Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-10 / 58. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. március Ml A szemlélettel yan baj... Hozzászólás Paál László cikkéhez 1 Somogyi Néplap 1962. február 18-i számában »A marcali járás műkedvelő művészeti mozgalmainak néhány kérdéséről« címmel Paál László divtára tollából megjelent cikk sok olyan megállapítást tartalmaz, amellyel vitatkozni kelL Az alábbiakban a cikkben fölvetett általános problémákra tértek ki. Paál Lászlónak igaza van abban, hogy a technika nagyarányú fejlődésének korában — s nem utolsósorban a kulturális forradalom mai szakaszában — a művelődés minden ága - elevenen ható tényező falvaink életében. Ennek a jelentős ténynek két oldala van. Az egyik: a falu ugyanúgy részese lehet a televízió, a rádió, a színházi tájelőadások révén egyes művészi produkcióknak, mint városi lakosság. A másik oldal Paál László \ szerint az, hegy a falu közössége — látva a hivatásosok munkájának eredményeit —• »viszolyog« a műkedvelő művészeti munkától, mart tisztában van vele, hogy minőségben nem tud olyat adni, mint a hivatásosok. Paál László ezt mintha nem tartaná természetesnek. Holott ez természetes. Az pedig köztudomású, hogy műkedvelőinktől sohasem kívántunk olyan színvonalú művészeti munkát, mint amilyet méltán kérünk számon a hivatásosoktól. Az sem szorul bővebb magyarázatra, ho egészen más a műkedvelő mozgalom feladata, méret a hivatásos művészeté. A marcali járásban jelentkező hibák gyökerét én nem a »viEzolygás«-baas jelölném meg. Inkább a szemlélettel vám, baj, azzal a szemlélettel, amely képtelen fontosságot tulajdonítani a műkedvelő művészeti mozgalomnak. Ilyen szemléleti, elvi tévelygésre vall az a magatartási, amely így ösztönöz munkára: »Közeledik a kultúrverseny, üssünk össze hamar valamit.« Vagy: »A múlt héten szolt X eftvtára, adjunk műsort a közelgő ünnepen!« Azok, aíkik ennyiben intéznék el munkájukat és felelősségüket a népművelésben, azok nem ismerik föl sem a népművelési, sem pedig az öntevékeny művészeti munka jelentőségét. Vitatom tehát Paál elvtársnak azt a tételét, hogy a műkedvelő művészetek megélője a technika, az a kulturális forradalom, amely hatalmas művelődési vágyat szabadított fel falvaink lakosságában. A színház, a rádió, a televízió elérhetősége nem lehet gátlója például a műkedvelő színjátszásnak. Miért? Csepel igazán a legtöbb kulturális eseményt kínáló főváros közelében vám, mégis művelődési házában húsz-egynéhány szakkör működik s ezek közül a színjátszó szakkör a legnépszerűbb; előadásait szívesen megnézik azok a csepeliek, akik egy vonaljeggyel beutazhatnak az ország legjobb színházaiba. Hasban Iáira a hibák okát. Ilyen például, hogy sok népművelési munkás nem ismeri fel csoportjának képességeit, s nem nekik való anyagot tanítanak be együtteseikkel! Máshol meg túl sók időt pazarolnak a »köny- nyű műfaj «ara és »vidám est« címén olyan feladatokra, amelyek a jó képességű csoportokat nem fejlesztik tovább, örvendetes, hogy a községek művelődési életének vezetői sok művészeti ágban akarnak részt venni a szsemléken, és ahol tavaly jó színjátszó csoport működött, onnan az idén már tánccsopoírttal is szerepelni kívánnak. De ezt nem lehet mindenáron megvalósítani, csak ha erejük engedi. A helyi viszonyok fölmérése és alapos körültekintés nélkül lehetetlen mindenbe »benevezni«. A fiacalok hiányában szerepeltetett régi műkedvelők bizonyos területen és sze.eposzt ás ban jól megfelelnek a követelményeknek, rájuk lebet támaszkodni pL egyes színdaraboknál, népi együttesekben, kórusokban stb. A behí- vottak kiválásával keletkező problémák megoldására okosabb tanácsot én sem tudnék adni A behívással, nősüléssel, íérjhezmenéssei minden művészeti együttesnek számolnia kelL Egyetlen ajánlatom, hogy az utánpótlás nevelését el kell kezdeni lehetőleg már az általános iskolában. KétSBgtCiCII, hogy a kulturált szórakozás, népművelői tevékenység irányítói majd mindenhol pedagógusok, és sok teher nehezedik váílufara. E munkájukhoz több segítséget kell nyújtaniuk a KISZ- szervezeteknek. A többséget képviselő tanárnők, tanítónők is sokat dolgoznak a népművelés területén. Én az »arányosság« problémáját abból a szempontból vetem föl, hogy a népművelő nők aránya nem megfelelő az egyes művészeti ágazatokban. Amíg pL a megyei tánc- és bábtovábbképzésre többnyibe nők járnak, a színjátszó levelező akadémia hallgatóinak csak a kisebbik része n& A marcali járásiból egy nő vesz részt ezen a tanfolyamon, de az sem pedagógus. A 27 új női tanerő közül küldhették volna néhányat a megyei továbbképzésre, ez segítette volna megoldani a marcaH járás színjátszásának problémáik Föltétien javára szolgálna a járás népművelésének, ha több továbbképzési alkalmat használnának kL A tánekar- vezetői tanfolyamot például egy férfi látogatja, a bábnen- dezői tanfolyamra pedig senki sem jár el, jóllehet ez leginkább tanítónőknek, óvónőknek váló feladat. Ügy tudom, a kamagyi klub foglalkozásait sem látogatja senki a marcali járásból..? De ha már a pedagógusok közül nem kívánja senki magát tovább képezni az egyes művészeti ágakban, nagyon alkalmasnak tartottunk volna bármelyik művészeti ágba jelentkező ügyes KISZ-est, tsz-kul- túrost vagy a csoportokból bárkit, aki szereti a művészetet, szívesen foglalkozik vele. Abban egyetértek Paál elvtárssal, hogy a színjátszás ne szorítkozzék csupán egy-egy esztrád műsor kiegészítésére. A vidám darabok között is található egész estét betöltő színvonalas mű, mint pL a Hazudj igazat, a Felnőnek a gyerekek stb. Ma már bőven akad mindenfajta csoportnak az egyfelvonásosokból is, a hosszabb lélegzetű darabokból is. Ajánlatos átnézni a Mű- sartanácsadó I. és II. kiadásait. A Megyei Könyvtárban is sok jó színmű található a különböző fejlettségű csoportok számára. Igen okosnak tartom Paál elvtársnak a járási könyvtárak mellett működő tanácsadói hálózat kiépítésére vonatkozó javaslatát. Egyetértek vele abban is, hogy gazdaságosabban kell felhasználni a helyi művészeti együttesek érdekében a tsz-ek kulturális alapját. Erről tárgyalni Kell a tsz-ek vezetőségével —- bizonyára nem zárkóznak él a segítségnyújtás elől. Fontos, hogy egy műkedvelő csoport se lássa kárát az ilyenkor felmerülő kérdéseknek: »Ki a csoport gazdája«; »Hol próbáljon«; »Milyen címen lépjenek föl« stb. I taMis szemlére be. nevezett csoportok száma arról győz meg, hogy megyénk műkedvelő művészeti mozgalma említésre méltóan fejlődött és fejlődik az egyes terű- leteken mutatkozó műfaji eltolódások ellenére is. Ezt a fejlődést kívánjuk fokozni a megyei és járási továbbképzésekkel- Minden járás tudja, hogy megyei szinten évközi továbbképzést tartunk a színjátszó vezetők, ténókarvese- tőfc, l^bcsoportvezetSk számára, s újabban Nagyatádon, Fonyódon és Kaposvárt» továbbképzési központot létesítünk, ahol a vizsgára készülő kan-vezetőket készítjük fel a működési engedély megszerzésére. Ha a megyei továbbképzésre járó csoportvezetők komolyan veszik munkájukat, jól lehet őket alkalmazni a járási továbbképzéseken. így a falusi népművelői apparátus bizonyos szakosodása emeli a művészeti tevékenység színvonalát. Egyed Árpád. m Népművelési Tanácsadó vezetője. A múzeum vendégkönyvének adataiból A KÖZGAZDASÄGI TECHNIKUM RÉSZÉRE Lovrits Kálmán festőművész megfestette Noszlopy Gáspár arcképét. A festményt március 15-én délelőtt ünnepélyesen helyezik él az iskola folyosóján. A múzeumot általában sokkal kevesebben látogatják, mint ahányam érdeklődnek az emberi művelődéstörténet iránt. Pedig falusi kocsmákban, üzemi étkezőkben, nyilvános helyeken és egymás között kedvelt téma a környék múltjáról beszélni. Az em,berek érdeklődése napjainkban már kiterjed a művelődéstör. téneti témákra is. Erről a fantázia, a -népietek számtalan megnyilatkozása — anek dotázás, helyi mesék, regél keletkezése —■ tanúskodik. Az ilyen érdeklődés helyes irányba terelésére sok ötlet és határozat született az elmúlt években. Jelentős eredmény, hogy egyre szélesebb körre terjednek ki a különböző (»Ismerd meg hazádat«, »Ismerd meg városodat«) kiránduló-mozgalmak, és gyakran látni »Különjárat« feliratú autóbuszom, kát szállodák, színházak, különböző sportlétesítmények előtt. Múzeumok előtt az ilyen látvány még nagyon ritka. Vagy például a nagy népszerűségnek örvendő téli ismeretterjesztő előadások között hiánycikknek számítanak a régészettel, helytörténettel, természettudománnyal foglalkozó előadások, pedig az igény arra mutat, hogy kellenének ilyenek is. Kétségkívül születtek eredmények, ezekről, úgy érezzük, kötelességünk beszámolni Az owsaágios és helyi múzeumok, tanácsok, a TIT és a népművelési intézmények propagandája nyomán a múzeumlátogatások aránya megváltozott. Eddig — a felszabadulás utáni első esztendőkben — a múzeumlátogatók általában csak az értelmiség köréből kerültek ki Ha más valaki mégis bevetődött a múzeumba, időtöltésnek, bá- mészkodó-csudálkozó szemlélődésnek szentelte az ott eltöltött idők Napjainkban egészen más a helyzet. A bámész kíváncsiskodók, kosaras-batyus időtöltők helyét elfoglalták a tanulni, művelődni vágyó emberek a múzeumban. Fölismerték az iskolán kívüli tanulás emez intézményének kiváló értékét, és mint a gyakorlat mutatja, élnek vele, használják. A tanácsok, különösen, a Kaposvári Városi Tanács és a Rippl-Rónai Múzeum közösen végzett munkája a múzeumlátogatások számának emelésére helyes volt. Egyes üzemek, vállalatok dolgozói ma már csoportosan is rendszeres látogatói a Rippl-Rónai Múzeum állandó és időszaki kiállításainak. A Nemzeti Bank, a Tatarozó és Építő Vállalat, a Finommechanikai Vállalat, az OTP, a Magasépítési Vállalat, a Megyei Bíróság, a nőtanács és a rendőrség tartozik a rendszeres látogatók közé. Hiányoljuk ma még az olyan üzemek, válalatok, mint például a ruhaüzem, az Útépítő Vállalat, a TRANSZVILL, a cukorgyár, a kefeüzem, a tejüzem, a textilművek, az Áramszolgáltató Vállalat, a Húsipari Vállalat, a posta, a Sütőipari Vállalat, az SZTK, a Téglagyári Egeysülés, a Vendéglátó Vállalat látogató csoportjait. A tárlatvezetéssel összekapcsolt látogatások nagy segítséget nyújtanak az esti iskolákban tanuló dolgozóknak, s elősegítik a tömegek esztétikai és világnézeti nevelését Ha a felvilágosító munka és az mányi tó propaganda még hathatósabb, még céltudatosabb lesz, akkor él fogjuk érni, hogy a múzeum teljesíti kettős célját: egyrészt a művelődésre vágyó tömegek és a múzeum kapcsola tát egyre szorosabbra fűzi, másrészt az emberek mindjobban megismerik, megszeretik barátjukat, a múzeumot Külső segítő társaivá, külső munkatársaivá válnak az ott folyó tudományos és feldolgozó munkának. Hiszen számtalan, dolog hever még a föld alatt, a pincék mélyén, padlások zugaiban, ami látszólag lom ügyen, de lehek hogy félheti üJhetetten tudományos érték, amiről a múzeum még nem szerzett tudomást Az eredmények nem lebecsülendők; ma sokkal több mim!'ás és paraszt iát >.;**tja a Rippt Rónai Múzeumot, mint az elmúlt évek bármelyiKé- ben. Ez a tény arra köt,élt z, hogy a múzeumlátogatási igényeket még szélesebb körben ébreszthessük és tápláljuk. Irodalmi est Kaposmérőben Kaposmérőben csütörtökön a Somogy megyei írócsoport irodalmi estet rendezett a nemzetközi nőnap tiszteletére. Közreműködött Bellyei László, Csikfalvi József,' Szabó Ibolya, Szirmay Endre és Török Zsófi. Az esten olyan nagy számú közönség jelent meg, hogy sok érdeklődőnek már nem jutott hely a teremben. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL SZAKŰtlETfEIEIÖTLEH ÍGÉRGETŐKNEK Gm reyaaj Hiperszónikus rakétagéppel Vitorlázórepülés 96 kilométer magasból a földre IZGALMAS KÉRDÉSSEL: a hangsebességnél sokszorta gyorsabb, úgynevezett hiperszónikus repüléssel foglalkozik a Nyegyelja című szovjet hetilap hasábjain Sztruminsz- kij akadémiai levelező tag. A lap Sztruminszkij cikke mellett közli egy ilyen hiperszónikus utasszállító repülőgép tervét Is. i A hiperszónikus gépet egy „csak” 8 ezer kilométer óránkénti sebességgel égbe törő szuperszonikus hordozo repülőgép emeli a „startmagasságába”: 30 kilométerre. Itt bekapcsolódnak a hiperszónikus gép rakétahajtóművei s a légi „pótkocsi” a hordozógép hátáról külön síneken még följebb lendül: 96 kilométer magasságba, s ott már 24 ezer kilométer az óránkénti sebessége. A rakéta-üzemanyag azonban csak néhány percre elegendő, tehát a gép innen, 96 kilométer magadból „kikapcsolt motorral”, óránként 24 ezer kilométeres kezdősebességű hiper- szónikifs t'fcvy,repüte»sben feljebb ereszkedve közelíti meg földi úticélják Persze amíg a tervből valóság lesz, rengeteg műszaki és tudományos feladatot kell megoldani. Sztruminszkij népszerű formában ismertet is néhányat ezek közül. ILYEN PÉLDÁUL AZ, hogy a hiperszónikus sebességnél a repülő test körül a bombarobbanás utánihoz hasonló légnyomás keletkezik. A magasa kyb nyomás és hőmérséklet miatt a levegő bomlásnak indul, molekulái atomokra szakadnak, s ezek az atomok kölcsönhatásiba lépnek egymással: megváltozik a levegő ösz- szetétele, megváltoznak az ellenállását. a repülőgép „körül- áramlását” szabályozó törvény- szerűségek is. Ha pedig a sebesség tovább növekszik, az atomok ionizálódnak, elektromos töltésűek lesznek, a hangsebességnél sokszorta gyorsabban reoiilő test kőről a 1-vegő elektromos vezető lesz. Ez viszont esv érdekes lehetőséget csillant meg. Tegyük fel, hogy a renülő- "én szárnya eev hatalmas 'dektromáenes. Ebben az esetiben csak „be kell kapcsolnunk az áramot”, s a „mágnes” tekercse máris vonzani vagy taszítani fogja az ionizált levegőrészecskéket, attól függően, hogy az „áramvonalas” repülés érdekében mire van szükségünk Ez természetesen egyelőre elméleti lehetőség a repülés közegének ilyen szabályozására, számítások szerint ugyanis megvalósításához olyan roppant villamosenergiaforrás kellene, mint például a kujbisevi vízi erőmű. De a tudósok fáradhatatlanul keresik, a megoldást. S ha vannak r nehézségek, a tudomány mégis meghódítja a hiperszónikuí! repülések világát: bizonyság erre a Földét körülrepülő űrhajósok példája. NEM KÉTSÉGES — állapítja meg Sztruminszkij —, hogy eljön a hiperszónikus utasszállító gépek ideje is, sőt nemsokára talán felszáll az első olyan repülősén amely a han" sebességénél kétszerte gyorsabban repül. Hiszem — írja —, hogy ez . a repülőgép a szovjet tudósok, mérnökök, munkások tudását fogja dicséi?». _ ___, , A mienk A balatonlellei parton sétálgatok. A Budapesti Képcsarnok Vállalat pavilonjának rácsát egyik oldalon leszakította a vihar. Ha újabb szélroham jön, a rács teljesen leszakadhat, és esetleg betöri az üveget. Próbálom visszailleszteni az akasztót a kampóba. Nem megy. Szerszám kellene hozzá. Meg egy kicsit több hozzáértés. Másnap reggel újból arra megyek, és jóleső érzéssel látom: visszaakasztották helyére a rácsot. Arra gondolok: a budapesti vállalatnak biztosan nincs helyi megbízottja, íme mégis van egy nem hivatalos gondozó, olyan valaki, aki már jól ismeri ezt a fogalmat: mienk. *— fer — NEM BŐVELKEDETT HÓBÁN A TÉL — a gyermekek nagy bosszúságára. Érthető tehát, hogy minden pelyhét szerették volna megóvni az olvadástól, ha néha szállingózni kezdett Nemrégen egy kevésbé forgalmas utcán jártam. Lassan hullt a hó. Két kisgyerek nézte nagy áhítattal, mint fehéredik a járda, várták, mikor szaladhatnak be ródlij ükért Buzgóságukfoan nem állták meg, hogy ne védjék meg tőlem is a rég óhajtott havat Rám szólt az egyik: — Bácsi, ne tessék rálépni, mert elolvad. *— sk -— Miről beszélgetnek? — Az igaz, hogy öreg volt szegény, de amikor nagyon óvatosan és elővigyázattal föltettük a kocsira, még semmi baja sem volt. A kórház előtt vettük észre, hogy eltörött az egyik lába. No, gondoltuk, éppen jókör! És képzeld, úgy kellett hazavinnünk: az anyósomhoz! Láttad volna azt a sírást... és hogy megszidott bennünket amiért nem vigyáztunk jobban. —■ & rendbe hozatta a lábát? — Persze. Azonnal telefonált Mácsaiért. Sok pénzébe került, az biztos, de olyankor sohasem fukarkodik, amikor öreg zongorájáról van szó... Hazatérés Már előre figyelmeztettek, méghozzá nők. »Ha jól akarsz szórakozni — mondták —, nézd majd meg a nőnap éjszakáján férfitársaidat.-« Este hatkor még nem láttam semmi különöset. Hét óra körül figyelmes lettem egy négytagú társaságra. Az egyik presszóban ültek. Két férfi és. két nő. A hölgyek sötét ruhában, előttük hóvirágcsokor. Valamelyik szomszédos vállalat délutáni ünnepségéről jöttek — gondoltam, de a gyöngyöző kacaj megzavart. Néhány perccel később újabb vendégek érkeztek. Sötét ruha, hóvirágcsokor, íme a különös ismertetőjel. Aztán a kacaj. Az ötödik csoportnál tudtam megoldani a rejtélyt Szegény férfiak! Egytől egyig be voltak csípve. Persze most az egyszer érthető. Azt akarták, hogy minden nő jól érezze magát. Azt hiszem, sikerült... — ns — SmiggiMérAm Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja, felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Tele'on 15-16. Felelés kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. ú. 6. (F. v.: (.ászló Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postait ivaf a laknál és postáskézbesítőknél, előfizetési díj egy hónapra 11
