Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-31 / 76. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. március tt, Útmutató a felületességről! Kaposvár az utóbbi évek­ben jelentős fejlődésen ment ztül. Űj ipari üzemek, ck, hivatalok, intézmé­nyek létesültek, sok utcának megváltozott a neve. Sokszor még a tősgyökeres kaposvá­riak is tanácstalanul állnak,, amikor egy idegen valamelyik új utca, üzem hollétéről ér­deklődik. Jó ötlet volt tehát a Kaposvári Útmutató meg­szerkesztésének gondolata. Kár, hogy sok hiba csúszott bele. A füzetecske nyelvezetéről, magyartalan fogalmazásáról, bosszantó tévedéseiről, a szer­kesztés felületességéről tanul­mányt lehetne írni. Pongyola^ ságra vall például, hogy a ré­gi Megyeháza el volt zárva a *szabad szemlélettől«, ezt az új tér megváltoztatta. (Kilá­tás és szemlélet között nagy a különbség!) Olvashatjuk azt is, hogy a Finommechanikai Vállalat a város keleti részén új, kisárutermelő részleget lé­tesített. A füzet januárban ké­szült el, a Toponár mellett le­vő telepet viszont már ta­valy nyáron átadták a Buda­pesti Világítástechnikai Válla­latnak. »örömmel vesszük tu­domásul, hogy főiskolai vá­ros lettünk«, mert »Tanító­képző Akadémiánk van». _ A pontos név: Felsőfokú Tanító­képző Intézet, s nem is »Taní­tóképző Főiskola«, mint az iskolák címszó alatt írják. Van ezenkívül »SZOT Szék­házunk« is, s nem a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának székhaza. A »Vattaiatok» címszó alatt találjuk meg a KISOSZ-t, a pénzügyőri parancsnokságot, a KSZKBI-t, a rendelőintéze­tet, a Csiky Gergely Színhá­tat, a bíróságot. S bár köztu­s domású, hogy a Hazafias Nép­front, a nötanács és a Magyar —Szovjet Baráti Társaság nem szervezet, hanem tömeg­mozgalom jellegű, a füzetben mégis tömegszervezetként tün­tetik föl. Megtudhatjuk továb­bá, hogy a Május 1. utcának mindkét oldala páratlan, ugyanis a füzet szerint a Cu­kor- és Édesipari Technikum és a Mezőgazdasági Techni­kum is a Május 1. u. 1. szám alatt van. A Hazafias Nép­front székházát a Beloiannisz utca 18. sz. alól »eltolták« a 78. szám alá, s igen furcsa, hogy míg a szerkesztőség a Benin utca 14. szám alatt van, a vele egy épületben levő Magyar Távirati Iroda viszont a Sztálin utca 14.-ben. Legalább száz fontos válla­latot, hivatalt, intézményt fe­lejtettek ki az útmutatóból. Többek között a füzet készí­tőjét, a Nyomdaipari Vállala­tot is. Nincs benne a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat, a TÜZÉP, a MÉK, a Közúti Üzemi Vállalat, az Állatforgálmi Vállalat, az OTP, a Beruházási Bank, a Statisztikai Hivatal, a posta, < a MÁV, az ügyvédi munkakö­zösség stb. A gondatlanságra jellemző, hogy a kiadványról lemaradtak még a kiadásra vonatkozó adatok is, pedig feltüntetésüket törvény árja elő. Az Útmutatót a Magyar Hirdető állította össze, a ki­adást pedig a megyei tanács igazgatási osztálya engedé­lyezte. A tanulság: bárki vál­lalkozzék is a jövőben hason­ló útmutató kiadására, na­gyobb körültekintéssel és fe­lelősséggel kell munkálkod­nia. Sz. L. Utcatáblák Lapunkban már többször foglalkoztunk azzal, hogy Ka­posváron ki kellene cserélni az elavult, rossz utcanév- és házszámtáblákat. Nem egy esetben még a városiaknak is fejtörést okoz egy-egy ház fel­kutatása, nem is beszélve a vidékiekről. Sok házon két- három utcatábla is díszeleg. Három évvel ezelőtt írtunk erről először. A városi tanács akkor azt válaszolta, hogy megtették a szükséges intéz­kedéseket Később újabb Ígé­retek hangzottak el Változás mégsem történt, a rossz táb­lák még mindig megvannak. A közelmúltban újabb »hatá­rozott« ígéret született: a nyá­ron középiskolás fiatalok se­gítségével összeírást készíte­nek, és ennek alapján meg­rendelik majd a táblákat. Csák az a baj — úgymond —, hogy »nem találnak« ki­vitelezőt. Utcatáblák voltak, vannak és lesznek is. Tehát valahol bizonyára élnek olyan emberek, akik ezzel foglalkoz­nak. N. S. __!_______________J Miér t akar válni F. L-né? , Hol követték el a bűncselekményt? Egy végre nem hajtott határozat Már reggel ny&lc órától nagy a sürgés-forgás a Megyei Bíró­ság épületében. A folyosókon tárgyalásra várók állnak; ügy­védek beszélgetnek védenceik­kel; odább meg fegyőr vezet elő egy előzetes letartóztatot­tat. A panasziroda előtt is nagy a forgalom. Bent a szobában minden készen áll a felek fo­gadására, még néhány perc, és beszólít’ják az első panaszoso­kat. Idős bácsika ül le dr. Ta­kács Sándor asztalához. Holt­tá nyilvánítási kérelemmel jött. Felesége 1944-ben eltűnt, s ajfeóta semmi életjelt nem adott magáról. A bácsi meg­kapja a szükséges felvilágosí­tást, felírják neki, hogy mi­lyen igazolásokat kell besze­reznie. Aztán újra nyílik az ajtó, jön a következő pana­szos. — Hozzá kell-e járulnia a társbérlőnek a kéményseprési díjhoz? — Igen — hangzik a válasz —, szólítsa fel őt, hogy tizenöt napon belül fizesse meg a hoz­zájárulást. Dr. Illés Erzsébet H. Bélát hallgatja meg. A férfi elvált ember, három gyermeke van, s a válás után közös megegyezés­sel két gyerek az asszonynál maradt H. Béla azt tapasz­talta, hogy a gyerekeknek nincs megfelelő ellátásuk az asz- szonynál, piszkosan, rendetle­nül járnak, és tanulmányi ered­ményük is nagyon rossz. Azt kéri, hogy mindhárom gyerme­két nála helyezzék el. Egy másik fiérS munkabér- követelést terjeszt elő. Munka helyén 160 túlórát nem fizet­ték ki neki, emiatt 1200 forin­tot követel. Felveszik a iegy- zőkönyvet, bírósági ügy lesz a panaszból. Egy szerény fiatalasszony. F. L.-né ül le a székre. — Válni akarok... Kiderül, hogy férje nem sze­ret dolgozni, állandóan változ­tatja munkahelyét, s emiatt teljesen elidegenültek egymás­tól. Amikor kifogásolta férje magatartását, csúnya veszeke­dés kezdődött, s az a tettleges- ségig fajult. A férj nem törő­dik feleségével, egy másik nő vei él együtt. Ezért kéri az asszonyka házasságuk felbon­tását. Vasúti pályamunkás a kö­vetkező panaszos. Elmondja, hogy egy Kaposvárról Nagyka­nizsára tartó vonaton cement­lopással rágalmazták meg. Ö csak Nagykanizsán szerzett er­ről tudomást, a rágalmazó vi­szont a csurgói járásban lakik. Vajon melyik bíróság illetékes ítélkezni? Természetesen a Kaposvári Járásbíróság, mert a rágalma­zó kijelentés a kaposvári állo­máson várakozó vonaton hang­zott el. Sorra jönnek az emberek. Van, aki olyan otthonosan mo­zog a kis szobában, hogy mesz- sziről látszik: nem először jár itt. Akad visszatérő vendég bőven, minden héten megje­lennek a panasznapon, és a lekülönbözőbb ügyekkel »szó­rakoztatják-« a jogászokat. Már késő délután van, ami­kor egy nénike furcsa panasz- szal érkezik. Lakója, P. J. a sertés- és baromfiólat közvet­lenül az épület mellé építette, ök ezt sérelmezték, és a váro­si tanács igazgatási osztálya helyt is adott kérelmüknek. P. J.-ék ezt megföllebbezték, de a megyei tanács igazgatási osz­tálya elutasította kérésüket, és az ól elhelyezésének határ­napjául január 31-ét állapítot­ta meg. De az ól még mindig áll, mert a városi tanács nem szerzett érvényt határozatának. Panasznap a bíróságon Síró anya érkezik. Fia nem dolgozik, már nyolc hónapja az ő nyakán élősködik, s a hála, hogy durva, goromba édesany­jához. Jegyzőkönyv készül, fiú közveszélyes munkakerülés miatt bíróság elé kerül. A legtöbben gyerektartási ügyben érkeznek. Sokallják az összeget, vagy amiatt panasz­kodnak, hogy a bíróság meg­ítélte pénz rendszertelenül, hé­be-hóba érkezik. Mindenki kap tanácsot, s megnyugodva távozhat a pa­naszirodából. Fél öt előtt néhány perccel fut be az utolsó vendég, egy régi, visszatérő ismerős. Ku­tyája megharapott egy iáróke- lőt, s 1000 forint kórházi költ­séget kell fizetnie miatta. — Nem lehetne keveseb­bet? ... — érdeklődik, s ami­kor elutasító választ kap, csa­lódottan távozik. A fiatal jogászok azt mond­ják, hogy csöndes nap volt. Lehet, hogy ők így érzik. De hogy munkájukhoz ha­tártalan türelem kell, az is bi­zonyos. Polesz GyBrgy Háztartási újdonságok a háziasszonyoknak és az autósoknak Rozimajor A Búzakalász Tsz két év­vel ezelőtt létesített sertés­telepet. Az állatokat azóta két asszony gondozza. Élet­koruk különböző, keresztne­vük azonban azonos: egyikü­ket Rozi néninek, másikukat Rozikának hívják. Minden­nap kora hajnalban útra kel­nek, hogy idejében megkezd­hessék a munkát a távoli te­lepen. Nevet ez a hely ko­rábban nem viselt, hiszen szántóföld volt az egyéni gazdálkodás idején. Az épü­letek elkészülte után azon­ban elkeresztelték a két asz- szonyról — Rozimajomak. * * * Hintós büszkeség — Te, elnök, nézz körül, hol van eladó... — Jól van, Pista bácsi, majd keresünk. — ígérgeted már régóta, most már igazán vehetnél... Jön a járási párttitkár. Kovács István, a kéthelyi Aranykalász tisztikocsisai — értsd: szolgálati fogatosd — elpanaszolja neki: — Szigeti elvtárs, paraszt­kocsin hordom a vezetőket, nem akarnak hintát venni. A kocsi szétrázódik ezen a rossz úton. A környék minden szövet­kezetének van hintája, csak a kéthelyi Aranykalásznak, eimek az erős közös gazda­ságnak nincs. Pedig könnyeb­ben húznák a lovak ezt a járművet, érdemes volna szerezni. Meg Pista bácsi is büszkébben feszítene a hin­tán, mint a parasztszekéren... • • • Jutalom és áldomás Huber János bácsi, a szü­lőid Pető® Tsz egyik állat- gondozója nemrég jutalom­ban részesült Szorgalmas munkájának elismeréséül di­csérő oklevelet és 200 forin­tot kapott a tsz-tői. János bá­csi azok közé az emberek kö­zé tartozik, akik szeretnek takarékoskodni, a most is, miközben az irodából jött zsebében a jutalommal, be se nézett a kocsmába. De azt már nem állhatta meg, hogy munkahelyére, az istállóba se kukkantson be. Ezt várták éppen a szomszédos szerelő- műhely dolgozói, s tudván, hogy János bácsi nem híve a pénzköltésnek, kérni kezd­ték: — Még áldomást sem mer fizetni, amikor jutalmat kap? Pedig ilyenkor illene ám valamit áldozni ... cA mmnii T ányán kívül nem volt senkije sem a városban. Egyedül élt a kétszobás lakás­ban. Lánya ugyanis férjhez ment, és elköltözött férje szü­leihez. Akkor rossz volt, na­gyon rossz. De hát ilyen az élet. Tibor, a legkisebbik fiú és fe­lesége négy éve januárban kö­vette bátyját, kiment Ausztrá­liába. Nem szóltak neki, csak egy levelet hagytak. Klári, a lánya akkor még vele élt Vi­gasztalta, egy ideig, aztán férj­hez ment. Eljöttek néha, elol­vasták a testvérek leveleit, és biztatták, menjen ki ő is. Biz­tosan engedélyezik a kiván­dorlást. Addig nem is gondolt rá- Aztán hogy mind többször szóba jött a dolog, megírta a levelet, és elkészítette a vég­rendeletét. Egy éve kísérték le a vonat­hoz a mamát. Ejfél után öt perccel indult a bécsi gyors, de már 11-Tcor be lehetett száll­ni. Három perc sem kellett, míg elrendezték a mama he­lyét. Majd a restiben, feketét rendeltek• A mama beszállt a kupéba, és az ablaknál beszél­gettek. Lassan múlott az idő, és nem volt már mit mon­daniuk egymásnak. A vő szol­gálatkészen megbeszélte a ka­lauzzal a bécsi átszállást. Mearándvlt a von-t, a há- scsrtár integetett, a mamát ki­tépte a bécsi gyors innét — ha­júiról. Eltűnt az utolsó lámpa |r. A házaspár megfordult, és *jfíjmásba karolva elindult. 9 szállodába. Gyalog mentek. Csendes volt a város, a szen­dergő Körúton kopogott a lép­tük ... JPSV hónap múlva jött elö- szőr a postás. Könnyű levelet hozott, sarkában ez volt: »Par Avion... légipos­tával.« A mamától érkezett. Egy öreg asszonytól a világ túlsó feléről. Húszezer kilomé­ter volt közöttük, óceánok, vi­lágrészek, és egy hónap. Ezt írta: »Sohasem tudom megbocsátani nektek, amit ve­lem tettetek. Kiszakítottatok az életemből, és kilöktetek a világba. Engem a csalódás meg az idegenség megöl. Talán egy vagy két esztendő, és végem van. Nem tudnék itt élni, meg­szokni semmit. Furcsa minden. A gyerekek is megváltoztak. Az unokák pedig úgy néznek rám, mint egy idegenre. Es ez úgy fáj', de úgy! Nem mászott még enyik sem az ölembe. Ti­bor itt nem fogtechnikus, ha­nem szőlőmunkás. Magyarul napszámos. Fáj a szívem, ha látom őket, és koloncnak ér­zem magam. Nekem otthon nyugdíjam és házam volt. Meg a méhek. Vendéglőben ettem minden nap. Es azt, amit akar­tam. Itt még arra sincs pén­zem, hogy cukrot vegyek a legkisebbik unokámnak. Haza szeretnék menni, segítsetek. Adnátok el a méheket, kaptok értük annyi pénzt, amennyi elég az útra. Meglátjátok, jól megteszünk. £a meghúzom magam a Ms szobában. Ti pe­dig nyugodtan élhettek. Segít­setek, és sürgősen válaszolja­tok ...« A levelet májusban kapták meg. Klári sírt, férje mérgelő­dött. Az asszony írni akart, de a férj magára vállalta ezt a fel­adatot. A mama nem kapott le­velet ... Egy hónap alatt tíz­szer irt. Kétségbeesetten kö­nyörögve ... De nem kapott választ, pedig várta, nagyon várta... E1 gyszer egy idős ember ■*-' csöngetett a lakás ajta­ján. A fiatalasszony nyitott aj­tót. Az idegen azt mondta, hogy ügyvéd. Klári értetlenül nézte, aztán valami hirtelen összeszorította a szívét. Bizto­san a végrendelet végett, le­het, hogy értesítés jött. Az ügyvéd gondosan megtö- rőlte szemüvegét, és a csillogó üveglapok mögül különösen nézett az asszonyra. Klári nem bírta sokáig ezt a nézést. El­pirult, és ingerült lett. Mit ke­res itt ez az ember, miért za­varja? — Mondja már, mit akar? De az csak nézte, és sokára szólalt meg. — Tudja azt maga... A le­velek miatt jöttem... Elfelej­tettek válaszolni ... Maga meg­feledkezett az édesanyjáról. Pedig a maga anyja jó asz- szony volt... Nagyon jó asz- szony... Klári kábultan hallgatott. Az öreg ünyvéd felállt, fonta a kalaniát, és kilépett az aitón. Az asszonyból feltört a zoko­gás... Németh Sándor Az Autófém Ktsz ebben az évben 7 féle háztartási új­donságot gyárt a belföldi és külföldi vásárlók részére. Közülük nagy sikerre számíthatnak a Budapesti Mű­szeripari Kiállításon bemutatott Liliput 2—1—6 szemé­lyes kávéfőzők, a turistavasalók, valamint az autóban használható kávéfőzők. Képünkön: Egy kollekció az új­donságokból. (MTI foto — Bereth Ferenc felv.) Mikor készül el végre a kaposvári vásárcsarnok? A múlt év nyarán írtunk a Laktanya utcában épülő vásárcsarnokról. Mikecz János, a városi tanács vb-elnöke és Szekér László műszaki ellenőr akkor azt ígérte, hogy év végéig átadják rendeltetésének a csarnokot. Nos, december már régen elmúlt, ám az épületnek még se híre, se ham­va. Mi történt, hogy a város vezetői nem tartották meg ígéretüket? <— Az építkezés jelenleg szünetel — válaszolta kérdé­sünkre Szekér mérnök. — Miért? ■ ' — A Somogy megyei Tatarozó Vállalat nem vállalta a munkálatok . befejezését. Állítólag nem kapta meg az épít- j kezéshez szükséges dupla falú üvegtáblát a Sajószentpéteri Üveggyártól. Az ÉM Anyagellátási Igazgatóság utasította a vállalatot, hogy a szükséges mennyiséget 1962 második negyedére rendelje meg. A tetőzet betonszigetelésének elő­készítését a hűvös időjárás akadályozta. A csatornázáshoz még ezután kell elkészítenünk a terveket. Még nem dön­töttük el, hogy mekkora elárusítóhelyet kapjanak a tsz-ek és a vállalatok, illetve hogyan oldják meg a raktározást stb. Mindezt még ezután beszéljük meg az illetékesekkel. •— A befejezés határideje? — 1962. június 30. — Elkészül addigra? — Biztosa», _ .. . ........ X. £ É s az öreg állatgondozó rövid gondolkodás után bent hozatott. Csak azért is. Ne higgyék, hogy ő olyan fukar. Meg aztán ha egyszer jutal­mat kapott, akkor már iga­zán érdemes egy kis nohát is inni hozzá, hiszen mindkettő :ólesik... • * • Kutyák és pingvinek Az Antarktisz tanulmá­nyozásával foglalkozó nem­zetközi konferencia egyik ülésén a kutyatulajdonosok­ra vonatkozó határozatot hoztak. A határozat nemzet­közi egyezmény erejével bír, s megsértése büntetést von maga után. Kimondja, hogy a jövőben az Antarktiszon a kutyatulajdonosok kötelesek pórázon vezetni az ebeket. A határozatot azért hozták, nehogy a kutyák megzavar­ják az öslakó pingvinek meg­szokott »életmódját«. SomogyiKéplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS Készült a Somogy megye! Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemébe^ Kaposvár, Latinka S. u. 6, (F. v.: László Tibori Terjeszti: a Magyar Posta. fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési óíj egy hónapra U t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom