Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1962. március 6. A NIKLAIAK ELHATÁ­ROZTÁK, hogy küzdenek a pletyka ellen. »Piety ka«-am- kétra gyűltek össze az asszo­nyok. Ilyen még nem volt a Községben. A talpraesett ta­nácselnök, Kiss Józsefné, aki a Hazafias Népfront és a nő­tanács kezdeményezését egy lépéssel előbbre mozdítva vál­lalta az ankét levezetését, 'supán annyit mondott derék asszonytársadnak, hogy je­gyezzék föl, milyen pletykák Kapták lábra az utóbbi hetek- oen a faluiban, és keringenek szájról szájra, s ezeket mond­ják el majd az ankéten. A rendezők úgy gondolták, hogy bőven akad említésre méltó pletyka. A niklaiak — úgy­mond — nem mennek ilyes­miért a szomszédba. Sőt, ha a környező falvak megszorul­nak egy ikicsit pletyka dol­gában, szívesen vesznek át a niklaiaktóL Így volt ez nem­rég a »világ vége« jóslattal kapcsolatban is. A niklaiak pontosan tudták nemcsak az órát, hanem a percet is, ami­kor a föld befejezi dicstelen pályafutását. De szöktettek meg szájjal itt már magyar minisztert is a határon át, s eltemettek olyan környékbe­lit, aki most is él. Még a fel­iratot is látták a koporsóján: »Élt 58 évet.« Szóbeszédben összeházasítottak olyan fiata­lokat, akik csak hírből ismer­ték egymást. De ki tudna föl­jegyezni, hány pletyka szüle­tett, élt tiszavirág-életet, és hullott az unalom nagy teme­tőjébe? A művelődési házban, gyűl­tek össze az asszonyok az an­kétre. A televízió köré tele­pedtek. és megindult a be­szélgetés. Nem tudni, hogy a modern környezettől vagy mástól indíttatva-e, de ka­cagva jegyezték meg, hogy nagy butaság a pletykálódás. Hát nem nevetséges? — mondta az egyik —, hogy ba­rátnőjével évek óta azért kell haragot tartania, mert annak férje egyszer behívta a kocs­mába, és megkínálta egy kis- íröccsel. Ebből a falu nyelve akkora pletykát kerekített, hogy a féltékennyé tett asz- szony máig is görbén néz rá. Egyik családi botrány a má­sik után éleződött' ki. mert mindig akadt — s akad még ma is — néhány jóakaró, aki elindítja a mendemondát, s amikor sikerül összeugraszta- nia néhány embert, akkor kárörvendve félreáll, megbú­jik a sötétben, mint aki jól végezte a dolgát. — Maga is terjesztette a pletykát, Mari néni, csak ne beszéljen — mondták az egyik beszédes asszonynak. — Em­lékszik arra az esetre, ami­kor... — Hogyne emlékeznék! •— felelte az. — De hát ón is a sötétben hallottam. Két em­ber állt egymás mellett az ut­cán és beszélgettek. Én meg szépen tovább mondtam, anél­kül, hogy meggyőződtem vol­na róla. igaz-e, amit hallott tam. Válóban butaság volt. Ne féljen, tanultam belőle... — Minket nem érdekel a pletyka — mondták többen is. — A legjobb mindig meg­győződni a valóságról. — Előbb meg kell hallgat­ni azokat, akikről szól — adták a tanácsot egymásnak nagy serényen. Végül is meg­állapították, hogy a pletyka már sok könnyet csalt a sze­mekbe, sok embert félreveze­tett, s ezért most már jobban vigyáznak, és... most már egyre kevesebb a pletyka... — Egyik fülünkön be, a másikon ki — mondta az egyik asszony, — Nem keli elhinni, nem szabad törődni vele — tették hozzá többen mintegy lezárva az amkétot mondván, hogy ezt a témát kimerítették. • A szem­lélő nyugodtan azt gondolhat­ta: Nikién befellegzett a pi­ty epotya, felelőtlen szóbeszéd­Gorkij-múzeum Marianske Laznéban A csehszlovákiai Marianské Laz­néban (Marienbad), abban a ház­ban, ahol a nagy szovjet író 1923- ban lakott, Gorkij-múzeumot ren­deznek be. A múzeumban össze­gyűjtik Gorkij müveinek Csehszlo­vákiában megjelent' kiadásait, va­lamint az íróra vonatkozó fény­kép-, dokumentációs és illusztrá­ciós anyagot. Pletyka nek. Ezután már nem veszik az ilyesmit komolyan. NÉHÁNYAN MAR EL IS FELEDKEZTEK arról, hogy »pletyka«-ankétra jöttek, és a termelőszövetkezetről kezd­tek beszélgetni. Szó esett a múlt évi munkáról és az idei tervekről.’ Egyszer csak felállt az egyik menyecske, és inge­rült hangon így szólt az el­nöknőhöz: — Nincs ám rendjén, hogy az idén nem ellenőrizhetjük, hány munkaegységet szerez­tünk. Ezt talán megtehették velünk az első évben, de most, amikor ismerjük a gazdálko­dást, ■ ebbe nem megyünk bele. — Bennünket meg károso­dás ért, mert januárban le­vették a munkaegységünket — hangzott a következő panasz. — Az sincs jól, hogy a kuko­ricának csak a terven felüli 20 százalékát kapjuk meg, és hogy a cukorrépa-kapálásért nem jár munkaegység... Az elnöknő, miután végig­hallgatta a panaszokat, azzal kezdte, hogy a tsz-vezetőség- nek alaposabban kellett volna tájékoztatnia a tagságot ezek­ről a kérdésekről. Az igazság az, hogy ezután jobban ellen­őrizhetik, mennyi munkaegy­séget kapnák. Ezután meg­mondják: egy bizonyos terü­leten valamely feladat elvég­zéséért mennyi munkaegység jár. A nyilvántartásiban ezt bárki meg is nézheti. Az új rendszernek elsősorban az a célja, hogy megszűnjön a la­zsálás, s aki többet dolgozik, többet is keressen. Ha egy munikát például öt helyett há­rom ember egy hét helyett négy nap alatt végez el, ter­mészetesen növekszik a kere­set. Nem felél meg a valóság­nak — mondta az elnökasz- szony i—, hogy csökkentették a januári munkaegységek szá­mát. Az új elszámolási rend­szer csak februárban lépett életbe. A januári munkaegy­ségekből tehát nem vehetnek eL A cukorrépa-kapálásért is kapnak munkaegységet. A ku­koricából meg nem a terven felülinek, hanem az összmeny- nyiségnek a 20 százalékát kapja a tagság. Tehát akkor — néztek egy­másra megnyugodva az asz- szonyok — a termelőszövetke­zettel kapcsolatban elhangzott panaszok alaptalanok. Néhányan komolyan vették a faluban kószáló híresztelést, s ha nincs ez az ankét, ki tudja, meddig rágódnak rajta, hány napjukat rontja eL Lám nem elég a pletyka ellen csak ankétem küzdeni. Mindig meg kell nézni, honnan származik az »azt mondják« és a »hal­lotta. ..?« A niklai asszonyok nem ke­seredtek él amiatt, hogy alig néhány perccel a pletyka ki­gúnyolása, elítélése után né­hányan felültek az alaptalan, rosszindulatú szóbeszédnek. Akadt, aki a tsz vezetőit okoz­ta ezért mondván, hogy job­ban tájékoztatniuk kellene a tagságot az igazságról, s ak­kor nem keletkezne annyi mendemonda. A NIKLAI ASSZONYOK­NAK az a szándéka, hogy küzdenek a rosszindulatú hí­resztelések ellen, dicséretes. És ha a környéken ők az el­sők a pletykagyártásban, bi­zonyára ők tudnak harcolni is a legeredményesebben el­lene, hisz — mint mondani szokták — »a tolvajból lesz a legjobb pandúr«. Különösen, ha bekapcsolják a hadjáratba a férfiakat is. Mert ők is je­lentkeztek, s megkérdezték, hogy részt vehetnének-e az ankéton. Érezték talán, hogy van valami közük ehhez az ügyhöz. Amikor azt mondták nekik, hogy nem vehetnék részt az ankéton, hiszen a fér­fiad nem pletykálnak, kihúz­ták magukat, és sietve bele­nyugodtak ebbe a kétségtele­nül nagybecsű, de egy kicsit talán elsietett megai'.apitás- öa. „ Szegedi Nándor * SveieiUU, Aqhm! Kovács Aladár nép­művelési felügyelő fér lesége igazán nem pa­naszkodhatott, hogy nem ismeri a félté­kenység gyötrő érzé­sét. Nem célunk, de talán kár is lenne bo­gozni, mennyi volt a valóság és mennyi a mendemonda az okok között, de tény — az asszony is ebből in­dult ki —, hogy a jó megjelenésű férjnek a beosztása sok minden­re nyújt ' 'Tetőséget. Hogy ez hogyan élt? ... Er mpon­tot sosem » bele negyedéves ' .számo­lóiba. Elégedjünk meg tehát annyi^al, hogy fiatal volt, innen a negyvenen, rajongásig szerette a népművelést, késő éjszakákig ellen­őrizte az előadásokat, a próbákat, és nem­egyszer fordult elő, hogy csak másnap reg­gel ért haza, hol itt, hol ott éjszakázva. De ha egyszer késő este nem járnak az autó­buszok?! Persze az asszony nem hagyta szó nélkül szeretett férje hivatalos kima­radásait, ő azonban rendszerint ezzel vág­ta el a kialakuló per­patvart: kár lenne be­lőle skandallumot csi­nálni, nevetséges, hisz ez a beosztása, és ő egyáltalán nem tehet arról, hogy a próbá­kat, előadásokat nem ebéd után, hanem es­ténként tartják. így az­tán az asszony egyedül búslakodott a hét nem egy estéjén, hitte is meg nem is, hogy az urát csak a népműve­lői hivatás szólítja es­téről estére más-más faluba. Gyanakvásait csak fokozták férje munkatársainak meg­jegyzései, kaján fél­mondatai, amelyek rendszerint egy-egy csinos menyecskével hozták kapcsolatba Aladárt. Mindez azon­ban csak szóbeszéd volt. Egy este azonban — ritkaság: egyenesen a hivatalból ment haza az ember, negyed hat­kor már nyitotta is az előszobaajtót — valami nagy feszültség izzott a levegőben. Az asszony nem szólt, csak duzzo­gott, a vacsorát is csak úgy lökte oda. — Mi a baj? Kifutott a tej, vagy nem kap­tál krumplit? — Csak szellemes- kedj. Ezzel akarod el­ütni a bűnödet? — Afene. Keresett a rendőrség? Az asszony nem szólt, idegesen hátat fordított. De nem so­káig bírta, odabökte: — Vacsorázni azért hazajössz, ugye? — Hát hova menjek? — Az Ágid nem kí­nált meg? Az ember kezében megállt a villa. Hon­nan vesz ilyen badar­ságot az asszony? Ta­lán valamelyik kópé barátja _ ismerve az a sszony gyengéit — megint mondott vala­mit? Gyorsan végig­ment munkatársai ne­vén, aztán a pedagógu­sokat is felsorolta ma­gában egyik községről a másikra ugorva, de bárhogy erőltette is az agyát, nem talált Ági nevű ismerőst se ötvenen innen, se azon túl. — Ugye, most nem tudsz szóhoz jutni? Hallgatsz, mert érzed a bűnösségedet! De mindent tudok, nem tagadhatsz többé. Min­dig sejtettem, hogy nemcsak a nagy nép­művelői rajongás vonz a falvakba, a színját­szás, meg a kórusok, hanem egészen más. De úgy kell nekem, minek is egyeztem be­le, hogy ilyesmit el­vállalj. — De szivecském .. . — Hallgass. Tűrtem eleget, most én beszé­lek. Válassz: tolnán lemondasz az ''«ód­ról, és itthon ’épen tanítgatsz, var haza­költözöm anyuékhoz. — Legalább hagyi beszélni! — Nem érdekelnek a kifogásaid! — Értsd meg: nem értem, miről van szó. Legjobb tudásom sze­rint nincs is Ági nevű ismerősöm, ha tudni akarod! — Nincs? — kiáltott fel diadalmasan az asszony, mint aki csak erre a szóra várt. — Szóval tagadod! Akkor ezt kinek írtad? És egy cédulát vá­gott férje elé. A gyű­rött papírlapra az em­ber keze írásával ez volt írva: »Szeretlek, Agnes. Csütörtökön este fél nyolckor.-« Az ember hahotára fakadt, és alig tudta megmagyarázni, a Műsortanácsadó se­gítségével bebizonyíta­ni, hogy a zsebében ta­lált följegyzés egy színdarab címe és a próba idejét tartalmaz­za. Az asszony bizony­talansága igy tehát tovább tart..« film S& — m o Um Készülődnek a tavaszra a nagyberki Kaposvölgye Tsz kertészetében. Tóth Mihály és Neucer Adám a meleg­ágyakat készíti. 800 négyzetméter területen már elve­tették a korai káposztát és a karalábét. flz idén első ízben rendezik megt az irodalmi színpadok fesztiváliá Az irodalmi színpadok rövid múltra tekinthetnek vissza, műsoraikkal mégis megnyer­ték a közönség tetszését. A múlt évben és az idén a fal­vakban, a városokban, nagyobb üzemekben, állami gazdaságok­ban és termelőszövetkezetek­ben sorra alakultak meg, s ma már az országban mintegy 250 irodalmi színpad terjeszti a kultúrát. Tagjaik sorában ott találhatók a munkás- és pa­rasztfiatalok, diákok és a tá­mogató hivatásos színművé­szek. Az irodalmi színpadok továb­bi népszerűsítésére az-idén elő­ször országos fesztivált rendez­nek. Budapesten, Pécsett és Kecskeméten tartják az úgy­nevezett tájbemutatókat, ame­lyeken minden megyéből részt vesznek majd. A tájbemutató­kan a legjobb eredményt el­ért együttesek júniusban Buda­pesten versengenek az első helyezésért. (MTI) REQQELI LONDONBAN a az ember hosszabb (ft) külföldi útról tér ha­za, akkor egyszerre megszaporodnak a meghívá­sok. »Gyere és mesélj«, mond­ják a barátok. Megvallom, ilyenkor előre töröm a feje­met, hogy több hét élményének kincseskamrájából mit szedjek elő. Azután legtöbbször kide­rül, hogy barátainkat ez ér­dekli: Mit ettél? Hol ettél? Mi­ket ittál? Barátaink feleségét: Mit hordanak a nők? Mit csi­nálnak este? Viselnek-e kala­pot? A kincseskamra helyett jobb, ha a hazatérő utas a spájzba megy emlékanyagért. Nem haragszanak, ha valami ilyesfélét teszek most? Meg­próbálom elmesélni azt, mit csináltam Angliában reggel, délben, este —■ akkor, amikor nem csináltam semmit. Sok minden másképpen van Angliában, mint ahogyan itt­hon elképzeljük részint Di­ckens regényei, részint a lon­doni rádió magyar adása alap­ján; sok babonát számoltam fel magamban például az angolok hidegvéréről vagy zárkózottsá­gáról. Egy dolog azonban szent és megingathatatlan és félel­metes, és felülmúlja minden elképzelésünket. Ez az angol reggeli. Londonban az élet nem nyolckor vagy fél kilenc­kor kezdődik, mint nálunk, ha­nem tíz után. Mi lehet az oka? kérdeztem az első napok­ban. Angol barátaim igen meg­győző, szinte tudományos ér­veléssel feleltek, ismerjem fel, mondták, hogy London belvá­rosában senki sem lakik, az emberek nagy része vonaton érkezik a fővárosba, korán kelnek, egy órát, másfelet is utaznak, érthető, ha... Per­sze, hogy érthető, talán ez is szerepel a huszadrangú okok között. A legfontosabb azon­ban az angol reggeli. Ezt elké­szíteni, elkölteni, és utána egy kicsit emészteni: félnapos program. /! mikor az első reggel C/L lementem a Russell Hotelban az étterem­be; a frakkos főpincér olyan hosszú étlapot rakott elém, hogy megjegyeztem: »Köszö­nöm, nem ebédelni szeretnék, hanem reggelizni.« Lekötele­zőén nevetett, azt hitte, hogy mint afféle külföldi valami együgyű tréfát űzök vele. Ott­hagyta előttem az étlapot, és átadta helyét a pincérlánynak. Az blokkal, ceruzával a kezé­ben állt mellém, és várta a rendelést. Amíg nem olvastam el az étlapot, nem értettem, minek a reggelirendelés fölvé­teléhez blokk és ceruza. Az­után megértettem. Hazahoztam magammal a Russell Szálló egyik reggeli étlapját. Megpró­bálom lefordítani. A reggeli étlap öt rovatból áll. Aki teával vagy kávéval akarja kezdeni, annak felkopik. az álla, mert hiába rendeli meg, a kedves pincérlány úgy­sem azt hozza először. Hanem mit? Természetesen az első ro­vatot, amelynek nincs külön címe. (A többinek az is lesz, egy kis türelmet kérek.) Az el­ső rovat kilenc tételből áll, úgymint: zabpehely, búzape- hely, pattogatott rizs, földi mo­gyoró, sült alma, vegyes be­főtt és párolt füge. Aki törté­netesen számolta az ételeket, most rajtacsíp, hogy csak he­tet soroltam fel. Van még ket­tő, a weetabix és a ryvita. Ezekről nem tudok beszámol­ni, mert nem mertem megren­delni őket. A pattogatott rizst és a földi mogyorót nem ajánl­hatom senkinek, a párolt füge finom, és a búzapehely kiváló étel csecsemőknek. A következő rovat címe: »Reggeli frissítők«, úgymint narancslé, grape fruit-lé és paradicsomlé. Magam sem ér­tem, miért rendeltem oly rit­kán paradicsomlevet, amikor itthon úgy szeretem ... A »Hai.« Ez áll a következő ro­vat fölött vastag betűkkel. Aki szereti éhgyomorra a sós he­ring et. a sült bücklinget, a sült heringet vagy a codfishnek ne­vezett rántott íztelenséget, az kedvére belakhat. Ha az em­ber fontot akar spórolni, ak­kor is igen kiváló a sült he­ring reggel, mert se ebédre, se vacsorára nemigen van aztán gondja. A tojásnak öt változata van. Jó, jó, mondogatták barátaim, hármat értünk: lágytojás, rán­totta, tükörtojás, de mi a má­sik kettő? A negyedik a ha­bart tojás, az ötödik a zsebto­jás, azaz különös módon meg­főtt és pirított kenyérre helye­zett tojássárgája. Hogy mit csinálnak a fehérjével, nem tudom. Most várok egy kicsit, amíg kedves olvasóim beveszik a szódabikarbónát, azután foly­tatom. Mert most jön a java még: a húsok és szalonnák. Hi­deg sonka, főtt sonka, sonka tojással, tojás sonkával, tojás szalonnával, húsos szalonna, angol szalonna, kis kolbász, nagy kolbász, hidegen és süt­ve. (t/i őst aztán valljam meg, én mit reggeliztem Londonban? Egy csé­sze teát pirított zsemlével. Ügyhogy a második héten a szálló igazgatója felküldte a szobámba a szálló orvosát, hogy megkérdezze, nincsen-e szükségem gyógykezelésre, mert nyilván súlyosan beteg lehetek. Mondtam, köszönöm, nem vagyok. De hát akkor miért nem reggelizek? Hogy ne is legyek, mondám az or­vosnak. He-he, válaszolta ő és távozott. De szerettem volna hallani, hogyan számol be er­ről a vizitről a szálló igazga­tójának ... Boldizsár Iván Arcuk verejtékével... Mielőtt a betörők felrob­bantották az egyik chicagói vágóhíd páncélszekrényét, arcuk verejtékével nem ke­vesebb, mint húsz mázsa húst ' -urcoltak a hűtőtermekből a ■'lyszínre, s az óriás hús­tömeggel befedték a páncél- szekrényt a robbanás zajá­nak tompítására. Az óvatos és szorgos betörők 15 000 dol­lárt szereztek ügyes trü&k- jükkel, amely lehetővé tette, hogy észrevétlenül elmene­külhessenek. * * * Menyasszonyszöktetés rendelésre Egy Los Angeles-i cég menyasszonyok szöktetésére specializálta magát. Ha a vő­legény és a menyasszony kö­zösen a menyasszonyrablás mellett dönt, akkor a cég ké­sportolt alkalmazottai na­gyobb összeg ellenében megszöktetik a lányt a szülői házból, egyidejűleg megszer­zik a házasságkötéshez szük­séges iratokat, és a fiatalo­kat repülőgépen Las Vegas- ba szállítják, ahol minden to­vábbi nélkül azonnal meges­küdhetnek. • • » A fogadalom Egy bécsi templomban raj­takapott a plébános egy fia­tal nőt, amint az éppen fosz­togatta a templomperselye­ket. A pap megkérdezte tőle, hogy már eleve szándékában állt-e kifosztani a perselye­ket. A nő így válaszolt: »Szó sincs róla. Azért jöttem a templomba, mert fogadalmat tettem, hogy egy schillinget dobok a perselybe, ha a jó Isten meghallgatja egy kí­vánságomat. Eljöttem, hogy eleget tegyek a fogadalmam­nak. De amikor pénzem megcsörrent a persely szé­lén, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és kiürítettem a persely egész tartalmát.« * * * A pénznek olykor mégis van szaga Ausztriában valaki na­gyobb pénzösszeget akart egy banknál beváltani. A tisztvi­selő orrát hirtelen furcsa il­lat csapta meg: a bankje­gyekből erős tömjénszag áradt. Minthogy az illető nem volt pap, a tisztviselőben erős gyanú ébredt, hogy va­lahol templomrablást követ­hettek el. Gyanúja igazoló­dott: kiderült, hogy a lopott pénz a rhodosi Szent György templom gyűjtöperselyéböl származott. * * • Korábban kezdődik a serdülők hangváltozása Ismeretes, hogy az ifjúság testi érése ma korábban kez­dődik, mint régen. E jelen­ség gondot okoz a zenetaná­roknak és kórusvezetőknek, mivel a testi éréssel együtt a hangváltozás is korábban kezdődik meg. Hatvan esz­tendővel ezelőtt általában 12 éves kor körül kezdődött a mutálás, és 15—16 éves kor­ban fejeződött be. A jelenle­gi tapasztalatok azt mutat- * já!k, hogy már a 9 éves gyér- . mekeknél megkezdődik a • hang változása, tehát 2—3 évvel korábban, mint az- • előtt... ", * m m i* ^ Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom