Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

▼»sárnap. 1962. február IS. 3 SOMOGYI stn» Öt év a nép szolgálatában edves, meghitt ünnepséget rendeznek ezekben a na- pókban a munkásőr parancsnokságokon, s azokat köszöntik oklevéllel, emlékéremmel és szóval is, akik a ne­héz percekben segítettek létrehozni dolgozó népünk, mun­káshatalmunk e legfiatalabb fegyveres testületét. Öt esztendő múlott el azóta. A párt felhívására öt év­vel ezelőtt, 1957 februárjában kezdték el szervezni Somogy megyében is a munkásőrséget. A legöntudatosabb munká­sok, parasztok, értelmiségiek fogtak fegyvert, hogy népünk többi fegyveres testületével vállvetve védelmezzék hazánk szocialista vívmányait, a proletárdiktatúrát. Az elsők között jelentkeztek a munkásőrségbe a párt érdemes Icatonái: öregek és fiatalok, akik az ellenforrada­lom szörnyű napjaiban megfogadták: csak egyszer legyen fegyver a kezükben, azt soha el nem veszi tőlük az ellenség. Azok. fogtak fegyvert, akik tudták, ha győzne az ellenforra­dalom. romba dőlne népünk szabadsága, a munkás és a pa­raszt ■ismét rabigában görnyedne. Szorították, a fegyvert, vigyáztak rá azok, alak megkapták. Sokan ismerik a város­ban Molnár Pista bácsit, a húsüzem portását, aki 61 éves volt. amikor a párt és a néphatalom a munkásőrségbe szó­lította. Az első pillanattól kezdve hűséges és áldozatos har­cosa a munkásőrségnek Tóth Lajos, akit a parancsnokok is Lajos bácsinak emlegetnek. Ez az idős ember fáradhatatlan, ha a nép ügyéért, érdekeiért kell helytállni. Parancsnokai őszinte elismeréssel mondják róla, hogy öl év óta soha, egyetlenegyszer sem hiányzott a foglalkozásról vagy a szol­gálatból, pedig ahhoz, hogy Ecsenyből bejusson, a járási székhelyre, minden alkalommal nyolc kilométert keü gya­logolnia. De sorolhatnánk a többi öreg harcos nevét is: Schwenderwein Béláét, a Barcsi Fűrészüzem idős dolgozó­jáét és másokét, akik öreg fejjel, de fiatalos szívvel, kemé­nyen állnak helyt. , , Az öt év legnagyobb eredménye — mondotta Oravecz Ferenc elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka —, hogy a munkásőrök összekouácsolódtak, s minden feladatot vég­re tud ndk hajtani, amire a párt. a nép érdeke kötelezi őket. unkásőreinkre joggal büszkék társaik, s ezt az elis- mérést példás magatartásukkal, szorgalmukkal, ál­dozatvállalásukkal vívták ki. Hiszen a szolgálat egyáltalán nem könnyű. A munkásőrtől elvárják — s joggal —, hogy munkahelyén is példát mutasson. S döntő többségük úgy is dolgozik. Munka után pedig szívesen, örömmel vállalják a szolgálatot, a kiképzést, a tanulást. A szolgálatért nem jár anyagi juttatás, a legnagyobb fizetség a nép erkölcsi meg­becsülése, és az a tudat, hogy a népet szolgálják­Kemény munka van az öt év mögött. Száz meg száz foglalkozás, megannyi gyakorlat, éjjeli szolgálat. Kemény munka közben tanulták meg a hivatást, nagyon sokan itt váltak fegyverforgató, fegyelmezett katonává. Feladatukat mintaszerűen ellátó parancsnokok nőttek fel, akik a legne­hezebb körülmények között is képesek önállóan intézkedni. A gyakorlatokon kívül szolgálatukkal is kiérdemelték a társadalom elismerését. A déli járásokban dolgozó munkás­őreink a határőrökkel összefogva nemegyszer vették ki ré­szüket határsértők elfogásából. A nagyatádi járási mun- iMSÖrparancsvók Ságvári Endre Emlékéremmel való kitün­tetése, a barcsi muíikásőrparancsnok kiváló határőr kitün­tetése is ennek a bizonyítéka. Sókat segítenek munkásőreink a rendőrségnek a bűn­üldöző munkában, számtalan esetben ők segítettek elfogni országosan körözött, veszedelmes bűnözőket, börtönszöke- vényeket. Az egyik kaposvári munkásőr hősies tettét még ma is sokan emlegetik. Nemrég Taszár határában megszö­kött őrzőjétől egy rab: leugrott a vonatról. A munkásőr, aki látta ezt, élete veszélyeztetésével a mozgó vonatból a szökevény után vetette magát, és sikerült is elfognia. A munkásőrségben a munkásokon és parasztokon kí­vül ott találhatók a pedagógusok és az orvosok képviselői, olyanok, mint Bakács Tibor barcsi járási tisztiorvos vagy a kaposvári. Nagy Károly és a csurgói Nagy Árpád pedagó­gusok, s fiatalok, akik az elmúlt években kerültek be a munkásőrségbe, és nagyon jól összenőttek az idősebbekkel. JP gyik kezükben a szerszám, másikban a népet oltal- manó fegyver — így telt el az öt esztendő. Me­gyénk lakossága szeretettel köszönti munjfásőreit. Varga József A barátság gazdag termése Irta: I. Szalimon, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság titkára Mimlenktr figyelemmel ki* serem Magyarország sikereit, népe életét, nem csupán mun­kámból kifolyólag, hanem for­ró TOkcmszenvböl is, hiszen életemnek nem egy eseménye van kapcsolatban ezziel a nagy­szerű országgal. Ma önkéntelenül is eszembe jutnak egyik kedves költőm­nek, Petőfi Sándornak szavai: A világon nincs testvérné­pünk ... aki segítene rajtunk: magánosak vagyunk, mint iá a pusztában. Ezt írta kese­regve a nagy forradalmár költő a múlt század elején. Bárcsak ma láthatná szeretett hazáját, amely ereje virágában van, és győzelmesen halad a szocialista építés útján! . Barátságunknak különleges hónapja a február. Február hónapban ünnepeljük a ma­gyar és a saovjet nép életé­nek két dicső dátumát: feb­ruár 13-át, amikor 17 eszten­deje annak, hogy a saovjet csapatok felszabadították ^Bu­dapestet, és február 18-át, amikor az ország felszabadu­lása után három évre aláírtált az országaink közötti barátsá­gi. együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyezményt. Azóta évről évre erősödnek, bővülnek a Szovjetunió és Magyarország között kialakult testvéri kapcsolatok. Mi jellemzi a szovjet—ma­gyar barátság szempontjából például a múlt esztendőt? Az égjük legkiemelkedőbb esemény Jurij Gagarinnak, a hős űrhajósnak magyarországi útja volt. Magyarok ezrei uj­jongva éltették az első olyan embert, aki behatolt a világ­űrbe; virágokkal, szívéljres, nyájas mosollyal fogadták. Ö- bemne nemcsak egy hőst üd­vözöltek, hanem barátot, egy testvéri nép küldöttét. Gaga­rin látogatását így értékelték magyarok és oroszok egyaránt, így njűlatkozott erről maga a hős űrhajós is. Emlékezetes vodlt a tavalyi év egy szovjet nő: Lvgyija Martiscsenko-Bezenkova és hű magyar barátai: a Hornyánsz- ky házaspár részére. Ám nem­csak az ő részükre. Hor- nyámszkyékat a Nagy Honvé­dő Háború Érdemrendjével tüntették ki, és ezt mindenki úgy fogta fel, mint a szovjet emberek háláját a magyar ha­zafiak iránt, akik a II. világ­háború idején megmentettek egy orosz f'elderitőlányt. A szovjet és a magyar em­bereknek a fasiszta hódítók ellen vívott közös harcához nagyszerű akkord volt az »Al­ba Regia« című játékfilm, amelyet magyar filmesek al­kottak Tatjána Szamojlovának, a tehetséges szovjet színész­nőnek közreműködésével. I szó szoros értelmében barátság gyümölcseit hozta magával Magyarországról Pa­vel Szoszedov, a Moszkva kör­nyéki Gorkij 2. saovhoz igaz­gatója. Ö Alekszej Fjadorov- val, a Szovjetunió Mezőgaz­dasági Minisztériumának fele­lős munkatársával együtt részt vett a Magyarországon meg­rendezett magyar—szovjet me­zőigazdasági napokon. A szov­jet szakemberek szívesen meg­osztották barátaikkal az állat- és baromfitenyésztésre vonat­kozó tapasztalataikat, felszó­laltak a szakemberek buda­pesti értekezletén, valamint tíz megyei megbeszélésen. Pa­vel Szoszedov, hogy a magyar állami gazdaságok dolgozói kitenyészthessenek egy kiváló szovjet tyúkfajtát, a saját szovhozából hozott két láda tojással ajándékozta meg őket. Az egyik termelőszövetkezet­ben a szovhozigazgató figyel­mét fölkeltette a dús burgo­nya termés. Meg is kóstolta a burgonyát, és nagyon íilett neki. A parasztok boldogan adtak Szoszedovmak a termés­ből, «elárulták« neki megmun­kálása titkát. Azóta a Szoszedov által Ma­gyarországról hozott gumók szovjet földön is gazdag ter­mést adtak. Sok érdekei, emlékezetes találkozás zajlott le a múlt évben szovjet és magyar or­vosok, pedagógusok, kommu­nista, illetve szocialista mun­kabrigádok élenjáró tagjai között. Nehéz ma megnevezni a gazdasági életnek, kultúrának és művészetnek olyan terüle­tén, ahol ne fejlődne sikeresen a szovjet—magyar együttműkö­Ssalagavaíó ünnepség » Munkácsy Mihály Leánygimná­ziumban. dés. Országaink tudósai váSF vetve dolgoznak közös prob« lémák megoldásán. A kultúra képviselői megismertetik ce* szágaink dolgozóit az irodaié mi, színművészeti és képző« művészeti eredményekkel. A munkások és parasztok kiese, rélik tapasztalataikat, s ezzel, is közelebb hozzák a ragyogó kommunista holnapot Egyre gyakrabban esendői fel a Szovjetunió hangverseny­termeiben Liszt Ferenc, Bar­tók Béla zenéje, szólalnak meg Petőfi Sándor, Ady End­re, József Attila versei. Ma­gyar szerzők művei nagy pél­dányszámban jelennek meg orosz nyelven. A mozi Iá tógá­tok milliói ismerkedtek meg olyan tehetséges magyar film­színészek játékával, mint Los tábár Kálmán, Töröcsik Mari, Benkő Gyula, Básti Lajos, Ruttkay Éva, Gábor Miklós és mástól. Sok operated vélő szí­vét hódította meg mesteri tu­dásával Simándy József, Orosz Júlia, Gyurkovits Mária, Jo- viczky József. Nagyra értéke­lik országunkban a jeles ma« gyár szobrászt: Kisfaludy* Stróbl Zsigmondat. Magyar barátaink viszont lelkesen ismerkednek a szov­jet írók és költők, zenesaer* zők és képzőművészek alkotá- saival, a szovjet zenészek és színészek művészetével. Miden megemlékezünk a ba. rétsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­mény 14. évfordulójáról, je­lentős történékm esemény* ünnepiünk a saovjet és a ma­gyar nép megbonthatatlan testvéri barátsága fejlődésének történetében. Örökkön virá­gozzék és erősödjék e barát­ság és együttműködés a né­pek boldogsága és a világbéke javára. Nézzünk a számok moaré! Munkavédelem. Ha valahol erről esik szó, számok kerül­nek elő: ennyi meg ennyi bal­eset történt, ennyi meg ennyi munkanap veszett el emiatt. De az önberek nagy része el- siklik a számok fölött, nem is fogja fel, hogy voltaképpen mit jelent az, hogy 1961-ben 1460 háromnapon túl gyógyu­ló baleset történt Somogy me­gye ipari és mezőgazdasági üzemeiben, s hogy tizenegyen haltak meg baleset miatt. Sta­tisztikába való adat az is, hogy a balesetek következtében 24 278 munkanap esett ki a termelésből. De a statisztikák nem ábrázolják a baleset okoz­ÓNODVÁRI MIKLÓS: C/í do s szié ta szenvedést, a keresetcsökke­nést, s azt sem, hogy kinek a hibája, kinek a mulasztása okozta a sérülést. Tavaly 175-tel több baleset történt, mint 1960-ban. Jólle­het emelkedett az üzemekben foglalkoztatottak létszáma, a balesetek szaporodása nem magyarázható ezzel. Okait sok­kal inkább a hanyagságban, a nemtörődömségben kell keres­ni. Ez nemcsak a dolgozókra, hanem sok helyen a vezetők­re is vonatkozik. Intézkedési tervek születnek a baleseti ve­uimiiininniiinmmim ........-szélv csökkentésére, de nem j valósítják meg őket. Sok he- a lány, mintha félne tőlem.: elmulasztják a biztonsági Látom, hogy küzd magával, | szemléket, néhol pedig a fel­Kerekes egy kÍ6 megszólalt: — Őrnagy elvtárs. A taná­csát kérem. Mondom, úgy be­szélek most önnel, mint az idő múlva ott kiábrándultak egymásból. A fiú elhagyta és ő visszajött — No és? — Megismerkedtünk. A pos­tán dolgozik. A farsangi bálon apammal. Hiszen ismeri az ismertem meg. Ez a lány a ba- édesapámat, a családomat: or- rátc*m menyaszonyának ba- vostanhallgató bátyámat, a hú- ^átnője. Táncoltunk, beszél,get- gomat, és — ismerte az édes- tünk, elmesélte nekem a szo- anyámat- Szeretem az apámat, morú kalandot de ebben a kérdésben mégis __ Aztán? ö nre számítok a legjobban. _ Akkor csak beszélgettünk, Még ha az édesanyám élne és nem is láttam hónapokig, szegény... Elfelejtettem, mint azt a béli — Mondd csak ... estét. Később a cukrászdában kozva hallgatta. A csillagokat nézte az égen, vagy talán könny csillogott a szemében? Hátradőlt a pádon: — Folytasd! — Megint hetekig nem ta­lálkoztunk. Éreztem, hogy hi­ányzik, s bárhová mentem, ösztönösen mindenütt őt ke­restem. Felhívtam a postán, telefonon kértem, hogy jöjjön el velem egy feketére. Meg­ígérte. Én már fél órával a munkaideje letelte előtt a pos­ta előtt, a téren ólálkodtam. fájdalmat okoz neki, de igyek­szik ezt az érzést legyőzni. Mintha... attól tartana, hogy újra csalódni fog, s akkor ezt már nem tudná elviselni. A múltkor arra kért, hogy ne ta­lálkozzunk többet. Hiába fag­gattam, nem mondta, miért. Könnyes volt a szeme. — Mondd csak! — kérdezte hirtelen az őrnagy —, mennyi ideig tartózkodott odakint a lány? — Nem egészen két hónapig. — Te mikor ismerted meg? — Pár hónappal később, hogy hazajött. Mondom, a far­sangi bálon. — Kik a hozzátartozói? Az édesapja a kohászati tárt hiányosságok megszünte­téséről feledkeznek meg. In­kább önvédelemnek, mint munkavédelemnek mondható néhány üzemi középvezető pa­pírintézkedése. Baleseti okta­tást tartanak, s a jelenléti ívet aláíratják. Íme az igazolás: én megtettem kötelességem. Jog szerint talán védve van ezzel, de egyáltalán nem elegendő ez. A Dél-somogyi Állami Erdő- gazdaságnál halálos baleset történt január 12-én: Kollár ’Istvánt egy lezuhanó fa agyon- sújtotta. Nézzük meg a kerü­művekben dolgozott. Meg-f letvezető erdész jelentését. Ar- halt a háborúban. Egy öccsej r^j jr; hogy a baleseti oktatá­— Szeretek egy lányt, őrnagy pillantottam meg újra. Aktor Meglepődött, de láttam az ar- óiis a tohászatná! dől go-J sokat megtartja; a legutóbbi is a baratom-mal voltam. Ott cán, hogy boldog volt, orul Kohokoműves. Az öreg isj tívtárs! — Komolyan? — Komolyan! — Hozzád illő? — Azt hiszem. De hiszen ép­pen ezért... — Vedd el, és éljetek boldo­gan! — De őrnagy elvtárs! Lö­szén ... jaj, ez olyan nehéz!... Hogy is mondjam? — Mondd! Ez a lány disszidált... — Miért? — Ha tudnám! Csak sejtem, de olyan bizonytalan vagyok. Egyszer már szeretett valakit. ült a menyasszonnyal, s hogy nekem. Később mégis, azóta is engem meglátott, elpirult. Tá- annyiszor észrevettem már vozni akart, de ott tartottam, rajta, hirtelen valamiért elko- Hát... azon az estén, őrnagy morodik. Ki tudja, kire vagy elvtárs... már elkísértem a mire gondol ilyenkor? Nem villamosmegállóig, és ... érez- tudom megfejteni, milyen tem, hogy úgy reszket a keze, szörnyű emlék nyomja a fel- amikor a búcsúzásnál kezet- két, amely időről időre vissza­fogtunk, mintha egy riadt ga- tér. őrnagy elvtárs, segítsen lamb vergődött volna a tenye­remben. Attól kezdve érdekel­ni kezdett, egyre többet gon­doltam rá, és ... éreztem, hogy ő is énrám ... A fiatal hadnagy elhallga­tott, idegesen cigare“ Ara gyűj­Vde ment Vakon követte. De tott, Öveges őrnagy elgondol­megfejteni! Üveges őrnagy előredőlt, fi­gyelmesen megfogta a fiú ke­zét — Gondolod, hogy... 5 is szeret téged? — Bizonyosan! — mondta hevesen a fiú —, de mégis,»« tu-í foglalkozás jelenléti ívét első­nek Kollár István írta alá. Szó esett a munka helyes vég­zéséről és a kötelezően előírt szerszámok használatáról. A Í jelentés azonban azt is megem­líti, hogy a döntővilla már no- SJ vember végén elveszett, sisa- most a tanácsát kérem: ítélje» kot pedig nem kért a kerület- meg ezt úgy is, mint a pa-| vezető, mert tudomása szerin1 rancsnokom, és úgy is, mintha» a központnak nem volt. az apám lenne, hiszen én önti Tavaly egy új és minden ’ eddiginél hatásosabb kezde­ményezés látott napvilágot: a Folytatjuk 1 munkavédelmi őrségek meg­az volt Ez minden, amit dók. — Hány éves? — Huszonegy. — Az öccse? — Tizenkilenc. — Szóval. - szereted! — Igen, őrnagy elvtárs, akartam önnek elmondani. nagyon szeretem. szervezése. Helyenként némi javulás követte ezt, ám ez nem általánosítható. Néhol félreértették a célt, s megelé­gedtek annyival, hogy valaki a karján viseli a »Munkavédelmi őr« feliratú szalagot Az őrségek feladata, hogy megóvják a munkásokat a bal­esetektől, s hogy rendszeresen ellenőrizzék, vajon megtart­ják-e az előírásokat a dolgo­zók. A munkavédelmi őrök he­tente váltogatják egymást, így mind több dolgozó vesz részt a balesetek megelőzéséért ví­vott küzdelemben. Ezért jó ez a kezdeményezés, ezért kell kiterjeszteni az őrségek háló­zatát. Heljrtelen azonban, hogy egy őrnek két munkahelyre is föl kell ügyelnie. A Nagyatádi Fo­nalgyárban jó a munkavéde­lem. A munkavédelmi őrségek rendszeresen dolgoznak, ám az asztalosrészleg ügyeletese vi­gyáz a lakatosrészlegre is. A lakatosokat már nem tudja ál­landóan szemmel tartani. He­lyes lenne mindkét üzmerész- ben külön-külön megszervezni a munkavédelmi őrséget. Sokan kényszernek, forma­ságnak tekintik a munkavédel­mi oktatást, az előírásokat, az üzemi baleseteket pedig — ha nem súlyos — egyszerű statisz­tikai adatnak. Csak amikor súlyos baleset történik, akkor döbbennek rá, hogy milyen ko­moly dolog ez, s korántsem lehet puszta oktatásokkal, ívek aláírásával megőrizni testi épségünket. A múlt évben emelkedett a balesetek száma. Ez év első hónapjában már halálos bal­esetről érkezett jelentés. Es arra figyelmeztette, hogy nem kevesebbről, mint emberek éle« téről, testi épségéről van szó. Ezt pedig kötelessége oltal­mazni mindenkinek. Boland Ferm»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom