Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
Saerda, 1968. március 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP A KORMÁNY KEREK ORE Ezt a fényképet nézegetem. Azét az emberét, akive] bátran nekivágnék gépkocsin egy hosszú utazásnak. Pedig az utóbbi időben — néhány baleset láttán — nagy aggodalom fog el az útkereszteződések meg a kanyarok közelében. Felbukkanhat egy másik autó,- egy figyelmetlen pillanat, és ott a baj. Akit ez a fénykép ábrázol, annak a gépkocsiját még nem érte baleset. Ezt bizonyítja az a két Ids szárnyas jel vényecske is Fodor László mellén. A képen nem látnia kettő közti különbséget, pedig nagy eltérés van közöttük. Az egyik bronz, a másik ezüst. A bronzj él vényt akkor kapta, amikor 200 ezer kilométert tett meg baleset nélkül, az ezüstöt meg a háromszázezredik kilométer után. Mint taxisofőrre gyakorta leselkedik veszély a város utcáin. Óvatos vezetéssel persze ki lehet térni előle, ezt vallja ennek a fényképnek a gazdája »-Ha valaki gépkocsivezető, az legyen elővigyázatos, tartsa meg a szabályokat- — fogalmazta meg a gépkocsivezetők első parancsolatát Fodor László. Ezenkívül fontos a gépkocsi rendben tartása. »A 300 ezer kilométerhez a szerelők és a szerviz dolgozói is hozzásegítettek.-« A baleset nélküli vezot^tert, az önköltségcsökkentésért régebben is kapott kitüntetéseket Ünnepélyes alkalmakkor (ez a kép is akkor készülhetett) felkerül »A szakma kiváló dolgozója- jelvény és három «-Kiváló dolgozó- jelvény is. Hivatásként végzi munkáját Fodor László. Hányszor megesik, hogy orvost vagy beteget szállít Sietni kell. De óvatosan. Akkor biztosan célhoz érnék ... Máskor az állomásra igyekszik valaki. Talán zsörtölődik magában az utas, amikor lassít a kocsi a kereszteződésnél, vagy nem előzi meg az előtte haladó teherautót. Aztán mikor eléri a vonatot, már megfeledkezik az »óvatos- sofőrről. A gépkocsivezető meg arra gondol közben, hogy vigyázni kell az emberre meg az autóra. Nem lehet hát kockáztatni. Apró szabálytalanságok nagy baleseteket szülhetnek. R. F. fjj lendülettel A csokonyavisontai népfront- bizottságot nemrég még a legjobbak között emlegették. Tagjai mindenütt ott voltak, ahol a község ügyeiről, jövőjéről tárgyaltak, és mozgósították az embereket. Nem eredménytelenül, hiszen a falu lakói szinte valamennyi építkezésnél segítettek. A népfrontbizottság kezdeményezett is. Javasolta egyebek között, hogy a községi tanáccsal szemben levő területen létesítsenek játszóteret, A népfrontbizottságnak a falu fejlődését elősegítő tevékenysége az utóbbi időben megtorpant. Tagjai közül csupán azok vállalkoznak néha-néha a rra, hogy valamivel többet tegyenek a faluért, akik a tanácsülésen tájékozódnak a feladatokról. A bizottság tagjainak túlnyomó többsége azonban egyáltalán nem vesz részt mostanában a megbeszéléseken, tájékoztatókon, emiatt nem is igen tudják, hogy községükben milyen fontos problémák várnak megoldásra. Ezt az állapotot egyrészt az idézte elő, hogy a vezetés meggyengült. A népfrontbizottság elnökét, Gáspár József elvtársat ugyanis a Petőfi Tsz elnökévé választották, és elfoglaltsága miatt népfrontmunkára szinte alig jutott ideje. Másrészt' egy kissé közömbössé váltak a tagok. Ebből a kátyúból a népfrontbizottság hamar kilábalhat. Gáspár József elvtárs ugyanis a termelőszövetkezet egyesülése után megvált tsz-elnöki tisztétől, s így jut ideje arra, hogy tapasztalatait hasznosítva megfelelő feladatot adjon a népfrontbizottság tagjainak. A vezetés megváltoztatása azonban csak egyik feltétele a jobb munkának. Fontos az is, hogy azok a népfrontbizottsági tagok, akik eddig visszahúzódtak, a jövőben jobban vegyék ki részüket a közös munkából, s ne várják, hogy más dolgozzon helyettük. Feladatokért nem kell a szomszédba menni. Mennyi mindent kell még tenni azért, hogy a község arculata olyan legyen, amilyennek lakói elképzelik. Együttműködés szükséges ahhoz, hogy a visontaiak és a csokonyaiák, azaz a falu két része közötti, évtizedekre visszanyúló ellentét teljesen megszűnjön. A népfront, amely a közös cél felé irányítja a község minden lakójának figyelmét, ebben is sokat segíthet, és a korábbihoz hasonló eredményes munkát végezhet a falu további fejlődéséért. Sz. N. Nők világtalálkozója a leszerelésért Párizs (TASZSZ). E. Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke sajtóértekezleten 'bejelentette, hogy március 23—25 között Bécsben megtartják a nők világkongresszusát a leszerelésért. Ez a találkozó — állapította meg Cotton ász- szony — lehetőséget ad a különböző országok asszonyainak, hogy kicseréljék véleményüket a jelenkor legidőszerűbb problémája, a leszerelés kérdésében, és elhatározzák: hogyan járuljanak hozzá a népek régi vágyának megvalósításához. (MTI) Istvándi tapasztalatok és tanulságok (2) ÓNODVÁRI MIKLÓS: c/t várija Politikai meggyőzés helyett más módszerrel? Hornicz József kihelyezett tsz-e-hököt leváltotta a tagság a február 17-i közgyűlésien. Pedig megbízatásának három éve még néma járt le. Most a leváltás utáni közvéleményt tanulmányozzuk. Barta Zsig- mond, a fogatodból lett új elnök ezt mondja: »Sok emberrel beszélgettem két hét óta. Többségük véleménye megegyezik egy dologban: azért választottak maguk közül való vezetőt, hogy Hornicz elvtárs itt ne maradhasson.« Mandik Béla, a járási párt- bizottság titkára nem fűz megjegyzést ezekhez a szavakhoz. Mit mond Kiss József szövetkezeti gazda, a községi tanács elnökhelyettese? Ezt: »Föllé- legzeti a nép, hogy megszabadultunk, ettől a basáskodó elnöktől.« Miért tartottak attól, hogy továbbra is itt marad? Kosa István tanácselnök szerint: »Mert se a közgyűlésen, se az azt megelőző tanácskozásokon a járási vezetők közül senki sem mondta, hogy Hornicz elvtársat elviszik a faluból, ha a tagság úgy akarja.« Pedig a tagság úgy akarta, és véghez is vitte akaratát. Miért vonták meg a bizalmat az istvándiak a kihelyezett elnöktől? Erről elsősorban ő tehet Az első sikerek után mind gyakrabban hangoztatta, hogy ő -a falu első embere: o képviseli itt a járási pártbizottságot A szövetkezeti vezetők és tsz-gazdák nem mertek neki szólni, mert úgy vélték, hogy a barcsi járás vezetői egyetértenek hibás módszereivel is. Amikor né- hányan már kifogytak a béketűrésből, fölemelték tiltakozó és figyelmeztető szavukat, hiszen kisebb-nagyobb rendellenességek bukkantak napvilágra. Hogyan reagált a? ellenvéleményekre? Becsukatással fenyegetőzött; közgyűlésen útilaput ígért egy felszólaló talpa alá; egy-két emberrel nézeteltérése támadt — az egyiket megverte, a másikat lök- döste. Amikor valamilyen vita miatt elakadt a gyümölcstelepítés, hívta a rendőröket, mert »sztrájkolnak az istvándiak«. Ezek után mindenki a hallgatást választotta. Hogyan is szálltak volna szembe akihelyezett elnökkel, a járás teljhatalmú képviselőjével, Okoskodja M a kelepcét, amelybe becsalogatjuk a patkányt Kerékgyártó hadnagy elhagyta az irodát. Nem volt aki tagja a járási pártbizottságnak, és munkásőrként fel van fegyverezve? A pártszervezet gyengének bizonyult megfékezésére. A községi tanácsra nem adott, magát tartotta a legnagyobb embernek a faluban, s ezt meg is mondta vb-ülésen is. Önkéntelenül adódik a kérdés: miért nem vették észre mindezt már időközben — a járási vezetők? Megítélésem, a faluban szerzett tapasztalataim szerint azért nem, mert nem ellenőrizték kellően tevékenységét Nos, ezt vitatja Mandik elvtárs mondván: »-Ellenőriztük, többször figyelmeztettük, és felelősségre is vontuk.« Lám, ez az ellenőrzés, figyelmeztetés és felelősségre vonás nem bizonyult alaposnak, elégségesnek és hatásosnak. A fő hiba az volt, hogy a kihelyezett elnök képtelen volt megérteni a szövetkezeti vezetés helyes módszereit, meggyőzés helyett -uta. sítgatott. A múlt tavasszal la. púnkban bíráltuk, mert visz- szaállította a községben a ba- romfibeszolgáltatási rendszert. S amikor látta, hogy ez az eljárás csődöt mondott, még durvább eszközökhöz folyamodott. Helytelen tevékenységét a zárszámadó közgyűlés előtti napokban durva törvénytelenség Meszelésével tetézte. Ez a szándéka már-már elindult a megvalósulás útján, amikor azt/kellett látnia, hogy hiba csúszott a számításába. Visz- szaélt beosztásával, pártbizottsági tagságával meg azzal, hogy a járás vezetői bíznak benne, és hitelt adnak szavának. Azt állította hát a február 14-i párttaggyűlésen Mandik elvtársnák a füle hallatára, hogy a faluban egy ember izgat a szövetkezet ellen. Csakhamar bővítette a lazítok névsorát. A közgyűlés előtti napon telefonon jelentést adott erről a rendőrőrsnek. A járási pártbizottság titkára nem tudhatta, hogy a kihelyezett tsz-elnök hallomástól szerzett értesülést kész tervként továbbít, ezért Mandik elvtárs is úgy vélekedett, hogy a kapitányság illetékeseinek sürgősen meg kell vizsgálniuk az istvándi ügyet. Említette ezt a rendőrtiszteknek, és február 17-ón reggel megegyeztek abban is, hogy azonnal kell intézkedni. A rendőrök nem tudták, ám a járási párttifkár tudta, hogy ezekben az órákban összeül az istvándi Űj Élet Tsz zárszámadó közgyűlése. Mandik elvtársat tehát felelősség terheli ebben az ügyben. Nem ő ismerte föl, hanem a dologról azonnal értesített megyei venagy dohányos, de most ciga- j zetők, hogy akár volt lázítás, T*cvf+ár»o ovi'iítrttt TnnfPfnPf^tt. ♦ TI CTO Volt, CbbCTl 3Z Ído~ Az ismeretlen tettes vagy tettesek összetépték a termelési naplót, mindent kiforgattak a fiókokból, feldön- tötték a vizeskancsót a sarokban álló asztalkán. Önkéntelenül körülnézett, nincs-e a betörő is a szobában? Benézett még a szekrény mögé is, és amikor alaposan szemügyre vett' mindent, észrevette, hogy a páncélszekrény ajtaját szintén feszegették. A zöld mázt karcolások csúfították: kalapáccsal vagy vésővel akarták kifeszíteni. Tudta, hogy ilyenkor nem szabad semmihez sem nyúlni, a telefonhoz lépett, és felhívta a rendőrséget. — Honnan beszél most ön? — kérdezték. — Ugyanabból a szobából. — Kár. A telefonhoz sem lett volna szabad nyúlnia. Maradjon minden ugyanabban az állapotban, és zárja be az ajtót, azonnal ott leszünk. Pár perc múlva megérkezett két nyomozó. Órákig szemlélődtek, vizsgálódtak, a szoba minden részletéről fénykép- felvételeket készítettek és a főmérnökhöz ezernyi kérdést intéztek: mikor ment el előző bezárt-e mindent? Mit tart a fiókban, és mit, tart a páncélszekrényben? Látott-e gyanús alakokat ólálkodni az iroda körül stb. Alig győzött rájuk felelni, mindent jegyzőkönyvbe vettek. Néhány óra múlva az elhárí- tóknái, Kerékgyártó hadnagy asztalán is csörgött a telefon. — Üveges őrnagy — hallotta a drót másik végérőL — Kerékgyártó hadnagy, jelentkezem! — Jöjjön fel hozzám! . — Értettem. Máris indulok! ^ A parancsnok gondolataiba merülve fogadta. Az asztalra dőlt, fejét tenyerébe hajtotta. — Foglaljon helyet hadnagy elvtárs. Okoskodjunk együtt. — Hallgatom, őrnagy elvtárs. — A patkány ismét megjelent ... Részletesen elmondta, mi történt a kohászati művek egyik irodájában. A , hadnagy elé tárta feltételezéseit is. — A betörő nagyon ügyetlen volt, tehát nem azonos a diverzánssal. Minden jel arra mutat, hogy a munkások közül szervezett be valakit. A főmérnök véleménye szerint nem tudott értékes dolgot elvinni. coast azok a páncélszekrényben vannak. Éppen ezért valószínű, hogy az éjszakai látogató visszatér, hogy megtalálja, amit hiába keresett... Az irodát és a környékét erősen figyeltetjük. A feladat: minél előbb megtalálni a tolvajt, és leleplezni a diverzánst. Vigyázzon, ravasz és óvatos emberrel állunk szemben, aki fedezéknek minden valószínűség szerint egy kohászati dolgozót tolt maga elé. Ez minden, amit tudok. Most magán a sor. Mit gondol, vajon mit kereshettek az irodában? — Nyilván tervrajzot, műszaki adatokat vagy effélét .\ . — Magam is erre gondolok. — S mit vittek el? — Nem tudjuk. A főmérnök vallomása ellentmondó. ö sem biztos a dolg'ábán. Lehet, hogy az íróasztalban felejtett valami bizalmas iratot, de ezt nem meri bevallani. Attól fél, hogy megbüntetnék érte. — Ezt én is elképzelem, s abban sem kételkedem, hogy diverzáns cselekmény végrehajtásához kellettek az iratok. — Ügy van. A nyugatiak nem nyugszanak, amíg valamennyi ügynöküknek: ki nem tekerjük a nyakát. Nos. munkára fel, hadnagy elvtársi pontban nem helyes tsz-tago- kat rendőri meghallgatásra idézni a közgyűlés színhelyérettára gyújtott. Töprengett, gondolkozott, milyen nyomon induljon el, hogy célt ne tévesszen. Hiszen mindaz, ami történt — bár világosan bizonyítja, hogy a betörő nem pénzt keresett —, kevés ahhoz, hogy konkrétabbá tegye a fel- tételezéseket! Visszament szobájába, és felhívta Zsuzsát. . Lassan, belső szorongással tár-| „ „ , „ , csázta a számot, lelkiism^et- L. Megyeszer te folynak a La- furdalást érzett az előző lapil*1*® Sandoojtulturalxs szemösszezördülés miatt. Szerette íle érzeti bemutatói. Vasar- volna látni, megfogni a kezét, §“** baa?csi- a csurg“’ a és bocsánatot kérni f 1 nek tőszomszédságában levő tanácsházára. A megyei szervek gyors intézkedése nyomán a rendőrök abbahagyták a munkát. Megállapítható utólag is, hogy kötelességüket a legjobb tudásuk szerint igyekeztek teljesíteni, csupán elmulasztották a helyszínre érkezve politikai szempontból mérlegelni, hogy ez az időpont nem alkalmas emberek meghallgatására, mivel közgyűlést tart a szövetkezet. Ám honnan vette Hornicz József, hogy öt szövetkezeti gazda lázit a szövetkezet ellen? Másoktól hallotta. Értesülése után hánnyal beszélt az öt gyanúsított közül? Eggyel sem. Ez az eljárás jellemző rá. És kik azok az úgynevezett lázitók? Köztük van a köztiszteletben álló Kiss József vb-einökhelyettes, aki bírálni szokta a tsz-elnököfi Vagy itt van Baumholcz István, aki néhány nappal ezelőtt meghívottként részt vett a pártszervezet taggyűlésén, és arra szavazott, hogy elnökük helyett a szuloki vezetők irányítsanak itt is. Vagyis: nincs szükség tovább Istvámdiban Hornicz Józsefre. Lám, olyan emberekről — vagy olyanokról is — van szó, akiktől Homicznak tartania kellett, s úgy vélte, jobb lesz, ha a közgyűlés idejére »kivonatja őket a forgalomból.- Nem más ez, mint álíbalpldali kalandorpolitika. Mivel a zárszámadáskor Mandik elvtáirs nem volt jelen, így csak most láthatja világosan az összefüggéseket, és amint mondja, tudja is, mit. kell tennie. Az ügy kapcsán még valamit föl kell vetnünk: Porga Sándor, a járási pártbizottság munkatársa — aki ott tartózkodott Istvándiban — nem emelt szót az adminisztratív eljárás ellen. Helytelenül tette. Utána kellett volna járnia — a helyi elvtársak bevonásával —, hogy mi igaz abból, amit Hornicz a jelentésében állított Addig kellett volna vizsgálódnia, amíg meg nem bizonyosodik a jelentés valódiságáról vagy alaptalanságáról. S ha azt látta volna, hogy bűncselekményről van szó, akkor igen, akikor haladéktalanul jelentenie kellett volna ezt. Ma már világos a kép. hoc. nicz József erőszakkal akart funkciójában maradni. Nem sikerült neki. Leváltottáik. Tettéért azonban felelnie kell, Ezt a durva törvénysértést, a párt pamsztpolitikájának ilyen súlyos megsértését nem nézhetik el neki sem. Üj elnök, új vezetőség á® az istvándi Üj Élet Termelőszövetkezet élén. Milyen gondokkal küzdenek most, megválasztásuk után két héttel? (Folytatjuk) Kutas József A kulturális szemle körzeti bemutatói a csurgói, a fonyódi járás gyűltek össze a csoportok és az tőle ♦IIlarcai11 es »Igazságtalan voltam vele, most jova teszem ezt a hi-Jegyéni réíjzvevök; hogy 031 ' '_T „ I tassák a kulturális szemlére ,Te ^agy, Zsuzsa. „ j megtanult műsorszámaikat. A A lany hangja faradtan. erőt- {marcali járásiban 11 községből lenül csengett. jtöbb mint 300-an vettek részt Igen- ;a vasárnap délutáni bemuta— Csak azt akartam rnon-^tám | Szőkeöencsen a sávolyiak | úttörő- és felnőtt kórussal, va- Jlamint népi tánccal szerepelitek. Ez a csoport volt a leg- |nép>esebb: mintegy 80-a.n jöt- jtek el a szemlére. A csákányi j általános iskolások népdal - | csokrot és jeleneteket mutat- Most. Ha tudsz, szaladj Itak }íe\ „a horvátkútiak pedig . . ,, fmost eloszor egy kis létszámú ki egy percre. Tíz perc múlva j kórussal kapcsolódtak bele a a bejáratnál leszek. Délután j kulturális szemle eseményei- íligha érek rá. |be. Somogysámson és Szeger|dő a szavaiéit és versmon- — Folytatjuk. -» lém úttörőit küldte el a beakartam dani, hogy ... ne haragudj. — Nem haragszom. ' — Nagyon ideges voltam. — Én is. Bocsáss meg. Já nos... — Láthatlak, ma? — Mikor? mutatóra. A szőkedencsi KISZ- fiatalok a »Mintaférj« című egyfelvonásos színdarabot adták élő. Nagyszakácsiban is zsúfolásig megtelt a művelődési otthon nagyterme; a körzeti székhely szereplőin kívül Nemeseid, Szanyér, Tapsomy és Szőcsénypuszta művészeti csoportjai, egyéni részvevői jelentek meg. Mindkét körzeti bemutatóra jellemző, hogy a színjátszók általában mai témájú darabokkal szerepeltek, azonban különösen az úttörőktől hallott versek témaválasztása nem minden esetben volt megfelelő. A bemutató után a járási szakemberekből álló bizottság értékelte a csoportok teljesítményét. Ezen a megbeszélésen a csoportvezetők is részt vettek. Említést érdemel, hogy a nagyszakácsi körzeti bemutatóra a községek tanácselnökei is elkísérték * csoportokat
