Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

<4 V' PA v Ui 'Mpos'^ TILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! URA: 50 FILLER Somogy!Néplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 73. SZÁM SZERDA, 1962. MÁRCIUS 28. Mai számunk tartalmábóf: Egy asszony, aki lemondani készül ■ <3 o.) Olvasóink írják (5. O.) Ami a hangkulisszák mögött van (6. o.) Vádolunk! Megdöbbentő hír érkezett Bonnból: a nyugatnémet ható­ságok arra készülnek, hogy be­tiltják a Nácizmus Üldözöttéi­nek Szövetségét. Természete­sen nagyon vigyáznak arra, ne­hogy sárelem essék a nyugat­német »jogállamon-«: bírósági eljárást készítenek elő. »A de­mokratikus szabadságjogok vé­delméről« tesznek nyilatkoza­tokat, »a német nép érdekeire« hivatkoznak... A kenettel jes szavak és a jogászi fondorlatok azonban nem tudják feledtetni, hogy az üldözők is, az üldözöttek is a mai nyugatnémet »demokráciá­ban« ugyanazok, mint voltak két évtizede Hitler »ezeréves birodalmában«. Nyugat-Németország terüle­tén már eddig is igyekeztek el­feledni és elfeledtetni az olyan világszerte borzalommal emle­getett helyek emlékét, mint Dachau, Bergen-Belsen, Neuen- gamme vagy Papenburg; igye­keztek nem említeni azoknak a nevét, akik ezekbe és a más hasonló haláltáborokba űzték az emberek százezreit Európá­nak szinte minden tájáról; igyekeztek nem szólni arról, hogy hol is készültek a kre­matóriumok kemencéi, a gáz­kamrák gyilkos gáza; igyekez­tek feledtetni, hogy kik voltak azok, akik üzelmeiket ingyen- munkaerővel, úgynevezett ide­gien munkásokkal virágoztatták fd, akik a kivégző osztagokat vezényelték, a meggyilkoltak értéktárgyain osztozkodtak, s pénzt csináltak még az elpusz­tított emberek hajából is... Ezekről beszélni nem »divat« a bonni államban. Ott illik el­felejteni, hogy az igazságszol­gáltatás legmagasabb posztjain ma azok osztják az igazságot »az egyedül legitim nyugatné­met demokrácia« nevében, akik két évtizede még ugyanerről a helyről »a Führer« nevében hirdettek Ítéleteket... Ott, a Rajna partján illik elfelejteni, hogy a hadsereg élén ugyan­azok a tábornokok állnak, akik hadifoglyokat ölettek halomra, s gépfegyverekkel lövettek a megszállt területek polgári la­kosságára ... Ott, a nyugatné­met szalonokban illik elfelej­teni, hogy a pénzvilág nagyjai, akik ma milliókat adnak Ade­nauer pártjának választási propagandájára, három évtize­de még Hitler nácipártjának kasszáját töltötték meg. két évtizede pedig a megszállt te­rületekről gyáraikba hajtott kényszermunkásokon növelték millióikat... Hogy is ne volna számukra kellemetlen az a szövetség, amely puszta létével is tetem­re hívja a gaztettek elkövetőit! Hogy is ne volna számukra kellemetlen, hogy a feledés ho­mályában azok, akik túlélték a borzalmakat, minduntalan fel- lobbantják az emlékezés fák­lyáját! Hogy is ne volna szá­mukra kellemetlen, hogy azok, akiknek elpusztítására már nem volt idejük, azóta is fe­jükre olvassák embertelen bű­neiket! Ez a szövetség, amely­nek betiltására készülnek a »roppant demokratikus« nyu­gatnémet áilam hatóságai, az ártatlanul legyilkolt harminc­ezer német kommunista és •zázezernyi más nemet hazafi emléke mellett őrzi a többi kö­zött a Mauthausenben elpusz­tított tizenháromezer magyar hazafi emlékét, továbbá a több ezernyi angol, amerikai és szov­jet hadifoglyokét, akiket a nemzetközi jog és a harcban álló felekre kötelező konven­ciók sutba dobásával lőttek ha­lomra; őrzi a hős francia ma- quisardok és a görög, jugo­szláv, holland; norvég, belga, lengyel antifasiszta harcosok tíz- és százezreinek emlékét, akik a náci embergyülölet el­leni küzdelemben estek el; őr­zi az antiszemitizmus hatmillió áldozatának emlékét... A Nácizmus Üldözöttéi Szö­vetségének tervezett betiltása ismét eggyel több bizonyíték­kal szolgál a világnak, hogy mi készül a bonni államban, a német imperializmus mostani sasfészkében: s ismét eggyel több bizonyítékot nyújt arra, hogy a Német Kommunista Párt betiltása 1956 nyarán egy nagyon veszélyes folyamat kezdete volt. A sorrend már ismert, hiszen ugyanazok csi­nálják, mint harminc évvel ezelőtt: először a kommunisták törvényen kívül helyezése, az­tán fokozatosan mindenkinek börtónracsok mögé zárása, aki a mindinkább fasizálódó bonni rendszert nem helyesli. A né­met békemozgalom, a demok­ratikus nőmozgalom, a szabad német ifjúság — mindezek már nyugatnémet területen a betil­tás sorsára jutottak; de semmi sem bizonyítja ma jobban, hogy merre halad a bonni állam, mint annak a szövetségnek a tervezett betiltása, amely ki­próbált antifasiszta harcosok­ból áll. Bonn azt állítja, hogy a Nácizmus Üldözöttéinek Szö­vetsége a betiltott kommunista párt fedőszerve. Ez távolról sem igaz, hiszen a nácizmus el­leni harcban nemcsak kommu­nisták vettek részt; elegendő talán bizonyítékul, hogy a da- chaui koncentrációs táborba a nácik csaknem minden európai í nemzetből származó több mint 2000 papot szállítottak be. s java részüket antifasiszta tevé­kenységért halálra kínozták ... A Nácizmus Üldözöttéinek Szövetségének betiltása Bonn szerint állítólag »a demokra­tikus szabadságjogok védelme« miatt szükséges. Anélkül, hogy érdemes volna akár csak egy szót is vesztegetni ennek cáfo­lására, legyen szabad megkér­deznünk, hogy a volt SS-ek bajtársi és segélyező egyesü­lete — amely már évek óta korlátlanul működik Nyugat- Németországban, a bonni kor­mány támogatását is élvezve — vajon létével »a demokra­tikus szabadságjogok védelmét« szolgálja?! Vagy ugyanilyen demokratikus funkciót tölt be a Stahlhelm, a német milita- rizmus hagyományos szövetsé­ge, vagy az Afrika-Korps, az egykori náci Rommel-hadsereg bajtársi egyesülete?! Ügy hisszük, a válasz egyér­telmű. A Nácizmus Üldözöttéi Szö­vetségének tervezett nyugat­németországi betiltása minden haladó szellemű ember arcul csapása, a fasizmus áldozatai­nak kigúnyolása, kihívás mind­azokkal szemben, akik hazájuk szabadságáért küzdöttek tenge­ren túl s az óceánon innen. Vádoljuk a gyilkosokat és cúékasaikau Méretkutafások kezdődlek Ötvenezer ember testalkatának adatait gyűjtik össze E hónapban megkezdődtek a méretkutatások. A konfek­ciógyárak munkásai az or­szág különböző részeiben is­kolákat, gyárakat, mezőgazda- sági üzemeket keresnek föl, a gyermekek és felnőttek test­alkatáról méretfelvételt ké­szítenek. Hazánkban ez a harmadik országos méretkuta­tás. Az első 1953—54-bpn volt, akkor 40 ezer különböző ko­rú és foglalkozású embert mértek meg, majd 1958—59- ben ennek kontrolljaként 23 ezer ember méreteit gyűjtöt­ték össze. A fölmérést a Ruhaipari Tervező Vállalat irányítja, s az új mérettáblázat alapul szolgál majd a konfekcióru­hák választékának gyarapítá­sához. Jelenleg a lakosság 45—50 százaléka talál az üz­letekben éppen »rászabott« ru­hát, a konfekcióipar és a ke­reskedelem azonban szeretné elérni, hogy ez az arány a két­szeresére rfövekedjék, és leg­alább a lakosság 90 százaléka kaphasson igazítás nélkül is jó készruhát. A méretkutatá­sok szeptemberben fejeződnek be. Az idén összesen 50 ezer gyermeket és felnőttet mér­nek meg. (MTI) Magyar jegyzék az NSZK kormányához A Külügyminisztérium 4. sz. területi osztályának vezetője 1962. március 27-én jegyzéket adott át a Francia Köztársaság budapesti követsége ideiglenes ügyvivőjének azzal a kéréssel, hogy azt a Német Szövetségi Köztársaság kormányához ha­ladéktalanul továbbítsa. A jegyzék leszögezi, hogy a Magyar Népköztársaság kormá­nya a különböző rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élésének elvét vallja és ennek megfelelően fejti ki tevékeny­ségét a Német Szövetségi Köz­társaság irányába is. Ugyan­akkor sajnálattal állapítja meg, hogy a szövetségi kor­mány ezzel ellentétes politikát folytat. A Magyar Külügymi­nisztérium a jegyzékben szá­mos tényt sorol fel, amelyek az NSZK kormányának és hi­vatalos hatóságainak békeelle­nes tevékenységét bizonyítják. 1. Az NSZK kormánya, dur­ván megsértve a potsdami egyezményt, a békét fenyegető katonai erőt hozott létre és szabad teret enged a revansis- ta-militarista propagandának, a régi hírhedt »élettér-elmé­let új változatokban való éleszt- getésének. 2. Az NSZK kormánya tá­mogatja az oda menekült ma­gyar fasiszták, horthysták nép- köztársaságunk ellen irányuló felforgató tevékenységét, eltű­ri a magyar fasiszta emigráns szervezetek — magyarországi németek honfitársi közössége, nyilaskeresztesek, magyar har­cosok bajtársi szövetsége, hun­garista mozgalom stb. — uszí­tó tevékenységét, a fasiszta ideológiát terjesztő »Hídverő« és »Cél« című emigráns lapok kiadását. 3. A Magyarországról elme­nekült volksbundista vezetők (dr. Georg Goldschmidt, Franc Hamm, Franz Rothen stb.) a nyugatnémet hivatalos szervek támogatásával fejthetnek' ki revansista propagandát hazánk és a fennálló európai határok ellen. 4. Az NSZK koamánya ahe­lyett, hogy elkövetett gaztet­teikért felelősségre vonná azokat a német fasisztákat, akik háborús bűntetteket kö­vettek el Magyarországon, egyre nagyobb szerepet ad ne­kik. Így Karl Werkmeister, aki 1938-tól 1944. március 31- ig a budapesti német követ­ség tanácsosa volt és fősze­repet játszott abban, hogy Magyarország hadat üzent az Amerikai Egyesült Államok­nak, s akit súlyos felelősség terhel az újvidéki tömeggyil- kosságokért, jelenleg az NSZK stockholmi nagykövete. Sza­badlábon él Kurt Krumholz, Otto Winkelmatm is, akik sok szenvedést okoztak a magyar népnek. 5. Az NSZK a Magyar Nép­köztársaság ellen irányuló kém- és diverzáns tevékeny­ség legfontosabb központja lett. A hazánk ellen irányuló kémkedés céljából az NSZK területén székelő amerikai, nyugatnémet és más nemzeti­ségű hírszerző szervek fel­használják a nyugatra távo­zott magyar fasisztákat, volt volks bu ndistákat, ellenforra­dalmi terroristákat és a kö­zönséges bűnözőket. Az NSZK területéről kiindulva, a sem­leges Ausztria területén ke­resztül dobják át kémeiket hazánk területére. A Magyar Népköztársaság kormánya erélyesen követeli, hogy az NSZK kormánya in­tézményesen vessen gátat a magyar nép függetlenségét és szocialista vívmányait veszéi- lyeztető militarista és revan­sista törekvéseknek és felfor­gató tevékenységnek. Tartalmában gazdagodott a Tejipari Vállalat újítómozgalma A Tejipari Vállalat dolgozói 1960-ban 174 újítást adtak be. Közülük 126-ot fogadtak ei. Bevezetésük eredménye­képpen 59 817 forintot takarí­tották meg. A viszonylag kis gazdasági eredmény arra en­gedett következtetni, hogy némelyik javaslat nem ütöt­te meg az újítások mértékét, csupán ésszerűsítéseket, mó­dosításokat tartalmazott. A múlt évben már igyekez­tek az újítómunka színvonalát emelni. Ez ugyan együtt járt a benyújtott elgondolások szá­mának csökkenésével, ám a gazdasági eredmény lényege­sen nagyobb lett. 1961-ben 99 újítást bíráltaik el, s közülük 50-et tartottak elfogadható­nak. 99 700 forint gazdasági eredményt jelentett ez. Amíg 1960-ban egy-egy újítással át­lag 470 forintot takarítottak meg, tavaly már 1994 forint­ra ugrott ez az összeg. A célt, hogy tartalmasabb újítások szülessenek, sikerült elérniük a vállalat dolgozóinak. Rendszeresen elbírálják a javaslatokat. Egy bizottság félévenként ellenőrzi, hogy az elfogadott újításokat bevezet­ték-e. Csakhogy nem volt mindig pénzügyi fedezet kivi­telezésükre. »Fekete« beruhá­zásként készítették él tehát az újításokat, ám emiatt az év végi leltározáskor bonyo­dalmak keletkeztek. Az idén a beruházási keretből 50—60 ezer forintot tartalékolnak az elgondolások kivitelezésére. Igen helyes volt az a kez­deményezés, hogy elkérték az ország különböző tejipari vál­lalatainak feladatterveit, ily módon hasznos tapasztalato­kat szereztek. Saját elgondo­lásaik, más vállalatok elkép­zelésed és az iparág feladat­terve alapján sokrétű, megha­tározott programot feltüntető tervezetet sikerült készíteni­ük. Ezt sokszorosították, s majd minden dolgozónak el­juttatták. Így sokan tudomást szereztek a vállalat üzemei­nek problémáiról, s módjuk­ban állt megoldásokon gon­dolkodni. Mivel az elmúlt években az újítók zöme a fizikai dolgo­zók közül került ki, igyekez­ték kiterjeszteni a műszakiak segítő hálózatát, s a szakszer­vezet is tevékenyebben be­kapcsolódott az újítómunkába. Külön újítási felelős ellenőr- zá és segíti az ésszerűsítések kivitelezését. A vállalat jól fölszerelt műszaki könyvtára is az újítók rendelkezésére áll. A legeredményesebb újí­tók félévenként konferenciát tartanak, megvitatják az újí­tások kivitelezésével, a terve­zéssel stb. kapcsolatos problé­mákat. A BÖHÖNYEI GYÓGYSZERTÁRBAN Bár megszűnőben van az influenzajárvány, a böhönyei gyógyszertár forgalmán ez egyelőre nem érződik. Szin­te percenként adják egymás­nak a kilincset a gyógysze­rért érkezők. A Gyógyszertár Vállalat 21-es számú fiókjá­nak dolgozói, Brossai Béla gyógyszertárvezető (jobbról) és Szabó Tibor technikus ko­ra reggeltől késő estig — vagy ha szükséges, éjszaka is — talpon vannak^ — Csupán kötelességünket teljesítjük, s ez annyiból áll, hogy legjobb tudásunk sze­rint a gyógyulni akarók ren­delkezésére állunk — mon­dotta Brassäi Béla. Munkájá­ról nagy elismeréssel nyilat­koznak fölöttesed. Bohönye la­kói szeretettel és tisztelettel süvegelik meg a faluban oly népszerű «gyógyszerész bá- cÉK Ugyanakkor a jegyzék a leghatározottabban leszögezi, hogy a magyar nép nem táp­lál semmiféle ellenséges ér­zelmeket a német néppel szem­ben. Bizonyíték erre, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya a békeszerető német állammal, a Német Demokra­tikus Köztársasággal a leg­jobb, a legbarátibb kapcsola­tokat tartja fenn és normális kapcsolatok kialakítására töre­kedett és törekszik a másik német állammal, a Német Szövetségi Köztársasággal is. A Magyar Népköztársaság fel­használ minden lehetőséget a gazdasági és kulturális kap­csolatok bővítésére a Német Szövetségi Köztársasággal is. (MTI) Az amerikaiak mégis folytatni akarják a kémrepüléseket? Washington (TASZSZ). A TASZSZ washingtoni tu­dósítója jelenti, hogy az Egye­sült Államok külügyminiszté­riumában hétfőn kétnapos »el­igazítás« kezdődött a vidéki amerikai sajtó, rádió és tele­vízió képviselői részére. A »fejtágítón«, amely zárt ajtók mögött folyik, több mint 800 sajtóorgánum szerkesztői és kiadói vesznek részt. Az amerikai »szabad sajtó« képviselőinek erről a találko­zásáról meglehetősen kevés szó esik magában a sajtóban. Eb­ből a kevés szóból is következ­tetni lehet azonban annak irányvonalára. Az AP szerint az első napon katonai kérdé­sekről volt szó. »A kormány képviselői azt állították — írja a hírügynökség —, hogy az Egyesült Államok atompo­tenciálja tekintetében messze megelőzte a Szovjetuniót.« Ar­ról is szó esett, hogy a Szov­jetuniónak a rakétatechniká­ban megnyilvánuló fölénye ál­lítólag egyáltalán nem jelenti az Egyesült Államok elmara­dását a haditechnikában. Ugyanennek a hírügynökségnek a jelentése szerint a »fejtágító« részvevőinek nyíltan bejelen­tették, hogy »az Egyesült Ál­lamoknak egyelőre még nem si­került megalkotnia az U—2 magassági repülő helyett vala­mi egyenértékű repülőgépet, hogy repüléseket végezzen Oroszország fölött, az erre Irá­nyuló munkát azonban folytat­ják«. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom