Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

Kedd, 1962. március 6. 3 SOMOGYI JflßPlJÉP Alapítva 1925-ben j KIHAL EGY SZAKMA... Egyre ritkábban hallják az udvarban lakók a reszelővágó műhelyből a vasat, az acélt for­máló kalapács zaját, a köszörű zúgását. Egyre gyakrabban tart szünetet a mester, s törli meg verejtéktől csillogó hom­lokát. Az ő mesterségéhez ugyanis a tudás mellett nagy fizikai erőre is szükség van. Az öreg szív, az elerőtlenedett kar azonban már nemigen bírja a nehéz munkát. Ebéd után egy- egy órácskát pihenni kell már. Nemegyszer előfordul az is, hogy a megrendelők egész nap zárva találják a műhely ajta­ját. »■Pécsi Oszkár reszelőgyártó« olvasni a cégtáblán a Kapos­vár, Berzsenyi utca 12. számú ház kapuján. Reszelőgyártó? Ez meg micsoda mesterség? — áll meg nem egy járókelő, az­tán vállat vonva tovább megy. Nem is sejtik, hogy az udvar­ban egy olyan kézműves mű­hely van, amilyen talán nincs is több az országban. A műhely falán néhány hi­vatalos okmány. Bizonyítvány arról, hogy Pécsi Oszkár a Kaffka Géza reszelővágó ipa­rosnál eltöltött tanulóidő után jó eredménnyel vizsgázott. Egy másikat 1925-ben állítottak ki: ekkor váltotta ki iparigazol­ványát. Két díszes oklevél — az egyik 1929-ben, a másik 1934-ben kelt — arról tanúsko­dik, hogy Pécsi Oszkárt a ka­posvári mezőgazdasági és ipa­ri, kiállításon és vásáron szép munkáiért ezüstéremmel ju­talmazták. A mesternek sok mindenhez beli értenie. Jól kell ismernie a vas, az acél tulajdonságait, s tudni, hogyan lehet egy simá­ra kopott vasdarabból hosszú ideig használható cipész- vágj' fűrészreszelőt készíteni. Mind­ezt voltaképpen két szerszám­mal: kalapáccsal és egy rö­vidke, úgynevezett önedzős vá­góval. A műhely egyik kis székén ül a mester. Kezében furcsa, rövid, görbe nyelű, egykezes kalapács. Az asztalom még vagy öt-hat ilyen sorakozik. Nagy­ság szerinit állnak egymás mel­lett, mint az orgonasípok, 15 dekóstól 5 kilósig. No, csak ezzel az utóbbival próbáljon meg valaki dolgozni! Bizonyá­ra napokig nem bírná a karját emelgetni. Ez a kalapács már évek óta használatlanul pihen. Gazdája sem bírja. Régebben? Virtusból is, főleg megrende­lők jelenlétében de szívesen forgatta a kezében! Ahogy múltak az évek, úgy váltak kedvenc szerszámaivá a kisebb és kisebb kalapácsok. Ma már leginkább a 15 dekással dolgo­zik, csak ha nagyon muszáj, akkor nyúl a nehezebbekhez. Sokszor kell kézbe vennie a kalapácsot, míg az elhasználó­dott, elkopott acéldarabból új­ból tökéletes reszelő lesz. Kö­szörülni, lágyítani, egyengetni, ismét köszörülni, majd vágni. Vágni! Ez az, amit kimondani sokkal könnyebb, mint meg­tenni. Mert ehhez a munkához a jó vágón kívül jó szemre is szükség van. Az apró fogakat, rovátkákat igen nehéz megfele­lően egymás után a vasba, acél­ba vésni. Pedig egy cipészre- szelőhöz többfajtát is kell ké­szítene, egyet a szögek, egyet pedig a bőr, a talp reszeléséhez. S ha ezzel elkészült, megfelelő keménységűre kell edzeni, csak ezután kerülhet sor a tisztítás­ra, olajozásra. Ma már nem sok tennivalója akad. Egy-két régi ismerőse hoz némi munkát. Elsősorban az öreg cipészek, Pozsonyi bá­csi, Puskás bácsi, meg néha egy-egy fafűrészelő. Egyedül dolgozott mindig. Tanulója csak egy volt, a fia, de az is más munka után né­zett. — Ez a mesterség nem érde­kelte a fiatalokat, de le is be­széltem volna mindenkit ennek a szakmának a megtanulásá­ról. A gépeké a jövő. Sokkal olcsóbb, sokkal több reszelőt tudnak a gyárakban készíteni — vélekedik a 72 éves mester. Sz. E. Istvándi tapasztalatok és tanulságok (1.) A megyei hírnévtől a mérleghiányig 3000 naposcsirke érkezett a somogyzsitfai Hunyadi János Tsz- be. Magyar Jánosné és Sánta Jánosné az idén 10 ezer pecse­nyecsirkét szeretne nevelni. Ar tsz-nek ebből 260 ezer forint bevétele származna. Kezdem azzal, amit leg­utóbb tapasztaltam Istvándi- ban. Az Üj Élet Tsz két hete megválasztott elnöke, Barta Zsigmond azt mondta a mi­nap a barcsi járás vezetőinek: »■Nincs megoldva súlyos gon­dunk, a tagság nagy része még mindig nem látja a ki­utat. Naponta ötösével-tízesé- vel jönnek az irodába. Vagy múlt évi járandóságukat kö­vetelik, vagy igazolást kér­nek, hogy eltávozhassanak a faluból, mert nincs biztosít­va a megélhetésük. Próbál­juk megértetni velük, hogy nincs minden veszve, közös összefogással ki tudunk lábal­ni nehéz helyzetünkből, de nem értenek meg bennün­ket.« Erre a szóra kinyílt az iro­da ajtaja, s heten léptek be rajta: mind a heten távozási engedélyért jöttek. Nehéz, változatlanul nehéz a helyzet a községben. Ho­gyan süllyedt ilyen mélyre a szövetkezet, az a közös gaz­daság, amelyről I960.' évi eredményei alapján megyei fórumokon is csupa jót mond­tak? Mi történt Istvándiban, hogy az elégedetlenség most ilyen elemi erővel tör fel? Ezekre a nyomasztó kérdések­re kerestem választ a helyszí­nen. Február 9~e és március 2-a között mégy napot töl­töttem Istvándiban. Beszél­gettem helyi és járási ve in­tőkkel, tsz-tagokkal; részt vettem a pártszervezet kibő­vített taggyűlésén; ott voltam a szövetkezet záirszámadó köz­gyűlésén; aztán pénteken is­mét Istvánddlba mentem, hogy megismerkedjek az új vezető­ség gondjaival. Alkalmam volt megfigyelni, hogy három hét alatt honnan meddig ju­tottak a dolgok, miként ke­rültek felszínre a sürgős meg­oldásra váró nehézségek, és Fokozzák a rétek és legelők termőképességét Kiskorpádon Községeinkben az állatállo­mány egyik takarmányforrá­sát, a rétet és a legelőt sokáig olyan termőterületként kezel­ték, mint amely nem igényel különösebb gondozást, amúgy is terem. Ma már azonban a termelőszövetkezetek fejlődő állattenyésztése, a szaporodó állatállomány ellátása szüksé­gessé teszi, hogy bővítsék a ta­karmányalapot a rétek, legelők hozamának fokozásával is. Föl­ismerték ennek fontosságát Kiskorpádon is. A bozótokat, tüskéket és más gyomnövényeket irtották az elmúlt években is. A legelőre műtrágyát is szórtak. Ügy ter­vezik, hogy a rét és a legelő termése a vetett takarmánynö­vényekkel együtt elegendő lesz az állatállomány eltartásához. Mindenekelőtt a réteket átsze­lő árkokat tisztítják ki, ugyan­is sok helyen olyan magasan ÓNODVÁRI MIKLÓS: cd. sár (/a dosszié — Ne légy bolond. Látszik, hogy fiatal vagy, és nem pró­báltál sokat. A helyedben én kapva kapnék az alkalmon. — Felkutatom az öcsédet... — Ne kezdd újra! Az én tü­relmem is véges. Mit gondolsz, megnyugodnék ebben? Mi biz­tosítékot adsz, hogy nem árul­nál el mégis? Azt hiszed, gye­rekjáték ez, hogy akarom — nem akarom, szeretem — nem szeretem? .. . Utoljára kérde­zem: megteszed, vagy nem teszed? — Elhozom. — Rendben van. Meg tudod saerezni'már holnap? — Megpróbálom. — Akarni kell. — Akarom .. . Horváth állta a szavát. Elő­vette az üveg aszúbort. Töltött mindkettőjüknek. István egy hajtásra kiitta a pohár tartal­mát. — Adj még egy pohárral. — Szívesen, kettővel is. Az orvosnak egy percre sem állt be a szája. Szakadatlanul beszélt, beszélt, nogy minél jobban elterelje a vállalkozás veszélyéről a figyelmet, Az erős bortól' csakhamar mele­------------------------------------------------------------ ----- — Befalazom ... de ... de a t ervrajzot... Betörjek? Nem gedni kezdett István is. Már hogy a megfelelő helyre épít- tehetem. A pénzt visszaadom... nem látta olyan tragikusnak a sük be a kísérleti tárgyat, motort veszek. mit tettek, hogyan cseleked­tek az adott helyzetben a helyi és a járási vezetők. Vi­tánk támadt az immár levál­tott tsz-elnök magatartásának értékelését, a járási szervek — a pártbizottság, a tanács, a rendőrség — Istvándiban vég­zett munkáját illetően. Ezért szükségessé vált, hogy Man- dik Béla járási párttitkárral közösen újabb helyszíni vizs­gálatot tartsunk. Az alapvető kérdésekben megegyezésre ju­tottunk, egyes részletkérdé­sekben nem sikerült ezt elér­nünk. A vita folytatása he­lyett bizonyítsanak a tények, a történetek. Ezek előrebocsátáséval tér­jünk rá az istvándi helyzet elemzésére. Évtizedes probléma szoron­gatja ezt a falut: nincs ele­gendő munkaereje. Határának jelentős részét az egyéni gaz­dálkodás idején is vidékiek művelték meg. A szövetkezés időszakában topább romlott a község munkaerő-helyzete. A parasztíiatalok zöme elvándo­rolt, maradtak az öregek. Ma évre te'-ető a tagság átla­gos életkora. A régi e^yké- zést, a fiatalok távozását most a falu határa, a falu lakos­sága sínyli meg. A szövetkezet 1959-ben fej­lődött fel. Akkor helyi em­bert, Lágy István volt közép­parasztot választottak meg el­nöknek. Minden törekvése és vitathatatlan jó szándéka el­lenére sem tudott megbirkóz­ni az irányítás nehézségeivel. Az egykori dolgoztatókkal nem tudott dolgoztatni. A járás ve­zetői 'már előzetesen javasol­ták nekik: adjanak át egy pár száz holdat a szomszédos köz­ségeknek. Nem fogadták el a javaslatot. Akkor az istván- diak ezt mondták: nem az a baj, hogy nagy a határ, ha­nem az, hogy képzetlen, gya­korlatlan a vezetés. Kértek hát elnököt máshonnan. Hor- nicz József vállalkozott erre a tisztségre. Dolgozott állami gazdaságban, tanácsnál, párt­apparátusban, és tagja a já­rási pártbizottságnak. Nagy re­ményeket fűztek hozzá, öröm­mel fogadták. Csakhamar megérkezett a mezőgazdász, Bányai József is. Az 1959-es év eredményein már nem tud­tak változtatni: 12 forint 70 filléres munkaegységgel zár­tak. A következő esztendőre merész tervet készítettek: 30 forintos részesedést irányoz­tak ellő. Némi javulás az új vezetés és szakvezetés irányí­tásával kétségtelenül mutatko­zott. A tagság , bizalmat előle- ügezett az új vezetőknek, ezért- - . . . ... _ ,, ♦ is adta az egyébként nem volt. Lazasam dobálta magat i ., , . ,, az ágyon. inagy ere.jenek egeszet a mun­— — — __ _ _j kához. Hallatlan erőfeszítések Z suzsa az ajtóra tapasztotta ♦ árán a tennivalók javát el- a fülét. Hallgató zott. Odaátról J végezték az istvándiak. Épít— tekltÜgS^telenSZaVakSZÖrÖd'!keztek’ ^got vettek’ s 26 “forinttal zártak 1960-ban. A van a talajvíz, hogy csak sás terem, és erről a területről ál­talában csak harmadosztályú füvet takaríthatnak be. Tavaly, miután a legeltetési bizottság munkáját a termelő- szövetkezet vette át, a legelő területet tagokra felosztva tisz­tították meg. Az idén elsőren­dű feladatuknak tartják a foga­solást és a műtrágyázást Job­ban ügyelnek a szakaszos le­geltetésre. A télen kivágott fák helyébe csemetéket ültetnek. helyzetet. — Bocsáss meg, kedves bá­tyám, de úgy meglepett, ami­kor a hangomat meghallottam. Ugye, megsemmisíted majd azt a magnetofanszalagot? — Mihelyt befejezzük a munkát, igen. Neked adom a készülékkel együtt. Képzeld csak, mennyi tréfát űzhetsz vele. Mondjuk... ha egy kis­lánnyal beszélgetsz. Egy a fon­tos: óvatos legyél, és vállalko­zásunkról ne szólj senkinek. Gondold csak el, mi történne, ha most, amikor már a vég­célnál vagyok, valaki megelőz­ne. S ennek te lennél az oka. Tönkremennek. Már nem tud­nék semmihez kezdeni. Gon­dold magad az én helyzetem­be. Neked is vannak vágyaid, titkos álmaid. Mit szeretné! például nagyon? — Egy motorkerékpárt — vallotta be őszintén István. — Látod: gondolj erre min­dig, amikor dolgozol. Ez hajt engem is, és segít át az aka­dályokon. A cél lebeg előttem, és ez ad erőt. Ezért kell pél­dául a pontos tervrajz is ... Zoltán neve állt. ban. Tulajdonképpen semmiség az Csönd lett. István megnyü- egész. Egy hónap múlva ki- godott. Zsu2sa ideilg di_ vesszük, akkor latom majd, , _ , ., ,, hogy mennyire bírta a hőt. Ki- Peregve állt még az ajtóban, sérletezhetnénk nyíltan is. de uztán halkan benyitott. István ez sokkal több időbe kerülne, ruhája a széken volt. Óvato- S minél több ember tud róla, saT1 kikutatta kabátja zsebeit, annál több a tanácsadó es az , .... , . ellenség, siker eseten mind- A szemelyi igazolványában egyik tartja a markát, köve- háromszáz forintot talált, és teli a pénzt. Így csak öten ősz- egy papírlapon a Bükk Hotel tózunk. Te is megkapod a ma- telefonszáma mellett Szabó gadet, akár két autót is vásá­rolhatsz rajta... Horváth meglobogtatta a fiú előtt a takarékkönyvet. — Te hozod a tervrajzot, én adom a pénzt... Amikor megitták a bort. visszamentek a bárba. István alaposan berúgott, már éjsza­ka vissza akart menni a gyár­ba, de Horváth visszatartotta. — Hívunk egy taxit, és haza­viszlek. Kár, hogy későn van. szerettem volna megismerni a családodat. Említetted a nővé­redet. Hátha segíthetnék rajta is... Istvánt hamar álamba szen- derítette az elfogyasztott al-. kohol. De az álma nyomasztó részesedés, ha alatta maradt :is a tervezettnek, mégis raint- •egy kétszerese volt az előző évinek. Az emberek mór-már megnyugodtak: lóm, mégis­csak megélünk a szövetkezet­ben. S megfordult a vándor­lási folyamat: a fiatalok kezd­tek visszatérni a faluba. Mindezért jó példaként emle­gették megyeszerte az istván- :di változást. Jellemző, hogy : tavaly tavasszal, amikor a | megye 106 községébe küldtek István újra íelnyögött álmá-1 pártmunkásokat 3 hónapos J időtartamra, Istvándi szóba Veszélyes. ... jsem került: ott úgyis rend ; van, s ha netán újabb ne­Zsuzsa kiosont a szobából. ZSUZSA ELGONDOLKODIK ♦ hézség támadna, Hornicz elv­Kováes főmérnök meglepet-1 társ intézkedik — vélték a len felkiáltott: , 1 járás vezetői. Az ^-roda3 ajtaját SabáLysS-j Most, a zárszámadáskor rűen bezárva találta, de oda-»szent miről vallhatnak a szá- bent annál nagyobb rendetlen-lmok? Arról, hogy mérleg- ség fogadta. íróasztalát az éj-1 hiánnyal zárult az év. A tér- szaka feltörte valaki. A földön | vezett 30 forint helyett 17 fo­es az asztal tetején szerteszét! rint 1 fillért ér a mumkaegy- papírlapok, fontos irományok * ség. Nincs mit osztani, mert hevertek. — Folytatjuk. — ; az év egy részében rnur.ka­* egységenként 18 forint * ißt kifizettek Járna lőle­ugyair 69 ezer forint a tagság egy részének, ám ezt akkor kap­nák meg, ha a tagság másik része visszatérítené a csak­nem ugyanekkora összegű túlelőleget. Az 1961. évi 164 ezer forintnyi földjájradékot majd az idei esztendő első be­vételeiből kell rendezniük. Ez a pénz a földdel telépett gazdáké lesz. Ám a volt sze­gényparasztok — akik pénzt se földjáradékként, se gazdasá­gi fölszerelés ellenértékéként nem várhatnak, és szerződött disznót vagy bikát sem ad­tak el — ma kenyérgondok­kal küzdenek. Hogyan rom­lott el ennyire a szövetkezet gazdálkodása? A növénytermesztés a ter­vezettnél 1 millió 92 ezer fo­rinttal kevesebb bevételt adott. A burgonyatermesztés eredménytelensége a legtete- mesebb. E növény holdja 42 mázsát termett (a szomszédos szulofci határban pedig 1ÖS) mázsánál is többet).' Az ist- vándiak mezőgazdásza meg­csúfolta szakmáját: rothadt gumókat is ültettetett, a ta­lajt nem készíttette elő, s az egészséges vetőburgonya egy része a föld felszínén maradt. Amelyik táblán termést nem várhattak, ott a burgonyát ki kellett szántam. Hasonlóan jártak, a kukorica egy részé­vel is. Késve vetették ezt a fontos takarmánynövényt jó­val korábban megmunkált földbe. Mire a kukorica ki­kelt, fojtogatta a gaz. Nagy erőfeszítéssel sem bírták a tagok rendesen megkapálni. A növényápolás javadalmazá­sának mikéntjéről még ak­kor is vitatkoztak, amikor ka­pálni kellett volna. S a kö­vetkezmény? Államtól kapott kölcsönabrakon telel át a kö­zös jószág Az aprómag jól termett, ám nagy veszteség után takarították be. Ez is sok pénzt vitt el. Az elnök mindezért főként az agronó- must okolja, az agronómus szerint pedig mindent az el­nök rontott el. És hogyan dolgozott a tag­ság ? Íme a mérleg: a nyil­vántartott 327 tag közül 97- en 1—60 munkaegységet, 130- an 61—150 egységet teljesí­tettek; a tagságnak alig egy- harmada teljesített 150-nél többet. A visszatért fiatalok tavaly már kezdtek kimara- dczni a közös munkólbóL Ök is, mások is példákra hivat- kozták. Fékecs István beadta 10—12 holdját, őt meg pár­toló taggá nyilvánították. Tóth Vukó József hrigádveze- tőoek a fiát más munkahely­re engedték. Cservem József a párttaggyűlésen nagy han­gon hirdette, hogy mit kelle­ne termi, csupán arról nem beszélt, hogy felesége miért nem tett egy kapavágást sem a közös földön, A munkabí­rók közül sem mindenki dol­gozott egész nap, teljes' erejé­vel. Az elnök elhanyagolta az irányítást, az agronómus el­rontott sok dolgot, a tagság nagy részének elment a ked­ve. Fénz nem jött annyi, amennyit előirányoztak; az előző évi mérleghamisítás kö­vetkezményei is tetézték a gondokat. Összetorlódtak hát a bajok. Hogyan kerestek kiutat? Kettős megoldás kínálkozott: vagy helyben választanak új vezetőséget, vagy a szuloki vezetőket kérik föl arra, hogy irányítsák az istvándi Üj Élet Tsz-t is. Ekkor — néhány héttel ezelőtt — már eltökél­te a tagság, hogy a tsz-elnö- köt leváltja. Hornicz József azonban érezve, hogy inog a talaj a lába alatt — törvény­telen eszközökkel próbálta megszilárdítani, megtartani el­nöki pozícióját. (Folytatjuk) Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom