nincs hozzám remény — mondta. Már csak amikor ki­szaladt a száján, érezte, hogy ez azért meggondolatlanság volt, ezt utoljára kellett vol­na hagyni. Szeretni kellett vol­na még egyszer, igazán ... Tudom, hogy súlyos be­teg — vágta rá a láng. — Lát­tam a kórlapját... A fiú megállt egy pillanat­ra, és arra várt, hogy a lány megfordul, elbúcsúzik és el­megy. De nem. Előbbre lépett, majd kérdőn nézett vissza, és ezt kérdezte: — No, miért nem jön? Elindultak. Gyönyörű este volt. Már kabát nélkül lehe­tett sétáim, itt-ott rügyeztek a bátrabb fák. Ennek az esté­nek csókjai sokáig égtek a be­teg fiú arcán. Nem tudott el­aludni. Folyton az járt az eszé­ben, hogy nem félt, egy csöp­pet sem félt tőle ez a lány, no­ha tudja, hogy .'.. Lehet ezt színészkedve csinálni? Nagyon várta a reggelt, azt a pillana­tot, amikor a folyosó végén megzörren a lapát, kinyílik a mosdóajtó, és a már nem is­meretlen női léptek elkopog­nak a kórterem ajtaja előtt. Várt, várt ezentúl minden sé­takúra alkalmával, minden reggel. Odaállt a tükör elé, és ezt mondta beteg testének: em­bereid meg magad, este hétkor várnak. Várnak, érted?! Nem szabad csalódást okoznod. Légy erős, élni kell! Nem énértem, másokért. A házasságért, mely­ről beszéltünk, a csókokért. El­feledte a baját, amely eddig mint valami sötét lepel vette körül, és elzárta előle a vilá­got. Most észrevette a park zöldellő fáit, folyton a taka­rít ólánnyal együtt járta az ut­cákat, még gondolatban sem tett egyetlen lépést sem nél­küle. Mindig azt kérdezte, mi­előtt- valamit elhatározott vol­na, vajon mit szól ehhez Edit? Az a lány, akit nem szabad többé magára hagyni. Száz és száz tervet szőttek, és egyetlen pillanatra sem gondolt hogy ezeket nem fogják valóra váltani. ^2/ ét hónap múlva az egyik délutáni fekvő­kúrán már azt is el­képzelte, hogy nekik milyen gyerekeik lennének. Elekor lé­pett be az orvos: — Mondja csak, fiatal bará­tom! Szedi a gyógyszert? Tar­tózkodik levegőn? No, ne ijed­jen meg. örömhírt közlők. Az utóbbi hetekben a röntgen feltűnő javulást mutat. Holnap beküldjük a városba rétegföl­vételre, aztán meglátjuk a töb­bit. Ha így megy, két hónapig sem kell itt lennie. Felépül. — Nem értem, nem értem — csóválta reggel is a fejét az or­vos a röntgenben, s ide-oda forgatta betegét. Pedig azt mondják, hogy maga mostaná­ban, esténként sokat csavarog... —... Igen, doktor ‘út, ké­rem, sokat... Amikor másfél hónap múlva kiállították a gyógyult fiatal­ember elbocsátólapját, az or­vos elé odatettek egy mäßik papírt is, amelyen a takarítónő kéri a kilépéséhez való hoz­zájárulást ... j? s most itt sétál a vá- J rosban hároméves '—^ kislányával mint asz- szony. Felesége annak a fér­finak, akit egyszer elvittek hozzájuk meghalni. A betegek között sokan azt mondják, sze- I rencséje volt a fiúnak, mások másra esküsznek. De akik is merik ezt a történetet, mini ez az orvos is, azok azt mond­ják, hogy az élni akarás men­tette meg. A kislány semmit sem tud erről. Megöleli apukát, aki oda­szorítja keblére, aztán felesé­gére néz, és az rámosolyog. Ezentúl, ha látom ezt a nerc bundás hölgyet kislányával már én is tudom, hogy ennek a mosolynak nagy ereje volt. Életet varázsolt, mint ta­vasszal a május. Nándor «'S.-­7 izén!tét szer a töld körül Harminc esztendeje ül a volán mellett Bőhm Béla, a MEDOSZ megyei bizottsá­gának gépkocsivezetője. Ez idő alatt 700 ezer kilométer utat tett meg balesetmente­sen. Autójával 17-szer ke­rülhette volna meg a Föl­det. Magyarázol A boltvezető 30 ezer fo­rintról nem tud számot ad­ni, illetve ekkora összegről nincs számlája. Így az el­lenőrök a leltárhiány kelet­kezését sikkasztásnak mi­nősítik. Felháborodik ezen a boltos mondván: »Mit képzelnek rólam, szegény özvegy asszon yiói ? Nem sik­kasztottam el a 30 ezret, hanem kölcsönvettem. Két lányomat adtam férjhez, sokat kellett rájuk költe­nem. Majd apránként visz- szatettem volna a pénzt. Most már megérthetik, hogy nem vagyok sikkasztó.« Rossznyelvek szerint az ellenőrök nem tágítanak eredeti megállapításuktól. Dehogy elégíti ki őket ez az úgynevezett magyarázat. * * * Lendületes menyasszony Egy houstoni (Texas) jegyes­pár a házasságkötés után ép­pen kilépett a templomból, amikor arra ment egy autó­busz. Esős, latyakos idő volt, s a gyorsan haladó autóbusz ráfröcskölte a sarat a menyasz- szony ruhájára. Az ifjú ara annyira felbőszült, hogy ott hagyta vőlegényét, és lobogó fátyollal az autóbusz után eredt, amely a következő utcakeresz­teződésnél megállt. A meny­asszony felmászott a vezető­ülésre, és úgy helybenhagyta a vezetőt, hogy azt kórházba kel­lett szállítani. Ez a férj is sok mindenre fel­készülhet! • • * Ellenkező hatás Hosszasan fejtegeti véle­ményét a felszólaló. ígére­tét nem tártja meg — úgy kezdte ugyanis, hogy el­mond röviden néhány új dolgot. Maigához azonban hű maradt, mert amint szokta, most is részletesen vázolja az előzményeket, a történeteket, azok követ­kezményeit, s mindebből ta­nulságokat von le. Nem za­varja, hogy ezeket az elő­adó már elmondta; felszóla­lónk tehát ismételget. Szomszédja oldalba böki. Erre a beszélő félbeszakítja a mondatot, és társához for­dul: »Tessék?« Most mit tegyen a figyel­meztető? Pillanatok alatt rájön a megoldásra; »Jól beszélsz, mondjad csak!« biztatja kényszeredetten ahelyett, hogy megmagya­rázná az oldalba bökés je­lentését így: »Túl sokat be­széltél, kevés értékeset mondtál, hagyd már abba.« Hangosan ezt nem mondhat­ja, emberünk pedig szóból ért. Meg is érti, hogy kí­váncsiak véleményére, ér­deklődve hallgatják világos okfejtését. Hallgathatják is újabb fé! óráig. Egyébként — fi­gyelmeztetés nélkül — már átadta volna a szót más­nak. SomogyiNé”i*o Az MSZMP Somog> megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDF.AK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, (Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-**% Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lfc. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomd** pari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka S. u. fc. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi postahiva a knál és postáskézbesítőknél. Etüftattési «ű! egy Uóaapra M ■%

Next

/
Oldalképek
Tartalom