Somogyi Néplap, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-21 / 67. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1962. márrros SÍ. Öt éve szervezték újjá a Magva. .íommsnisia ifjúsági Szövetséget 1957. március 21-én a budapesti Erkel Színházban nagygyűlést tartottak a fővárosi fiatalok. A nagygyűlés célja az volt, hogy újjászervezzék a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a KIMSZ, a SZÍT és a DISZ méltó utódját. Ugyanezen a napon megyénkben is megkezdődött a szervező munka, és elsőként a Kaposvári Cukorgyárban, az Áramszolgáltató Vállalatnál és Siófokon jött létre Kláz- alapszervezet. Azóta a KISZ mind számbelileg, mind eszmeileg meg­erősödött. Ha csak Kaposvár példáját nézzük, azt láthat­juk, híjgy míg 1957-ben csupán 1200 tagja volt az Ifjúsági Szövetségnek, ma 6000 felé közeledik a taglétszám, s ab­ban a Táncsics Gimnáziumban, ahol 1957-ben 32 taggal alakult meg a KISZ-alapszervezet, most' 670 fiatal KISZ-tag. Évről évre megtartják a KISZ politikai oktatás foglal­kozásait, és a fiatalok tízezrei ismerkednek meg a mar­xizmus—Ieninizmus eszméjével; minden évben megrendezik a kulturális szemléket, ahol nagy számban szerepelnek a művészeti együttesek és csoportok. Diákfiatalok ezrei vál­lalják nyaranként, hogy két hétig segítenek a Hanság le- csapolásában, a gyümölcsszedésben, új földterületek ter­mővé változtatásában. Van a KISZ-nek egy öt évre szóló szép munkaprog­ramja, az Ifjúság a szocializmusért mozgalom. A fiatalok ennek a mozgalomnak a keretében bizonyítják be, hogy odaadó hívei a szocializmus építésének, és minden erejük­kel a szocialista társadalom megvalósításáért fáradoznak. Amikor az újjászervezésének és megszilárdításának 5. évfordulóját ünneplő Kommunista Ifjúsági Szövetséget kö­szöntjük, azt kívánjuk, hogy a jövőben is érjen el a ma­gyar fiatalok tízezreinek bevonásával olyan szép és nagy­szerű eredményeket, mint eddig. NEM ÜLHETÜNK LE AZ ÁROKPARTRA! j KÉT VILÁG MEZSGYÉJÉN Könyvkiadásunk évről évre szebbnél szebb nyomdatechni­kai kiállításban ajándékoz meg bennünket régi és új klasszi­kusainkkal A sok szép kötet között elragadóak a Magyar Helikon bibliofil kiadásai. Kü­lönös a bája például Konyát Aladár Két világ mezsgyéjén című kötetének. Ez a költő leg­szebb verseit tartalmazza. A szép külső és a gazdag tarta­lom barátainak igaz örömet szerez ez a válogatás és Wald- apfel József, ballada! tömörsé­gű összegezője. Az egész köte­tet átlengi az a hangulat, ame­lyet maga a költő így fejez ki: »Ezer o nyelvünk, egy a sze­relmünk: — szabad földön sza­bad, boldog nemzedék«... SOKSZOR VOLT MÁR AL­KALMAM Ámuldozni a szervezés »csodáin« egy-egy nagyobb szabású kulturális esemény alkalmából amikor megyénk több községének mű­vészeti csoportjaival találkoz­hattam. Valahányszor azt kellett tapasztalnom, hogy ugyanazok a személyek a tag­jai az X község földműves­szövetkezetének, nőtanácsá­nak, KISZ-szervezetének, ősz­ének nevét viselő művészeti csoportnak. Csupán egyszer ilyen néven, máskor olyan né­ven nevezik a »gyereket«, hogy többnek lássék a kevés. A népművelés hivatásos és félhivatásos dolgozói sokszor szóvá teszik ezt a »csodát«, kivált azok, akik egyre keve­sebb igényt tartanak a lát­szateredményekre. A népmű­velési erők szétforgácsolásá- nak veszedelmére a nagyatádi járásban hívták fel a figyel­met. Akikkel énről beszéltem, olyan tervekről számolnak be, hogy rövidesen hozzálátnak a társadalmi, kulturális és anya­gi erők központosításához, mert másként évek múlva is ugyanott fog vesztegelni a népművelés szekere, ahol most áll. . Valóban súlyos mulasztás, hogy eddig nem figyeltünk fel a társadalmi, kulturális és anyagi erők szétfargécsoltságá- ra, arra, hogy a népművelés­bál »ki-ki folytatja a maga mesterséget«, és nem hajlandó másért felelni, csak saját te­rületének munkájáért. Az anyagi eszközök is úgy forgá- csolódtak szét, hogy népműve­lésünk egésze alig érezte meg, alig gyarapodott tárgyi adott­ságokban a pénzáldozatok árán. — Az erők központosításá­val — mondották Nagyatádon —, a népművelési munka fel­adatainak egyetértésen ala­puló kidolgozásával többre mennénk, társadalmibbá te­hetnénk a népművelést. IGAZUK VAN ebben is, és nem hinném, hogy kétség­be vonná akárki világos fővel gondolkodó ember ezt az alap­igazságot, ami új utakat szab­hat a népművelési munkában, és ezt a munkát szélesebb körre ható tartalommal tölt­heti meg. Míg a földre las­sacskán teljes meggyőződéssel mondják termelőszövetkezeti gazdáink azt, hogy a »mienk«, addig a népművelés különbö­ző szakterületeire a szétszórt­ság a jellemző. A különböző szervezetek, intézmények vi­szonylatában az a szemlélet­mód, amely kisajátítani igyekszik, ami tulajdonképpen kollektív munka eredménye, és céfirjót tekintve is az: se­gítséget adni ahhoz, hogy pa­rasztságunk szemléletében is felnőjön a szocialista termelé­si viszonyokhoz. Hadd idézzem a legnyilván­valóbb példát. Néhány köz­ségünkben több könyvtár mű­ködik. Van könyvtára a ter­melőszövetkezeteknek, a ktsz- nek, az állami gazdaságnak stb., van könyvtára — s egyedül ennek van közműve­lődési könyvtár jellege — a községi tanácsnak is. Az em­lített szervek tetemes össze­geket fordítanak a könyvállo­mány gyarapítására, ám ezek­nek a nem hivatalos könyv­táraknak az össz-olvasófor­Trencsényi-Waldapfel Imre akadémikussal, a klasszika-fi­lológia kiváló művelőjével be­szélgettünk a vallás és a tu­dományos világszemlélet ki- békithetetlenségéröl. De első­sorban arról a vallásos ideoló­giáról, amely ellentmond ön­magának is. A babona az a hiedelem & szokás, amely ter­mészetfölötti tényezőkre hi­vatkozik. A különböző egyhá­zak tanításaiban ez a definíció igen gyakran elő is fordul. De ez a meghatározás tudomá­nyos szempontból teljességé­ben hasznavehetetlen. — Miért? — kérdeztük az akadémikust. — Azért — válaszolta —, mert ahány egyház, annyi vallás, s annyiféleképpen határozzák meg a hiedelmeket, meggyőző­déseket és előírt szabályokat. Ebből következik az is, hogy nemcsak annyiféle dogmarend­szer és szokásrendszer van, ahányféle vallásközösség, ha­nem ettől szükségképpen be- folyásoltatva annyiféle rend­szere van a babonának is. Óvatos hajtás vagy Szent Kristöf-plakett? — Szemben állnak-e az egy­ház által helyeselt, javasolt, in- tézményszerűen bevezetett szo­kások a babonával? — Fogadjuk el, hogy igen — válaszolta a professzor. — De akkor azt is fogadjuk el, hogy nem babona az a meggyőződés, hogy a jó közlekedési szabá­lyoknál, a motor előzetes kar­bantartásánál és megvizsgálá­sánál és nem utolsósorban hoz­záértő, óvatos hajtásnál célra­vezetőbb az autóbalesetek el­len, ha az autókat felszereljük az egyház által megáldott Szent Kristóf-plakettel. Példaképpen mondotta el a professzor a következő törté­netet: — 1931-ben rendkívüli mó­don elszaporodtak az országban az autóbalesetek. Ezért egyes hivatali személyiségek úgy vél­ték, hogy ennek megakadályo­zására a legjobb lenne Szent Kristóf védőszent napjának ün­nepélyes megrendezése és az autóknak, egyházi áldás.an ré­szesített S2ent Kristóf-plaket- tekkcl való ellát.'sa. — Ez nem tréfa — mondotta a professzor. — Egy évvel ké­sőbb 193" !en Buda esten, a városligeti tó mellett, ott, ahol Botfai-Hűvös István Szent Kristóf-szotora áll, megtörtént az első autószentelós. Ezt évről évre követték különböző, egy­re nagyobb szabású ünnepsé­gek, s azokon részt vett, sőt előtte misét pontifikáit hol a hercegprímás, hol a pápai nun- cius, hol más magas beosztású egyházi férfiú. Ezt az előkelő ünnepséget, mint a történetből kiderül, a Királyi Magyar Automobil Club rendezte. Az ünnepségen a klub tagjai, az úrvezetők fe­lekezeti különbség nélkül részt vehettek. Az ünnepség után gondoskodtak arról is, hogy a védő talizmánt a szegény so­főrök is beszerezhessék — ha éppen akarják. — Itt tehát — érvelt a pro­fesszor — az egyház által hi­vatalosan elismert, jóváha­gyott, szervezett szokásrendsze­rekről van szó. Babona volt ez? Az, de az egyház által hivata­losan felkarolt babona. A vallás és a tudomány Éneikül, tehát a kinyilatkozta­tás hitelének valamilyen foi'- mája nélkül a vallás nem hó­díthatott. Tehát szükségképpen mond le az érvekről és a ta­pasztalatokról szükségképpen helyezkedik a föltétel nélküli hit álláspontjára. A hitet csak tekintéllyel lehet fenntartani. — Rendkívül érdekes, hogy a polgárság reakciós fordulata után egy olyan, egyébként igen kiváló történész, mint Macau­lay, a vallás és a tudomány különbségét éppen abban lát­ja, hogy a tudomány folytono­san fejlődik, a vallás pedig soha nem fejlődik, hanem szükségképpen mindig önma­gában marad. A vallást nem a papok találták ki — A vallás és a tudomány alapvető, áthidalhatatlan el­lentmondását az a tény hang­súlyozza, hogy a vallás mindig és minden vonatkozásában a csodára hivatkozik. A tudo­mány mindig a természetre, és hozzátehetjük, a társadalom törvényszerűségeit is felhasz­nálja. A professzor ezután hangsú­lyozta, hogy a tudomány szük­ségképpen mindig érvekkel és tapasztalatokkal dolgozik. A tudomány a tekintélyektől el­vileg függetleníti magát. Ez nem azt jelenti, hogy a tudo­mányos kutatásban nincs tra­díció. Ellenkezőleg, arra is építünk, de mindig az elődök eredményeinek kritikai fel­használásával. Egyetlenegy té­telt sem használunk fel mint saját tételeink igazolását anél­kül, hogy a bizonyítást magunk el ne végezzük. A vallás számára mindig kéznél van a tekintély, a ki­nyilatkoztatás valamilyen for­mája, akár a sínai-hegyi kő­táblákról van szó, akár a mú­zsák kinyilatkoztatásáról a He­likon hegyén. — így mutatja ezt még az olyan aránylag új keletű val lás is — hangsúlyozta a pro fesszor —, mint a mormono ké. — Smith, hogy elhiggyék tanítását, előállt egy »isteni i sugallatra« megírt könyvvel. Végül Trencsényi-Waldapfel akadémikus a polgári felvilá­gosodás ateista propagandájá­ról beszélve hangsúlyozta, hogy az természetesen az egyházat és az összes vallást szükségkép­pen támadta már csak azért is, mert a feudalizmus támasz- téka volt. A tudomány fejlő­désének, az ipari fejlődésnek érdekét szolgáló természettu­dományi fejlődésnek is gátat vetettek a különböző egyházi tilalmak. A polgári felvilágo­sodás ennek az ateista propa­gandának keretében már igen komoly lépéseket tett a vallás- jörténelíjpú -vizsgálódások irá­nyában, de egy alapvető hiba­forrást nem tudott kikerülni. Ez olyan hibaforrás, amely a polgári felvilágosodást mate­rialista célkitűzései ellenére bizonyos’ értelemben idealista jellegűvé tsszi. Az az álláspont­juk, hogy a vallás a papok ki­találása. , A marxizmus—Ieninizmus klasszikusai tárják fél ennek a nézetnek tarthatatlanságát. A vallást nem a papok talál­ták ki, ez nyilvánvaló, mert hiszen a papok nem is lehet­tek addig, amíg nem volt val­lás. A vallás történeti föltéte­lek között jött létre. A termé­szeti hatalmak fantasztikus visszatükröződése az emberi tudatban, olyan természeti ha­talmak visszatükröződése, me­lyeknek hatását érezte az em­ber a maga életében, de ame­lyeken reálisan úrrá lennie nem sikerült, és amelyeket a maga természetes mivoltában abban az időben felfogni sem tudott. R. F. K. galrna nem közelíti meg a hi­vatalos községi könyvtárét. E gondot talán megszüntet az a születőben levő intézke­dés. hogy a községi könyvtár tulajdonába megy át a nem hivatalos könyvtárak állomá­nya. Am félő már előre, hogy azok a szervezetek, intézmé­nyek, amelyek eddig köteles­ségüknek érezték a könyvtár gyarapítását, nem lesznek haj­landók áldozatot hozni a köz­ségi könyvtár állományának gyarapításáért. ISMÉT MAS PÉLDA.. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Háznak volt egy jó esztrádzenekara. A zene­kar megszűnt, mert tagjai túlnyomó többségben a kon­zervgyár dolgozódból verbuvá­lódtak. Az üzem új vezetője — aki korábban, amikor még más tisztséget viselt, igen lel­kes támogatója volt a műve. lődési ház zenekarának — el­határozta, hogy márpedig a konzervgyárnak is lesz zene­kara. Az itt dolgozók jónak látták, ha ezután az üzemi zenekarban muzsikálnak. Mennyiben segíti az ilyen rivalizálás a népművelés ha­ladását, az egységes népmű­velést?! Ma már nincs szük­ségünk — a népművelés frontján sem — látszatered­ményekre. Arra sincs szük­ség, hogy idegen loHakka! ékeskedjünk ... Ugyancsak a nagyatádi já­rásból idézhető példa. Elmon­dották. hagy az új gazdasági évben hozzávetőlegesen 800 ezer forintra rúg a járás ter­melőszövetkezeteinek. szociá­lis és kulturális alapja. Mi­lyen nagy változásokat ered­ményezne. ha ennek az ősz- szegnek akár csak a felét — de azt tervszerűen — hasz­nálnák fel a termelőszövetke­zetek egyetértésiben a tanács­csal és a faluban levő más — és pénzzel is gazdálkodó — szervekkel úgy, hogy az összpontosított anyagi erő va­lóban előbbre lendítse az adott község kulturális éle­tét. TAVASZ KÖZELEDTÉN hamarosan elkészíthetjük a téli tervek teljesítésének mér­legét: mit hogyan sikerült megvalósítani. Korai ilyenkor még a »hogyan tovább« gon­dolatával foglalkozni? Szó sincs róla! Aki haladni akar (márpedig célunk a haladás), annak idejében kell meghatá­rozni a teendőket. Mint egy idős parasztember mondta: »Az élet örökké megy, nem ülhetünk le az árokpartra, mert lemaradunk.« Pedig ne­künk úgy kéül elöl menni, hogy egyre többen sorakozza­nak fel mögénk! László Ibolya ZARu.-’ÁMADÁS UTÁN keresse föl a vas-műszaki all-ttu es szí,. oolíokat; nagy választékban vásárolhat vas-műszaki cikkeket és motorkerékpárokat. íuí36) Hibrid vagy dohos? A községi tanács végrehaj­tó bizottságának ülésén ter­melési kérdésekről folyik a szó. A szövetkezet elnöke be1 jelenti: »Szokványkukoricát vetünk az idén, mert a hibri­det nem eszik meg a disz­nók.« Ebből parázs szóváltás ke­rekedik. A gépállomás mező­gazdászból lett igazgatója szakszerűen ismerteti a hib­rid kukorica előnyös tulaj­donságait. Mások is helyte­lenítik az elnök álláspont­ját. A vitát azonban az iro­dában nem sikerül eldönte­niük. A bizottság ezért hely­színi szemlét tart a sertés­telepen. Ott a vezetők meg­állapítják: a hízók nem fel­szólalásból, jegyzőkönyvből vagy tudományos szakcikk­ből szerzik értesüléseiket, ha­nem egyszerűen érzékszer­vükre hagyatkoznak. Ez a dara nem azért nincs ínyük­re, mert hibridből v"l* v,a- nem azért, mert a kukorica inegpenészesedett, megdoho- sodott... Ellenőrzési napló a tsz-ekben A somogyudvarhelyi Már­cius 15. Termelőszövetkezet­ben ellenőrzési naplót fek­tettek föl. Ebbe a fölöttes szervek képviselői írják be érkezésük, távozásuk idő­pontját és észrevételeiket. A naplóból meg lehet majd ál­lapítani, hogy a megyei, já­rási kiküldöttek hosszabban időztek-e a szövetkezetben, vagy pedig csak »futólátoga­tást« tettek. A füzet vissza- lapozgatásakor kiderül, hogy a bíráló beiegyzések nyomán milyen intézkedések szület­tek. A rendelkezések értelmé­ben a csurgói járás többi kö­zös gazdasága is készít el­lenőrkési naplót. 3éj nélküli tökmag Kovács Lászlót, a Dél-al­földi Mezőgazdasági Kísérle­ti Intézet tudományos mun­katársát érdekes feladattal bízták meg: Az AGRIMPEX mezőgazdasági külkereske­delmi vállalat fölkérésére speciális takarmánytök ter­mesztését kezdi meg a ta­vasszal. E tökfajta érdekes­sége, hogy magja héj nélkül fejlődik ki, ennek cukrásza­ti és egyéb ipari szempont­ból van különös jelentősége. Feldolgozása — mivel nem kell a magot hántolni — rendkívül könnyű, egyszerű és olcsó. A külföldről kapott leírások szerint egy holdon 5—6 mázsa tiszta mag terem, s 400—500 mázsa takarmá­nyozási célra kiválóan alkal­mas tökhúst is nyernek. A Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti intézet az idén ta­vasszal kötött tataion és ho­mokföldön állít be kísérle­tet. (MTI) / * * * A védtelen férfiak védelmében A legújabb francia luxushajó, a »►France« kapitányának egyik rendelkezése elénk v*tát váltott ki a hajón. A kapitány ugyan* is elrendelte, hogy a szobalá­nyok nem léphetnek be egye­dülálló férfi utasok kabinjába. A férfi személyzet viszont nyu­godtan ki-be járkálhat az egye­dül utazó hölgyek fülkéibe Summer népin? Az íVloZéUP sjnij0. . 00 ei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő; KISDEAK JÓZSEF. SzerkejZióseg. Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-lL Kiadja a Somogy i Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. ieie.on 15-16. cieios kiadó: Wütin LAJOS, vizűit a Somogy meg ei Nyomda- pari Vállalat kaposvári mében. Kaposvár, La.aika S. u. 6. (F v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom